Az Indián New Yorkban
Történt egyszer, hogy egy indián sétált New Yorkban
a nem indián barátjával.
A New York- i Times Square környékén jártak.
Éppen csúcsidő volt.
Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon,
a város zaja szinte süketítő volt.
Egyszer csak megszólalt az indián:
- Hallok egy tücsköt.
- Az nem lehet! - mondta a barátja.
- Ekkora zajban, hogy lehetne meghallani egy tücsköt?
- Biztos vagyok benne. Hallottam egy tücsköt. - mondta az indián.
- Ez lehetetlen! - mondta újra a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt,
majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt.
Az ágak között tényleg megtalálta a tücsköt. A barátja álla leesett:
- Ez lehetetlen. Neked természetfölötti hallásod van.
- Nem! - válaszolt az indián.
- Az én fülem semmiben sem különbözik a tiedtől.
A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
- Én sose hallanék meg egy tücsköt ilyen zajban.
- Nem, nem ez lehetetlen! - hitetlenkedett tovább a barátja.
- Az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb Neked.
Figyelj! Bemutatom.
Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette azokat.
Harminc méteres körzetben minden fej megfordult,
a körülöttük tolongó járókelők közül többen megtorpantak,
még azok is, akik néhány lépéssel arrébb voltak már,
és kíváncsian keresték szemükkel a járdán az érméket.
- Érted már? - kérdezte az indián a barátját.
- Ennek a pénzdarabnak a csörrenése sem hangosabb,
mint egy tücsök ciripelése.
Az emberek füle ezt mégis meghallotta.
Tudod, az ember mindig azt hallja meg, amire a társadalom betanította.
Történt egyszer, hogy egy indián sétált New Yorkban
a nem indián barátjával.
A New York- i Times Square környékén jártak.
Éppen csúcsidő volt.
Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon,
a város zaja szinte süketítő volt.
Egyszer csak megszólalt az indián:
- Hallok egy tücsköt.
- Az nem lehet! - mondta a barátja.
- Ekkora zajban, hogy lehetne meghallani egy tücsköt?
- Biztos vagyok benne. Hallottam egy tücsköt. - mondta az indián.
- Ez lehetetlen! - mondta újra a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt,
majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt.
Az ágak között tényleg megtalálta a tücsköt. A barátja álla leesett:
- Ez lehetetlen. Neked természetfölötti hallásod van.
- Nem! - válaszolt az indián.
- Az én fülem semmiben sem különbözik a tiedtől.
A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
- Én sose hallanék meg egy tücsköt ilyen zajban.
- Nem, nem ez lehetetlen! - hitetlenkedett tovább a barátja.
- Az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb Neked.
Figyelj! Bemutatom.
Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette azokat.
Harminc méteres körzetben minden fej megfordult,
a körülöttük tolongó járókelők közül többen megtorpantak,
még azok is, akik néhány lépéssel arrébb voltak már,
és kíváncsian keresték szemükkel a járdán az érméket.
- Érted már? - kérdezte az indián a barátját.
- Ennek a pénzdarabnak a csörrenése sem hangosabb,
mint egy tücsök ciripelése.
Az emberek füle ezt mégis meghallotta.
Tudod, az ember mindig azt hallja meg, amire a társadalom betanította.
"Ingyen jár még a szeretet,
öleld meg azt, akit lehet ..."
öleld meg azt, akit lehet ..."
Tóth Enikő Enci
Pénz
Mindennap érte dolgozol,
néha reménnyel lottózol,
melletted pörög az élet,
s nézel, hogy minden pénzzé lett!
Telefont veszel hitelre,
boltba pénz nélkül ki megy be?
Ha elfogy, éhezik családod,
keveset kerestél, na, látod!
Érte hazádat elhagyod,
távoli táj lesz otthonod,
hiába magyar még szíved,
szilánkokra hullhat hited!
Hazatérsz, pénzed leadod,
külföldön lelked eladod,
hiába, anyagiasan
megfárad jellemed lassan!
Ingyen jár még a szeretet,
öleld meg azt, akit lehet,
ne bánts direktbe másokat,
soha ne legyél áldozat...
Pénz
Mindennap érte dolgozol,
néha reménnyel lottózol,
melletted pörög az élet,
s nézel, hogy minden pénzzé lett!
Telefont veszel hitelre,
boltba pénz nélkül ki megy be?
Ha elfogy, éhezik családod,
keveset kerestél, na, látod!
Érte hazádat elhagyod,
távoli táj lesz otthonod,
hiába magyar még szíved,
szilánkokra hullhat hited!
Hazatérsz, pénzed leadod,
külföldön lelked eladod,
hiába, anyagiasan
megfárad jellemed lassan!
Ingyen jár még a szeretet,
öleld meg azt, akit lehet,
ne bánts direktbe másokat,
soha ne legyél áldozat...
"Nem a jó jegyért tanulunk, nem is holmi pénzért!
Örömökért, boldogságért, megelégedésért!"
Örömökért, boldogságért, megelégedésért!"
Aranyosi Ervin
Miért is Vagyunk Itt?
Úgy szeretném elmondani azt, amit tanultam,
szeretném, ha értelmessé válna már a múltam.
Leszűrhetném mind belőle, hogy mi, miért történt?
Egy szebb jövő érdekében változhatnék önként!
Úgy szeretném elmondani, hogy értse meg más is,
a kimondott szó – szeretet – nem csak üres frázis!
Úgy szeretnék az emberek fényszórója lenni,
megmutatni a jó utat, s jó irányba menni!
Úgy szeretném megtalálni értelmét a létnek,
hiszen sokan hiszik azt, hogy csupán egyszer élnek,
s ezt az egyet sem élvezik, leélik szenvedve,
keserűen, szomorúan, haláltól rettegve.
Az életünk jó iskola és tanulni jöttünk,
leszülettünk, s jó Atyánkkal szerződést kötöttünk,
megtanulunk jó lelkekké, jó emberré válni,
becsülettel, tisztességgel mind egymást szolgálni!
Nem a jó jegyért tanulunk, nem is holmi pénzért!
Örömökért, boldogságért, megelégedésért!
Ha elhisszük – egyek vagyunk – egy anyagból gyúrva,
nem bántjuk a többi embert, múltunkból tanulva!
Új jövőnket építgetjük szívvel, szeretettel,
saját sorsát igazgatja végre majd az ember.
Amit ad, azt kapja vissza, s rájön, jót kell adni,
megpróbálni nehézség közt embernek maradni.
Megbecsüljük világunkat, mást is hagyva élni,
sose kelljen, egy lénynek sem pusztulástól félni!
A Földünkre, mint szülőnkre, nézzünk szeretettel,
felelősen éljünk együtt a szép természettel!
Ne gyilkoljunk önző céllal, az élőt becsüljük,
tetteinkkel tehetünk, hogy véget elkerüljünk!
Gyermekeink élettere ma még ránk van bízva,
ne a vagyonnal törődjünk, gazdagra meghízva!
ermészeti törvényeket kéne megismerni,
megérteni, mi, miért van, igaz útra lelni!
Visszaadni a világnak, mit elvettünk tőle,
és ha visszatér az élet, kapunk majd belőle.
Hiszen annyi szép vesz körül, miért is nem látjuk?
Miért is nem gyönyörködünk, miért nem csodáljuk?
Figyelmünket csak a gondra, fájóra tereljük,
nem is csoda, hogy nyomában erőnket sem leljük!
Tudod, hogyha hálás lennél, mindig többet kapnál?
Ha másokat megbecsülnél, s jószívűen adnál,
te is kapnál – s ez nem üzlet – lásd másképp világod!
A lelkednek erejével érhetnéd el álmod.
Néha-néha szállj magadba, keresd a miért-et,
lelked mélyén ott a válasz, egyszer majd megérted.
Ha megérted hogy működik, szeretet gyúl benned,
belső fényed megmutatja, merre is kell menned!
Miért is Vagyunk Itt?
Úgy szeretném elmondani azt, amit tanultam,
szeretném, ha értelmessé válna már a múltam.
Leszűrhetném mind belőle, hogy mi, miért történt?
Egy szebb jövő érdekében változhatnék önként!
Úgy szeretném elmondani, hogy értse meg más is,
a kimondott szó – szeretet – nem csak üres frázis!
Úgy szeretnék az emberek fényszórója lenni,
megmutatni a jó utat, s jó irányba menni!
Úgy szeretném megtalálni értelmét a létnek,
hiszen sokan hiszik azt, hogy csupán egyszer élnek,
s ezt az egyet sem élvezik, leélik szenvedve,
keserűen, szomorúan, haláltól rettegve.
Az életünk jó iskola és tanulni jöttünk,
leszülettünk, s jó Atyánkkal szerződést kötöttünk,
megtanulunk jó lelkekké, jó emberré válni,
becsülettel, tisztességgel mind egymást szolgálni!
Nem a jó jegyért tanulunk, nem is holmi pénzért!
Örömökért, boldogságért, megelégedésért!
Ha elhisszük – egyek vagyunk – egy anyagból gyúrva,
nem bántjuk a többi embert, múltunkból tanulva!
Új jövőnket építgetjük szívvel, szeretettel,
saját sorsát igazgatja végre majd az ember.
Amit ad, azt kapja vissza, s rájön, jót kell adni,
megpróbálni nehézség közt embernek maradni.
Megbecsüljük világunkat, mást is hagyva élni,
sose kelljen, egy lénynek sem pusztulástól félni!
A Földünkre, mint szülőnkre, nézzünk szeretettel,
felelősen éljünk együtt a szép természettel!
Ne gyilkoljunk önző céllal, az élőt becsüljük,
tetteinkkel tehetünk, hogy véget elkerüljünk!
Gyermekeink élettere ma még ránk van bízva,
ne a vagyonnal törődjünk, gazdagra meghízva!
ermészeti törvényeket kéne megismerni,
megérteni, mi, miért van, igaz útra lelni!
Visszaadni a világnak, mit elvettünk tőle,
és ha visszatér az élet, kapunk majd belőle.
Hiszen annyi szép vesz körül, miért is nem látjuk?
Miért is nem gyönyörködünk, miért nem csodáljuk?
Figyelmünket csak a gondra, fájóra tereljük,
nem is csoda, hogy nyomában erőnket sem leljük!
Tudod, hogyha hálás lennél, mindig többet kapnál?
Ha másokat megbecsülnél, s jószívűen adnál,
te is kapnál – s ez nem üzlet – lásd másképp világod!
A lelkednek erejével érhetnéd el álmod.
Néha-néha szállj magadba, keresd a miért-et,
lelked mélyén ott a válasz, egyszer majd megérted.
Ha megérted hogy működik, szeretet gyúl benned,
belső fényed megmutatja, merre is kell menned!
"Pedig ... nemcsak a pénz boldogít,
az ember örülni tud annak is, ha csak segít."
az ember örülni tud annak is, ha csak segít."
Szabóné Orosz Katalin
A Pénz Csábítása
Te, aki oly gőgösen lenézed a másikat,
megtalálod valaha a helyes, a jó utat?
Eszedbe jut egyszer is a hely, honnan indultál,
vagy feledted, mit kaptál, amíg idejutottál?
Te, ki megveted azt, kinek nincs annyi, mint neked,
megállsz-e, ha látsz egy síró és éhes gyermeket?
Hatalmába kerített a mohóság, kapzsiság,
nem érzed át sohasem a másik fájdalmát.
Pedig hidd el énnekem, nemcsak a pénz boldogít,
az ember örülni tud annak is, ha csak segít.
Sokan hiszik, hogy csak a pénz lehet a hatalom,
De mit ér, ha szívéből már eltűnt az irgalom?
Lehet, hogy a pénzen kívül nincs is semmi mása,
hiszen rég eltűnt mellőle barátja, családja.
Bizony, az ilyen ember szegényebb, mint azt hinné,
hisz nem lesz, aki szeresse, bizony, soha többé.
A Pénz Csábítása
Te, aki oly gőgösen lenézed a másikat,
megtalálod valaha a helyes, a jó utat?
Eszedbe jut egyszer is a hely, honnan indultál,
vagy feledted, mit kaptál, amíg idejutottál?
Te, ki megveted azt, kinek nincs annyi, mint neked,
megállsz-e, ha látsz egy síró és éhes gyermeket?
Hatalmába kerített a mohóság, kapzsiság,
nem érzed át sohasem a másik fájdalmát.
Pedig hidd el énnekem, nemcsak a pénz boldogít,
az ember örülni tud annak is, ha csak segít.
Sokan hiszik, hogy csak a pénz lehet a hatalom,
De mit ér, ha szívéből már eltűnt az irgalom?
Lehet, hogy a pénzen kívül nincs is semmi mása,
hiszen rég eltűnt mellőle barátja, családja.
Bizony, az ilyen ember szegényebb, mint azt hinné,
hisz nem lesz, aki szeresse, bizony, soha többé.
"Tudatosabb vásárlás kell,
ez volna a zárszóm."
ez volna a zárszóm."
Pintér Ákos
Boltkórosok
Társadalmunk fogyasztói
a szupermarket non stop.
Vásárolnak dolgozói,
nézik, mi hol olcsóbb.
Akciósak a termékek.
Áldás ez, vagy átok?
Vegyétek, ha kell néktek,
csak rám ne tukmáljátok!
Nézhetsz otthon, most már tiéd.
Jól döntöttél? Kellett?
Nem baj, elfér sarokban
a többi cókmók mellett.
Hogyha nem, hát van még padlás,
kamra is a házban.
Sokan égnek mostanában
vásárlási lázban.
Sajnos, én is elcsábultam
a közelmúltban párszor.
Tudatosabb vásárlás kell,
ez volna a zárszóm.
Boltkórosok
Társadalmunk fogyasztói
a szupermarket non stop.
Vásárolnak dolgozói,
nézik, mi hol olcsóbb.
Akciósak a termékek.
Áldás ez, vagy átok?
Vegyétek, ha kell néktek,
csak rám ne tukmáljátok!
Nézhetsz otthon, most már tiéd.
Jól döntöttél? Kellett?
Nem baj, elfér sarokban
a többi cókmók mellett.
Hogyha nem, hát van még padlás,
kamra is a házban.
Sokan égnek mostanában
vásárlási lázban.
Sajnos, én is elcsábultam
a közelmúltban párszor.
Tudatosabb vásárlás kell,
ez volna a zárszóm.
