🌸
🌸
Myrol Agard
A MADÁRIJESZTŐ
🌸
Két karó mi a művész fantáziájára van bízva,
milyen kövérre lesz a madárijesztő hízva.
Haját lyukas bili vagy ócska kalap fogja-e fedni
ezt előre még ő sem sejti.
Haja dudva össze-vissza
kuszára a szél kapdossa.
A keze miből lesz, még ő sem tudja
a napraforgót kérdezi a kukorica.
Rémnek látja-e a gyermek vagy tündérnek,
kivel táncra kellhet?
A végére, oly szépre sikeredett,
hogy a művész is beleszeretett.
Neki e szerelemhez nem sok köze volt
az ő szíve a nap felé ragyogott.
A művész könnyeivel lábait áztatta,
egy kis könyörületre, szánalomra biztatta.
Én szültelek én öltöztettelek
Én tettelek azzá ami vagy!
Nélkülem két üres karó,
áhítozná a napsugarakat.
Most jól érzed magad a melegben
És élvezed a napot a napraforgó tengerben.
De majd eljő az ősz a búcsú ideje
Akkor megpihen a mező
lejár mindennek ideje,
és elérkezik mindennek vége.
Már nem repülnek seregélyek köréje
Víg legények nem dolgoznak körötte.
Csupán az ég könnyei áztatják hátát
az egerek rágcsálják csepű haját.
Didereg már benne alvadtan minden,
Hó - pihe pihen a mellényén,
De jövőre tán újra eljő,
A mester kinek szíve felhő.
Új szelek szárítják majd lábam
Új ruhát kap kezem s hátam
Kalapomtól mosoly fakad
Mi elűzi majd, a visszatért madarakat.
2023. november 3
🌸
Myrol Agard
A MADÁRIJESZTŐ
🌸
Két karó mi a művész fantáziájára van bízva,
milyen kövérre lesz a madárijesztő hízva.
Haját lyukas bili vagy ócska kalap fogja-e fedni
ezt előre még ő sem sejti.
Haja dudva össze-vissza
kuszára a szél kapdossa.
A keze miből lesz, még ő sem tudja
a napraforgót kérdezi a kukorica.
Rémnek látja-e a gyermek vagy tündérnek,
kivel táncra kellhet?
A végére, oly szépre sikeredett,
hogy a művész is beleszeretett.
Neki e szerelemhez nem sok köze volt
az ő szíve a nap felé ragyogott.
A művész könnyeivel lábait áztatta,
egy kis könyörületre, szánalomra biztatta.
Én szültelek én öltöztettelek
Én tettelek azzá ami vagy!
Nélkülem két üres karó,
áhítozná a napsugarakat.
Most jól érzed magad a melegben
És élvezed a napot a napraforgó tengerben.
De majd eljő az ősz a búcsú ideje
Akkor megpihen a mező
lejár mindennek ideje,
és elérkezik mindennek vége.
Már nem repülnek seregélyek köréje
Víg legények nem dolgoznak körötte.
Csupán az ég könnyei áztatják hátát
az egerek rágcsálják csepű haját.
Didereg már benne alvadtan minden,
Hó - pihe pihen a mellényén,
De jövőre tán újra eljő,
A mester kinek szíve felhő.
Új szelek szárítják majd lábam
Új ruhát kap kezem s hátam
Kalapomtól mosoly fakad
Mi elűzi majd, a visszatért madarakat.
2023. november 3
🌸
🌸
