Az Élet Rövid ...
Az élet rövid, ezért élj úgy,
hogy minden nap hagyj valamit magad után!
Egy szót, egy mosolyt,
egy ölelést, egy szép emléket ...
Az élet rövid, ezért élj úgy,
hogy minden nap hagyj valamit magad után!
Egy szót, egy mosolyt,
egy ölelést, egy szép emléket ...
Mi az élet célja?
"Mi az élet célja? Kincseket szerezni?
Eldugni más elől, hogy ne lássa senki?
Úgy hiszem, világunk sokkal szebb hely volna,
ha az ember léte nem a pénzről szólna ... "
Aranyosi Ervin:
Eldugni más elől, hogy ne lássa senki?
Úgy hiszem, világunk sokkal szebb hely volna,
ha az ember léte nem a pénzről szólna ... "
Aranyosi Ervin:
"Jobb adni másnak: így tudom:
szegényen is gazdag vagyok,
s láthatom, ahogy sok borús szem
hálás örömmel felragyog!"
Bódás János
szegényen is gazdag vagyok,
s láthatom, ahogy sok borús szem
hálás örömmel felragyog!"
Bódás János
Szeretettel adni és kapni egy kellemes pillant.
Kis figyelmesség, legyen az egy szó, vagy egy mosoly.
Ha szívből adsz, feledhetetlen pillanat varázsát hozza
szeretteid és barátaid szívébe.
Ha adsz, szívedben a boldogság és a megértés tudata ébred.
Lelked árassza másokra a szeretetet.
Mert másoknak adni jobb dolog, mint kapni.
S az érték az, hogy még tudsz mások arcára mosolyt varázsolni.
Kis figyelmesség, legyen az egy szó, vagy egy mosoly.
Ha szívből adsz, feledhetetlen pillanat varázsát hozza
szeretteid és barátaid szívébe.
Ha adsz, szívedben a boldogság és a megértés tudata ébred.
Lelked árassza másokra a szeretetet.
Mert másoknak adni jobb dolog, mint kapni.
S az érték az, hogy még tudsz mások arcára mosolyt varázsolni.
Bódás János
Lecke Fösvényeknek
Ha lenne egykét millióm,
vagy kihúznák a sorsjegyem,
nem kéne nékem mondani,
hogy szívem, kezem jót tegyen!
Százezreket szétosztanék,
meg se kottyanna, hogy adok,
Maradhatna nékem még elég –
- De így? – hisz oly koldus vagyok!
Így szól a zsugori rossz szívem,
s a mellem zord, vad sarkvidék...
(S tudom: ha százszor-annyi van,
a százszor-annyi sem elég.”
S tudom, hogy nincs olyan kevés,
miből ne jutna másnak is,
mert csoda ez bár, de igaz:
hogy vezethet vakot „vak” is.
S egy fillér több, mint millió,
mit tévedésből ád kezed.
Legbőkezűbb adakozók
a bibliai özvegyek!
Jaj, néked, te sopánkodó:
akárhogy is szorongatod,
Isten a bankóidba markol
s elvesz majd egy helyett hatot!
(Nemrég a fiam volt beteg,
én elestem, kezem törött,
egy új esernyőm elveszett,
s evickéltünk gond s baj között.)
Mert Isten tudja, hogy mi kell,
s nem hagy nálam fölösleget.
Nem adtam, hát elvette Ő,
s tán még kamatot is szedett!
De jut, s marad is, ha muszáj.
Ó, én vak, önző, jég-eszem!
Hát nem jobb adni örömest,
előre, önként, szívesen!?
Időt, erőt, pénzt és ruhát,
vigasztalást és kenyeret!
- Jöjj, szállj szívembe isteni
lemondás, jóság, szeretet.
Hadd tékozoljak boldogan,
gyermek-nábobként könnyedén,
ne vigyen kényszer-lemondásra
a gyógyszer, baleset, szenvedély.
Jobb adni másnak: így tudom:
szegényen is gazdag vagyok,
s láthatom, ahogy sok borús szem
hálás örömmel felragyog!
Lecke Fösvényeknek
Ha lenne egykét millióm,
vagy kihúznák a sorsjegyem,
nem kéne nékem mondani,
hogy szívem, kezem jót tegyen!
Százezreket szétosztanék,
meg se kottyanna, hogy adok,
Maradhatna nékem még elég –
- De így? – hisz oly koldus vagyok!
Így szól a zsugori rossz szívem,
s a mellem zord, vad sarkvidék...
(S tudom: ha százszor-annyi van,
a százszor-annyi sem elég.”
S tudom, hogy nincs olyan kevés,
miből ne jutna másnak is,
mert csoda ez bár, de igaz:
hogy vezethet vakot „vak” is.
S egy fillér több, mint millió,
mit tévedésből ád kezed.
Legbőkezűbb adakozók
a bibliai özvegyek!
Jaj, néked, te sopánkodó:
akárhogy is szorongatod,
Isten a bankóidba markol
s elvesz majd egy helyett hatot!
(Nemrég a fiam volt beteg,
én elestem, kezem törött,
egy új esernyőm elveszett,
s evickéltünk gond s baj között.)
Mert Isten tudja, hogy mi kell,
s nem hagy nálam fölösleget.
Nem adtam, hát elvette Ő,
s tán még kamatot is szedett!
De jut, s marad is, ha muszáj.
Ó, én vak, önző, jég-eszem!
Hát nem jobb adni örömest,
előre, önként, szívesen!?
Időt, erőt, pénzt és ruhát,
vigasztalást és kenyeret!
- Jöjj, szállj szívembe isteni
lemondás, jóság, szeretet.
Hadd tékozoljak boldogan,
gyermek-nábobként könnyedén,
ne vigyen kényszer-lemondásra
a gyógyszer, baleset, szenvedély.
Jobb adni másnak: így tudom:
szegényen is gazdag vagyok,
s láthatom, ahogy sok borús szem
hálás örömmel felragyog!
Némethné Kovács Magda
Adni,
Sokkal Jobb Mint Kapni
Dalszöveg
Adni,
Sokkal Jobb Mint Kapni
Dalszöveg
Adni, sokkal jobb, mint kapni.
Adni, csak is ez a szép.
Érzést, szeretetet adni,
S hinni, hogy egy lépés csak az ég.
Adni, annak aki bántott,
S kérni ne bántson tovább.
Adni, megváltást és álmot,
Hogy megszépüljön tőlünk a világ.
Aki nem tud önmagától adni,
Akit körbe vesznek a falak.
Aki nem tud önmagától adni,
Az a szegénynél és szegényebb marad.
Adni, akkor is ha nincsen.
Adni, szívből igazán.
Együtt, osztozni a kincsen.
Nincs a földön ennél szebb talán.
Adni, sokkal jobb, mint kapni.
Adni, csak is ez a szép.
Érzést, szeretetet adni,
S hinni, hogy egy lépés csak az ég.
Adni, annak aki bántott,
S kérni ne bántson tovább.
Adni, megváltást és álmot,
Hogy megszépüljön tőlünk a világ.
Aki nem tud önmagától adni,
Akit körbe vesznek a falak.
Aki nem tud önmagától adni,
Az a szegénynél és szegényebb marad.
Adni, akkor is ha nincsen.
Adni, szívből igazán.
Együtt, osztozni a kincsen.
Nincs a földön ennél szebb talán.
Nincs a földön ennél szebb talán.
https://www.youtube.com/user/Magdamama/videos
Adni, csak is ez a szép.
Érzést, szeretetet adni,
S hinni, hogy egy lépés csak az ég.
Adni, annak aki bántott,
S kérni ne bántson tovább.
Adni, megváltást és álmot,
Hogy megszépüljön tőlünk a világ.
Aki nem tud önmagától adni,
Akit körbe vesznek a falak.
Aki nem tud önmagától adni,
Az a szegénynél és szegényebb marad.
Adni, akkor is ha nincsen.
Adni, szívből igazán.
Együtt, osztozni a kincsen.
Nincs a földön ennél szebb talán.
Adni, sokkal jobb, mint kapni.
Adni, csak is ez a szép.
Érzést, szeretetet adni,
S hinni, hogy egy lépés csak az ég.
Adni, annak aki bántott,
S kérni ne bántson tovább.
Adni, megváltást és álmot,
Hogy megszépüljön tőlünk a világ.
Aki nem tud önmagától adni,
Akit körbe vesznek a falak.
Aki nem tud önmagától adni,
Az a szegénynél és szegényebb marad.
Adni, akkor is ha nincsen.
Adni, szívből igazán.
Együtt, osztozni a kincsen.
Nincs a földön ennél szebb talán.
Nincs a földön ennél szebb talán.
https://www.youtube.com/user/Magdamama/videos
Ha szeretetet akarsz kapni, egyszerűen csak adnod kell!
Minél többet adsz, annál többet kapsz!
Szeretni - azt jelenti, hogy egy részt adsz magadból,
fizetséget nem kérve és feltétel nélkül.
Cselekedj jót, csak úgy!
Mielőtt egy életre szóló kapcsolatba lépnél, ne azt kérdezd magadtól,
hogy a másik ember mit tud adni a számodra,
hanem azt, hogy te mit tudsz adni a másik embernek!
Az egész életre szóló, boldog szerelmes kapcsolatok titkos receptje a következő:
sohasem arra kell figyelni, hogy mit kaphatunk,
hanem mindíg azt kell nézni, hogy mit adhatunk!
Minél többet adsz, annál többet kapsz!
Szeretni - azt jelenti, hogy egy részt adsz magadból,
fizetséget nem kérve és feltétel nélkül.
Cselekedj jót, csak úgy!
Mielőtt egy életre szóló kapcsolatba lépnél, ne azt kérdezd magadtól,
hogy a másik ember mit tud adni a számodra,
hanem azt, hogy te mit tudsz adni a másik embernek!
Az egész életre szóló, boldog szerelmes kapcsolatok titkos receptje a következő:
sohasem arra kell figyelni, hogy mit kaphatunk,
hanem mindíg azt kell nézni, hogy mit adhatunk!
"A szeretet a jóság törvénye. Az örökkévalóság törvénye. Az élet törvénye.
Az igazság, az összhang, a szépség, a mindeneket összefogó és egybekapcsoló nagy együttműködés törvénye, melynek összhangjában az óriási naprendszerek
éppen olyan fontosak, mint a legapróbb porszem"
Wass Albert
Mindenütt, mindenkinek segíts,
jó szóval, kapcsolatok mozgósításával, viszonzást sohasem várva.
"Végtelen Szeretet az Egyetlen Igazság, Minden Más Emellet Illuzió".
David Icke
Az igazság, az összhang, a szépség, a mindeneket összefogó és egybekapcsoló nagy együttműködés törvénye, melynek összhangjában az óriási naprendszerek
éppen olyan fontosak, mint a legapróbb porszem"
Wass Albert
Mindenütt, mindenkinek segíts,
jó szóval, kapcsolatok mozgósításával, viszonzást sohasem várva.
"Végtelen Szeretet az Egyetlen Igazság, Minden Más Emellet Illuzió".
David Icke
Aranyosi Ervin:
Az Igazi Gazdagság
Mi is a gazdagság? Nagy vagyon, sok ékszer?
Fel lehet-e fogni földhöz ragadt ésszel?
Mi az élet célja? Kincseket szerezni?
Eldugni más elől, hogy ne lássa senki?
Úgy hiszem, világunk sokkal szebb hely volna,
ha az ember léte nem a pénzről szólna,
nem gebedne bele senki a munkába,
s nem az “élne csak jól”, kinek lóg a lába.
A gazdagok szerint csak az a sikeres,
aki éjjel nappal milliókat keres.
S lám, ami a furcsa, a szegény is hiszi,
hogy majd sok munkával biztos sokra viszi.
Még a gyermeknek is folyton azt tanítja,
hogy a szép életnek tanulás a nyitja.
Ám aki dús gazdag, inkább mást tanácsol,
nem a tudós gazdag, – az, aki harácsol.
Nem kell megszakadni, sem a szánkat tépni,
mások hátán egyre magasabbra lépni!
Mikor magasan vagy, lezuhanni könnyebb,
mindent elveszítve hullhat majd a könnyed.
Hát mi a gazdagság? Nézzük józan szemmel!
Mikor felszabadult, és boldog az ember.
Az öröm forrása a szívünkből fakad,
sok-sok szeretettel tedd gazdaggá magad!
Tégy az emberekért, alkoss szebb világot,
műveld meg a földed, nevelj szép virágot!
Engedd, hogy mindenki úgy tegye a dolgát,
hogy megmutathassa jóember mivoltát!
Használja fel bátran fénylő tehetségét,
ne szorongva várja a munkaidő végét.
Mutassa mindenki, hogy mire is képes,
mihez van tudása, mihez kedvet érez.
Nem is tanítanék haszontalan dolgot,
elvont tudománytól egy gyerek sem boldog.
Olyat tanítanék, mihez kedvet érez,
ami közel állhat alkotó szívéhez.
A monoton munkát végezzék a gépek!
Robot robotoljon, ne rabszolga népek!
Az ember alkosson, szívét beleadva,
s lelje csak örömét a szép feladatban.
S aki alkotni tud, az tanítson mást is,
s olyan adja tovább eztán a tudást is,
mert csak egy módon tud fejlődni az ember,
ha megnyitja lelkét, s így él, szeretettel.
Hát, mi a gazdagság? Nehogy elfelejtsem,
a szép gondolatot sötét kútba ejtsem!
Bizony a gazdagság ma is azt jelenti,
ha egymásért élünk és nem ural senki.
Gazdagság az idő, s nem mérhető pénzben,
mikor a munkámban örömömet érzem,
látom kezem alatt új életre kelni,
s hagynak teremteni, szépen remekelni.
Azt, amit teremtek, szívből adom másnak,
jövőnek alkotok, nem az elmúlásnak.
Adok is, kapok is, s közösen használjuk,
egymásért teremtve angyalokká váljunk!
Az igaz gazdagság ott van a családban,
a közös percekben, békés boldogságban,
szeretet vízében merítkező szívben,
lélek-szivárványként oltalmazó ívben.
Megnő gazdagságunk mikor kiterjesztjük,
mikor nemzetünket magunk köré vesszük,
így alkotva népet, egy nagyobb családot,
gazdagítva ezzel ezt a szép világot.
Aranyosi Ervin
Az Igazi Gazdagság
Mi is a gazdagság? Nagy vagyon, sok ékszer?
Fel lehet-e fogni földhöz ragadt ésszel?
Mi az élet célja? Kincseket szerezni?
Eldugni más elől, hogy ne lássa senki?
Úgy hiszem, világunk sokkal szebb hely volna,
ha az ember léte nem a pénzről szólna,
nem gebedne bele senki a munkába,
s nem az “élne csak jól”, kinek lóg a lába.
A gazdagok szerint csak az a sikeres,
aki éjjel nappal milliókat keres.
S lám, ami a furcsa, a szegény is hiszi,
hogy majd sok munkával biztos sokra viszi.
Még a gyermeknek is folyton azt tanítja,
hogy a szép életnek tanulás a nyitja.
Ám aki dús gazdag, inkább mást tanácsol,
nem a tudós gazdag, – az, aki harácsol.
Nem kell megszakadni, sem a szánkat tépni,
mások hátán egyre magasabbra lépni!
Mikor magasan vagy, lezuhanni könnyebb,
mindent elveszítve hullhat majd a könnyed.
Hát mi a gazdagság? Nézzük józan szemmel!
Mikor felszabadult, és boldog az ember.
Az öröm forrása a szívünkből fakad,
sok-sok szeretettel tedd gazdaggá magad!
Tégy az emberekért, alkoss szebb világot,
műveld meg a földed, nevelj szép virágot!
Engedd, hogy mindenki úgy tegye a dolgát,
hogy megmutathassa jóember mivoltát!
Használja fel bátran fénylő tehetségét,
ne szorongva várja a munkaidő végét.
Mutassa mindenki, hogy mire is képes,
mihez van tudása, mihez kedvet érez.
Nem is tanítanék haszontalan dolgot,
elvont tudománytól egy gyerek sem boldog.
Olyat tanítanék, mihez kedvet érez,
ami közel állhat alkotó szívéhez.
A monoton munkát végezzék a gépek!
Robot robotoljon, ne rabszolga népek!
Az ember alkosson, szívét beleadva,
s lelje csak örömét a szép feladatban.
S aki alkotni tud, az tanítson mást is,
s olyan adja tovább eztán a tudást is,
mert csak egy módon tud fejlődni az ember,
ha megnyitja lelkét, s így él, szeretettel.
Hát, mi a gazdagság? Nehogy elfelejtsem,
a szép gondolatot sötét kútba ejtsem!
Bizony a gazdagság ma is azt jelenti,
ha egymásért élünk és nem ural senki.
Gazdagság az idő, s nem mérhető pénzben,
mikor a munkámban örömömet érzem,
látom kezem alatt új életre kelni,
s hagynak teremteni, szépen remekelni.
Azt, amit teremtek, szívből adom másnak,
jövőnek alkotok, nem az elmúlásnak.
Adok is, kapok is, s közösen használjuk,
egymásért teremtve angyalokká váljunk!
Az igaz gazdagság ott van a családban,
a közös percekben, békés boldogságban,
szeretet vízében merítkező szívben,
lélek-szivárványként oltalmazó ívben.
Megnő gazdagságunk mikor kiterjesztjük,
mikor nemzetünket magunk köré vesszük,
így alkotva népet, egy nagyobb családot,
gazdagítva ezzel ezt a szép világot.
Aranyosi Ervin
"Az igaz gazdagság ott van a családban,
a közös percekben, békés boldogságban."
Aranyosi Ervin
a közös percekben, békés boldogságban."
Aranyosi Ervin
Bódás János
Elveszíthetetlen Öröm
Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
Sok öröme van, elveszíthetetlen.
Van öröm, amely mindörökre tart,
Nem árt neki se szó, se tűz, se kard,
Se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,
mitől a világ oly sokszor komor.
Van öröm, amely soha nem apad,
S ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod.
Adj szót, vigaszt, ha van falatot,
derűt, tudást, vagy békülő kezet.
Mindez tiéd! Vesd másba s nézheted,
hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
s meggazdagítva lelked asztalát.
Csoda történik: minél többet adsz,
Te magad annál gazdagabb maradsz.
Elveszíthetetlen Öröm
Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
Sok öröme van, elveszíthetetlen.
Van öröm, amely mindörökre tart,
Nem árt neki se szó, se tűz, se kard,
Se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,
mitől a világ oly sokszor komor.
Van öröm, amely soha nem apad,
S ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod.
Adj szót, vigaszt, ha van falatot,
derűt, tudást, vagy békülő kezet.
Mindez tiéd! Vesd másba s nézheted,
hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
s meggazdagítva lelked asztalát.
Csoda történik: minél többet adsz,
Te magad annál gazdagabb maradsz.
"Adj szót, vigaszt, ha van falatot,
derűt, tudást, vagy békülő kezet."
Bódás János
derűt, tudást, vagy békülő kezet."
Bódás János
Bódás János
Adj, Mint a Szív!
Adj, mint a reggel, mely sugarait ontja,
adj, mint a víz, amely áttör a gáton,
mint Isten a levegőt és Napot,
tékozlón, hogy eltöltsön az öröm!
Nem a telt pohárból csordult cseppet,
nem szikrákat szívednek tüzéből,
nem fonnyadt szirmát hulló virágnak.
Adj, amit ő adott – életéből!
Még ma adhatsz, de ha alkonyul:
a virágra nem szállnak a méhek.
Elveszted barátod, s akiket szeretsz.
Adnál még … - de elfogy az élet!
Adj, mint a szív, amely láncait letörte:
éltet, szerelmet, reményt, mindened…
Az ég folyója lázad csillapítja.
Istent s ajándékát benne ismered.
Adj, Mint a Szív!
Adj, mint a reggel, mely sugarait ontja,
adj, mint a víz, amely áttör a gáton,
mint Isten a levegőt és Napot,
tékozlón, hogy eltöltsön az öröm!
Nem a telt pohárból csordult cseppet,
nem szikrákat szívednek tüzéből,
nem fonnyadt szirmát hulló virágnak.
Adj, amit ő adott – életéből!
Még ma adhatsz, de ha alkonyul:
a virágra nem szállnak a méhek.
Elveszted barátod, s akiket szeretsz.
Adnál még … - de elfogy az élet!
Adj, mint a szív, amely láncait letörte:
éltet, szerelmet, reményt, mindened…
Az ég folyója lázad csillapítja.
Istent s ajándékát benne ismered.
Bódás János:
Elveszíthetetlen Öröm
Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
Sok öröme van, elveszíthetetlen.
Van öröm, amely mindörökre tart,
Nem árt neki se szó, se tűz, se kard,
Se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,
mitől a világ oly sokszor komor.
Van öröm, amely soha nem apad,
S ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod.
Adj szót, vigaszt, ha van falatot,
derűt, tudást, vagy békülő kezet.
Mindez tiéd! Vesd másba s nézheted,
hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
s meggazdagítva lelked asztalát.
Csoda történik: minél többet adsz,
Te magad annál gazdagabb maradsz.
Elveszíthetetlen Öröm
Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen,
Sok öröme van, elveszíthetetlen.
Van öröm, amely mindörökre tart,
Nem árt neki se szó, se tűz, se kard,
Se fagy, se szélvész, átok vagy nyomor,
mitől a világ oly sokszor komor.
Van öröm, amely soha nem apad,
S ez az öröm: add másoknak magad!
Míg élsz, magadat mindig adhatod.
Adj szót, vigaszt, ha van falatot,
derűt, tudást, vagy békülő kezet.
Mindez tiéd! Vesd másba s nézheted,
hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,
s meggazdagítva lelked asztalát.
Csoda történik: minél többet adsz,
Te magad annál gazdagabb maradsz.
Füle Lajos
Az Elég Titka
Az elég több a soknál
a szépségből,
a tehetségből,
a sikerből,
a szeretetből,
az élet édes ízeiből.
Sokan szeretnék ezt a többet,
mert a sok nem elég,
mert a sok kevés,
mert az elég mértéke más
és más a lényege.
Neked sokad van már,
de nincs még eleged.
Én ismerem az elég titkát,
és megmutatom neked:
Mid van, amit nem kaptál volna?
Milyen végtelen sokat kaptál!
S mindaz megsokszorozódna,
ha érte szívből hálát adnál.
Tedd meg, ha teheted!
Akkor ... kinyílik fölötted az ég,
fény hull szívednek minden zegzugába
és – ez elég.
Az Elég Titka
Az elég több a soknál
a szépségből,
a tehetségből,
a sikerből,
a szeretetből,
az élet édes ízeiből.
Sokan szeretnék ezt a többet,
mert a sok nem elég,
mert a sok kevés,
mert az elég mértéke más
és más a lényege.
Neked sokad van már,
de nincs még eleged.
Én ismerem az elég titkát,
és megmutatom neked:
Mid van, amit nem kaptál volna?
Milyen végtelen sokat kaptál!
S mindaz megsokszorozódna,
ha érte szívből hálát adnál.
Tedd meg, ha teheted!
Akkor ... kinyílik fölötted az ég,
fény hull szívednek minden zegzugába
és – ez elég.
Gerő Sándor
A Samaritánus Titka
Szenvedő felebarátján
miért segített a Samaritánus?
Mert jó volt a szeme.
Meglátta a könnyeket,
és a véres, halálos sebet,
mit más nem gyógyíthat,
csak a felebaráti szeretet.
Mert jó volt a szíve.
A nemes lelkek törvénye szerint
örült, hogy segíthetett.
Jutalmat nem várt,
mert az volt a jutalma,
hogy életet menthetett.
Mert erős volt a keze.
Mégis gyöngéden emelte
nemes terhét, le nem ejtve.
Keze a vértől nem volt tiszta,
de ez a vér tisztított
mert nem ő ontotta.
Mert jó volt a lába.
Kész volt gyalog menni,
a beteget figyelve,
Nem akart addig pihenni,
míg felebarátját el nem helyezte,
a vendégfogadó házba.
Istenem, adj nekem is
jó szemet, szívet, kezet, lábat,
mert az élet jerikói útján
vérző testvéreim engem is várnak!
A Samaritánus Titka
Szenvedő felebarátján
miért segített a Samaritánus?
Mert jó volt a szeme.
Meglátta a könnyeket,
és a véres, halálos sebet,
mit más nem gyógyíthat,
csak a felebaráti szeretet.
Mert jó volt a szíve.
A nemes lelkek törvénye szerint
örült, hogy segíthetett.
Jutalmat nem várt,
mert az volt a jutalma,
hogy életet menthetett.
Mert erős volt a keze.
Mégis gyöngéden emelte
nemes terhét, le nem ejtve.
Keze a vértől nem volt tiszta,
de ez a vér tisztított
mert nem ő ontotta.
Mert jó volt a lába.
Kész volt gyalog menni,
a beteget figyelve,
Nem akart addig pihenni,
míg felebarátját el nem helyezte,
a vendégfogadó házba.
Istenem, adj nekem is
jó szemet, szívet, kezet, lábat,
mert az élet jerikói útján
vérző testvéreim engem is várnak!
BÓDÁS JÁNOS:
Ki Van Jelölve a Helyed
Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.
Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?
Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég... Siess, keresd!
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Csak ott leszel az, aminek
rendeltettél. – Másként rideg,
céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett,
mit soh'se kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan,
cserép, amiben nincsen virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ.
Ki vagy? Vigasznak, írnak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak szántak,
Valahol rég ... Siess, keresd!
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Ki Van Jelölve a Helyed
Azért van síró, hogy vigasztald,
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed.
Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat leljen karod között.
Azért roskadnak más vállai,
hogy terhüket te segítsd hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják,
s mélység felett van csak magasság.
Ha más gyötrődik, vérzik, szenved,
azért van, hogy te megmutathasd:
mennyi szeretet van benned.
Megmutattad-e néha legalább?
Enyhült, s szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt?
Ott is, hol eddig minden tiszta volt?
Ki vagy? Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég... Siess, keresd!
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Csak ott leszel az, aminek
rendeltettél. – Másként rideg,
céltalan lesz az életed.
Mag leszel, mely kőre esett,
elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, ami kárba veszett,
mit soh'se kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan,
cserép, amiben nincsen virág,
s nem veszi hasznod sem az ég,
sem a világ.
Ki vagy? Vigasznak, írnak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak szántak,
Valahol rég ... Siess, keresd!
Ki van jelölve a helyed,
ne nyugodj, míg meg nem leled.
Túrmezei Erzsébet
Testvérszem, Testvérkéz ...
Itt minden szemben más lélek lakik,
Az egyikből barát tekint elő,
a másikból ellenség,
a harmadikból csábító szirén
a negyedikből a hatalmas én,
a századikból testvér.
Uram, énnekem adj testvérszemet,
az melegebben fénylik mindeneknél.
Hadd nézzek mint a testvér az emberekre,
öreg koldusra, sápadt kisgyerekre,
nézzek az egyre és az ezrekre
úgy, mint testvér.
Uram, adj énnekem testvér-szemet,
az melegebben fénylik mindeneknél.
Itt minden kézben más lélek lakik.
Az egyik üt,
a másik rombol.
A harmadik is önmagának épít.
A negyedik símogat, hogy szeressék.
Uram, adj énnekem testvérkezet,
az nem azért segít, hogy másnak tessék.
Hadd legyen testvérkéz az én kezem,
Amelyik segíteni mindig ráér...
S inkább nem nyúl kincsért, kis virágért,
ha addig bekötözhet egy sebet...
Az érintése balzsamos békesség...
Uram, adj énnékem testvérkezet!
Az nem azért segít, hogy másnak tessék.
Testvérszem, Testvérkéz ...
Itt minden szemben más lélek lakik,
Az egyikből barát tekint elő,
a másikból ellenség,
a harmadikból csábító szirén
a negyedikből a hatalmas én,
a századikból testvér.
Uram, énnekem adj testvérszemet,
az melegebben fénylik mindeneknél.
Hadd nézzek mint a testvér az emberekre,
öreg koldusra, sápadt kisgyerekre,
nézzek az egyre és az ezrekre
úgy, mint testvér.
Uram, adj énnekem testvér-szemet,
az melegebben fénylik mindeneknél.
Itt minden kézben más lélek lakik.
Az egyik üt,
a másik rombol.
A harmadik is önmagának épít.
A negyedik símogat, hogy szeressék.
Uram, adj énnekem testvérkezet,
az nem azért segít, hogy másnak tessék.
Hadd legyen testvérkéz az én kezem,
Amelyik segíteni mindig ráér...
S inkább nem nyúl kincsért, kis virágért,
ha addig bekötözhet egy sebet...
Az érintése balzsamos békesség...
Uram, adj énnékem testvérkezet!
Az nem azért segít, hogy másnak tessék.
Túrmezei Erzsébet
Magamnak, Másnak
Mikor Atyám házába vett:
tépett, tékozló gyermeket
s kegyelme fénnyel rámborult,
feledve lett a régi múlt.
Béke, öröm, hit és remény:
Őbenne gazdag lettem én.
Már tudtam adni másnak is
és nőtt a kincs és nem fogyott...
Sugarasan szálltak felém
simogató, szép mosolyok.
Én meg csak adtam szüntelen,
soha nem kérdve, mi marad...
De volt, de jött egy pillanat.
Megszólított egy régi hang:
Oly ismerős! Oly idegen!
Bízó szívemre árny borult
komoran, szürkén, hidegen:
„Ó, te szegény! Nap nap után
nézd, elsiet! Te meg csupán
másnak adod kincseidet?!
Valamit, mondd, mért nem veszel,
valamit el mért nem teszel
magadnak, magadnak, magadnak?!
Szégyen! Visszhangra lelt a hang.
Mint félrevert ijedt harang,
kongott-bomlott balga szívem:
Igen, igen! Ez kell! Igen!
Magamnak, magamnak, magamnak!
Ma egy mosolyt, holnap megint!
Letépni mind, virág ha int!
Szépségeket! Szeretetet!
Simogatást! Napsugarat!
- Másnak ha tán nem is marad -
Magamnak, magamnak, magamnak!
Miért lettem ilyen szegény?
Hát megint eltévedtem én?
Megint a régi rongyokon
akad meg könnyes, bús szemem,
úgy botorkálok betegen?
Felém nyúlnak aszott kezek,
s a lelkem kínban megremeg:
én – én már nem is segíthetek.
Magamnak nincsen... nem lehet!
Vagy adjam, ami megmaradt:
pár morzsalék... pár rongydarab...?
Fakó mosoly, tépett remény,
fogyó hit száraz kenyerén
ki lakik jól? keserű étek!
Mindegy! – Vegyétek és egyétek!
Hogy áradok! Hogy éledek!
Fény futja át a szívemet!
Fakó mosoly színnel telik,
remény ragyog, fényesedik.
hit zeng győzelmi éneket,
sugarat hint a szeretet!
Milyen gazdag vagyok megint!
A lelkem mindent szertehint,
mégis marad, el sohse fogy!
Nem kérdve: mint, nem kérdve: hogy’...
Hittel harangoz a szívem:
Igen! Igen! igen! igen!
Másoknak. Másoknak. Másoknak.
Magamnak, Másnak
Mikor Atyám házába vett:
tépett, tékozló gyermeket
s kegyelme fénnyel rámborult,
feledve lett a régi múlt.
Béke, öröm, hit és remény:
Őbenne gazdag lettem én.
Már tudtam adni másnak is
és nőtt a kincs és nem fogyott...
Sugarasan szálltak felém
simogató, szép mosolyok.
Én meg csak adtam szüntelen,
soha nem kérdve, mi marad...
De volt, de jött egy pillanat.
Megszólított egy régi hang:
Oly ismerős! Oly idegen!
Bízó szívemre árny borult
komoran, szürkén, hidegen:
„Ó, te szegény! Nap nap után
nézd, elsiet! Te meg csupán
másnak adod kincseidet?!
Valamit, mondd, mért nem veszel,
valamit el mért nem teszel
magadnak, magadnak, magadnak?!
Szégyen! Visszhangra lelt a hang.
Mint félrevert ijedt harang,
kongott-bomlott balga szívem:
Igen, igen! Ez kell! Igen!
Magamnak, magamnak, magamnak!
Ma egy mosolyt, holnap megint!
Letépni mind, virág ha int!
Szépségeket! Szeretetet!
Simogatást! Napsugarat!
- Másnak ha tán nem is marad -
Magamnak, magamnak, magamnak!
Miért lettem ilyen szegény?
Hát megint eltévedtem én?
Megint a régi rongyokon
akad meg könnyes, bús szemem,
úgy botorkálok betegen?
Felém nyúlnak aszott kezek,
s a lelkem kínban megremeg:
én – én már nem is segíthetek.
Magamnak nincsen... nem lehet!
Vagy adjam, ami megmaradt:
pár morzsalék... pár rongydarab...?
Fakó mosoly, tépett remény,
fogyó hit száraz kenyerén
ki lakik jól? keserű étek!
Mindegy! – Vegyétek és egyétek!
Hogy áradok! Hogy éledek!
Fény futja át a szívemet!
Fakó mosoly színnel telik,
remény ragyog, fényesedik.
hit zeng győzelmi éneket,
sugarat hint a szeretet!
Milyen gazdag vagyok megint!
A lelkem mindent szertehint,
mégis marad, el sohse fogy!
Nem kérdve: mint, nem kérdve: hogy’...
Hittel harangoz a szívem:
Igen! Igen! igen! igen!
Másoknak. Másoknak. Másoknak.
Túrmezei Erzsébet
Mint Testvérek!
Egy Atya gyermekei egy szeretetben!
Szíves szóban és tettben!
Egyakaratban!
Egymást segítve fáradhatatlan!
Atyánktól kapott kincseinket
készségesen megosztva mindet:
földet – vizet – levegőt – kenyeret.
Szeretni egymást, ahogy ő szeret!
S ahogy folyók tengerben összeérnek,
együtt örvendezni a békességnek,
mint testvérek
Vagy – ha mint testvérek élni, szeretni
nem tudunk, mint bolondok, együtt veszni.
Káoszba hullni, vérözönbe fúlni,
együtt pusztulni.
Jézus Krisztus, ki testvérünkké lettél,
életed árán testvérekké tettél,
segíts, taníts testvérként élni minket!
Szereteteddel töltsd be szíveinket!
Legyen a földön béke, áldott, boldog!
Mert jaj „ha meg nem tanulunk
együtt élni, mint testvérek,
együtt vesszünk el, mint bolondok.
Mint Testvérek!
Egy Atya gyermekei egy szeretetben!
Szíves szóban és tettben!
Egyakaratban!
Egymást segítve fáradhatatlan!
Atyánktól kapott kincseinket
készségesen megosztva mindet:
földet – vizet – levegőt – kenyeret.
Szeretni egymást, ahogy ő szeret!
S ahogy folyók tengerben összeérnek,
együtt örvendezni a békességnek,
mint testvérek
Vagy – ha mint testvérek élni, szeretni
nem tudunk, mint bolondok, együtt veszni.
Káoszba hullni, vérözönbe fúlni,
együtt pusztulni.
Jézus Krisztus, ki testvérünkké lettél,
életed árán testvérekké tettél,
segíts, taníts testvérként élni minket!
Szereteteddel töltsd be szíveinket!
Legyen a földön béke, áldott, boldog!
Mert jaj „ha meg nem tanulunk
együtt élni, mint testvérek,
együtt vesszünk el, mint bolondok.
Szabolcska Mihály
Bölcs Salamonnal
A gazdagnak sok az irigye,
Szegénynek a nyomorúsága.
A gazdag kevélységre hajló,
A szegény könnyen szolgaságra.
Nekem egyik sem kenyerem...
A gazdagságtól, szegénységtől
Ó, ments meg engem, Istenen!
Voltam én már szegény, de akkor
Nyomorúságát föl se vettem.
Jövőm hite, e szép szivárvány
Diadalívben állt felettem!
Légy ezután is énvelem,
S a gazdagságtól, szegénységtől
Ó ments meg engem, Istenem!
Csak annyit adj, hogy kenyerünkből
Másnak is merjünk szegni bátran,
De bűntársává ne lehessünk
Senkinek a hivalkodásban.
A bőség könnyen bajt terem...
A gazdagságtól, szegénységtől
Ó ments meg engem, Istenem!
Bölcs Salamonnal
A gazdagnak sok az irigye,
Szegénynek a nyomorúsága.
A gazdag kevélységre hajló,
A szegény könnyen szolgaságra.
Nekem egyik sem kenyerem...
A gazdagságtól, szegénységtől
Ó, ments meg engem, Istenen!
Voltam én már szegény, de akkor
Nyomorúságát föl se vettem.
Jövőm hite, e szép szivárvány
Diadalívben állt felettem!
Légy ezután is énvelem,
S a gazdagságtól, szegénységtől
Ó ments meg engem, Istenem!
Csak annyit adj, hogy kenyerünkből
Másnak is merjünk szegni bátran,
De bűntársává ne lehessünk
Senkinek a hivalkodásban.
A bőség könnyen bajt terem...
A gazdagságtól, szegénységtől
Ó ments meg engem, Istenem!
Túrmezei Erzsébet
Hol a Helyed?
A sohasem elégedettek,
akiknek csak panasza van,
és mivel számtalan,
szakadatlan pereg...
a sohase elégedettek
beláthatatlan, szomorú sereg.
S vannak néha-elégedettek.
Mert boldog percük olyan ritka,
hogy amikor reánevetnek
valóravált, szép álmaikra,
sötét árnyékot vet rájuk
az ismeretlen jövő titka,
hogy vajon meddig örülhetnek.
S hol a mindig-elégedett,
a szüntelen hálát adó?
Mert látja az áldó kezet,
Őt, ki mindent elvégezett,
a célt és a megnyílt eget,
s tudja, hogy minden fájdalomban,
minden nehézben ott a jó.
Hol a mindig-elégedett?
Hol a helyem?
Hol a Helyed?
A sohasem elégedettek,
akiknek csak panasza van,
és mivel számtalan,
szakadatlan pereg...
a sohase elégedettek
beláthatatlan, szomorú sereg.
S vannak néha-elégedettek.
Mert boldog percük olyan ritka,
hogy amikor reánevetnek
valóravált, szép álmaikra,
sötét árnyékot vet rájuk
az ismeretlen jövő titka,
hogy vajon meddig örülhetnek.
S hol a mindig-elégedett,
a szüntelen hálát adó?
Mert látja az áldó kezet,
Őt, ki mindent elvégezett,
a célt és a megnyílt eget,
s tudja, hogy minden fájdalomban,
minden nehézben ott a jó.
Hol a mindig-elégedett?
Hol a helyem?
