🌸
Mesterséged Visz a Sírba ...
Magyarul még meghalni is érdekes...
Az aratóért jön a kaszás,
A házmester beadja a kulcsot,
A molnárt felőrli az élete,
A szabónak elszakad élete fonala,
A pék megeszi kenyere javát,
A kertész a paradicsomba kerül,
A postásnak megnyílik a menyország kapuja,
Az órásnak üt az utolsó órája,
A kalauz eléri a végállomást,
A prímásnak elszakad a húrja,
A matróz az örök nyugalom tengerére hajózik,
A pénztáros elszámol az élettel,
A búvár örök álomba merül,
A trombitásból kifogy a szusz,
A koldus jobblétre szenderül,
A díjbirkózót maga alá gyűri a halál,
A bérlő örökös otthonra lel,
A boldogtalan megboldogul,
A léghajósnak elszáll a lelke,
A vegetáriánus fűbe harap,
A virágárus alulról szagolja az ibolyát,
A lovász elpatkol,
A papnak harangoznak,
A vadásznak lőttek,
A színésznek legördül a függöny,
A muzsikusnak elhúzzák az utolsó nótáját,
A borbélyt kinyírják,
A kis embereket elteszik láb alól,
A kosárlabdázót bezsákolják!
A fogorvos ott hagyja a fogát,
A bírónak lefújják a meccset,
A meteorológusnak pedig befellegzett.
🌸
Mesterséged Visz a Sírba ...
Magyarul még meghalni is érdekes...
Az aratóért jön a kaszás,
A házmester beadja a kulcsot,
A molnárt felőrli az élete,
A szabónak elszakad élete fonala,
A pék megeszi kenyere javát,
A kertész a paradicsomba kerül,
A postásnak megnyílik a menyország kapuja,
Az órásnak üt az utolsó órája,
A kalauz eléri a végállomást,
A prímásnak elszakad a húrja,
A matróz az örök nyugalom tengerére hajózik,
A pénztáros elszámol az élettel,
A búvár örök álomba merül,
A trombitásból kifogy a szusz,
A koldus jobblétre szenderül,
A díjbirkózót maga alá gyűri a halál,
A bérlő örökös otthonra lel,
A boldogtalan megboldogul,
A léghajósnak elszáll a lelke,
A vegetáriánus fűbe harap,
A virágárus alulról szagolja az ibolyát,
A lovász elpatkol,
A papnak harangoznak,
A vadásznak lőttek,
A színésznek legördül a függöny,
A muzsikusnak elhúzzák az utolsó nótáját,
A borbélyt kinyírják,
A kis embereket elteszik láb alól,
A kosárlabdázót bezsákolják!
A fogorvos ott hagyja a fogát,
A bírónak lefújják a meccset,
A meteorológusnak pedig befellegzett.
🌸
"Olyan Generáció Vagyunk ...
"Olyan generáció vagyunk, amely soha nem tér vissza....
Egy nemzedék, amely gyalog ment és jött vissza az iskolából.
Egy olyan generáció, amely, ha a tanár krétáért a titkárságra küldte,
akkor úgy dagadt, mintha az Egyesült Nemzetek küldötte lenne.
Egy olyan generáció, amely egyedül tanult
és ha nem értett valamit, akkor az óra után "bezárták", kötelezoen ott maradt,
és elmagyarázták neki újra, amíg meg nem értette.
Egy nemzedék, amely a táblához állt és büszkén írt és felelt az osztály elott.
Egy olyan generáció, amelyik nem mobiltelefonokkal járt iskolába.
Egy olyan generáció, amelyiknek jegyeit a naplóba írták, egy olyan generáció, amely egyedül végezte el a házi feladatait, nem járt mindenféle különórára, viszont kötelezoen, mégis örömmel tömegsportra, és nem hívta fel szüleit minden problémájával, mert nem is volt telefonja, a családnak se, sokszor...
Egy generáció, amely szégyellt ülni a buszon álló felnott mellett.
Egy olyan generáció, amely megcsókolta a kenyeret, amikor megkapta.
Olyan generáció, amely sokat és csendesen nevetett testvéreivel lefekvés elott, hogy a szülok ne tudják, hogy ébren vannak, és zseblámpával olvasott a takaró alatt, ha villanyoltás után se tudta letenni az izgalmas könyvet.
Olyan generáció, amely nagyon tisztelte szüleit, tanárait vagy szomszédait, s elore köszönt mindenkinek, a társainak is, az utcán játszott és vizet ivott a kútból.
Nemzedék, amely szerette mindazt, amit csak talált vagy kapott, és elégedett volt.
Olyan generáció vagyunk, amely sajnos nem tér vissza! "
Cseh Erzsébet
🌸
"Olyan generáció vagyunk, amely soha nem tér vissza....
Egy nemzedék, amely gyalog ment és jött vissza az iskolából.
Egy olyan generáció, amely, ha a tanár krétáért a titkárságra küldte,
akkor úgy dagadt, mintha az Egyesült Nemzetek küldötte lenne.
Egy olyan generáció, amely egyedül tanult
és ha nem értett valamit, akkor az óra után "bezárták", kötelezoen ott maradt,
és elmagyarázták neki újra, amíg meg nem értette.
Egy nemzedék, amely a táblához állt és büszkén írt és felelt az osztály elott.
Egy olyan generáció, amelyik nem mobiltelefonokkal járt iskolába.
Egy olyan generáció, amelyiknek jegyeit a naplóba írták, egy olyan generáció, amely egyedül végezte el a házi feladatait, nem járt mindenféle különórára, viszont kötelezoen, mégis örömmel tömegsportra, és nem hívta fel szüleit minden problémájával, mert nem is volt telefonja, a családnak se, sokszor...
Egy generáció, amely szégyellt ülni a buszon álló felnott mellett.
Egy olyan generáció, amely megcsókolta a kenyeret, amikor megkapta.
Olyan generáció, amely sokat és csendesen nevetett testvéreivel lefekvés elott, hogy a szülok ne tudják, hogy ébren vannak, és zseblámpával olvasott a takaró alatt, ha villanyoltás után se tudta letenni az izgalmas könyvet.
Olyan generáció, amely nagyon tisztelte szüleit, tanárait vagy szomszédait, s elore köszönt mindenkinek, a társainak is, az utcán játszott és vizet ivott a kútból.
Nemzedék, amely szerette mindazt, amit csak talált vagy kapott, és elégedett volt.
Olyan generáció vagyunk, amely sajnos nem tér vissza! "
Cseh Erzsébet
🌸
🌸
🌸
MOTTÓ: SZERENCSE...
🌸
MOTTÓ: SZERENCSE...
🌸
Megint visszakanyarodtunk egy már múltbéli témához, de jól van ez így, mert az ismétlésnek mindig megvan az a haszna, hogy valami MÁS ragadja meg a figyelmünket a témából. Lehet, hogy legutóbb "csak"természetes volt valami, ezért átsiklottunk felette, most viszont valamilyen TAPASZTALÁSUNKHOZ kapcsolódva egy teljesen új megértéssel gazdagít bennünket.
Mi a "szerencse"?
Mit ért a "jónép" alatta?
Általában azt az AJÁNDÉKOT, ami VÁRATLANUL
pottyan az ölünkbe és ami elvisz minket egy vágyunk VÉLETLEN BETELJESÜLÉSÉHEZ.
Amiket nagybetűvel kiemeltem: nos, azok a "szerencse" CSAPDÁI.
Mert NINCS AJÁNDÉK.
Aztán NINCS VÁRATLANság.
És nincs VÉLETLEN beteljesülés.
Nézzük magát a "SZERENCSE" szót.
SZER ÉN CSI.
A "SZER"-t nem kell magyarázni, ez az, ami "E" létben E-tet. És T-ET-tekre KELT...
"SZER ÉN". Na, itt már alakul a szó: aki SZER ÉN, az a SZEREN JÁR, BENNE ÉLŐ A SZER. Az ilyen ember a SZERÉNY ember. Azaz: tudja a HATÁRAIT, nem törekszik elérhetetlen vágyak után, nem kell a másé, nem nézi a "szomszéd fűjét, hogy az mennyivel ződebb", van benne MEGELÉGEDETTSÉG, mert ELÉG neki az, amije VAN. Benne a CÉL és a VÁGY ÖSSZHANGban van, ezért nincs ami álmatlan éjszakákba hajtsa.
A SZERÉNYSÉG nem egyenlő az ALÁZATTAL. SŐT!! Mondhatni TELJESEN MÁS kategória!
Még akkor is, ha előszeretettel keverik.
A SZER ÉN emberben ÉL AZ IGAZ – ezért látja meg kint is az IGAZAT.
És ami IGAZ az IGAZ – ezt tudja jól.
Nem hagyja magát látszatokkal elkápráztatni, tisztában van az anyag múlandóságával és az ÉRTÉKRENDEK HELYI-ÉRTÉKÉVEL.
Mivel nem TÖR-ekszik és nem TÖR-tető, (erre most rá is tüsszentettem), és benne az IGAZ, ezért mindig meg is látja a LEHETŐSÉGEIT. Azaz képes felnézni az Égre és képes meg is látni a repkedő SÜLTGALAMBOKAT, mint szerencsefaktorokat, de nemcsak kitátja a száját hozzá, hanem KI IS NYÚL ÉRTE, hogy ELKAPHASSA.
Ez a "CSI". Azaz a "KI"... A KIFELÉ MEGNYÍLVÁNULÁS. A TETTRE-KÉSZ-ség.
Tisztában van azzal, hogy az AKARÁS nem visz sehova, de azzal is, hogy MINDENKINEK megvan az egyéni feladatához kapcsolódó LEHETŐSÉGEI halmaza. Nem dúvad módjára rohan végig sorsútján, hanem lassan járva, de MINDEN JELRE ODAFIGYELVE. Mert ami a SAJÁTUNK, arról mindig érkeznek JELEK. Csak ÉREZZÜK-e és ÉRTJÜK-e? Ez itt a nagy kérdés? Aztán MEGLÁTVA vajon tudunk-e TENNI és CSELEKEDNI IS ÉRTE? Mégpedig KITARTÓAN?? A sültgalamb képhez visszatérve: tudjuk-e TARTANI A KARUNKAT, sőt, tudunk-e utána kapni, utána nyúlni, ha tova akarna szállni?
A SZER-ÉN ember NEM HAJT FEJET senki előtt.
De mindig a MENNY-ekben jár, mert FEL-FEL-É(G) tekint! Nem köldöknéző üzemmódban, lefelé figyel ő, hanem figyeli a JELEKET.
"AJÁNDÉK" tehát csak akkor "pottyan" az ölünkbe, ha MEGDOLGOZTUNK érte.
Valahol, valamikor már ELŐTTE.... Ha nem tévesztettük szem elől a CÉLUNKAT, ha figyeltünk a BELSŐ HAJTÓERŐRE, ha volt KI-TARTÁSUNK és TARTÁSUNK.
Ha tudtunk MAG-unkért következetesen kiállni, még akkor is, ha a pillanat nem kecsegtetett semmi haszonnal. Ugyanakkor TUDVA, hogy "minden jóravaló ember élete jóra fordul".
És ez így van.
Tehát, "önmagáért való SZERENCSE" nincs.
A "szerencse" azok mellé áll és annak "adja magát", akiben megvan az "ÉLET IGE-EN-LÉ-se"....
Azt pedig, hogy a lottó 5-ös szerencse-e? Döntse el mindenki magában...
Mi a "szerencse"?
Mit ért a "jónép" alatta?
Általában azt az AJÁNDÉKOT, ami VÁRATLANUL
pottyan az ölünkbe és ami elvisz minket egy vágyunk VÉLETLEN BETELJESÜLÉSÉHEZ.
Amiket nagybetűvel kiemeltem: nos, azok a "szerencse" CSAPDÁI.
Mert NINCS AJÁNDÉK.
Aztán NINCS VÁRATLANság.
És nincs VÉLETLEN beteljesülés.
Nézzük magát a "SZERENCSE" szót.
SZER ÉN CSI.
A "SZER"-t nem kell magyarázni, ez az, ami "E" létben E-tet. És T-ET-tekre KELT...
"SZER ÉN". Na, itt már alakul a szó: aki SZER ÉN, az a SZEREN JÁR, BENNE ÉLŐ A SZER. Az ilyen ember a SZERÉNY ember. Azaz: tudja a HATÁRAIT, nem törekszik elérhetetlen vágyak után, nem kell a másé, nem nézi a "szomszéd fűjét, hogy az mennyivel ződebb", van benne MEGELÉGEDETTSÉG, mert ELÉG neki az, amije VAN. Benne a CÉL és a VÁGY ÖSSZHANGban van, ezért nincs ami álmatlan éjszakákba hajtsa.
A SZERÉNYSÉG nem egyenlő az ALÁZATTAL. SŐT!! Mondhatni TELJESEN MÁS kategória!
Még akkor is, ha előszeretettel keverik.
A SZER ÉN emberben ÉL AZ IGAZ – ezért látja meg kint is az IGAZAT.
És ami IGAZ az IGAZ – ezt tudja jól.
Nem hagyja magát látszatokkal elkápráztatni, tisztában van az anyag múlandóságával és az ÉRTÉKRENDEK HELYI-ÉRTÉKÉVEL.
Mivel nem TÖR-ekszik és nem TÖR-tető, (erre most rá is tüsszentettem), és benne az IGAZ, ezért mindig meg is látja a LEHETŐSÉGEIT. Azaz képes felnézni az Égre és képes meg is látni a repkedő SÜLTGALAMBOKAT, mint szerencsefaktorokat, de nemcsak kitátja a száját hozzá, hanem KI IS NYÚL ÉRTE, hogy ELKAPHASSA.
Ez a "CSI". Azaz a "KI"... A KIFELÉ MEGNYÍLVÁNULÁS. A TETTRE-KÉSZ-ség.
Tisztában van azzal, hogy az AKARÁS nem visz sehova, de azzal is, hogy MINDENKINEK megvan az egyéni feladatához kapcsolódó LEHETŐSÉGEI halmaza. Nem dúvad módjára rohan végig sorsútján, hanem lassan járva, de MINDEN JELRE ODAFIGYELVE. Mert ami a SAJÁTUNK, arról mindig érkeznek JELEK. Csak ÉREZZÜK-e és ÉRTJÜK-e? Ez itt a nagy kérdés? Aztán MEGLÁTVA vajon tudunk-e TENNI és CSELEKEDNI IS ÉRTE? Mégpedig KITARTÓAN?? A sültgalamb képhez visszatérve: tudjuk-e TARTANI A KARUNKAT, sőt, tudunk-e utána kapni, utána nyúlni, ha tova akarna szállni?
A SZER-ÉN ember NEM HAJT FEJET senki előtt.
De mindig a MENNY-ekben jár, mert FEL-FEL-É(G) tekint! Nem köldöknéző üzemmódban, lefelé figyel ő, hanem figyeli a JELEKET.
"AJÁNDÉK" tehát csak akkor "pottyan" az ölünkbe, ha MEGDOLGOZTUNK érte.
Valahol, valamikor már ELŐTTE.... Ha nem tévesztettük szem elől a CÉLUNKAT, ha figyeltünk a BELSŐ HAJTÓERŐRE, ha volt KI-TARTÁSUNK és TARTÁSUNK.
Ha tudtunk MAG-unkért következetesen kiállni, még akkor is, ha a pillanat nem kecsegtetett semmi haszonnal. Ugyanakkor TUDVA, hogy "minden jóravaló ember élete jóra fordul".
És ez így van.
Tehát, "önmagáért való SZERENCSE" nincs.
A "szerencse" azok mellé áll és annak "adja magát", akiben megvan az "ÉLET IGE-EN-LÉ-se"....
Azt pedig, hogy a lottó 5-ös szerencse-e? Döntse el mindenki magában...
🌸
🌸
