Mi az
Mit Adhatok Még Neked?
Mi az,mit adhatok még Neked?
Égő vágyaim, találomra feltőrt verseim,
sarokba szorított állatként, meg hurcolt énem,
félve meg őrzött, tépedt egyéniségem,
gyötrelembe büszke, hiába való kérésem,
félelmem attól, egyszer biztosan elveszítem,
mi többet ér, mint a lelkem, életem függ tőle...
Valami ami nem az egyém, magaménak vallom.
vonagló, vérbe össze zsugorodott Hazám,
legyél velem Magyarság, Te Isteni sovárgás...
Mi az, mit adhatok még Neked?
Tudom, Veled kellett volna lennem,
mikor Pozsony kapujában vicsorogva,
- "Barna Hegyen", ránk tőrt Európa, -
kimutatva, hiába való küszködésünket...
907-ben volt, Magyarság újra indulása!
Miért ne emlékeznék erre a csatára?!
Kevés volt ebből, a Magyarság számára...
Európa, mint eltaposott, megvert sakál,
halottait számlálva, félszegen ment tovább.
Mi az, mit adhatnék még Neked?
Mi az, mi feldobbanna a szürke fellegekig,
és az egész Föld, írigykedve nézne Rád,
édes Hazám, Te "Istentől" vert káromlás...
Mert nem ezt érdemli meg Magyarország...
Ahol a sír szélén, tántorogva, sírva áll,
és elbutított Nemzetünk mint a birkák,
cigarettába, alkoholba öli bánatát,
tétován valakire vár, egy Igazi Magyarra,
Nemzetünk élére Bástyaként, kitartóan áll!
Mi az, mit adhatnék még Neked?
907-ben, Európa megáldott szívében,
Kárpát Medencében, ott, ha kérded a füveket,
a "Barna Hegyen" megannyi Magyar Hős,
megannyi pajzs kérdi, most meddig és hová?!
Ezért ontottuk a drága vérünket, s életünket?!
Te elpuhult, éhes Magyar, kedves Honfitársaim,
meddig tűrjük még ezt az igát, s jármot?
Halni kell, nem szemlesütve menjünk a halálba,
mint Pozsonyi csatában, BÁTRAN, s nem hiába!
Mi az, mit adhatok még Neked?
Bőlcsőmet ringadtad hosszú éveken át,
Te Szkita, Avar, és Székely - Magyar valóság!
Hogy lehet az, hogy Milliók nem néznek rád?
Szégyelik azt ami Te vagy, Édes Hazám!
El vették akarat erőnket, mert féltek tőlünk,
az IGAZSÁGTÓL, mit hirdettünk vérünkön át!
Míg Magyar él ezen a Füldön, hirdetjük tovább.
Európa. Te vagy egy kiűzött, kivénhedt sakál,
és mit a Magyarsággal tettél, vissza üt Terád!
2015 Augusztus 13. Pierre, South Dakota.
Mit Adhatok Még Neked?
Mi az,mit adhatok még Neked?
Égő vágyaim, találomra feltőrt verseim,
sarokba szorított állatként, meg hurcolt énem,
félve meg őrzött, tépedt egyéniségem,
gyötrelembe büszke, hiába való kérésem,
félelmem attól, egyszer biztosan elveszítem,
mi többet ér, mint a lelkem, életem függ tőle...
Valami ami nem az egyém, magaménak vallom.
vonagló, vérbe össze zsugorodott Hazám,
legyél velem Magyarság, Te Isteni sovárgás...
Mi az, mit adhatok még Neked?
Tudom, Veled kellett volna lennem,
mikor Pozsony kapujában vicsorogva,
- "Barna Hegyen", ránk tőrt Európa, -
kimutatva, hiába való küszködésünket...
907-ben volt, Magyarság újra indulása!
Miért ne emlékeznék erre a csatára?!
Kevés volt ebből, a Magyarság számára...
Európa, mint eltaposott, megvert sakál,
halottait számlálva, félszegen ment tovább.
Mi az, mit adhatnék még Neked?
Mi az, mi feldobbanna a szürke fellegekig,
és az egész Föld, írigykedve nézne Rád,
édes Hazám, Te "Istentől" vert káromlás...
Mert nem ezt érdemli meg Magyarország...
Ahol a sír szélén, tántorogva, sírva áll,
és elbutított Nemzetünk mint a birkák,
cigarettába, alkoholba öli bánatát,
tétován valakire vár, egy Igazi Magyarra,
Nemzetünk élére Bástyaként, kitartóan áll!
Mi az, mit adhatnék még Neked?
907-ben, Európa megáldott szívében,
Kárpát Medencében, ott, ha kérded a füveket,
a "Barna Hegyen" megannyi Magyar Hős,
megannyi pajzs kérdi, most meddig és hová?!
Ezért ontottuk a drága vérünket, s életünket?!
Te elpuhult, éhes Magyar, kedves Honfitársaim,
meddig tűrjük még ezt az igát, s jármot?
Halni kell, nem szemlesütve menjünk a halálba,
mint Pozsonyi csatában, BÁTRAN, s nem hiába!
Mi az, mit adhatok még Neked?
Bőlcsőmet ringadtad hosszú éveken át,
Te Szkita, Avar, és Székely - Magyar valóság!
Hogy lehet az, hogy Milliók nem néznek rád?
Szégyelik azt ami Te vagy, Édes Hazám!
El vették akarat erőnket, mert féltek tőlünk,
az IGAZSÁGTÓL, mit hirdettünk vérünkön át!
Míg Magyar él ezen a Füldön, hirdetjük tovább.
Európa. Te vagy egy kiűzött, kivénhedt sakál,
és mit a Magyarsággal tettél, vissza üt Terád!
2015 Augusztus 13. Pierre, South Dakota.