"Ember lenni mindég,
minden körülményben"
Arany János
minden körülményben"
Arany János
Írta: Csonka Ákos
“Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
ember lenni mindég, minden körülményben.”
Hangzik Arany János egy, tán kevésbé ismert idézete,
amiben benne van minden, amit elvár tőlünk a Teremtőnk.
Napi szinten szólítanak meg kéregetők, bajbajutottak, hogy segítsünk nekik.
Jó esetben belenyúlunk a zsebünkbe és az ott lapuló aprót odaadjuk nekik.
Sokan viszont üveges szemmel továbbmennek, mondván, nem lehet mindenkinek segíteni (érthetetlen módon inkább nem segítenek senkinek). ...
... Mégis ez a fajta magatartásunk mutatja meg igazi énünket,
igazolja emberségünket ...
Forrás: https://felvidek.ma
“Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
ember lenni mindég, minden körülményben.”
Hangzik Arany János egy, tán kevésbé ismert idézete,
amiben benne van minden, amit elvár tőlünk a Teremtőnk.
Napi szinten szólítanak meg kéregetők, bajbajutottak, hogy segítsünk nekik.
Jó esetben belenyúlunk a zsebünkbe és az ott lapuló aprót odaadjuk nekik.
Sokan viszont üveges szemmel továbbmennek, mondván, nem lehet mindenkinek segíteni (érthetetlen módon inkább nem segítenek senkinek). ...
... Mégis ez a fajta magatartásunk mutatja meg igazi énünket,
igazolja emberségünket ...
Forrás: https://felvidek.ma
Tiszteld az alamizsna - kérőt.
Sumér intelmek, 5 - 6 000 évvel ezelőtt.
Sumér intelmek, 5 - 6 000 évvel ezelőtt.
Az ALTRUISM
vagyis az
ÖNZETLENSÉG
azt jelenti ...
... hogy az embernek nincs jogában létezni a saját érdekében.
Mások szolgálata az egyetlen igazolás a létezéséről.
Az önzetlenség a legmagasabb erkölcsi kötelesség, erény és érték.
Ne tévesszük össze az önzetlenséget a kedvességgel,
jóakarattal és a jogaink tiszteletben tartásával.
Ezek nem elsőrendűek, de következményei az önzetlenségnek ...
vagyis az
ÖNZETLENSÉG
azt jelenti ...
... hogy az embernek nincs jogában létezni a saját érdekében.
Mások szolgálata az egyetlen igazolás a létezéséről.
Az önzetlenség a legmagasabb erkölcsi kötelesség, erény és érték.
Ne tévesszük össze az önzetlenséget a kedvességgel,
jóakarattal és a jogaink tiszteletben tartásával.
Ezek nem elsőrendűek, de következményei az önzetlenségnek ...
... a kérdés nem az,
hogy adjunk vagy ne adjunk a koldusnak,
hanem az,
hogy a létezésem megköveteli,
vagyis kötelességem,
hogy adjak és segítsek a koldusnak ...
hogy adjunk vagy ne adjunk a koldusnak,
hanem az,
hogy a létezésem megköveteli,
vagyis kötelességem,
hogy adjak és segítsek a koldusnak ...
Arany János:
DOMOKOS NAPRA
Midőn szüleid és mind akik szeretünk
Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk;
Midőn kedvedért a - bár hiányos - család
Vígan ülte körül innepi asztalát:
Kedves fiú, hát én mit adjak most neked?
Egy édes csemegét: hizelgő éneket?...
Nem! azt én nem adok, te sem várod, hiszem.
Gaz, ki a Múzsáknak hamis tömjént viszen.
Szégyen a lantra, mely költött érdem által
Meggyaláztatni és gyalázni nem átall;
Minél édesb, annál émelygősb csemege -
Annál undoritóbb, minél szebb éneke.
Zengjem érdemeid? oh, azok lehetnek:
Állasz még küszöbén ifjú életednek;
Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? - Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.
Áldjad a jó Istent, ki megálda téged,
Adván őreidül szerető szüléket,
Adván eszközöket, elhárítni pályád
- Annyi más futónak nehéz - akadályát.
Áldjad Istent, hanem óvakodj', amivel
Ő álda meg, saját érdemül róni fel.
Nemes önbizalom, de ne az önhittség,
Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék:
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.
Serdülj, kedves ifjú... poharam cseng érted! -
Légy ember, ha majdan azt az időt éred.
Szeressed hazádat... Oh, a honszerelem
Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen.
Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat:
Magadban keressed az édes jutalmat.
Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei:
Keresztje elég van, - de maga viseli.
Vess számot erőddel s legjavát, amelyet ,
Leghasznosbnak itélsz, hazádnak szenteljed.
Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása:
Bárhol állj, csak tőled előmentét lássa.
Serdülj, kedves ifju - habzó kelyhem dagad -
A haza igényel munkás, hű fiakat.
S ha talán, az érzés tengeréhez jutva,
Néked a szelíd lant tisztessége jutna:
Hass! buzdíts! egyesíts! hogy osztály ne légyen
Köztünk, hol magyar szó, honfiérzet - szégyen.
Virág a költészet... egy nép irodalma:
De ha nem virágzik, nem is terem a fa.
Ha pedig a tettdús férfikor elhíván
A lanttól, komolyabb munkásságot kíván:
Ne feledd, mily gyönge ama virág bokra,
Van szüksége közös ápoló karokra.
Serdülj, kedves ifju - még egyszer a kelyhet! -
Nőj eléggé nagyra - betölteni helyed!
(1851 aug. 4)
Kézikönyvtár
Verstár - ötven költő összes verse
Arany János1847-1852
Teljes szövegű keresés
További információk
DOMOKOS NAPRA
Midőn szüleid és mind akik szeretünk
Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk;
Midőn kedvedért a - bár hiányos - család
Vígan ülte körül innepi asztalát:
Kedves fiú, hát én mit adjak most neked?
Egy édes csemegét: hizelgő éneket?...
Nem! azt én nem adok, te sem várod, hiszem.
Gaz, ki a Múzsáknak hamis tömjént viszen.
Szégyen a lantra, mely költött érdem által
Meggyaláztatni és gyalázni nem átall;
Minél édesb, annál émelygősb csemege -
Annál undoritóbb, minél szebb éneke.
Zengjem érdemeid? oh, azok lehetnek:
Állasz még küszöbén ifjú életednek;
Előtted a küzdés, előtted a pálya,
Az erőtlen csügged, az erős megállja.
És tudod: az erő micsoda? - Akarat,
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.
Áldjad a jó Istent, ki megálda téged,
Adván őreidül szerető szüléket,
Adván eszközöket, elhárítni pályád
- Annyi más futónak nehéz - akadályát.
Áldjad Istent, hanem óvakodj', amivel
Ő álda meg, saját érdemül róni fel.
Nemes önbizalom, de ne az önhittség,
Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék:
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,
Ember lenni mindég, minden körülményben.
Serdülj, kedves ifjú... poharam cseng érted! -
Légy ember, ha majdan azt az időt éred.
Szeressed hazádat... Oh, a honszerelem
Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen.
Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat:
Magadban keressed az édes jutalmat.
Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei:
Keresztje elég van, - de maga viseli.
Vess számot erőddel s legjavát, amelyet ,
Leghasznosbnak itélsz, hazádnak szenteljed.
Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása:
Bárhol állj, csak tőled előmentét lássa.
Serdülj, kedves ifju - habzó kelyhem dagad -
A haza igényel munkás, hű fiakat.
S ha talán, az érzés tengeréhez jutva,
Néked a szelíd lant tisztessége jutna:
Hass! buzdíts! egyesíts! hogy osztály ne légyen
Köztünk, hol magyar szó, honfiérzet - szégyen.
Virág a költészet... egy nép irodalma:
De ha nem virágzik, nem is terem a fa.
Ha pedig a tettdús férfikor elhíván
A lanttól, komolyabb munkásságot kíván:
Ne feledd, mily gyönge ama virág bokra,
Van szüksége közös ápoló karokra.
Serdülj, kedves ifju - még egyszer a kelyhet! -
Nőj eléggé nagyra - betölteni helyed!
(1851 aug. 4)
Kézikönyvtár
Verstár - ötven költő összes verse
Arany János1847-1852
Teljes szövegű keresés
További információk
