Azok számára,
akik az élelmiszeripart irányítják
olyanok vagyunk, mint a sertések az ólban.
akik az élelmiszeripart irányítják
olyanok vagyunk, mint a sertések az ólban.
Azok számára, akik világszinten irányítják az élelmiszeripart és a gyógyszeripart,
azoknak olyanok vagyunk, mint a sertések az ólban,
akiket minél gyorsabban fel kell hizlalni,
és aztán minél hamarabb levágni, mert aztán már csak pénzbe kerülnek,
- mondta Schorbert Norbert az ATV Egyenes Beszéd című műsorában.
azoknak olyanok vagyunk, mint a sertések az ólban,
akiket minél gyorsabban fel kell hizlalni,
és aztán minél hamarabb levágni, mert aztán már csak pénzbe kerülnek,
- mondta Schorbert Norbert az ATV Egyenes Beszéd című műsorában.
Nehogy már Magyarországon a multik mondják meg, hogy mit együnk,
fakadt ki Schobert Norbert az ATV Egyenes Beszéd című műsorában.
Szerinte azért fúrták ki a szűrőprogramból,
mert a dietetikusokat támogató multi cégeknek nem felel meg.
Kapott egy levelet, hogy vegyen részt az egészségügyi szűrőprogramban, mert nagyon sok embert tud elérni, megmozgatni, aztán lefújták az egészet, tette hozzá a fitneszguru.
fakadt ki Schobert Norbert az ATV Egyenes Beszéd című műsorában.
Szerinte azért fúrták ki a szűrőprogramból,
mert a dietetikusokat támogató multi cégeknek nem felel meg.
Kapott egy levelet, hogy vegyen részt az egészségügyi szűrőprogramban, mert nagyon sok embert tud elérni, megmozgatni, aztán lefújták az egészet, tette hozzá a fitneszguru.
Fábián József
Disznó
Egy éves volt. Göndör, két mázsa és szőke.
Utcáig hallatszott boldog röfögése,
amikor esténként megkapta a darát,
hogy a házigazda hizlalja a farát.
Királynő volt ő: az udvarban a legszebb.
Talán csak a kakas volt nála is még szebb.
Legalábbis erről fecsegtek a tyúkok,
míg a gazdaasszony szétszórta a magot.
Jól tartották nagyon, reggel, délben, este.
Aki csak ránézett elromlott a kedve:
irigykedett rá az udvar egész népe,
hogy mindig többet kap, mint amennyi kéne.
Beköszöntött a tél, jöttek hideg szelek,
az aprónép ilyenkor egész nap didereg.
Kaparna hiába, nincsen finom falat,
ami kipótolná kis fejadagodat.
Bezzeg a disznónak most is jó a kedve!
Előtte a vályú most is félig telve,
pedig már csak szuszog, elhever a jámbor,
lába szinte ki sem látszik a hasából.
Aztán egyik reggel pár pálinka után
nyílik az ólajtó, rángatják ki durván.
Rohanna a koca, futna életéért,
nincs hova futnia: útját állja böllér.
Piros vére elfolyt, előbb ki a hóra
- így fejeződött be az utolsó óra -
majd egy nagy lavórba gyűjtötték a nedűt,
aztán az asztalra még pálinka került.
Sürögtek-forogtak serény gazdasszonyok,
fazekakban húsa meg vére rotyogott.
Saját belét, gyomrát töltötték meg vele,
estére kéményben lógott már mindene.
Hogy mi a tanulság? Nincsen ebben semmi.
S az sem biztos még, hogy rossz disznónak lenni.
Disznó
Egy éves volt. Göndör, két mázsa és szőke.
Utcáig hallatszott boldog röfögése,
amikor esténként megkapta a darát,
hogy a házigazda hizlalja a farát.
Királynő volt ő: az udvarban a legszebb.
Talán csak a kakas volt nála is még szebb.
Legalábbis erről fecsegtek a tyúkok,
míg a gazdaasszony szétszórta a magot.
Jól tartották nagyon, reggel, délben, este.
Aki csak ránézett elromlott a kedve:
irigykedett rá az udvar egész népe,
hogy mindig többet kap, mint amennyi kéne.
Beköszöntött a tél, jöttek hideg szelek,
az aprónép ilyenkor egész nap didereg.
Kaparna hiába, nincsen finom falat,
ami kipótolná kis fejadagodat.
Bezzeg a disznónak most is jó a kedve!
Előtte a vályú most is félig telve,
pedig már csak szuszog, elhever a jámbor,
lába szinte ki sem látszik a hasából.
Aztán egyik reggel pár pálinka után
nyílik az ólajtó, rángatják ki durván.
Rohanna a koca, futna életéért,
nincs hova futnia: útját állja böllér.
Piros vére elfolyt, előbb ki a hóra
- így fejeződött be az utolsó óra -
majd egy nagy lavórba gyűjtötték a nedűt,
aztán az asztalra még pálinka került.
Sürögtek-forogtak serény gazdasszonyok,
fazekakban húsa meg vére rotyogott.
Saját belét, gyomrát töltötték meg vele,
estére kéményben lógott már mindene.
Hogy mi a tanulság? Nincsen ebben semmi.
S az sem biztos még, hogy rossz disznónak lenni.
Kolmonth Attila
Disznóölés a Disznó Szemszögéből
Disznóölő Szent András (Nov. 30.) emlékére.
Vásári forgatag? De nagy most a lárma,
mire készülsz, gazdám, tor lesz tán a házban?
Szóra sem méltatja ő kedvenc sertését,
meglékeli nyakam, spriccelek szerteszét.
Csuklik a lábam, süllyed a vérem,
letelt az időm, már nem kéne félnem.
Lerogyok visítva, elnyúlok fájón,
nem ez az első ölés e tájon.
Mocsaras rónán bércekre vágytam,
lesepert placcra hozott a lábam.
Perzselnek vígan, vakargatják hátam,
a világot jelentő(?) deszkákra vágnak.
Mindezt már kívülről, felülről nézem,
fellocsolnak végre, de már azt hiszem, végem.
Disznóölés a Disznó Szemszögéből
Disznóölő Szent András (Nov. 30.) emlékére.
Vásári forgatag? De nagy most a lárma,
mire készülsz, gazdám, tor lesz tán a házban?
Szóra sem méltatja ő kedvenc sertését,
meglékeli nyakam, spriccelek szerteszét.
Csuklik a lábam, süllyed a vérem,
letelt az időm, már nem kéne félnem.
Lerogyok visítva, elnyúlok fájón,
nem ez az első ölés e tájon.
Mocsaras rónán bércekre vágytam,
lesepert placcra hozott a lábam.
Perzselnek vígan, vakargatják hátam,
a világot jelentő(?) deszkákra vágnak.
Mindezt már kívülről, felülről nézem,
fellocsolnak végre, de már azt hiszem, végem.
Szederfalu
Halotti Beszéd a Hátsó Udvarból
Visít egy disznó
ma meghalni készül,
bár tette nem önszándékú.
Megperzselt testén csillan a hajnal,
mit gyilkosa gondosan lesikált.
Vérét adja a reggelihez,
a pálinkást hagymásan szereti,
mint gondos anya a csecsemőt,
a ház lakóit testéből eteti.
Feláldozva az életét semmiért cserébe,
citrommal szájában kacsint az új évre, ha
halotti tort ül este a nép:
kolbászok közt búcsúzik kétezer tizenhét.
Röfinek amúgy sem hozott szerencsét.
És az ólban a többiek
egymásra néznek:
Látjátok, testvérek,
ennyi az élet.
Halotti Beszéd a Hátsó Udvarból
Visít egy disznó
ma meghalni készül,
bár tette nem önszándékú.
Megperzselt testén csillan a hajnal,
mit gyilkosa gondosan lesikált.
Vérét adja a reggelihez,
a pálinkást hagymásan szereti,
mint gondos anya a csecsemőt,
a ház lakóit testéből eteti.
Feláldozva az életét semmiért cserébe,
citrommal szájában kacsint az új évre, ha
halotti tort ül este a nép:
kolbászok közt búcsúzik kétezer tizenhét.
Röfinek amúgy sem hozott szerencsét.
És az ólban a többiek
egymásra néznek:
Látjátok, testvérek,
ennyi az élet.
"Mert irigylem a disznóktól a szolidaritást,
ami az én emberi falkámból hiányzik.
Mi tanokat hirdetünk és jelszavakat halmozunk jelszavakra,
de közben mindenki csak önmagával törődik,
nemhogy a kisujját is mozdítaná másért."
Wass Albert
ami az én emberi falkámból hiányzik.
Mi tanokat hirdetünk és jelszavakat halmozunk jelszavakra,
de közben mindenki csak önmagával törődik,
nemhogy a kisujját is mozdítaná másért."
Wass Albert
A Konda
Avagy az Összetartás Erejéről
Wass Albert
Avagy az Összetartás Erejéről
Wass Albert
Tudják, én szegény fiú voltam és gyermekkoromban anyám elszegődtetett a községhez disznópásztornak. Maguk most nevetnek, pedig a disznók előtt megemelheti a kalapját minden ember. Tudják-e milyen jó szándékú, becsületes állatok azok?
Három éven át jártam ki a legelőre velők, tavasztól őszig. Megismertem őket. Hűségesek, tisztességesek. Értik? Szerettek engem! Pedig én nem is voltam disznó, csak ember...
Nyelt egyet és egy pillanatig maga elé bámult a padlóra.
Aztán folytatta:
Egy őszön makkoltatni küldtek föl a hegyekbe. Akkor történt, hogy farkasok kezdték kerülgetni a kondát.
Volt a rám bízott állatok között egy, amelyik mindig külön járt a többitől. Egy rühes, sovány kis süldő. A többi nem tűrte meg maga között, mert, hogy maga alá piszkolt, fektiben. Mert a disznó nagyon tiszta állat, tudják-e, az elveri magától az ilyet. A konda szégyene volt ez a süldő. És éppen erre mentek rá a farkasok.
Reggel történt, alig valamivel virradat után. Éppen kitereltem az állatokat a karámból s álmosan dűtöttem neki hátamat egy bükkfának, amikor a visítást meghallottam. A kis rühes süldő megint valamivel távolabb túrt a többitől s azt cserkészték be a farkasok. Négyen támadtak reá egyszerre. De amikor én felütöttem fejemet a sivalkodásra, már valamennyi disznónak fönt volt a feje és a következő pillanatban az egész konda összeröffent s mint egy roppant fekete henger rohant reá a farkasokra.
Képzeljenek csak el kétszázegynéhány disznót, tömötten egymás mellett, fölemelt ormánnyal rohanni, fújva és fogcsattogtatva! Szempillantás alatt elkergették a farkasokat s a kis rühes süldőnek néhány harapáson kívül semmi baja nem történt. Én pedig sokat gondolkoztam akkoriban azon, hogy miért is védte meg a falka ezt az egyet, akit amúgy is kitaszított maga közül s akit azután sem fogadott vissza soha.
De csak most jöttem rá: azért, mert disznó volt az is.
Hát látják, ezért szeretnék disznó lenni.
Mert irigylem a disznóktól a szolidaritást, ami az én emberi falkámból hiányzik.
Mi tanokat hirdetünk és jelszavakat halmozunk jelszavakra,
de közben mindenki csak önmagával törődik,
nemhogy a kisujját is mozdítaná másért.
Ha akkor, ott az erdőn, az én disznófalkám is úgy viselkedik mint ma az emberi társadalom: rendre az egész falkát fölfalhatták volna a farkasok.
Mint ahogy az embereket is fölfalja rendre a gonoszság és az önzés.
Wass Albert
Három éven át jártam ki a legelőre velők, tavasztól őszig. Megismertem őket. Hűségesek, tisztességesek. Értik? Szerettek engem! Pedig én nem is voltam disznó, csak ember...
Nyelt egyet és egy pillanatig maga elé bámult a padlóra.
Aztán folytatta:
Egy őszön makkoltatni küldtek föl a hegyekbe. Akkor történt, hogy farkasok kezdték kerülgetni a kondát.
Volt a rám bízott állatok között egy, amelyik mindig külön járt a többitől. Egy rühes, sovány kis süldő. A többi nem tűrte meg maga között, mert, hogy maga alá piszkolt, fektiben. Mert a disznó nagyon tiszta állat, tudják-e, az elveri magától az ilyet. A konda szégyene volt ez a süldő. És éppen erre mentek rá a farkasok.
Reggel történt, alig valamivel virradat után. Éppen kitereltem az állatokat a karámból s álmosan dűtöttem neki hátamat egy bükkfának, amikor a visítást meghallottam. A kis rühes süldő megint valamivel távolabb túrt a többitől s azt cserkészték be a farkasok. Négyen támadtak reá egyszerre. De amikor én felütöttem fejemet a sivalkodásra, már valamennyi disznónak fönt volt a feje és a következő pillanatban az egész konda összeröffent s mint egy roppant fekete henger rohant reá a farkasokra.
Képzeljenek csak el kétszázegynéhány disznót, tömötten egymás mellett, fölemelt ormánnyal rohanni, fújva és fogcsattogtatva! Szempillantás alatt elkergették a farkasokat s a kis rühes süldőnek néhány harapáson kívül semmi baja nem történt. Én pedig sokat gondolkoztam akkoriban azon, hogy miért is védte meg a falka ezt az egyet, akit amúgy is kitaszított maga közül s akit azután sem fogadott vissza soha.
De csak most jöttem rá: azért, mert disznó volt az is.
Hát látják, ezért szeretnék disznó lenni.
Mert irigylem a disznóktól a szolidaritást, ami az én emberi falkámból hiányzik.
Mi tanokat hirdetünk és jelszavakat halmozunk jelszavakra,
de közben mindenki csak önmagával törődik,
nemhogy a kisujját is mozdítaná másért.
Ha akkor, ott az erdőn, az én disznófalkám is úgy viselkedik mint ma az emberi társadalom: rendre az egész falkát fölfalhatták volna a farkasok.
Mint ahogy az embereket is fölfalja rendre a gonoszság és az önzés.
Wass Albert
"AZ TESZ BENNÜNKET EMBERRÉ,
HOGY KÉPESEK VAGYUNK ÁLDOZATOKAT HOZNI NEMES CÉLOK ÉRDEKÉBEN !"
"MINDEN EMBER ANNYIT ÉR, AMENNYIT A CSALÁDJÁÉRT, ÖNMAGÁÉRT,
MUNKÁJÁÉRT, A NEMZETÉRT, A HAZÁÉRT, AZ EMBEREKÉRT, AZ ÁLLATOKÉRT,
A VILÁGÉRT, A KÖRNYEZETÉRT TESZ, ÉS AMENNYIT AZ ADOTT SZAVA."
( Brindza András )
HOGY KÉPESEK VAGYUNK ÁLDOZATOKAT HOZNI NEMES CÉLOK ÉRDEKÉBEN !"
"MINDEN EMBER ANNYIT ÉR, AMENNYIT A CSALÁDJÁÉRT, ÖNMAGÁÉRT,
MUNKÁJÁÉRT, A NEMZETÉRT, A HAZÁÉRT, AZ EMBEREKÉRT, AZ ÁLLATOKÉRT,
A VILÁGÉRT, A KÖRNYEZETÉRT TESZ, ÉS AMENNYIT AZ ADOTT SZAVA."
( Brindza András )
"VANNAK:
ÁTLAGEMBEREK,
CÉLTALANUL TÉVELYGŐK,
KÁRTÉKONY ROSSZAK,
HASZNOS JÓK,
MINŐSÉGI HASZNOS JÓK.."
(BRINDZA ANDRÁS.)
ÁTLAGEMBEREK,
CÉLTALANUL TÉVELYGŐK,
KÁRTÉKONY ROSSZAK,
HASZNOS JÓK,
MINŐSÉGI HASZNOS JÓK.."
(BRINDZA ANDRÁS.)
Lányi Géza
Gazdasági Udvar
Egy falusi udvarban nincs semmi hiba,
Megtalálható benne tyúk, kacsa, liba.
Kívülről nézve úgy látszik, nagy itt a rend,
Azonban néha megtörik itt is a csend.
Nagy szélben nézzük, hogy mit zörög a haraszt,
Lúd beszólt a kacsának: Te buta paraszt!
Ez mind nem volt elég, a szót szó követte,
A szegény kacsát lúdtalpúnak nevezte.
A tyúk jogosan vigasztalta a kacsát,
Hogy az ezért ne vegye úgy sértve magát.
Hisz láthatja, a liba milyen tyúkeszű,
Jobb, ha elhallgat, és nem olyan nagy neszű.
A gúnár szerint a tyúkban van a hiba,
Mindenki tudja azt, hogy egy buta liba.
A kacsának e szörnyűség hallatára
Mondhatom, hogy libabőrös lett a háta.
A cica, mint majom, felfutott a fára,
Ennyi zűrzavar elég lett volna mára.
Azonban a tyúk ekkor azzal állt elő,
A kacsával szemben ő milyen nagymenő.
A piacon bárki a tyúktojást keresi,
A kacsatojást szinte senki sem veszi.
A kacsa csendben megtojik, és hallgat ám,
Pedig a dolog igaz oka a reklám.
A tyúk viszont mindig a fészekben feláll,
Reklámot csinál, mert hangosan kotkodál.
Ezért veszik a piacon a tyúktojást,
Senki se nem keres úgyszólván semmi mást.
Beleszólt a kakas is, kiváló elme,
Ő a szemétdomb önjelölt fejedelme.
Ki a hajnalt mindig oly jól reklámozza,
Szemedre az álmot vissza sosem hozza.
A baromfiudvart fenyegeti veszély,
Mert történik itt is sok más egyéb szeszély.
Betéved néha róka is, nem kétséges,
Nagy ám a veszély, kivált, ha farkaséhes.
Kicsi az esélye, az lenne nagy móka,
Betévedne farkas, ravasz mint a róka.
Szerencse, hogy sasszeme van a kakasnak,
Időben jelzi közeledtét a bajnak.
Ehhez a kuvasz vág igen komoly arcot,
A rókával oroszlánként folytat harcot.
Ádáz harcban a róka esélyt nem látván
A harctérről menekül, mint kezesbárány.
Ezzel szemben egy kertvárosi udvarban
Díszmacska és méregdrága fajkutya van.
Tény, hogy az nagy szégyen, nevetnek is rajta,
Ha a kedvenc kutya nem legdrágább fajta.
Ha a kutya olyan drága, mint az ékszer,
Akkor örülhet a tulaj, legfőbb kétszer.
Egyszer, mikor megveszik oly méregdrágán,
És mikor ajándékba kerül a drágám.
Mondhatjuk, hogy az is igaz elég sokszor,
Hogy ez történik főleg családi okból.
Ugyanis e felmentő megoldás hálás,
Talán elkerülhető vele a válás.
Gazdasági Udvar
Egy falusi udvarban nincs semmi hiba,
Megtalálható benne tyúk, kacsa, liba.
Kívülről nézve úgy látszik, nagy itt a rend,
Azonban néha megtörik itt is a csend.
Nagy szélben nézzük, hogy mit zörög a haraszt,
Lúd beszólt a kacsának: Te buta paraszt!
Ez mind nem volt elég, a szót szó követte,
A szegény kacsát lúdtalpúnak nevezte.
A tyúk jogosan vigasztalta a kacsát,
Hogy az ezért ne vegye úgy sértve magát.
Hisz láthatja, a liba milyen tyúkeszű,
Jobb, ha elhallgat, és nem olyan nagy neszű.
A gúnár szerint a tyúkban van a hiba,
Mindenki tudja azt, hogy egy buta liba.
A kacsának e szörnyűség hallatára
Mondhatom, hogy libabőrös lett a háta.
A cica, mint majom, felfutott a fára,
Ennyi zűrzavar elég lett volna mára.
Azonban a tyúk ekkor azzal állt elő,
A kacsával szemben ő milyen nagymenő.
A piacon bárki a tyúktojást keresi,
A kacsatojást szinte senki sem veszi.
A kacsa csendben megtojik, és hallgat ám,
Pedig a dolog igaz oka a reklám.
A tyúk viszont mindig a fészekben feláll,
Reklámot csinál, mert hangosan kotkodál.
Ezért veszik a piacon a tyúktojást,
Senki se nem keres úgyszólván semmi mást.
Beleszólt a kakas is, kiváló elme,
Ő a szemétdomb önjelölt fejedelme.
Ki a hajnalt mindig oly jól reklámozza,
Szemedre az álmot vissza sosem hozza.
A baromfiudvart fenyegeti veszély,
Mert történik itt is sok más egyéb szeszély.
Betéved néha róka is, nem kétséges,
Nagy ám a veszély, kivált, ha farkaséhes.
Kicsi az esélye, az lenne nagy móka,
Betévedne farkas, ravasz mint a róka.
Szerencse, hogy sasszeme van a kakasnak,
Időben jelzi közeledtét a bajnak.
Ehhez a kuvasz vág igen komoly arcot,
A rókával oroszlánként folytat harcot.
Ádáz harcban a róka esélyt nem látván
A harctérről menekül, mint kezesbárány.
Ezzel szemben egy kertvárosi udvarban
Díszmacska és méregdrága fajkutya van.
Tény, hogy az nagy szégyen, nevetnek is rajta,
Ha a kedvenc kutya nem legdrágább fajta.
Ha a kutya olyan drága, mint az ékszer,
Akkor örülhet a tulaj, legfőbb kétszer.
Egyszer, mikor megveszik oly méregdrágán,
És mikor ajándékba kerül a drágám.
Mondhatjuk, hogy az is igaz elég sokszor,
Hogy ez történik főleg családi okból.
Ugyanis e felmentő megoldás hálás,
Talán elkerülhető vele a válás.
