🌸
🌸
KUN MAGDOLNA VERSEI
🌸
"... mert látja, hogy a világ végleg elveszett,
hisz haldoklik benne az emberszeretet."
KUN MAGDOLNA VERSEI
🌸
"... mert látja, hogy a világ végleg elveszett,
hisz haldoklik benne az emberszeretet."
🌸
Magdolna Kun
Társ Nélkül
Mikor az ember magára marad,
könnyezve telik el minden pillanat,
mert szeme előtt állandóan feldereng a múltja,
ahol még ketten álltak, egymás kezét fogva.
Mikor magányosság marcangolja szívünk,
úgy érezzük, boldogok mi már nem lehetünk,
hisz aki mellettünk állt jóban, rosszban, bajban,
falevélként szunnyad a rozsdás avarhantban.
Társ nélkül, egyedül, mind semmik vagyunk.
Elveszettként rójuk megszokott utunk,
mert mind, akik vezettek, s kik vigyáztak reánk,
fentről nézik már a csillaghullását.
Ki árván maradt idelenn az sem tehet mást,
mint hagyja, hogy enyhítse szíve fájdalmát
az a borzas szellő által csókolt néhány szál virág,
mely magába foglal egy csöndes, halk imát.
Magdolna Kun
Társ Nélkül
Mikor az ember magára marad,
könnyezve telik el minden pillanat,
mert szeme előtt állandóan feldereng a múltja,
ahol még ketten álltak, egymás kezét fogva.
Mikor magányosság marcangolja szívünk,
úgy érezzük, boldogok mi már nem lehetünk,
hisz aki mellettünk állt jóban, rosszban, bajban,
falevélként szunnyad a rozsdás avarhantban.
Társ nélkül, egyedül, mind semmik vagyunk.
Elveszettként rójuk megszokott utunk,
mert mind, akik vezettek, s kik vigyáztak reánk,
fentről nézik már a csillaghullását.
Ki árván maradt idelenn az sem tehet mást,
mint hagyja, hogy enyhítse szíve fájdalmát
az a borzas szellő által csókolt néhány szál virág,
mely magába foglal egy csöndes, halk imát.
🌸
Béke Volna Jó
Béke volna jó, Uram, egy szebb és jobb világ,
olyan világ, hol ismernék a szeretet szavát.
Ahol minden ember tudná milyen érzés az,
mikor beléd vetett hitünk virágot fakaszt.
Jóság kéne, Uram, mely a gonosz fölé nőne,
s akkor bizalommal nézhetnénk jövőink elébe,
és oly boldogan élhetnénk ezt a röpke életet,
mintha magunkénak tudnánk évezredeket.
Szív kellene, Uram, sok-sok embernek,
hogy megtöltsék érzelemmel a szívteleneket,
és megtanítsák nekik, az a bátor hős,
ki méltósággal hajol meg a szeretet előtt.
🌸
Béke Volna Jó
Béke volna jó, Uram, egy szebb és jobb világ,
olyan világ, hol ismernék a szeretet szavát.
Ahol minden ember tudná milyen érzés az,
mikor beléd vetett hitünk virágot fakaszt.
Jóság kéne, Uram, mely a gonosz fölé nőne,
s akkor bizalommal nézhetnénk jövőink elébe,
és oly boldogan élhetnénk ezt a röpke életet,
mintha magunkénak tudnánk évezredeket.
Szív kellene, Uram, sok-sok embernek,
hogy megtöltsék érzelemmel a szívteleneket,
és megtanítsák nekik, az a bátor hős,
ki méltósággal hajol meg a szeretet előtt.
🌸
🌸
https://www.youtube.com/user/Csillag654/videos
🌸
"Legyél te is az, ki szeretet ad,
ki szétszórja lelkéből a fénysugarakat ..."
🌸
Nyújtsd a Kezed
Nyújtsd a kezed, ha gyengül erőd,
és hited meginog,
mert én megtartalak, akkor is,
ha te már feladod.
S megtartalak akkor is,
ha a sors rád pergeti
sűrű hulló könnyeit, mely lelkedet sebzi.
Amíg kezed fogom, sose érezd azt,
hogy betegségben, fájdalomban
egyedül maradsz,
mert mindaddig, míg kezed fogom,
és szíved ölelem,
te mindentől védve leszel,
ezt megígérhetem.
🌸
Ha szíved hazahúz
Ha szíved hazahúz régi otthonodba,
hát fuss gyorsan, semmi ne tántorítson vissza,
mert szíved az, melynek áldott dobbanása,
életet és reményt visz a jó szülői házba.
Ha érző lelked vágyja, anyád, szép szavát,
s ha még magadénak vallod apád oltalmát,
akkor ne tétovázz, indulj, mert minden perc számít,
hisz lehet. hogy a holnap már tőlük elszakít.
Ezért hát ne sajnáld az időt, és ne sajnáld a pénzt,
mert nem számítnak már, ha az élet véget ért,
hisz ha nem lesz otthonod, és nem lesz szülőházad,
előbb-utóbb megöl a hiány és a bánat.
🌸
https://www.youtube.com/user/Csillag654/videos
🌸
"Legyél te is az, ki szeretet ad,
ki szétszórja lelkéből a fénysugarakat ..."
🌸
Nyújtsd a Kezed
Nyújtsd a kezed, ha gyengül erőd,
és hited meginog,
mert én megtartalak, akkor is,
ha te már feladod.
S megtartalak akkor is,
ha a sors rád pergeti
sűrű hulló könnyeit, mely lelkedet sebzi.
Amíg kezed fogom, sose érezd azt,
hogy betegségben, fájdalomban
egyedül maradsz,
mert mindaddig, míg kezed fogom,
és szíved ölelem,
te mindentől védve leszel,
ezt megígérhetem.
🌸
Ha szíved hazahúz
Ha szíved hazahúz régi otthonodba,
hát fuss gyorsan, semmi ne tántorítson vissza,
mert szíved az, melynek áldott dobbanása,
életet és reményt visz a jó szülői házba.
Ha érző lelked vágyja, anyád, szép szavát,
s ha még magadénak vallod apád oltalmát,
akkor ne tétovázz, indulj, mert minden perc számít,
hisz lehet. hogy a holnap már tőlük elszakít.
Ezért hát ne sajnáld az időt, és ne sajnáld a pénzt,
mert nem számítnak már, ha az élet véget ért,
hisz ha nem lesz otthonod, és nem lesz szülőházad,
előbb-utóbb megöl a hiány és a bánat.
🌸
A Leghatalmasabb
Csendes eső esik. Isten könnye hull.
Megállíthatatlanul, szakadatlanul,
mert látja, hogy a világ végleg elveszett,
hisz haldoklik benne az emberszeretet.
Haldoklik a természet, haldoklik a világ,
s az ember nem hallja meg jajkiáltását,
mert túlságosan önző, és nem érdekli más,
csak önnön jóléte, és a kapzsiság.
Ne könnyezz, Istenem, nézz le azokra,
kik még jól tudják mit ér a szeretet szava,
s kikben él még az a hit, hogy erőt adsz nekik,
ha majd letiporják őket ellenségeik.
E bűnnel teli világban egyedül te vagy,
ki gyarló földi életünkben változást hozhat,
változást mely sokadszorra megmutatja azt,
hogy ki is a világon a leghatalmasabb.
🌸
Volt egy kedves otthon
Volt egy kedves otthon, gyermekkorom háza,
ahol az érzések kapuja sosem volt bezárva,
mert mind nyitottak voltunk a jóságra, a szépre,
s mindarra mi megtanított az igaz emberségre.
Megtanultuk, hogy érzés nélkül élni nem lehet,
hiszen mit sem ér a szív, ha fagyos, jégderes,
ha nem olvasztja fel azon könnyek melegsége,
mely olykor-olykor megcsillan az emberek szemébe.
Egyre többször előfordul, hogy a múltba révedek,
hogy tisztán lássam magam előtt a régi képeket,
s mind-mind azon szeretteim kiknek érző szíve, lelke,
jóravaló emberségük énbelém nevelte.
Kiknek szíveibe nevelték az igaz emberséget,
azok sosem feledik el az otthon melegséget,
mert a múlt újra láttatja majd azokat a régi képeket,
melyekben értékkel bír ma is az otthon és a szeretet.
Csendes eső esik. Isten könnye hull.
Megállíthatatlanul, szakadatlanul,
mert látja, hogy a világ végleg elveszett,
hisz haldoklik benne az emberszeretet.
Haldoklik a természet, haldoklik a világ,
s az ember nem hallja meg jajkiáltását,
mert túlságosan önző, és nem érdekli más,
csak önnön jóléte, és a kapzsiság.
Ne könnyezz, Istenem, nézz le azokra,
kik még jól tudják mit ér a szeretet szava,
s kikben él még az a hit, hogy erőt adsz nekik,
ha majd letiporják őket ellenségeik.
E bűnnel teli világban egyedül te vagy,
ki gyarló földi életünkben változást hozhat,
változást mely sokadszorra megmutatja azt,
hogy ki is a világon a leghatalmasabb.
🌸
Volt egy kedves otthon
Volt egy kedves otthon, gyermekkorom háza,
ahol az érzések kapuja sosem volt bezárva,
mert mind nyitottak voltunk a jóságra, a szépre,
s mindarra mi megtanított az igaz emberségre.
Megtanultuk, hogy érzés nélkül élni nem lehet,
hiszen mit sem ér a szív, ha fagyos, jégderes,
ha nem olvasztja fel azon könnyek melegsége,
mely olykor-olykor megcsillan az emberek szemébe.
Egyre többször előfordul, hogy a múltba révedek,
hogy tisztán lássam magam előtt a régi képeket,
s mind-mind azon szeretteim kiknek érző szíve, lelke,
jóravaló emberségük énbelém nevelte.
Kiknek szíveibe nevelték az igaz emberséget,
azok sosem feledik el az otthon melegséget,
mert a múlt újra láttatja majd azokat a régi képeket,
melyekben értékkel bír ma is az otthon és a szeretet.
🌸
Legyél te is az
Legyél te is az, ki szeretet ad,
ki szétszórja lelkéből a fénysugarakat,
hogy melengesse annak szívét, kinek fájdalma
megcsorbult hitét már halálra marta.
Legyél te is az, ki megáll néhány percre,
hogy mások bánatát szóval könnyíthesse,
melengető szóval, melynek puha ragyogása
életet visz majd a csendes elmúlásba.
Legyél te is olyan, ki mindig tudja azt,
annyit érsz, amennyit másoknak majd adsz,
mert azok emelnek fel egészen az égig,
akiknek szívedbe zártad könnyes szenvedésit.
🌸
Szeresd a szüleid
Szeresd az édesanyád, és szeresd az apád,
mert tőlük kaptad életed földhöz kötött jogát,
s tőlük kaptad azt a varázslatos csodát,
mely gyermekeid szeméből fényként tekint rád.
Tiszteld édesanyád, és tiszteld az apád,
hisz általuk szépül meg ez a bűnnel teli világ,
s te is általuk létezhetsz biztonságosságban,
addig amíg szívükben kellő kitartás van.
Becsüld az édesanyád, és becsüld az apád,
mert akképpen néznek fel majd gyermekeid rád,
s ha azt látják, hogy szüleidet nem becsülted meg,
elveszíted velük szemben emberségedet.
🌸
Köszönöm Istenem!
Nekem minden egyes tavasz örömujjongás,
mert elhiteti velem, hogy az élet álmodás.
Köszönöm Istenem, hogy megcsodálhatom
zöld rügyeket bontó színes tavaszom,
és elnézhetem újra azokat a szorgos méhecskéket,
melyek a virágok szirmában vígan döngicsélnek.
Köszönöm, hogy láthatom a sarjadó füvet,
Anyám régi kertjében a rózsatöveket,
amik akkor is nekem nyílnak bíborszirmokat,
ha már hűséges kertészük az égen szánt utat.
Köszönöm, hogy érezhetem a nárcisz illatát,
és magamhoz ölelhetek pár szál ibolyát,
mit lágyan altat, elringatgat a kósza esti szél,
mikor kék szemére álmot hoz a szép tavasztündér.
🌸
Szívmuzsika
Halk csendben hallgasd
a szívmuzsikát,
ne törje zaj az érzés dalát.
Úgy öleld körbe a hangjegyeket,
mintha dalban írnák az életedet,
mert a szívek muzsikája
a legszebb vágyzene,
attól mindig könnyel telik meg
az emberek szeme.
🌸
Merjél boldog lenni
Ha túlságosan fáradt vagy és nem érdekel semmi,
öleld meg az unokád, s merjél boldog lenni,
mert minden egyes boldog perc mit vele töltesz el,
virágot hajt sírodon, ha már nem leszel.
Ám amíg a két karod ölelésre képes,
feledd el a porszemet, mit a halál szele ébreszt,
és úgy gondolj majd minden istenáldott percre,
mintha unokád ölelése az élet maga lenne.
🌸
Útra készen
Mikor a virágzó nyár már hervadásra vár,
útra kerekedik minden gólyapár,
s csak szállnak-szállnak egyre távolabb,
miközben piros csőrükre könnyeik hullnak.
Mert a gólya is olyan akárcsak az ember,
megtelik a szeme fájdalomkönnyekkel,
mikor eljön az-az idő, hogy útra készen áll,
s érzi, hogy vissza már sohasem talál.
Tudom egyszer én is messze költözöm,
s akkor könnycseppekbe fullad élet-örömöm,
de majd magammal viszem azt az emlékképet,
hogy tavasszal a gólyák mindig visszatérnek.
🌸
Szívből kívánom
Szívből kívánom, hogy minden vágyott álmod
boldogsággal lengje be a szürke valóságot,
hisz a valóságban oly nagyon sok szomorúság van,
amely letörölhetetlen könnyekben fogan.
Szívből kívánom, hogy sosem ismerd meg
azt a mélyreható fájdalmat, mi a szívben nyit sebet,
mert az a nem gyógyuló fájdalom a valóság sebe,
aminek az álmokban soha nincs helye.
🌸
Befelé hullt könnyek
Az a legszörnyűbb tudat-állapot,
mikor magunkban kell elsírni
minden bánatot,
s úgy kell viseltetnünk,
mintha nem is fájna
az a marcangoló kín
mely lelkünk falát vájja.
Az a leggyötrőbb
belső szenvedés,
mikor nincs kar, sem szív,
mely ölelésre kész,
csak nehéz könnyek vannak,
melyeknek sós-víz csobogása
ringat bele lágy szavakkal,
az álmok világába.
Az a legfájóbb tudatállapot,
mikor elveszítesz mindent,
mi értelmet adott,
s csak bolyongsz-bolyongsz
ebben a hazug, torz világban
mindaddig,
míg el nem merülsz
a magány mocsarában.
🌸
Higgy nekem
Az igaz ember-érték lelkedben lapul,
ott egyedül te lehetsz a király és az úr.
Ott de dönthetsz arról, melyik irány az,
ahol az utad rögtelen marad.
Lehetsz nagyravágyó, törtető és kapzsi,
akkor sem fogod a világot uralni,
mert azok, kiknek lelkében nincsen szeretet,
még a koldusnál is nincstelenebbek.
De ha szerény vagy, és szívedben nemes,
áld’ni fogják neved majd az emberek,
és oly boldog leszel - e megtiszteltetéstől,
mint, ki fentről figyel a kristálytiszta égből.
🌸
Április köszöntése
Itt vagy hát újra te bohó április,
te szeszélyes asszony, te csalfa szerető,
kinek kacér mosolyát úgy vágyja a tavasz,
hogy virágba borít, minden rózsatőt.
A szél is érted remeg szabad útját járva,
a csillagok feléd fordítják fénylő szemüket,
és úgy hajlanak nyomodba az aranyeső ágak,
mint hű rabszolgái a szép természetnek.
Április-április, te vagy az élet muzsikája,
nincs lágy dalodnál nyugtatóbb zene,
olyan lelket ölelő, évszaknyi dallam vagy,
mitől az embereknek élni van kedve.
Minden madárhangnak te adsz hírnevet,
általad színesülnek tarkává a rétek,
téged követ boldogan minden olyan álom,
ami a télben dérkönnyekkel ébredt.
Amíg bízhatjuk, hogy ismét eljössz hozzánk,
vesztett reményünk is megújulni képes,
mert benned találjuk azt a kapaszkodó erőt,
mely újra és újra túlélésre késztet
🌸
Csak ennyit akartam
Én csak boldog akartam lenni még egy kicsikét.
Érezni az ölelés puha melegét,
és elmélyülten hallgatni azokat a dobbanásokat,
amiket a szívlüktetés dallamként áraszt.
Én csak szerelemre vágytam, így alkony idején,
mikor lelkünkben a nyár már fehér hajú tél,
s mikor biztosra véljük, hogy oly kevés idő az,
amitől szökevény életünk értelmet kaphat.
Én csak szeretni akartam, ifjú hévvel, lázzal,
hogy az öregség fájásától ne a halál után vágyjam,
ha nem élettel teljen meg minden egyes nap,
amit így alkony tájt az Isten megadhat.
🌸
Csendes léptek
Csendesen lépkedem, és arra gondolok,
mily gyorsan repülnek a színes-tavaszok.
Mily gyorsan sápad el a napsugaras nyár,
s mily hamar elhervad a pipacsos határ.
Csendesen lépkedem, s kicsit könnyezem.
Megsiratom mindazt, ki már nem lehet velem.
Kinek sárgult őszi lomb már nem hull levelet,
kinek sírján szél pergeti a homokszemeket.
Az emlékezés közben elhalkul szavam,
s megköszönöm Istennek mindazt, amim van.
Mert oly sokan elmentek kiknek többé már
nem virul ez életben pipacsos határ…
🌸
Talán nem volt hiába
Én is csak egy ábrándos, naiv ember voltam,
ki örök tavaszt várt a hideg tél helyett,
s ki nem hitte, hogy az ősz minden napsütést
jégkristályos hópihéjű avarba temet.
Én is álmodoztam, mint annyian mások,
kiknek vágyuk volt az, hogy szeretve legyenek,
egyszerű érzésekkel, de kiteljesült szívvel,
mely egy életre szóló boldogság lehet.
Én is úgy képzeltem, mint milliónyi társam,
ha majd reám lelnek, sosem hagynak el,
s úgy vigyázzák bennem jóravaló lelkem,
hogy az ne sérülhessen, ha könny szakítja fel.
Én is bíztam abban, sosem marad nyomtalan
az összegyűjtött emlékek színes halmaza,
mert abban a halmazban mindig lesz egy perc,
mely a múló évek szépségét visszaadhatja.
Én is úgy reméltem, virágzó tűz-nyaram,
hervadásig óvja meg két ölelő tenyér,
s majdan úgy szorítja magához le-lehulló szirmát,
hogy az-az elmúlással is méltán megbékél.
🌸
Jönnél-e velem?
Jönnél-e velem, dombon-hegyen át,
mikor lehullják levelüket a színes őszi fák,
s dühödt szelek marcangolják büszke ágait,
hogy porba temessék a nyarak álmait.
Jönnél-e velem, mondd, jönnél-e akkor,
mikor égi mennydörgés vad ereje tombol,
s útmutató csillagfények nem világlanak,
azon a kavicsrögös úton, hol lépteink halad.
Jönnél-e velem, mondd, jönnél-e kedves,
ha tudnád, hogy vesztes minden olyan perced,
ami felém, űz, felém, hajt, felém, vezérel,
s aminek az igazában magad sem hiszel.
Jönnél-e, parancs nélkül, önként, kéretlen,
hogy szebbé tedd, s jobbá tedd röpke életem,
s hogy könnyebben viseljem el a magány hidegét,
mely nélküled, lassan végleg felemészt.
Vagy inkább maradnál, messze, tőlem távol,
hol minden szerelem hűlt parázson lángol,
ahol az élet is, csak ütött-kopott hangszer,
melynek elszakadt húrján két szív sóhaj halt el.
🌸
Csendes léptek
Csendesen lépkedem, és arra gondolok,
mily gyorsan repülnek a színes-tavaszok.
Mily gyorsan sápad el a napsugaras nyár,
s mily hamar elhervad a pipacsos határ.
Csendesen lépkedem, s kicsit könnyezem.
Megsiratom mindazt, ki már nem lehet velem.
Kinek sárgult őszi lomb már nem hull levelet,
kinek sírján szél pergeti a homokszemeket.
Az emlékezés közben elhalkul szavam,
s megköszönöm Istennek mindazt, amim van.
Mert oly sokan elmentek kiknek többé már
nem virul ez életben pipacsos határ…
Elszöknek a percek, elszöknek az évek,
s egyszer csak nyár helyett örök hideg tél lesz.
Tél, amely fagyba zár szívet, lelket, testet,
hogy azok dérezüst álmukból fel ne ébredjenek.
Látod kedves, hogy elrohan mellőlünk az élet,
maholnap nem leszünk, csak halvány emlékképek,
amik úgy foszlanak szálaira, mint a délibáb,
amelyre ráveti a fénylő nap ékes sugarát.
Ezért hát becsüljünk meg minden egyes napot,
amit a Jóisten nékünk ajándékul adott,
mert abban a tél-világban, ahol megdermed a szív,
nem lesz már semmi, ami minket boldogít.
🌸
Amíg
Amíg szép mesékkel altatnak,
és csókkal zárják szemed,
amíg mosolyt csalnak ajkadra
hogy álmodban is nevess,
amíg betakarnak éjszakánként
puha takaróval,
amíg felhők fölé emelnek
néhány boldogító szóval,
addig kulcsold kezed imára
minden egyes este,
és adj hálát Istennek,
hogy ezt a sok életteli áldást
mind-mind megengedte.
Mert jöhet olyan nem várt
boldogtalan nap,
mikor elvesz tőled mindent
egy gyilkos pillanat.
S akkor nem marad más számodra,
csak a hiány keserv-könnye,
melyben minden igaz valóság
földrögbe lesz
veszve
🌸
Ágról-ágra
Az ember is olyan, mint a hazátlan madár.
Ágról-ágra száll, míg otthont nem talál,
s mikor otthonra talál, féltőn óvja fészkét,
hisz az adja neki szíve melegségét.
De az évek múlnak, s a fészek is kihűl,
mert az a forróság, ott a szívben legbelül,
már eltemeti magában a nyári virágzást,
s nem érez mást, csak őszi hervadást.
A vándormadarak úgy költöznek el,
hogy örök tavaszt nyitnak emlékeikkel,
mert tudják, csak úgy térhetnek vissza,
ha erős kitartásuk a szélsodrást is bírja.
Az embert is érik erős szélsodrások,
melyekbe belevesznek az élni akarások,
de ha hűsége töretlen a nyárérzéssel szemben,
nincs az a tél, mely virágot temessen.
🌸
Ha fáj is
Bármi fáj, álljunk fel és induljunk tovább,
folytatódjon minden mese-álmodás,
amit képzelet épített és sorsunk rombolt le,
mit vágyaink uraltak, s mibe szívünk halt bele.
Mert túl lehet élni azt is, ami túlélhetetlen,
amitől sorvadásra ítéltetik az emberi jellem,
ami úgy hasítja ketté ezt a rongyos életet,
hogy abban értelmet lelni többé nem lehet.
🌸
Mindenkinek!
Soha nem adom fel
Ma még kitartok, ma még erős leszek,
ma még minden színt színesebbnek veszek,
ma még álmaim is valóságként élem,
ma még közelibbnek vélem távolodó léptem.
Ma még hiszem, hogy a holnap is az enyém,
bármily kevés is a benne lévő remény,
mert én vagyok az, én, ki sosem adja fel,
akkor sem, ha minden holt-nyomba vesz el.
Mert ha feladnám a hitem megtagadnám azt,
amit mások érző szíve biztatásként ad,
ami mások lelkének egy olyan töredéke,
melyben benne van az élet világnyi szépsége.
Küzdeni nagy érdem, magamért, és másért,
azon emberekért, kikben benne van a szándék,
kiknek kitartó erőm majd megmutathatja,
a halálnál is erősebb az élet hatalma.
🌸
Ágról-ágra
Az ember is olyan, mint a hazátlan madár.
Ágról-ágra száll, míg otthont nem talál,
s mikor otthonra talál, féltőn óvja fészkét,
hisz az adja neki szíve melegségét.
De az évek múlnak, s a fészek is kihűl,
mert az a forróság, ott a szívben legbelül,
már eltemeti magában a nyári virágzást,
s nem érez mást, csak őszi hervadást.
A vándormadarak úgy költöznek el,
hogy örök tavaszt nyitnak emlékeikkel,
mert tudják, csak úgy térhetnek vissza,
ha erős kitartásuk a szélsodrást is bírja.
Az embert is érik erős szélsodrások,
melyekbe belevesznek az élni akarások,
de ha hűsége töretlen a nyárérzéssel szemben,
nincs az a tél, mely virágot temessen.
🌸
Madár-könnyek
Hová lett a párod csöppnyi kismadár,
hogy a virágzó ágakon csak hangod muzsikál,
s az is oly búsan szól, oly fájdalmasan,
mint mikor az ember szívén ezer szúrt seb van.
Mondd, hol jár társad, kivel sok-sok éven át,
álmodozva csodáltátok az életújulást,
mely rügyeket serkentő szép tavaszt hozott,
és minden nyarat színnel halmozott.
Mondd, miért látják hullni madárkönnyeid,
mikor szemed pillantása a távolba veszik,
s mikor révedezve nézed azokat a felhő-hegyeket,
melyek lelkét lopták annak, aki szeretett.
🌸
Örök nyom
Olyan ez az élet, mint a gyorsvonat,
túl sebesen száguld, túl gyorsan halad,
de hiába a nagy-futás, minden hasztalan,
mert szívünkben a megélt szépnek
már örök nyoma van.
Az-az emlék, aminek örök nyoma van,
lerombolhatatlan az időviharban,
mert a szív erős bástyája addig védi azt,
míg égi ösvényt nem nyitnak életutunknak.
🌸
Tavasz tájt
Ilyenkor tavasz tájt arra gondolok,
hová is tűntek el azok a boldog szép napok,
mikor még tudtam, hogy van egy kedves otthon,
hová álmaim, könnyeim gyakran hazahordom.
Ilyenkor tavasz tájékán könnyezek kicsit,
megsiratom önmagam és szeretteim is,
mert úgy hiányoznak azok az illatos virágok,
amelyek egykoron kertünkben virágzott.
Néha-néha gondolatban mégis visszamegyek,
oda, hol simogattak a szeretőkezek,
azok, miknek szelídségét nem pótolja semmi,
csak pár kopott fénykép, mit elő tudok venni.
De bármily szomorúak a napok és az évek,
a tavasz mindig hoz némi reménységet,
s mindig nyújt és ad valami különlegest, szépet,
amitől a lélek megújulni képes.
🌸
Kun Magdolna
A szív már tavaszról mesél
Most még tél van, hideg, morcos tél,
de itt benn a szív már tavaszról mesél,
azt meséli, várj csak, türelmes legyél,
hisz minden rideg felhőt elfúj majd a szél.
S akkor újra vérvörös tűzpipacsok érnek,
ott ahol nyoma volt a jeges dermedtségnek,
ott, ahol a hópelyhek mindent betakartak,
s ahol éji álmaink tél jegébe fagytak.
Mert, ha eljön a nyár, felenged a szívünk,
s akkor jövőnk elé mosolyogva nézünk,
hisz a nyár elhozza azt a régen várt csodát,
amire titokban vártunk egy egész télen át.
🌸
Kun Magdolna
Karácsonyi ölelés
Karácsonykor,
imára kulcsolom mindkét kezemet,
s magamhoz szorítom gyermekeimet,
mert fáradt szívem egyre jobban érzi,
fogyóban az erő, mely lépteiket védi.
Átölelem őket, mint ki hosszú útra indul,
mint kinek rejtett könnye lélek-mélyre csordul,
hisz ha láthatóak lennének fényes cseppjei,
elárulnám gyöngeségem, mely erőmet veszi.
Óvón féltő ölelésem áldott melegsége,
úgy olvad majd beléjük, mint a nyári napok fénye,
mely forróságot áraszt, akkor is, ha már
hervadt virág kókad sírom árnyékán.
Mert az anyákat nem lehet elfelejteni,
hisz azok mind-mind a gyermekek becses ékei,
melyek ott tündökölnek a teliholdas égen,
Szent Karácsony napján bűvös csillagfényben.
🌸
Kun Magdolna
Fáradt dobbanás
Mint ki haldokolni készül, úgy lüktet szívem,
mintha meg-megállna benne a fáradó ütem,
mely oly sok éven át, tartotta magát,
s őrizte ritmusának nesztelen zaját.
Mi lesz velünk szívem, ha nem dobogsz tovább,
ha mindketten feladjuk az élni akarást,
és csendben állva várjuk, hogy az őszi szél
átlibbentsen minket az időkerekén.
Miért van szívem, hogy minden érzésünk,
akkor teljesül ki, mikor elmegyünk,
és akkor értékelik ön-mivoltunkat,
mikor temetői csend vigyázza örök álmunkat.
Miért sírunk szívem, miért könnyezünk,
régi, boldog érzést miért temetünk,
hisz oly sok idő telt el, míg megtanultuk azt,
hogy az élet csak egy röpke, múló pillanat.
🌸
Kun Magdolna
Megállíthatatlanul
Keserű
könny pereg arcomon.
Letörlöm,
de a fájdalom újra előcsalja.
Így csak hull-hull,
megállíthatatlanul.
Talán azért,
hogy el-elvérző lelkem
hó tisztára mossa…
Mert, ha nem tudnánk sírni,
ha nem hullna a könnyünk,
a temérdek fájdalomba
belehalna lelkünk,
hisz a lélek gyönge,
gyönge kismadár,
melynek szárnya törik,
ha vágyott égi röppenése
túl magasra
száll.
🌸
Kun Magdolna
Az élet, csak egy röpke perc
Mindig legyen időd
meghallgatni azt,
akinek fel-felsíró lelkén
újabb seb szakad,
mert az azért tárja eléd
lelke fájdalmát,
hogy a benne rejlő kínt
nem értheti más.
Ki szívének
nehéz ólom perceit
válladra teszi,
az bizalommal bírja,
és méltán elhiszi,
hogy a te vállad az ő terhét, is
görnyedve és aléltan is
szó nélkül viszi.
Az élet, csak egy röpke perc,
pár törött pillanat,
ezért sose bántsd meg azt,
ki oltalmadban kereste
és tőled várta el,
a lelkét simogató
vigaszszavakat.
🌸
Kun Magdolna
Szívek muzsikája
Karácsonykor visszamegyek,
abba a gyermekkori házba,
ahol kalácsillattal telt
az otthon kis szobája,
oda, hol sosem volt gazdagság
és mégis kincset leltünk,
mert mi szegényen is mindig
gazdagon szerettünk.
Hisz nálunk a szeretet
mindig fényt ragyogott,
akkor is, ha a karácsonyág
nem roskadozott
az aranypapíros szaloncukrok
édes formájától,
sem a csilingelő harangocskák
harsány dallamától,
csak néhány piros alma lógott
szépen sorban rajta,
s az a pár csillagszóró,
mely az ezüstszínű angyal-hajat
sugarakba fonta.
Odamegyek vissza,
ahol nálunk minden lélek tudta,
a Karácsony Ünnepe
az különleges csoda,
mert ilyenkor a szívek
érző muzsikája,
egy dallamot játszik,
itt a földi síkon
és fenn a mennyországba.
🌸
Kun Magdolna
Ne sírj...
Ne sírj, ha az álmok nem válnak valóra,
és virágzó nyár helyett fázós tél fogad,
mert sokszor van úgy, hogy nem sikerül semmi,
de egy újabb napszak még mindent pótolhat.
Ne sírj, ha megszáradt rózsák könnyein át
tódul eléd a meg-megremegő emlékáradat,
hisz melengetőbb annak árnyékos oldala,
mint a fentről néző nap, mely lángsugarat ad.
Ne sírj, ha néhanapján nem kedvel az élet
és sorsod galád katonái ellened vannak,
mert az akaratod által, ami túlon-túli erő,
babérokkal győzheted le a harci fájdalmat,
csak arra gondolj mindig, bármi érjen is,
lehet, hogy egyedül mind semmik vagyunk,
de ha kitárt kezünket egymás felé nyújtjuk,
még a sivatagi porból is vizet fakasztunk.
🌸
Kun Magdolna
Legyél az egyetlen
Legyél te az egyetlen, igaz vágyott álmom,
de ne is csak az álmom, legyél valóságom,
mely túllép minden veszélyt, minden földi bűnt,
ami kicsordult könnybe és vérbe szenderült.
Az legyél te, az legyél, ki sosem volt nekem,
ki morzsákból is összegyűjti életkenyerem,
ki lehajol és felemel, ha sárba topog lábam,
s édes csókkal hűsít, verítékben, lázban.
Legyél te a mindenem, egy új és boldog élet,
mely hervadatlan virágként talpam alatt éled,
legyél te a vigaszszavam, s a mesék hercege,
mely elringat esténként, mint anyát gyermeke.
🌸
Kun Magdolna
Anyámról álmodtam
Anyámról álmodtam, arcom simogatta.
Lágy kezével most is könnyem szárította,
miközben halk szavakkal azt súgta nekem,
én mindig a szívedben leszek édes gyermekem.
Soha ne az égben keress a csillagok között,
hanem lelked mélyén, mert ott rejtőzködök.
Hiába hullattak rám sárga porszemet,
attól én még hidd el, hogy élek, s lélegzek.
Én Anyámra néztem, ő meg vissza rám,
s mindketten tudtuk, hogy az-az összetartozás,
amire az Isteni kéz ma is angyalként vigyáz,
mindig nyitottá tesz két vérző szívhatárt.
🌸
Kun Magdolna
Csak csendben szeress
Csak csendben szeress
Ne lássa a világ boldogságodat,
s azt sem, ha napjaid vidám kacaj várja,
mert a világ hamisarcú, gonosz,
s nem kegyelmez annak,
kinek a megszokottnál hangosabb
boldog dalolása.
Vigyázz, mert az öröm olyan pillanat,
mit túl könnyen elveszthetsz,
akkor is, ha biztonsággal éled
ezt a gyorsan pergő életet.
Ne oszd meg soha mással
azokat a legszentebb perceket,
amelyek számodra olyan értékesek,
olyan becsesek,
mert minél jobban kikiáltod boldogságodat,
annál jobban felbosszantasz vele másokat.
S akkor ellened irányul minden olyan tett,
ami elfojtja majd benned
érzéseidet.
🌸
Kun Magdolna
Ha majd tél lesz
Ha majd tél lesz megint
és fázósan húzódom melléd,
gyújts tüzet a kandallóba kedves.
Ölelj át és hallgasd velem
a tűz-kristályban parázsló,
éjgyöngy fényű csendet,
mert az
mindennél szebben elmondja,
mit jelentesz nekem,
s hogy mennyire
szeretlek.
🌸
Kun Magdolna
Rózsa ima
Adj nekem Uram
a bánat mellé rózsát,
hadd lopjam szirmába
a könnyek nehéz súlyát,
mert a rózsák szirmai
lágyítják a könnyet,
s könnyed záporként
a földre leperegnek.
Adj nekem Uram
minden napra rózsát,
nem baj, ha hervadtak is,
csak illatukat ontsák,
hogyha egyszer elvérezne
a legutolsó óra,
rózsaillat árja lengjen
szeges koporsómba.
🌸
Kun Magdolna
Két szívdobbanás
Vetettem neked pihe-puha ágyat,
hogy éjente abból a mennyországot láthasd,
és ott hallgasd velem azt a vágytelt muzsikát,
aminek az ütemjele két szívdobbanás.
Csókokkal díszítetem párnád szegletét,
hogy derűvel köszöntsön minden ébredés,
és úgy nézz rám reggel, olyan boldog szemmel,
mint akinek éjszakája szerelemmel telt el.
Meséltem neked szép esti meséket,
hogy az álmaid fénnyel, színnel teljék meg,
színekkel, mik átragyogják azon könnyeket,
miket hiányom sír, ha nem leszek veled.
🌸
Kun Magdolna
Bátorítom magam
Bátorítom magam, minden rendben van,
hisz szíved is tudja még, az útja merre van,
és hangod sem változott, az is biztató,
oly lágyan cseng, mint a szép muzsikaszó.
De valahol mélyen itt benn a lélekben,
zuhatagként tör elő a kétség s félelem.
Az a félsz, hogy mind, ami ma szilárdtalpon áll,
holnap nem lesz már, csak egy eldőlt kártyavár.
Tudom, a legbiztosabbat is elveheti bárki,
hisz azt sem lehet vérző bilincsekbe zárni,
mert a legerősebb bilincset is feltöri a kéz,
ha felülnő a szívben egy szebb, és új érzés.
🌸
Kun Magdolna
Ahol te vagy Istenem
Ahol te vagy Istenem, ott van az oltalom,
ott nyílik, virágzik az ember-nyugalom,
ott lobban fel, ott ragyog a szeretet lángja,
ott hajt ezüstszín levelet az olajfák ága.
Ahol te vagy Uram, nem hallatszik sírás,
sem zokogásban elhalt éles jajkiáltás,
mert az a könny, mely lélekszemben csillan,
a boldogság cseppje áldott otthonodban.
🌸
Kun Magdolna
Ne bántsd a szívet
Vigyázz, mert a szívet roncsolja a bántás,
más formát vesz fel, nem lesz ugyanaz,
elveszít önmagából minden olyan érzést,
ami valamikor régen szerelmet sarjadt.
Soha ne alázd meg, még akaratlanul sem,
és ne ítéld el soha, bármily rosszat tesz,
mert csak a szív képes olyan szeretésre,
amiért élni és halni is, éppúgy érdemes.
🌸
Kun Magdolna
Mosolyogj
Mosolyogj akkor is,
ha sírnod kellene,
ha szemed fátyolos,
és könnycseppel tele,
mert az-az igazi
életerős jellem,
ki megvívja harcát
száz veszéllyel szemben,
akkor is, ha lelkében
összeroncsolták,
az élni akarás
hamuban szunnyadó
remény-szikráját
🌸
Kun Magdolna
Mindig arra menj
Mindig arra menj, hol szabadabb a lelked,
s könnyülnek válladon az életteli terhek,
ahol akad még számodra annyi boldog nap,
amitől a szív-parazsa vágy-lobogást kap.
Mindig arra haladj, amerre még látod,
varázslatban fogannak az ifjúkori álmok.
Álmok mikben nincsenek aláhulló könnyek,
akkor sem, ha számuk napról-napra több lesz.
Mindig arra járj, hol élénk szín az emlék,
hol nem fedik fényét szálló homokszemcsék,
és nem temetik maguk alá rozsdaszín levelek,
melyeknek egynyári világa lelkeden üt sebet.
Mindig arra menj, hová visszahúz a szíved,
ahol tisztán láthat szemed minden kedves helyet,
mert nem takarja báját buta könnyhomály,
mikor lépteim a lépted nem követi már.
🌸
Kun Magdolna
Míg szívedben élet muzsikál
Mikor a szomorúság kedvedet szegi,
s a mélabú szemedből könnyeket csal ki,
akkor se engedd, hogy legyőzötté válj,
mindaddig, míg szívedben élet muzsikál.
Te csak hallgasd és hallgasd azt a dallamot,
ami ott legbelül a szívben nyittatott,
s hagyd, hogy üteméből merjen erőt lelked,
mert csak így lehet hős az, aki csatát vesztett
Van, mikor elbukunk, van, mikor győzünk,
mert a világ, s a sorsunk, örök ellenségünk,
de ha hitünket nem adjuk és harcolunk érte,
térdre rogy az ember esküdt ellensége.
🌸
Kun Magdolna
Őszi fohász
Vigyázd életem, édes Istenem,
tartsd a szívem, lelkem, nyári melegen,
mert az őszbe én mindig belereszketek,
akár az aranyló, hulló levelek.
Fáradt tudatommal fel nem foghatom,
elröppenő nyaraim miért siratom,
s miért tépi hangulatom az elmúlás szele,
mikor dérben könnyezik a piros berkenye.
Tudom, alkony idején fázósabb az élet,
jobban átérezzük hidegét a télnek,
többször megsiratunk minden órát, percet,
ami számunkra még újabb nyarat sejtet,
mert ki tudja lesz-e még elég erő arra,
hogy az ember szíve a telet is kibírja,
s úgy lépkedje át annak havas nyomdokát,
hogy érezze közben a tavasz illatát.
🌸
Kun Magdolna
Míg élek visszavárlak
Éjszakánként, mikor csillagok milliói
vakító lánggal fedik be az eget,
arra gondolok, vajon merre járhatsz,
s van- e ott a másvilágon, olyan, aki szeret.
Gondolsz-e még az otthont adó házra,
azokra a szél borzolta fákra,
melyek alatt megpihentünk,
mikor kedvünk támadt egy-egy
csókos suttogásra.
Tudod, bárhogy múlnak a napok és az évek,
én újra és újra visszavárlak téged.
Visszavárlak oda, hol miénk volt a nyár,
ahol karjaival ölelt az őszi napsugár,
s ahol nekünk dúdolt dallamot a szél,
mikor magadhoz vontál és velem nevettél.
Néha még könnycseppek gördülnek arcomon,
mert nem akar szűnni a fájdalom,
hiába jönnek felváltva a hónapok,
nekem már sosem lesznek olyanok,
mint régen.
Felettem is elmúlik az idő,
hajam mahagóni színét dérkristályba fonja,
elrabolja könnyeimnek megcsillanó ékét,
hogy a holdfényét ne tükrözze vissza.
Mert az idő nem kegyelmez senkinek,
ami egyszer elkezdődött annak vége lesz...
Talán már meg sem ismernél, ha látnád,
a keserűség ráncait az elmélyült barázdát,
melyek bánattól feszengnek szemem szélein.
Hiányod folytonos szenvedést okoz.
🌸
http://elvonultan.hupont.hu/100/kun-magdolna-versei
https://www.facebook.com/magdolna.kun.75
🌸
🌸
https://kkm-pps.eoldal.hu/cikkek/versek---kun-magdolna--5-.html
🌸
Kun Magdolna
Béke volna jó
Béke volna jó, Uram, egy szebb és jobb világ,
olyan világ, hol ismernék a szeretet szavát.
Ahol minden ember tudná milyen érzés az,
mikor beléd vetett hitünk virágot fakaszt.
Jóság kéne, Uram, mely a gonosz fölé nőne,
s akkor bizalommal nézhetnénk jövőink elébe,
és oly boldogan élhetnénk ezt a röpke életet,
mintha magunkénak tudnánk évezredeket.
Szív kellene, Uram, sok-sok embernek,
hogy megtöltsék érzelemmel a szívteleneket,
és megtanítsák nekik, az a bátor hős,
ki méltósággal hajol meg a szeretet előtt.
🌸
Kun Magdolna
Lelketlen lelkek
Lehet, hogy az élet bársonyszékbe ültet,
s palotád is fénylő kincsektől lesz teljes,
de egyet ne feledj, bárhogy csillog kincsed,
semmit sem érnek, ha lelketlenné tesznek.
Mert egy nap, te is ott állsz azon hosszú sorba,
ahol lelketlen lelkek égnek a kénköves pokolba,
s ahol emberséget, szeretetet, hiába remélsz,
nem oldoz fel bűnöd alól az áldott Istenkéz.
Kik szegényen halnak, ám de szeretet adnak,
még a gazdagoktól is sokkal gazdagabbak,
mert az ő lelkük csillagként fénylik odafenn,
míg salakként azoké kit Isten a pokolban felejt.
🌸
Kun Magdolna
Van egy ország, meseország
Van egy ország, meseország,
hol törvény írta szent dolog,
az embereknek feledni kell
a könnyet és a bánatot.
Csak mosoly lehet minden ajkon,
szívből jövő nevetés,
mely vidámsággal árasztja el
meseország életét.
Van egy világ, egy szép, új világ,
ahol álmodhat az ember,
ahol nem fájdítják szíveinket,
ha felébredünk reggel.
Ahol minden-minden titkos vágyunk
valósággá válhat,
még az is, miről azt hittük,
csak mulandó varázslat.
Most én is útra kelek, én is indulok,
az sem baj, ha talpam alatt,
rög- kavics ropog,
menni és menni kell, nem hátrálhatok,
mert ha maradok,
mese helyett könnybe szöknek
a szép gondolatok.
🌸
Kun Magdolna:
Égben járó szerelem...
Mikor varázsszárnyon repít hozzád a képzelet,
és szépséges fátyoltánccal takar be a tudat,
akkor ezüstszálú haj fonákból álmot hintek rád,
hogy elringasson éjszakánként a tűzfelhők alatt.
Gyöngyszínű szemtükrödben, ha feltűnik a hold,
s a parányi lángcsillagok szikráit könnyeidbe vonzza,
én angyalként hintek pilláidra aranyszínű alkonyt,
amely szendergő szívedre a bűvöletet hozza
Megcsillanó hajnalpírba majd gondolatot fonok,
és fehér felhők szárnyain ajándékul viszem,
hogyha mesékre vágynál a szürke hétköznapokban,
a csengőajkú lágy szavaktól ünnepnapod legyen.
Smaragdból és rubinkőből formázok egy szívet,
melybe rovátkákkal belevésem- Nagyon szeretlek-
s mikor pillantásod egybeforr pillantásommal,
majd öröklétű kincsként őrzöm vágytekinteted.
🌸
Kun Magdolna
Mennyi az-az örökké
Oly könnyedén kimondjuk, örökké szeretlek,
bármi állja útját is az ígéreteknek,
és nem hagylak el akkor sem, ha reszkető kezed,
mély ráncokba gyűri az időéveket.
Oly könnyedén mondjuk, mi sosem változunk,
szívből jövő szavakat sosem másítunk,
mert azokban a szavakban benne van a lelkünk,
mely kiáll igazáért, ha már ígéretet tettünk.
Aztán egyszer csak az örökké egy pillanattá válik,
pillanattá melyen könnyek nyoma látszik,
azoké a könnyeké melyeket akkor fogunk sírni,
mikor a csalódás kínjával kell majd megbirkózni.
🌸
Kun Magdolna
Nektek gyermekeim
Ha nagyon öreg leszek, erőtlen és gyenge,
vajon leheltek-e erőt fáradó testembe.
Adtok-e majd betegségben annyi kitartást,
hogy tovább bírjam taposni az élet-út porát.
Ha majd a felejtés fájdalma kínozza a lelkem,
mondjátok, lesztek-e a gondolatok bennem,
s vigyáztok-e sérült tudatomnak azon énjére,
melyben hervadásba lép az élet szépsége.
Hihetem-e azt, hogy nem kell csalódnom,
ha mélyre taszít lábamról a gyötrő fájdalom,
s ha már minden egyes pillantás arrafelé néz,
amerre nem nagy gond az élet-felejtés.
Ha majd nagyon öreg leszek, erőtlen és gyenge,
azért régi énem tartsátok kellő tiszteletbe,
mert lehet, hogy kívülről csak rongydarab leszek,
de belül semmi nem törheti meg a lelkemet.
🌸
Kun Magdolna
Csendes zokogás
Magadban sirass el mindent, ami fáj,
hisz úgy sem látja más, milyen mélyre ás
lelked mélyében a csendes zokogás.
Csak némán hullasd könnyed, ne ejts hangokat,
kik sértéssel bírnak, ne sajnáljanak,
mert a sajnálat úgy sem ad, oly erős vigaszt,
hogy feledtesse veled a megbántásokat.
Ne mutasd szívednek gyengeségeit,
mert azt törik meg mindig, ki sosem vétkezik,
s csak azon tud átgázolni az egész nagyvilág,
ki alázattal védi a maga igazát.
🌸
Kun Magdolna
Ahol virág van, élet is akad
Ha végső alkonyba zuhanna a nap,
hol nincs szenvedély sem érzelem-dús vágy,
ringassa álmaim emlékpillanat,
melyben örökök a csókos éjszakák.
Ha csillagport tapos kihunyó lelkem,
és nem simul rá több földi boldogság,
adjon vigaszt majd mindaz a szép bennem,
mi hervadatlanul, szívemben tanyáz.
Ha szavam sem ölt már jelmezbál ruhát,
s minden gondolatom sírban csendesül,
szálló sóhajomban nyíljon még virág,
mibe holtvilágom beleszenderül,
mert ahol virág van, élet is akad,
mely porrög hantomon rózsákat fakaszt.
🌸
Kun Magdolna
Ünnepek után
Ha majd kialszanak a karácsonyi lángok,
s a fenyőfákról lehull a színes fényruha,
a világ olyan lesz mint ünnepek előtt,
olyan kegyetlenül szürke, rideg mostoha.
Pedig a szeretet ott virágzik bennünk,
ott árasztja szépsége a szirmok illatát,
csak mi felejtjük el, nem pár napra szól
az ember, ember iránti megnyilvánulás.
🌸
Kun Magdolna
Tanulj meg szeretni
Szeretettel fordulj azok irányába
kiknek éj a párnája és holdsugár az ágya,
mert egy nap te is magadra maradsz,
hisz más világ lesz az, hová árnyak hajtanak.
Abban az új világban tán idegenként várnak,
gyűlölködve néznek, gyűlölködve szánnak,
mert azok akik várnak talán azon emberek,
akiket a te lelked nem védelmezett.
Ha szeretettel fordulsz mások irányába,
felmagasztal majd az emberek jósága,
és úgy néznek rád, mintha te volnál
az örök nyarat birtokló kék szárnyú madár.
Ki megtanul, a földön szeretetben élni,
boldogságát is mások által éli,
mert az, akinek érző lelkét jóság övezi,
önnön örömét is másban keresi.
🌸
Kun Magdolna
Határtalanul
Mama, ha majd eljön a karácsonyi este,
és csillagok gyúlnak odafenn a mennybe,
én is gyertyát gyújtok, fehér viaszgyertyát,
mely szíved és szívem melegére vigyáz.
Tudom, az égben is hullnak fájó könnyek,
melyek Isten oltárán fényként tündökölnek,
és fényként ragyognak itt lenn a földön is,
mikor a két világ lelkei egymást ölelik.
Mert Karácsonykor, Mama, leomlik a fal,
s láthatóvá válik az a kettős szív-vonal,
ahol már nem lelhető fel oly választó határ,
mely a találkozás örömének útját állhatná
🌸
Kun Magdolna
Karácsonyi gondolat
Karácsonykor a szeretetláng egekig lobog,
és érzéssel telt szívünk is egyformán dobog,
de ha elmúlnak az ünnepek hová is lesznek
azok a puhán ölelő, bársonyos kezek.
Hová lesz belőlünk a tiszta szeretet,
ami karácsonyi napjainkon kiteljesedett,
és elhitette velünk, hogy minden ember lelke
Istentől kapott jósággal van telve
Miért feledjük el, hogy kérész életünk,
csak egy röpke perc, mert aztán elmegyünk
oda, ahol már nem lehetnek velünk
azok kiket karácsonykor szívünkre öleltünk.
Amíg időnk van szeretni, addig szeressünk,
mert odaát már mind magunkban leszünk,
nem lesz vigyázónk, nem lesz támaszunk,
csak elsápadó könny, miket titkon hullatunk.
Az élet itt a földön megadatott nekünk,
hát minden egyes napot kincsként becsüljünk,
és szeressünk-szeressünk, ahogy senki más,
hogy többek lehessünk, mint némely embertárs.
🌸
Kun Magdolna
Hiányzik valaki
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról is eltűnnek majd
a könnyek nyomai,
akkor is, ha tudjuk, hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s aki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó nékünk,
míg egymásé vagyunk.
Amíg átölelnek minket,
mikor marcangolva fáj
a szívünket tépdeső
keserű hiány,
s az a lélekgyötrő tudat,
hogy vannak akik már
csak fentről nézhetik,
mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
🌸
Kun Magdolna
Búcsút intve
Van, mikor már nem szól, nem kérdez az ember,
csak int még egyet köd-fátyolos szemmel,
és fájlalja a távolt amerre indulnia kell,
ahol várja egy út, amin nincs már vissza jel.
Az a szív mely szeret, itt és ott is fáj,
akkor is, ha pokolban, vagy mennyországban jár,
mert amíg a keserűség abban megfogan,
addig nem lel lelki békét akárhol is van.
🌸
Kun Magdolna
Mikor elmentél, Mama
Mikor elmentél Mama,
szívembe zártam azt a meleget,
mely lelked által melengette
gyermekkezemet,
mert tudtam eljön az-az idő,
mikor minden nyári évet,
hópelyhekkel lepnek
a télbe futó léptek.
Most újra ősz van Mama,
jeges szelek fújnak.
Könnyet hulló falevelek
intenek a múltnak,
s én csak nézem-nézem
hogy sodrónak messze,
és hogy válnak el egymástól
a fákról leperegve.
Mikor elmentél, Mama,
összetört a lelkem,
hisz megnyugvást nem leltem
bárhol is kerestem,
mert nélküled nincs élet,
nincsen nyugalom,
csak szívet tépő, el nem múló
hiány-fájdalom.
🌸
Kun Magdolna
Szeretnék egy meseerdőt
Szeretnék egy meseerdőt,
olyan álommal szőtt, elérhetőt.
Kis házikót patakokkal,
lágyan formált dús fodrokkal.
Virággal telt selymes rétet,
tücsökhangút, mely dalra késztet.
Elsuhanó pillangókat,
szivárványon hintázósat.
Magas hegyen lágy szirteket,
rajta délceg törzsű fenyveseket,
szélben hajló búzatáblát,
mely égig nyújtja dús kalászát.
Ezerszínű rózsakertet,
mi illatával könnyet ejtet.
Hegyoldalon zuhatagot,
mely a napfénytől tükröt ragyog.
Ívelt folyót sebes árral,
benne halat, ezer számmal,
vén tölgyfákat nagy lombokkal,
hol mókus ugrál víg mosollyal.
Tiszta vizű, édes tengert,
melyre a nap csókot lehelt,
dzsungelt, ahol sok száz állat,
szabadon és büszkén járhat.
Szeretnék egy jobb világot,
miben mindig szépet látok,
s nem lesz benne gyűlölet,
csak el nem fogyó szeretet.
🌸
Kun Magdolna
Csendes léptek
Csendesen lépkedem, és arra gondolok,
mily gyorsan repülnek a színes-tavaszok.
Mily gyorsan sápad el a napsugaras nyár,
s mily hamar elhervad a pipacsos határ.
Csendesen lépkedem, s kicsit könnyezem.
Megsiratom mindazt, ki már nem lehet velem.
Kinek sárgult őszi lomb már nem hull levelet,
kinek sírján szél pergeti a homokszemeket.
Az emlékezés közben elhalkul szavam,
s megköszönöm Istennek mindazt, amim van.
Mert oly sokan elmentek kiknek többé már
nem virul ez életben pipacsos határ ...
🌸
Kun Magdolna
Szeptemberi ősz
Már avarnyomban lépem a szeptemberi őszt,
melynek sápadtságán szemem elidőz.
S míg elmerengve nézem a sárgult levelet,
érzem, hogy a tűnő nyár is búcsút integet.
Te is úgy sodródsz te kicsi őszlevél,
mint felkapott tollpihe, mit messze fúj a szél.
Oly nagyon messze, oly nagy távolságra,
hogy csak ábrándnak tűnik a tavasz virágzása
Mi sem tudjuk, mi sem sejtjük, mikor érkeznek
a kéklő égen átfutó csillagszekerek,
melyek elrepítenek majd az örök nyár honába,
ahol valósággá válik minden ember álma.
Sok őszben felragyog néhány kihullt könnycsepp,
amely a keserű elmúlás érzésétől teljes,
de ezek a fénylő könnycseppek mind felszáradnak,
ha majd az első hóvirág új tavaszt fakaszt.
🌸
Kun Magdolna
Sírok Anyám
Sírok anyám, sírdogálok, mint a pergő őszi eső,
mely mélyre szántott arcomra
könnyként rácsorog,
mert ma is ugyanúgy fáj az a szívbevájó tudat,
hogy nem vagy többé nekem, bárhogy lázadok.
Úgy elzokognám minden bánatom,
mi fáradó napokon erőtlenné tesz,
de látod édesanyám, meggyűri az idő
ősz hajszállal teli fáradt fejemet.
Ma sírodnál állok és szótlan hallgatok,
csak gondolatban idézem fel égszín szemedet,
simogató szavaid, melyek bearanyozták
a kislány és felnőttkori boldog életet.
Elszállnak a hónapok, s majd elszállnak az évek
de mosolygó vonásaid élénk színben látom,
s azt a kopottá vált barna pöttyös kendőt is,
melyre rácsókoltam néha minden sóhajtásom.
Most rózsát hoztam neked, drága édesanyám,
egyszerűen fehér, halvány őszirózsát,
mely úgy illatozik fejfád árnyékában,
mintha kertedből hajolna
a sziromvégű hajtás...
Hideg az éj édesanyám, dérbe fagy a könnyem,
lábam alatt fekete föld málló rögei,
melyek úgy karcolják a rideg márványszobrot,
mint a mellette szétszórt kavicsok
törmelékei.
Lassan elköszönök, de oly nehéz a léptem,
valami visszahúz a sírhalmod felé,
talán egy hulló szirom, mit felkapva dobál
a jeges pillantású téli éji szél.
Összefacsarodott bennem a szív, ez a puhány,
darabokra hullt minden álmodás,
mert nem simíthatom arcát annak,
ki örökre itt hagyta földi otthonát.
🌸
Kun Magdolna
Félelem ...
Mikor túlságosan legyengít az élet,
szomorúságomban arra gondolok,
kár, hogy egyszer eljön az a nap
mikor én is meghalok.
Nem magam sajnálom, nem magam féltem,
gyermekeimért vérzik el a szívem,
hisz ők azok, kik még elhitetik velem,
sziklákat morzsolhat élnivaló hitem.
Mert hiszek nekik, hát küzdök magamért,
küzdök értük, s küzdök azokért,
akiknek szívében, mint egy pecsétnyom
beleégett hervadó, sápadt alakom.
Tudom, hogy egyszer mindenki előtt
láthatóvá teszik a mennyei lépcsőt,
hogy fényként tündököljünk
ha majd lépkedünk
azon a hosszú-hosszú úton,
melyen hazaérkezünk.
🌸
Kun Magdolna
Veled megöregedni
Veled szeretnék megöregedni,
s majdan együtt hallgatni az esti csendeket,
melyek szótlanul is elmesélik nekünk
a megmásíthatatlan boldog éveket.
Szeretném örökbe fogadni szép tekinteted,
megbújni benne, mint egykor hajdanán,
s a benne meglapuló csillagfényű könnyet
ajkamhoz emelni, hadd csókolja szám.
Szeretném kezed fogni, néha remegőn is,
így sétálva körbe-körbe az ódon helyeket,
s majd így lépve át magunkat a levélhulló őszbe,
hogy egyazon idő legyen, mi avarba temet.
Mert te értem születtél, és én érted születtem,
minket úgy alkotott Isten két keze,
hogy általa legyünk kincsei egymásnak,
s abban örök időt nyerjen az élet értelme.
Nekünk együtt kell élni, és együtt kell halni,
külön-külön már úgy sem léteznénk,
ezért fogd a kezem, és el ne engedd soha,
mert én, míg élek, szorítom a tiéd.
🌸
Kun Magdolna
Gyönyörű sors
Addig áldd a sorsod, míg van, ki átölel,
ki minden éj múltával veled ébred fel,
ki rád gondol nappal, neked visz rózsát,
s benned látja régvolt, büszke ifjúságát.
Addig áldd a sorsod, míg van, ki szépnek lát,
ki letörli arcodról a könnyek garmadát,
és csókot ad vigaszképp, szelíd ringatást,
hogy felleld benne szívének puha vánkosát.
Addig áldd a sorsod, míg nem vagy egyedül,
míg van ki két karodban, el-elszenderül,
hogy féltett kincsű álmait veled ossza meg,
mert tudja, álmodni is, csak érted érdemes.
🌸
Kun Magdolna
Várlak
Várlak, ha őszi napban sápad minden, ami él.
Ha hulló levelek nyomát görgeti a szél,
és sűrű eső áztatja azokat az avarhantokat,
ahol temetett emlékek a virágzó nyarak.
Várlak, ha hó dermeszti lépésnyomomat.
Ha elfagyott lábaimon piros vér fakad.
Hisz mindaddig, míg várlak, hinni tudom azt,
hogy egyszer összeér kezünk az őszi fák alatt.
S akkor bármily hideg lesz is a jégkristályos tél,
összetartozásunkat már nem választja szét,
sem a földi mélység, sem a magasságos ég,
mert Isten rója hűségünkre a bilincsek szegét.
🌸
Kun Magdolna
A halálon túl is
A halálon túl is él az a nagy-nagy szeretet,
amely lélek a lélekkel összekötetett,
hogy ott fenn a mennyben is egyek legyenek.
Így sosem szűnik szívünkben a gyász,
mert az folytonosan hulló könnyekért kiált
azok emlékéért, kik már nem ölelnek át.
Mennyország és földi világ egy és ugyanaz,
hisz lélek a lélektől el nem szakadhat,
még akkor sem, ha a halál választja szét azt.
🌸
Kun Magdolna
Az út végén
Ha majd az idő, fiam, erőmet veszi,
és fáradt lábaim is meg-megroggyannak,
ne ijesszen öregségem, arra gondolj csak,
mennyi követ elmorzsoltam a hosszú út alatt.
Mert tudod, bárhol, bármerre is jártam,
mindig volt pár éles kavics, mely talpam feltörte,
hisz az-az élet-út, amin át kellett haladnom,
csak némely helyen volt elegyengetve.
Így számtalan göröngy kísérte a léptem,
és számtalan akadály tornyosult elém,
de én csak mentem, fiam, mentem kitartó hűséggel,
hogy te büszke lehess rám ott az út végén.
🌸
Kun Magdolna
Szeptemberi legenda
Szeptember volt. Fák hullatták leveleiket,
mikor először pillanthattam édesanyámra,
s mikor először hittem, engem nem győzhet le
az élet és az ember földi ármánya.
Szeptember volt. Rózsák sírták az ősz könnyét,
a felhők páráját, melyből aranyeső pergett,
és szeptemberi hold ragyogta kékes csillagcsendjét,
mikor első éjszakámon kiságyamba tettek.
Majd rohantak az évek, percek, órák, napok.
Váltogatták egymást a tűnő évszakok,
s ahogy futott, ment az idő, dérbe fonott hajam
nem ragyogott többé rubinsmaragdot.
Lassúbb lett a mozdulat, és fáradtabb a lépés.
Az életráncok sűrűsödtek szemvonalamon,
csak szívbe rejtett emlékeim nem változtak semmit,
ugyanolyan ábránd teltek, akár egykoron.
Mert addig, amíg látni vélem a múltnak nyomait,
és fellelhetem azokban a gyermeki varázst,
nem számít a kor múlása, sem a percek rohanása,
hisz lefékez az idő, és nem halad tovább.
🌸
Kun Magdolna
Ki engem szeret
Ki engem szeret, ne tagadjon meg,
tartson ki mellettem mindenek felett,
akkor is, ha minden út sárral kövezett,
és könnyek kísérik a tolvaj lépteket.
Ki engem szeret, úgy dédelgessen,
mintha én lennék a világegyetem,
s benne minden szép, mi értelmet adhat
a jövőnek, mának, pillanatoknak.
Ki engem szeret, hűen kövessen,
felhőfodrok szárnyain, kavicstengeren,
át a végtelenen, át az életen,
egészen a sírig, hol holtvirág terem.
Mert aki engem szeret, azt én is szeretem,
s egészen-egészen a sírig követem,
úgy követem, úgy vigyázom, mint az életem,
mely addig lesz szép, míg fogja a kezem.
🌸
Kun Magdolna
Istenáldottak
Kik tiszta szívvel szerettek, kik vigyáztak reám,
már mind-mind átléptek a mennyek kapuján,
s onnan nézik könnyes szemmel, mily nagy távolság
az egymást elválasztó ég és földvilág.
Kik odafentről figyelgetik léptem nyomdokát,
már nem enyhíthetik az élet fájdalmát,
és nem adhatnak vigaszt, ha a nehéz sorscsapások,
elfojtanak bennem minden élet-lángot.
Kik a csillagközi térben járják vándor-útjukat,
azok egytől-egyik mind Istenáldottak,
mert a Jóisten annyi szeretettel ruházta fel őket,
hogy nem szűnik szívükben a földi hiányérzet.
🌸
Kun Magdolna
Könny - tolvajok
Egykor én is voltam sugárzóan szép,
s egykor énrólam is szóltak bűbájos mesék,
mesék melyek olyan sokszor elhitették azt,
hogy az álmok mindig megvalósulnak.
De aztán ahogy teltek, s múltak el a napok,
rájöttem a mesék mind-mind könny-tolvajok,
mert a mesék valóságok csak akkor lesznek,
ha előtte már elsírtunk egy egész életet.
🌸
Kun Magdolna
Az öregekért
Úgy szeresd az öregeket, mint önnönmagadat,
hisz az idő nem kíméli ifjúságodat,
s egykoron te leszel, kinek hajlott lesz a háta,
kinek ezer ránc tapad szemei sarkába.
Úgy szeresd az öregeket, mint magát a gyermeket,
kit körülölel, simogat az anyai szeretet,
mert az öregek lelke olyan nagyon vágyja,
hogy mindig legyen valaki, ki életük vigyázza.
Úgy szeresd az öregeket, mint egy örömteli napot,
amit az Isteni hatalom ajándékul adott,
s majd úgy óvd őket bajban, gyötrő betegségben,
mintha te lebegnél a halál közelében.
🌸
Kun Magdolna
A szív háza
Jó lenne egy másik ház, ahol úgy, mint régen,
vigasztalást nyernék nagymamám ölében,
mert az a kicsi ház, ahol nagymamám lakott,
nem őriz már semmi szeretet-nyomot.
Hisz idegenek lakják, idegenek védik
szeretteim ott hagyott szívbéli emlékit,
csak néhány darab földrög az, mely őrizheti még
belerögzült lábnyomuk pormélyedését.
Jó lenne egy másik ház, miben újra élne minden,
ahol nagymamám és nagypapám nevelhetne engem,
s ahol vén cseresznyefánkon lelne menedéket
az a füttyös sárgarigó, mely szép tavaszkor ébred.
🌸
Kun Magdolna
Te is megígérted
Te is voltál gyermek, s te is hitted azt,
hogy a nagymamád meséi mind-mind igazak,
hisz a nagymamák, azok kik valóra váltják
varázslatos meséikben az unokák álmát.
Te is boldog voltál, mikor nagymamád keze,
lágy selyemként simult hajfürtjeidre,
s mikor szelíd szép szavakkal azt súgta neked,
drága kis unokám az Isten áldjon meg.
Te is megígérted, hogy felnőtt emberként
vigyázod majd törékeny, gyönge életét,
hisz ő volt az ki benned látta mindazt a szépséget,
ami gyermeki szemedben hálatűzként égett.
Hát tiszteld őt úgy, ahogy ő tisztelt meg téged,
mikor hitte, hogy te leszel a remény és az élet,
ha majd ránccal telt szemére könnyes fátylat hint
a csendes elmúlás, melyen a halál szele ring.
🌸
Kun Magdolna
Örök lángoló
Az idő elfut, a szív is belefárad
ebbe a nagy hajszába, mit az élet áraszt,
de a szeretet ifjú marad, örök lángoló,
alkonyidőben is égig lobogó.
Mert a szeretet olyan erő, olyan hatalom,
mely virágokat nyílik az életutakon,
és virágokat nyílik majd azon hantokon,
ahol könnyet hullat rá a földi fájdalom
Amíg lesz olyan, ki néha-néha nap
emlékekbe öleli ön mivoltunkat,
addig az elmúlás is csak egy édes álom,
mely túlszárnyalja magát életen-halálon.
🌸
Kun Magdolna
Ha szívedben harag dúl...
Ha szívedben harag dúl, és lelkedben fájdalom,
dobd félre a sértést, végy erőt magadon,
és bocsáss meg annak, ki szomorúvá tett,
mert hidd el, az is megbánja ki ellened vétett.
Aki szeret, akiben érzés van, mind-mind tudja azt,
egy emberöltő élethossz is csak egy pillanat,
pillanat, amelynek bármelyik nap vége szakadhat,
hisz ismeretlen az-az idő, mit reánk kiszabtak.
Így ne tétovázz sokat, bocsáss gyorsan meg,
hogy ne gyötörjön halálra a lelkiismeret,
ha majd odafenn az égben már nem lesz hallható,
a szívedből kiszökő megbocsátó szó.
🌸
Kun Magdolna
Ha volna még, ki várna ...
Jó lenne hazamenni, ha volna még otthonom,
s ha abban az otthonban várna valaki,
aki kitárná előttem azt a nap-szított fakaput,
amelynek elrozsdálló zárját az idő marta ki.
Jó volna, ha édesanyám fáradt karjaiban
ismét fellelhetném azt a régi biztonságot,
mely éreztette velem, bármily galád sorsom,
ölének fészkében oltalmat találok.
Jó volna hazamenni, s kicsit megpihenni
a szőlőlugassal benőtt gangnak hűs kövén,
ahol édesanyám mesélt az életről meséket,
melyeket oly áhítattal hallgathattam én.
Jó volna még egyszer lágyan megölelni,
s megköszönni néki, hogy megszülethettem,
s megköszönni azt, hogy az ő lelkéből ered
az emberek iránti nagy szeretetem.
Jó volna még utoljára kezét csókolgatván
egy pillantást vetni könnyező szemére,
és szívére rálehelni azt a végtelen nagy hálát,
amiért életet adott az övéért cserébe.
🌸
Kun Magdolna
Vágyódás
Jó volna egy pillanatra átfutni a múltba,
s anyám ölébe hajtani a fejem,
hogy újra érezzem azt a biztonságos helyet,
amiben az erőm mindig megleltem.
Jó volna hozzábújni. Csak úgy elnézni kicsit,
ahogy mesélő ajkain felkacag az élet.
Az a boldog élet, mely mára már könnybefúlt,
mert ellopták tőlem az ezüstderes évek.
Hisz az idő engem sem kímélt meg,
elvett tőlem minden jót, minden kedveset,
és elvette anyám is, kinek mosolyában
múlhatatlan volt a gyermekszeretet.
Mára már nem maradt csak néhány emlékkép,
emlékkép, mely néha feldereng itt benn,
itt benn, ahol fáradt szívem halkult dobbanása,
anyám szívverésének ritmusára cseng.
🌸
Kun Magdolna
Angyalszárnyakon
Nagymamám mindig azt mondta nekem,
eljön az-az idő is, mikor nem leszek,
s akkor majd kicsi unokám, ott fenn az égiek
fogják meg helyettem árva kezedet.
Küldenek a földre néhány kicsi angyalt,
akik vigyázzák helyettem minden léptedet,
akik úgy ölelnek át, olyan meleg szívvel,
mint ahogyan azt egykor, én tettem veled.
Mikor sötét éjszakákon felnézel az égre,
és tündökölni látsz sok messzi csillagot,
érezd azt a puhán-puha, selymes melegséget,
mit köréd simítanak a földi angyalok.
Minden simításban hinni fogsz majd abban,
hogy fentről nézve is rád vigyázhatok,
mert ég és föld között sem léteznek határok,
ha két szív távolsága egy úttá fogyott.
🌸
Kun Magdolna
Meghalni tisztességgel
A betegség nem válogat, nem kérdezi meg,
hány ember hord démonerőt ereje felett,
s azt sem kérdi, bírjuk-e majd alázattal, hittel,
mikor kitartásunk lassan az elmúlásba vesz el.
A betegség fájdalmas, kínzó öntudat,
hisz el kell válni azoktól kik bennünk sarjadtak,
és el kell válni társainktól, akik oly sok éven át
hűséggel kísérték léptünk nyomdokát.
Semmink sem marad, csak az a kapott szeretet,
ami szívünkben, lelkünkben kiteljesedett,
s ami felszólít mindenkit arra a becsületességre,
hogy tiszteletet adjon egy életért cserébe.
Mert meghalni mindenkinek tisztességgel kell,
hogy abban a túlontúl világban ne sajduljunk fel,
ha majd azt kérdi a Jóisten, hol volt az emberség,
mikor hátrahagyott múltunkat porba temették.
🌸
Kun Magdolna:
Vigyázz magadra, kedves...
Vigyázz magadra, kedves,
amennyire csak lehet,
mert jól tudod, mit jelent
arc-simító kezed,
hisz abból gyűjtök erőt,
mikor megtört ember leszek,
és rájövök arra,
hogy az élet csak egy szerep
a sors forgó színpadán,
hol mindenki egyformán
viseli a felvett jelmezeket.
Én is magam választottam
olcsó fehér ruhám,
melynek férceibe bújt
az a láthatatlan magány,
melyről azt hittem,
benne marad örökre,
de te eljöttél hozzám,
és aranyat futtattál
a foltozott részekbe,
mitől a rongyos ruha széle is
pont úgy ragyogott,
mint születésem percében
gyermekarcú szemem,
mikor az Úr kegyelméből
égi fényt kapott.
Vigyázz magadra, kedves,
vigyázz-vigyázz nagyon,
nélküled nem lennék,
ezt az egyet tudom,
mert világodban érzem,
hogy általad létezek,
s ebben a világban
- élni érdemes.
🌸
Kun Magdolna
Ölelsz - e még akkor
Ha a sötétség árnyai mellénk szegődnek,
és reszketeggé teszik ráncos kezünket,
olyannak látsz-e majd, mint akkor hajdanán,
mikor csókjaidtól volt tűzforró a szám.
Ha már sérült tudatom nem emlékezik,
és fájni sem fájja többé az élet sebeit,
vigyázod-e velem azokat a jelenperceket,
ami kettőnknek még elrendeltetett.
Ha majd kibontott hajamon nem csillan a fény,
s én sem kérem már, hogy szeressél belém,
ölelsz-e még akkor is, és simítod-e arcom,
addig, amíg rám nem terül a csillagfényes alkony.
Ha majd szoros kötelékünk lazulásra vágyik,
mert szivárványt fon bele egy másik dobbanás is,
megőrzöd-e szív-hűségét annak a sok évnek,
amibe kettőnk sorsa mélyen beleégett.
Vagy minden, ami voltam
el lesz feledve,
s csak szálló porszem leszek
szélnek eresztve.
🌸
https://kkm-pps.eoldal.hu/cikkek/versek---kun-magdolna--5-.html
🌸
Kun Magdolna
Béke volna jó
Béke volna jó, Uram, egy szebb és jobb világ,
olyan világ, hol ismernék a szeretet szavát.
Ahol minden ember tudná milyen érzés az,
mikor beléd vetett hitünk virágot fakaszt.
Jóság kéne, Uram, mely a gonosz fölé nőne,
s akkor bizalommal nézhetnénk jövőink elébe,
és oly boldogan élhetnénk ezt a röpke életet,
mintha magunkénak tudnánk évezredeket.
Szív kellene, Uram, sok-sok embernek,
hogy megtöltsék érzelemmel a szívteleneket,
és megtanítsák nekik, az a bátor hős,
ki méltósággal hajol meg a szeretet előtt.
🌸
Kun Magdolna
Lelketlen lelkek
Lehet, hogy az élet bársonyszékbe ültet,
s palotád is fénylő kincsektől lesz teljes,
de egyet ne feledj, bárhogy csillog kincsed,
semmit sem érnek, ha lelketlenné tesznek.
Mert egy nap, te is ott állsz azon hosszú sorba,
ahol lelketlen lelkek égnek a kénköves pokolba,
s ahol emberséget, szeretetet, hiába remélsz,
nem oldoz fel bűnöd alól az áldott Istenkéz.
Kik szegényen halnak, ám de szeretet adnak,
még a gazdagoktól is sokkal gazdagabbak,
mert az ő lelkük csillagként fénylik odafenn,
míg salakként azoké kit Isten a pokolban felejt.
🌸
Kun Magdolna
Van egy ország, meseország
Van egy ország, meseország,
hol törvény írta szent dolog,
az embereknek feledni kell
a könnyet és a bánatot.
Csak mosoly lehet minden ajkon,
szívből jövő nevetés,
mely vidámsággal árasztja el
meseország életét.
Van egy világ, egy szép, új világ,
ahol álmodhat az ember,
ahol nem fájdítják szíveinket,
ha felébredünk reggel.
Ahol minden-minden titkos vágyunk
valósággá válhat,
még az is, miről azt hittük,
csak mulandó varázslat.
Most én is útra kelek, én is indulok,
az sem baj, ha talpam alatt,
rög- kavics ropog,
menni és menni kell, nem hátrálhatok,
mert ha maradok,
mese helyett könnybe szöknek
a szép gondolatok.
🌸
Kun Magdolna:
Égben járó szerelem...
Mikor varázsszárnyon repít hozzád a képzelet,
és szépséges fátyoltánccal takar be a tudat,
akkor ezüstszálú haj fonákból álmot hintek rád,
hogy elringasson éjszakánként a tűzfelhők alatt.
Gyöngyszínű szemtükrödben, ha feltűnik a hold,
s a parányi lángcsillagok szikráit könnyeidbe vonzza,
én angyalként hintek pilláidra aranyszínű alkonyt,
amely szendergő szívedre a bűvöletet hozza
Megcsillanó hajnalpírba majd gondolatot fonok,
és fehér felhők szárnyain ajándékul viszem,
hogyha mesékre vágynál a szürke hétköznapokban,
a csengőajkú lágy szavaktól ünnepnapod legyen.
Smaragdból és rubinkőből formázok egy szívet,
melybe rovátkákkal belevésem- Nagyon szeretlek-
s mikor pillantásod egybeforr pillantásommal,
majd öröklétű kincsként őrzöm vágytekinteted.
🌸
Kun Magdolna
Mennyi az-az örökké
Oly könnyedén kimondjuk, örökké szeretlek,
bármi állja útját is az ígéreteknek,
és nem hagylak el akkor sem, ha reszkető kezed,
mély ráncokba gyűri az időéveket.
Oly könnyedén mondjuk, mi sosem változunk,
szívből jövő szavakat sosem másítunk,
mert azokban a szavakban benne van a lelkünk,
mely kiáll igazáért, ha már ígéretet tettünk.
Aztán egyszer csak az örökké egy pillanattá válik,
pillanattá melyen könnyek nyoma látszik,
azoké a könnyeké melyeket akkor fogunk sírni,
mikor a csalódás kínjával kell majd megbirkózni.
🌸
Kun Magdolna
Nektek gyermekeim
Ha nagyon öreg leszek, erőtlen és gyenge,
vajon leheltek-e erőt fáradó testembe.
Adtok-e majd betegségben annyi kitartást,
hogy tovább bírjam taposni az élet-út porát.
Ha majd a felejtés fájdalma kínozza a lelkem,
mondjátok, lesztek-e a gondolatok bennem,
s vigyáztok-e sérült tudatomnak azon énjére,
melyben hervadásba lép az élet szépsége.
Hihetem-e azt, hogy nem kell csalódnom,
ha mélyre taszít lábamról a gyötrő fájdalom,
s ha már minden egyes pillantás arrafelé néz,
amerre nem nagy gond az élet-felejtés.
Ha majd nagyon öreg leszek, erőtlen és gyenge,
azért régi énem tartsátok kellő tiszteletbe,
mert lehet, hogy kívülről csak rongydarab leszek,
de belül semmi nem törheti meg a lelkemet.
🌸
Kun Magdolna
Csendes zokogás
Magadban sirass el mindent, ami fáj,
hisz úgy sem látja más, milyen mélyre ás
lelked mélyében a csendes zokogás.
Csak némán hullasd könnyed, ne ejts hangokat,
kik sértéssel bírnak, ne sajnáljanak,
mert a sajnálat úgy sem ad, oly erős vigaszt,
hogy feledtesse veled a megbántásokat.
Ne mutasd szívednek gyengeségeit,
mert azt törik meg mindig, ki sosem vétkezik,
s csak azon tud átgázolni az egész nagyvilág,
ki alázattal védi a maga igazát.
🌸
Kun Magdolna
Ahol virág van, élet is akad
Ha végső alkonyba zuhanna a nap,
hol nincs szenvedély sem érzelem-dús vágy,
ringassa álmaim emlékpillanat,
melyben örökök a csókos éjszakák.
Ha csillagport tapos kihunyó lelkem,
és nem simul rá több földi boldogság,
adjon vigaszt majd mindaz a szép bennem,
mi hervadatlanul, szívemben tanyáz.
Ha szavam sem ölt már jelmezbál ruhát,
s minden gondolatom sírban csendesül,
szálló sóhajomban nyíljon még virág,
mibe holtvilágom beleszenderül,
mert ahol virág van, élet is akad,
mely porrög hantomon rózsákat fakaszt.
🌸
Kun Magdolna
Ünnepek után
Ha majd kialszanak a karácsonyi lángok,
s a fenyőfákról lehull a színes fényruha,
a világ olyan lesz mint ünnepek előtt,
olyan kegyetlenül szürke, rideg mostoha.
Pedig a szeretet ott virágzik bennünk,
ott árasztja szépsége a szirmok illatát,
csak mi felejtjük el, nem pár napra szól
az ember, ember iránti megnyilvánulás.
🌸
Kun Magdolna
Tanulj meg szeretni
Szeretettel fordulj azok irányába
kiknek éj a párnája és holdsugár az ágya,
mert egy nap te is magadra maradsz,
hisz más világ lesz az, hová árnyak hajtanak.
Abban az új világban tán idegenként várnak,
gyűlölködve néznek, gyűlölködve szánnak,
mert azok akik várnak talán azon emberek,
akiket a te lelked nem védelmezett.
Ha szeretettel fordulsz mások irányába,
felmagasztal majd az emberek jósága,
és úgy néznek rád, mintha te volnál
az örök nyarat birtokló kék szárnyú madár.
Ki megtanul, a földön szeretetben élni,
boldogságát is mások által éli,
mert az, akinek érző lelkét jóság övezi,
önnön örömét is másban keresi.
🌸
Kun Magdolna
Határtalanul
Mama, ha majd eljön a karácsonyi este,
és csillagok gyúlnak odafenn a mennybe,
én is gyertyát gyújtok, fehér viaszgyertyát,
mely szíved és szívem melegére vigyáz.
Tudom, az égben is hullnak fájó könnyek,
melyek Isten oltárán fényként tündökölnek,
és fényként ragyognak itt lenn a földön is,
mikor a két világ lelkei egymást ölelik.
Mert Karácsonykor, Mama, leomlik a fal,
s láthatóvá válik az a kettős szív-vonal,
ahol már nem lelhető fel oly választó határ,
mely a találkozás örömének útját állhatná
🌸
Kun Magdolna
Karácsonyi gondolat
Karácsonykor a szeretetláng egekig lobog,
és érzéssel telt szívünk is egyformán dobog,
de ha elmúlnak az ünnepek hová is lesznek
azok a puhán ölelő, bársonyos kezek.
Hová lesz belőlünk a tiszta szeretet,
ami karácsonyi napjainkon kiteljesedett,
és elhitette velünk, hogy minden ember lelke
Istentől kapott jósággal van telve
Miért feledjük el, hogy kérész életünk,
csak egy röpke perc, mert aztán elmegyünk
oda, ahol már nem lehetnek velünk
azok kiket karácsonykor szívünkre öleltünk.
Amíg időnk van szeretni, addig szeressünk,
mert odaát már mind magunkban leszünk,
nem lesz vigyázónk, nem lesz támaszunk,
csak elsápadó könny, miket titkon hullatunk.
Az élet itt a földön megadatott nekünk,
hát minden egyes napot kincsként becsüljünk,
és szeressünk-szeressünk, ahogy senki más,
hogy többek lehessünk, mint némely embertárs.
🌸
Kun Magdolna
Hiányzik valaki
Lassan itt a Karácsony,
gyertyát gyújtunk szépen,
s vacsorához ülünk
meghitt békességben.
Arcunkról is eltűnnek majd
a könnyek nyomai,
akkor is, ha tudjuk, hiányzik valaki.
Valaki, aki nem ül többé közénk,
nem mosolyog ránk,
s aki nem tölti be melegséggel
a meghitt kis szobát.
Lassan itt lesznek az ünnepek,
s mi arra gondolunk,
addig a jó nékünk,
míg egymásé vagyunk.
Amíg átölelnek minket,
mikor marcangolva fáj
a szívünket tépdeső
keserű hiány,
s az a lélekgyötrő tudat,
hogy vannak akik már
csak fentről nézhetik,
mint ég csonkjaira
pár emlékező lángú
viaszgyertyaszál.
🌸
Kun Magdolna
Búcsút intve
Van, mikor már nem szól, nem kérdez az ember,
csak int még egyet köd-fátyolos szemmel,
és fájlalja a távolt amerre indulnia kell,
ahol várja egy út, amin nincs már vissza jel.
Az a szív mely szeret, itt és ott is fáj,
akkor is, ha pokolban, vagy mennyországban jár,
mert amíg a keserűség abban megfogan,
addig nem lel lelki békét akárhol is van.
🌸
Kun Magdolna
Mikor elmentél, Mama
Mikor elmentél Mama,
szívembe zártam azt a meleget,
mely lelked által melengette
gyermekkezemet,
mert tudtam eljön az-az idő,
mikor minden nyári évet,
hópelyhekkel lepnek
a télbe futó léptek.
Most újra ősz van Mama,
jeges szelek fújnak.
Könnyet hulló falevelek
intenek a múltnak,
s én csak nézem-nézem
hogy sodrónak messze,
és hogy válnak el egymástól
a fákról leperegve.
Mikor elmentél, Mama,
összetört a lelkem,
hisz megnyugvást nem leltem
bárhol is kerestem,
mert nélküled nincs élet,
nincsen nyugalom,
csak szívet tépő, el nem múló
hiány-fájdalom.
🌸
Kun Magdolna
Szeretnék egy meseerdőt
Szeretnék egy meseerdőt,
olyan álommal szőtt, elérhetőt.
Kis házikót patakokkal,
lágyan formált dús fodrokkal.
Virággal telt selymes rétet,
tücsökhangút, mely dalra késztet.
Elsuhanó pillangókat,
szivárványon hintázósat.
Magas hegyen lágy szirteket,
rajta délceg törzsű fenyveseket,
szélben hajló búzatáblát,
mely égig nyújtja dús kalászát.
Ezerszínű rózsakertet,
mi illatával könnyet ejtet.
Hegyoldalon zuhatagot,
mely a napfénytől tükröt ragyog.
Ívelt folyót sebes árral,
benne halat, ezer számmal,
vén tölgyfákat nagy lombokkal,
hol mókus ugrál víg mosollyal.
Tiszta vizű, édes tengert,
melyre a nap csókot lehelt,
dzsungelt, ahol sok száz állat,
szabadon és büszkén járhat.
Szeretnék egy jobb világot,
miben mindig szépet látok,
s nem lesz benne gyűlölet,
csak el nem fogyó szeretet.
🌸
Kun Magdolna
Csendes léptek
Csendesen lépkedem, és arra gondolok,
mily gyorsan repülnek a színes-tavaszok.
Mily gyorsan sápad el a napsugaras nyár,
s mily hamar elhervad a pipacsos határ.
Csendesen lépkedem, s kicsit könnyezem.
Megsiratom mindazt, ki már nem lehet velem.
Kinek sárgult őszi lomb már nem hull levelet,
kinek sírján szél pergeti a homokszemeket.
Az emlékezés közben elhalkul szavam,
s megköszönöm Istennek mindazt, amim van.
Mert oly sokan elmentek kiknek többé már
nem virul ez életben pipacsos határ ...
🌸
Kun Magdolna
Szeptemberi ősz
Már avarnyomban lépem a szeptemberi őszt,
melynek sápadtságán szemem elidőz.
S míg elmerengve nézem a sárgult levelet,
érzem, hogy a tűnő nyár is búcsút integet.
Te is úgy sodródsz te kicsi őszlevél,
mint felkapott tollpihe, mit messze fúj a szél.
Oly nagyon messze, oly nagy távolságra,
hogy csak ábrándnak tűnik a tavasz virágzása
Mi sem tudjuk, mi sem sejtjük, mikor érkeznek
a kéklő égen átfutó csillagszekerek,
melyek elrepítenek majd az örök nyár honába,
ahol valósággá válik minden ember álma.
Sok őszben felragyog néhány kihullt könnycsepp,
amely a keserű elmúlás érzésétől teljes,
de ezek a fénylő könnycseppek mind felszáradnak,
ha majd az első hóvirág új tavaszt fakaszt.
🌸
Kun Magdolna
Sírok Anyám
Sírok anyám, sírdogálok, mint a pergő őszi eső,
mely mélyre szántott arcomra
könnyként rácsorog,
mert ma is ugyanúgy fáj az a szívbevájó tudat,
hogy nem vagy többé nekem, bárhogy lázadok.
Úgy elzokognám minden bánatom,
mi fáradó napokon erőtlenné tesz,
de látod édesanyám, meggyűri az idő
ősz hajszállal teli fáradt fejemet.
Ma sírodnál állok és szótlan hallgatok,
csak gondolatban idézem fel égszín szemedet,
simogató szavaid, melyek bearanyozták
a kislány és felnőttkori boldog életet.
Elszállnak a hónapok, s majd elszállnak az évek
de mosolygó vonásaid élénk színben látom,
s azt a kopottá vált barna pöttyös kendőt is,
melyre rácsókoltam néha minden sóhajtásom.
Most rózsát hoztam neked, drága édesanyám,
egyszerűen fehér, halvány őszirózsát,
mely úgy illatozik fejfád árnyékában,
mintha kertedből hajolna
a sziromvégű hajtás...
Hideg az éj édesanyám, dérbe fagy a könnyem,
lábam alatt fekete föld málló rögei,
melyek úgy karcolják a rideg márványszobrot,
mint a mellette szétszórt kavicsok
törmelékei.
Lassan elköszönök, de oly nehéz a léptem,
valami visszahúz a sírhalmod felé,
talán egy hulló szirom, mit felkapva dobál
a jeges pillantású téli éji szél.
Összefacsarodott bennem a szív, ez a puhány,
darabokra hullt minden álmodás,
mert nem simíthatom arcát annak,
ki örökre itt hagyta földi otthonát.
🌸
Kun Magdolna
Félelem ...
Mikor túlságosan legyengít az élet,
szomorúságomban arra gondolok,
kár, hogy egyszer eljön az a nap
mikor én is meghalok.
Nem magam sajnálom, nem magam féltem,
gyermekeimért vérzik el a szívem,
hisz ők azok, kik még elhitetik velem,
sziklákat morzsolhat élnivaló hitem.
Mert hiszek nekik, hát küzdök magamért,
küzdök értük, s küzdök azokért,
akiknek szívében, mint egy pecsétnyom
beleégett hervadó, sápadt alakom.
Tudom, hogy egyszer mindenki előtt
láthatóvá teszik a mennyei lépcsőt,
hogy fényként tündököljünk
ha majd lépkedünk
azon a hosszú-hosszú úton,
melyen hazaérkezünk.
🌸
Kun Magdolna
Veled megöregedni
Veled szeretnék megöregedni,
s majdan együtt hallgatni az esti csendeket,
melyek szótlanul is elmesélik nekünk
a megmásíthatatlan boldog éveket.
Szeretném örökbe fogadni szép tekinteted,
megbújni benne, mint egykor hajdanán,
s a benne meglapuló csillagfényű könnyet
ajkamhoz emelni, hadd csókolja szám.
Szeretném kezed fogni, néha remegőn is,
így sétálva körbe-körbe az ódon helyeket,
s majd így lépve át magunkat a levélhulló őszbe,
hogy egyazon idő legyen, mi avarba temet.
Mert te értem születtél, és én érted születtem,
minket úgy alkotott Isten két keze,
hogy általa legyünk kincsei egymásnak,
s abban örök időt nyerjen az élet értelme.
Nekünk együtt kell élni, és együtt kell halni,
külön-külön már úgy sem léteznénk,
ezért fogd a kezem, és el ne engedd soha,
mert én, míg élek, szorítom a tiéd.
🌸
Kun Magdolna
Gyönyörű sors
Addig áldd a sorsod, míg van, ki átölel,
ki minden éj múltával veled ébred fel,
ki rád gondol nappal, neked visz rózsát,
s benned látja régvolt, büszke ifjúságát.
Addig áldd a sorsod, míg van, ki szépnek lát,
ki letörli arcodról a könnyek garmadát,
és csókot ad vigaszképp, szelíd ringatást,
hogy felleld benne szívének puha vánkosát.
Addig áldd a sorsod, míg nem vagy egyedül,
míg van ki két karodban, el-elszenderül,
hogy féltett kincsű álmait veled ossza meg,
mert tudja, álmodni is, csak érted érdemes.
🌸
Kun Magdolna
Várlak
Várlak, ha őszi napban sápad minden, ami él.
Ha hulló levelek nyomát görgeti a szél,
és sűrű eső áztatja azokat az avarhantokat,
ahol temetett emlékek a virágzó nyarak.
Várlak, ha hó dermeszti lépésnyomomat.
Ha elfagyott lábaimon piros vér fakad.
Hisz mindaddig, míg várlak, hinni tudom azt,
hogy egyszer összeér kezünk az őszi fák alatt.
S akkor bármily hideg lesz is a jégkristályos tél,
összetartozásunkat már nem választja szét,
sem a földi mélység, sem a magasságos ég,
mert Isten rója hűségünkre a bilincsek szegét.
🌸
Kun Magdolna
A halálon túl is
A halálon túl is él az a nagy-nagy szeretet,
amely lélek a lélekkel összekötetett,
hogy ott fenn a mennyben is egyek legyenek.
Így sosem szűnik szívünkben a gyász,
mert az folytonosan hulló könnyekért kiált
azok emlékéért, kik már nem ölelnek át.
Mennyország és földi világ egy és ugyanaz,
hisz lélek a lélektől el nem szakadhat,
még akkor sem, ha a halál választja szét azt.
🌸
Kun Magdolna
Az út végén
Ha majd az idő, fiam, erőmet veszi,
és fáradt lábaim is meg-megroggyannak,
ne ijesszen öregségem, arra gondolj csak,
mennyi követ elmorzsoltam a hosszú út alatt.
Mert tudod, bárhol, bármerre is jártam,
mindig volt pár éles kavics, mely talpam feltörte,
hisz az-az élet-út, amin át kellett haladnom,
csak némely helyen volt elegyengetve.
Így számtalan göröngy kísérte a léptem,
és számtalan akadály tornyosult elém,
de én csak mentem, fiam, mentem kitartó hűséggel,
hogy te büszke lehess rám ott az út végén.
🌸
Kun Magdolna
Szeptemberi legenda
Szeptember volt. Fák hullatták leveleiket,
mikor először pillanthattam édesanyámra,
s mikor először hittem, engem nem győzhet le
az élet és az ember földi ármánya.
Szeptember volt. Rózsák sírták az ősz könnyét,
a felhők páráját, melyből aranyeső pergett,
és szeptemberi hold ragyogta kékes csillagcsendjét,
mikor első éjszakámon kiságyamba tettek.
Majd rohantak az évek, percek, órák, napok.
Váltogatták egymást a tűnő évszakok,
s ahogy futott, ment az idő, dérbe fonott hajam
nem ragyogott többé rubinsmaragdot.
Lassúbb lett a mozdulat, és fáradtabb a lépés.
Az életráncok sűrűsödtek szemvonalamon,
csak szívbe rejtett emlékeim nem változtak semmit,
ugyanolyan ábránd teltek, akár egykoron.
Mert addig, amíg látni vélem a múltnak nyomait,
és fellelhetem azokban a gyermeki varázst,
nem számít a kor múlása, sem a percek rohanása,
hisz lefékez az idő, és nem halad tovább.
🌸
Kun Magdolna
Ki engem szeret
Ki engem szeret, ne tagadjon meg,
tartson ki mellettem mindenek felett,
akkor is, ha minden út sárral kövezett,
és könnyek kísérik a tolvaj lépteket.
Ki engem szeret, úgy dédelgessen,
mintha én lennék a világegyetem,
s benne minden szép, mi értelmet adhat
a jövőnek, mának, pillanatoknak.
Ki engem szeret, hűen kövessen,
felhőfodrok szárnyain, kavicstengeren,
át a végtelenen, át az életen,
egészen a sírig, hol holtvirág terem.
Mert aki engem szeret, azt én is szeretem,
s egészen-egészen a sírig követem,
úgy követem, úgy vigyázom, mint az életem,
mely addig lesz szép, míg fogja a kezem.
🌸
Kun Magdolna
Istenáldottak
Kik tiszta szívvel szerettek, kik vigyáztak reám,
már mind-mind átléptek a mennyek kapuján,
s onnan nézik könnyes szemmel, mily nagy távolság
az egymást elválasztó ég és földvilág.
Kik odafentről figyelgetik léptem nyomdokát,
már nem enyhíthetik az élet fájdalmát,
és nem adhatnak vigaszt, ha a nehéz sorscsapások,
elfojtanak bennem minden élet-lángot.
Kik a csillagközi térben járják vándor-útjukat,
azok egytől-egyik mind Istenáldottak,
mert a Jóisten annyi szeretettel ruházta fel őket,
hogy nem szűnik szívükben a földi hiányérzet.
🌸
Kun Magdolna
Könny - tolvajok
Egykor én is voltam sugárzóan szép,
s egykor énrólam is szóltak bűbájos mesék,
mesék melyek olyan sokszor elhitették azt,
hogy az álmok mindig megvalósulnak.
De aztán ahogy teltek, s múltak el a napok,
rájöttem a mesék mind-mind könny-tolvajok,
mert a mesék valóságok csak akkor lesznek,
ha előtte már elsírtunk egy egész életet.
🌸
Kun Magdolna
Az öregekért
Úgy szeresd az öregeket, mint önnönmagadat,
hisz az idő nem kíméli ifjúságodat,
s egykoron te leszel, kinek hajlott lesz a háta,
kinek ezer ránc tapad szemei sarkába.
Úgy szeresd az öregeket, mint magát a gyermeket,
kit körülölel, simogat az anyai szeretet,
mert az öregek lelke olyan nagyon vágyja,
hogy mindig legyen valaki, ki életük vigyázza.
Úgy szeresd az öregeket, mint egy örömteli napot,
amit az Isteni hatalom ajándékul adott,
s majd úgy óvd őket bajban, gyötrő betegségben,
mintha te lebegnél a halál közelében.
🌸
Kun Magdolna
A szív háza
Jó lenne egy másik ház, ahol úgy, mint régen,
vigasztalást nyernék nagymamám ölében,
mert az a kicsi ház, ahol nagymamám lakott,
nem őriz már semmi szeretet-nyomot.
Hisz idegenek lakják, idegenek védik
szeretteim ott hagyott szívbéli emlékit,
csak néhány darab földrög az, mely őrizheti még
belerögzült lábnyomuk pormélyedését.
Jó lenne egy másik ház, miben újra élne minden,
ahol nagymamám és nagypapám nevelhetne engem,
s ahol vén cseresznyefánkon lelne menedéket
az a füttyös sárgarigó, mely szép tavaszkor ébred.
🌸
Kun Magdolna
Te is megígérted
Te is voltál gyermek, s te is hitted azt,
hogy a nagymamád meséi mind-mind igazak,
hisz a nagymamák, azok kik valóra váltják
varázslatos meséikben az unokák álmát.
Te is boldog voltál, mikor nagymamád keze,
lágy selyemként simult hajfürtjeidre,
s mikor szelíd szép szavakkal azt súgta neked,
drága kis unokám az Isten áldjon meg.
Te is megígérted, hogy felnőtt emberként
vigyázod majd törékeny, gyönge életét,
hisz ő volt az ki benned látta mindazt a szépséget,
ami gyermeki szemedben hálatűzként égett.
Hát tiszteld őt úgy, ahogy ő tisztelt meg téged,
mikor hitte, hogy te leszel a remény és az élet,
ha majd ránccal telt szemére könnyes fátylat hint
a csendes elmúlás, melyen a halál szele ring.
🌸
Kun Magdolna
Örök lángoló
Az idő elfut, a szív is belefárad
ebbe a nagy hajszába, mit az élet áraszt,
de a szeretet ifjú marad, örök lángoló,
alkonyidőben is égig lobogó.
Mert a szeretet olyan erő, olyan hatalom,
mely virágokat nyílik az életutakon,
és virágokat nyílik majd azon hantokon,
ahol könnyet hullat rá a földi fájdalom
Amíg lesz olyan, ki néha-néha nap
emlékekbe öleli ön mivoltunkat,
addig az elmúlás is csak egy édes álom,
mely túlszárnyalja magát életen-halálon.
🌸
Kun Magdolna
Ha szívedben harag dúl...
Ha szívedben harag dúl, és lelkedben fájdalom,
dobd félre a sértést, végy erőt magadon,
és bocsáss meg annak, ki szomorúvá tett,
mert hidd el, az is megbánja ki ellened vétett.
Aki szeret, akiben érzés van, mind-mind tudja azt,
egy emberöltő élethossz is csak egy pillanat,
pillanat, amelynek bármelyik nap vége szakadhat,
hisz ismeretlen az-az idő, mit reánk kiszabtak.
Így ne tétovázz sokat, bocsáss gyorsan meg,
hogy ne gyötörjön halálra a lelkiismeret,
ha majd odafenn az égben már nem lesz hallható,
a szívedből kiszökő megbocsátó szó.
🌸
Kun Magdolna
Ha volna még, ki várna ...
Jó lenne hazamenni, ha volna még otthonom,
s ha abban az otthonban várna valaki,
aki kitárná előttem azt a nap-szított fakaput,
amelynek elrozsdálló zárját az idő marta ki.
Jó volna, ha édesanyám fáradt karjaiban
ismét fellelhetném azt a régi biztonságot,
mely éreztette velem, bármily galád sorsom,
ölének fészkében oltalmat találok.
Jó volna hazamenni, s kicsit megpihenni
a szőlőlugassal benőtt gangnak hűs kövén,
ahol édesanyám mesélt az életről meséket,
melyeket oly áhítattal hallgathattam én.
Jó volna még egyszer lágyan megölelni,
s megköszönni néki, hogy megszülethettem,
s megköszönni azt, hogy az ő lelkéből ered
az emberek iránti nagy szeretetem.
Jó volna még utoljára kezét csókolgatván
egy pillantást vetni könnyező szemére,
és szívére rálehelni azt a végtelen nagy hálát,
amiért életet adott az övéért cserébe.
🌸
Kun Magdolna
Vágyódás
Jó volna egy pillanatra átfutni a múltba,
s anyám ölébe hajtani a fejem,
hogy újra érezzem azt a biztonságos helyet,
amiben az erőm mindig megleltem.
Jó volna hozzábújni. Csak úgy elnézni kicsit,
ahogy mesélő ajkain felkacag az élet.
Az a boldog élet, mely mára már könnybefúlt,
mert ellopták tőlem az ezüstderes évek.
Hisz az idő engem sem kímélt meg,
elvett tőlem minden jót, minden kedveset,
és elvette anyám is, kinek mosolyában
múlhatatlan volt a gyermekszeretet.
Mára már nem maradt csak néhány emlékkép,
emlékkép, mely néha feldereng itt benn,
itt benn, ahol fáradt szívem halkult dobbanása,
anyám szívverésének ritmusára cseng.
🌸
Kun Magdolna
Angyalszárnyakon
Nagymamám mindig azt mondta nekem,
eljön az-az idő is, mikor nem leszek,
s akkor majd kicsi unokám, ott fenn az égiek
fogják meg helyettem árva kezedet.
Küldenek a földre néhány kicsi angyalt,
akik vigyázzák helyettem minden léptedet,
akik úgy ölelnek át, olyan meleg szívvel,
mint ahogyan azt egykor, én tettem veled.
Mikor sötét éjszakákon felnézel az égre,
és tündökölni látsz sok messzi csillagot,
érezd azt a puhán-puha, selymes melegséget,
mit köréd simítanak a földi angyalok.
Minden simításban hinni fogsz majd abban,
hogy fentről nézve is rád vigyázhatok,
mert ég és föld között sem léteznek határok,
ha két szív távolsága egy úttá fogyott.
🌸
Kun Magdolna
Meghalni tisztességgel
A betegség nem válogat, nem kérdezi meg,
hány ember hord démonerőt ereje felett,
s azt sem kérdi, bírjuk-e majd alázattal, hittel,
mikor kitartásunk lassan az elmúlásba vesz el.
A betegség fájdalmas, kínzó öntudat,
hisz el kell válni azoktól kik bennünk sarjadtak,
és el kell válni társainktól, akik oly sok éven át
hűséggel kísérték léptünk nyomdokát.
Semmink sem marad, csak az a kapott szeretet,
ami szívünkben, lelkünkben kiteljesedett,
s ami felszólít mindenkit arra a becsületességre,
hogy tiszteletet adjon egy életért cserébe.
Mert meghalni mindenkinek tisztességgel kell,
hogy abban a túlontúl világban ne sajduljunk fel,
ha majd azt kérdi a Jóisten, hol volt az emberség,
mikor hátrahagyott múltunkat porba temették.
🌸
Kun Magdolna:
Vigyázz magadra, kedves...
Vigyázz magadra, kedves,
amennyire csak lehet,
mert jól tudod, mit jelent
arc-simító kezed,
hisz abból gyűjtök erőt,
mikor megtört ember leszek,
és rájövök arra,
hogy az élet csak egy szerep
a sors forgó színpadán,
hol mindenki egyformán
viseli a felvett jelmezeket.
Én is magam választottam
olcsó fehér ruhám,
melynek férceibe bújt
az a láthatatlan magány,
melyről azt hittem,
benne marad örökre,
de te eljöttél hozzám,
és aranyat futtattál
a foltozott részekbe,
mitől a rongyos ruha széle is
pont úgy ragyogott,
mint születésem percében
gyermekarcú szemem,
mikor az Úr kegyelméből
égi fényt kapott.
Vigyázz magadra, kedves,
vigyázz-vigyázz nagyon,
nélküled nem lennék,
ezt az egyet tudom,
mert világodban érzem,
hogy általad létezek,
s ebben a világban
- élni érdemes.
🌸
Kun Magdolna
Ölelsz - e még akkor
Ha a sötétség árnyai mellénk szegődnek,
és reszketeggé teszik ráncos kezünket,
olyannak látsz-e majd, mint akkor hajdanán,
mikor csókjaidtól volt tűzforró a szám.
Ha már sérült tudatom nem emlékezik,
és fájni sem fájja többé az élet sebeit,
vigyázod-e velem azokat a jelenperceket,
ami kettőnknek még elrendeltetett.
Ha majd kibontott hajamon nem csillan a fény,
s én sem kérem már, hogy szeressél belém,
ölelsz-e még akkor is, és simítod-e arcom,
addig, amíg rám nem terül a csillagfényes alkony.
Ha majd szoros kötelékünk lazulásra vágyik,
mert szivárványt fon bele egy másik dobbanás is,
megőrzöd-e szív-hűségét annak a sok évnek,
amibe kettőnk sorsa mélyen beleégett.
Vagy minden, ami voltam
el lesz feledve,
s csak szálló porszem leszek
szélnek eresztve.
🌸
🌸
