🌸
🌸
"Ma minden műanyag, szilícium, és vas.
Kinek írjak, ha már senki sem olvas?
Ma nem kell jó zene, nem kell költemény,
magamnak játszom, ha senki se hallgatja zeném."
Bodor István
🌸
"Ma minden műanyag, szilícium, és vas.
Kinek írjak, ha már senki sem olvas?
Ma nem kell jó zene, nem kell költemény,
magamnak játszom, ha senki se hallgatja zeném."
Bodor István
🌸
Kondorosi K. András
Falra Hányt Borsó
Részegen Agy fakad dalra,
Gajdol okosnak, bolondnak,
Nagy Igék peregnek falra,
Mint borsó, mit odahánynak.
Falra Hányt Borsó
Részegen Agy fakad dalra,
Gajdol okosnak, bolondnak,
Nagy Igék peregnek falra,
Mint borsó, mit odahánynak.
🌸
Rónay György:
Fiamhoz
Fiam, aki a világ küszöbén állsz, legyen ez a vers neked útravalóm.
Apád szól vele hozzád, élete tanúságával. A kusza valón
tisztán akart átmenni ő is, derékon fölül legalább.
De itt az ember vagy beledöglik a sárba, vagy eladja magát.
Mi vár rád? Nem tudom. De döntened kell jó korán: mi kell,
konc-e, vagy tisztesség. Ha könnyű élet, karrier —
ennek leckéje egyszerű: a szádon mindig más legyen, mint a szívedben,
aljasságodban légy rettenthetetlen,
ne nézd, kivel szövetkezel, de kötésed ne tartsd meg soha senkivel,
s így meglesz mindened, amit kívánsz: pénz, hatalom, siker.
De ha mégis a szép és az igaz lenne számodra fontosabb,
vagy netán szót emelsz a jóért, jövődtől nem várhatsz sokat:
szavad úgy pereg el, mint a falra hányt borsó,
vagyonod két láb föld lesz, hajlékod deszkakoporsó,
kölykeid éhen bőgnek, asszonyod rongya lobog a szélben
s emléked kihívás lesz, neved viselni szégyen.
Így válassz idején, és úgy készülj jövődre, ahogy választottál.
Többet nem mondhatok. Kedvem is, papírom is elfogyott már.
Utóirat
Fiam, aki a világ küszöbén állsz, a munkák és a harcok
szünetein magam elé képzelem néha tiszta arcod,
és eltűnődöm sorsodon, mely sorsom folytatása is,
és jóvátétel lesz talán azért, ami bennem csonka volt és hamis.
Szavam zenét kívánt, s nem lett, csak dadogás:
de hősi lesz és nagyszerű, ha majd folytatja más;
s bár buktatók közt botladoztam és útvesztőkben tévelyegtem:
utam hiába mégse volt, ha más majd célhoz ér helyettem.
Tehetetlenül éltem, meddőn, lázongva és mogorván.
Füstölve égtem el. Helyettem is légy fényes tűz majd korod ormán.
Fiamhoz
Fiam, aki a világ küszöbén állsz, legyen ez a vers neked útravalóm.
Apád szól vele hozzád, élete tanúságával. A kusza valón
tisztán akart átmenni ő is, derékon fölül legalább.
De itt az ember vagy beledöglik a sárba, vagy eladja magát.
Mi vár rád? Nem tudom. De döntened kell jó korán: mi kell,
konc-e, vagy tisztesség. Ha könnyű élet, karrier —
ennek leckéje egyszerű: a szádon mindig más legyen, mint a szívedben,
aljasságodban légy rettenthetetlen,
ne nézd, kivel szövetkezel, de kötésed ne tartsd meg soha senkivel,
s így meglesz mindened, amit kívánsz: pénz, hatalom, siker.
De ha mégis a szép és az igaz lenne számodra fontosabb,
vagy netán szót emelsz a jóért, jövődtől nem várhatsz sokat:
szavad úgy pereg el, mint a falra hányt borsó,
vagyonod két láb föld lesz, hajlékod deszkakoporsó,
kölykeid éhen bőgnek, asszonyod rongya lobog a szélben
s emléked kihívás lesz, neved viselni szégyen.
Így válassz idején, és úgy készülj jövődre, ahogy választottál.
Többet nem mondhatok. Kedvem is, papírom is elfogyott már.
Utóirat
Fiam, aki a világ küszöbén állsz, a munkák és a harcok
szünetein magam elé képzelem néha tiszta arcod,
és eltűnődöm sorsodon, mely sorsom folytatása is,
és jóvátétel lesz talán azért, ami bennem csonka volt és hamis.
Szavam zenét kívánt, s nem lett, csak dadogás:
de hősi lesz és nagyszerű, ha majd folytatja más;
s bár buktatók közt botladoztam és útvesztőkben tévelyegtem:
utam hiába mégse volt, ha más majd célhoz ér helyettem.
Tehetetlenül éltem, meddőn, lázongva és mogorván.
Füstölve égtem el. Helyettem is légy fényes tűz majd korod ormán.
🌸
Bodor István
Falra Hányt Borsó az Egész ***
Elmondanám,
de látom, hiába járna a szám,
nem figyelsz rám.
Így hát nem is folytatnám.
Így most arról se beszélnék,
az élet mitől lehetne szép.
Látom, fölösleges beszéd,
falra hányt borsó az egész.***
Ez így fölösleges beszéd,
falra hányt borsó az egész. ***
Ma minden műanyag, szilícium, és vas.
Kinek írjak, ha már senki sem olvas?
Ma nem kell jó zene, nem kell költemény,
magamnak játszom, ha senki se hallgatja zeném.
(Eredeti Címe: Falra hányt borsófőzelék.) ***
Falra Hányt Borsó az Egész ***
Elmondanám,
de látom, hiába járna a szám,
nem figyelsz rám.
Így hát nem is folytatnám.
Így most arról se beszélnék,
az élet mitől lehetne szép.
Látom, fölösleges beszéd,
falra hányt borsó az egész.***
Ez így fölösleges beszéd,
falra hányt borsó az egész. ***
Ma minden műanyag, szilícium, és vas.
Kinek írjak, ha már senki sem olvas?
Ma nem kell jó zene, nem kell költemény,
magamnak játszom, ha senki se hallgatja zeném.
(Eredeti Címe: Falra hányt borsófőzelék.) ***
🌸
Budai József
Hiába
Fényesülő szavak kévéi
hevernek szanaszét, csendbe,
nincsenek keresztre vetve ...
mert ezeknek se emberük,
se istenük, csak tobzódó életük ...
A virágos lelkek
nem bennük teleltek.
A szellő, mint gyakorló vámpír,
időnként mindenkit rábír ...
és az élet átír szándékot olykor,
a szó hiába kolompol,
a föld zörög csak a
falra hányt borsótól ...
és most csak azért,
vagy csak azért se,
bár hallik még az
óra ketyegése, és
buggyan a ködös-kék emlék,
hogy valamikor rég ...
- Isten! Ne hagyj el engem!
Ez az én keresztem ...
A szó suttyomban setten,
lassan halkul csendben.
Anyád már rég` elfáradt,
te mégsem kaptál szájzárat.
Hiába
Fényesülő szavak kévéi
hevernek szanaszét, csendbe,
nincsenek keresztre vetve ...
mert ezeknek se emberük,
se istenük, csak tobzódó életük ...
A virágos lelkek
nem bennük teleltek.
A szellő, mint gyakorló vámpír,
időnként mindenkit rábír ...
és az élet átír szándékot olykor,
a szó hiába kolompol,
a föld zörög csak a
falra hányt borsótól ...
és most csak azért,
vagy csak azért se,
bár hallik még az
óra ketyegése, és
buggyan a ködös-kék emlék,
hogy valamikor rég ...
- Isten! Ne hagyj el engem!
Ez az én keresztem ...
A szó suttyomban setten,
lassan halkul csendben.
Anyád már rég` elfáradt,
te mégsem kaptál szájzárat.
🌸
🌸
