🌸
🌸
Somogyi Zsolt
Fohász
Felnézek az égre minden áldott este,
Keresem az Istent, mert beszédünk lenne.
Nehéz szívvel várok csöndben a soromra,
Tudom odafönn is rengeteg a dolga.
És csak halkan mondom az ég csillagának;
Szólhatna egy jó szót az Úr angyalának,
Hogy a Jó Istennek súgja oda csendben :
Uram ! A világgal valami nincs rendben !
Hallgassa meg imám, más kérésem nincsen,
Segítsen mi rajtunk, hiszen Ő az Isten.
Ember az embernek farkasa lett régen,
Gyűlölet vert tanyát sok ember szívében.
Rengeteg a földön
a hontalan, árva,
Uram, ez a világ saját sírját ássa !
Túl sok már a fájó, bús könny a szemekben.
Uram ! A világgal nincs valami rendben !
Anya a gyermekét sorsára hagyja,
Pénzért az ember
a lelkét is eladja.
Háborúk zajában ártatlanok halnak.
Jól tudom Uram,
Te nem így akartad.
Nagyon nagy a bűnünk, amit meg kell bánnunk,
Bocsásd meg, úgy kérlek, minden gonoszságunk !
Könyörögve száll fel fohászom az égbe :
Uram ! A világnak Tenélküled vége !
🌸
Somogyi Zsolt
Fohász
Felnézek az égre minden áldott este,
Keresem az Istent, mert beszédünk lenne.
Nehéz szívvel várok csöndben a soromra,
Tudom odafönn is rengeteg a dolga.
És csak halkan mondom az ég csillagának;
Szólhatna egy jó szót az Úr angyalának,
Hogy a Jó Istennek súgja oda csendben :
Uram ! A világgal valami nincs rendben !
Hallgassa meg imám, más kérésem nincsen,
Segítsen mi rajtunk, hiszen Ő az Isten.
Ember az embernek farkasa lett régen,
Gyűlölet vert tanyát sok ember szívében.
Rengeteg a földön
a hontalan, árva,
Uram, ez a világ saját sírját ássa !
Túl sok már a fájó, bús könny a szemekben.
Uram ! A világgal nincs valami rendben !
Anya a gyermekét sorsára hagyja,
Pénzért az ember
a lelkét is eladja.
Háborúk zajában ártatlanok halnak.
Jól tudom Uram,
Te nem így akartad.
Nagyon nagy a bűnünk, amit meg kell bánnunk,
Bocsásd meg, úgy kérlek, minden gonoszságunk !
Könyörögve száll fel fohászom az égbe :
Uram ! A világnak Tenélküled vége !
🌸
🌸
Antoine de Saint-Exupéry:
Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
🌸
Antoine de Saint-Exupéry:
Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!
Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!
Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő
bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.
Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot
közvetíthessek!
Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!
🌸
🌸
Szentesi Viktória
Fohász
Sorsodon nehéz szikla.
Vállad már az ág is húzta.
Megjártál már száz harcot.
Abban, ahol nem volt senki.
Nem volt könnyű ott nyerni.
Akadályok százait már letudtad.
Gond és bánat sokszor mart.
Lelked, úgy érezted, elhagy.
De az Isten akkor sem hagyott el.
Adott erőt, nem keveset.
Szükség órájában segített.
Imáid ő mindig meghallgatta.
Ne vesd meg a szent hitedet.
Ne bántsd soha Istenedet.
Imáidban mindig veled van.
Ő az egyetlen, ki segít.
Ha a fáradtság legyőzne, élet vizét kapod tőle.
Ha a sírás marja arcod, könnyed letörli.
Higgy abban, hogy imád hallja.
Higgy abban, hogy segít a bajban.
Az imádságod szívedből szóljon:
Uram, soha ne hagyjál el.
Minden bajban segítsél meg.
Hozzád szólok, Istenem, hallgass meg.
Forrás: www.poet.hu magyar versek
🌸
Szentesi Viktória
Fohász
Sorsodon nehéz szikla.
Vállad már az ág is húzta.
Megjártál már száz harcot.
Abban, ahol nem volt senki.
Nem volt könnyű ott nyerni.
Akadályok százait már letudtad.
Gond és bánat sokszor mart.
Lelked, úgy érezted, elhagy.
De az Isten akkor sem hagyott el.
Adott erőt, nem keveset.
Szükség órájában segített.
Imáid ő mindig meghallgatta.
Ne vesd meg a szent hitedet.
Ne bántsd soha Istenedet.
Imáidban mindig veled van.
Ő az egyetlen, ki segít.
Ha a fáradtság legyőzne, élet vizét kapod tőle.
Ha a sírás marja arcod, könnyed letörli.
Higgy abban, hogy imád hallja.
Higgy abban, hogy segít a bajban.
Az imádságod szívedből szóljon:
Uram, soha ne hagyjál el.
Minden bajban segítsél meg.
Hozzád szólok, Istenem, hallgass meg.
Forrás: www.poet.hu magyar versek
🌸
🌸
Domonkos Jolán
Kérlek, Ó, Istenem,
Erősíts Meg Kérlek!
Összetört egy könnycsepp, meggyötört az élet,
álmok valóságában összetörve élek.
"Kérlek, ó, Istenem, erősíts meg kérlek!"
- szólt az én sóhajom felfelé az égnek.
Megjött a válasz is onnan nemsokára,
homlokon ütöttek, és jól pofán vágtak.
Földre kényszerültem, elestem vagy százszor,
mégis felépültem, ezt hogy magyarázom?
Feltalált a szavam, eljutott az égig,
hisz Ő a bajban is velem volt mindvégig.
Eldöntött csak azért, végleg talpra álljak,
más célokért újra az égbe kiáltsak.
Megtanultam ebből, erős akkor leszek,
ha porba sújtanak, és onnan fölkelek.
Azóta egyetlen kérésem van nekem:
"Ó, Istenem, sok-sok szerencsét adj Nekem!"
Mosolyt az arcomra, egészséget kérek,
pozitív gondolatot, egyebet nem kérek.
Felszáradt a könnycsepp, szebb lett így az élet.
Álmok valóságában már könnyebben élek.
Domonkos Jolán
Kérlek, Ó, Istenem,
Erősíts Meg Kérlek!
Összetört egy könnycsepp, meggyötört az élet,
álmok valóságában összetörve élek.
"Kérlek, ó, Istenem, erősíts meg kérlek!"
- szólt az én sóhajom felfelé az égnek.
Megjött a válasz is onnan nemsokára,
homlokon ütöttek, és jól pofán vágtak.
Földre kényszerültem, elestem vagy százszor,
mégis felépültem, ezt hogy magyarázom?
Feltalált a szavam, eljutott az égig,
hisz Ő a bajban is velem volt mindvégig.
Eldöntött csak azért, végleg talpra álljak,
más célokért újra az égbe kiáltsak.
Megtanultam ebből, erős akkor leszek,
ha porba sújtanak, és onnan fölkelek.
Azóta egyetlen kérésem van nekem:
"Ó, Istenem, sok-sok szerencsét adj Nekem!"
Mosolyt az arcomra, egészséget kérek,
pozitív gondolatot, egyebet nem kérek.
Felszáradt a könnycsepp, szebb lett így az élet.
Álmok valóságában már könnyebben élek.
🌸
