​✴︎

✴︎

Wass Albert

Elindul Újra a Mese!

Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!

Karácsony készűl, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek ujra gyermekek
hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!

Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.

Mert rút a világ, fekete.
Vak gyűlölettől fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égből lefele
porzik már Isten szekere!

Minden csillag egy kereke,
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele
és csillagtükröt nyujt felénk,
mesetükröt, a keze.

Szent tükrébe végre egyszer
Pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagytok szeretettel...!

Tagadjátok...? Restellitek...?
Elfordulnak fejeitek...?
Megvakultak szemeitek...?
Szépségteket, jóságtokat
nem érzitek, nem hiszitek...?
Csillaggyertyák fénye mellett
Isten elé nem viszitek...?

Akkor bizony rútak vagytok,
szégenyek és vakok vagytok,
ha szépek lenni nem akartok.
De még így is, szegényen is,
rútan, vakon, mégis, mégis
Isten gyermekei vagytok!

Rátok süti fényes szemét,
elindítja fényszekerét,
jó emberek játékszerét.
Milyen kár, hogy áldó kezét
nem érzitek, nem nézitek
s nem hiszitek már a mesét.

A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van
s az Istennek is gondja van,
mert mindenekre gondja van.
S így múlik el a szép s a jó
az ember mellől, nyomtalan.

​✴︎

​✴︎

​✴︎
​
Aranyosi Ervin:

​A Szeretet Angyala

Kopogtat egy angyal és be akar jönni.
– Indulj ajtót nyitni, kedvesen köszönni! –

Kicsi kosarában szeretetet hozott,
érzed, hogy a kedved máris megváltozott?

A te szíved most bújt ünneplő ruhába,
boldogan tekintesz szeme sugarába.

A szíved megdobban, jó ezt elfogadni,
s nézz körül, hogy kinek tudnád tovább adni?

Biztos találsz olyat, kinek szíve éhes,
aki boldogságot, örömöt nem érez.

Látod, itt az angyal, elhozta az esélyt,
hogy kihűlt szívekbe meggyújthassuk a fényt.

Hogy szomorkás arcra, kedves mosolyt csaljunk,
hogy a karácsonyról tiszta szívvel valljunk!

Szeretet angyala, jaj de nagyon vártunk,
szívvel marasztalunk, maradj vendég nálunk!

Majd, mikor a szívünk szeretni túl gyenge,
hozz kis melegséget, mire szükség lenne!

Hisz, amikor fázunk, tűzhöz közelítünk,
meleget a másik szívéből merítünk.

Ha közelebb húzunk szívünkhöz egy szívet,
rögön felparázslik egy megtört tekintet.

Ha már felparázslott, ne hagyjuk kihülni,
engedjük a mosolyt az arcára ülni.

Őrizzük az angyalt, maradjon közöttünk,
ha még kicsik vagyunk, vagy ha nagyra nőttünk!

Segítsünk, hogy könnyen tehesse a dolgát,
Élje meg az ember az angyal mivoltát!

Hisz képesek vagyunk szeretetet adni,
karácsony után is angyalok maradni.

Legyen sok  ünnepünk a hétköznapokban,
s leljük örömünket ölelő karokban!

✴︎

✴︎