Számomra Még
a Szíved Mindig Dobog
Emlékek... Szivárványból tör elő,
sirályként száll a messzi fellegekig,
csöppennek a percek a szürkeségben,
ha Rád emlékezem. Te, a legjobb barátom...
Figyelve a csillagok és a ég szétszórtságát,
az Isten félő, éltető meleg kézfogását,
mosolygó, nevető arcodra emlékezem.
És újra itt Vagy, megint, velem!
Igaz, a távolság elszakított minket egymástól,
de Te szíved, mindig lüktet, dobog bennem,
és mosolyt ró kihűlt, megfakult lelkemre.
Mint késői Szerelem, mindig velem vagy!
Itt hagytál magamra... Bár emberhez szólok,
de a sírod felel szótlanul, szomorúan, esedezve.
A Neved, mindig tiszteletben áll, Szabó László!
Silány vigasz, hogy Bíbor palásttal, letakarva...
2016 November 18. Pierre, South Dakota.
a Szíved Mindig Dobog
Emlékek... Szivárványból tör elő,
sirályként száll a messzi fellegekig,
csöppennek a percek a szürkeségben,
ha Rád emlékezem. Te, a legjobb barátom...
Figyelve a csillagok és a ég szétszórtságát,
az Isten félő, éltető meleg kézfogását,
mosolygó, nevető arcodra emlékezem.
És újra itt Vagy, megint, velem!
Igaz, a távolság elszakított minket egymástól,
de Te szíved, mindig lüktet, dobog bennem,
és mosolyt ró kihűlt, megfakult lelkemre.
Mint késői Szerelem, mindig velem vagy!
Itt hagytál magamra... Bár emberhez szólok,
de a sírod felel szótlanul, szomorúan, esedezve.
A Neved, mindig tiszteletben áll, Szabó László!
Silány vigasz, hogy Bíbor palásttal, letakarva...
2016 November 18. Pierre, South Dakota.
A Neved, mindig tiszteletben áll,
Szabó László!
Szabó László!