🌸
A Lélek Kertje
🌸
A Lélek Kertje
🌸
🌸
Mily jó, hogy a lélek szárnyal
szabadon, nincs a testbe zárva.
🌸
Mily jó, hogy a lélek szárnyal
szabadon, nincs a testbe zárva.
🌸
🌸
Lélekmadár
Mily jó, hogy a lélek szárnyal
szabadon, nincs a testbe zárva,
elbír bármiféle sötét árnnyal,
végtelen kapuja résnyire tárva,
tört álmok nyomdokán repül
képzelet vesztett versenyén,
világok sóhajára áttelepül,
felülemelkedik élők keservén,
a lélek nyughatatlan harcos,
tereken, utakon, szíveken,
álmokon átívelő, karcos
hegyeken átleng hidegen,
suttogó lelkek megtűrnek
édes álmokat, lágy érintéseket,
dühöt nem szeretve, eltűnnek
bottá csorbítva éles késeket,
jó lelkek mindig a szépet keresik,
nehéz életek terheit átveszik,
új, nyerő, élhető útra terelik,
beteg szíveket tovább nem terhelik,
bőr börtönébe zárt test
nem szabadul, csak ha út végére ér,
lélekmadár helyet nem keres,
övé a végtelen s a mindenség.
Pfluger Ferenc
Lélekmadár
Mily jó, hogy a lélek szárnyal
szabadon, nincs a testbe zárva,
elbír bármiféle sötét árnnyal,
végtelen kapuja résnyire tárva,
tört álmok nyomdokán repül
képzelet vesztett versenyén,
világok sóhajára áttelepül,
felülemelkedik élők keservén,
a lélek nyughatatlan harcos,
tereken, utakon, szíveken,
álmokon átívelő, karcos
hegyeken átleng hidegen,
suttogó lelkek megtűrnek
édes álmokat, lágy érintéseket,
dühöt nem szeretve, eltűnnek
bottá csorbítva éles késeket,
jó lelkek mindig a szépet keresik,
nehéz életek terheit átveszik,
új, nyerő, élhető útra terelik,
beteg szíveket tovább nem terhelik,
bőr börtönébe zárt test
nem szabadul, csak ha út végére ér,
lélekmadár helyet nem keres,
övé a végtelen s a mindenség.
Pfluger Ferenc
🌸
🌸
Az Ember Lélektelensége
és Képmutatása
🌸
Angolból Nyersfordítás
🌸
Az Ember Lélektelensége
és Képmutatása
🌸
Angolból Nyersfordítás
🌸
Minden, ami most történik, járványok, háborúk, kataklizmák ...
Egyenes következménye az ember lélektelenségének, minden emberi elvetésének, isteni rangra emelésének, az önzésnek, a kapzsiságnak, a kegyetlenségnek, a primitív lélektelen gondolkodásnak.
Mindennek az oka az emberek.
Ideje ezt megérteni, és abbahagyni a különféle agymosó összeesküvések mindenféle diplomáciai elméletének építését.
A modern emberek állandóan kifogásokat találnak erkölcstelen és lélektelen tetteikre.
Úgy tűnik, hamarosan elkezdenek gyerekeket enni, és ez a vadság jogos lesz.
https://www.verseskonyv.com/gyermek-kereskedeacutes.html
A modern emberekben, bajaikban és minden szörnyűségben, ami a világon történik, mindenki hibás, kivéve saját magát. A szegények számára ez: hatóságok, gazdagok, csak azok, akik jobb életet élnek náluk.
A gazdagoknak és a hatalmon lévőknek természetesen vannak hétköznapi emberei. Megdöbbentő az az önbizalmuk, hogy minden, amijük van, az egyedüli érdemük, hogy minden, ami nekik adatik, legalábbis Istentől származik. Valójában a két kategória nem különbözik egymástól.
Adj egy embernek hatalmat és pénzt, és meglátod az igazi arcát.
Mindketten a világegyetem koronájának tartják magukat. Mindkét kategória magabiztosan hiszi, hogy mindennek, amit tesz, van valami különleges jelentése, és az egész világ tartozik nekik valamivel.
A nárcisztikus beszélők önző arroganciájukban és nárcizmusukban kürtölik kizárólagosságukat. Úgy tűnik, hogy az emberek visszatértek a primitív rendszerhez.
Pusztítjuk a természetet, kivágjuk az erdőket, megöljük az állatokat, megöljük egymást, és már nem beszélhetünk a magunkfajták pusztításáról.
Elképesztő módszerrel romboljuk le ezt a világot. A kifogások óceánját találtuk ki magunknak, nem teremtettünk magunknak isteneket és vallásokat, és ez minden, hogy igazoljuk létünket.
Néhány pszichológus és más guru ér valamit. Hallgatjuk az őrülteket, akik minden sarkon a pozitívumról kiabálnak, amikor a folyó körül vér folyik, gyerekek halnak meg, és a sátáni posztulátumok már megszokottakká váltak.
Sok pszichológust meghallgatva a pozitívumot áldásnak és minden probléma elől való menekülésnek tekintjük, nem vesszük észre, hogy egy normális ember nem lehet boldog egy olyan társadalomban, ahol annyi bánat és szenvedés, vér és igazságtalanság. Van itt egy szörnyű titok – a pozitívum a képmutatás legmagasabb foka.
Gyönyörködünk az aljas látványban a kütyüink képernyőjéről, hisz ez normális.
Gazdagsággal, dolgokkal, erővel, megjelenéssel, sőt gyilkolni tudással mérjük egymást, figyelembe véve ezt a felsőbbrendűséget, miközben az egyetlen felsőbbrendű ezen a világon a kedvesség felsőbbrendűsége.
Annyira megszerettük a dolgokat, hogy elfelejtettük, hogy arra teremtették őket, hogy használjuk, és az embereket szerették, és nem fordítva.
Elfelejtettük és elutasítottuk az olyan örökkévaló fogalmakat, mint a szégyen, lelkiismeret, szerénység, becsület, erkölcs, igazságérzet, kedvesség, együttérzés, és megtéptük a lelkünket.
Egyszerűen elfelejtettük, hogy mi a jó és mi a rossz, az alapot, fekete - fehéret, úgy díszítjük ezt a világot, hogy minden utálatosságra és borzalomra találjunk mentséget.
Bemutatjuk személyes életünket, beleértve az intim életet is, abban a hitben, hogy ez a norma.
Elutasítottunk és elfelejtettünk mindent, amit őseink tanítottak nekünk, minden generáción keresztül szerzett tapasztalatukat, vért és verejtéket, semmivé lettünk.
Elutasítottuk az ősrégi kultúrákat, abbahagytuk a klasszikusok olvasását, mert nincs szükségünk a bölcsességükre, mert a szerkentyűinkben és olcsó könyveinkben megvan az a csekély elménkhez szükséges apróság.
Tiszteljük az erőt, a gorombaságot, az arroganciát, a gyakorlatiasságot, a sikert, a lelketlenséget, a spiritualitás hiányát, a kegyetlenséget, a kapzsiságot, az arroganciát, hosszan sorolhatjuk, egyszóval mindent, ami egy normális ember számára természetellenes.
De az a tény, hogy éppen ellenkezőleg, egy spirituális, erkölcsi, mély ember jele, az elavult tulajdonságok rangjára emeltük, amelyek megzavarják „isteni fejlődésünket”.
A normális embereket pedig számkivetettekké változtattuk, beleavatkozva primitív, lélektelen létünkbe.
Úgy megyünk a céljaink felé, hogy mindent és mindenkit elpusztítunk körülöttünk. Az anyagi, személyes jólét minden eszközzel életünk fő célja.
Okosnak tartjuk magunkat? Szégyentelenek, ezért hülyék vagyunk, mert nem értjük, mit csinálunk.
Még imádkozunk is az isteneinkhez, emberek által kitalált, divat lett, de a lelkünkben nem hiszünk bennük, nincs isten a lelkünkben, ott üres. Jó emberek elvileg nem léteznek, csak olyanok vannak, akik megpróbálnak azok lenni. De még a próbálkozás gondolatát is elutasítottuk, mert semmi haszna nincs, nem praktikus. És mi a következő a bölcsek nélkül? Ez egy „fényes” jövő számunkra és gyermekeink számára?
Állj meg és nézz körül. Jön az „utónap”, kopogtat az ajtókon, tönkretesz minket és városainkat, minden, amit fontosnak tartottunk, összeomlik és haldoklik.
Mi magunk fűrészeltük az ágat, amelyen ültünk, mi magunk pusztítottuk el szinte ezt a világot, mindent magunk csináltunk, saját kezünkkel.
Vicces lenne végignézni kínjainkat, ha nem haltak volna meg velünk, mi lélektelen teremtmények a bűneink miatt az igazi, jó, kedves, emberi arcot megőrző emberek kis százaléka.
Miért kellene fizetniük?
A közöny, a szívtelenség, az önzés, a kapzsiság, a kegyetlenség ennek a világnak a szimbólumává vált.
A világ kaotikusan őrült. Megsemmisítésre vizsgáztunk, mindent tönkretettünk. És most egy másik kérdés előtt állunk: képesek leszünk-e olyan jó építők lenni, mint a rombolók. Most 2022-ben hasonló események zajlanak, a világ a küszöbön áll, sajnos nagy valószínűséggel nem hivatott megismételni az akkori építők eredményét, túl mély a lelki bukás.
Szóval mit akartunk?
Arra számítottunk, hogy minden olyan lesz, mint régen, és a világ, aki irányítja és megteremtette, mindenről szemet huny?
Mindenkinek eljött a baj és a megtorlás ideje, gazdagnak és szegénynek egyaránt, mert nincs köztünk különbség. Ami körülöttünk történik, az csak a kezdet, és megérdemeljük.
Mert nincs rosszabb bűn a közönynél és a szívtelenségnél.
A lélektelen világ pusztulásra van ítélve.
Valóban őrültek vagyunk, gyógyíthatatlanul őrültek mind gondolkodásunkban, mind szemléletünkben.
A világban zajló események ezt elevenen igazolják.
Forrás:
https://www.soulask.com/the-soullessness-and-hypocrisy-of-man-this-world-is-doomed/
Egyenes következménye az ember lélektelenségének, minden emberi elvetésének, isteni rangra emelésének, az önzésnek, a kapzsiságnak, a kegyetlenségnek, a primitív lélektelen gondolkodásnak.
Mindennek az oka az emberek.
Ideje ezt megérteni, és abbahagyni a különféle agymosó összeesküvések mindenféle diplomáciai elméletének építését.
A modern emberek állandóan kifogásokat találnak erkölcstelen és lélektelen tetteikre.
Úgy tűnik, hamarosan elkezdenek gyerekeket enni, és ez a vadság jogos lesz.
https://www.verseskonyv.com/gyermek-kereskedeacutes.html
A modern emberekben, bajaikban és minden szörnyűségben, ami a világon történik, mindenki hibás, kivéve saját magát. A szegények számára ez: hatóságok, gazdagok, csak azok, akik jobb életet élnek náluk.
A gazdagoknak és a hatalmon lévőknek természetesen vannak hétköznapi emberei. Megdöbbentő az az önbizalmuk, hogy minden, amijük van, az egyedüli érdemük, hogy minden, ami nekik adatik, legalábbis Istentől származik. Valójában a két kategória nem különbözik egymástól.
Adj egy embernek hatalmat és pénzt, és meglátod az igazi arcát.
Mindketten a világegyetem koronájának tartják magukat. Mindkét kategória magabiztosan hiszi, hogy mindennek, amit tesz, van valami különleges jelentése, és az egész világ tartozik nekik valamivel.
A nárcisztikus beszélők önző arroganciájukban és nárcizmusukban kürtölik kizárólagosságukat. Úgy tűnik, hogy az emberek visszatértek a primitív rendszerhez.
Pusztítjuk a természetet, kivágjuk az erdőket, megöljük az állatokat, megöljük egymást, és már nem beszélhetünk a magunkfajták pusztításáról.
Elképesztő módszerrel romboljuk le ezt a világot. A kifogások óceánját találtuk ki magunknak, nem teremtettünk magunknak isteneket és vallásokat, és ez minden, hogy igazoljuk létünket.
Néhány pszichológus és más guru ér valamit. Hallgatjuk az őrülteket, akik minden sarkon a pozitívumról kiabálnak, amikor a folyó körül vér folyik, gyerekek halnak meg, és a sátáni posztulátumok már megszokottakká váltak.
Sok pszichológust meghallgatva a pozitívumot áldásnak és minden probléma elől való menekülésnek tekintjük, nem vesszük észre, hogy egy normális ember nem lehet boldog egy olyan társadalomban, ahol annyi bánat és szenvedés, vér és igazságtalanság. Van itt egy szörnyű titok – a pozitívum a képmutatás legmagasabb foka.
Gyönyörködünk az aljas látványban a kütyüink képernyőjéről, hisz ez normális.
Gazdagsággal, dolgokkal, erővel, megjelenéssel, sőt gyilkolni tudással mérjük egymást, figyelembe véve ezt a felsőbbrendűséget, miközben az egyetlen felsőbbrendű ezen a világon a kedvesség felsőbbrendűsége.
Annyira megszerettük a dolgokat, hogy elfelejtettük, hogy arra teremtették őket, hogy használjuk, és az embereket szerették, és nem fordítva.
Elfelejtettük és elutasítottuk az olyan örökkévaló fogalmakat, mint a szégyen, lelkiismeret, szerénység, becsület, erkölcs, igazságérzet, kedvesség, együttérzés, és megtéptük a lelkünket.
Egyszerűen elfelejtettük, hogy mi a jó és mi a rossz, az alapot, fekete - fehéret, úgy díszítjük ezt a világot, hogy minden utálatosságra és borzalomra találjunk mentséget.
Bemutatjuk személyes életünket, beleértve az intim életet is, abban a hitben, hogy ez a norma.
Elutasítottunk és elfelejtettünk mindent, amit őseink tanítottak nekünk, minden generáción keresztül szerzett tapasztalatukat, vért és verejtéket, semmivé lettünk.
Elutasítottuk az ősrégi kultúrákat, abbahagytuk a klasszikusok olvasását, mert nincs szükségünk a bölcsességükre, mert a szerkentyűinkben és olcsó könyveinkben megvan az a csekély elménkhez szükséges apróság.
Tiszteljük az erőt, a gorombaságot, az arroganciát, a gyakorlatiasságot, a sikert, a lelketlenséget, a spiritualitás hiányát, a kegyetlenséget, a kapzsiságot, az arroganciát, hosszan sorolhatjuk, egyszóval mindent, ami egy normális ember számára természetellenes.
De az a tény, hogy éppen ellenkezőleg, egy spirituális, erkölcsi, mély ember jele, az elavult tulajdonságok rangjára emeltük, amelyek megzavarják „isteni fejlődésünket”.
A normális embereket pedig számkivetettekké változtattuk, beleavatkozva primitív, lélektelen létünkbe.
Úgy megyünk a céljaink felé, hogy mindent és mindenkit elpusztítunk körülöttünk. Az anyagi, személyes jólét minden eszközzel életünk fő célja.
Okosnak tartjuk magunkat? Szégyentelenek, ezért hülyék vagyunk, mert nem értjük, mit csinálunk.
Még imádkozunk is az isteneinkhez, emberek által kitalált, divat lett, de a lelkünkben nem hiszünk bennük, nincs isten a lelkünkben, ott üres. Jó emberek elvileg nem léteznek, csak olyanok vannak, akik megpróbálnak azok lenni. De még a próbálkozás gondolatát is elutasítottuk, mert semmi haszna nincs, nem praktikus. És mi a következő a bölcsek nélkül? Ez egy „fényes” jövő számunkra és gyermekeink számára?
Állj meg és nézz körül. Jön az „utónap”, kopogtat az ajtókon, tönkretesz minket és városainkat, minden, amit fontosnak tartottunk, összeomlik és haldoklik.
Mi magunk fűrészeltük az ágat, amelyen ültünk, mi magunk pusztítottuk el szinte ezt a világot, mindent magunk csináltunk, saját kezünkkel.
Vicces lenne végignézni kínjainkat, ha nem haltak volna meg velünk, mi lélektelen teremtmények a bűneink miatt az igazi, jó, kedves, emberi arcot megőrző emberek kis százaléka.
Miért kellene fizetniük?
A közöny, a szívtelenség, az önzés, a kapzsiság, a kegyetlenség ennek a világnak a szimbólumává vált.
A világ kaotikusan őrült. Megsemmisítésre vizsgáztunk, mindent tönkretettünk. És most egy másik kérdés előtt állunk: képesek leszünk-e olyan jó építők lenni, mint a rombolók. Most 2022-ben hasonló események zajlanak, a világ a küszöbön áll, sajnos nagy valószínűséggel nem hivatott megismételni az akkori építők eredményét, túl mély a lelki bukás.
Szóval mit akartunk?
Arra számítottunk, hogy minden olyan lesz, mint régen, és a világ, aki irányítja és megteremtette, mindenről szemet huny?
Mindenkinek eljött a baj és a megtorlás ideje, gazdagnak és szegénynek egyaránt, mert nincs köztünk különbség. Ami körülöttünk történik, az csak a kezdet, és megérdemeljük.
Mert nincs rosszabb bűn a közönynél és a szívtelenségnél.
A lélektelen világ pusztulásra van ítélve.
Valóban őrültek vagyunk, gyógyíthatatlanul őrültek mind gondolkodásunkban, mind szemléletünkben.
A világban zajló események ezt elevenen igazolják.
Forrás:
https://www.soulask.com/the-soullessness-and-hypocrisy-of-man-this-world-is-doomed/
🌸
🌸
"A normális embereket pedig számkivetettekké változtattuk ... "
🌸
"Számtalanszor kigúnyolják azt, ki valamiért más ..."
"A normális embereket pedig számkivetettekké változtattuk ... "
🌸
"Számtalanszor kigúnyolják azt, ki valamiért más ..."
🌸
🌸
A Mai Világ
🌸
A hazugság az IGAZ ...
24 Órán keresztül a TV csatornákon ...
Az igaz szó büntetendő,
a tömeggyilkosság szent.
Kommunizmusból kapitalizmusba,
kapitalizmusból globalizmusba.
Civilizációból civilizációba.
Élősködő zsarnokságból élősködők zsarnokságába.
Rabszolga mindig kerül ám,
mert könnyebb a rabszolgaság mint a szabadság.
A józan ész, a jó érzés, a jóakarat már csak mendemonda maradt.
Ahol sok a hülye és egyre csak mindenki hülyébb,
ott egyre csak jobban szorul ki a valóság.
Érték lesz a selejt, dicsőséges a gaz.
A papír az isten, apostol a hazug, szentség a tolvajlás.
Rémálom a valóság, tény a képzelet.
Terrorizmus az önvédelem, életvitel a rombolás.
A Mai Világ
🌸
A hazugság az IGAZ ...
24 Órán keresztül a TV csatornákon ...
Az igaz szó büntetendő,
a tömeggyilkosság szent.
Kommunizmusból kapitalizmusba,
kapitalizmusból globalizmusba.
Civilizációból civilizációba.
Élősködő zsarnokságból élősködők zsarnokságába.
Rabszolga mindig kerül ám,
mert könnyebb a rabszolgaság mint a szabadság.
A józan ész, a jó érzés, a jóakarat már csak mendemonda maradt.
Ahol sok a hülye és egyre csak mindenki hülyébb,
ott egyre csak jobban szorul ki a valóság.
Érték lesz a selejt, dicsőséges a gaz.
A papír az isten, apostol a hazug, szentség a tolvajlás.
Rémálom a valóság, tény a képzelet.
Terrorizmus az önvédelem, életvitel a rombolás.
🌸
🌸
Farkas Szabina Judit
Gonoszok
Vannak szélhámosok,
lelketlen emberek,
sötét felhőkön ülő
kegyetlen gengszterek.
Vannak bolondok,
vannak rendbontók,
vannak kik bántanak,
és szemünkbe hazudók.
Vannak szürkék,
vannak csak széltolók,
élnek köztünk ma is
szép lelkeket rombolók.
Vannak még gyilkosok,
vannak csak lapulók,
s kopottá vált lelkükben
mérgeket kavarók.
Vannak még gonoszok,
vannak még közöttünk.
De fizetséget adnak majd;
lelkükre egyszer az ördög ül!
🌸
Farkas Szabina Judit
Gonoszok
Vannak szélhámosok,
lelketlen emberek,
sötét felhőkön ülő
kegyetlen gengszterek.
Vannak bolondok,
vannak rendbontók,
vannak kik bántanak,
és szemünkbe hazudók.
Vannak szürkék,
vannak csak széltolók,
élnek köztünk ma is
szép lelkeket rombolók.
Vannak még gyilkosok,
vannak csak lapulók,
s kopottá vált lelkükben
mérgeket kavarók.
Vannak még gonoszok,
vannak még közöttünk.
De fizetséget adnak majd;
lelkükre egyszer az ördög ül!
🌸
🌸
Hegedüs Csaba
Lelketlen Emberek
Közeleg a nap, még közelebb a perc,
Száműzetés, vétek, ki felszólalni nem mert.
Bűnre száll, bűnre megy,
Sokra mennek a becstelenek.
Nem törődnek, nem kérdeznek,
Meggondolatlanul cselekszenek.
Lázadás, bűnözés, lelketlen emberek,
Ártani másoknak, lelkiismeretlenek.
Már nem egy virágzó ország, félelemben élnek,
Bármelyik nap utolsó lehet, talán haza sem térnek.
Tízparancsolatot megszegve nem ismernek félelmet,
bárcsak tudnák azt, gazdagság nem ment meg.
Mikor majd őelőtte állsz,
Gazdagság, nagy ház, sok kocsi nem ment meg.
Bűneidre gondolván, miket elkövetted.
Döntését meghozván, bűnös, tiszta-e lelked?
🌸
Hegedüs Csaba
Lelketlen Emberek
Közeleg a nap, még közelebb a perc,
Száműzetés, vétek, ki felszólalni nem mert.
Bűnre száll, bűnre megy,
Sokra mennek a becstelenek.
Nem törődnek, nem kérdeznek,
Meggondolatlanul cselekszenek.
Lázadás, bűnözés, lelketlen emberek,
Ártani másoknak, lelkiismeretlenek.
Már nem egy virágzó ország, félelemben élnek,
Bármelyik nap utolsó lehet, talán haza sem térnek.
Tízparancsolatot megszegve nem ismernek félelmet,
bárcsak tudnák azt, gazdagság nem ment meg.
Mikor majd őelőtte állsz,
Gazdagság, nagy ház, sok kocsi nem ment meg.
Bűneidre gondolván, miket elkövetted.
Döntését meghozván, bűnös, tiszta-e lelked?
🌸
🌸
Meggyógyul a lélek, ha leteszi terhét,
ha a tüske többé nem szúr legbelül,
ha elcsendesíted a csapongó elmét,
ha minden kis darab a helyére kerül.
🌸
Aranyosi Ervin:
Hallgasd Meg a Lelkét!
Próbálj tiszta szívvel, a másikra figyelni!
Hadd érezze végre fontosnak magát!
Ezáltal tud szíve megnyugvásra lelni.
s felszakadhat ettől lelkében a gát.
Elláthatod olykor néhány jó tanáccsal,
jó, ha képzelt útján “végig vezeted”.
Megtanítod Őt is, hogyan bánjon mással,
hogyan vezérelje szívét szeretet!
Próbáld meghallgatni, mit lelkébe zárva
őriz, mert szégyenli azt megosztani!
Úgy érzi magányos, megtagadott, árva,
de hiszi képes lesz tán megoldani!
Így szerez magának lelki betegséget,
amiből egy testi változás fakad,
darálja magában, de sosem ér véget,
mert malomkereke benne elakad.T
alán hallottad már, a kimondott szónak,
mélyebb, lelki síkon komoly súlya van.
Ezért kell letenni, ne bánthasson holnap,
hadd legyen a lélek végre súlytalan.
Mondja ki és halld meg, ami lelkét nyomja,
ne maradjon benne, nem lehet titok!
Ne bánthassa lelkét, hadd jöjjön ki gondja,
legyen az a lélek a világra nyitott!
Sértések, kudarcok, megélt sérülések,
megannyi fájdalmas megbetegítő!
Mind-mind a lélekbe fájó sebet vésnek…
Mindaz, ami kínoz, hadd bukjon elő!
Meggyógyul a lélek, ha leteszi terhét,
ha a tüske többé nem szúr legbelül,
ha elcsendesíted a csapongó elmét,
ha minden kis darab a helyére kerül.
🌸
Meggyógyul a lélek, ha leteszi terhét,
ha a tüske többé nem szúr legbelül,
ha elcsendesíted a csapongó elmét,
ha minden kis darab a helyére kerül.
🌸
Aranyosi Ervin:
Hallgasd Meg a Lelkét!
Próbálj tiszta szívvel, a másikra figyelni!
Hadd érezze végre fontosnak magát!
Ezáltal tud szíve megnyugvásra lelni.
s felszakadhat ettől lelkében a gát.
Elláthatod olykor néhány jó tanáccsal,
jó, ha képzelt útján “végig vezeted”.
Megtanítod Őt is, hogyan bánjon mással,
hogyan vezérelje szívét szeretet!
Próbáld meghallgatni, mit lelkébe zárva
őriz, mert szégyenli azt megosztani!
Úgy érzi magányos, megtagadott, árva,
de hiszi képes lesz tán megoldani!
Így szerez magának lelki betegséget,
amiből egy testi változás fakad,
darálja magában, de sosem ér véget,
mert malomkereke benne elakad.T
alán hallottad már, a kimondott szónak,
mélyebb, lelki síkon komoly súlya van.
Ezért kell letenni, ne bánthasson holnap,
hadd legyen a lélek végre súlytalan.
Mondja ki és halld meg, ami lelkét nyomja,
ne maradjon benne, nem lehet titok!
Ne bánthassa lelkét, hadd jöjjön ki gondja,
legyen az a lélek a világra nyitott!
Sértések, kudarcok, megélt sérülések,
megannyi fájdalmas megbetegítő!
Mind-mind a lélekbe fájó sebet vésnek…
Mindaz, ami kínoz, hadd bukjon elő!
Meggyógyul a lélek, ha leteszi terhét,
ha a tüske többé nem szúr legbelül,
ha elcsendesíted a csapongó elmét,
ha minden kis darab a helyére kerül.
🌸
🌸
Tordai Mihályné
Fájón
Cudar világ ez a miénk!
Vannak lelketlen emberek,
kikben bízni nem lehet!
Ártalmas, romboló akarat
élteti hitványságukat!
Békesség, barátság, szeretet
nem lakott szívükben sohasem!
Csak játékot űznek veled,
megbénítják az életedet!
Ha okát tőlük kérdezed,
megcáfolják, nem létezett!
Az adott szó "sivár-beszéd",
vajon mennyit hazudnak még?
Ne engedd áltatni magadat,
hiszen a bizonytalanság
szívedben úgyis ott marad!
Nagykálló, 2018. március 2.
🌸
Tordai Mihályné
Fájón
Cudar világ ez a miénk!
Vannak lelketlen emberek,
kikben bízni nem lehet!
Ártalmas, romboló akarat
élteti hitványságukat!
Békesség, barátság, szeretet
nem lakott szívükben sohasem!
Csak játékot űznek veled,
megbénítják az életedet!
Ha okát tőlük kérdezed,
megcáfolják, nem létezett!
Az adott szó "sivár-beszéd",
vajon mennyit hazudnak még?
Ne engedd áltatni magadat,
hiszen a bizonytalanság
szívedben úgyis ott marad!
Nagykálló, 2018. március 2.
🌸
🌸
Ahogy a Föld forog, mi is változunk.
Pokrócok a lelketlen emberek,
add Uram, hogy ilyen soha ne legyek!
🌸
Zimán Hajnalka
Lelkiismeret
Semmi ágán ül a lelkiismeret,
ne keresd, mélyen rejtőzik valahol.
Megfoghatatlan érzés, nincs sehol,
sötét odún megbúvó képzelet,
test nélküli lény, szárnyaló gondolat.
Árnyékként követ, intő jeladó,
szív húrjain, muzsikáló adó-
vevő, úgy zakatol, mint a gyorsvonat.
Világtalan világban, vaksötétben
bolyongsz, láthatatlan kézzel átkarolsz,
ha bánat ér, felemelsz, hozzám hajolsz.
Míg velem vagy, és szemem tükrében
látod önmagad, félnem nincs miért,
ha testem elhagyod, utánad halok,
mivel szív nélkül élni nem akarok.
Távol jársz, nem számít már, ki mit ígért.
Ahogy a Föld forog, mi is változunk.
Pokrócok a lelketlen emberek,
add Uram, hogy ilyen soha ne legyek!
Bízva bízunk, egy szebb jövőt álmodunk.
🌸
Ahogy a Föld forog, mi is változunk.
Pokrócok a lelketlen emberek,
add Uram, hogy ilyen soha ne legyek!
🌸
Zimán Hajnalka
Lelkiismeret
Semmi ágán ül a lelkiismeret,
ne keresd, mélyen rejtőzik valahol.
Megfoghatatlan érzés, nincs sehol,
sötét odún megbúvó képzelet,
test nélküli lény, szárnyaló gondolat.
Árnyékként követ, intő jeladó,
szív húrjain, muzsikáló adó-
vevő, úgy zakatol, mint a gyorsvonat.
Világtalan világban, vaksötétben
bolyongsz, láthatatlan kézzel átkarolsz,
ha bánat ér, felemelsz, hozzám hajolsz.
Míg velem vagy, és szemem tükrében
látod önmagad, félnem nincs miért,
ha testem elhagyod, utánad halok,
mivel szív nélkül élni nem akarok.
Távol jársz, nem számít már, ki mit ígért.
Ahogy a Föld forog, mi is változunk.
Pokrócok a lelketlen emberek,
add Uram, hogy ilyen soha ne legyek!
Bízva bízunk, egy szebb jövőt álmodunk.
🌸
🌸
Adj egy embernek hatalmat és pénzt,
és meglátod az igazi arcát.
Adj egy embernek hatalmat és pénzt,
és meglátod az igazi arcát.
🌸
🌸
Tóth-Baróta Adrienn
A Madár
Valahol nagyon messze, túl az Óperencián,
a Végtelen kertjében élt egy különös madár.
Titkát ki megfejti, annak feltárja a jövőt,
de mindeddig senki nem tudta megérteni őt.
Egy délután arra tévedt a névtelen bolond,
nyakában lógott egy átkozott, rémes rézkolomp,
mellyel megbélyegezték a lelketlen emberek,
ezért bal szeme sírt, míg a másik csak nevetett.
A madár azonnal szívébe zárta,
aprócska szárnyait szélesre tárta,
kebléből búsan feltört az ének,
s a bolond lassan mindent megértett:
Számtalanszor kigúnyolják azt, ki valamiért más,
de az igaz barát látja a benned rejlő csodát.
🌸
Tóth-Baróta Adrienn
A Madár
Valahol nagyon messze, túl az Óperencián,
a Végtelen kertjében élt egy különös madár.
Titkát ki megfejti, annak feltárja a jövőt,
de mindeddig senki nem tudta megérteni őt.
Egy délután arra tévedt a névtelen bolond,
nyakában lógott egy átkozott, rémes rézkolomp,
mellyel megbélyegezték a lelketlen emberek,
ezért bal szeme sírt, míg a másik csak nevetett.
A madár azonnal szívébe zárta,
aprócska szárnyait szélesre tárta,
kebléből búsan feltört az ének,
s a bolond lassan mindent megértett:
Számtalanszor kigúnyolják azt, ki valamiért más,
de az igaz barát látja a benned rejlő csodát.
🌸
🌸
TÓTH ÁRPÁD
Lélektől Lélekig
Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
Lélektől Lélekig
Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
🌸
