🌸
🌸
Az Üres Fejű Világ
A mai világ az üres fejű emberek felleg vára.
🌸
Az Üres Fejű Világ
A mai világ az üres fejű emberek felleg vára.
🌸
"Egy olyan világban létezünk,
amelyben van az én és a nekem ... Alternativa nélkül!"
Mikó Zsolt
https://mikozsoltofficial.hu/leirom
Mikó Zsolt - Ige
Leszek az apró por a levegőben, leszek a fájdalom a szemfedőben,
leszek a kor, amely végleg múlik el, és a megbánás, mi távolban áll, közel.
Leszek a szárny, mely riadtan száll, leszek a napfény, jövendő homály,
leszek a fájdalom, mi oly lassan öl, mint a bitón szorító hurok, ha nyakra tör.
Leszek a csend, az őrjítő némaság, a fojtó cselekvés, dühítő léhaság,
és ami leszek, te az leszel nekem, ahogyan álltunk ottan, hűtlen, szerelmesen.
https://mikozsoltofficial.hu
🌸
amelyben van az én és a nekem ... Alternativa nélkül!"
Mikó Zsolt
https://mikozsoltofficial.hu/leirom
Mikó Zsolt - Ige
Leszek az apró por a levegőben, leszek a fájdalom a szemfedőben,
leszek a kor, amely végleg múlik el, és a megbánás, mi távolban áll, közel.
Leszek a szárny, mely riadtan száll, leszek a napfény, jövendő homály,
leszek a fájdalom, mi oly lassan öl, mint a bitón szorító hurok, ha nyakra tör.
Leszek a csend, az őrjítő némaság, a fojtó cselekvés, dühítő léhaság,
és ami leszek, te az leszel nekem, ahogyan álltunk ottan, hűtlen, szerelmesen.
https://mikozsoltofficial.hu
🌸
🌸
Ha Üres a Fej
🌸
Ha Üres a Fej
🌸
Ha üres a fej könnyű a dolgunk,
Mert nem sokat kell gondolkoznunk.
Miután fel kelünk, csak annyit mondunk,
Hol is a telefon és máris nyomjuk.
Üzenet ide, üzenet oda,
Szervusz Csöpike ... mi a mai pletyka.
Szavaink is tele sok idegen szóval,
Keveset olvasunk ebben az új korban.
Megfőzzük a kávét, mert muszáj a dopping,
Anélkül bizony nem tudunk mozogni.
Gyorsan a Facebook csak egy pillanatra
Vajon melyik szoknyát vette fel a Sára.
Szaladunk rohanunk törünk a cél felé,
Hajtjuk a pénzünket, de nem tudjuk, hogy miért.
Versengünk, ha kell egy újabb fokért,
Nem hullatunk könnyet a bukott társunkért.
Autó, siker, szép ház és csillogás,
Azt hisszük jó nekünk, de ez nem valóság.
Mégis ... Mit ér ez a kínos birtok nektek,
ha a szívből csak irigység és kapzsiság jön fel?
Közben távolodsz magadtól és romlik a szemed,
Nem látod, ha koldus kér egy darab kenyeret.
D. K. M.
🌸
Mert nem sokat kell gondolkoznunk.
Miután fel kelünk, csak annyit mondunk,
Hol is a telefon és máris nyomjuk.
Üzenet ide, üzenet oda,
Szervusz Csöpike ... mi a mai pletyka.
Szavaink is tele sok idegen szóval,
Keveset olvasunk ebben az új korban.
Megfőzzük a kávét, mert muszáj a dopping,
Anélkül bizony nem tudunk mozogni.
Gyorsan a Facebook csak egy pillanatra
Vajon melyik szoknyát vette fel a Sára.
Szaladunk rohanunk törünk a cél felé,
Hajtjuk a pénzünket, de nem tudjuk, hogy miért.
Versengünk, ha kell egy újabb fokért,
Nem hullatunk könnyet a bukott társunkért.
Autó, siker, szép ház és csillogás,
Azt hisszük jó nekünk, de ez nem valóság.
Mégis ... Mit ér ez a kínos birtok nektek,
ha a szívből csak irigység és kapzsiság jön fel?
Közben távolodsz magadtól és romlik a szemed,
Nem látod, ha koldus kér egy darab kenyeret.
D. K. M.
🌸
🌸
🌸
Mégsem járnak tán oly nagyon fejetlenül?
Ésszel sétálnak el a jó mellett, szívtelenül.
🌸
Mégsem járnak tán oly nagyon fejetlenül?
Ésszel sétálnak el a jó mellett, szívtelenül.
🌸
Suttogó Gabriel
Fejetlenül
Fejetlenül rohannak emberek falnak,
Értelmetlenül élnek, aztán meghalnak.
Céltalanul célzóvízzel célokra célozva,
Bolondra igenelve, a jón bíz tajtékozva.
Milliónyi ember emel üres fejről kalapot,
Félelemnek s tévhiteknek adva alapot.
Táncol már vállakon az alvilág gyarló ura,
Mennyi ember bocsájtja lelkét még alkuba?
Áldoznak a gyarló hívság méltatlan oltárán,
Megalkudva magával emberi voltának árán.
Mégsem járnak tán oly nagyon fejetlenül?
Ésszel sétálnak el a jó mellett, szívtelenül.
Majd mikor jön a tapasztalat koros ránca,
Már rég bokára olvadt az ördög rablánca.
Nekem ez nem kell, én az ég felé nyúlok,
Sárban csúszva, ha kell egy utolsót rúgok.
Én nem hajtom meg főm oltáratok előtt,
Bár tudva tudom, a muhar rég körbenőtt.
Még térdre rogyva sem adom magam Nektek,
Lelkemhez nem fértek, élettelen viasztestek.
🌸
Fejetlenül
Fejetlenül rohannak emberek falnak,
Értelmetlenül élnek, aztán meghalnak.
Céltalanul célzóvízzel célokra célozva,
Bolondra igenelve, a jón bíz tajtékozva.
Milliónyi ember emel üres fejről kalapot,
Félelemnek s tévhiteknek adva alapot.
Táncol már vállakon az alvilág gyarló ura,
Mennyi ember bocsájtja lelkét még alkuba?
Áldoznak a gyarló hívság méltatlan oltárán,
Megalkudva magával emberi voltának árán.
Mégsem járnak tán oly nagyon fejetlenül?
Ésszel sétálnak el a jó mellett, szívtelenül.
Majd mikor jön a tapasztalat koros ránca,
Már rég bokára olvadt az ördög rablánca.
Nekem ez nem kell, én az ég felé nyúlok,
Sárban csúszva, ha kell egy utolsót rúgok.
Én nem hajtom meg főm oltáratok előtt,
Bár tudva tudom, a muhar rég körbenőtt.
Még térdre rogyva sem adom magam Nektek,
Lelkemhez nem fértek, élettelen viasztestek.
🌸
🌸
🌸
A jó embereket arról ismered meg,
Hogy jobbá tesznek
Ha megismered őket.
🌸
A jó embereket arról ismered meg,
Hogy jobbá tesznek
Ha megismered őket.
🌸
🌸
Bertold Brecht
Dal a Jó Emberekről
A jó embereket arról ismered meg
Hogy jobbá tesznek
Ha megismered őket.
A jó emberek
Vendégül látnak, hogy épüljenek, mert
Abból okul az ember, ha figyel s ha mondanak is néki valamit.
De ők egyúttal
Jobbá teszik azt, aki rájuk néz és
Azt akire néznek.
S nem azáltal, hogy betevő falathoz
Vagy a fényre segítik, inkább
Azért, mert tudjuk: élnek ők, s a világot
Megváltoztatva használnak nekünk.
Ha fölkeressük, otthon leljük őket.
Nem felejtik, tulajdon régi arcuk
Milyen volt az utolsó találkozáskor.
Bármennyire megváltoztak is –
Mert éppen ők oly változandók –
Legföljebb fölismerhetőbbek lettek.
Olyanok, mint egy ház, mit együtt építettünk
Nem kényszerítnek rá, hogy benne lakjunk
S néhanap meg sem engedik.
Bármikor elmehetünk hozzájuk
Nagyságunk legszerényebb öltözetében
Csak jól nézzük meg, mit viszünk magunkkal.
Tudják a módját, hogy kell ajándékot adni:
Már eldobták, – most meglelték, s nevetnek.
De abban is hagyatkozhatsz reájuk,
Hogy ha önmagad elhagyod
Elhagyod őket is.
Ők, ha hibáznak, csak nevetünk:
Mert ha rossz helyre tettek egy követ le
Rájuk tekintve látjuk
Hol lesz jobb helye a kőnek.
Lessük mindennap keresetlen figyelemmel
Hogy keresik meg mindennapi kenyerük.
Valami rajtuk kívül álló
Ügyben érdekeltek ők.
A jó emberek dolgot adnak nekünk.
Magukban, úgy látszik, sehogysem boldogulnak.
Minden megoldásukban új feladat feszül.
Veszélyes pillanatokban, ha süllyed a hajó
Meglátjuk hirtelen, hogy tágra nyílt szemük rajtunk pihen.
S habár nem tetszünk nékik, így ahogy vagyunk
Ők velünk tartanak mégis, velünk.
(Fordító: Garai Gábor)
🌸
Bertold Brecht
Dal a Jó Emberekről
A jó embereket arról ismered meg
Hogy jobbá tesznek
Ha megismered őket.
A jó emberek
Vendégül látnak, hogy épüljenek, mert
Abból okul az ember, ha figyel s ha mondanak is néki valamit.
De ők egyúttal
Jobbá teszik azt, aki rájuk néz és
Azt akire néznek.
S nem azáltal, hogy betevő falathoz
Vagy a fényre segítik, inkább
Azért, mert tudjuk: élnek ők, s a világot
Megváltoztatva használnak nekünk.
Ha fölkeressük, otthon leljük őket.
Nem felejtik, tulajdon régi arcuk
Milyen volt az utolsó találkozáskor.
Bármennyire megváltoztak is –
Mert éppen ők oly változandók –
Legföljebb fölismerhetőbbek lettek.
Olyanok, mint egy ház, mit együtt építettünk
Nem kényszerítnek rá, hogy benne lakjunk
S néhanap meg sem engedik.
Bármikor elmehetünk hozzájuk
Nagyságunk legszerényebb öltözetében
Csak jól nézzük meg, mit viszünk magunkkal.
Tudják a módját, hogy kell ajándékot adni:
Már eldobták, – most meglelték, s nevetnek.
De abban is hagyatkozhatsz reájuk,
Hogy ha önmagad elhagyod
Elhagyod őket is.
Ők, ha hibáznak, csak nevetünk:
Mert ha rossz helyre tettek egy követ le
Rájuk tekintve látjuk
Hol lesz jobb helye a kőnek.
Lessük mindennap keresetlen figyelemmel
Hogy keresik meg mindennapi kenyerük.
Valami rajtuk kívül álló
Ügyben érdekeltek ők.
A jó emberek dolgot adnak nekünk.
Magukban, úgy látszik, sehogysem boldogulnak.
Minden megoldásukban új feladat feszül.
Veszélyes pillanatokban, ha süllyed a hajó
Meglátjuk hirtelen, hogy tágra nyílt szemük rajtunk pihen.
S habár nem tetszünk nékik, így ahogy vagyunk
Ők velünk tartanak mégis, velünk.
(Fordító: Garai Gábor)
🌸
🌸
"Legyél, ki voltál mindig is,
jótékony, tiszta lélek!"
"Legyél, ki voltál mindig is,
jótékony, tiszta lélek!"
🌸
Aranyosi Ervin:
Szívedből Adni
Kipróbáltad már, hogy milyen,
nyitott szívedből adni?
Felrázva néhány csüggedőt,
jó embernek maradni?
Segíteni az éhezőt,
tudva, más nem segíthet!
Reményt adni, hol elfogyott,
hol vár sóvár tekintet.
A földi lét csak anyagi,
kincset ne gyűjts magadnak!
Szívük, lelkük is megtelik,
kik szeretettel adnak!
A világ tőled gazdagabb,
s általad válik szebbé.
Vizsgáld meg belsőd, önmagad,
s az álmod váljon tetté!
Amit küldesz, majd azt kapod,
a szeretet sosem vész el.
Jöhetnek bajok, viharok,
ne szállj szembe a széllel.
Csak tedd a dolgod csendesen
és szépítsd kis világod!
S meglátod álmod létre kel,
s megnő apró “virágod”.
Legyél, ki voltál mindig is,
jótékony, tiszta lélek!
Tárd ki ajtód és ablakod,
és sóhajtsd világgá: ÉLEK!
🌸
Aranyosi Ervin:
Szívedből Adni
Kipróbáltad már, hogy milyen,
nyitott szívedből adni?
Felrázva néhány csüggedőt,
jó embernek maradni?
Segíteni az éhezőt,
tudva, más nem segíthet!
Reményt adni, hol elfogyott,
hol vár sóvár tekintet.
A földi lét csak anyagi,
kincset ne gyűjts magadnak!
Szívük, lelkük is megtelik,
kik szeretettel adnak!
A világ tőled gazdagabb,
s általad válik szebbé.
Vizsgáld meg belsőd, önmagad,
s az álmod váljon tetté!
Amit küldesz, majd azt kapod,
a szeretet sosem vész el.
Jöhetnek bajok, viharok,
ne szállj szembe a széllel.
Csak tedd a dolgod csendesen
és szépítsd kis világod!
S meglátod álmod létre kel,
s megnő apró “virágod”.
Legyél, ki voltál mindig is,
jótékony, tiszta lélek!
Tárd ki ajtód és ablakod,
és sóhajtsd világgá: ÉLEK!
🌸
🌸
🌸
