Kefir a Csodák Csodája
Halász István
A Kecske és a Kis Madár
Egy kis kecske egymagában
ugrabugrált a határban.
Sütött a Nap fenn az égen,
madár dalolt a levegőben!
Hallgatja Őt a kis kecske.
Máris kész a kérdése:
- Mondja, hogy dalolhatnék,
hogy teljen a dalommal az ég?
A madár ránéz menten:
- Ide figyelj, Te ott lenn!
Madár dalol idefenn,
Te csak mekegj odalenn.
A természetben az a szép,
hogy madarakkal tele az ég,
állatokkal a Föld, s a víz!
Csak ezekben a szépségekben bízz!
Minden állatnak más a hangja,
fajtája ezt meghatározza.
Dalom sok embernek tetszik,
mást mekegésed fellelkesít.
Minden úgy szép, ahogyan van
az élet csodás világában.
Én madárként mekegni nem tudok,
s kecske sincsen, ki dalolni fog.
Minden ahogy van, úgy a jó.
A madár hangja is daloló,
a kecskéé meg mekegő.
Szép hangjukkal telt a levegő.
Pestszentlőrinc, 2001. március 25.
A Kecske és a Kis Madár
Egy kis kecske egymagában
ugrabugrált a határban.
Sütött a Nap fenn az égen,
madár dalolt a levegőben!
Hallgatja Őt a kis kecske.
Máris kész a kérdése:
- Mondja, hogy dalolhatnék,
hogy teljen a dalommal az ég?
A madár ránéz menten:
- Ide figyelj, Te ott lenn!
Madár dalol idefenn,
Te csak mekegj odalenn.
A természetben az a szép,
hogy madarakkal tele az ég,
állatokkal a Föld, s a víz!
Csak ezekben a szépségekben bízz!
Minden állatnak más a hangja,
fajtája ezt meghatározza.
Dalom sok embernek tetszik,
mást mekegésed fellelkesít.
Minden úgy szép, ahogyan van
az élet csodás világában.
Én madárként mekegni nem tudok,
s kecske sincsen, ki dalolni fog.
Minden ahogy van, úgy a jó.
A madár hangja is daloló,
a kecskéé meg mekegő.
Szép hangjukkal telt a levegő.
Pestszentlőrinc, 2001. március 25.
Csáji Lajos
Az Okos Kecske
Egy kicsi kecske
Fenn a Mecsekben
Fák között megy tekeregve
Füvet bőven eszegetve
A ha elfárad megpihen
A fatövében lehever
Szemét húzza nehéz álom
Madár fütyül fenn az ágon
Ám de jön az ordas farkas
Kicsi kecske, hamm, bekaplak
Nem bánom, ha utolérsz
Nincs messze az erdőszél
Úgy legyen, a farkas mordul
A futásnak nekilódul
A kicsi kecske sem lesz rest
A futásnak nekikezd
A farkas kiér az erdőszélre
Megfáradva, visszanézve
Nem látja a kicsi kecskét
Rádöbben, hogy lóvá tették
Mert a kecske más irányba
Futni kezdett lóhalálba
Így a farkas szégyenébe
Sírni kezd az erdőszélen
Hazaérve barlangjába
Elmesélte mamájának
Szólt a mama jól megjártad
Okosabb a kecske nálad
Nem biztos, hogy az okos
Akinek a lába gyors
Ha eljárnál az iskolába
Lassúbb lenne a kecske lába.
Az Okos Kecske
Egy kicsi kecske
Fenn a Mecsekben
Fák között megy tekeregve
Füvet bőven eszegetve
A ha elfárad megpihen
A fatövében lehever
Szemét húzza nehéz álom
Madár fütyül fenn az ágon
Ám de jön az ordas farkas
Kicsi kecske, hamm, bekaplak
Nem bánom, ha utolérsz
Nincs messze az erdőszél
Úgy legyen, a farkas mordul
A futásnak nekilódul
A kicsi kecske sem lesz rest
A futásnak nekikezd
A farkas kiér az erdőszélre
Megfáradva, visszanézve
Nem látja a kicsi kecskét
Rádöbben, hogy lóvá tették
Mert a kecske más irányba
Futni kezdett lóhalálba
Így a farkas szégyenébe
Sírni kezd az erdőszélen
Hazaérve barlangjába
Elmesélte mamájának
Szólt a mama jól megjártad
Okosabb a kecske nálad
Nem biztos, hogy az okos
Akinek a lába gyors
Ha eljárnál az iskolába
Lassúbb lenne a kecske lába.
Pete Margit
A Kecske Esete
Mek-mek-mek-mek, mekegek!
Elmondok egy esetet,
ami velem megesett:
Mek-mek-mekkért egy jó barát,
szedjük össze a káposztát.
Mekraktunk egy nagy szekeret,
piacra indult a menet.
A barátom ült a bakon,
én hátul a káposztákon.
Finom, friss volt a káposzta,
orrom mek-mekcsiklandozta!
Mire a piacra értünk,
mekkönnyűdött a szekerünk...
Lettek aztán nagy melegek!
A barátom mekkergetett!
Azóta csak mekegek:
Mek-mek-mek-mek-mek-mek-mek!
Vannak ilyen esetek...
2019. július 20.
A Kecske Esete
Mek-mek-mek-mek, mekegek!
Elmondok egy esetet,
ami velem megesett:
Mek-mek-mekkért egy jó barát,
szedjük össze a káposztát.
Mekraktunk egy nagy szekeret,
piacra indult a menet.
A barátom ült a bakon,
én hátul a káposztákon.
Finom, friss volt a káposzta,
orrom mek-mekcsiklandozta!
Mire a piacra értünk,
mekkönnyűdött a szekerünk...
Lettek aztán nagy melegek!
A barátom mekkergetett!
Azóta csak mekegek:
Mek-mek-mek-mek-mek-mek-mek!
Vannak ilyen esetek...
2019. július 20.
Kurczina Terézia
Kecskék
Bandukol a kiskecske,
futkározni nincs kedve.
Hamarosan meglátja,
szembe jön a barátja.
"Köszöntelek, Mekk Elek!
Most nem sokat kertelek:
keressünk új kerteket!
Hátha van friss káposzta,
jó lenne most számomra!
Tán’ nem is kell mondanom,
mily üres a pocakom!"
Elindulnak kettecskén,
rá is lelnek könnyedén.
Szemecskéjük felragyog,
megtelnek a pocakok.
Kecskék
Bandukol a kiskecske,
futkározni nincs kedve.
Hamarosan meglátja,
szembe jön a barátja.
"Köszöntelek, Mekk Elek!
Most nem sokat kertelek:
keressünk új kerteket!
Hátha van friss káposzta,
jó lenne most számomra!
Tán’ nem is kell mondanom,
mily üres a pocakom!"
Elindulnak kettecskén,
rá is lelnek könnyedén.
Szemecskéjük felragyog,
megtelnek a pocakok.
Romhányi József:
Marhalevél Verse
Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából eképpen:
Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbôgni nem restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tôgyemet,
gondolatom egyre Ön körül ôgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelôkelôbb!
Midôn megláttam a legelô elôtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, hogy kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg Önrôl ábrándozom kérôdzve,
vad féltés öl a szívemig férkôzve,
és átjárja ó mind a kín,
velôscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gôg,
mely után az egész tehéncsorda bôg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,
s megszánja az Önért égô tehenet,
válaszoljon hamar rája.
Üdvözli Önt a marhája.
Im a levél. Ráírva a kelte.
Az úton a posta elôtt le is pecsételte.
De a postáskisasszony nem vette fel…
🌸
Marhalevél Verse
Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából eképpen:
Hatalmas Barom!
Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbôgni nem restell,
így adjam tudtára, Mester!
Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tôgyemet,
gondolatom egyre Ön körül ôgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelôkelôbb!
Midôn megláttam a legelô elôtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,
s úgy éreztem, hogy kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg Önrôl ábrándozom kérôdzve,
vad féltés öl a szívemig férkôzve,
és átjárja ó mind a kín,
velôscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gôg,
mely után az egész tehéncsorda bôg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.
Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,
s megszánja az Önért égô tehenet,
válaszoljon hamar rája.
Üdvözli Önt a marhája.
Im a levél. Ráírva a kelte.
Az úton a posta elôtt le is pecsételte.
De a postáskisasszony nem vette fel…
🌸
🌸
