Az Élet egy küzdőtér, hol vad harcok dúlnak ...
Nem érsz rá Szeretni! Virágot nevelni,
S ha gyermeked kérdez, nincs időd felelni.
Mindennapi harcod foggal-körömmel vívod.
Jöjj hát ide pihenni, ha már végképp nem bírod.
Nem érsz rá Szeretni! Virágot nevelni,
S ha gyermeked kérdez, nincs időd felelni.
Mindennapi harcod foggal-körömmel vívod.
Jöjj hát ide pihenni, ha már végképp nem bírod.
Tandari Éva
A Csönd Szigete Vár
A Csönd Szigete az én kis otthonom.
Itt béke van! Jöjj el, ha elfáradtál nagyon.
Itt elkerülheted a rohanó világ zaját,
Elfeledheted az Idő vad rohamát.
Itt nem kérdez senki, hát nem kell, hogy felelj,
És nem kell hogy "Jó" légy, hogy magadra ügyelj.
Az sem kell, hogy köszönj: csak jöjj be, és pihenj!
Hogy erőd legyen küzdeni, ha már muszáj, hogy menj.
Az Élet egy küzdőtér, hol vad harcok dúlnak,
Hol döntő szerepe van minden órának, és napnak.
S tán még a perced sem lehet egészen a Tiéd!
Föl kell áldoznod azt is; a túlélés tüzén.
Nem érsz rá Szeretni! Virágot nevelni,
S ha gyermeked kérdez, nincs időd felelni.
Mindennapi harcod foggal-körömmel vívod.
Jöjj hát ide pihenni, ha már végképp nem bírod.
Itt nincs IDŐ, nincs HARC, s nincs HATALOM.
Itt a CSEND lépdel körötted, puha lábakon.
Itt szabad sírni, és szabad semmit sem tenni.
Itt szabad csak úgy egyszerűen;
EMBERNEK LENNI.
A Csönd Szigete Vár
A Csönd Szigete az én kis otthonom.
Itt béke van! Jöjj el, ha elfáradtál nagyon.
Itt elkerülheted a rohanó világ zaját,
Elfeledheted az Idő vad rohamát.
Itt nem kérdez senki, hát nem kell, hogy felelj,
És nem kell hogy "Jó" légy, hogy magadra ügyelj.
Az sem kell, hogy köszönj: csak jöjj be, és pihenj!
Hogy erőd legyen küzdeni, ha már muszáj, hogy menj.
Az Élet egy küzdőtér, hol vad harcok dúlnak,
Hol döntő szerepe van minden órának, és napnak.
S tán még a perced sem lehet egészen a Tiéd!
Föl kell áldoznod azt is; a túlélés tüzén.
Nem érsz rá Szeretni! Virágot nevelni,
S ha gyermeked kérdez, nincs időd felelni.
Mindennapi harcod foggal-körömmel vívod.
Jöjj hát ide pihenni, ha már végképp nem bírod.
Itt nincs IDŐ, nincs HARC, s nincs HATALOM.
Itt a CSEND lépdel körötted, puha lábakon.
Itt szabad sírni, és szabad semmit sem tenni.
Itt szabad csak úgy egyszerűen;
EMBERNEK LENNI.
Az élet muzsikáját
e zene tölti meg.
Zene nélkül az élet:
végtelen hosszú csend!
e zene tölti meg.
Zene nélkül az élet:
végtelen hosszú csend!
Aranyosi Ervin:
A Szeretet Muzsikája
A billentyűt lenyomva,
egy érzés hangja szól,
ha újabbat lenyomnál,
az rögtön válaszol.
Így szólal meg a szív is,
ha szeretetre vár,
s egy másik dobbanása
szép választ komponál.
Az együtt dobbanások,
adják a dallamot,
melyek zenévé lesznek,
ahogy múlnak napok.
Az élet muzsikáját
e zene tölti meg.
Zene nélkül az élet:
végtelen hosszú csend!
A Szeretet Muzsikája
A billentyűt lenyomva,
egy érzés hangja szól,
ha újabbat lenyomnál,
az rögtön válaszol.
Így szólal meg a szív is,
ha szeretetre vár,
s egy másik dobbanása
szép választ komponál.
Az együtt dobbanások,
adják a dallamot,
melyek zenévé lesznek,
ahogy múlnak napok.
Az élet muzsikáját
e zene tölti meg.
Zene nélkül az élet:
végtelen hosszú csend!
A csók, csak bók, csak becézés a testnek.
Aprócska hírnők, mely szívedhez vezet.
Aprócska hírnők, mely szívedhez vezet.
Aranyosi Ervin:
A Csók
A csók, csak bók, csak becézés a szájnak.
Aprócska hírnők, mely szívedhez vezet.
Kis lüktetése, a szerelem áramának,
vibráló fény, szikrázó élvezet.
Apró kis játék, zsibongás az ajkon,
s ha jólesett, majd ismét odatartom,
s a szám a szádon krémként olvad el,
hűs kérdésére, forró válasszal felel.
Apró jelzés, hogy tovább is haladjak,
ne álljak meg, még újabb csókot adjak,
ajkam a szádról tovább vándorol,
időzik itt-ott, de nem áll meg sehol.
Bőröd színén, a lelked hullámzását,
vibráló fényét, megtapasztalom,
lágy illatát, mint szférák muzsikáját,
érzem, hallom és ott marasztalom.
A csók, csak bók, csak becézés a testnek.
Aprócska hírnők, mely szívedhez vezet.
Előszobája, a lefüggönyözött mennynek,
Hová csak az jut ki szívéből szeret.
A Csók
A csók, csak bók, csak becézés a szájnak.
Aprócska hírnők, mely szívedhez vezet.
Kis lüktetése, a szerelem áramának,
vibráló fény, szikrázó élvezet.
Apró kis játék, zsibongás az ajkon,
s ha jólesett, majd ismét odatartom,
s a szám a szádon krémként olvad el,
hűs kérdésére, forró válasszal felel.
Apró jelzés, hogy tovább is haladjak,
ne álljak meg, még újabb csókot adjak,
ajkam a szádról tovább vándorol,
időzik itt-ott, de nem áll meg sehol.
Bőröd színén, a lelked hullámzását,
vibráló fényét, megtapasztalom,
lágy illatát, mint szférák muzsikáját,
érzem, hallom és ott marasztalom.
A csók, csak bók, csak becézés a testnek.
Aprócska hírnők, mely szívedhez vezet.
Előszobája, a lefüggönyözött mennynek,
Hová csak az jut ki szívéből szeret.
LÉLEKTÁRSAK
Kik a lélektársak? Olyan emberek, akiket örökre összefűz a szeretet,
akik újra meg újra, egyik életben a másik után arra születnek, hogy együtt legyenek.
A LÉLEKTÁRSAK találkozását a sors szervezi meg.
Mindenképpen találkoznak...
Az első kézfogásnál az érintés emléke hidat ver az idő szakadéka fölött,
és megrendíti testük minden atomját.
A szemükbe néz, és tekintetében fölfedezzük az évszázadokon át velünk élt lélektársat. Bensőnkben különös érzés támad... jelentéktelenné válik minden, ami ehhez a pillanathoz tartozik...
Lehet, hogy mi látjuk a lehetőséget, de ő nem.
Félelmei a "józan ész" a napi gondok fátyolt vonnak lelki szemei elé.
Előfordul, hogy a lelkek egymásra ismerése egy szempillantás alatt végbemegy.
Ránk tör egy váratlan érzés, hogy ezt a személyt sokkal jobban ismerjük, mint amennyire tudatos elménkkel meg tudnánk magyarázni.
Olyan szinteken, ahol csak a legközelebbi hozzátartozóink,
családtagjainkat ismerjük, vagy még mélyebben.
Ösztönösen tudjunk mit mondjunk a másiknak, mert tudjuk mire mit reagál.
A biztonság, a bizalom érzése sokkal mélyebb,
mint amennyit egy röpke nap vagy akár egy év alatt fel lehet építeni.
Az is lehet, hogy a lelkek egymásra találása apránként,
lassú folyamat során alakul ki.
A fátyol fokozatosan foszlik szét. Nem mindenki alkalmas az azonnali megértésre.
Türelemre van szükség annak aki ezt elsőként fedezi fel!
(Csillagvirág)
Kik a lélektársak? Olyan emberek, akiket örökre összefűz a szeretet,
akik újra meg újra, egyik életben a másik után arra születnek, hogy együtt legyenek.
A LÉLEKTÁRSAK találkozását a sors szervezi meg.
Mindenképpen találkoznak...
Az első kézfogásnál az érintés emléke hidat ver az idő szakadéka fölött,
és megrendíti testük minden atomját.
A szemükbe néz, és tekintetében fölfedezzük az évszázadokon át velünk élt lélektársat. Bensőnkben különös érzés támad... jelentéktelenné válik minden, ami ehhez a pillanathoz tartozik...
Lehet, hogy mi látjuk a lehetőséget, de ő nem.
Félelmei a "józan ész" a napi gondok fátyolt vonnak lelki szemei elé.
Előfordul, hogy a lelkek egymásra ismerése egy szempillantás alatt végbemegy.
Ránk tör egy váratlan érzés, hogy ezt a személyt sokkal jobban ismerjük, mint amennyire tudatos elménkkel meg tudnánk magyarázni.
Olyan szinteken, ahol csak a legközelebbi hozzátartozóink,
családtagjainkat ismerjük, vagy még mélyebben.
Ösztönösen tudjunk mit mondjunk a másiknak, mert tudjuk mire mit reagál.
A biztonság, a bizalom érzése sokkal mélyebb,
mint amennyit egy röpke nap vagy akár egy év alatt fel lehet építeni.
Az is lehet, hogy a lelkek egymásra találása apránként,
lassú folyamat során alakul ki.
A fátyol fokozatosan foszlik szét. Nem mindenki alkalmas az azonnali megértésre.
Türelemre van szükség annak aki ezt elsőként fedezi fel!
(Csillagvirág)
