🌸
🌸
Aranyosi Ervin:
Szeretet Nélkül
Semmik Vagyunk
Szeretet nélkül semmik sem vagyunk,
szeretet nélkül, már élve meghalunk.
Szív nélkül élni, az szenvedés csupán,
szeressen szíved és ne halj meg bután!
Szeretet nélkül sose hagyd lelkedet,
üres az élet, ha szíved nem szeret.
Feledd, ha fájt is, a csalódásokat,
engedj szívedbe költözni másokat!
Ne vezéreljen sohasem harag,
ne add a búnak, ne add át magad!
Engedd a hálát szép lelkedbe be!
Engedd hogy gyakran boldoggá tegye!
Szeretni kell, erről szól életünk,
a világ így lesz gazdagabb velünk.
Szeress és hagyd: mások szeressenek,
hogy általad többé lehessenek!
🌸
Aranyosi Ervin:
Szeretet Nélkül
Semmik Vagyunk
Szeretet nélkül semmik sem vagyunk,
szeretet nélkül, már élve meghalunk.
Szív nélkül élni, az szenvedés csupán,
szeressen szíved és ne halj meg bután!
Szeretet nélkül sose hagyd lelkedet,
üres az élet, ha szíved nem szeret.
Feledd, ha fájt is, a csalódásokat,
engedj szívedbe költözni másokat!
Ne vezéreljen sohasem harag,
ne add a búnak, ne add át magad!
Engedd a hálát szép lelkedbe be!
Engedd hogy gyakran boldoggá tegye!
Szeretni kell, erről szól életünk,
a világ így lesz gazdagabb velünk.
Szeress és hagyd: mások szeressenek,
hogy általad többé lehessenek!
🌸
🌸
Kosztolányi Dezső
Ének a Semmiről
Amit ma tartok, azt elejtem,
amit ma tudtam, elfelejtem,
az arcomat kezembe rejtem,
s elnyúlok az üres sötétben,
a mélyen-áramló delejben.
Annál mi van, a semmi ősebb,
még énnekem is ismerősebb,
rossz sem lehet, mivel erősebb
és tartósabb is, mint az élet,
mely vérrel ázott és merő seb.
Szokatlan-új itt ez a köntös,
pár évre szóló, szűk, de göncös,
rossz gúnya, melyet a könny öntöz,
beh otthonos lesz majd a régi,
a végtelen, a bő, közömbös.
Én is öröktől ebbe voltam,
a semmiségre ráomoltan,
míg nem javultam és romoltam,
tanulni sem kell, tudjuk ezt rég:
eltűnni és feküdni holtan.
Ha félsz, a másvilágba írj át,
verd a halottak néma sírját,
tudd meg konok nyugalmuk írját,
de nem felelnek, úgy felelnek,
bírjuk mi is, ha ők kibírják.
Pajtás, dalolj hát, mondd utánam:
Mi volt a mi bajunk korábban,
hogy nem jártunk a föld porában?
Mi fájt szivednek és szivemnek
Caesar, Napoleon korában?
🌸
Kosztolányi Dezső
Ének a Semmiről
Amit ma tartok, azt elejtem,
amit ma tudtam, elfelejtem,
az arcomat kezembe rejtem,
s elnyúlok az üres sötétben,
a mélyen-áramló delejben.
Annál mi van, a semmi ősebb,
még énnekem is ismerősebb,
rossz sem lehet, mivel erősebb
és tartósabb is, mint az élet,
mely vérrel ázott és merő seb.
Szokatlan-új itt ez a köntös,
pár évre szóló, szűk, de göncös,
rossz gúnya, melyet a könny öntöz,
beh otthonos lesz majd a régi,
a végtelen, a bő, közömbös.
Én is öröktől ebbe voltam,
a semmiségre ráomoltan,
míg nem javultam és romoltam,
tanulni sem kell, tudjuk ezt rég:
eltűnni és feküdni holtan.
Ha félsz, a másvilágba írj át,
verd a halottak néma sírját,
tudd meg konok nyugalmuk írját,
de nem felelnek, úgy felelnek,
bírjuk mi is, ha ők kibírják.
Pajtás, dalolj hát, mondd utánam:
Mi volt a mi bajunk korábban,
hogy nem jártunk a föld porában?
Mi fájt szivednek és szivemnek
Caesar, Napoleon korában?
🌸
🌸
"A világnak végén
ülök a semmi szélén.
Előttem a nincsen,
mögöttem már minden.
Cipeltem a létem,
az volt minden kincsem.
Tudtam, merre menjek,
mégis eltévedtem."
Takács László
🌸
"A világnak végén
ülök a semmi szélén.
Előttem a nincsen,
mögöttem már minden.
Cipeltem a létem,
az volt minden kincsem.
Tudtam, merre menjek,
mégis eltévedtem."
Takács László
🌸
A Nagy Semmi
🌸
Minden voltunk
Semmik vagyunk.
🌸
Semmi a kincsem
Semmink sincsen.
🌸
Semmi az álom,
Hamar elszállott.
🌸
Semmibe értem
Semmivé váltam.
🌸
Semmi az élet
Semmi a halál.
🌸
Nincs már semmid ha meghaltál.
🌸
🌸
Minden voltunk
Semmik vagyunk.
🌸
Semmi a kincsem
Semmink sincsen.
🌸
Semmi az álom,
Hamar elszállott.
🌸
Semmibe értem
Semmivé váltam.
🌸
Semmi az élet
Semmi a halál.
🌸
Nincs már semmid ha meghaltál.
🌸
🌸
Deák Dávid
Semmi
Semmibe vágyom,
Ott vár egy álom,
Néha megállok,
Meg-megcsodálom.
Házak falára
Írta a napfény,
"Szíven talál, ha
Itt maradok én".
Hamuszürke reggel
Utolsó ébredés,
Táskás szemekkel
Néz rám a feledés.
Száz jót megéltem,
Száz szépet láttam,
Egyet reméltem,
Hogy jobbá váltam.
Elmúlok én is,
Mint megannyi társam,
Hamuvá válok,
Sír lesz az ágyam.
Ott lel az álom,
Örökké alszom,
Utoljára fejem
Párnámra hajtom.
Mondanék sokat,
Nincs, ki meghallja,
Nincs velem senki
E csöndes zajban.
Hallom a szívem,
Még egyet dobban,
Elhalkul lassan,
Nem vagyok, voltam.
Hófehér lepel
Borítja testem,
Minden szerettem
Itt áll mellettem.
Szívükben élek,
Testem elporlad,
Föld ad új otthont,
Istenem, hol vagy?
Emlék csupán,
Mi utánam marad,
Sírhalom mélyén
Elfogy a szavam.
Semmibe értem,
Semmivé váltam,
Semmi az álom,
Mit oly nagyon vártam.
Semmi az élet,
Menni, csak menni,
Semmi a halál,
Semmi a semmi.
Deák Dávid
Semmi
Semmibe vágyom,
Ott vár egy álom,
Néha megállok,
Meg-megcsodálom.
Házak falára
Írta a napfény,
"Szíven talál, ha
Itt maradok én".
Hamuszürke reggel
Utolsó ébredés,
Táskás szemekkel
Néz rám a feledés.
Száz jót megéltem,
Száz szépet láttam,
Egyet reméltem,
Hogy jobbá váltam.
Elmúlok én is,
Mint megannyi társam,
Hamuvá válok,
Sír lesz az ágyam.
Ott lel az álom,
Örökké alszom,
Utoljára fejem
Párnámra hajtom.
Mondanék sokat,
Nincs, ki meghallja,
Nincs velem senki
E csöndes zajban.
Hallom a szívem,
Még egyet dobban,
Elhalkul lassan,
Nem vagyok, voltam.
Hófehér lepel
Borítja testem,
Minden szerettem
Itt áll mellettem.
Szívükben élek,
Testem elporlad,
Föld ad új otthont,
Istenem, hol vagy?
Emlék csupán,
Mi utánam marad,
Sírhalom mélyén
Elfogy a szavam.
Semmibe értem,
Semmivé váltam,
Semmi az álom,
Mit oly nagyon vártam.
Semmi az élet,
Menni, csak menni,
Semmi a halál,
Semmi a semmi.
🌸
🌸
Takács László
A Világnak Végén
A világnak végén
ülök a semmi szélén.
Előttem a nincsen,
mögöttem már minden.
Cipeltem a létem,
az volt minden kincsem.
Tudtam, merre menjek,
mégis eltévedtem.
Végtelennek tűnő
kőtenger úton át,
dúdoltam magamban
az életem himnuszát.
Fogták a kezemet,
óvtak minden bajtól,
és én merítettem jóból,
merítettem rosszból.
A tejúton szaladtam,
kerestem az Édent.
Sötét éjeken, hol
minden semmivé lett.
Adtam, ha volt mit,
néha csak a semmit.
Cserébe pár szóért
megtehettem bármit.
A semmit akartam
mindenné tenni.
Először megélni,
aztán már csak lenni.
Éveimet raktam
óriás csokorba.
Bár sokszor átkoztam,
kívántam a pokolba.
Angyalok intettek,
ha tán félreléptem.
Vittek a jó útra,
mikor eltévedtem.
Szívemből egy darabot
mindenkinek adtam,
de így a végén
már kicsit elfáradtam.
Bűneimet tettem
egy fekete dobozba.
Bedobtam egy kútba,
most nagy kő van rajta.
Tele van a lelkem,
elveszett a semmi.
Olyan jó lenne
még kicsit szeretni.
A világnak végén
ülök a semmi szélén.
Tán valamire várva,
életembe zárva.
🌸
Takács László
A Világnak Végén
A világnak végén
ülök a semmi szélén.
Előttem a nincsen,
mögöttem már minden.
Cipeltem a létem,
az volt minden kincsem.
Tudtam, merre menjek,
mégis eltévedtem.
Végtelennek tűnő
kőtenger úton át,
dúdoltam magamban
az életem himnuszát.
Fogták a kezemet,
óvtak minden bajtól,
és én merítettem jóból,
merítettem rosszból.
A tejúton szaladtam,
kerestem az Édent.
Sötét éjeken, hol
minden semmivé lett.
Adtam, ha volt mit,
néha csak a semmit.
Cserébe pár szóért
megtehettem bármit.
A semmit akartam
mindenné tenni.
Először megélni,
aztán már csak lenni.
Éveimet raktam
óriás csokorba.
Bár sokszor átkoztam,
kívántam a pokolba.
Angyalok intettek,
ha tán félreléptem.
Vittek a jó útra,
mikor eltévedtem.
Szívemből egy darabot
mindenkinek adtam,
de így a végén
már kicsit elfáradtam.
Bűneimet tettem
egy fekete dobozba.
Bedobtam egy kútba,
most nagy kő van rajta.
Tele van a lelkem,
elveszett a semmi.
Olyan jó lenne
még kicsit szeretni.
A világnak végén
ülök a semmi szélén.
Tán valamire várva,
életembe zárva.
🌸
🌸
Domonkos Jolán
Semmik Vagyunk,
s Minden Leszünk
A semmiben nincsen semmi,
hiányzik belőle minden.
A minden hiányát észrevenni,
bizony mondom, az sem semmi.
A mindenben ott van minden,
a semmi is egy lépcsőszinten.
Ha belelépsz a semmibe,
megszűnik körülötted minden.
Ha nem látsz már sehol semmit,
és rajtad kívül más ott nincsen,
ne felejtsd el akkor azt, hogy
most már Te vagy ott a minden!
Ha meghaltál, nincs már semmid,
a tested is a földben pihen.
A lelked a mennyekbe száll,
ahol újra kezdhetsz mindent.
Ott majd megszűnik a semmi,
megtalálsz magadban mindent.
Körülvesz egy csodás világ,
másra szükséged már nincsen.
🌸
Domonkos Jolán
Semmik Vagyunk,
s Minden Leszünk
A semmiben nincsen semmi,
hiányzik belőle minden.
A minden hiányát észrevenni,
bizony mondom, az sem semmi.
A mindenben ott van minden,
a semmi is egy lépcsőszinten.
Ha belelépsz a semmibe,
megszűnik körülötted minden.
Ha nem látsz már sehol semmit,
és rajtad kívül más ott nincsen,
ne felejtsd el akkor azt, hogy
most már Te vagy ott a minden!
Ha meghaltál, nincs már semmid,
a tested is a földben pihen.
A lelked a mennyekbe száll,
ahol újra kezdhetsz mindent.
Ott majd megszűnik a semmi,
megtalálsz magadban mindent.
Körülvesz egy csodás világ,
másra szükséged már nincsen.
🌸
🌸
Tegnap még futottunk
Ma már csak ballagunk
🌸
Minden, amink van, csak varázs
Mint a Nagy Alföldi csodás délibáb.
Tegnap még futottunk
Ma már csak ballagunk
🌸
Minden, amink van, csak varázs
Mint a Nagy Alföldi csodás délibáb.
🌸
Az Abszolút Semmi Állapota
Írta: W. Allan
🌸
Az Abszolút Semmi Állapota
Írta: W. Allan
🌸
Ha tudatában vagy egy olyan állapotnak, amelyet "van"-nak - vagy valóságnak, vagy életnek - nevezel, ez egy másik állapotot feltételez, amelyet "nincs"-nek - vagy illúziónak, vagy valótlanságnak, vagy semmiségnek, vagy halálnak - nevezel.
Nem ismerheted az egyiket a másik nélkül. És így, hogy az élet megható legyen, mindig
véget ér. Pontosan ez az ami élővé teszi.
Az elevenség a változás, a mozgás. A mozgás mindig ott van ahol mindig vagy. Csak az folyamatosan változni látszik. És azt gondolod: "Hű, egy kicsit tovább, és meglesz az a dolog".
Remélem, nem megyünk tovább, hogy elveszítsük azt, ami már megvan. De ez minden teremtmény helyzetébe bele van építve, legyen az bármilyen magasan, vagy bármilyen mélyen. Ilyen értelemben tehát minden hely egy helyen van.
És csak az átmenet pillanatában veszünk észre különbséget: ha egy kicsit feljebb megyünk - nyerünk; ha egy kicsit lejjebb megyünk - csalódottságot, komorságot, veszteséget érzünk.
Egészen a halálba mehetsz lefelé; valahogy úgy tűnik, nehézséget okoz, hogy egészen felfelé menj.
A halál olyan véglegesnek tűnik. A semmi olyan nagyon, nagyon visszavonhatatlannak és véglegesnek tűnik. De ha ez így van, akkor mi van azzal a semmivel, ami azelőtt volt, hogy elkezdted?
Tehát, nem látjátok, amit kihagytunk a logikánkból - és ez része a játékszabályoknak, a játéknak, amit játszunk -, a mód, ahogyan becsapjuk magunkat, az az, hogy a semminek erőtlenséget tulajdonítunk, nem vesszük észre, hogy ez egy teljes logikai tévedés. Éppen ellenkezőleg.
Semmi sem kell ahhoz, hogy legyen valami, mert a semmi nélkül nem tudnánk, hogy mi a valami. Nem tudnád, hogy mi a forma a háttértér nélkül. Nem láthatnál semmit, ha nem lenne semmi a szemed mögött.
Most képzeld el magad egy gömbölyű szemmel - mindent látsz körös-körül. Na, de mi van középen? Látod? Még ha mindezt magam mögött látom is, hirtelen rájövök, hogy van valami az egésznek a közepén; van egy egész a valóság közepén. Mint ahogy most is úgy tűnik, hogy van, nem is annyira egy egész, hanem egy fal.
Ez mind csak vágyálom, mert ha meghaltál - halott vagy, látod!
Na, várjunk csak egy percet! Mi az a tudatállapot, ami így beszél? Ez valaki, aki mond valamit, aki valamit mondani akar. Nos, milyen érvet akar az a fajta ember kifejteni? Például "ha meghaltál, halott vagy, érted?" Ez az egyik olyan ember, aki uralni akarja a világot.
Megijesztenek benneteket a halállal: "A halál valóságos, látod, ne engedj a vágyálmoknak.
Ti mindannyian, akik túlvilágról, mennyországról, istenekről, misztikus élményekről és örökkévalóságról álmodoztok - ti mind csak vágyálmok vagytok. Nem néztek szembe a tényekkel." Milyen tényekkel?
Hogyan nézhetnék szembe a semmi tényével, ami definíció szerint nem tény?
Tehát, ha tényleg végigmész az egész úton, és megnézed, hogy mit érzel ...
Az örökre való eltűnés, az összes erőfeszítésed, az összes eredményed és az összes elért eredményed porrá és semmivé válásának kilátása láttán ... ?
Különös dolog, hogy a világ költészetében ez egy nagyon gyakori téma.
"A világi remény, melyre az emberek szívüket vetik, hamuvá válik - vagy virágzik;
és egyhamar, mint a hó a sivatag poros arcán Világít egy-két kis órát - eltűnik."
~ Omar Khayyám, The Rubaiyat of Omar Khayyam
A költészet minden fajtája a mulandóság témáját hangsúlyozza. És, van benne egyfajta nosztalgikus szépség.
"Egy lakomaterem kihalt, a mulatozás után minden vendég elment és útra kelt.
És az asztal, felborult poharakkal, szétmorzsolt szalvétákkal, kenyérmorzsákkal, piszkos késekkel és villákkal, üresen hever. És a nevetés csak az ember fejében visszhangzik ...
És aztán a visszhang elmúlik, az emlék, a nyomok mind eltűnnek."
Ez a vége, érted? Látjátok, hogy ez bizonyos értelemben azt mondja, hogy a legvalódibb állapot a Semmi állapota?
Ez az, amihez az egész el fog jutni. Ezekkel a fizikusokkal, akik azt gondolják, hogy az univerzum energiája lefelé folyik, sugárzás formájában szétoszlik, fokozatosan, fokozatosan, fokozatosan, fokozatosan, fokozatosan, amíg egyáltalán nem marad semmi.
És valamilyen okból kifolyólag ezt lehangolónak kellene találnunk.
De ha valaki azt állítja, hogy az alapvető valóság a Semmi, akkor honnan jön mindez? Nyilvánvalóan a Semmiből. Ismét megkapjátok, hogyan néz ki a szemetek mögött.
Szóval fel a fejjel, érted?
Ezt érti a buddhista filozófia azon, hogy "alapvetően mindannyian a Semmi vagyunk".
"Az elméd lényege (így van a szemed mögött) eredendően tiszta", a tiszta nem egy "nem piszkos történetű elmeállapotot" jelent, ahogyan azt a "puritán" szóval szokták mondani.
A tiszta azt jelenti, hogy "tiszta". Üres.
Az elme, a tudat olyan, mint egy tükör. Amit ki kellett csiszolni.
"Ki kell fényesítenem a tükröm! Meg kell tisztítanom az elmémet! Hogy oldott, nyugodt és tiszta fejű legyek". Buddha.
De az, aki megnyerte a versenyt, azt mondta: "Nincs tükör, és az elme természete eredendően Üresség. Hol van tehát bárhol is a por, ahol összegyűlhet?"
Így tehát, ha látod, hogy a Semmi az alapvető valóság, és látod, hogy ez a Te valóságod, akkor hogyan szennyezhetne be téged bármi?
Minden elképzelés arról, hogy félsz, és ki vagy borulva, és aggódsz, és így tovább, csak semmi, ez csak egy álom.
Mert valójában semmi sem vagy.
De ez a leghihetetlenebb Semmi.
"A közöny üressége", ami egyfajta üres üresség.
Ha úgy gondolsz erre a Semmire, mint puszta ürességre, és ragaszkodsz az üresség eszméjéhez, és valamiféle zordsághoz, akkor nem értetted meg.
"A Semmi valójában olyan, mint a tér semmije, amely magában foglalja az egész világegyetemet. Az összes napot, holdat és csillagot, a hegyeket és folyókat, a jó embereket és a rossz embereket, az állatokat és a rovarokat, az egészet. Mindent az Üresség tartalmaz. Tehát ebből az Ürességből származik Minden, és Te vagy az."
Mi más lehetnél?
Nem ismerheted az egyiket a másik nélkül. És így, hogy az élet megható legyen, mindig
véget ér. Pontosan ez az ami élővé teszi.
Az elevenség a változás, a mozgás. A mozgás mindig ott van ahol mindig vagy. Csak az folyamatosan változni látszik. És azt gondolod: "Hű, egy kicsit tovább, és meglesz az a dolog".
Remélem, nem megyünk tovább, hogy elveszítsük azt, ami már megvan. De ez minden teremtmény helyzetébe bele van építve, legyen az bármilyen magasan, vagy bármilyen mélyen. Ilyen értelemben tehát minden hely egy helyen van.
És csak az átmenet pillanatában veszünk észre különbséget: ha egy kicsit feljebb megyünk - nyerünk; ha egy kicsit lejjebb megyünk - csalódottságot, komorságot, veszteséget érzünk.
Egészen a halálba mehetsz lefelé; valahogy úgy tűnik, nehézséget okoz, hogy egészen felfelé menj.
A halál olyan véglegesnek tűnik. A semmi olyan nagyon, nagyon visszavonhatatlannak és véglegesnek tűnik. De ha ez így van, akkor mi van azzal a semmivel, ami azelőtt volt, hogy elkezdted?
Tehát, nem látjátok, amit kihagytunk a logikánkból - és ez része a játékszabályoknak, a játéknak, amit játszunk -, a mód, ahogyan becsapjuk magunkat, az az, hogy a semminek erőtlenséget tulajdonítunk, nem vesszük észre, hogy ez egy teljes logikai tévedés. Éppen ellenkezőleg.
Semmi sem kell ahhoz, hogy legyen valami, mert a semmi nélkül nem tudnánk, hogy mi a valami. Nem tudnád, hogy mi a forma a háttértér nélkül. Nem láthatnál semmit, ha nem lenne semmi a szemed mögött.
Most képzeld el magad egy gömbölyű szemmel - mindent látsz körös-körül. Na, de mi van középen? Látod? Még ha mindezt magam mögött látom is, hirtelen rájövök, hogy van valami az egésznek a közepén; van egy egész a valóság közepén. Mint ahogy most is úgy tűnik, hogy van, nem is annyira egy egész, hanem egy fal.
Ez mind csak vágyálom, mert ha meghaltál - halott vagy, látod!
Na, várjunk csak egy percet! Mi az a tudatállapot, ami így beszél? Ez valaki, aki mond valamit, aki valamit mondani akar. Nos, milyen érvet akar az a fajta ember kifejteni? Például "ha meghaltál, halott vagy, érted?" Ez az egyik olyan ember, aki uralni akarja a világot.
Megijesztenek benneteket a halállal: "A halál valóságos, látod, ne engedj a vágyálmoknak.
Ti mindannyian, akik túlvilágról, mennyországról, istenekről, misztikus élményekről és örökkévalóságról álmodoztok - ti mind csak vágyálmok vagytok. Nem néztek szembe a tényekkel." Milyen tényekkel?
Hogyan nézhetnék szembe a semmi tényével, ami definíció szerint nem tény?
Tehát, ha tényleg végigmész az egész úton, és megnézed, hogy mit érzel ...
Az örökre való eltűnés, az összes erőfeszítésed, az összes eredményed és az összes elért eredményed porrá és semmivé válásának kilátása láttán ... ?
Különös dolog, hogy a világ költészetében ez egy nagyon gyakori téma.
"A világi remény, melyre az emberek szívüket vetik, hamuvá válik - vagy virágzik;
és egyhamar, mint a hó a sivatag poros arcán Világít egy-két kis órát - eltűnik."
~ Omar Khayyám, The Rubaiyat of Omar Khayyam
A költészet minden fajtája a mulandóság témáját hangsúlyozza. És, van benne egyfajta nosztalgikus szépség.
"Egy lakomaterem kihalt, a mulatozás után minden vendég elment és útra kelt.
És az asztal, felborult poharakkal, szétmorzsolt szalvétákkal, kenyérmorzsákkal, piszkos késekkel és villákkal, üresen hever. És a nevetés csak az ember fejében visszhangzik ...
És aztán a visszhang elmúlik, az emlék, a nyomok mind eltűnnek."
Ez a vége, érted? Látjátok, hogy ez bizonyos értelemben azt mondja, hogy a legvalódibb állapot a Semmi állapota?
Ez az, amihez az egész el fog jutni. Ezekkel a fizikusokkal, akik azt gondolják, hogy az univerzum energiája lefelé folyik, sugárzás formájában szétoszlik, fokozatosan, fokozatosan, fokozatosan, fokozatosan, fokozatosan, amíg egyáltalán nem marad semmi.
És valamilyen okból kifolyólag ezt lehangolónak kellene találnunk.
De ha valaki azt állítja, hogy az alapvető valóság a Semmi, akkor honnan jön mindez? Nyilvánvalóan a Semmiből. Ismét megkapjátok, hogyan néz ki a szemetek mögött.
Szóval fel a fejjel, érted?
Ezt érti a buddhista filozófia azon, hogy "alapvetően mindannyian a Semmi vagyunk".
"Az elméd lényege (így van a szemed mögött) eredendően tiszta", a tiszta nem egy "nem piszkos történetű elmeállapotot" jelent, ahogyan azt a "puritán" szóval szokták mondani.
A tiszta azt jelenti, hogy "tiszta". Üres.
Az elme, a tudat olyan, mint egy tükör. Amit ki kellett csiszolni.
"Ki kell fényesítenem a tükröm! Meg kell tisztítanom az elmémet! Hogy oldott, nyugodt és tiszta fejű legyek". Buddha.
De az, aki megnyerte a versenyt, azt mondta: "Nincs tükör, és az elme természete eredendően Üresség. Hol van tehát bárhol is a por, ahol összegyűlhet?"
Így tehát, ha látod, hogy a Semmi az alapvető valóság, és látod, hogy ez a Te valóságod, akkor hogyan szennyezhetne be téged bármi?
Minden elképzelés arról, hogy félsz, és ki vagy borulva, és aggódsz, és így tovább, csak semmi, ez csak egy álom.
Mert valójában semmi sem vagy.
De ez a leghihetetlenebb Semmi.
"A közöny üressége", ami egyfajta üres üresség.
Ha úgy gondolsz erre a Semmire, mint puszta ürességre, és ragaszkodsz az üresség eszméjéhez, és valamiféle zordsághoz, akkor nem értetted meg.
"A Semmi valójában olyan, mint a tér semmije, amely magában foglalja az egész világegyetemet. Az összes napot, holdat és csillagot, a hegyeket és folyókat, a jó embereket és a rossz embereket, az állatokat és a rovarokat, az egészet. Mindent az Üresség tartalmaz. Tehát ebből az Ürességből származik Minden, és Te vagy az."
Mi más lehetnél?
🌸
🌸
Kovács Ákos Dániel
Sehol Lenni
Sosem volt percekben
láttalak nevetni.
Sehol volt helyeken
volt pénzem semennyi.
Megvettem a csöndet
tizenkét hajtinccsel.
Az a perc örök lett,
átélem senkivel.
Semmiszín szemedben
tarka láng lobogott.
Hideg volt, kerestem
lelkünknek lobogót.
Semmilyen nemzetként
vacogtunk a porban.
Bőrödre csillagfényt
leheltem azonban.
Senkik sem lehettünk,
így lettünk emberek.
A fagyban mibennünk
csak szívünk didereg.
🌸
Kovács Ákos Dániel
Sehol Lenni
Sosem volt percekben
láttalak nevetni.
Sehol volt helyeken
volt pénzem semennyi.
Megvettem a csöndet
tizenkét hajtinccsel.
Az a perc örök lett,
átélem senkivel.
Semmiszín szemedben
tarka láng lobogott.
Hideg volt, kerestem
lelkünknek lobogót.
Semmilyen nemzetként
vacogtunk a porban.
Bőrödre csillagfényt
leheltem azonban.
Senkik sem lehettünk,
így lettünk emberek.
A fagyban mibennünk
csak szívünk didereg.
🌸
🌸
