Más Arcokban Kutatni
Tegyél engem szabaddá! Te mosolyogva néztél rám,
fel húztad vállad, kérded: - Minek neked a szabadság?
Hangom elcsuklik, zavarban vagyok, mondanám, s halgatok.
Könny tódul a szemembe, Te megértően nézel rám,
egy huncut kis mosolyba vonula szád, s vele a világ...
Nem tudom. Minek is akarok szabadnak lenni nélküled?
Más arcában kutatni az igazat, mikor tudom, hogy nem szabad.
Belém rögződött a fájdalom, mondanám, hogy mindig akarom,
Te nevetve csókot dobol felém, fejedet csóválod, kérded. Elég?
S a nap, hónapok, és az évek, múlnak el a sötét messzeségben...
2015 Szeptember 8. Pierre, South Dakota
Tegyél engem szabaddá! Te mosolyogva néztél rám,
fel húztad vállad, kérded: - Minek neked a szabadság?
Hangom elcsuklik, zavarban vagyok, mondanám, s halgatok.
Könny tódul a szemembe, Te megértően nézel rám,
egy huncut kis mosolyba vonula szád, s vele a világ...
Nem tudom. Minek is akarok szabadnak lenni nélküled?
Más arcában kutatni az igazat, mikor tudom, hogy nem szabad.
Belém rögződött a fájdalom, mondanám, hogy mindig akarom,
Te nevetve csókot dobol felém, fejedet csóválod, kérded. Elég?
S a nap, hónapok, és az évek, múlnak el a sötét messzeségben...
2015 Szeptember 8. Pierre, South Dakota
Az a helyzet, hogy ebben a versben, minden hölgy bennen volt, akiket valamilyen formában ismertem, és része volt az életemnek. Az édesanyámtól kezdve, a legutolsó virtuális szerelemig, Mindenki egy-egy szót adott ebbe a versbe. Azok a hölgyek, akik velem akartak lenni, és én tovább tessékeltem az életemből, akiket szerettem, és Ők is viszont szerettek, akikhez valamilyen formában kötődtem, és nem akartam ki adni magamat, igy a "sötét távolban" tartottam Őket, és egy NŐT, akit elképzelek megamnak, hogy a Párom legyen.
Ez a versem, sok mindent kifejez. Mindent amit a sorstól, az élettől várnék, az apró örömöket, egy mosolyt, egy érintést, egy ölelést. Egy megfogott pillanatot, egy apró kuncogást, egy mozdulatot, aki érti, az a mennyországban érezheti magát, egy rövidke pillanatig... Miért kell a szabadság? Valami olyant talál az ember benne, ami felnyitja az értelmét, és mindent meg kérdőjelez, amit eddig ismert és tudott, amit eddig valamikor is hallott, vagy olvasott. Mert igaz az, hogy az igazság, a sorok között van elrejtve, és tudni kell a sorok között is olvasni...
Ez a versem, sok mindent kifejez. Mindent amit a sorstól, az élettől várnék, az apró örömöket, egy mosolyt, egy érintést, egy ölelést. Egy megfogott pillanatot, egy apró kuncogást, egy mozdulatot, aki érti, az a mennyországban érezheti magát, egy rövidke pillanatig... Miért kell a szabadság? Valami olyant talál az ember benne, ami felnyitja az értelmét, és mindent meg kérdőjelez, amit eddig ismert és tudott, amit eddig valamikor is hallott, vagy olvasott. Mert igaz az, hogy az igazság, a sorok között van elrejtve, és tudni kell a sorok között is olvasni...