🌸
🌸
A Kommunizmusba Vezető Út
🌸
A Kommunizmusba Vezető Út
🌸
Elindul a vonat a kamunyizmus felé, amelyen Lenin elvtárs a masiniszta.
De rövid út megtétele után megáll a mozdony,
és az utasok előremennek a vezérlőállásba.
Lenin elvtárs, ugye elfogyott a fűtőanyag...?
Dehát hogy jutunk el így a kamunyizmusba?
Elvtársak, dobálják be ruhákat a kazánba, az is éghető, és így tovább tudunk haladni.
Az utasok leszórják ruháikat, elégetik, ám ez kevésnek bizonyul.
Lenin elvtárs, már megint leálltunk. Mit tegyünk?
Hogy jutunk így el a kommunizmusba?
Elvtársak, az önöknél lévő élelmiszer is éghető anyag, dobálják be a kazánba!
Újra mennek, aztán megint megállnak:
Lenin elvtárs, az élelem is elfogyott és megint leálltunk!
Na, elvtársak - mondja Lenin,
akkor a mögöttünk lévő talpfákat is fel kell szedni, és el kell égetni.
De a talpfák gyorsan fogynak, és a mozdony kazánja többet kívánna. Ismét lefulladnak.
Az utasok újra Leninhez:
Lenin elvtárs, nincs élelmünk, éhezünk. Nincs ruhánk, megfagyunk.
Előrejutni nem tudunk, de vissza se tudunk menni,
mert felszedtük a mögöttünk lévő talpfákat.
Mit csináljunk, hogy eljussunk a kamunyizmusba?
🌸
Most már semmit. Megérkeztünk.
🌸
De rövid út megtétele után megáll a mozdony,
és az utasok előremennek a vezérlőállásba.
Lenin elvtárs, ugye elfogyott a fűtőanyag...?
Dehát hogy jutunk el így a kamunyizmusba?
Elvtársak, dobálják be ruhákat a kazánba, az is éghető, és így tovább tudunk haladni.
Az utasok leszórják ruháikat, elégetik, ám ez kevésnek bizonyul.
Lenin elvtárs, már megint leálltunk. Mit tegyünk?
Hogy jutunk így el a kommunizmusba?
Elvtársak, az önöknél lévő élelmiszer is éghető anyag, dobálják be a kazánba!
Újra mennek, aztán megint megállnak:
Lenin elvtárs, az élelem is elfogyott és megint leálltunk!
Na, elvtársak - mondja Lenin,
akkor a mögöttünk lévő talpfákat is fel kell szedni, és el kell égetni.
De a talpfák gyorsan fogynak, és a mozdony kazánja többet kívánna. Ismét lefulladnak.
Az utasok újra Leninhez:
Lenin elvtárs, nincs élelmünk, éhezünk. Nincs ruhánk, megfagyunk.
Előrejutni nem tudunk, de vissza se tudunk menni,
mert felszedtük a mögöttünk lévő talpfákat.
Mit csináljunk, hogy eljussunk a kamunyizmusba?
🌸
Most már semmit. Megérkeztünk.
🌸
🌸
Megy a Gőzös
Megy a gőzös, megy a gőzös a Kommunizmusba.
A Kommunizmus állomásra.
Elől ül a Lenin Elvtárs,
Ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja.
Megy a gőzös, megy a gőzös a Kommunizmusba,
Kamunyizta állomásról a Kommunizmusba.
Rajta ül a Lenin elvtárs,
A rafinált marxista filozófiás ...
Megy a Gőzös
Megy a gőzös, megy a gőzös a Kommunizmusba.
A Kommunizmus állomásra.
Elől ül a Lenin Elvtárs,
Ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja.
Megy a gőzös, megy a gőzös a Kommunizmusba,
Kamunyizta állomásról a Kommunizmusba.
Rajta ül a Lenin elvtárs,
A rafinált marxista filozófiás ...
🌸
🌸
Illyés Gyula:
Egy Mondat a Zsarnokságról
Egy megszakíthatatlan mondat, egy egész gondolatfolyam.
Az Egy mondat a zsarnokságról (1950) egyetlen mondata
az egyik leghosszabb magyar versmondat:
éppen kétszáz soron, ötven négysoros strófán keresztül tart.
Fő gondolata: a zsarnokság minden korban és minden változatában
EMBERELLENES
Illyés Gyula:
Egy Mondat a Zsarnokságról
Egy megszakíthatatlan mondat, egy egész gondolatfolyam.
Az Egy mondat a zsarnokságról (1950) egyetlen mondata
az egyik leghosszabb magyar versmondat:
éppen kétszáz soron, ötven négysoros strófán keresztül tart.
Fő gondolata: a zsarnokság minden korban és minden változatában
EMBERELLENES
🌸
Egy Mondat a Zsarnokságról
Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van
nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal morse-jében,
nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van
nemcsak a katonásan
pattogtatott „vigyázz”-ban,
„tűz”-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,
nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hirekben,
a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet
növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,
ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurráhkban, énekekben,
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
kürtben, az operában,
éppoly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban
s abban,
megállt a kapualjban;
hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;
ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;
nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;
az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;
az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,
ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,
nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorban,
mint légy a borban,
mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,
mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,
tányérban és pohárban,
az van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,
mintha nyitva az ablak,
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,
ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,
fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,
a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,
a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;
húnyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;
vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;
cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;
a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor zuhogásban,
ez égig érő rácsban,
a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,
s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;
mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,
ő les, hiába futnál,
fogoly vagy, s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,
beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,
néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,
mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,
s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,
bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,
hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;
vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;
mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,
mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.
1950
Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.
Egy Mondat a Zsarnokságról
Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van
nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal morse-jében,
nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van
nemcsak a katonásan
pattogtatott „vigyázz”-ban,
„tűz”-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,
nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hirekben,
a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet
növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,
ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurráhkban, énekekben,
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
kürtben, az operában,
éppoly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban
s abban,
megállt a kapualjban;
hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;
ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;
nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;
az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;
az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,
ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,
nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorban,
mint légy a borban,
mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,
mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,
tányérban és pohárban,
az van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,
mintha nyitva az ablak,
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,
ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,
fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,
a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,
a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;
húnyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;
vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;
cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;
a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor zuhogásban,
ez égig érő rácsban,
a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,
s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;
mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,
ő les, hiába futnál,
fogoly vagy, s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,
beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,
néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,
mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,
s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,
bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,
hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;
vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;
mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,
mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.
1950
Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.
🌸
Kommunisták Által
Elpusztítottak Száma
🌸
149,469,610
🌸
https://www.verseskonyv.com/21-eacutev-beacuteke.html
🌸
Kommunisták Által
Elpusztítottak Száma
🌸
149,469,610
🌸
https://www.verseskonyv.com/21-eacutev-beacuteke.html
🌸
🌸
Az ávósok összerúgdostak,
majd 24 órára a falhoz állítottak;
akkor gondoltam ki ezt ...
🌸
Kínrímek
Jaj, jaj nekem!
Csupa ütés, csupa rúgás
az alfelem.
Mi lesz velem?
Tízévi börtön, pusztulás,
jaj, jaj, nekem!
Húszévi sitt:
az ember nők után visít,
de nincs vizit.
Szibéria!
Jajgathatok, mire megyek?
Visz Béria.
A tundra:
ahol elfagy a rab feje
s az ujja.
S az ávós banda! ...
Jaj nekem!
Felakasztanak, tarkón lőnek.
Jaj nekem!
Ha pedig
szabadulnék, megírom őket.
Jaj nekik!
🌸
Ez a vers a Börtönversek
1950–53 kötetben olvasható ...
Az ávósok összerúgdostak,
majd 24 órára a falhoz állítottak;
akkor gondoltam ki ezt ...
🌸
Kínrímek
Jaj, jaj nekem!
Csupa ütés, csupa rúgás
az alfelem.
Mi lesz velem?
Tízévi börtön, pusztulás,
jaj, jaj, nekem!
Húszévi sitt:
az ember nők után visít,
de nincs vizit.
Szibéria!
Jajgathatok, mire megyek?
Visz Béria.
A tundra:
ahol elfagy a rab feje
s az ujja.
S az ávós banda! ...
Jaj nekem!
Felakasztanak, tarkón lőnek.
Jaj nekem!
Ha pedig
szabadulnék, megírom őket.
Jaj nekik!
🌸
Ez a vers a Börtönversek
1950–53 kötetben olvasható ...
