Vörösmarty Mihály
A GYÁVA GONOSZ
http://www.vers-versek.hu/vorosmarty-mihaly/a-gyava-gonosz/
Vörösmarty Mihály
A GYÁVA GONOSZ
Be the first of your friends to like this.
Nem hihetem, hogy félt meghalni Gonosz Peti: önkényt
Halt meg ijedtében a szomorú fa előtt.
Pest, 1824
Felgyulladt a bolygónk ...
A világunkat a hideg, számító ráció uralja,
a tiszta érzelemmentes elme
nem pedig az empatikus tudatosság, ahol a szívünkben helyet kap a természet szeretete és megóvása is. Valamiféle gyászt és haragot is érzek egyszerre... Gyászolom a természetet amit porba tiprunk, azt a természetet, ami a teremtés koronája, és haragszom az emberre, amiért ezt nem tiszteli.
A többség győz, és ha igazán akarnánk megállíthatnánk azt ami folyik a világban, de az ember lusta, gyenge, megalkuvó, és torz.
Talán az ajtónkon kopogtató apokalipszist amit észre sem veszünk, meg is érdemeljük, és amikor ez a pillanat eljön, az én empátiám is majd rációba fog átcsapni, és nem adok helyet az empátiának.
Kovács Dániel
A Mai Társadalom Embere
A lélek mögött húzódó, hideg lelketlenség,
a szívben megalkuvó, huncut kétszínűség.
Az empátia velőig harapó féreg haladása,
a tiszta jellem és a szépség teljes hiánya.
Fagyos belsejével mit ér a mai ember?
Átkozott, instabil belseje a kincse.
Mégis... Mit ér ez a kínos birtok nektek,
ha a szívből csak írigység és kapzsiság jön fel?
Éreztétek ezt igen mélyen, vagy végül mégsem,
volt e bűntudat a lelkiismeretlenségben?
Majd megint magadba szívtad környezetedet,
hollywood szennyét, mely mindenütt terjed.
A rossz lepte el tüdődből az eszed.
mesterséges inteligencia meglepte fejedet.
Fenevadak rágcsáltak, dorbézoltak benned,
majd megölted mindet és ellepett a csend.
Talán a szenvedés az út a megváltáshoz,
elindult az ember a végső pusztuláshoz.
Kovács Dániel átdolgozott verse
Kovács Dániel
A művészet halott! És mi öltük meg őt!
A művészet halott! És mi öltük meg őt!
Táptalaja kavicsossá, homokossá ürült.
Elsorvadt a pompázó, szenvedélyes virág,
Most a porba hull, csak sóvárog a világ.
Bomló tetemből újra gazdag lesz a talaj,
Talán a szél odafúj egy újabb magot majd.
Életre kel majd egy ragyogó, újabb virág,
De nem gondozzák, és újra sóvárog a világ.
https://www.poet.hu/vers/257250
Kovács Dániel
Mit ér a mulandó?
Ajkamról omlik a langyos szellő,
De meddig tódul s hág lüktetése?
Talán csak szelet vetünk lassan,
De vihart nem aratunk vele végül.
Buzgó csapongások gyűlnek sorban,
Mégis mindet megfékezik nyomban.
De mit ér a ficánkoló tetterő bennem,
Ha mulandó lényemmel nem tettem?
Mit ér a vízió, ha a változás nem múl`?
Tartósat hágna a szellem makacsul.
Dölyfösen menetelünk a feketébe,
Bele vágyunk bújni Isten szerepébe.
Harcolunk a végzettel, s csak botlunk,
Fényt verne a Napba mulandó kacajunk.
Vergődő aprólék kiabál, hogy figyeljék,
Pánikol s reszket, hogy el ne töröljék.
Kovács Dániel
Katarzis
Gőzölgő elmúlás ihletet vet a légbe,
simogatva elvegyül felkavart szélbe.
Megtorpan egy pillanatra, és belecsap,
régmúlt igazság a valóságban elakad.
Rideg forróság lüktet a pillanatban,
lecsapódik sűrűsége nehezen a zajban.
Gőzölgő elmúlás ihletet vet a légbe,
simogatva elvegyül felkavart szélben.
Kovács Dániel
Még mindig várod?
Még mindig keresed a figyelmet?
Várod, hogy észrevegyenek?
Várod, hogy veled foglalkozzanak,
de a pillanat sosem jön el?
Még mindig keresed a figyelmet?
Várod, hogy kopogtasson hozzád?
Várod, hogy csak úgy betoppanjon,
de a boldogság nem jön el?
Öreg, ráncos lényedet mutogatod,
és még mindig vársz valamire?
Várod azt, ami sosem jöhet el?
Mulandó térben örökkét keresel?
Még mindig várod a feltételeket?
Várod a hibátlan állapotot?
Várod, hogy veled foglalkozzanak?
Mondd csak... Még mindig várod?
Kovács Dániel
Ha felébredtél, szólj, kérlek!
Minden, ami körülvesz, csak tiszta epifánia,
ez is, amit írok, de nem ex katedra szólok,
most ti vagytok a hallgató és én a szónok.
Vak szemetek ébredjen fel fénnyel telítve,
láthatatlan, látható környezetből merítve!
Ha felébredtél, szólj kérlek, ha már érted...
Kovács Dániel
Az üresség száll
Felégett az erdő,
aranyhamu hull,
fekete por száll,
minden eltorzul.
Kiégnek a fények,
mulandó értékek,
kopár homok áll,
az üresség száll.
Kovács Dániel
Álarcokkal rejtőző szörnyek
Álarcokkal rejtőző szörnyeket
vak szememmel sorakozni látok.
Naiv áldásban tudatlan vártok,
de tudatosan várnak Ők rátok...
A tudás görbítően nehéz teher,
átkozott hatalom gyötrelemmel.
Mutat a nyomorék ferde ujjával,
igazság rézsútos fénylő útjával.
Szemedet torz sötét takarja el,
csillogó áldást ritkán lát meg.
Nyomorékot csak nyomorék érthet,
csak szótlanul fejet biccenthet.
Sugarak vetülnek rád, ha fontos,
görbe mutogatással jelentkeznek.
Valószínű, észre sem veszed majd,
követed tovább a szörnyű zajt...
Kovács Dániel
Csak egyetlen dal az élet
Ez egy egyszerű vers lesz,
pár sort írok neked talán.
Olvadó tükörként bámullak
torz fénytörés fura zaján.
Csak egyetlen dal az élet,
elkopó hangszeren játszva.
Majd végül nem szól többé,
eljön az örök némaság átka.
Elfeledett, régi nóta száll,
nem tudni, merre bujkálhat.
Lehet, nem is létezik sehol,
a néma zene pokoli sikoly...
Talán mindenki ordít némán,
sikítozunk rémült egyformán.
Nem hall senki, csak mi őket,
pánikolva kérnénk segítséget.
Elfeledett dallam leszek én,
hullámként táncolok az égen.
Megrezzen valahol a falevél,
ihletként szállok a szélben.
Valaki hall majd nesztelen,
múzsaként csendben szólalok.
Halálból fonódva feltámadok,
dallamként tűzzel szárnyalok.
Kovács Dániel
Karcol a cigarettafüst
Karcol a cigarettafüst, búg a szél,
vidámak az árnyékok, narancs zenél.
Tiszta mocsok oson, beszéd ajtómon,
tetemek hevernek a falon, van bajom?
Száll a gondolat furán, rezeg a kő,
valaki egy megfoghatatlan hálót sző.
Csont mélyére fürkészik, transzmutál,
szentencia szivárog, mindenki utál.
Bohóc avanzsál aktorrá, uraló jelen,
hogyan selymes a legselymesebb selyem?
Vacorog a szikra, talán nem is fázik,
elrendelt, hogy ázik, nem pedig párzik.
Katarzis ráz, de gumicipő van rajtam,
idővel majd azt beszélem, kihordtam...
Remélem a cipőt, és majd belém hasít,
picit már érzem, de sok minden taszít.
A Vacorog szó a vacog és a mocorogból született együttes kifejezés. A transzmutál pedig egy idegen orvosi kifejezés.
Kovács Dániel
Szem leszek
Szeretnék szeretni, gyűlölni,
vérvörös mámorban öldökölni.
Féktelen vadsággal csókolni,
fiatalon véletlenül meghalni.
Sóvárgom a lelkiismeretemért,
Sóvárgom, hogy pusztuljon el.
Megnyomorított sóhajtás suhan,
horgász horga a pokolba zuhan.
Kívánom a zabolátlan hatalmat,
a naiv, galamblelkű nyugalmat.
A jámbor lélekben sok a teher,
kíméletlen szívben az erő hever.
Lennék újra ostoba, lángelme,
jóhiszemű ártatlanság gyermeke.
A romlatlanság porba hullott,
az ifjonc most utoljára csuklott.
Fénylő szemek megvilágítanak,
csontig égő sugarak kínoznak.
Transzmutálva felébredek most,
szem leszek, én is feloldozlak...
Azért, hogy a világunk alkosd.
Kovács Dániel
Aranykapu csalogat
Fehér varjú fekete hússal,
aranykaput nyitó kulccsal.
Vakító, fényes, varázslatos,
gyönyörködtető, katartikus.
Ragyogó fény, boltíve szép,
sugarakban tündöklő ékség.
Boltíve csalogat, megigéz,
a bejáratán bájosan beidéz.
Berepülök rajta súlytalan,
magasabbra osontatom magam.
Lágy szellő simogat közben,
lelkem fénye felfele röppen.
Fényességet figyelek fenn,
vándorolok felé féktelen.
Forró forrás rostokol ott,
stabilan kiegyensúlyozott.
Bőrömet érzem, megpirítja,
izzadtság elpárolog rajta.
Kellemes hangokat hallani,
lehetetlen talán elmondani.
Feljebb mozgat az energia,
Vakító világosság szurkál.
Bőrömet érzem, belobbanok,
éles sikítással pánikolok.
Rettegve kiáltok, könyörgök,
összetörve sírva esdeklődök.
Lemálló húsom szagát érzem,
mást soha többé nem légzem.
Rángatózva visongok, harsogok,
hangszálaim hangtalan hangsorok.
Elpattan bennem minden ideg,
sohasem létezik többet hideg.
Kifolyt szemmel szárnyalok,
vakon a fülemmel bámulok.
Szótlanul szállok bántva,
végső megsemmisülést várva.
Idővel fülemmel sem hallok,
szólnék, bár azt sem tudok.
Nincs más, csak a gyötrelem,
örök, elviselhetetlen érzelem.
Kovács Dániel
Most vagyok a mostban
Most vagyok a mostban
most már másik mostban
Mindig csak a most van
most vagyok a mostban
Hullámokat szórok épp
talán valahol volt már
Ehhez hasonló vagy ez
ugyanez a hullám...
Ha a hullám én vagyok
ki volt ez korábban?
Ki volt a mostban ez
egy másik most korában?
Minden csak ugyanaz
hullámok tengere zeng
Néha ez vagyok vagy az
egy kortalan halmaz
Voltam én már minden
parányi és halott is
voltam én már minden
emlékem még sincsen...
Most vagyok a mostban
most már másik mostban
Mindig csak a most van
most vagyok a mostban
Voltam én már minden
folyékony és halk is
voltam én már minden
emlékem még sincsen...
Talán csak én vagyok
unatkozom most egyedül
szétszórtam magam mindenhol
szórakozzak végre remekül
Kovács Dániel
Szeretem, oh, örök gyötrelem
Nyomó és bánatos üresség,
tiszta semmi táncol némán.
Elfojtott bánathalom gyűlik
Az összetört, puha arcán.
Fáradt szeretet, lomha mosoly,
lebeg testemen fekete gomoly.
Átokzivatar mossa bőrömet,
azóta nem érzek igaz örömet.
Hazug mosoly, hazug, gyáva!
Harci tűzzel átkozott árva...
Gyengén pislákoltál fájón,
a parázs feketével áldjon!
Elered az eső, hideg cseppek...
Bőrömet lágy pára éri, didergek.
Szeretem, nagyon szeretem,
gyötrelem, oh, örök gyötrelem...
\\
Ábrányi Emil
Credo
Bár napról napra látom
Hogy mennyi szenvedés
Öl, rombol a világon
S a boldog mily kevés;
Bár győz a jóval szemben
Az aljas, a hamis,
S e véres küzdelemben
Tántorgok magam is:
Míg lesz e durva földön
Egy szép emberi tett:
A gyászt még fel nem öltöm
S ünneplem a hitet.
Amíg lesz könnyem, vérem,
Míg lelkemet tudom:
Mindig a jót remélem
S a rosszat siratom!
Forrás: Eternus.hu
Aranyosi Ervin: Miben hiszek?
Hiszek önmagamban, egy teremtő lényben,
aki képes élni, s alkotni a fényben.
Hiszek a világban, napfény aranyában,
hiszek a sok újat létrehozó vágyban.
Hiszek a lélekben, a dolgos tenyérben,
búzalisztből sütött omlós, lágy kenyérben.
Hiszek fűben, fában, s mindenben mely élő,
s hiszem, hogy teremthet a szépet mesélő!
Hiszek álmaimban, hisz lelkemből jönnek,
a malomkövekben, ha búzát őrölnek.
Hiszek én a jóban, s nem hiszek a rosszban,
hisz csak meg nem értés akad a gonoszokban.
Hiszek a tudásban, ami embert szolgál,
s hiszem, mindenkinek több jár a nyomornál!
Hiszek önmagamban és mindenki másban!
Nem hiszek azonban néma elmúlásban.
Hiszek Istenemben, teremtett világban.
Hiszek a teremtő lelki szabadságban.
Hiszek az állatban, hiszek a növényben,
hiszek a gyermekek tiszta örömében.
Hiszek őseimtől örökölt hazában,
hiszek az emberi lélek igazában.
Hiszek a holnapban – a mában teremtem –
hiszek a lelkemben, mely itt munkál bennem!
Hiszek én a versben, a benne írt szóban,
igaz tanításban, hiszen abban jó van!
Hiszek a világban, megújulni képes,
hiszem jóvá válni mindig lehetséges!
Hiszek szebb jövőben, remény él szívemben,
hiszek Istenemben, ki itt lakik bennem.
Hiszek a békében, a lélek szavában,
hiszek szeretetben, fénylő napsugárban!
Weöres Sándor:
A jóságról
Káromkodj, ha jónak látod,
szidd az embert és a világot,
ha szitkod szép: élvezem.
De hogy itt, e földi honba
bárkinek hibája volna:
senkinek el nem hiszem.
Száz törvény közt botlódsz, kapkodsz
s mindig hű vagy önmagadhoz,
mást akarva sem tehetsz.
Akármit téssz, akármint téssz,
azt teszed, mit legjobbnak vélsz –
mi a jóság, ha nem ez?
Aranyosi Ervin:
Mosolytól boruljon minden arc virágba!
Amikor lelkedben a Nap fénye ragyog,
amikor mosolyod arcodra kirakod,
megszépül világod, tükrözi a kedved,
sokkal jobb érzések kelnek szárnyra benned.
Mikor világodnak mosolyodat adod,
belsőd előkészít egy szép varázslatot.
hiszen a mosolyod másokra átragad,
így érzed örökké tiszta fényben magad.
Ne spórolj sohasem hát a mosolyoddal,
add. ha kell ok nélkül, vagy, ha van rá, okkal!
Sohase mérlegeld: – Kell-e, vagy megéri?
Sohase azért add, mert valaki kéri!
Add saját magadért, legyen jó a kedved!
Engedd, hogy a jóság ott bujkáljon benned,
szépítse arcodat, vidítsa fel napod,
ha folyton mosolyogsz, gyakran visszakapod!
Mosolyogj naponta, okkal, vagy ok nélkül,
ha arcodra kiül, lelked is megszépül.
Ne hurcold arcodon a világ fájdalmát,
engedd gyógyítani a mosoly hatalmát.
Engedd a Nap fényét lelkedbe áradni,
mosollyal képes vagy reményt, hitet adni!
Szereteted ráfér a borús világra,
mosolytól boruljon minden arc virágba!
http://versek.aranyosiervin.com/tag/josag/
A GYÁVA GONOSZ
http://www.vers-versek.hu/vorosmarty-mihaly/a-gyava-gonosz/
Vörösmarty Mihály
A GYÁVA GONOSZ
Be the first of your friends to like this.
Nem hihetem, hogy félt meghalni Gonosz Peti: önkényt
Halt meg ijedtében a szomorú fa előtt.
Pest, 1824
Felgyulladt a bolygónk ...
A világunkat a hideg, számító ráció uralja,
a tiszta érzelemmentes elme
nem pedig az empatikus tudatosság, ahol a szívünkben helyet kap a természet szeretete és megóvása is. Valamiféle gyászt és haragot is érzek egyszerre... Gyászolom a természetet amit porba tiprunk, azt a természetet, ami a teremtés koronája, és haragszom az emberre, amiért ezt nem tiszteli.
A többség győz, és ha igazán akarnánk megállíthatnánk azt ami folyik a világban, de az ember lusta, gyenge, megalkuvó, és torz.
Talán az ajtónkon kopogtató apokalipszist amit észre sem veszünk, meg is érdemeljük, és amikor ez a pillanat eljön, az én empátiám is majd rációba fog átcsapni, és nem adok helyet az empátiának.
Kovács Dániel
A Mai Társadalom Embere
A lélek mögött húzódó, hideg lelketlenség,
a szívben megalkuvó, huncut kétszínűség.
Az empátia velőig harapó féreg haladása,
a tiszta jellem és a szépség teljes hiánya.
Fagyos belsejével mit ér a mai ember?
Átkozott, instabil belseje a kincse.
Mégis... Mit ér ez a kínos birtok nektek,
ha a szívből csak írigység és kapzsiság jön fel?
Éreztétek ezt igen mélyen, vagy végül mégsem,
volt e bűntudat a lelkiismeretlenségben?
Majd megint magadba szívtad környezetedet,
hollywood szennyét, mely mindenütt terjed.
A rossz lepte el tüdődből az eszed.
mesterséges inteligencia meglepte fejedet.
Fenevadak rágcsáltak, dorbézoltak benned,
majd megölted mindet és ellepett a csend.
Talán a szenvedés az út a megváltáshoz,
elindult az ember a végső pusztuláshoz.
Kovács Dániel átdolgozott verse
Kovács Dániel
A művészet halott! És mi öltük meg őt!
A művészet halott! És mi öltük meg őt!
Táptalaja kavicsossá, homokossá ürült.
Elsorvadt a pompázó, szenvedélyes virág,
Most a porba hull, csak sóvárog a világ.
Bomló tetemből újra gazdag lesz a talaj,
Talán a szél odafúj egy újabb magot majd.
Életre kel majd egy ragyogó, újabb virág,
De nem gondozzák, és újra sóvárog a világ.
https://www.poet.hu/vers/257250
Kovács Dániel
Mit ér a mulandó?
Ajkamról omlik a langyos szellő,
De meddig tódul s hág lüktetése?
Talán csak szelet vetünk lassan,
De vihart nem aratunk vele végül.
Buzgó csapongások gyűlnek sorban,
Mégis mindet megfékezik nyomban.
De mit ér a ficánkoló tetterő bennem,
Ha mulandó lényemmel nem tettem?
Mit ér a vízió, ha a változás nem múl`?
Tartósat hágna a szellem makacsul.
Dölyfösen menetelünk a feketébe,
Bele vágyunk bújni Isten szerepébe.
Harcolunk a végzettel, s csak botlunk,
Fényt verne a Napba mulandó kacajunk.
Vergődő aprólék kiabál, hogy figyeljék,
Pánikol s reszket, hogy el ne töröljék.
Kovács Dániel
Katarzis
Gőzölgő elmúlás ihletet vet a légbe,
simogatva elvegyül felkavart szélbe.
Megtorpan egy pillanatra, és belecsap,
régmúlt igazság a valóságban elakad.
Rideg forróság lüktet a pillanatban,
lecsapódik sűrűsége nehezen a zajban.
Gőzölgő elmúlás ihletet vet a légbe,
simogatva elvegyül felkavart szélben.
Kovács Dániel
Még mindig várod?
Még mindig keresed a figyelmet?
Várod, hogy észrevegyenek?
Várod, hogy veled foglalkozzanak,
de a pillanat sosem jön el?
Még mindig keresed a figyelmet?
Várod, hogy kopogtasson hozzád?
Várod, hogy csak úgy betoppanjon,
de a boldogság nem jön el?
Öreg, ráncos lényedet mutogatod,
és még mindig vársz valamire?
Várod azt, ami sosem jöhet el?
Mulandó térben örökkét keresel?
Még mindig várod a feltételeket?
Várod a hibátlan állapotot?
Várod, hogy veled foglalkozzanak?
Mondd csak... Még mindig várod?
Kovács Dániel
Ha felébredtél, szólj, kérlek!
Minden, ami körülvesz, csak tiszta epifánia,
ez is, amit írok, de nem ex katedra szólok,
most ti vagytok a hallgató és én a szónok.
Vak szemetek ébredjen fel fénnyel telítve,
láthatatlan, látható környezetből merítve!
Ha felébredtél, szólj kérlek, ha már érted...
Kovács Dániel
Az üresség száll
Felégett az erdő,
aranyhamu hull,
fekete por száll,
minden eltorzul.
Kiégnek a fények,
mulandó értékek,
kopár homok áll,
az üresség száll.
Kovács Dániel
Álarcokkal rejtőző szörnyek
Álarcokkal rejtőző szörnyeket
vak szememmel sorakozni látok.
Naiv áldásban tudatlan vártok,
de tudatosan várnak Ők rátok...
A tudás görbítően nehéz teher,
átkozott hatalom gyötrelemmel.
Mutat a nyomorék ferde ujjával,
igazság rézsútos fénylő útjával.
Szemedet torz sötét takarja el,
csillogó áldást ritkán lát meg.
Nyomorékot csak nyomorék érthet,
csak szótlanul fejet biccenthet.
Sugarak vetülnek rád, ha fontos,
görbe mutogatással jelentkeznek.
Valószínű, észre sem veszed majd,
követed tovább a szörnyű zajt...
Kovács Dániel
Csak egyetlen dal az élet
Ez egy egyszerű vers lesz,
pár sort írok neked talán.
Olvadó tükörként bámullak
torz fénytörés fura zaján.
Csak egyetlen dal az élet,
elkopó hangszeren játszva.
Majd végül nem szól többé,
eljön az örök némaság átka.
Elfeledett, régi nóta száll,
nem tudni, merre bujkálhat.
Lehet, nem is létezik sehol,
a néma zene pokoli sikoly...
Talán mindenki ordít némán,
sikítozunk rémült egyformán.
Nem hall senki, csak mi őket,
pánikolva kérnénk segítséget.
Elfeledett dallam leszek én,
hullámként táncolok az égen.
Megrezzen valahol a falevél,
ihletként szállok a szélben.
Valaki hall majd nesztelen,
múzsaként csendben szólalok.
Halálból fonódva feltámadok,
dallamként tűzzel szárnyalok.
Kovács Dániel
Karcol a cigarettafüst
Karcol a cigarettafüst, búg a szél,
vidámak az árnyékok, narancs zenél.
Tiszta mocsok oson, beszéd ajtómon,
tetemek hevernek a falon, van bajom?
Száll a gondolat furán, rezeg a kő,
valaki egy megfoghatatlan hálót sző.
Csont mélyére fürkészik, transzmutál,
szentencia szivárog, mindenki utál.
Bohóc avanzsál aktorrá, uraló jelen,
hogyan selymes a legselymesebb selyem?
Vacorog a szikra, talán nem is fázik,
elrendelt, hogy ázik, nem pedig párzik.
Katarzis ráz, de gumicipő van rajtam,
idővel majd azt beszélem, kihordtam...
Remélem a cipőt, és majd belém hasít,
picit már érzem, de sok minden taszít.
A Vacorog szó a vacog és a mocorogból született együttes kifejezés. A transzmutál pedig egy idegen orvosi kifejezés.
Kovács Dániel
Szem leszek
Szeretnék szeretni, gyűlölni,
vérvörös mámorban öldökölni.
Féktelen vadsággal csókolni,
fiatalon véletlenül meghalni.
Sóvárgom a lelkiismeretemért,
Sóvárgom, hogy pusztuljon el.
Megnyomorított sóhajtás suhan,
horgász horga a pokolba zuhan.
Kívánom a zabolátlan hatalmat,
a naiv, galamblelkű nyugalmat.
A jámbor lélekben sok a teher,
kíméletlen szívben az erő hever.
Lennék újra ostoba, lángelme,
jóhiszemű ártatlanság gyermeke.
A romlatlanság porba hullott,
az ifjonc most utoljára csuklott.
Fénylő szemek megvilágítanak,
csontig égő sugarak kínoznak.
Transzmutálva felébredek most,
szem leszek, én is feloldozlak...
Azért, hogy a világunk alkosd.
Kovács Dániel
Aranykapu csalogat
Fehér varjú fekete hússal,
aranykaput nyitó kulccsal.
Vakító, fényes, varázslatos,
gyönyörködtető, katartikus.
Ragyogó fény, boltíve szép,
sugarakban tündöklő ékség.
Boltíve csalogat, megigéz,
a bejáratán bájosan beidéz.
Berepülök rajta súlytalan,
magasabbra osontatom magam.
Lágy szellő simogat közben,
lelkem fénye felfele röppen.
Fényességet figyelek fenn,
vándorolok felé féktelen.
Forró forrás rostokol ott,
stabilan kiegyensúlyozott.
Bőrömet érzem, megpirítja,
izzadtság elpárolog rajta.
Kellemes hangokat hallani,
lehetetlen talán elmondani.
Feljebb mozgat az energia,
Vakító világosság szurkál.
Bőrömet érzem, belobbanok,
éles sikítással pánikolok.
Rettegve kiáltok, könyörgök,
összetörve sírva esdeklődök.
Lemálló húsom szagát érzem,
mást soha többé nem légzem.
Rángatózva visongok, harsogok,
hangszálaim hangtalan hangsorok.
Elpattan bennem minden ideg,
sohasem létezik többet hideg.
Kifolyt szemmel szárnyalok,
vakon a fülemmel bámulok.
Szótlanul szállok bántva,
végső megsemmisülést várva.
Idővel fülemmel sem hallok,
szólnék, bár azt sem tudok.
Nincs más, csak a gyötrelem,
örök, elviselhetetlen érzelem.
Kovács Dániel
Most vagyok a mostban
Most vagyok a mostban
most már másik mostban
Mindig csak a most van
most vagyok a mostban
Hullámokat szórok épp
talán valahol volt már
Ehhez hasonló vagy ez
ugyanez a hullám...
Ha a hullám én vagyok
ki volt ez korábban?
Ki volt a mostban ez
egy másik most korában?
Minden csak ugyanaz
hullámok tengere zeng
Néha ez vagyok vagy az
egy kortalan halmaz
Voltam én már minden
parányi és halott is
voltam én már minden
emlékem még sincsen...
Most vagyok a mostban
most már másik mostban
Mindig csak a most van
most vagyok a mostban
Voltam én már minden
folyékony és halk is
voltam én már minden
emlékem még sincsen...
Talán csak én vagyok
unatkozom most egyedül
szétszórtam magam mindenhol
szórakozzak végre remekül
Kovács Dániel
Szeretem, oh, örök gyötrelem
Nyomó és bánatos üresség,
tiszta semmi táncol némán.
Elfojtott bánathalom gyűlik
Az összetört, puha arcán.
Fáradt szeretet, lomha mosoly,
lebeg testemen fekete gomoly.
Átokzivatar mossa bőrömet,
azóta nem érzek igaz örömet.
Hazug mosoly, hazug, gyáva!
Harci tűzzel átkozott árva...
Gyengén pislákoltál fájón,
a parázs feketével áldjon!
Elered az eső, hideg cseppek...
Bőrömet lágy pára éri, didergek.
Szeretem, nagyon szeretem,
gyötrelem, oh, örök gyötrelem...
\\
Ábrányi Emil
Credo
Bár napról napra látom
Hogy mennyi szenvedés
Öl, rombol a világon
S a boldog mily kevés;
Bár győz a jóval szemben
Az aljas, a hamis,
S e véres küzdelemben
Tántorgok magam is:
Míg lesz e durva földön
Egy szép emberi tett:
A gyászt még fel nem öltöm
S ünneplem a hitet.
Amíg lesz könnyem, vérem,
Míg lelkemet tudom:
Mindig a jót remélem
S a rosszat siratom!
Forrás: Eternus.hu
Aranyosi Ervin: Miben hiszek?
Hiszek önmagamban, egy teremtő lényben,
aki képes élni, s alkotni a fényben.
Hiszek a világban, napfény aranyában,
hiszek a sok újat létrehozó vágyban.
Hiszek a lélekben, a dolgos tenyérben,
búzalisztből sütött omlós, lágy kenyérben.
Hiszek fűben, fában, s mindenben mely élő,
s hiszem, hogy teremthet a szépet mesélő!
Hiszek álmaimban, hisz lelkemből jönnek,
a malomkövekben, ha búzát őrölnek.
Hiszek én a jóban, s nem hiszek a rosszban,
hisz csak meg nem értés akad a gonoszokban.
Hiszek a tudásban, ami embert szolgál,
s hiszem, mindenkinek több jár a nyomornál!
Hiszek önmagamban és mindenki másban!
Nem hiszek azonban néma elmúlásban.
Hiszek Istenemben, teremtett világban.
Hiszek a teremtő lelki szabadságban.
Hiszek az állatban, hiszek a növényben,
hiszek a gyermekek tiszta örömében.
Hiszek őseimtől örökölt hazában,
hiszek az emberi lélek igazában.
Hiszek a holnapban – a mában teremtem –
hiszek a lelkemben, mely itt munkál bennem!
Hiszek én a versben, a benne írt szóban,
igaz tanításban, hiszen abban jó van!
Hiszek a világban, megújulni képes,
hiszem jóvá válni mindig lehetséges!
Hiszek szebb jövőben, remény él szívemben,
hiszek Istenemben, ki itt lakik bennem.
Hiszek a békében, a lélek szavában,
hiszek szeretetben, fénylő napsugárban!
Weöres Sándor:
A jóságról
Káromkodj, ha jónak látod,
szidd az embert és a világot,
ha szitkod szép: élvezem.
De hogy itt, e földi honba
bárkinek hibája volna:
senkinek el nem hiszem.
Száz törvény közt botlódsz, kapkodsz
s mindig hű vagy önmagadhoz,
mást akarva sem tehetsz.
Akármit téssz, akármint téssz,
azt teszed, mit legjobbnak vélsz –
mi a jóság, ha nem ez?
Aranyosi Ervin:
Mosolytól boruljon minden arc virágba!
Amikor lelkedben a Nap fénye ragyog,
amikor mosolyod arcodra kirakod,
megszépül világod, tükrözi a kedved,
sokkal jobb érzések kelnek szárnyra benned.
Mikor világodnak mosolyodat adod,
belsőd előkészít egy szép varázslatot.
hiszen a mosolyod másokra átragad,
így érzed örökké tiszta fényben magad.
Ne spórolj sohasem hát a mosolyoddal,
add. ha kell ok nélkül, vagy, ha van rá, okkal!
Sohase mérlegeld: – Kell-e, vagy megéri?
Sohase azért add, mert valaki kéri!
Add saját magadért, legyen jó a kedved!
Engedd, hogy a jóság ott bujkáljon benned,
szépítse arcodat, vidítsa fel napod,
ha folyton mosolyogsz, gyakran visszakapod!
Mosolyogj naponta, okkal, vagy ok nélkül,
ha arcodra kiül, lelked is megszépül.
Ne hurcold arcodon a világ fájdalmát,
engedd gyógyítani a mosoly hatalmát.
Engedd a Nap fényét lelkedbe áradni,
mosollyal képes vagy reményt, hitet adni!
Szereteted ráfér a borús világra,
mosolytól boruljon minden arc virágba!
http://versek.aranyosiervin.com/tag/josag/
Ne akkor hozzatok nekem virágot mikor már végleg elmegyek!
Ott már a vöröslő rózsák nem nyílnak, mert elhalnak velem.
Hiába ontottok majd könnyet, akkor már az sem fáj nekem.
Csak csönd lesz, s az beterít lágyan
az éjszaka sötét köpenye.
Ne akkor sírj mikor késő,
ott már nem látom könnyedet!
Ott már csak hűsítő harmat
lesz, amely síromra pereg.
Ne akkor jöjj mikor késő!
Ott már nem hallom léptedet!
Most jöjj, amikor várlak,
s titokban érted reszketek!
Ne akkor mondd, hogy szerettél!
Most mondd, míg itt vagyok veled!
Hisz oly gyorsan múlik az élet,
mint a lepergő homokszemek.
Megható versek-idézetek
Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám !!
Édesanyák imája felnőtt gyermekeikért.
Mindenható te vagy, jóságos Istenem,
ezért csak téged kér az aggódó szívem,
alázatos szívvel, könyörögve kérlek,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Amíg kicsik voltak, fogtam a kezüket,
de az én kezem már nem éri el őket,
soha meg nem unva, arra kérlek Téged,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
A Te kezed, Uram, mindenhová elér,
minden anyai szív ezért csak Téged kér,
egyedül Te vagy, ki mindent megtehet,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Retteg az én szívem, az oroszlán ordít,
minden sarkon a Rossz sunyin leselkedik,
te látod, Uram, hisz mindent lát szemed,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Lelkem patakjából hozzád folyik hálám,
biztos vagyok benne, hogy meghallgatsz Atyám,
mindig legyen rajtunk drága tekinteted,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet...
Ámen !
"Ne ítélkezz felettem, ha még nem jártad végig az utamat..
Láthatod a mosolyom... de nem látod mögötte a fájdalmat
Ne dobálj kövekkel.. ha nem tudod... mit miért tettem
Láthatod a hibáim.. de nem látod az összetört szívem
Léptem én is rossz útra... volt, hogy más ember voltam..
De csak boldog lenni! Ezen kívül semmi mást nem akartam
Ne bánts szavakkal.. ha valójában nem tudod, hogy ki vagyok
Láthatod a tetteim de nem látod, mikor pofonokat kapok..
Minden embernek meg vannak a magában hordozott sebek
Melyek soha el nem múlnak.. hiába telnek gyorsan az évek
Ezért mielőtt valakiről rosszat mondanál.. vedd fel a cipőjét
S meglátod.. ha felveszed.. Te leszel ki letörli majd a könnyét.."
Deli Enikő
Kezek
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Kérlek szépen, meséljetek!
Gyermekként hogyan éltetek?
Öleltetek? Szerettetek?
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Sokat fáradva éltetek.
De hiszem azt is: öleltetek.
Kedves kézben pihentetek.
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Unokákat tereltetek,
Nekik oly sokat főztetek,
Kapáltatok, kötöttetek.
Fáradt, kedves, öreg kezek!
Kérlek szépen: pihenjetek!
Annyi mindent megtettetek!
Pihenjetek, s öleljetek!
Döbbenés
Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.
Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk,
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.
Őri István
Ha elfáradtál...
Ha elfáradtál, mert elmúltak az évek,
ne csüggedj, keress a korodnak megfelelő szépet.
Ami mellett fiatalon elmentél rohanva,
most ráérsz megnézni, botra támaszkodva.
Nevess, nevess, a bajt soha ne keresd,
örülj a mának, holnap már rosszabb is lehet.
Keress barátokat, bánatodat oszd meg.
Ha osztasz bármit is, egyre kevesebb lesz.
Soha ne hidd, hogy sorsod a legrosszabb,
mindenki magát hiszi a legnyomorultabbnak.
Légy vidám - mert teljesen mindegy -
az élet úgysem áll meg, és úgy sokkal könnyebb.
Ne sajnáltasd magad, légy arra büszke,
sok mindent átéltél, és mégsem törtél össze.
És mert visszahozni semmit sem lehet,
fogadd el így és élj emberhez méltó, derűs életet.
( Ica Beke )
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
Sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra, fácánra.
Koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki.
Kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba.
Békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni.
Tökéletesre lelni egy madár dalában…
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
Kálnay Adél
Meggyesi Éva verse
"Ne dobd el azt, ki felnevelt,
s rosszat ne mondj reá,
szeresd, mint szíved mélyében
a néma dobbanást.
Ne bántsd meg szóval, nem tudod
egy szó mennyire fáj,
akár egy tőr, mely fúródva
a szívedben megáll.
Ne dobd el azt, ki felnevelt,
hisz annyi éjszakán,
teérted sírt, és ontotta
a könnyek záporát.
Ne dobd el! Hisz éjjelente
te érted mond imát,
s minden könnycsepp, mit érted ejt,
egy néma vallomás.
Minden öröme, mosolya,
mely látszik ajakán,
hozzád száll, s tiéd szívében
tán minden dobbanás.
Ne dobd el! Hiszen panaszod
ő érti! Senki más!
S ő lesz talán az egyetlen,
ki érted majd kiáll.
Ne dobd el! Hiszen lesz idő,
hogy nem lesz semmi más,
csak puszta föld, ahol térdre hullsz,
s tán néhány szál virág"
Embernek lenni!
Csak-embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek!
Lerázom magamról a port,
Amit a századok ajka rám lehelt,
Ledobom a palástot,
Amit a Hivatal rám tekert,
És az apostol köntösét is szétnyitom,
Amit szent ujjak fűztek össze vállamon:
Nézzétek, itt vagyok.
Lepletlenül, akár egy fiatal fűz a márciusi szélben,
Amit a földanya megformált a mélyben,
Amint elgondolt az Isten öröktől való villanatában,
Fogantatásom titokzatos pillanatában:
Én, ember, egy a millióból.
Ne várjatok éntőlem prédikációt
És ódát és okoskodást ne várjatok:
Én azt beszélem, ami vagyok.
Apró vagyok, és nincsen bennem semmi jó:
És mégis, a gondolat, amely tagjaimat összetartja,
Öröktől való.
Nyomorult vagyok: nincs magamtól semmim
Ami több lenne a pornál,
És mégis, úgy akarta az, aki formált:
Ami vagyok, örökkévaló.
Semmi vagyok, egy milliomod,
De minden, mert mindnyájatok.
Nézzétek, ezek az erek milyen kékek:
Akár a ti eretek!
És piros bennük és meleg a vér,
Mint bennetek.
Nézzétek ezt a szájat:
Kenyérre és csókra és szóra született,
Mint a tietek.
Ez a két szem nézni és nevetni szeret,
És látni tanult és sírni szokott,
Mint a ti szemetek,
És álmélkodik reggeltől estig,
Mint ti és Plátó és a kisgyerekek.
Halljátok, a szívem hogy piheg?
Hallgassátok és megértitek,
Hiszen ő is, mint a ti szívetek,
Kilenc hónapon át pihegett
Egy édes anyának szíve megett,
És visszatér, mint ti visszatértek,
A földbe, amelyből vétetett.
És ez a lélek, érzitek-é,
Hogy lüktet és ölel a lelketek felé?
Ó nézzetek belé!
Magát mutatja, egyet mutat:
De ebben az egyben a ti arcotokat.
Tükör módjára tükrözi hűn:
Benne az erény és benne a bűn,
És minden érzés benne van,
Ami csak bennetek megfogan,
S kimerhetetlen mélyébe lenn
Piheg a mindennapi rejtelem:
A közös, a közös Végtelen.
#SíkSándor Ember
Anya itt vagyok
Anya! Látod, itt vagyok én is,
még most is ugyan úgy álmodok,
arról a régi szép időről,
mely a lelkemben ott ragyog.
Ahol nem volt, mi közénk álljon,
s gonosz érdek még nem honolt,
Azok az édes, régi álmok,
most is azokról álmodom.
Anya. Tudod, még most is várom,
hogy egyszer újra átölelj,
ne szólj semmit, csak karod kitárva
várj, amíg hozzád érkezem.
És én repülök, szívem kitárva,
nem lesz már ami visszatart,
hisz úgy szeretném, hogy végre egyszer
Leromboljuk a gátakat.
Anya. Félek. És féltelek téged!
Hiszen az idő oly gonosz!
Előttem sötét, ijesztő árnyak,
s vörös ruhájú démonok.
Hiába kérem, hagyjatok békén!
Had tépjem szét a gátakat!
Hiszen nélküled nincsen semmim!
S oly közel van az alkonyat!
Anya! Tudod, én most is várlak,
s magamban félve suttogom,
engedj magadhoz! Döntsd le a gátat,
amely közénk áll, hisz tudod.
Hozzád száll minden imádságom
álmatlan, borús alkonyon,
ne hagyj itt engem sötét homályban!
Szeretlek Anya! Jól tudod!
Írta: Meggyesi Éva
Aranyosi Ervin ~ Hogy mit dolgozom? ~ Anya-vers
Anya vagyok, – bár nem annak születtem.
Anyává én, egy csodás napon lettem.
Érdekel téged, hogy mit dolgozom?
Nem magyarázom, csak összefoglalom:
Mikor felkelek, még alszik a család,
nézik az álmuk szebbik oldalát.
Alvó arcukra lágy puszit adok,
ilyenkor én, egy halk vekker vagyok.
Így kezdődnek a munkás reggelek.
Ébresztő után a konyhába megyek,
Kezem által az asztal megtelik,
ahogy készítem a finom reggelit.
Amint leül az útra kész család,
szakácsból máris pincérré vedlek át,
ami csak kell, kezük alá rakom:
- 'Ne menj el éhen, drága angyalom!'
Ők útra kelnek, én itthon maradok,
utánuk mindig szép rendet rakok.
Takarítónő - ez most a szerepem.
elvégzem én, - habár nem szeretem.
Azután én beszerző, is vagyok!
Ebédhez, vacsorához bevásárolok.
de kreatívnak kell lennem nagyon,
mert pénztárcámban nincs egy kis vagyon.
Ha nálunk baj van, valaki beteg,
én gyógyító, tudós orvos leszek,
és ápoló, ki nyugtat, borogat,
és gyógyszerész, ki kever porokat.
És tiszt leszek, ki parancsokat oszt,
és panaszkönyv, ha nem ízlik a koszt.
Ha ünnepelsz én tortát készítek,
s lám ilyenkor a cukrászt nézitek.
Mosoly az arcon, s már fotós leszek,
- hiszed – magamnak fényképezgetek?
Aztán, mikor majd elszáll az idő,
jó lesz, hogy annyi fénykép jön elő.
És délután, szép programod, ha van,
sofőr leszek, s szállítlak boldogan,
Legyen az sport, művészet, más egyéb,
én viszem el a kedves csemetém.
Ha nagy leszel, s rád tör a szerelem,
tanácsadóként beszélhetsz velem.
Tanár leszek, ki életre tanít,
és megsúgom a szerelem titkait.
Amit tanultam, azt mind átadom,
nem lazsálok, nincsen szabad napom.
Éjjel-nappal szolgálatban vagyok,
s amíg csak élek, ANYA maradok!
IMA A CSALÁDOMÉRT..
Imára kulcsolom két kezem,
s tehozzád szólok most Istenem.
Nem kincset kérek és nem is gazdagságot,
s nem is magamért mondok imádságot.
Családom sorsáért aggódom nagyon,
mert az ők élete többet ér, mint egy vagyon.
Küldj nekik hitet e nehéz napokra,
s okos gondolatot mi a gondjukat megoldja.
Biztató reményt ,hogy bízni tudjanak,
s erőt, egészséget,hogy tovább jussanak.
Az unokákat tisztességgel nevelhessék,
s munkájuk gyümölcsét sohase veszítsék.!
Imáikat ne mondják hiába ,csak vigyázz rájuk Istenem.!
Rájuk és a családra. ..Ámen.!
Tetszi
Reményik Sándor
Testvériség
Én nem tudok mást úgy ölelni meg,
Ahogy a testvéremet ölelem,
A testvéremet, aki egy velem.
Ahogy szerelmem van,
Úgy van gyűlöletem.
Ember vagyok.
Mindenkit egyformán szeretni
Istennek adatott.
Ahogy vágyom - úgy visszaborzadok,
Ahogy epekedem - úgy rettegek,
Mert vannak örök, tiszta, szent hegyek,
És vannak mocsarak.
Én azzal megyek csak,
Ki velem egykép hajlamos a jóra,
Az Isten engem így teremtett -
Én nem tehetek róla...
Ahogy az éjjelek lehűlnek,
mindig gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam,
elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár.
Jóvá tenném mit mulasztottam, de nem lehet,
mert ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted.
Megőszülve is maradj gyermek,
mondd meg neki mennyire szereted.
A szeretet halkan,csendben osztogatja magát,
Nem halljuk,csak érezzük ki nem mondott szavát.
Adja magát szülők által,érkezik baráttal,
Szerelemmé változik egy igaz,tiszta vággyal.
Adhatja mindenki,megkaphatja bárki,
Nem is kell érte nagy dolgot csinálni.
Elég az,ha hűségesen magunkba fogadjuk,
S amikor úgy érezzük,máris továbbadjuk.
Nem féltékeny,nem kérkedik,csendes, alázatos,
Ez ami a szeretetben olyan csodálatos.
Kerüli az erőszakot,hisz a békességben,
Nincs is nála fontosabb társ.
Egy nagy betegségben,nem pirula,
Nem orvosság gyógyít meg sebeket,
Többet ér mindennél a tiszta,hű szeretet.
Pedig ,,ő" csak halkan,
csendben osztogatja magát. ”
Öregedő kéz, ráncos és eres,
tétován keres egy fiatal kezet,
s az félrelöki, nem durván, csupán
mert oda sem figyelt egyáltalán.
S az öreg kéz visszahúzódik lassan,
egy élet kínja van e mozdulatban.
Kicsit reszket még, szégyenlős, zavart,
pedig nem kérni, csak adni akart.
Dánielis Éva
Emlékvers nőknek negyven után
Nem akkor múlik el az ifjúságod,
Amikor azt mondják neked: néni.
Addig tart, amíg tudsz életedben
Őszinte szívvel örülni, remélni.
Ifjúságod megtart téged
Míg örülni tudsz egy szál virágnak
Amíg helye van szívedben
Egy májusi est dalának
Ha majd nagymamaként egykor
Megérzed talán, hogy szíved fárad,
S nem támad vágy, ami éltet,
Akkor, - de csakis akkor-
Ints búcsút az ifjúságnak.
Csabai Lajos
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, nem cserélhetem újra!
Az idő elszállt, csak emlékeimből élek,
sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek.
Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat?
Istenem még milyen feladatokat oszthat?
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, ki tudja, meddig bírja?
A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,
két szép gyermek, kiknek életet adtam.
S, most végre már nagymama is lettem,
kis unokámat nézve, csak félve kérdezem:
Mondd Jó Uram, mennyi időt adsz még?
Láthatom-e hogy nő ez a kis csöppség?
Ígérem én, hogy jó bárányod leszek,
amit csak kérsz én mindent megteszek!
Csak még egy kis időt adj énnekem,
nézzem, hogy boldogul mindkét gyermekem!
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, de talán még elbírja!
Tisztességgel elvégzem a munkám,
ott vagyok, ahol éppen szükség van rám.
Öreg szívem, mint vén hegedűn a húr,
elpattansz te is, ha úgy dönt majd az Úr !
Róna Katalin
Heinrich Heine: Bánat
Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé.
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!
Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szív dobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.
A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.
Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagysokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem! ford. Szabó Lörincz
Horváth Edina
A szeretet
A szeretet olyan, mint a nap,
Boldog az, ki belőle kap.
Meleget adó és szívgyógyító,
A kemény lelket puhává lágyító.
A szeretet jó és adakozó,
Mi a szívbe soha nem viharozó.
A szeretet él, mi örökké él,
Mások öröme néki a nagy cél.
A szeretet hűséges és nagy,
Benne sosincs hideg fagy.
A szeretet az mindig figyelmes,
Megbocsájtó és kegyelmes.
A szeretet maga az Isten,
Kinek szívében rossz nincsen,
Kit szívem imád oly hűen.
Ő az én mindenem, a kincsem.
"Mert nekünk ott van az otthonunk,
Ahol gyermekként játszottunk.
Apánk az ajtóban állt, anyánk étellel várt,
Ahol ébren is álmodtunk.
Ahol a harangok hangja szállt,
Ahol nagyapánk háza állt.
Ahol szó volt a szó, hol a rossz is túl jó,
Ez az egy út, mi járható!"
/Ismerős Arcok/
Mikor szeretettel nézed a világot,
sokkal élhetőbbnek, kedvesebbnek látod!
Sokszor a kevésből, sokkal könnyebb adni,
két lábbal a földön, embernek maradni!
Mikor megöregszel, akkor majd megérted:
Te vagy a világért, s a világ van érted!
Tudsz Te emelt fővel, máshoz lehajolni,
s Te vagy aki szolgál, nem a drága holmi.
S hidd el téged szolgál az életben minden.
Ahol szeretet van, - tudd, - ott hiány nincsen...
(Aranyosi Ervin)
Szeretni kellene már
Elég volt már a magányból,
én is kérek a boldogságból.
Meguntam mindig egyedül lenni,
nagyon szeretnék már párban élni.
Tudom kit akarok,
ő érte harcolok.
Olyan leszek,mint egy tigris,
én óvlak és védelek is.
Én szeretlek téged,
remélem ezt érzed.
Semmi más dolgod nincsen,
csak ne dobd el a szívem.
Szeretni kellene már,
nem csak egy éjjelen át.
Szeretni kellene már,
míg a halál rám talál.
Te vagy a fény a sötétben,
ködös reménytelenségben,
szín a szürkeségben,
szív az üreségben.
Nincs már nekem semmi másom,
te vagy at én boldogságom.
Ennyi kell e világon,
édes kicsi Virágom.
Szeretlek án nagyon már,
nem csak egy éjjelen át.
Szeress te is engem ám,
míg a halál rám talál.
Mindig öröm tölt el,
ha Szerelmem jön el,
és minden percben érzem,
hogy jó veled, Kedvesem.
Elengedni nem foglak,
elhagyni sem akarlak.
Neked adtam a szívem,
a lelkem és mindenem.
Szeretni kellene már,
nem csak egy éjjelen át.
Szeretni kellenem már,
egy egész életen át.
Mikor szeretettel nézed a világot,
sokkal élhetőbbnek, kedvesebbnek látod!
Sokszor a kevésből, sokkal könnyebb adni,
két lábbal a földön, embernek maradni!
Mikor megöregszel, akkor majd megérted:
Te vagy a világért, s a világ van érted!
Tudsz Te emelt fővel, máshoz lehajolni,
s Te vagy aki szolgál, nem a drága holmi.
S hidd el téged szolgál az életben minden.
Ahol szeretet van, - tudd, - ott hiány nincsen...
(Aranyosi Ervin)
Ha majd gyermeknek látsz fiam
Mikor nagyon öreg leszek,
gyermeknek látsz fiam,
makacs, öntörvényű, dacos gyermeknek.
Olyannak, ki gondolkodás nélkül megy a feje után,
ki nem érzékel múltat, sem jelenperceket.
Lehet a kezem is megremeg, ha kanalam fogom,
s az étel nagy része is ajkamon csorog,
mert a tehetetlenséget szülte véges állapot,
nem ural majd többé tiszta tudatot.
De te akkor is türelemmel légy,
és ne változtasd irányomban régi énedet,
hisz én akkor is, ott is ugyanaz leszek,
ki szívébe zárt két szót,
- Anya, szeretlek-
Tudd, hogy az idő folytonos körforgás,
egyszer majd te is öregkorba jutsz.
S egyszer majd te is rádöbbensz arra,
becsülendő az-az ember,
kinek kettészakadt sorsvonala
itt a földön, és a fenn a csillagokban is
a tiéd mellett fut.
Kun Magdolna
Judit Dávid
"Én is voltam egyszer boldog, nagyon rég...
Oh, ha újra önfeledten nevetnék!
De szívemben nem lakik most boldogság,
Pedig ízét oly szívesen kóstolnám!
Én is voltam egyszer boldog, de elmúlt...
Ajkamon a vidám kacaj elnémult.
Gyászos csend kíséri most már lépteim,
S néma szívem csendben sír."
Csaba Ferenc: Hazatérés
Ha egyszer majd nem lesz hova hazamenni,
a zárt vak ablakok mögött nem vár senki,
ha a ház nem lesz más, csak kihűlt alakzat,
benne temetni múltat, s belőle halottat,
ha a kapuban már nem vár senki,
nem lesz hova hazamenni.
Az emlékezést a falakon majd beszövi a pók,
és nem lesz több édes szülői csók,
ha a gyermekkort végképp el kell temetni...
Istenem ha egyszer nem lesz hova hazamenni,
ha majd nem marad más csak sírok közt a könnyek
hazatérni hova menjek?
A lezárult sors csak porhüvelynyi
nem vagyunk több, csupán ennyi.
A felmenők nem voltak hősök,
csak Isten előtt meghajló ősök,
én sem vagyok több, csak ennyit érek,
de meghalni----közétek---majd hazatérek.
Muhi János
Mesélj apu
Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?
Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?
És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?
Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?
Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?
Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.
Meggyesi Éva
Ne akkor hozz nekem virágot
mikor már végleg elmegyek!
Ott már a vöröslő rózsák
nem nyílnak. Elhalnak velem.
Hiába ontasz majd könnyet,
akkor már nem fáj nekem.
Csak csönd lesz, s beterít lágyan
az éjszaka sötét köpenye.
Ne akkor sírj mikor késő,
ott már nem látom könnyedet!
Ott már csak hűsítő harmat
lesz, amely síromra pereg.
Ne akkor jöjj mikor késő!
Ott már nem hallom léptedet!
Most jöjj, amikor várlak,
s titokban érted reszketek!
Ne akkor mondd, hogy szerettél!
Most mondd, míg itt vagyok veled!
Hisz oly gyorsan múlik az élet,
mint a lepergő homokszemek.
Kun Magdolna: Anyám csendessége...
Csak ültél Anyám némán az ajtó figyelve,
mikor kattan a zár, és én mikor lépek be,
hogy fejet hajtsak előtted megszégyenülten,
mert most is, mint mindig későn érkeztem.
Csak ültél némán, s könnyed hullattad,
miközben igazi fájdalmad, visszafojtottad,
hogy meg ne lássam soha szelíd szemedben,
milyen érzés sírni az éji csendekben.
Csak ültél és hűen vártál, reggel, délben, este,
mindegy hogy éj volt, vagy éppen napfelkelte,
te csak vártál anyám, vártál rám rendületlenül,
mint kinek az akarata sohasem gyengül.
Te tudtad, hogy az anyák mind-mind ilyenek,
visszafogják könnyeiket, és nem keseregnek,
nem mutatják fájdalmukat, sem szenvedésüket,
mert szívükben végtelen a gyermek-szeretet...
forrás: marika0408.bloglap.hu
Megható versek-idézetek
Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám !!
Édesanyák imája felnőtt gyermekeikért.
Mindenható te vagy, jóságos Istenem,
ezért csak téged kér az aggódó szívem,
alázatos szívvel, könyörögve kérlek,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Amíg kicsik voltak, fogtam a kezüket,
de az én kezem már nem éri el őket,
soha meg nem unva, arra kérlek Téged,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
A Te kezed, Uram, mindenhová elér,
minden anyai szív ezért csak Téged kér,
egyedül Te vagy, ki mindent megtehet,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Retteg az én szívem, az oroszlán ordít,
minden sarkon a Rossz sunyin leselkedik,
te látod, Uram, hisz mindent lát szemed,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Lelkem patakjából hozzád folyik hálám,
biztos vagyok benne, hogy meghallgatsz Atyám,
mindig legyen rajtunk drága tekinteted,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet...
Ámen !
"Ne ítélkezz felettem, ha még nem jártad végig az utamat..
Láthatod a mosolyom... de nem látod mögötte a fájdalmat
Ne dobálj kövekkel.. ha nem tudod... mit miért tettem
Láthatod a hibáim.. de nem látod az összetört szívem
Léptem én is rossz útra... volt, hogy más ember voltam..
De csak boldog lenni! Ezen kívül semmi mást nem akartam
Ne bánts szavakkal.. ha valójában nem tudod, hogy ki vagyok
Láthatod a tetteim de nem látod, mikor pofonokat kapok..
Minden embernek meg vannak a magában hordozott sebek
Melyek soha el nem múlnak.. hiába telnek gyorsan az évek
Ezért mielőtt valakiről rosszat mondanál.. vedd fel a cipőjét
S meglátod.. ha felveszed.. Te leszel ki letörli majd a könnyét.."
Deli Enikő
Kezek
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Kérlek szépen, meséljetek!
Gyermekként hogyan éltetek?
Öleltetek? Szerettetek?
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Sokat fáradva éltetek.
De hiszem azt is: öleltetek.
Kedves kézben pihentetek.
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Unokákat tereltetek,
Nekik oly sokat főztetek,
Kapáltatok, kötöttetek.
Fáradt, kedves, öreg kezek!
Kérlek szépen: pihenjetek!
Annyi mindent megtettetek!
Pihenjetek, s öleljetek!
Döbbenés
Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.
Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk,
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.
Őri István
Ha elfáradtál...
Ha elfáradtál, mert elmúltak az évek,
ne csüggedj, keress a korodnak megfelelő szépet.
Ami mellett fiatalon elmentél rohanva,
most ráérsz megnézni, botra támaszkodva.
Nevess, nevess, a bajt soha ne keresd,
örülj a mának, holnap már rosszabb is lehet.
Keress barátokat, bánatodat oszd meg.
Ha osztasz bármit is, egyre kevesebb lesz.
Soha ne hidd, hogy sorsod a legrosszabb,
mindenki magát hiszi a legnyomorultabbnak.
Légy vidám - mert teljesen mindegy -
az élet úgysem áll meg, és úgy sokkal könnyebb.
Ne sajnáltasd magad, légy arra büszke,
sok mindent átéltél, és mégsem törtél össze.
És mert visszahozni semmit sem lehet,
fogadd el így és élj emberhez méltó, derűs életet.
( Ica Beke )
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
Sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra, fácánra.
Koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki.
Kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba.
Békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni.
Tökéletesre lelni egy madár dalában…
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
Kálnay Adél
Dsida Jenő : Én hívlak élni
Hallgasd meg, mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.
Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!
Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.
Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.
Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni..
Meggyesi Éva verse
"Ne dobd el azt, ki felnevelt,
s rosszat ne mondj reá,
szeresd, mint szíved mélyében
a néma dobbanást.
Ne bántsd meg szóval, nem tudod
egy szó mennyire fáj,
akár egy tőr, mely fúródva
a szívedben megáll.
Ne dobd el azt, ki felnevelt,
hisz annyi éjszakán,
teérted sírt, és ontotta
a könnyek záporát.
Ne dobd el! Hisz éjjelente
te érted mond imát,
s minden könnycsepp, mit érted ejt,
egy néma vallomás.
Minden öröme, mosolya,
mely látszik ajakán,
hozzád száll, s tiéd szívében
tán minden dobbanás.
Ne dobd el! Hiszen panaszod
ő érti! Senki más!
S ő lesz talán az egyetlen,
ki érted majd kiáll.
Ne dobd el! Hiszen lesz idő,
hogy nem lesz semmi más,
csak puszta föld, ahol térdre hullsz,
s tán néhány szál virág"
Embernek lenni!
Csak-embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek!
Lerázom magamról a port,
Amit a századok ajka rám lehelt,
Ledobom a palástot,
Amit a Hivatal rám tekert,
És az apostol köntösét is szétnyitom,
Amit szent ujjak fűztek össze vállamon:
Nézzétek, itt vagyok.
Lepletlenül, akár egy fiatal fűz a márciusi szélben,
Amit a földanya megformált a mélyben,
Amint elgondolt az Isten öröktől való villanatában,
Fogantatásom titokzatos pillanatában:
Én, ember, egy a millióból.
Ne várjatok éntőlem prédikációt
És ódát és okoskodást ne várjatok:
Én azt beszélem, ami vagyok.
Apró vagyok, és nincsen bennem semmi jó:
És mégis, a gondolat, amely tagjaimat összetartja,
Öröktől való.
Nyomorult vagyok: nincs magamtól semmim
Ami több lenne a pornál,
És mégis, úgy akarta az, aki formált:
Ami vagyok, örökkévaló.
Semmi vagyok, egy milliomod,
De minden, mert mindnyájatok.
Nézzétek, ezek az erek milyen kékek:
Akár a ti eretek!
És piros bennük és meleg a vér,
Mint bennetek.
Nézzétek ezt a szájat:
Kenyérre és csókra és szóra született,
Mint a tietek.
Ez a két szem nézni és nevetni szeret,
És látni tanult és sírni szokott,
Mint a ti szemetek,
És álmélkodik reggeltől estig,
Mint ti és Plátó és a kisgyerekek.
Halljátok, a szívem hogy piheg?
Hallgassátok és megértitek,
Hiszen ő is, mint a ti szívetek,
Kilenc hónapon át pihegett
Egy édes anyának szíve megett,
És visszatér, mint ti visszatértek,
A földbe, amelyből vétetett.
És ez a lélek, érzitek-é,
Hogy lüktet és ölel a lelketek felé?
Ó nézzetek belé!
Magát mutatja, egyet mutat:
De ebben az egyben a ti arcotokat.
Tükör módjára tükrözi hűn:
Benne az erény és benne a bűn,
És minden érzés benne van,
Ami csak bennetek megfogan,
S kimerhetetlen mélyébe lenn
Piheg a mindennapi rejtelem:
A közös, a közös Végtelen.
#SíkSándor Ember
Anya itt vagyok
Anya! Látod, itt vagyok én is,
még most is ugyan úgy álmodok,
arról a régi szép időről,
mely a lelkemben ott ragyog.
Ahol nem volt, mi közénk álljon,
s gonosz érdek még nem honolt,
Azok az édes, régi álmok,
most is azokról álmodom.
Anya. Tudod, még most is várom,
hogy egyszer újra átölelj,
ne szólj semmit, csak karod kitárva
várj, amíg hozzád érkezem.
És én repülök, szívem kitárva,
nem lesz már ami visszatart,
hisz úgy szeretném, hogy végre egyszer
Leromboljuk a gátakat.
Anya. Félek. És féltelek téged!
Hiszen az idő oly gonosz!
Előttem sötét, ijesztő árnyak,
s vörös ruhájú démonok.
Hiába kérem, hagyjatok békén!
Had tépjem szét a gátakat!
Hiszen nélküled nincsen semmim!
S oly közel van az alkonyat!
Anya! Tudod, én most is várlak,
s magamban félve suttogom,
engedj magadhoz! Döntsd le a gátat,
amely közénk áll, hisz tudod.
Hozzád száll minden imádságom
álmatlan, borús alkonyon,
ne hagyj itt engem sötét homályban!
Szeretlek Anya! Jól tudod!
Írta: Meggyesi Éva
Aranyosi Ervin ~ Hogy mit dolgozom? ~ Anya-vers
Anya vagyok, – bár nem annak születtem.
Anyává én, egy csodás napon lettem.
Érdekel téged, hogy mit dolgozom?
Nem magyarázom, csak összefoglalom:
Mikor felkelek, még alszik a család,
nézik az álmuk szebbik oldalát.
Alvó arcukra lágy puszit adok,
ilyenkor én, egy halk vekker vagyok.
Így kezdődnek a munkás reggelek.
Ébresztő után a konyhába megyek,
Kezem által az asztal megtelik,
ahogy készítem a finom reggelit.
Amint leül az útra kész család,
szakácsból máris pincérré vedlek át,
ami csak kell, kezük alá rakom:
- 'Ne menj el éhen, drága angyalom!'
Ők útra kelnek, én itthon maradok,
utánuk mindig szép rendet rakok.
Takarítónő - ez most a szerepem.
elvégzem én, - habár nem szeretem.
Azután én beszerző, is vagyok!
Ebédhez, vacsorához bevásárolok.
de kreatívnak kell lennem nagyon,
mert pénztárcámban nincs egy kis vagyon.
Ha nálunk baj van, valaki beteg,
én gyógyító, tudós orvos leszek,
és ápoló, ki nyugtat, borogat,
és gyógyszerész, ki kever porokat.
És tiszt leszek, ki parancsokat oszt,
és panaszkönyv, ha nem ízlik a koszt.
Ha ünnepelsz én tortát készítek,
s lám ilyenkor a cukrászt nézitek.
Mosoly az arcon, s már fotós leszek,
- hiszed – magamnak fényképezgetek?
Aztán, mikor majd elszáll az idő,
jó lesz, hogy annyi fénykép jön elő.
És délután, szép programod, ha van,
sofőr leszek, s szállítlak boldogan,
Legyen az sport, művészet, más egyéb,
én viszem el a kedves csemetém.
Ha nagy leszel, s rád tör a szerelem,
tanácsadóként beszélhetsz velem.
Tanár leszek, ki életre tanít,
és megsúgom a szerelem titkait.
Amit tanultam, azt mind átadom,
nem lazsálok, nincsen szabad napom.
Éjjel-nappal szolgálatban vagyok,
s amíg csak élek, ANYA maradok!
IMA A CSALÁDOMÉRT..
Imára kulcsolom két kezem,
s tehozzád szólok most Istenem.
Nem kincset kérek és nem is gazdagságot,
s nem is magamért mondok imádságot.
Családom sorsáért aggódom nagyon,
mert az ők élete többet ér, mint egy vagyon.
Küldj nekik hitet e nehéz napokra,
s okos gondolatot mi a gondjukat megoldja.
Biztató reményt ,hogy bízni tudjanak,
s erőt, egészséget,hogy tovább jussanak.
Az unokákat tisztességgel nevelhessék,
s munkájuk gyümölcsét sohase veszítsék.!
Imáikat ne mondják hiába ,csak vigyázz rájuk Istenem.!
Rájuk és a családra. ..Ámen.!
Tetszi
Reményik Sándor
Testvériség
Én nem tudok mást úgy ölelni meg,
Ahogy a testvéremet ölelem,
A testvéremet, aki egy velem.
Ahogy szerelmem van,
Úgy van gyűlöletem.
Ember vagyok.
Mindenkit egyformán szeretni
Istennek adatott.
Ahogy vágyom - úgy visszaborzadok,
Ahogy epekedem - úgy rettegek,
Mert vannak örök, tiszta, szent hegyek,
És vannak mocsarak.
Én azzal megyek csak,
Ki velem egykép hajlamos a jóra,
Az Isten engem így teremtett -
Én nem tehetek róla...
Ahogy az éjjelek lehűlnek,
mindig gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam,
elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár.
Jóvá tenném mit mulasztottam, de nem lehet,
mert ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted.
Megőszülve is maradj gyermek,
mondd meg neki mennyire szereted.
A szeretet halkan,csendben osztogatja magát,
Nem halljuk,csak érezzük ki nem mondott szavát.
Adja magát szülők által,érkezik baráttal,
Szerelemmé változik egy igaz,tiszta vággyal.
Adhatja mindenki,megkaphatja bárki,
Nem is kell érte nagy dolgot csinálni.
Elég az,ha hűségesen magunkba fogadjuk,
S amikor úgy érezzük,máris továbbadjuk.
Nem féltékeny,nem kérkedik,csendes, alázatos,
Ez ami a szeretetben olyan csodálatos.
Kerüli az erőszakot,hisz a békességben,
Nincs is nála fontosabb társ.
Egy nagy betegségben,nem pirula,
Nem orvosság gyógyít meg sebeket,
Többet ér mindennél a tiszta,hű szeretet.
Pedig ,,ő" csak halkan,
csendben osztogatja magát. ”
Öregedő kéz, ráncos és eres,
tétován keres egy fiatal kezet,
s az félrelöki, nem durván, csupán
mert oda sem figyelt egyáltalán.
S az öreg kéz visszahúzódik lassan,
egy élet kínja van e mozdulatban.
Kicsit reszket még, szégyenlős, zavart,
pedig nem kérni, csak adni akart.
Dánielis Éva
Emlékvers nőknek negyven után
Nem akkor múlik el az ifjúságod,
Amikor azt mondják neked: néni.
Addig tart, amíg tudsz életedben
Őszinte szívvel örülni, remélni.
Ifjúságod megtart téged
Míg örülni tudsz egy szál virágnak
Amíg helye van szívedben
Egy májusi est dalának
Ha majd nagymamaként egykor
Megérzed talán, hogy szíved fárad,
S nem támad vágy, ami éltet,
Akkor, - de csakis akkor-
Ints búcsút az ifjúságnak.
Csabai Lajos
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, nem cserélhetem újra!
Az idő elszállt, csak emlékeimből élek,
sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek.
Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat?
Istenem még milyen feladatokat oszthat?
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, ki tudja, meddig bírja?
A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,
két szép gyermek, kiknek életet adtam.
S, most végre már nagymama is lettem,
kis unokámat nézve, csak félve kérdezem:
Mondd Jó Uram, mennyi időt adsz még?
Láthatom-e hogy nő ez a kis csöppség?
Ígérem én, hogy jó bárányod leszek,
amit csak kérsz én mindent megteszek!
Csak még egy kis időt adj énnekem,
nézzem, hogy boldogul mindkét gyermekem!
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, de talán még elbírja!
Tisztességgel elvégzem a munkám,
ott vagyok, ahol éppen szükség van rám.
Öreg szívem, mint vén hegedűn a húr,
elpattansz te is, ha úgy dönt majd az Úr !
Róna Katalin
Heinrich Heine: Bánat
Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé.
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!
Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szív dobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.
A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.
Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagysokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem! ford. Szabó Lörincz
Horváth Edina
A szeretet
A szeretet olyan, mint a nap,
Boldog az, ki belőle kap.
Meleget adó és szívgyógyító,
A kemény lelket puhává lágyító.
A szeretet jó és adakozó,
Mi a szívbe soha nem viharozó.
A szeretet él, mi örökké él,
Mások öröme néki a nagy cél.
A szeretet hűséges és nagy,
Benne sosincs hideg fagy.
A szeretet az mindig figyelmes,
Megbocsájtó és kegyelmes.
A szeretet maga az Isten,
Kinek szívében rossz nincsen,
Kit szívem imád oly hűen.
Ő az én mindenem, a kincsem.
"Mert nekünk ott van az otthonunk,
Ahol gyermekként játszottunk.
Apánk az ajtóban állt, anyánk étellel várt,
Ahol ébren is álmodtunk.
Ahol a harangok hangja szállt,
Ahol nagyapánk háza állt.
Ahol szó volt a szó, hol a rossz is túl jó,
Ez az egy út, mi járható!"
/Ismerős Arcok/
Mikor szeretettel nézed a világot,
sokkal élhetőbbnek, kedvesebbnek látod!
Sokszor a kevésből, sokkal könnyebb adni,
két lábbal a földön, embernek maradni!
Mikor megöregszel, akkor majd megérted:
Te vagy a világért, s a világ van érted!
Tudsz Te emelt fővel, máshoz lehajolni,
s Te vagy aki szolgál, nem a drága holmi.
S hidd el téged szolgál az életben minden.
Ahol szeretet van, - tudd, - ott hiány nincsen...
(Aranyosi Ervin)
Szeretni kellene már
Elég volt már a magányból,
én is kérek a boldogságból.
Meguntam mindig egyedül lenni,
nagyon szeretnék már párban élni.
Tudom kit akarok,
ő érte harcolok.
Olyan leszek,mint egy tigris,
én óvlak és védelek is.
Én szeretlek téged,
remélem ezt érzed.
Semmi más dolgod nincsen,
csak ne dobd el a szívem.
Szeretni kellene már,
nem csak egy éjjelen át.
Szeretni kellene már,
míg a halál rám talál.
Te vagy a fény a sötétben,
ködös reménytelenségben,
szín a szürkeségben,
szív az üreségben.
Nincs már nekem semmi másom,
te vagy at én boldogságom.
Ennyi kell e világon,
édes kicsi Virágom.
Szeretlek án nagyon már,
nem csak egy éjjelen át.
Szeress te is engem ám,
míg a halál rám talál.
Mindig öröm tölt el,
ha Szerelmem jön el,
és minden percben érzem,
hogy jó veled, Kedvesem.
Elengedni nem foglak,
elhagyni sem akarlak.
Neked adtam a szívem,
a lelkem és mindenem.
Szeretni kellene már,
nem csak egy éjjelen át.
Szeretni kellenem már,
egy egész életen át.
Mikor szeretettel nézed a világot,
sokkal élhetőbbnek, kedvesebbnek látod!
Sokszor a kevésből, sokkal könnyebb adni,
két lábbal a földön, embernek maradni!
Mikor megöregszel, akkor majd megérted:
Te vagy a világért, s a világ van érted!
Tudsz Te emelt fővel, máshoz lehajolni,
s Te vagy aki szolgál, nem a drága holmi.
S hidd el téged szolgál az életben minden.
Ahol szeretet van, - tudd, - ott hiány nincsen...
(Aranyosi Ervin)
Ha majd gyermeknek látsz fiam
Mikor nagyon öreg leszek,
gyermeknek látsz fiam,
makacs, öntörvényű, dacos gyermeknek.
Olyannak, ki gondolkodás nélkül megy a feje után,
ki nem érzékel múltat, sem jelenperceket.
Lehet a kezem is megremeg, ha kanalam fogom,
s az étel nagy része is ajkamon csorog,
mert a tehetetlenséget szülte véges állapot,
nem ural majd többé tiszta tudatot.
De te akkor is türelemmel légy,
és ne változtasd irányomban régi énedet,
hisz én akkor is, ott is ugyanaz leszek,
ki szívébe zárt két szót,
- Anya, szeretlek-
Tudd, hogy az idő folytonos körforgás,
egyszer majd te is öregkorba jutsz.
S egyszer majd te is rádöbbensz arra,
becsülendő az-az ember,
kinek kettészakadt sorsvonala
itt a földön, és a fenn a csillagokban is
a tiéd mellett fut.
Kun Magdolna
Judit Dávid
"Én is voltam egyszer boldog, nagyon rég...
Oh, ha újra önfeledten nevetnék!
De szívemben nem lakik most boldogság,
Pedig ízét oly szívesen kóstolnám!
Én is voltam egyszer boldog, de elmúlt...
Ajkamon a vidám kacaj elnémult.
Gyászos csend kíséri most már lépteim,
S néma szívem csendben sír."
Csaba Ferenc: Hazatérés
Ha egyszer majd nem lesz hova hazamenni,
a zárt vak ablakok mögött nem vár senki,
ha a ház nem lesz más, csak kihűlt alakzat,
benne temetni múltat, s belőle halottat,
ha a kapuban már nem vár senki,
nem lesz hova hazamenni.
Az emlékezést a falakon majd beszövi a pók,
és nem lesz több édes szülői csók,
ha a gyermekkort végképp el kell temetni...
Istenem ha egyszer nem lesz hova hazamenni,
ha majd nem marad más csak sírok közt a könnyek
hazatérni hova menjek?
A lezárult sors csak porhüvelynyi
nem vagyunk több, csupán ennyi.
A felmenők nem voltak hősök,
csak Isten előtt meghajló ősök,
én sem vagyok több, csak ennyit érek,
de meghalni----közétek---majd hazatérek.
Muhi János
Mesélj apu
Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?
Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?
És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?
Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?
Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?
Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.
Meggyesi Éva
Ne akkor hozz nekem virágot
mikor már végleg elmegyek!
Ott már a vöröslő rózsák
nem nyílnak. Elhalnak velem.
Hiába ontasz majd könnyet,
akkor már nem fáj nekem.
Csak csönd lesz, s beterít lágyan
az éjszaka sötét köpenye.
Ne akkor sírj mikor késő,
ott már nem látom könnyedet!
Ott már csak hűsítő harmat
lesz, amely síromra pereg.
Ne akkor jöjj mikor késő!
Ott már nem hallom léptedet!
Most jöjj, amikor várlak,
s titokban érted reszketek!
Ne akkor mondd, hogy szerettél!
Most mondd, míg itt vagyok veled!
Hisz oly gyorsan múlik az élet,
mint a lepergő homokszemek.
Kun Magdolna: Anyám csendessége...
Csak ültél Anyám némán az ajtó figyelve,
mikor kattan a zár, és én mikor lépek be,
hogy fejet hajtsak előtted megszégyenülten,
mert most is, mint mindig későn érkeztem.
Csak ültél némán, s könnyed hullattad,
miközben igazi fájdalmad, visszafojtottad,
hogy meg ne lássam soha szelíd szemedben,
milyen érzés sírni az éji csendekben.
Csak ültél és hűen vártál, reggel, délben, este,
mindegy hogy éj volt, vagy éppen napfelkelte,
te csak vártál anyám, vártál rám rendületlenül,
mint kinek az akarata sohasem gyengül.
Te tudtad, hogy az anyák mind-mind ilyenek,
visszafogják könnyeiket, és nem keseregnek,
nem mutatják fájdalmukat, sem szenvedésüket,
mert szívükben végtelen a gyermek-szeretet...
forrás: marika0408.bloglap.hu
http://marika0408.bloglap.hu/oldalak/meghato-versek-idezeteek-2-37685/
Képgalériák
Névnapra képek-idézetek
Névnapra idézetes képek
Névnapra verses képeslapok..
Születésnapra köszöntők..
Születésnapra képek..
Karácsonyi Üdvözletes kép
Karácsonyi képek
Karácsonyi képek 2.
Karácsonyi képek 3
Téli képek
Anyáknapjára képek
Anyáknapi verses képek
Valentin-nap Sk.
Őszi képek sk.
Húsvéti képeslapok Sk.
Húsvét-locsolkodás
Szilveszteri képek..
Nőnapra.
Szerelemi vallomás képeken.
Szerelem-szép képek
Szép Napot !
Ballagásra képek Sk.
Vegyes képek 3.
Vegyes képek sk. 2
Vegyes képek sk.
Üdvözletes képek 3
Üdvözletek sk. Képek. 2.
Üdvözletek sk. Képek
Gyermeknapra
Farsangi képek
Köszönöm
Pünkösd Sk.
Idézetes képek sk.
Évforduló
Vizes képeim
Keretes képeim
Gyermeknapra Sk.
Galéria ajánló
Oldalak
Karácsonyi képeslapok
Karácsonyra versek
Szilveszteri-Újév- vers-sms.
Anyáknapi versek.
Húsvét-locsolkodás
Vendégkönyv
Ballagásra-versek-idézetek
Névnapi idézetek.--versek..
Szép születésnapi köszöntők...
Szép versek
Szép versek
Költők versei
Szerelmes versek
Megható versek-idézetek
A sziv hangjai..
Idézetek
Barátokról, barátságról
Valentin napi vers-sms
Nőnapra versek
Praktikák-tanácsok-ötletek
Izörzők-Receptek
Izőrzők-szakácskönyvei
Izőrzők-Videó
Receptek-praktikák
Torta-fotók
Esküvői torták
Magyar
Berettyoújfalu
Virágkarnevál-Debrecen
Horgolt dolgaim
Órák / Flash
Kiskutyák
Virágaim
Szép őszi tájak
Tájképek
Vizesések
EZEL- fotók
Gif-mánia
Szép virágok
Tánc
Képeslap alapok
Sorelválasztók
Texturák-hátterek
Maszkok
Menyasszony
Pénzek
Linkek
Órák-Horloges
Szőregi Rózsaünnep...
Editor.pho.to
Ági lapja
Glitter-photo
Kép-link
Glitter- text
Glitter Graphics
Álljon meg egy kertért
Green Team - a kert
további linkek...
nagy háttér
forrás: marika0408.bloglap.hu
Képgalériák
Névnapra képek-idézetek
Névnapra idézetes képek
Névnapra verses képeslapok..
Születésnapra köszöntők..
Születésnapra képek..
Karácsonyi Üdvözletes kép
Karácsonyi képek
Karácsonyi képek 2.
Karácsonyi képek 3
Téli képek
Anyáknapjára képek
Anyáknapi verses képek
Valentin-nap Sk.
Őszi képek sk.
Húsvéti képeslapok Sk.
Húsvét-locsolkodás
Szilveszteri képek..
Nőnapra.
Szerelemi vallomás képeken.
Szerelem-szép képek
Szép Napot !
Ballagásra képek Sk.
Vegyes képek 3.
Vegyes képek sk. 2
Vegyes képek sk.
Üdvözletes képek 3
Üdvözletek sk. Képek. 2.
Üdvözletek sk. Képek
Gyermeknapra
Farsangi képek
Köszönöm
Pünkösd Sk.
Idézetes képek sk.
Évforduló
Vizes képeim
Keretes képeim
Gyermeknapra Sk.
Galéria ajánló
Oldalak
Karácsonyi képeslapok
Karácsonyra versek
Szilveszteri-Újév- vers-sms.
Anyáknapi versek.
Húsvét-locsolkodás
Vendégkönyv
Ballagásra-versek-idézetek
Névnapi idézetek.--versek..
Szép születésnapi köszöntők...
Szép versek
Szép versek
Költők versei
Szerelmes versek
Megható versek-idézetek
A sziv hangjai..
Idézetek
Barátokról, barátságról
Valentin napi vers-sms
Nőnapra versek
Praktikák-tanácsok-ötletek
Izörzők-Receptek
Izőrzők-szakácskönyvei
Izőrzők-Videó
Receptek-praktikák
Torta-fotók
Esküvői torták
Magyar
Berettyoújfalu
Virágkarnevál-Debrecen
Horgolt dolgaim
Órák / Flash
Kiskutyák
Virágaim
Szép őszi tájak
Tájképek
Vizesések
EZEL- fotók
Gif-mánia
Szép virágok
Tánc
Képeslap alapok
Sorelválasztók
Texturák-hátterek
Maszkok
Menyasszony
Pénzek
Linkek
Órák-Horloges
Szőregi Rózsaünnep...
Editor.pho.to
Ági lapja
Glitter-photo
Kép-link
Glitter- text
Glitter Graphics
Álljon meg egy kertért
Green Team - a kert
további linkek...
nagy háttér
forrás: marika0408.bloglap.hu
Ne akkor hozzatok nekem virágot mikor már végleg elmegyek!
Ott már a vöröslő rózsák nem nyílnak, mert elhalnak velem.
Hiába ontottok majd könnyet, akkor már az sem fáj nekem.
Csak csönd lesz, s az beterít lágyan
az éjszaka sötét köpenye.
Ne akkor sírj mikor késő,
ott már nem látom könnyedet!
Ott már csak hűsítő harmat
lesz, amely síromra pereg.
Ne akkor jöjj mikor késő!
Ott már nem hallom léptedet!
Most jöjj, amikor várlak,
s titokban érted reszketek!
Ne akkor mondd, hogy szerettél!
Most mondd, míg itt vagyok veled!
Hisz oly gyorsan múlik az élet,
mint a lepergő homokszemek.
Megható versek-idézetek
Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám !!
Édesanyák imája felnőtt gyermekeikért.
Mindenható te vagy, jóságos Istenem,
ezért csak téged kér az aggódó szívem,
alázatos szívvel, könyörögve kérlek,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Amíg kicsik voltak, fogtam a kezüket,
de az én kezem már nem éri el őket,
soha meg nem unva, arra kérlek Téged,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
A Te kezed, Uram, mindenhová elér,
minden anyai szív ezért csak Téged kér,
egyedül Te vagy, ki mindent megtehet,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Retteg az én szívem, az oroszlán ordít,
minden sarkon a Rossz sunyin leselkedik,
te látod, Uram, hisz mindent lát szemed,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Lelkem patakjából hozzád folyik hálám,
biztos vagyok benne, hogy meghallgatsz Atyám,
mindig legyen rajtunk drága tekinteted,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet...
Ámen !
"Ne ítélkezz felettem, ha még nem jártad végig az utamat..
Láthatod a mosolyom... de nem látod mögötte a fájdalmat
Ne dobálj kövekkel.. ha nem tudod... mit miért tettem
Láthatod a hibáim.. de nem látod az összetört szívem
Léptem én is rossz útra... volt, hogy más ember voltam..
De csak boldog lenni! Ezen kívül semmi mást nem akartam
Ne bánts szavakkal.. ha valójában nem tudod, hogy ki vagyok
Láthatod a tetteim de nem látod, mikor pofonokat kapok..
Minden embernek meg vannak a magában hordozott sebek
Melyek soha el nem múlnak.. hiába telnek gyorsan az évek
Ezért mielőtt valakiről rosszat mondanál.. vedd fel a cipőjét
S meglátod.. ha felveszed.. Te leszel ki letörli majd a könnyét.."
Deli Enikő
Kezek
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Kérlek szépen, meséljetek!
Gyermekként hogyan éltetek?
Öleltetek? Szerettetek?
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Sokat fáradva éltetek.
De hiszem azt is: öleltetek.
Kedves kézben pihentetek.
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Unokákat tereltetek,
Nekik oly sokat főztetek,
Kapáltatok, kötöttetek.
Fáradt, kedves, öreg kezek!
Kérlek szépen: pihenjetek!
Annyi mindent megtettetek!
Pihenjetek, s öleljetek!
Döbbenés
Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.
Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk,
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.
Őri István
Ha elfáradtál...
Ha elfáradtál, mert elmúltak az évek,
ne csüggedj, keress a korodnak megfelelő szépet.
Ami mellett fiatalon elmentél rohanva,
most ráérsz megnézni, botra támaszkodva.
Nevess, nevess, a bajt soha ne keresd,
örülj a mának, holnap már rosszabb is lehet.
Keress barátokat, bánatodat oszd meg.
Ha osztasz bármit is, egyre kevesebb lesz.
Soha ne hidd, hogy sorsod a legrosszabb,
mindenki magát hiszi a legnyomorultabbnak.
Légy vidám - mert teljesen mindegy -
az élet úgysem áll meg, és úgy sokkal könnyebb.
Ne sajnáltasd magad, légy arra büszke,
sok mindent átéltél, és mégsem törtél össze.
És mert visszahozni semmit sem lehet,
fogadd el így és élj emberhez méltó, derűs életet.
( Ica Beke )
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
Sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra, fácánra.
Koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki.
Kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba.
Békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni.
Tökéletesre lelni egy madár dalában…
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
Kálnay Adél
Dsida Jenő : Én hívlak élni
Hallgasd meg, mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.
Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!
Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.
Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.
Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni..
Meggyesi Éva verse
"Ne dobd el azt, ki felnevelt,
s rosszat ne mondj reá,
szeresd, mint szíved mélyében
a néma dobbanást.
Ne bántsd meg szóval, nem tudod
egy szó mennyire fáj,
akár egy tőr, mely fúródva
a szívedben megáll.
Ne dobd el azt, ki felnevelt,
hisz annyi éjszakán,
teérted sírt, és ontotta
a könnyek záporát.
Ne dobd el! Hisz éjjelente
te érted mond imát,
s minden könnycsepp, mit érted ejt,
egy néma vallomás.
Minden öröme, mosolya,
mely látszik ajakán,
hozzád száll, s tiéd szívében
tán minden dobbanás.
Ne dobd el! Hiszen panaszod
ő érti! Senki más!
S ő lesz talán az egyetlen,
ki érted majd kiáll.
Ne dobd el! Hiszen lesz idő,
hogy nem lesz semmi más,
csak puszta föld, ahol térdre hullsz,
s tán néhány szál virág"
Embernek lenni!
Csak-embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek!
Lerázom magamról a port,
Amit a századok ajka rám lehelt,
Ledobom a palástot,
Amit a Hivatal rám tekert,
És az apostol köntösét is szétnyitom,
Amit szent ujjak fűztek össze vállamon:
Nézzétek, itt vagyok.
Lepletlenül, akár egy fiatal fűz a márciusi szélben,
Amit a földanya megformált a mélyben,
Amint elgondolt az Isten öröktől való villanatában,
Fogantatásom titokzatos pillanatában:
Én, ember, egy a millióból.
Ne várjatok éntőlem prédikációt
És ódát és okoskodást ne várjatok:
Én azt beszélem, ami vagyok.
Apró vagyok, és nincsen bennem semmi jó:
És mégis, a gondolat, amely tagjaimat összetartja,
Öröktől való.
Nyomorult vagyok: nincs magamtól semmim
Ami több lenne a pornál,
És mégis, úgy akarta az, aki formált:
Ami vagyok, örökkévaló.
Semmi vagyok, egy milliomod,
De minden, mert mindnyájatok.
Nézzétek, ezek az erek milyen kékek:
Akár a ti eretek!
És piros bennük és meleg a vér,
Mint bennetek.
Nézzétek ezt a szájat:
Kenyérre és csókra és szóra született,
Mint a tietek.
Ez a két szem nézni és nevetni szeret,
És látni tanult és sírni szokott,
Mint a ti szemetek,
És álmélkodik reggeltől estig,
Mint ti és Plátó és a kisgyerekek.
Halljátok, a szívem hogy piheg?
Hallgassátok és megértitek,
Hiszen ő is, mint a ti szívetek,
Kilenc hónapon át pihegett
Egy édes anyának szíve megett,
És visszatér, mint ti visszatértek,
A földbe, amelyből vétetett.
És ez a lélek, érzitek-é,
Hogy lüktet és ölel a lelketek felé?
Ó nézzetek belé!
Magát mutatja, egyet mutat:
De ebben az egyben a ti arcotokat.
Tükör módjára tükrözi hűn:
Benne az erény és benne a bűn,
És minden érzés benne van,
Ami csak bennetek megfogan,
S kimerhetetlen mélyébe lenn
Piheg a mindennapi rejtelem:
A közös, a közös Végtelen.
#SíkSándor Ember
Anya itt vagyok
Anya! Látod, itt vagyok én is,
még most is ugyan úgy álmodok,
arról a régi szép időről,
mely a lelkemben ott ragyog.
Ahol nem volt, mi közénk álljon,
s gonosz érdek még nem honolt,
Azok az édes, régi álmok,
most is azokról álmodom.
Anya. Tudod, még most is várom,
hogy egyszer újra átölelj,
ne szólj semmit, csak karod kitárva
várj, amíg hozzád érkezem.
És én repülök, szívem kitárva,
nem lesz már ami visszatart,
hisz úgy szeretném, hogy végre egyszer
Leromboljuk a gátakat.
Anya. Félek. És féltelek téged!
Hiszen az idő oly gonosz!
Előttem sötét, ijesztő árnyak,
s vörös ruhájú démonok.
Hiába kérem, hagyjatok békén!
Had tépjem szét a gátakat!
Hiszen nélküled nincsen semmim!
S oly közel van az alkonyat!
Anya! Tudod, én most is várlak,
s magamban félve suttogom,
engedj magadhoz! Döntsd le a gátat,
amely közénk áll, hisz tudod.
Hozzád száll minden imádságom
álmatlan, borús alkonyon,
ne hagyj itt engem sötét homályban!
Szeretlek Anya! Jól tudod!
Írta: Meggyesi Éva
Aranyosi Ervin ~ Hogy mit dolgozom? ~ Anya-vers
Anya vagyok, – bár nem annak születtem.
Anyává én, egy csodás napon lettem.
Érdekel téged, hogy mit dolgozom?
Nem magyarázom, csak összefoglalom:
Mikor felkelek, még alszik a család,
nézik az álmuk szebbik oldalát.
Alvó arcukra lágy puszit adok,
ilyenkor én, egy halk vekker vagyok.
Így kezdődnek a munkás reggelek.
Ébresztő után a konyhába megyek,
Kezem által az asztal megtelik,
ahogy készítem a finom reggelit.
Amint leül az útra kész család,
szakácsból máris pincérré vedlek át,
ami csak kell, kezük alá rakom:
- 'Ne menj el éhen, drága angyalom!'
Ők útra kelnek, én itthon maradok,
utánuk mindig szép rendet rakok.
Takarítónő - ez most a szerepem.
elvégzem én, - habár nem szeretem.
Azután én beszerző, is vagyok!
Ebédhez, vacsorához bevásárolok.
de kreatívnak kell lennem nagyon,
mert pénztárcámban nincs egy kis vagyon.
Ha nálunk baj van, valaki beteg,
én gyógyító, tudós orvos leszek,
és ápoló, ki nyugtat, borogat,
és gyógyszerész, ki kever porokat.
És tiszt leszek, ki parancsokat oszt,
és panaszkönyv, ha nem ízlik a koszt.
Ha ünnepelsz én tortát készítek,
s lám ilyenkor a cukrászt nézitek.
Mosoly az arcon, s már fotós leszek,
- hiszed – magamnak fényképezgetek?
Aztán, mikor majd elszáll az idő,
jó lesz, hogy annyi fénykép jön elő.
És délután, szép programod, ha van,
sofőr leszek, s szállítlak boldogan,
Legyen az sport, művészet, más egyéb,
én viszem el a kedves csemetém.
Ha nagy leszel, s rád tör a szerelem,
tanácsadóként beszélhetsz velem.
Tanár leszek, ki életre tanít,
és megsúgom a szerelem titkait.
Amit tanultam, azt mind átadom,
nem lazsálok, nincsen szabad napom.
Éjjel-nappal szolgálatban vagyok,
s amíg csak élek, ANYA maradok!
IMA A CSALÁDOMÉRT..
Imára kulcsolom két kezem,
s tehozzád szólok most Istenem.
Nem kincset kérek és nem is gazdagságot,
s nem is magamért mondok imádságot.
Családom sorsáért aggódom nagyon,
mert az ők élete többet ér, mint egy vagyon.
Küldj nekik hitet e nehéz napokra,
s okos gondolatot mi a gondjukat megoldja.
Biztató reményt ,hogy bízni tudjanak,
s erőt, egészséget,hogy tovább jussanak.
Az unokákat tisztességgel nevelhessék,
s munkájuk gyümölcsét sohase veszítsék.!
Imáikat ne mondják hiába ,csak vigyázz rájuk Istenem.!
Rájuk és a családra. ..Ámen.!
Tetszi
Reményik Sándor
Testvériség
Én nem tudok mást úgy ölelni meg,
Ahogy a testvéremet ölelem,
A testvéremet, aki egy velem.
Ahogy szerelmem van,
Úgy van gyűlöletem.
Ember vagyok.
Mindenkit egyformán szeretni
Istennek adatott.
Ahogy vágyom - úgy visszaborzadok,
Ahogy epekedem - úgy rettegek,
Mert vannak örök, tiszta, szent hegyek,
És vannak mocsarak.
Én azzal megyek csak,
Ki velem egykép hajlamos a jóra,
Az Isten engem így teremtett -
Én nem tehetek róla...
Ahogy az éjjelek lehűlnek,
mindig gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam,
elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár.
Jóvá tenném mit mulasztottam, de nem lehet,
mert ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted.
Megőszülve is maradj gyermek,
mondd meg neki mennyire szereted.
A szeretet halkan,csendben osztogatja magát,
Nem halljuk,csak érezzük ki nem mondott szavát.
Adja magát szülők által,érkezik baráttal,
Szerelemmé változik egy igaz,tiszta vággyal.
Adhatja mindenki,megkaphatja bárki,
Nem is kell érte nagy dolgot csinálni.
Elég az,ha hűségesen magunkba fogadjuk,
S amikor úgy érezzük,máris továbbadjuk.
Nem féltékeny,nem kérkedik,csendes, alázatos,
Ez ami a szeretetben olyan csodálatos.
Kerüli az erőszakot,hisz a békességben,
Nincs is nála fontosabb társ.
Egy nagy betegségben,nem pirula,
Nem orvosság gyógyít meg sebeket,
Többet ér mindennél a tiszta,hű szeretet.
Pedig ,,ő" csak halkan,
csendben osztogatja magát. ”
Öregedő kéz, ráncos és eres,
tétován keres egy fiatal kezet,
s az félrelöki, nem durván, csupán
mert oda sem figyelt egyáltalán.
S az öreg kéz visszahúzódik lassan,
egy élet kínja van e mozdulatban.
Kicsit reszket még, szégyenlős, zavart,
pedig nem kérni, csak adni akart.
Dánielis Éva
Emlékvers nőknek negyven után
Nem akkor múlik el az ifjúságod,
Amikor azt mondják neked: néni.
Addig tart, amíg tudsz életedben
Őszinte szívvel örülni, remélni.
Ifjúságod megtart téged
Míg örülni tudsz egy szál virágnak
Amíg helye van szívedben
Egy májusi est dalának
Ha majd nagymamaként egykor
Megérzed talán, hogy szíved fárad,
S nem támad vágy, ami éltet,
Akkor, - de csakis akkor-
Ints búcsút az ifjúságnak.
Csabai Lajos
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, nem cserélhetem újra!
Az idő elszállt, csak emlékeimből élek,
sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek.
Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat?
Istenem még milyen feladatokat oszthat?
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, ki tudja, meddig bírja?
A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,
két szép gyermek, kiknek életet adtam.
S, most végre már nagymama is lettem,
kis unokámat nézve, csak félve kérdezem:
Mondd Jó Uram, mennyi időt adsz még?
Láthatom-e hogy nő ez a kis csöppség?
Ígérem én, hogy jó bárányod leszek,
amit csak kérsz én mindent megteszek!
Csak még egy kis időt adj énnekem,
nézzem, hogy boldogul mindkét gyermekem!
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, de talán még elbírja!
Tisztességgel elvégzem a munkám,
ott vagyok, ahol éppen szükség van rám.
Öreg szívem, mint vén hegedűn a húr,
elpattansz te is, ha úgy dönt majd az Úr !
Róna Katalin
Heinrich Heine: Bánat
Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé.
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!
Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szív dobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.
A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.
Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagysokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem! ford. Szabó Lörincz
Horváth Edina
A szeretet
A szeretet olyan, mint a nap,
Boldog az, ki belőle kap.
Meleget adó és szívgyógyító,
A kemény lelket puhává lágyító.
A szeretet jó és adakozó,
Mi a szívbe soha nem viharozó.
A szeretet él, mi örökké él,
Mások öröme néki a nagy cél.
A szeretet hűséges és nagy,
Benne sosincs hideg fagy.
A szeretet az mindig figyelmes,
Megbocsájtó és kegyelmes.
A szeretet maga az Isten,
Kinek szívében rossz nincsen,
Kit szívem imád oly hűen.
Ő az én mindenem, a kincsem.
"Mert nekünk ott van az otthonunk,
Ahol gyermekként játszottunk.
Apánk az ajtóban állt, anyánk étellel várt,
Ahol ébren is álmodtunk.
Ahol a harangok hangja szállt,
Ahol nagyapánk háza állt.
Ahol szó volt a szó, hol a rossz is túl jó,
Ez az egy út, mi járható!"
/Ismerős Arcok/
Mikor szeretettel nézed a világot,
sokkal élhetőbbnek, kedvesebbnek látod!
Sokszor a kevésből, sokkal könnyebb adni,
két lábbal a földön, embernek maradni!
Mikor megöregszel, akkor majd megérted:
Te vagy a világért, s a világ van érted!
Tudsz Te emelt fővel, máshoz lehajolni,
s Te vagy aki szolgál, nem a drága holmi.
S hidd el téged szolgál az életben minden.
Ahol szeretet van, - tudd, - ott hiány nincsen...
(Aranyosi Ervin)
Szeretni kellene már
Elég volt már a magányból,
én is kérek a boldogságból.
Meguntam mindig egyedül lenni,
nagyon szeretnék már párban élni.
Tudom kit akarok,
ő érte harcolok.
Olyan leszek,mint egy tigris,
én óvlak és védelek is.
Én szeretlek téged,
remélem ezt érzed.
Semmi más dolgod nincsen,
csak ne dobd el a szívem.
Szeretni kellene már,
nem csak egy éjjelen át.
Szeretni kellene már,
míg a halál rám talál.
Te vagy a fény a sötétben,
ködös reménytelenségben,
szín a szürkeségben,
szív az üreségben.
Nincs már nekem semmi másom,
te vagy at én boldogságom.
Ennyi kell e világon,
édes kicsi Virágom.
Szeretlek án nagyon már,
nem csak egy éjjelen át.
Szeress te is engem ám,
míg a halál rám talál.
Mindig öröm tölt el,
ha Szerelmem jön el,
és minden percben érzem,
hogy jó veled, Kedvesem.
Elengedni nem foglak,
elhagyni sem akarlak.
Neked adtam a szívem,
a lelkem és mindenem.
Szeretni kellene már,
nem csak egy éjjelen át.
Szeretni kellenem már,
egy egész életen át.
Mikor szeretettel nézed a világot,
sokkal élhetőbbnek, kedvesebbnek látod!
Sokszor a kevésből, sokkal könnyebb adni,
két lábbal a földön, embernek maradni!
Mikor megöregszel, akkor majd megérted:
Te vagy a világért, s a világ van érted!
Tudsz Te emelt fővel, máshoz lehajolni,
s Te vagy aki szolgál, nem a drága holmi.
S hidd el téged szolgál az életben minden.
Ahol szeretet van, - tudd, - ott hiány nincsen...
(Aranyosi Ervin)
Ha majd gyermeknek látsz fiam
Mikor nagyon öreg leszek,
gyermeknek látsz fiam,
makacs, öntörvényű, dacos gyermeknek.
Olyannak, ki gondolkodás nélkül megy a feje után,
ki nem érzékel múltat, sem jelenperceket.
Lehet a kezem is megremeg, ha kanalam fogom,
s az étel nagy része is ajkamon csorog,
mert a tehetetlenséget szülte véges állapot,
nem ural majd többé tiszta tudatot.
De te akkor is türelemmel légy,
és ne változtasd irányomban régi énedet,
hisz én akkor is, ott is ugyanaz leszek,
ki szívébe zárt két szót,
- Anya, szeretlek-
Tudd, hogy az idő folytonos körforgás,
egyszer majd te is öregkorba jutsz.
S egyszer majd te is rádöbbensz arra,
becsülendő az-az ember,
kinek kettészakadt sorsvonala
itt a földön, és a fenn a csillagokban is
a tiéd mellett fut.
Kun Magdolna
Judit Dávid
"Én is voltam egyszer boldog, nagyon rég...
Oh, ha újra önfeledten nevetnék!
De szívemben nem lakik most boldogság,
Pedig ízét oly szívesen kóstolnám!
Én is voltam egyszer boldog, de elmúlt...
Ajkamon a vidám kacaj elnémult.
Gyászos csend kíséri most már lépteim,
S néma szívem csendben sír."
Csaba Ferenc: Hazatérés
Ha egyszer majd nem lesz hova hazamenni,
a zárt vak ablakok mögött nem vár senki,
ha a ház nem lesz más, csak kihűlt alakzat,
benne temetni múltat, s belőle halottat,
ha a kapuban már nem vár senki,
nem lesz hova hazamenni.
Az emlékezést a falakon majd beszövi a pók,
és nem lesz több édes szülői csók,
ha a gyermekkort végképp el kell temetni...
Istenem ha egyszer nem lesz hova hazamenni,
ha majd nem marad más csak sírok közt a könnyek
hazatérni hova menjek?
A lezárult sors csak porhüvelynyi
nem vagyunk több, csupán ennyi.
A felmenők nem voltak hősök,
csak Isten előtt meghajló ősök,
én sem vagyok több, csak ennyit érek,
de meghalni----közétek---majd hazatérek.
Muhi János
Mesélj apu
Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?
Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?
És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?
Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?
Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?
Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.
Meggyesi Éva
Ne akkor hozz nekem virágot
mikor már végleg elmegyek!
Ott már a vöröslő rózsák
nem nyílnak. Elhalnak velem.
Hiába ontasz majd könnyet,
akkor már nem fáj nekem.
Csak csönd lesz, s beterít lágyan
az éjszaka sötét köpenye.
Ne akkor sírj mikor késő,
ott már nem látom könnyedet!
Ott már csak hűsítő harmat
lesz, amely síromra pereg.
Ne akkor jöjj mikor késő!
Ott már nem hallom léptedet!
Most jöjj, amikor várlak,
s titokban érted reszketek!
Ne akkor mondd, hogy szerettél!
Most mondd, míg itt vagyok veled!
Hisz oly gyorsan múlik az élet,
mint a lepergő homokszemek.
Kun Magdolna: Anyám csendessége...
Csak ültél Anyám némán az ajtó figyelve,
mikor kattan a zár, és én mikor lépek be,
hogy fejet hajtsak előtted megszégyenülten,
mert most is, mint mindig későn érkeztem.
Csak ültél némán, s könnyed hullattad,
miközben igazi fájdalmad, visszafojtottad,
hogy meg ne lássam soha szelíd szemedben,
milyen érzés sírni az éji csendekben.
Csak ültél és hűen vártál, reggel, délben, este,
mindegy hogy éj volt, vagy éppen napfelkelte,
te csak vártál anyám, vártál rám rendületlenül,
mint kinek az akarata sohasem gyengül.
Te tudtad, hogy az anyák mind-mind ilyenek,
visszafogják könnyeiket, és nem keseregnek,
nem mutatják fájdalmukat, sem szenvedésüket,
mert szívükben végtelen a gyermek-szeretet...
forrás: marika0408.bloglap.hu
Megható versek-idézetek
Van egy szó, van egy név ezen a világon,
Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
Csupa virágból van, merő napsugárból..
Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
Örömében sir az, aki e szót hallja.
Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
A amikor a szíved már utolsót dobban,
Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
És ha elébed jön könnyes szemű árva,
E szóra felpattan szíved titkos zárja
Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
Virágos sírdombon a könnyed megered.
Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
Nekem a legdrágább ezen a világon.
Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
Amikor kimondom: anyám, édesanyám !!
Édesanyák imája felnőtt gyermekeikért.
Mindenható te vagy, jóságos Istenem,
ezért csak téged kér az aggódó szívem,
alázatos szívvel, könyörögve kérlek,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Amíg kicsik voltak, fogtam a kezüket,
de az én kezem már nem éri el őket,
soha meg nem unva, arra kérlek Téged,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
A Te kezed, Uram, mindenhová elér,
minden anyai szív ezért csak Téged kér,
egyedül Te vagy, ki mindent megtehet,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Retteg az én szívem, az oroszlán ordít,
minden sarkon a Rossz sunyin leselkedik,
te látod, Uram, hisz mindent lát szemed,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet.
Lelkem patakjából hozzád folyik hálám,
biztos vagyok benne, hogy meghallgatsz Atyám,
mindig legyen rajtunk drága tekinteted,
őrizd meg mindenhol a gyermekeimet...
Ámen !
"Ne ítélkezz felettem, ha még nem jártad végig az utamat..
Láthatod a mosolyom... de nem látod mögötte a fájdalmat
Ne dobálj kövekkel.. ha nem tudod... mit miért tettem
Láthatod a hibáim.. de nem látod az összetört szívem
Léptem én is rossz útra... volt, hogy más ember voltam..
De csak boldog lenni! Ezen kívül semmi mást nem akartam
Ne bánts szavakkal.. ha valójában nem tudod, hogy ki vagyok
Láthatod a tetteim de nem látod, mikor pofonokat kapok..
Minden embernek meg vannak a magában hordozott sebek
Melyek soha el nem múlnak.. hiába telnek gyorsan az évek
Ezért mielőtt valakiről rosszat mondanál.. vedd fel a cipőjét
S meglátod.. ha felveszed.. Te leszel ki letörli majd a könnyét.."
Deli Enikő
Kezek
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Kérlek szépen, meséljetek!
Gyermekként hogyan éltetek?
Öleltetek? Szerettetek?
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Sokat fáradva éltetek.
De hiszem azt is: öleltetek.
Kedves kézben pihentetek.
Foltos, ráncos, öreg kezek!
Unokákat tereltetek,
Nekik oly sokat főztetek,
Kapáltatok, kötöttetek.
Fáradt, kedves, öreg kezek!
Kérlek szépen: pihenjetek!
Annyi mindent megtettetek!
Pihenjetek, s öleljetek!
Döbbenés
Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.
Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.
Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra, hogy nevessünk,
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.
Őri István
Ha elfáradtál...
Ha elfáradtál, mert elmúltak az évek,
ne csüggedj, keress a korodnak megfelelő szépet.
Ami mellett fiatalon elmentél rohanva,
most ráérsz megnézni, botra támaszkodva.
Nevess, nevess, a bajt soha ne keresd,
örülj a mának, holnap már rosszabb is lehet.
Keress barátokat, bánatodat oszd meg.
Ha osztasz bármit is, egyre kevesebb lesz.
Soha ne hidd, hogy sorsod a legrosszabb,
mindenki magát hiszi a legnyomorultabbnak.
Légy vidám - mert teljesen mindegy -
az élet úgysem áll meg, és úgy sokkal könnyebb.
Ne sajnáltasd magad, légy arra büszke,
sok mindent átéltél, és mégsem törtél össze.
És mert visszahozni semmit sem lehet,
fogadd el így és élj emberhez méltó, derűs életet.
( Ica Beke )
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
Sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra, fácánra.
Koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki.
Kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba.
Békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni.
Tökéletesre lelni egy madár dalában…
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
Kálnay Adél
Dsida Jenő : Én hívlak élni
Hallgasd meg, mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.
Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!
Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.
Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.
Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni..
Meggyesi Éva verse
"Ne dobd el azt, ki felnevelt,
s rosszat ne mondj reá,
szeresd, mint szíved mélyében
a néma dobbanást.
Ne bántsd meg szóval, nem tudod
egy szó mennyire fáj,
akár egy tőr, mely fúródva
a szívedben megáll.
Ne dobd el azt, ki felnevelt,
hisz annyi éjszakán,
teérted sírt, és ontotta
a könnyek záporát.
Ne dobd el! Hisz éjjelente
te érted mond imát,
s minden könnycsepp, mit érted ejt,
egy néma vallomás.
Minden öröme, mosolya,
mely látszik ajakán,
hozzád száll, s tiéd szívében
tán minden dobbanás.
Ne dobd el! Hiszen panaszod
ő érti! Senki más!
S ő lesz talán az egyetlen,
ki érted majd kiáll.
Ne dobd el! Hiszen lesz idő,
hogy nem lesz semmi más,
csak puszta föld, ahol térdre hullsz,
s tán néhány szál virág"
Embernek lenni!
Csak-embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek!
Lerázom magamról a port,
Amit a századok ajka rám lehelt,
Ledobom a palástot,
Amit a Hivatal rám tekert,
És az apostol köntösét is szétnyitom,
Amit szent ujjak fűztek össze vállamon:
Nézzétek, itt vagyok.
Lepletlenül, akár egy fiatal fűz a márciusi szélben,
Amit a földanya megformált a mélyben,
Amint elgondolt az Isten öröktől való villanatában,
Fogantatásom titokzatos pillanatában:
Én, ember, egy a millióból.
Ne várjatok éntőlem prédikációt
És ódát és okoskodást ne várjatok:
Én azt beszélem, ami vagyok.
Apró vagyok, és nincsen bennem semmi jó:
És mégis, a gondolat, amely tagjaimat összetartja,
Öröktől való.
Nyomorult vagyok: nincs magamtól semmim
Ami több lenne a pornál,
És mégis, úgy akarta az, aki formált:
Ami vagyok, örökkévaló.
Semmi vagyok, egy milliomod,
De minden, mert mindnyájatok.
Nézzétek, ezek az erek milyen kékek:
Akár a ti eretek!
És piros bennük és meleg a vér,
Mint bennetek.
Nézzétek ezt a szájat:
Kenyérre és csókra és szóra született,
Mint a tietek.
Ez a két szem nézni és nevetni szeret,
És látni tanult és sírni szokott,
Mint a ti szemetek,
És álmélkodik reggeltől estig,
Mint ti és Plátó és a kisgyerekek.
Halljátok, a szívem hogy piheg?
Hallgassátok és megértitek,
Hiszen ő is, mint a ti szívetek,
Kilenc hónapon át pihegett
Egy édes anyának szíve megett,
És visszatér, mint ti visszatértek,
A földbe, amelyből vétetett.
És ez a lélek, érzitek-é,
Hogy lüktet és ölel a lelketek felé?
Ó nézzetek belé!
Magát mutatja, egyet mutat:
De ebben az egyben a ti arcotokat.
Tükör módjára tükrözi hűn:
Benne az erény és benne a bűn,
És minden érzés benne van,
Ami csak bennetek megfogan,
S kimerhetetlen mélyébe lenn
Piheg a mindennapi rejtelem:
A közös, a közös Végtelen.
#SíkSándor Ember
Anya itt vagyok
Anya! Látod, itt vagyok én is,
még most is ugyan úgy álmodok,
arról a régi szép időről,
mely a lelkemben ott ragyog.
Ahol nem volt, mi közénk álljon,
s gonosz érdek még nem honolt,
Azok az édes, régi álmok,
most is azokról álmodom.
Anya. Tudod, még most is várom,
hogy egyszer újra átölelj,
ne szólj semmit, csak karod kitárva
várj, amíg hozzád érkezem.
És én repülök, szívem kitárva,
nem lesz már ami visszatart,
hisz úgy szeretném, hogy végre egyszer
Leromboljuk a gátakat.
Anya. Félek. És féltelek téged!
Hiszen az idő oly gonosz!
Előttem sötét, ijesztő árnyak,
s vörös ruhájú démonok.
Hiába kérem, hagyjatok békén!
Had tépjem szét a gátakat!
Hiszen nélküled nincsen semmim!
S oly közel van az alkonyat!
Anya! Tudod, én most is várlak,
s magamban félve suttogom,
engedj magadhoz! Döntsd le a gátat,
amely közénk áll, hisz tudod.
Hozzád száll minden imádságom
álmatlan, borús alkonyon,
ne hagyj itt engem sötét homályban!
Szeretlek Anya! Jól tudod!
Írta: Meggyesi Éva
Aranyosi Ervin ~ Hogy mit dolgozom? ~ Anya-vers
Anya vagyok, – bár nem annak születtem.
Anyává én, egy csodás napon lettem.
Érdekel téged, hogy mit dolgozom?
Nem magyarázom, csak összefoglalom:
Mikor felkelek, még alszik a család,
nézik az álmuk szebbik oldalát.
Alvó arcukra lágy puszit adok,
ilyenkor én, egy halk vekker vagyok.
Így kezdődnek a munkás reggelek.
Ébresztő után a konyhába megyek,
Kezem által az asztal megtelik,
ahogy készítem a finom reggelit.
Amint leül az útra kész család,
szakácsból máris pincérré vedlek át,
ami csak kell, kezük alá rakom:
- 'Ne menj el éhen, drága angyalom!'
Ők útra kelnek, én itthon maradok,
utánuk mindig szép rendet rakok.
Takarítónő - ez most a szerepem.
elvégzem én, - habár nem szeretem.
Azután én beszerző, is vagyok!
Ebédhez, vacsorához bevásárolok.
de kreatívnak kell lennem nagyon,
mert pénztárcámban nincs egy kis vagyon.
Ha nálunk baj van, valaki beteg,
én gyógyító, tudós orvos leszek,
és ápoló, ki nyugtat, borogat,
és gyógyszerész, ki kever porokat.
És tiszt leszek, ki parancsokat oszt,
és panaszkönyv, ha nem ízlik a koszt.
Ha ünnepelsz én tortát készítek,
s lám ilyenkor a cukrászt nézitek.
Mosoly az arcon, s már fotós leszek,
- hiszed – magamnak fényképezgetek?
Aztán, mikor majd elszáll az idő,
jó lesz, hogy annyi fénykép jön elő.
És délután, szép programod, ha van,
sofőr leszek, s szállítlak boldogan,
Legyen az sport, művészet, más egyéb,
én viszem el a kedves csemetém.
Ha nagy leszel, s rád tör a szerelem,
tanácsadóként beszélhetsz velem.
Tanár leszek, ki életre tanít,
és megsúgom a szerelem titkait.
Amit tanultam, azt mind átadom,
nem lazsálok, nincsen szabad napom.
Éjjel-nappal szolgálatban vagyok,
s amíg csak élek, ANYA maradok!
IMA A CSALÁDOMÉRT..
Imára kulcsolom két kezem,
s tehozzád szólok most Istenem.
Nem kincset kérek és nem is gazdagságot,
s nem is magamért mondok imádságot.
Családom sorsáért aggódom nagyon,
mert az ők élete többet ér, mint egy vagyon.
Küldj nekik hitet e nehéz napokra,
s okos gondolatot mi a gondjukat megoldja.
Biztató reményt ,hogy bízni tudjanak,
s erőt, egészséget,hogy tovább jussanak.
Az unokákat tisztességgel nevelhessék,
s munkájuk gyümölcsét sohase veszítsék.!
Imáikat ne mondják hiába ,csak vigyázz rájuk Istenem.!
Rájuk és a családra. ..Ámen.!
Tetszi
Reményik Sándor
Testvériség
Én nem tudok mást úgy ölelni meg,
Ahogy a testvéremet ölelem,
A testvéremet, aki egy velem.
Ahogy szerelmem van,
Úgy van gyűlöletem.
Ember vagyok.
Mindenkit egyformán szeretni
Istennek adatott.
Ahogy vágyom - úgy visszaborzadok,
Ahogy epekedem - úgy rettegek,
Mert vannak örök, tiszta, szent hegyek,
És vannak mocsarak.
Én azzal megyek csak,
Ki velem egykép hajlamos a jóra,
Az Isten engem így teremtett -
Én nem tehetek róla...
Ahogy az éjjelek lehűlnek,
mindig gyakrabban jut eszembe anyám.
Mit oly sokszor elhalasztottam,
elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár.
Jóvá tenném mit mulasztottam, de nem lehet,
mert ő már messze jár.
Ó mennyi mindent nem tettem meg!
Még nem késő, te még megteheted.
Megőszülve is maradj gyermek,
mondd meg neki mennyire szereted.
A szeretet halkan,csendben osztogatja magát,
Nem halljuk,csak érezzük ki nem mondott szavát.
Adja magát szülők által,érkezik baráttal,
Szerelemmé változik egy igaz,tiszta vággyal.
Adhatja mindenki,megkaphatja bárki,
Nem is kell érte nagy dolgot csinálni.
Elég az,ha hűségesen magunkba fogadjuk,
S amikor úgy érezzük,máris továbbadjuk.
Nem féltékeny,nem kérkedik,csendes, alázatos,
Ez ami a szeretetben olyan csodálatos.
Kerüli az erőszakot,hisz a békességben,
Nincs is nála fontosabb társ.
Egy nagy betegségben,nem pirula,
Nem orvosság gyógyít meg sebeket,
Többet ér mindennél a tiszta,hű szeretet.
Pedig ,,ő" csak halkan,
csendben osztogatja magát. ”
Öregedő kéz, ráncos és eres,
tétován keres egy fiatal kezet,
s az félrelöki, nem durván, csupán
mert oda sem figyelt egyáltalán.
S az öreg kéz visszahúzódik lassan,
egy élet kínja van e mozdulatban.
Kicsit reszket még, szégyenlős, zavart,
pedig nem kérni, csak adni akart.
Dánielis Éva
Emlékvers nőknek negyven után
Nem akkor múlik el az ifjúságod,
Amikor azt mondják neked: néni.
Addig tart, amíg tudsz életedben
Őszinte szívvel örülni, remélni.
Ifjúságod megtart téged
Míg örülni tudsz egy szál virágnak
Amíg helye van szívedben
Egy májusi est dalának
Ha majd nagymamaként egykor
Megérzed talán, hogy szíved fárad,
S nem támad vágy, ami éltet,
Akkor, - de csakis akkor-
Ints búcsút az ifjúságnak.
Csabai Lajos
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, nem cserélhetem újra!
Az idő elszállt, csak emlékeimből élek,
sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek.
Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat?
Istenem még milyen feladatokat oszthat?
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, ki tudja, meddig bírja?
A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam,
két szép gyermek, kiknek életet adtam.
S, most végre már nagymama is lettem,
kis unokámat nézve, csak félve kérdezem:
Mondd Jó Uram, mennyi időt adsz még?
Láthatom-e hogy nő ez a kis csöppség?
Ígérem én, hogy jó bárányod leszek,
amit csak kérsz én mindent megteszek!
Csak még egy kis időt adj énnekem,
nézzem, hogy boldogul mindkét gyermekem!
Öreg szívem, mint vén hegedű húrja,
megkopott már, de talán még elbírja!
Tisztességgel elvégzem a munkám,
ott vagyok, ahol éppen szükség van rám.
Öreg szívem, mint vén hegedűn a húr,
elpattansz te is, ha úgy dönt majd az Úr !
Róna Katalin
Heinrich Heine: Bánat
Tudod mi a bánat?
Várni valakit ki nem jön el többé.
Eljönni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni szívedet örökké!
Szeretni valakit, ki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot,soha el nem érni,
Csalódott szívvel mindig csak remélni!
Megalázva írni egy könyörgő levelet,
Szív dobogva várni, s nem jön rá felelet.
Szavakat idézni, mik lelkedre hulltak,
Rózsákat őrizni, mik elfakultak.
Hideg búcsúzásnál egy csókot koldulni,
Mással látni meg őt és utána fordulni.
Kacagni hamis lemondással,
Hazamenni,sírni könnyes zokogással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni,
Hogy sose tudja meg
Mi is az a bánat.
A szív gyorsan elárulja önmagát,
De mást lát a két szemem,
Messze túl a könnyeken,
Hogy még mindig te vagy a mindenem.
Ha az kérdezné tőlem most valaki,
Mondjam meg mit jelentesz nekem?
Tán büszkeségből azt felelném,
Semmit, csak múló szerelem.
Elmegyünk majd egymás mellett,
S a két szemed rám nevet.
Kacagva köszöntelek én is,
De hangom kissé megremeg.
Mosolygok az utcasarokig.
Aztán, hogy elfordulok,
Fáradt szememhez nyúlok,
S egy könnycseppet elmorzsolok.
A válás mindig nehéz,
De rosszul itélsz,
Nem bántam meg
Bárhogy is volt, nem bántam meg.
Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek.
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.
Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.
Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé, már senki sem néz.
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak míly nehéz.
Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!
S nagysokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem.
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem! ford. Szabó Lörincz
Horváth Edina
A szeretet
A szeretet olyan, mint a nap,
Boldog az, ki belőle kap.
Meleget adó és szívgyógyító,
A kemény lelket puhává lágyító.
A szeretet jó és adakozó,
Mi a szívbe soha nem viharozó.
A szeretet él, mi örökké él,
Mások öröme néki a nagy cél.
A szeretet hűséges és nagy,
Benne sosincs hideg fagy.
A szeretet az mindig figyelmes,
Megbocsájtó és kegyelmes.
A szeretet maga az Isten,
Kinek szívében rossz nincsen,
Kit szívem imád oly hűen.
Ő az én mindenem, a kincsem.
"Mert nekünk ott van az otthonunk,
Ahol gyermekként játszottunk.
Apánk az ajtóban állt, anyánk étellel várt,
Ahol ébren is álmodtunk.
Ahol a harangok hangja szállt,
Ahol nagyapánk háza állt.
Ahol szó volt a szó, hol a rossz is túl jó,
Ez az egy út, mi járható!"
/Ismerős Arcok/
Mikor szeretettel nézed a világot,
sokkal élhetőbbnek, kedvesebbnek látod!
Sokszor a kevésből, sokkal könnyebb adni,
két lábbal a földön, embernek maradni!
Mikor megöregszel, akkor majd megérted:
Te vagy a világért, s a világ van érted!
Tudsz Te emelt fővel, máshoz lehajolni,
s Te vagy aki szolgál, nem a drága holmi.
S hidd el téged szolgál az életben minden.
Ahol szeretet van, - tudd, - ott hiány nincsen...
(Aranyosi Ervin)
Szeretni kellene már
Elég volt már a magányból,
én is kérek a boldogságból.
Meguntam mindig egyedül lenni,
nagyon szeretnék már párban élni.
Tudom kit akarok,
ő érte harcolok.
Olyan leszek,mint egy tigris,
én óvlak és védelek is.
Én szeretlek téged,
remélem ezt érzed.
Semmi más dolgod nincsen,
csak ne dobd el a szívem.
Szeretni kellene már,
nem csak egy éjjelen át.
Szeretni kellene már,
míg a halál rám talál.
Te vagy a fény a sötétben,
ködös reménytelenségben,
szín a szürkeségben,
szív az üreségben.
Nincs már nekem semmi másom,
te vagy at én boldogságom.
Ennyi kell e világon,
édes kicsi Virágom.
Szeretlek án nagyon már,
nem csak egy éjjelen át.
Szeress te is engem ám,
míg a halál rám talál.
Mindig öröm tölt el,
ha Szerelmem jön el,
és minden percben érzem,
hogy jó veled, Kedvesem.
Elengedni nem foglak,
elhagyni sem akarlak.
Neked adtam a szívem,
a lelkem és mindenem.
Szeretni kellene már,
nem csak egy éjjelen át.
Szeretni kellenem már,
egy egész életen át.
Mikor szeretettel nézed a világot,
sokkal élhetőbbnek, kedvesebbnek látod!
Sokszor a kevésből, sokkal könnyebb adni,
két lábbal a földön, embernek maradni!
Mikor megöregszel, akkor majd megérted:
Te vagy a világért, s a világ van érted!
Tudsz Te emelt fővel, máshoz lehajolni,
s Te vagy aki szolgál, nem a drága holmi.
S hidd el téged szolgál az életben minden.
Ahol szeretet van, - tudd, - ott hiány nincsen...
(Aranyosi Ervin)
Ha majd gyermeknek látsz fiam
Mikor nagyon öreg leszek,
gyermeknek látsz fiam,
makacs, öntörvényű, dacos gyermeknek.
Olyannak, ki gondolkodás nélkül megy a feje után,
ki nem érzékel múltat, sem jelenperceket.
Lehet a kezem is megremeg, ha kanalam fogom,
s az étel nagy része is ajkamon csorog,
mert a tehetetlenséget szülte véges állapot,
nem ural majd többé tiszta tudatot.
De te akkor is türelemmel légy,
és ne változtasd irányomban régi énedet,
hisz én akkor is, ott is ugyanaz leszek,
ki szívébe zárt két szót,
- Anya, szeretlek-
Tudd, hogy az idő folytonos körforgás,
egyszer majd te is öregkorba jutsz.
S egyszer majd te is rádöbbensz arra,
becsülendő az-az ember,
kinek kettészakadt sorsvonala
itt a földön, és a fenn a csillagokban is
a tiéd mellett fut.
Kun Magdolna
Judit Dávid
"Én is voltam egyszer boldog, nagyon rég...
Oh, ha újra önfeledten nevetnék!
De szívemben nem lakik most boldogság,
Pedig ízét oly szívesen kóstolnám!
Én is voltam egyszer boldog, de elmúlt...
Ajkamon a vidám kacaj elnémult.
Gyászos csend kíséri most már lépteim,
S néma szívem csendben sír."
Csaba Ferenc: Hazatérés
Ha egyszer majd nem lesz hova hazamenni,
a zárt vak ablakok mögött nem vár senki,
ha a ház nem lesz más, csak kihűlt alakzat,
benne temetni múltat, s belőle halottat,
ha a kapuban már nem vár senki,
nem lesz hova hazamenni.
Az emlékezést a falakon majd beszövi a pók,
és nem lesz több édes szülői csók,
ha a gyermekkort végképp el kell temetni...
Istenem ha egyszer nem lesz hova hazamenni,
ha majd nem marad más csak sírok közt a könnyek
hazatérni hova menjek?
A lezárult sors csak porhüvelynyi
nem vagyunk több, csupán ennyi.
A felmenők nem voltak hősök,
csak Isten előtt meghajló ősök,
én sem vagyok több, csak ennyit érek,
de meghalni----közétek---majd hazatérek.
Muhi János
Mesélj apu
Mesélj nekem apu,
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?
Vannak-e apu,
Ma is istenek?
Hisznek-e még bennük,
Most is az emberek?
Van-e tényleg élet
A halál után?
És ha ezt kérdezem,
Miért nézel bután?
És ha majd felnövök,
Nekem is lesz sorsom?
Mert most a tanulás,
Az a legfőbb gondom.
Miért lesznek rosszak,
Apu, az emberek?
Hogy lehet, hogy vannak
Éhező gyerekek?
Ha a munkádért mindig
Megkapod a béred.
A hónap végén akkor
Miért nincsen pénzed?
Ha rám nézel, látom,
Fátyolos a szemed.
Hogyha én nem lennék,
Könnyebb volna neked?
Hogyha öreg leszek,
Nekem is lesz szagom?
És az unokákat
Én is elronthatom?
A szomszéd néniből
Mikorra lesz banya?
Hogy lesz egy országból
Mocskos zsiványtanya?
Sok mindent nem tudok,
De egyet, elhiheted,
Megmutattad nekem,
Milyen a szeretet.
Ne búsulj, apa,
Nem számít a pénzed,
Mert jó, hogy velem vagy,
Én így szeretlek téged.
Meggyesi Éva
Ne akkor hozz nekem virágot
mikor már végleg elmegyek!
Ott már a vöröslő rózsák
nem nyílnak. Elhalnak velem.
Hiába ontasz majd könnyet,
akkor már nem fáj nekem.
Csak csönd lesz, s beterít lágyan
az éjszaka sötét köpenye.
Ne akkor sírj mikor késő,
ott már nem látom könnyedet!
Ott már csak hűsítő harmat
lesz, amely síromra pereg.
Ne akkor jöjj mikor késő!
Ott már nem hallom léptedet!
Most jöjj, amikor várlak,
s titokban érted reszketek!
Ne akkor mondd, hogy szerettél!
Most mondd, míg itt vagyok veled!
Hisz oly gyorsan múlik az élet,
mint a lepergő homokszemek.
Kun Magdolna: Anyám csendessége...
Csak ültél Anyám némán az ajtó figyelve,
mikor kattan a zár, és én mikor lépek be,
hogy fejet hajtsak előtted megszégyenülten,
mert most is, mint mindig későn érkeztem.
Csak ültél némán, s könnyed hullattad,
miközben igazi fájdalmad, visszafojtottad,
hogy meg ne lássam soha szelíd szemedben,
milyen érzés sírni az éji csendekben.
Csak ültél és hűen vártál, reggel, délben, este,
mindegy hogy éj volt, vagy éppen napfelkelte,
te csak vártál anyám, vártál rám rendületlenül,
mint kinek az akarata sohasem gyengül.
Te tudtad, hogy az anyák mind-mind ilyenek,
visszafogják könnyeiket, és nem keseregnek,
nem mutatják fájdalmukat, sem szenvedésüket,
mert szívükben végtelen a gyermek-szeretet...
forrás: marika0408.bloglap.hu
http://marika0408.bloglap.hu/oldalak/meghato-versek-idezeteek-2-37685/
Képgalériák
Névnapra képek-idézetek
Névnapra idézetes képek
Névnapra verses képeslapok..
Születésnapra köszöntők..
Születésnapra képek..
Karácsonyi Üdvözletes kép
Karácsonyi képek
Karácsonyi képek 2.
Karácsonyi képek 3
Téli képek
Anyáknapjára képek
Anyáknapi verses képek
Valentin-nap Sk.
Őszi képek sk.
Húsvéti képeslapok Sk.
Húsvét-locsolkodás
Szilveszteri képek..
Nőnapra.
Szerelemi vallomás képeken.
Szerelem-szép képek
Szép Napot !
Ballagásra képek Sk.
Vegyes képek 3.
Vegyes képek sk. 2
Vegyes képek sk.
Üdvözletes képek 3
Üdvözletek sk. Képek. 2.
Üdvözletek sk. Képek
Gyermeknapra
Farsangi képek
Köszönöm
Pünkösd Sk.
Idézetes képek sk.
Évforduló
Vizes képeim
Keretes képeim
Gyermeknapra Sk.
Galéria ajánló
Oldalak
Karácsonyi képeslapok
Karácsonyra versek
Szilveszteri-Újév- vers-sms.
Anyáknapi versek.
Húsvét-locsolkodás
Vendégkönyv
Ballagásra-versek-idézetek
Névnapi idézetek.--versek..
Szép születésnapi köszöntők...
Szép versek
Szép versek
Költők versei
Szerelmes versek
Megható versek-idézetek
A sziv hangjai..
Idézetek
Barátokról, barátságról
Valentin napi vers-sms
Nőnapra versek
Praktikák-tanácsok-ötletek
Izörzők-Receptek
Izőrzők-szakácskönyvei
Izőrzők-Videó
Receptek-praktikák
Torta-fotók
Esküvői torták
Magyar
Berettyoújfalu
Virágkarnevál-Debrecen
Horgolt dolgaim
Órák / Flash
Kiskutyák
Virágaim
Szép őszi tájak
Tájképek
Vizesések
EZEL- fotók
Gif-mánia
Szép virágok
Tánc
Képeslap alapok
Sorelválasztók
Texturák-hátterek
Maszkok
Menyasszony
Pénzek
Linkek
Órák-Horloges
Szőregi Rózsaünnep...
Editor.pho.to
Ági lapja
Glitter-photo
Kép-link
Glitter- text
Glitter Graphics
Álljon meg egy kertért
Green Team - a kert
további linkek...
nagy háttér
forrás: marika0408.bloglap.hu
Képgalériák
Névnapra képek-idézetek
Névnapra idézetes képek
Névnapra verses képeslapok..
Születésnapra köszöntők..
Születésnapra képek..
Karácsonyi Üdvözletes kép
Karácsonyi képek
Karácsonyi képek 2.
Karácsonyi képek 3
Téli képek
Anyáknapjára képek
Anyáknapi verses képek
Valentin-nap Sk.
Őszi képek sk.
Húsvéti képeslapok Sk.
Húsvét-locsolkodás
Szilveszteri képek..
Nőnapra.
Szerelemi vallomás képeken.
Szerelem-szép képek
Szép Napot !
Ballagásra képek Sk.
Vegyes képek 3.
Vegyes képek sk. 2
Vegyes képek sk.
Üdvözletes képek 3
Üdvözletek sk. Képek. 2.
Üdvözletek sk. Képek
Gyermeknapra
Farsangi képek
Köszönöm
Pünkösd Sk.
Idézetes képek sk.
Évforduló
Vizes képeim
Keretes képeim
Gyermeknapra Sk.
Galéria ajánló
Oldalak
Karácsonyi képeslapok
Karácsonyra versek
Szilveszteri-Újév- vers-sms.
Anyáknapi versek.
Húsvét-locsolkodás
Vendégkönyv
Ballagásra-versek-idézetek
Névnapi idézetek.--versek..
Szép születésnapi köszöntők...
Szép versek
Szép versek
Költők versei
Szerelmes versek
Megható versek-idézetek
A sziv hangjai..
Idézetek
Barátokról, barátságról
Valentin napi vers-sms
Nőnapra versek
Praktikák-tanácsok-ötletek
Izörzők-Receptek
Izőrzők-szakácskönyvei
Izőrzők-Videó
Receptek-praktikák
Torta-fotók
Esküvői torták
Magyar
Berettyoújfalu
Virágkarnevál-Debrecen
Horgolt dolgaim
Órák / Flash
Kiskutyák
Virágaim
Szép őszi tájak
Tájképek
Vizesések
EZEL- fotók
Gif-mánia
Szép virágok
Tánc
Képeslap alapok
Sorelválasztók
Texturák-hátterek
Maszkok
Menyasszony
Pénzek
Linkek
Órák-Horloges
Szőregi Rózsaünnep...
Editor.pho.to
Ági lapja
Glitter-photo
Kép-link
Glitter- text
Glitter Graphics
Álljon meg egy kertért
Green Team - a kert
további linkek...
nagy háttér
forrás: marika0408.bloglap.hu
