A Magyar Himnusz
A mostani időszakban minél többször énekeljük el nemzeti imánkat,
a Himnuszt.
A Magyar Himnusz az különleges.
Pap Gábor Tanár Úr szokta mondani,
hogy talán mi vagyunk az egyetlen nemzet,
amely himnuszának rögtön az első szavával
a Teremtő Atyát szólítja meg,
áldását kérve.
Nemzeti Imánk egy nagyon erős fohász a Jó Istenhez.
Aki egyetért és aki teheti, énekelje,
vagy mondja el Himnuszunk első két versszakát,
mert azok így együtt nagyon felemelő erejűek.
Talán a legalkalmasabb a déli 12 óra - minden nap.
Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
A mostani időszakban minél többször énekeljük el nemzeti imánkat,
a Himnuszt.
A Magyar Himnusz az különleges.
Pap Gábor Tanár Úr szokta mondani,
hogy talán mi vagyunk az egyetlen nemzet,
amely himnuszának rögtön az első szavával
a Teremtő Atyát szólítja meg,
áldását kérve.
Nemzeti Imánk egy nagyon erős fohász a Jó Istenhez.
Aki egyetért és aki teheti, énekelje,
vagy mondja el Himnuszunk első két versszakát,
mert azok így együtt nagyon felemelő erejűek.
Talán a legalkalmasabb a déli 12 óra - minden nap.
Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Egy ismert anekdota:
Az 50-es években Rákosi Mátyás megbízta
Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt
egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, mondván:
„Az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép himnusza,
vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön.”
E célból magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással,
hogy írjon egy másikat, a szocializmushoz illőt.
Kodály rövid választ adott: „Ahhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet.”
Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is,
és a külföldön is, különösen Franciaországban.
Írjon egy új himnusz – szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt.
A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: „Meg van az már írva.”
Az 50-es években Rákosi Mátyás megbízta
Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt
egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, mondván:
„Az mégsem lehet, hogy a dolgozó nép himnusza,
vagy bármely ünnepség az Isten nevével kezdődjön.”
E célból magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással,
hogy írjon egy másikat, a szocializmushoz illőt.
Kodály rövid választ adott: „Ahhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet.”
Rákosi nem nyugodott. Illyés Gyulát is magához intette, aki akkor a költészet, a haladó magyar gondolkodás legnagyobb vezéreként volt számon tartva itthon is,
és a külföldön is, különösen Franciaországban.
Írjon egy új himnusz – szöveget, mondta Rákosi, majd keresünk hozzá zeneszerzőt.
A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: „Meg van az már írva.”
"Szebb jövőben hinni, jobbá válni,
a Jó Istent hagyni belénk szállni."
"Imádkozom, Istennel beszélek,
hálás vagyok neki, miért élek,"
a Jó Istent hagyni belénk szállni."
"Imádkozom, Istennel beszélek,
hálás vagyok neki, miért élek,"
Aranyosi Ervin
Imádság az …
Imádság az, ha Istennel beszélek,
s hazug vagyok, amikor tőle félek,
hisz szeretetben, s tiszta fényben élek,
és megkapom, amit hittel remélek!
De imádság-e, amit mások írtak,
kik rettegtek, amíg csak élni bírtak?
Isten keresve félelemben sírtak,
s bután adták át testüket a sírnak?
Vagy hatalmukhoz az Istent használták,
bort ittak, s a vizet prédikálták,
mások lelkét bűnökkel traktálták,
de az életvízét sehol sem találták!
Ha hinnéd Istent, tőle sose félnél,
ám nap, mint nap az ő fényében élnél,
szeretetet másokkal cserélnél,
s már a Földön mennyországba érnél.
Ha imádkozom, Istennel beszélek,
hozzá együtt száll a szó, a lélek.
Ha engednéd, téged is vinnélek,
ha jól hinnél, én is értenélek!
Egy az Isten, de túl sok a vallás,
ebből ered a sok félrehallás.
Szentekkel rég tele már a padlás,
elvenném a pénzt, hogy végre hadd láss!
Templomokból kórházak lennének,
s élelemhez jutnának szegények,
végre örülhetnének, hogy élnek,
rájuk is ragyognának a fények.
Mindegyiknek lenne takarója,
és nem csak takargatni valója,
ha a Földnek mindegyik lakója,
a háláját egyformán lerója.
Ám a hálát nem fizetik pénzben!
Földünk kincse mért van magán kézben?
Mindenkinek jár egyenlő részben,
aki részt vesz földi küldetésben.
Vagyon, birtok mérgezik az embert,
szétszórt szemét gyilkolja a tengert,
a szegény nép szembeszállni nem mert,
munkájával szabadságot nem nyert.
A léleknek sincsen szabadsága,
túlvilágon van csak mennyországa,
s nem hiszi, hogy teljesülhet vágya,
hogy jólét száll erre a világra.
A háború nem Isten teremtménye,
ahol szenved sok teremtett lénye,
bár sokaknak ez a véleménye,
de ez csak a hatalom szeszélye!
Erőszakkal béke nem teremhet,
csak lélekkel teremthetünk rendet!
Hisz a jóság életeket menthet,
ha a lélek szebb jövőn merenghet.
Kezdjünk hát el a sarkunkra állni,
kézen fogva együtt meditálni!
Szebb jövőben hinni, jobbá válni,
a Jó Istent hagyni belénk szállni.
Imádkozzunk együtt és teremtsünk,
jó szándékkal egy világot mentsünk!
Ha a Földre csodás békét festünk,
meggyógyul majd lelkünk és a testünk!
Imádkozom, Istennel beszélek,
hálás vagyok neki, miért élek,
nincsen bűnöm, így hát nem is félek,
a lelkemmel békében megférek…
Imádság az …
Imádság az, ha Istennel beszélek,
s hazug vagyok, amikor tőle félek,
hisz szeretetben, s tiszta fényben élek,
és megkapom, amit hittel remélek!
De imádság-e, amit mások írtak,
kik rettegtek, amíg csak élni bírtak?
Isten keresve félelemben sírtak,
s bután adták át testüket a sírnak?
Vagy hatalmukhoz az Istent használták,
bort ittak, s a vizet prédikálták,
mások lelkét bűnökkel traktálták,
de az életvízét sehol sem találták!
Ha hinnéd Istent, tőle sose félnél,
ám nap, mint nap az ő fényében élnél,
szeretetet másokkal cserélnél,
s már a Földön mennyországba érnél.
Ha imádkozom, Istennel beszélek,
hozzá együtt száll a szó, a lélek.
Ha engednéd, téged is vinnélek,
ha jól hinnél, én is értenélek!
Egy az Isten, de túl sok a vallás,
ebből ered a sok félrehallás.
Szentekkel rég tele már a padlás,
elvenném a pénzt, hogy végre hadd láss!
Templomokból kórházak lennének,
s élelemhez jutnának szegények,
végre örülhetnének, hogy élnek,
rájuk is ragyognának a fények.
Mindegyiknek lenne takarója,
és nem csak takargatni valója,
ha a Földnek mindegyik lakója,
a háláját egyformán lerója.
Ám a hálát nem fizetik pénzben!
Földünk kincse mért van magán kézben?
Mindenkinek jár egyenlő részben,
aki részt vesz földi küldetésben.
Vagyon, birtok mérgezik az embert,
szétszórt szemét gyilkolja a tengert,
a szegény nép szembeszállni nem mert,
munkájával szabadságot nem nyert.
A léleknek sincsen szabadsága,
túlvilágon van csak mennyországa,
s nem hiszi, hogy teljesülhet vágya,
hogy jólét száll erre a világra.
A háború nem Isten teremtménye,
ahol szenved sok teremtett lénye,
bár sokaknak ez a véleménye,
de ez csak a hatalom szeszélye!
Erőszakkal béke nem teremhet,
csak lélekkel teremthetünk rendet!
Hisz a jóság életeket menthet,
ha a lélek szebb jövőn merenghet.
Kezdjünk hát el a sarkunkra állni,
kézen fogva együtt meditálni!
Szebb jövőben hinni, jobbá válni,
a Jó Istent hagyni belénk szállni.
Imádkozzunk együtt és teremtsünk,
jó szándékkal egy világot mentsünk!
Ha a Földre csodás békét festünk,
meggyógyul majd lelkünk és a testünk!
Imádkozom, Istennel beszélek,
hálás vagyok neki, miért élek,
nincsen bűnöm, így hát nem is félek,
a lelkemmel békében megférek…
Istenem, áldd meg a magyart! Áldd meg és őrizd meg népünket,
hogy általunk és közöttünk szüntelenül épülhessen a Te Országod!
A MI HIMNUSZUNK
192 éve, 1823. január 22-én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg.
Gyönyörű költői mű e 64 sor.
A németek himnuszában a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt kezdetű részt ma már nem éneklik. A szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti, mindenek felett áll az egész világon. Megmaradt Haydn gyönyörű zenéje és ma már csak az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek. - Bármily hihetetlen, csak 1991 óta.
A Szovjetunió himnusza az emberiség legnagyobb pusztítóit Lenint és Sztálint éltette évtizedeken át. A mostani Oroszországnak - mondjuk így a jogutódnak - csupán 10 esztendős a himnusza.
A franciáké, az úgynevezett La Marseillaise - a vérben álló harcról szól és fegyverbe hív.
A mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz. KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart!
Kölcsey Himnusza előtt is megvoltak a magyarság összetartó, kollektív imádságai: a Boldogasszony anyánk, a Székely Himnusz, a reformátusok 90-ik zsoltára: "Te benned bíztuk eleitől fogva", az evangélikusok "Erős vár a mi Istenünk"
kezdetű Luther éneke.
Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink, csüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt.
Ilyen Himnuszt egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk hagyott örökül a 33 éves Kölcsey, a szatmárcsekei szoba csendjében. A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges 64 sor.
Rákosi az 5o-es évek elején magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másik himnuszt, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott, azt mondta: ahhoz sem hozzátenni sem abból elvenni nem lehet. A fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye.
Rákosi Illyés Gyulát is magához intette, hogy írjon egy új Himnusz szöveget. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva.
Miért fontos ma, hogy a hamar árvaságra jutó, betegségekkel küzdő, Kölcsey mit hagyott ránk e nemzeti imában? Azért fontos, mert a Himnusz megírásának napját január 22-ét 1989 óta a Magyar Kultúra Napjának mondjuk ugyan, ám a magyar kultúra a szemünk előtt silányul el, vagy hever romokban. Ez az állapot kiállásra, kitartásra, s ha kell kiáltásra kell, hogy buzdítson minden jóérzésű embert.
Látható módon megszűnt a tudás, a kultúra, az ifjúság oktatása és az Istenhit közötti sok évszázados, megbonthatatlan egység. Ez nem vallási, még kevésbé templomi kérdés.
OTT, ahol az iskolaügy, a jövő nemzedékének oktatása, nevelése csak munka vagy pénzkérdés, ott ezt az első számú nemzeti feladatot elárulták.
OTT, ahol nem a magyar nyelv és történelem a legfontosabb tárgy, ott a jövő sírját ássák a nemzetoktatást eláruló politikusok.
OTT, ahol tanárverést látunk a képernyőn, ott a kisebbség törvénytelensége tobzódik a többség felett egy állítólagos jogállamban.
OTT, ahol ország-idegen műsorok uralják a televízió és rádió sok stúdióját, ott, ahol a globalizmus tanyát ütött, lassan elvész a Pál utcai fiúk grundja, Fekete István Tüskevára, Vörösmarty, Petőfi, Kölcsey, Arany költészete, Jókai száz meg száz felejthetetlen hőse. Ott apránként le lehet majd tagadni Móricz Zsigmondot, s hogy egyáltalán élt Gyóni Géza, Nagy László, Illyés Gyula, Sütő András, Németh László, Wass Albert, Márai Sándor vagy Kányádi Sándor.
Wass Albert írja: "aki bántja a magyart, téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége - a Te veszteséged is."
Magyarország bajban van!
S legelsőül azért, mert 93 ezer négyzetkilométeres országunk az egyetlen a világon, amely saját országával van körülvéve.
Magyarországot viharos, ám gyönyörű történelmével, máig példát adó kultúrájával, évszázadok óta a mai napig csodált művészetével - a jövő magyar generációjának kell átadnunk.
Magyarországot, a mi Hazánkat, csupán megőrzésre kaptuk elődeinktől. Magyarországot tehát meg kell menteni!
Kölcsey szavaival kérjük ezt, Himnuszunk utolsó versszakával:
Szánd meg, Isten, a magyart,
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Balsors, akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt.
hogy általunk és közöttünk szüntelenül épülhessen a Te Országod!
A MI HIMNUSZUNK
192 éve, 1823. január 22-én írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét szatmárcsekei magányában. Erkel Ferenc jó húsz esztendővel később zenésítette meg.
Gyönyörű költői mű e 64 sor.
A németek himnuszában a Deutschland, Deutschland über alles, Über alles in der Welt kezdetű részt ma már nem éneklik. A szöveg ugyebár annyit jelent, hogy Németország mindenek feletti, mindenek felett áll az egész világon. Megmaradt Haydn gyönyörű zenéje és ma már csak az eredeti himnusz-vers harmadik szakaszát éneklik a németek. - Bármily hihetetlen, csak 1991 óta.
A Szovjetunió himnusza az emberiség legnagyobb pusztítóit Lenint és Sztálint éltette évtizedeken át. A mostani Oroszországnak - mondjuk így a jogutódnak - csupán 10 esztendős a himnusza.
A franciáké, az úgynevezett La Marseillaise - a vérben álló harcról szól és fegyverbe hív.
A mi Himnuszunk nem éltet királyt, uralkodót. A mi Himnuszunk az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép IMÁDSÁGA a mi megtartó Istenünkhöz. KÖZBENJÁRÓ IMÁDSÁG: Isten áldd meg a magyart!
Kölcsey Himnusza előtt is megvoltak a magyarság összetartó, kollektív imádságai: a Boldogasszony anyánk, a Székely Himnusz, a reformátusok 90-ik zsoltára: "Te benned bíztuk eleitől fogva", az evangélikusok "Erős vár a mi Istenünk"
kezdetű Luther éneke.
Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink, csüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, vagy balsors tépte évtizedeink alatt.
Ilyen Himnuszt egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk hagyott örökül a 33 éves Kölcsey, a szatmárcsekei szoba csendjében. A Nemzeti Múzeumban őrzött kéziratban csak egy-egy parányi javítás látható, tehát szinte ömlött a tolla alól e felséges 64 sor.
Rákosi az 5o-es évek elején magához kérette Kodály Zoltánt azzal a felszólítással, hogy írjon másik himnuszt, a szocializmushoz illőt. Kodály rövid választ adott, azt mondta: ahhoz sem hozzátenni sem abból elvenni nem lehet. A fejével játszott ebben a percben, de akkor Ő már Kodály Zoltán volt, a magyar zenekultúra és művelődés világszerte megkérdőjelezhetetlen tekintélye.
Rákosi Illyés Gyulát is magához intette, hogy írjon egy új Himnusz szöveget. A felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: meg van az már írva.
Miért fontos ma, hogy a hamar árvaságra jutó, betegségekkel küzdő, Kölcsey mit hagyott ránk e nemzeti imában? Azért fontos, mert a Himnusz megírásának napját január 22-ét 1989 óta a Magyar Kultúra Napjának mondjuk ugyan, ám a magyar kultúra a szemünk előtt silányul el, vagy hever romokban. Ez az állapot kiállásra, kitartásra, s ha kell kiáltásra kell, hogy buzdítson minden jóérzésű embert.
Látható módon megszűnt a tudás, a kultúra, az ifjúság oktatása és az Istenhit közötti sok évszázados, megbonthatatlan egység. Ez nem vallási, még kevésbé templomi kérdés.
OTT, ahol az iskolaügy, a jövő nemzedékének oktatása, nevelése csak munka vagy pénzkérdés, ott ezt az első számú nemzeti feladatot elárulták.
OTT, ahol nem a magyar nyelv és történelem a legfontosabb tárgy, ott a jövő sírját ássák a nemzetoktatást eláruló politikusok.
OTT, ahol tanárverést látunk a képernyőn, ott a kisebbség törvénytelensége tobzódik a többség felett egy állítólagos jogállamban.
OTT, ahol ország-idegen műsorok uralják a televízió és rádió sok stúdióját, ott, ahol a globalizmus tanyát ütött, lassan elvész a Pál utcai fiúk grundja, Fekete István Tüskevára, Vörösmarty, Petőfi, Kölcsey, Arany költészete, Jókai száz meg száz felejthetetlen hőse. Ott apránként le lehet majd tagadni Móricz Zsigmondot, s hogy egyáltalán élt Gyóni Géza, Nagy László, Illyés Gyula, Sütő András, Németh László, Wass Albert, Márai Sándor vagy Kányádi Sándor.
Wass Albert írja: "aki bántja a magyart, téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége - a Te veszteséged is."
Magyarország bajban van!
S legelsőül azért, mert 93 ezer négyzetkilométeres országunk az egyetlen a világon, amely saját országával van körülvéve.
Magyarországot viharos, ám gyönyörű történelmével, máig példát adó kultúrájával, évszázadok óta a mai napig csodált művészetével - a jövő magyar generációjának kell átadnunk.
Magyarországot, a mi Hazánkat, csupán megőrzésre kaptuk elődeinktől. Magyarországot tehát meg kell menteni!
Kölcsey szavaival kérjük ezt, Himnuszunk utolsó versszakával:
Szánd meg, Isten, a magyart,
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Balsors, akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt.
🌸
