🌸
"És láttam, hogy minden fáradozást és sikeres munkát
az emberek kölcsönös irigysége kísér.
Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés!"
🌸
A Prédikátor Könyve 4:4
🌸
"Tényleg harcolnunk kell egymással halálig?
Mi a hajtó erőnk, irigy nagyravágyás?
Önbizalomhiány, vagy épp csodavárás?"
🌸
"Boldognak lenni, ez az életcélunk ..."
🌸
"Nyisd hát meg szívedet, mert így lehetsz boldog!
Ahogy Te változol, követnek a dolgok!
Képzelj el magadnak egy élhetőbb világot,
ahol megtalálod vágyott boldogságod!"
🌸
Aranyosi Ervin
🌸
"És láttam, hogy minden fáradozást és sikeres munkát
az emberek kölcsönös irigysége kísér.
Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés!"
🌸
A Prédikátor Könyve 4:4
🌸
"Tényleg harcolnunk kell egymással halálig?
Mi a hajtó erőnk, irigy nagyravágyás?
Önbizalomhiány, vagy épp csodavárás?"
🌸
"Boldognak lenni, ez az életcélunk ..."
🌸
"Nyisd hát meg szívedet, mert így lehetsz boldog!
Ahogy Te változol, követnek a dolgok!
Képzelj el magadnak egy élhetőbb világot,
ahol megtalálod vágyott boldogságod!"
🌸
Aranyosi Ervin
🌸
🌸
Aranyosi Ervin:
Többnek Lenni Másnál?
🌸
Aranyosi Ervin:
Többnek Lenni Másnál?
🌸
Miért is akarnék a legjobbá válni,
mások elé törni, sor elején állni?
Harcolni egy címért, megmérkőzni mással,
tenni ezt esetleg csellel, vagy csalással.
Nemesebb a lélek, mikor külön válik?
Tényleg harcolnunk kell egymással halálig?
Mi a hajtó erőnk, irigy nagyravágyás?
Önbizalomhiány, vagy épp csodavárás?
Vajon a sikerben lényednek van része,
s boldog lesz a végén a csoport egésze?
Vagy csak aki győztes, az fog kiragyogni,
és a legyőzöttek mibe fognak fogni?
Vágyaink hegycsúcsa boldogít csak minket?
A célon kívül mást nem lát a tekintet?
Megyünk csukott szemmel, rohanunk előre,
hogy elsőként érjünk fel a hegytetőre?
Nem lenne egy jobb cél, együtt odaérni,
egymást kézen fogva, csak végig kísérni.
Élvezve az utat, egymás társaságát,
felfedezni közben a mások világát?
Ám ma a küzdelem áll a középpontban,
amibe a lélek megtör, összeroppan.
A harcban nincs öröm, kínlódás az egész,
csorbul a szív vágya, amit közben megélsz.
Oly kevés az öröm, amit ez nyújt nekünk,
de akkor mért küzdünk? Miért versenyezünk?
Nem lenne úgy könnyebb sorsunkat megélni,
hogy a veszteségtől sose kelljen félni?
Inkább csak játszani, örömet okozva,
egymás szép lelkének jóságát fokozva?
Kiélvezni a lét minden egyes percét?
Én veletek inkább játszani szeretnék!
mások elé törni, sor elején állni?
Harcolni egy címért, megmérkőzni mással,
tenni ezt esetleg csellel, vagy csalással.
Nemesebb a lélek, mikor külön válik?
Tényleg harcolnunk kell egymással halálig?
Mi a hajtó erőnk, irigy nagyravágyás?
Önbizalomhiány, vagy épp csodavárás?
Vajon a sikerben lényednek van része,
s boldog lesz a végén a csoport egésze?
Vagy csak aki győztes, az fog kiragyogni,
és a legyőzöttek mibe fognak fogni?
Vágyaink hegycsúcsa boldogít csak minket?
A célon kívül mást nem lát a tekintet?
Megyünk csukott szemmel, rohanunk előre,
hogy elsőként érjünk fel a hegytetőre?
Nem lenne egy jobb cél, együtt odaérni,
egymást kézen fogva, csak végig kísérni.
Élvezve az utat, egymás társaságát,
felfedezni közben a mások világát?
Ám ma a küzdelem áll a középpontban,
amibe a lélek megtör, összeroppan.
A harcban nincs öröm, kínlódás az egész,
csorbul a szív vágya, amit közben megélsz.
Oly kevés az öröm, amit ez nyújt nekünk,
de akkor mért küzdünk? Miért versenyezünk?
Nem lenne úgy könnyebb sorsunkat megélni,
hogy a veszteségtől sose kelljen félni?
Inkább csak játszani, örömet okozva,
egymás szép lelkének jóságát fokozva?
Kiélvezni a lét minden egyes percét?
Én veletek inkább játszani szeretnék!
🌸
🌸
Aranyosi Ervin:
Valóban Harc az Élet?
Mindig csak harcolsz, s mondod: – Ez az élet!
Mindig csak küzdesz, hogy céljaid elérd!
Nem értesz semmit, csak Istenedet féled,
csak rohansz vakon, oktalan holnapért!
Le kell hát győznöd az egész világot,
s csodálkozol, hogy egyedül maradsz?
Magad mögött hagyod a boldogságot,
ebből is látod, mily gyorsan haladsz!
Tiéd lesz minden, mire lelked vágyott?
Elérhetsz bármit, amit csak akarsz?
Lábbal tiporsz száz érzést, színes álmot,
s nem marad másod, csupán csak a harc.
A napjaid is versengésről szólnak,
csukott szemed szépet nem lát soha.
A vetélytársak néha félre tolnak,
ilyenkor úgy érzed a lét mostoha!
Halott világ ez, értelmetlen élet,
és fénylő kincs, boldoggá nem tehet!
Kihűl a szív, mely néma, nem beszélhet,
melyet nem fűt át az érző szeretet.
Mire vágysz hát, magára csak a harcra,
nincs oly siker, mi boldoggá tehet!
Csak irigységet festhetsz néhány arcra,
miben később már örömöd sem leled.
Ha értelmét megtalálnád a létnek,
vagy hagynád csak, hogy az találjon rád,
nem éreznéd többé magad cselédnek,
megtapasztalnád a lét szebb oldalát.
Képessé válnál őszintén szeretni,
meglelnéd végre Önmagad, ki vagy!
Az élet célja nem több, hidd el, ennyi:
mást élni hagyni, s majd más is élni hagy.
Ha rájönnél, hogy ki vagy valójában,
ha megismernéd belső lényedet,
elmerengnél a bűvös félhomályban,
s rájönnél téged, mennyei fény vezet!
Aranyosi Ervin:
Valóban Harc az Élet?
Mindig csak harcolsz, s mondod: – Ez az élet!
Mindig csak küzdesz, hogy céljaid elérd!
Nem értesz semmit, csak Istenedet féled,
csak rohansz vakon, oktalan holnapért!
Le kell hát győznöd az egész világot,
s csodálkozol, hogy egyedül maradsz?
Magad mögött hagyod a boldogságot,
ebből is látod, mily gyorsan haladsz!
Tiéd lesz minden, mire lelked vágyott?
Elérhetsz bármit, amit csak akarsz?
Lábbal tiporsz száz érzést, színes álmot,
s nem marad másod, csupán csak a harc.
A napjaid is versengésről szólnak,
csukott szemed szépet nem lát soha.
A vetélytársak néha félre tolnak,
ilyenkor úgy érzed a lét mostoha!
Halott világ ez, értelmetlen élet,
és fénylő kincs, boldoggá nem tehet!
Kihűl a szív, mely néma, nem beszélhet,
melyet nem fűt át az érző szeretet.
Mire vágysz hát, magára csak a harcra,
nincs oly siker, mi boldoggá tehet!
Csak irigységet festhetsz néhány arcra,
miben később már örömöd sem leled.
Ha értelmét megtalálnád a létnek,
vagy hagynád csak, hogy az találjon rád,
nem éreznéd többé magad cselédnek,
megtapasztalnád a lét szebb oldalát.
Képessé válnál őszintén szeretni,
meglelnéd végre Önmagad, ki vagy!
Az élet célja nem több, hidd el, ennyi:
mást élni hagyni, s majd más is élni hagy.
Ha rájönnél, hogy ki vagy valójában,
ha megismernéd belső lényedet,
elmerengnél a bűvös félhomályban,
s rájönnél téged, mennyei fény vezet!
🌸
🌸
Aranyosi Ervin:
Boldognak Lenni
Mi az ember célja? Csak boldognak lenni!
Jó lenne megtudni, mit kell érte tenni?
Meg kell változtatni az egész világot,
úgy kell felkutatni tán a boldogságot?
Eljön majd magától? Harcolni kell érte?
Jó üzletet kötni, s hinni, hogy megérte?
Mindent eltaposni, ami gyenge, élő?
Erővel elvenni? Az úgy nem megy, félő!
Hát akkor, hogyan kell, van e már receptje,
vagy a harag, s bánat az ember keresztje?
Mekkora lépés kell, ahhoz, hogy elérjük,
vagy nem is kell lépés, elég, hogyha kérjük?
Hej, ha körül néznél, lehet megtalálnád,
ha a világodat nyitott szívvel járnád,
és a szeretetet engednéd rád hatni,
ha nem csak elvárnál, képes lennél adni!
Szívvel körülnézve meglátnád a szépet,
szádat elhagyná pár hálás, szép dicséret,
parányi örömöt értékelni tudnál,
szeretetet, hálát kicsiktől tanulnál.
Értékelnéd, amit mások szívvel adnak,
jó szót, nem tartanál, soha meg magadnak.
Bátorítanád a ma még elesettet,
s lelkét táplálnád, ha félelemtől reszket.
Kedvességgel, szóval mosolyt varázsolnál,
Te magad a mosoly, a ragyogás volnál.
Hitet adnál másnak, képes legyen látni:
előbb lássa vágyát, aztán kezdje várni!
Mert az nem működik – „Hiszem, hogyha látom!”
– A képzelet teremt, a hit – kis barátom!
Azt is jó ha tudod, a szeretet éltet,
s amíg szeretet van, semmi sem ér véget!
Nyisd hát meg szívedet, mert így lehetsz boldog!
Ahogy Te változol, követnek a dolgok!
Képzelj el magadnak egy élhetőbb világot,
ahol megtalálod vágyott boldogságod!
🌸
Aranyosi Ervin:
Boldognak Lenni
Mi az ember célja? Csak boldognak lenni!
Jó lenne megtudni, mit kell érte tenni?
Meg kell változtatni az egész világot,
úgy kell felkutatni tán a boldogságot?
Eljön majd magától? Harcolni kell érte?
Jó üzletet kötni, s hinni, hogy megérte?
Mindent eltaposni, ami gyenge, élő?
Erővel elvenni? Az úgy nem megy, félő!
Hát akkor, hogyan kell, van e már receptje,
vagy a harag, s bánat az ember keresztje?
Mekkora lépés kell, ahhoz, hogy elérjük,
vagy nem is kell lépés, elég, hogyha kérjük?
Hej, ha körül néznél, lehet megtalálnád,
ha a világodat nyitott szívvel járnád,
és a szeretetet engednéd rád hatni,
ha nem csak elvárnál, képes lennél adni!
Szívvel körülnézve meglátnád a szépet,
szádat elhagyná pár hálás, szép dicséret,
parányi örömöt értékelni tudnál,
szeretetet, hálát kicsiktől tanulnál.
Értékelnéd, amit mások szívvel adnak,
jó szót, nem tartanál, soha meg magadnak.
Bátorítanád a ma még elesettet,
s lelkét táplálnád, ha félelemtől reszket.
Kedvességgel, szóval mosolyt varázsolnál,
Te magad a mosoly, a ragyogás volnál.
Hitet adnál másnak, képes legyen látni:
előbb lássa vágyát, aztán kezdje várni!
Mert az nem működik – „Hiszem, hogyha látom!”
– A képzelet teremt, a hit – kis barátom!
Azt is jó ha tudod, a szeretet éltet,
s amíg szeretet van, semmi sem ér véget!
Nyisd hát meg szívedet, mert így lehetsz boldog!
Ahogy Te változol, követnek a dolgok!
Képzelj el magadnak egy élhetőbb világot,
ahol megtalálod vágyott boldogságod!
🌸
🌸
Aranyosi Ervin:
Életegyetem
Életegyetem
Boldognak lenni, ez az életcélunk.
Ezért jövünk. Lelkünk életre kel.
Esélyt ad rá a születés csodája,
hol új út nyílik, s álom kezdődik el.
Lehetünk boldogok annyi féle módon,
ha van oly érzés, mely minket boldogít,
de keresztül kell vágnunk a bozóton,
és ami gátol, az egyúttal tanít.
Hisz minden ember boldog akar lenni,
de sok nem érti, ez nem küzdelem!
Nem kell csatázni, háborúba menni,
csak érteni, hogy egy vagy énvelem.
Vedd csak észre a hétköznap csodáit,
az öröm apró, csillogó cseppjeit!
Mindazt a szépet, ami élni csábít,
amely a Földön már mennybe repít!
Együtt könnyebb lesz – hidd el – boldogulni!
Nyújtsd hát kezed, és gyere énvelem!
Az embernek szeretetet kell tanulni,
ennyiből áll az életegyetem!
🌸
Ezért jövünk. Lelkünk életre kel.
Esélyt ad rá a születés csodája,
hol új út nyílik, s álom kezdődik el.
Lehetünk boldogok annyi féle módon,
ha van oly érzés, mely minket boldogít,
de keresztül kell vágnunk a bozóton,
és ami gátol, az egyúttal tanít.
Hisz minden ember boldog akar lenni,
de sok nem érti, ez nem küzdelem!
Nem kell csatázni, háborúba menni,
csak érteni, hogy egy vagy énvelem.
Vedd csak észre a hétköznap csodáit,
az öröm apró, csillogó cseppjeit!
Mindazt a szépet, ami élni csábít,
amely a Földön már mennybe repít!
Együtt könnyebb lesz – hidd el – boldogulni!
Nyújtsd hát kezed, és gyere énvelem!
Az embernek szeretetet kell tanulni,
ennyiből áll az életegyetem!
🌸
🌸
