Szabó Lőrinc:
Ima a Gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.
Ima a Gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.
Magdolna Kun
Istenhez
Óvd és vigyázd, Uram, gyermekeimet,
könnyítsd meg vállaikon az élet-terheket,
s ha netán csüggednének, nyújtsd ki kezedet,
töröld le arcukról a ráfolyt könnyeket.
Mert egy napon én már nem tehetem meg,
hogy szíveikbe reményt, és hitet leheljek,
hiszen ha lejár időm, búcsút kell majd venni,
s akkor nem tudom útjukat többé egyengetni.
Senki nincs, ki nálad jobban megértené azt,
mily fájó, ha szív a szívtől végleg elszakad,
s ha már halvány remény sem adattatik arra,
hogy bánatunk az idő egyszer begyógyítsa.
Én már megéltem általad sok-sok napot, évet,
amit onnan fentről részemre kimértek,
így hát békével indulok el, nem vitatkozom,
csak egy kérésem van, hogy vigyázd családom.
Istenhez
Óvd és vigyázd, Uram, gyermekeimet,
könnyítsd meg vállaikon az élet-terheket,
s ha netán csüggednének, nyújtsd ki kezedet,
töröld le arcukról a ráfolyt könnyeket.
Mert egy napon én már nem tehetem meg,
hogy szíveikbe reményt, és hitet leheljek,
hiszen ha lejár időm, búcsút kell majd venni,
s akkor nem tudom útjukat többé egyengetni.
Senki nincs, ki nálad jobban megértené azt,
mily fájó, ha szív a szívtől végleg elszakad,
s ha már halvány remény sem adattatik arra,
hogy bánatunk az idő egyszer begyógyítsa.
Én már megéltem általad sok-sok napot, évet,
amit onnan fentről részemre kimértek,
így hát békével indulok el, nem vitatkozom,
csak egy kérésem van, hogy vigyázd családom.
Mélységből - Magasságba
Egy férfi megkérdezte egy bölcs embertől,
hogy a feleségével vagy a szeretőjével maradjon.
A bölcs két virágot vett a kezébe, az egyiket rózsával,
a másikat kaktuszszal, és megkérdezte a férfit:
- Ha adok neked egy virágot, melyiket választod?
A férfi mosolygott és így szólt: - A rózsa logikus!
Felelőtlen vagy - felelte a bölcs ember.
- Néha a férfit a külső szépség vagy a hétköznapi hajtja, és azt választják, ami a legfényesebben ragyog.
- A rózsa csinosabb, de hamar meghal.
- A kaktusz viszont időjárástól függetlenül változatlan marad, zöld tövisekkel,
és egy nap a legszebb virágot adja, amit valaha láttál.
- A feleséged ismeri a hibáidat, a gyengeségeidet, a hibáidat.
_ A szeretőd a győzelmeidet akarja, örömeidet, mosolyodat.
_ A feleséged azt akarja, hogy a könnyeid megvigasztaljanak, vereségeid felemeljenek, minden örömteli és rossz pillanatodban téged akar.
_ A szeretőd azonban a problémáidban elhagy, és cserélni fog egy másikért, amitől ugyanaz a mosoly és ugyanaz az öröm.
_ Bolond az, akinek van otthon gyémántja, és kimegy máshová köveket keresni.
Egy férfi megkérdezte egy bölcs embertől,
hogy a feleségével vagy a szeretőjével maradjon.
A bölcs két virágot vett a kezébe, az egyiket rózsával,
a másikat kaktuszszal, és megkérdezte a férfit:
- Ha adok neked egy virágot, melyiket választod?
A férfi mosolygott és így szólt: - A rózsa logikus!
Felelőtlen vagy - felelte a bölcs ember.
- Néha a férfit a külső szépség vagy a hétköznapi hajtja, és azt választják, ami a legfényesebben ragyog.
- A rózsa csinosabb, de hamar meghal.
- A kaktusz viszont időjárástól függetlenül változatlan marad, zöld tövisekkel,
és egy nap a legszebb virágot adja, amit valaha láttál.
- A feleséged ismeri a hibáidat, a gyengeségeidet, a hibáidat.
_ A szeretőd a győzelmeidet akarja, örömeidet, mosolyodat.
_ A feleséged azt akarja, hogy a könnyeid megvigasztaljanak, vereségeid felemeljenek, minden örömteli és rossz pillanatodban téged akar.
_ A szeretőd azonban a problémáidban elhagy, és cserélni fog egy másikért, amitől ugyanaz a mosoly és ugyanaz az öröm.
_ Bolond az, akinek van otthon gyémántja, és kimegy máshová köveket keresni.
