"Az a baj, hogy azt hiszed, van időd.”
“Fél órája állok sorban ezen a nyomorult postán és még mindig nem végeztem.”
“Hát nem bevágott elém ez a jó ember?!”
“Már elegem van, hogy már megint esik.”
“Van képük ennyiért adni azt a szottyadt epret?”
“Nem igaz, hogy még mindig nincs itt a busz, aztán meg kettő jön majd egymás után.”
“Hihetetlen, nem tudok csatlakozni a wifire.”
“Hallod, még volt három perc zárásig és volt képük nem kiszolgálni.”
“Nem nekem tolta a bevásárló kocsit ez a hibbadt?!”
“Nem borzasztó, felszaladt a harisnyám.”
Ismerős szavak ...
Panaszkodni, panaszkodni, mindig csak panaszkodni.
Közben lehetőség szerint a körülményeket és vagy másokat okolni.
Nemzeti sportot csinálunk ebből.
Panaszkodunk, mintha nem lenne holnap.
Felidegesít a postás, a pénztáros, a pincér, a főnök, a gyalogos, az autós,
a biciklis, a kutyás, a hisztis gyerek.
Pampogunk az eső miatt, a szárazság miatt, a meleg miatt, a hideg miatt,
a napsütés miatt, meg a felhők miatt.
MINDIG találunk okot egy kis elégedetlenségre.
Amíg egyszer csak történik valami, ami brutális erővel,
kéretlenül goromba módon az arcunkba tolja,
hogy az élet korántsem végtelen,
cserébe törékeny és illékony.
Ne idegeskedj ...
a sorbanállás, a paraszt sofőr, az eső, a szottyadt eper, a wifi hiánya,
meg a tönkrement harisnya miatt ...
Ezek NEM problémák, legfeljebb ürügyek pampogáshoz.
De mi nyafogunk, biztos ami zicher,
mert a nyafogás valami végletesen elcseszett modern túlélési stratégia,
mert az agyunk valamiért úgy érzi,
ki kell tölteni a rendelkezésre álló teret,
ha mással nem, hát panasszal.
“Hát nem bevágott elém ez a jó ember?!”
“Már elegem van, hogy már megint esik.”
“Van képük ennyiért adni azt a szottyadt epret?”
“Nem igaz, hogy még mindig nincs itt a busz, aztán meg kettő jön majd egymás után.”
“Hihetetlen, nem tudok csatlakozni a wifire.”
“Hallod, még volt három perc zárásig és volt képük nem kiszolgálni.”
“Nem nekem tolta a bevásárló kocsit ez a hibbadt?!”
“Nem borzasztó, felszaladt a harisnyám.”
Ismerős szavak ...
Panaszkodni, panaszkodni, mindig csak panaszkodni.
Közben lehetőség szerint a körülményeket és vagy másokat okolni.
Nemzeti sportot csinálunk ebből.
Panaszkodunk, mintha nem lenne holnap.
Felidegesít a postás, a pénztáros, a pincér, a főnök, a gyalogos, az autós,
a biciklis, a kutyás, a hisztis gyerek.
Pampogunk az eső miatt, a szárazság miatt, a meleg miatt, a hideg miatt,
a napsütés miatt, meg a felhők miatt.
MINDIG találunk okot egy kis elégedetlenségre.
Amíg egyszer csak történik valami, ami brutális erővel,
kéretlenül goromba módon az arcunkba tolja,
hogy az élet korántsem végtelen,
cserébe törékeny és illékony.
Ne idegeskedj ...
a sorbanállás, a paraszt sofőr, az eső, a szottyadt eper, a wifi hiánya,
meg a tönkrement harisnya miatt ...
Ezek NEM problémák, legfeljebb ürügyek pampogáshoz.
De mi nyafogunk, biztos ami zicher,
mert a nyafogás valami végletesen elcseszett modern túlélési stratégia,
mert az agyunk valamiért úgy érzi,
ki kell tölteni a rendelkezésre álló teret,
ha mással nem, hát panasszal.
Az a baj,
hogy tényleg azt hisszük, van időnk.
Van időnk haragudni, irigykedni, halogatni,
kifogásokat gyártani, majd holnap megcsinálni, nem kimondani, nem megkérdezni.
Hogy van időnk megfutamodni, megalkudni, nem megélni.
Telefont nyomkodni, neten szörfözni, rossz melóban ragadni,
rossz kapcsolatban ragadni, pótcselekedni, időt pazarolni, elfedni,
és mélyre temetni.
Alighanem még nagyobb baj,
hogy azt is hisszük, van időnk rendbe hozni,
bocsánatot kérni, köszönetet mondani, szeretni.
Pedig csak a ma van, a most, az éppen.
Nincs na majd holnap, ó legközelebb, egyszer csak majd, nem is tudom mikor,
ha majd elköltöztünk, ha majd több pénzünk lesz,
ha majd lefogytam, ha majd felnőtt a gyerek.
hogy tényleg azt hisszük, van időnk.
Van időnk haragudni, irigykedni, halogatni,
kifogásokat gyártani, majd holnap megcsinálni, nem kimondani, nem megkérdezni.
Hogy van időnk megfutamodni, megalkudni, nem megélni.
Telefont nyomkodni, neten szörfözni, rossz melóban ragadni,
rossz kapcsolatban ragadni, pótcselekedni, időt pazarolni, elfedni,
és mélyre temetni.
Alighanem még nagyobb baj,
hogy azt is hisszük, van időnk rendbe hozni,
bocsánatot kérni, köszönetet mondani, szeretni.
Pedig csak a ma van, a most, az éppen.
Nincs na majd holnap, ó legközelebb, egyszer csak majd, nem is tudom mikor,
ha majd elköltöztünk, ha majd több pénzünk lesz,
ha majd lefogytam, ha majd felnőtt a gyerek.
Minden egyes szépséges,
szent pillanat ajándék.
Az összes. Mind. Egytől - egyig.
A pampogós is.
szent pillanat ajándék.
Az összes. Mind. Egytől - egyig.
A pampogós is.
Rohan Könyörtelen az Idő
Rohan könyörtelen az idő,
Vele századok s ezredek.
Hervad a szép ifjúság, erő;
A népek, törzsek, nemzetek.
S a múló rövid földi évek
Eltűnnek éjben nyomtalan,
Repül szelek szárnyán az élet,
Mi is vele megyünk gyorsan.
A földi gyönyör mind elmúlik,
A munka, gond, sok küzdelem,
A rang, dicsőség porba hullik,
S nem lesz belőle semmi sem.
Ó! ember, mondd, miért születtél?
Mért kell szenvedned itt neked?
Mit tett e földön szomjas elméd?
Porrá lesz mind, mi porból lett.
E földnek csábja s múló érve
Elmúlik s mégy a sír felé,
És nem gondolsz rá évről évre,
Hogy tested az enyészeté.
De lesz élet a síron túl is!
Örök, boldogság élete.
Ítélet elé fogunk állni,
Ó, erre gondoltál-e te?
Rohan könyörtelen az idő,
Vele századok s ezredek.
Hervad a szép ifjúság, erő;
A népek, törzsek, nemzetek.
S a múló rövid földi évek
Eltűnnek éjben nyomtalan,
Repül szelek szárnyán az élet,
Mi is vele megyünk gyorsan.
A földi gyönyör mind elmúlik,
A munka, gond, sok küzdelem,
A rang, dicsőség porba hullik,
S nem lesz belőle semmi sem.
Ó! ember, mondd, miért születtél?
Mért kell szenvedned itt neked?
Mit tett e földön szomjas elméd?
Porrá lesz mind, mi porból lett.
E földnek csábja s múló érve
Elmúlik s mégy a sír felé,
És nem gondolsz rá évről évre,
Hogy tested az enyészeté.
De lesz élet a síron túl is!
Örök, boldogság élete.
Ítélet elé fogunk állni,
Ó, erre gondoltál-e te?
Farkas Zsuzsanna
Hidd El,
Az Élet Szép
Oly sok mindent szeretnék elmondani Neked.
Felnyitni a szemed, hogy lásd, az élet mégis kerek.
Ne légy oly szomorú, láss csodát.
Hallgass Rám, s örömben nem lesz hiány.
Lásd meg a szép dolgokat is, ne csak a bút.
Örülj az apró dolgoknak is, mely szemed előtt lapul.
Meglásd, elméd kitárul, szíved meggyógyul.
S boldog leszel minden egyes napon.
Örülj, hogy vannak szerető szüleid.
Örülj, hogy vannak testvéreid.
Állj meg ebben a rohanó világban.
Értékelj mindent, amid csak van.
Van egy csodaszép gyermeked, szerető feleséged.
Van saját autód, nem is akármilyen.
Van hol laknod, gyönyörű szép házad.
Van minek örülnöd, higgy Nekem bátran.
Minden évben nyaralunk, együtt vagyunk.
Minden hónapban fizetést kapunk.
Minden héten van szombat és vasárnap.
Minden nap felkelünk, élünk egymásnak.
Hidd hát el, nem fontos a sok pénz.
Nem kell szomorkodnod minden egyes napért.
Szeretet van, mely mindennél fontosabb.
Gondolunk, figyelünk egymásra minduntalan.
Örülj ezeknek a semminek tűnő dolgoknak.
Melyeken átsiklik az emberi szem ebben a rohanó világban.
Állj meg, nézz körül, figyelj jól!
S meghallod, mit szíved Neked súg.
Szeress, Szeresd az embert!
Viszonozd érzéseiket!
Hallgasd meg szívük dallamát!
S táncolj ritmusára velük együtt tovább!
Hidd El,
Az Élet Szép
Oly sok mindent szeretnék elmondani Neked.
Felnyitni a szemed, hogy lásd, az élet mégis kerek.
Ne légy oly szomorú, láss csodát.
Hallgass Rám, s örömben nem lesz hiány.
Lásd meg a szép dolgokat is, ne csak a bút.
Örülj az apró dolgoknak is, mely szemed előtt lapul.
Meglásd, elméd kitárul, szíved meggyógyul.
S boldog leszel minden egyes napon.
Örülj, hogy vannak szerető szüleid.
Örülj, hogy vannak testvéreid.
Állj meg ebben a rohanó világban.
Értékelj mindent, amid csak van.
Van egy csodaszép gyermeked, szerető feleséged.
Van saját autód, nem is akármilyen.
Van hol laknod, gyönyörű szép házad.
Van minek örülnöd, higgy Nekem bátran.
Minden évben nyaralunk, együtt vagyunk.
Minden hónapban fizetést kapunk.
Minden héten van szombat és vasárnap.
Minden nap felkelünk, élünk egymásnak.
Hidd hát el, nem fontos a sok pénz.
Nem kell szomorkodnod minden egyes napért.
Szeretet van, mely mindennél fontosabb.
Gondolunk, figyelünk egymásra minduntalan.
Örülj ezeknek a semminek tűnő dolgoknak.
Melyeken átsiklik az emberi szem ebben a rohanó világban.
Állj meg, nézz körül, figyelj jól!
S meghallod, mit szíved Neked súg.
Szeress, Szeresd az embert!
Viszonozd érzéseiket!
Hallgasd meg szívük dallamát!
S táncolj ritmusára velük együtt tovább!
Mégis
Szeresd Őket!
Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak,
mégis szeresd őket!
Ha jót teszel, megvádolnak,
hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteiket,
mégis tégy jót!
Ha sikeres vagy,
hamis barátokat és igazi ellenségeket szerzel,
mégis érj célt!
A jó, amit ma teszel,
holnap már feledésbe megy,
mégis tedd a jót!
A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz,
mégis légy becsületes és nyílt!
Amit évek alatt felépítesz,
lerombolhatják egy nap alatt,
mégis építs!
Az embereknek szükségük van segítségedre,
de ha segítesz, támadás érhet,
mégis segíts!
A legjobbat add a világnak, amid csak van,
s ha verést kapsz cserébe,
mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!
Szeresd Őket!
Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak,
mégis szeresd őket!
Ha jót teszel, megvádolnak,
hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeteiket,
mégis tégy jót!
Ha sikeres vagy,
hamis barátokat és igazi ellenségeket szerzel,
mégis érj célt!
A jó, amit ma teszel,
holnap már feledésbe megy,
mégis tedd a jót!
A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz,
mégis légy becsületes és nyílt!
Amit évek alatt felépítesz,
lerombolhatják egy nap alatt,
mégis építs!
Az embereknek szükségük van segítségedre,
de ha segítesz, támadás érhet,
mégis segíts!
A legjobbat add a világnak, amid csak van,
s ha verést kapsz cserébe,
mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!
Márai Sándor:
Türelem
Ez az emberi képesség,
melyre legnehezebben tehetünk csak szert,
ez a tulajdonság, mely ellen lényünk legtitkosabb ösztönei lázadoznak,
mert halandók vagyunk, mert időnk kimért, mert csillagunk lefut:
ez a legfájdalmasabb kötelesség, önmagunkkal,
sorsunkkal s annak legmélyebb értelmével, munkánkkal szemben.
Nincs igazi alkotás végtelen,
az ember legtitkosabb alkata fölött úrnak maradni tudó türelem nélkül.
Mert az alkotás soha nem bűvészmutatvány,
villámgyors kunszt, sanzsé-passzé*,
a cilinderből nem tud az alkotó műveket előhúzni.
Nemcsak a lángész: türelem maga a mű is türelem,
az organikus fejlődés türelme, a visszatartás és érlelés csodája.
Megtanulni a türelmet, életben és munkában, annyi, mint megtanulni a Teremtő titkát.
Magold csak ezt a leckét, te nyugtalan és halandó.
Türelem
Ez az emberi képesség,
melyre legnehezebben tehetünk csak szert,
ez a tulajdonság, mely ellen lényünk legtitkosabb ösztönei lázadoznak,
mert halandók vagyunk, mert időnk kimért, mert csillagunk lefut:
ez a legfájdalmasabb kötelesség, önmagunkkal,
sorsunkkal s annak legmélyebb értelmével, munkánkkal szemben.
Nincs igazi alkotás végtelen,
az ember legtitkosabb alkata fölött úrnak maradni tudó türelem nélkül.
Mert az alkotás soha nem bűvészmutatvány,
villámgyors kunszt, sanzsé-passzé*,
a cilinderből nem tud az alkotó műveket előhúzni.
Nemcsak a lángész: türelem maga a mű is türelem,
az organikus fejlődés türelme, a visszatartás és érlelés csodája.
Megtanulni a türelmet, életben és munkában, annyi, mint megtanulni a Teremtő titkát.
Magold csak ezt a leckét, te nyugtalan és halandó.
