LÁBUJJHEGYEN
Horváth Piroska
Puha talpacskákon hosszú útját rója,
szöszke angyalhaja száll a kósza széllel,
féltő mozdulattal édesanyja óvja,
mert a végtelenbe magasságot kémlel,
nyálas cukordarab ruhácska zsebében
szöszöcskéhez tapad, úgy várja a sorsát,
míg az apró gyermek kószál a mesében,
minden nagy titokba beleüti orrát,
maszatos arcocskán bogárszemeiben
huncutka pillantás nyugtázta a csendet,
tétován kotorász apró zsebeiben,
mélyben kincsekre lel, bogárkákat reptet,
nagy titkokat fürkész, lábujjhegyen tipeg,
mindent tudni akar – kalandorrá válik,
zsebében kincsei, cukorka és zsineg –
ujjacskái hegyén felér a világig.
2017. június 24.
Horváth Piroska
Puha talpacskákon hosszú útját rója,
szöszke angyalhaja száll a kósza széllel,
féltő mozdulattal édesanyja óvja,
mert a végtelenbe magasságot kémlel,
nyálas cukordarab ruhácska zsebében
szöszöcskéhez tapad, úgy várja a sorsát,
míg az apró gyermek kószál a mesében,
minden nagy titokba beleüti orrát,
maszatos arcocskán bogárszemeiben
huncutka pillantás nyugtázta a csendet,
tétován kotorász apró zsebeiben,
mélyben kincsekre lel, bogárkákat reptet,
nagy titkokat fürkész, lábujjhegyen tipeg,
mindent tudni akar – kalandorrá válik,
zsebében kincsei, cukorka és zsineg –
ujjacskái hegyén felér a világig.
2017. június 24.
MÁJUS - SELYEMBEN
Horváth Piroska
Izzó pipacsok skarlát-mezején
ujjaimat kulcsolom keresztbe,
menny-nyugalomban Isten tenyerén
aranyfénysugár csillan szemembe,
vérvörös pírban hajlik a hajnal,
harmatcseppekből nagyot kortyolok,
bíborsziromban szálló sóhajjal
magasztosat, angyalit gondolok,
mosolyrózsa nyílt fehér arcomra,
csábos gödröcske – édes sejtelem,
nem vetek ügyet narancsalkonyra,
holnap csendjébe vágyom hirtelen,
tegnap varázsa némán szendereg,
május-selyemben illan egy álom,
rám hajolnak a pipacstengerek,
rejtélyes stigmát hagynak a számon,
reménypihegést sóhajt szerelmem,
világnak súlya még rám nehezül,
skarlátpipacsok útján eredtem,
most már soha nem leszek egyedül,
lelkem sarkába százszorszép terül,
kristálygyöngy szemmel tekint a hajnal,
május-mosolya arcomra vetül,
majd tovaillan aranyló hajjal
kamillacsipkés mennyei álom,
búzavirágkék takaró között
méz-ittas lettem, most már nem fázom,
pitypangvitorlák álmaim fölött,
nyárnak reménye, gyönyöre, lelke –
gyöngyszemű holnap hajolt most fölém,
majd illan tova csalfán, sietve,
sebtiben szirmokat terít körém,
mindenhol ott a boldogságlábnyom,
csipkepillangó felhőkig rebben,
szürcsölöm létem, nyárízű álmom,
verbénás gyönyör lüktet eremben…
2017. Július 8.
Horváth Piroska
Izzó pipacsok skarlát-mezején
ujjaimat kulcsolom keresztbe,
menny-nyugalomban Isten tenyerén
aranyfénysugár csillan szemembe,
vérvörös pírban hajlik a hajnal,
harmatcseppekből nagyot kortyolok,
bíborsziromban szálló sóhajjal
magasztosat, angyalit gondolok,
mosolyrózsa nyílt fehér arcomra,
csábos gödröcske – édes sejtelem,
nem vetek ügyet narancsalkonyra,
holnap csendjébe vágyom hirtelen,
tegnap varázsa némán szendereg,
május-selyemben illan egy álom,
rám hajolnak a pipacstengerek,
rejtélyes stigmát hagynak a számon,
reménypihegést sóhajt szerelmem,
világnak súlya még rám nehezül,
skarlátpipacsok útján eredtem,
most már soha nem leszek egyedül,
lelkem sarkába százszorszép terül,
kristálygyöngy szemmel tekint a hajnal,
május-mosolya arcomra vetül,
majd tovaillan aranyló hajjal
kamillacsipkés mennyei álom,
búzavirágkék takaró között
méz-ittas lettem, most már nem fázom,
pitypangvitorlák álmaim fölött,
nyárnak reménye, gyönyöre, lelke –
gyöngyszemű holnap hajolt most fölém,
majd illan tova csalfán, sietve,
sebtiben szirmokat terít körém,
mindenhol ott a boldogságlábnyom,
csipkepillangó felhőkig rebben,
szürcsölöm létem, nyárízű álmom,
verbénás gyönyör lüktet eremben…
2017. Július 8.
