🌸
"Boldogság titka a szívből jövő szeretet,
amit pótolni soha semmivel nem lehet.
Öröm és boldogság töltse meg szívedet,
így éld meg vidáman hátralévő életed."
🌸
"Boldogság titka a szívből jövő szeretet,
amit pótolni soha semmivel nem lehet.
Öröm és boldogság töltse meg szívedet,
így éld meg vidáman hátralévő életed."
🌸
🌸
Kégl Béla
Túl Rövid az Élet...
Haragudni, veszekedni soha nem szabad,
mert örökre megmaradnak a bántó szavak.
Túl rövid az élet, nem kell egymást bántani,
nem lesz már időnk bocsánatkérést mondani.
Haraggal soha ne hajtsd álomra a fejed,
gyűlölködés megrövidíti az egész életed.
Bántó szavak soha ne hagyják el a szádat,
boldog leszel, ha szívedből szeretet árad.
Boldogság titka a szívből jövő szeretet,
amit pótolni soha semmivel nem lehet.
Öröm és boldogság töltse meg szívedet,
így éld meg vidáman hátralévő életed.
2021. május 7.
Túl Rövid az Élet...
Haragudni, veszekedni soha nem szabad,
mert örökre megmaradnak a bántó szavak.
Túl rövid az élet, nem kell egymást bántani,
nem lesz már időnk bocsánatkérést mondani.
Haraggal soha ne hajtsd álomra a fejed,
gyűlölködés megrövidíti az egész életed.
Bántó szavak soha ne hagyják el a szádat,
boldog leszel, ha szívedből szeretet árad.
Boldogság titka a szívből jövő szeretet,
amit pótolni soha semmivel nem lehet.
Öröm és boldogság töltse meg szívedet,
így éld meg vidáman hátralévő életed.
2021. május 7.
🌸
Kustra Ferenc József
Egykor ...
Egykor világunkban
Volt érték, és az számított!
Becsület, és nem pénz.
Becsület? Volt, de kiveszett.
Ma pénzzel mérik az embert.
Egykor öregekkel
Tisztelettel bántak még.
Nem kívánták... halálát!
Időseket rég tisztelték,
Őket gyűlölve nem nézték.
Egykor még az okos
Bolondozott, a hülye nem!
Ő csak okoskodott.
Az okos jól bolondozott,
A bolond nem okoskodott.
Egykor a kézfogás
Úgy... lepecsételt valamit!
Aljasságot kizárt.
Kötelék volt az adott szó,
Mára... csak falra hányt borsó.
Egykor szeretetet
Kimutatni dicsőség volt.
Beszélgetés dívott.
Szeretni rég nem volt szégyen,
Elmondták meghitt beszédben.
Néhány különc ember
Él még, de kevesen vagyunk!
Lelkek ma hidegek...
Különcök... én is egy vagyok,
Kihűlt lelkektől megfagyok.
Kustra Ferenc József
Egykor ...
Egykor világunkban
Volt érték, és az számított!
Becsület, és nem pénz.
Becsület? Volt, de kiveszett.
Ma pénzzel mérik az embert.
Egykor öregekkel
Tisztelettel bántak még.
Nem kívánták... halálát!
Időseket rég tisztelték,
Őket gyűlölve nem nézték.
Egykor még az okos
Bolondozott, a hülye nem!
Ő csak okoskodott.
Az okos jól bolondozott,
A bolond nem okoskodott.
Egykor a kézfogás
Úgy... lepecsételt valamit!
Aljasságot kizárt.
Kötelék volt az adott szó,
Mára... csak falra hányt borsó.
Egykor szeretetet
Kimutatni dicsőség volt.
Beszélgetés dívott.
Szeretni rég nem volt szégyen,
Elmondták meghitt beszédben.
Néhány különc ember
Él még, de kevesen vagyunk!
Lelkek ma hidegek...
Különcök... én is egy vagyok,
Kihűlt lelkektől megfagyok.
🌸
🌸
Földi Ádám
Világnak Koldusa
Fáradtan botladozik köröttünk a SZERETET,
keresi helyét, de mindenütt üres szíveket
talál, hiába kopogtat ajtókon újra és újra,
csarnokok ajtaján dobogtat elfagyott ujja,
pedig hely lenne itt, lenne, de még mennyi!
Ki ajtót nyisson... abból kéne többnek lenni!
Befagyott pocsolyákban nézi homályos tükrét,
hiábavalón telve kínzó már az öröklét!
Milyen kár, Istenem, hogy láthatatlan,
még azt is észreveszik, ki láb alatt van...
de őt, a legnagyobbat, őt nem látja senki,
a lét nem elég, valakinek észre is kell venni!
De szilánkok takarják most el a szemeket,
kiüresedett tekintetek bámulják a szemetet
unottan, hisz nem érdekel senkit semmi...
"Fölkeljek? Lehet, kéne már valamit enni."
Nem lehet könnyű ma szeretetnek lenni,
folyton menni, újabb gyerekeket keresni,
akik maguk közt valamicske helyet adnak,
tartják a reményt, mint fényre nyíló ablak.
Néha én is, van, hogy neki ajtómat kitárom,
csak ne félteném annyira gyúlékony világom!
Ha a szeretet odabenn igazán lángot fogna,
nem lennék soha többé félelemnek foglya.
Nem félteném többé embertől a világot,
kik még vakok, ők is látnák azt a lángot!
Beléjük kapna a szeretet, sőt beléjük égne,
felolvadna fagyott lelkük, kijutna a fényre!
Az ajtókról a láncok maguktól leesnének,
és szeretettel a terek mind megtelnének!
Bárcsak ócska szavaim... elég erőt adnának...
és a szeretet nem lenne többé koldusa e világnak.
🌸
Világnak Koldusa
Fáradtan botladozik köröttünk a SZERETET,
keresi helyét, de mindenütt üres szíveket
talál, hiába kopogtat ajtókon újra és újra,
csarnokok ajtaján dobogtat elfagyott ujja,
pedig hely lenne itt, lenne, de még mennyi!
Ki ajtót nyisson... abból kéne többnek lenni!
Befagyott pocsolyákban nézi homályos tükrét,
hiábavalón telve kínzó már az öröklét!
Milyen kár, Istenem, hogy láthatatlan,
még azt is észreveszik, ki láb alatt van...
de őt, a legnagyobbat, őt nem látja senki,
a lét nem elég, valakinek észre is kell venni!
De szilánkok takarják most el a szemeket,
kiüresedett tekintetek bámulják a szemetet
unottan, hisz nem érdekel senkit semmi...
"Fölkeljek? Lehet, kéne már valamit enni."
Nem lehet könnyű ma szeretetnek lenni,
folyton menni, újabb gyerekeket keresni,
akik maguk közt valamicske helyet adnak,
tartják a reményt, mint fényre nyíló ablak.
Néha én is, van, hogy neki ajtómat kitárom,
csak ne félteném annyira gyúlékony világom!
Ha a szeretet odabenn igazán lángot fogna,
nem lennék soha többé félelemnek foglya.
Nem félteném többé embertől a világot,
kik még vakok, ők is látnák azt a lángot!
Beléjük kapna a szeretet, sőt beléjük égne,
felolvadna fagyott lelkük, kijutna a fényre!
Az ajtókról a láncok maguktól leesnének,
és szeretettel a terek mind megtelnének!
Bárcsak ócska szavaim... elég erőt adnának...
és a szeretet nem lenne többé koldusa e világnak.
🌸
🌸
M. Laurens
Ezen a Földön
Feletted csak almafák ága,
ezen a földön jöttél világra,
e földön láttad meg a napot,
itt élted meg a múló holnapot.
Hitted, hogy jó helyre születtél,
mert szerettek és te is szerettél.
S nőttek ágaid, mint az évek,
elmondhattad: Én sohasem kérek.
Ám növekvéssel jár a törvény,
hogy a nagyokat vonzza az örvény.
És vad felhők markába zárva
fölötted az ég, már lárva-sárga.
S fád ágait cibálja vihar,
setét gyűlölet már napot takar.
Harag, árulás, csalfa hangok,
ágaid törik a gaz bitangok.
Recsegve hajlik fádnak törzse,
s világ démonai fogtak össze,
hogy széjjeltépjék cafatokra
gyümölcsét, mi magvaid hordozza.
S tűröd fájdalmad a magokért,
az eljövőkért, a holnapokért.
A vihar úgyis belefárad,
meg fogod védni egyetlen fádat.
Számtalan vihart túléltél már,
erőt adott hited, s az lett a vár.
Falai fáid körbevették,
zsenge gyümölcseit dédelgették...
És nőttek a fák, cseperedtek,
küzdelmed magvai megeredtek.
S az idő szállt, feledve sorsod,
fáid gyümölcsét testedben hordod.
Fölötted almafáid ága,
ezen a földön jöttél világra,
e földön láttad meg a napot,
itt éled meg az elmúlt tegnapot.
S nőttek almáid, mint az évek,
elmondhatod: Többé már nem félek!
Vigyáztál hazádra, mint fádra,
s emelt fővel vársz az elmúlásra.
Pest - Buda, 2013. július 22.
M. Laurens
Ezen a Földön
Feletted csak almafák ága,
ezen a földön jöttél világra,
e földön láttad meg a napot,
itt élted meg a múló holnapot.
Hitted, hogy jó helyre születtél,
mert szerettek és te is szerettél.
S nőttek ágaid, mint az évek,
elmondhattad: Én sohasem kérek.
Ám növekvéssel jár a törvény,
hogy a nagyokat vonzza az örvény.
És vad felhők markába zárva
fölötted az ég, már lárva-sárga.
S fád ágait cibálja vihar,
setét gyűlölet már napot takar.
Harag, árulás, csalfa hangok,
ágaid törik a gaz bitangok.
Recsegve hajlik fádnak törzse,
s világ démonai fogtak össze,
hogy széjjeltépjék cafatokra
gyümölcsét, mi magvaid hordozza.
S tűröd fájdalmad a magokért,
az eljövőkért, a holnapokért.
A vihar úgyis belefárad,
meg fogod védni egyetlen fádat.
Számtalan vihart túléltél már,
erőt adott hited, s az lett a vár.
Falai fáid körbevették,
zsenge gyümölcseit dédelgették...
És nőttek a fák, cseperedtek,
küzdelmed magvai megeredtek.
S az idő szállt, feledve sorsod,
fáid gyümölcsét testedben hordod.
Fölötted almafáid ága,
ezen a földön jöttél világra,
e földön láttad meg a napot,
itt éled meg az elmúlt tegnapot.
S nőttek almáid, mint az évek,
elmondhatod: Többé már nem félek!
Vigyáztál hazádra, mint fádra,
s emelt fővel vársz az elmúlásra.
Pest - Buda, 2013. július 22.
🌸
🌸
