Tordai Matyó:
Jertek Haza
Szerteszórt magyarok,
Boruljatok földre,
Összetett kezekkel
Nézzetek az égre,
Kössétek a múltat
E borongós mához,
Forduljatok bízva
Az egek Urához!
Kérjétek az Istent,
Tekintsen le rátok,
Óvjon áldott keze,
Bármerre is jártok.
Én is fohászkodom,
Hisz az ima fegyver,
Ne legyen a magyar
Egy bujdosó ember!
Pillants rá a népre,
Részesüljön kegyben,
Tereld haza őket,
Éljen ismét egyben!
Ébredjünk fel holnap
Régi lángra gyúlva,
Jertek haza, legyünk,
Legyünk együtt újra!
Az élet vihara
Bármily zászlót lenget,
Szülőföldet, s hazát
Nem találsz, csak egyet.
Gondolatok hangja
Repül ki a számon,
Halljátok meg ott is,.
Túl az Óceánon!
Hív a Kárpátoknak
Fenyvese és tölgye,
Hív az Olt, a Maros,
S az Aranyos völgye.
Olyan közel vagytok,
S olyan távol mégis.
Hív a többi magyar,
S közöttük én is.
Akármilyen nyelvet
Beszél ma a szátok,
Hol őseink éltek,
Ott van a hazátok.
Egy darab kenyérből
Ketten fogunk falni,
S elődeink földjén
Nyugodtan meghalni.
Jertek Haza
Szerteszórt magyarok,
Boruljatok földre,
Összetett kezekkel
Nézzetek az égre,
Kössétek a múltat
E borongós mához,
Forduljatok bízva
Az egek Urához!
Kérjétek az Istent,
Tekintsen le rátok,
Óvjon áldott keze,
Bármerre is jártok.
Én is fohászkodom,
Hisz az ima fegyver,
Ne legyen a magyar
Egy bujdosó ember!
Pillants rá a népre,
Részesüljön kegyben,
Tereld haza őket,
Éljen ismét egyben!
Ébredjünk fel holnap
Régi lángra gyúlva,
Jertek haza, legyünk,
Legyünk együtt újra!
Az élet vihara
Bármily zászlót lenget,
Szülőföldet, s hazát
Nem találsz, csak egyet.
Gondolatok hangja
Repül ki a számon,
Halljátok meg ott is,.
Túl az Óceánon!
Hív a Kárpátoknak
Fenyvese és tölgye,
Hív az Olt, a Maros,
S az Aranyos völgye.
Olyan közel vagytok,
S olyan távol mégis.
Hív a többi magyar,
S közöttük én is.
Akármilyen nyelvet
Beszél ma a szátok,
Hol őseink éltek,
Ott van a hazátok.
Egy darab kenyérből
Ketten fogunk falni,
S elődeink földjén
Nyugodtan meghalni.
Szabad Hazában
Éljünk Boldogan
Éljünk Boldogan
Székely Himnusz
Kárpátia
Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár-török dúlt, a labanc rabigált.
Jussunk el honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk el honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Kárpátia
Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillag ösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár-török dúlt, a labanc rabigált.
Jussunk el honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk el honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
ŐRT ÁLL A SZÉKELY,
ŐRT ÁLL, MINT A SZIKLA!
ŐRT ÁLL, MINT A SZIKLA!
A hajlott hátú öreg néni
Egy motoros levele.
Nem kell hozzá kommentár.
Túrázásaink során a székelyderzsi
Erőd templom falánál induláshoz
készülődtünk, amikor megállt mellettünkegy fekete ruhás,
fejkendős, hajlott hátú néni.
Egészséget kívánt, majd megkérdezte
honnan jöttünk. Amikor válaszoltunk, ezt kérdezte:
És Magyarország tényleg olyan szép,amilyennek mondják?
Nem várta meg a választ, hanem hiba
nélkül elmondta ezt:
🌸
Petőfi Sándor:
A Magyar Nemzet
Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell-e vagy megvetni? -
Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet-lelket andalító,
És oly gazdag!... aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van,
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára
Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradnak ott lenn.
Vagy ha éppen a véletlen
Föltalálja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha ott ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S áldicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.
Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyről annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!...
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!
Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felőlünk:
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván."
Óh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?
(Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet)
🌸
Majd folytatta:
Mondják, miért írt ez a Petőfi ilyeneket?
Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit.
A szatyrában volt pár tojás és négy,azaz négy szelet kalács.
Ebből kettőt nekünk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogott.
Egy büdös kukkot nem tudtunk szólni!!!
Én pedig leültem a székelyderzsi Erőd templom falához, és olyat tettem,
ami rohadtul nem illik bele egy 40 körüli,erősen borostás túramotorosról alkotott képbe.
Sírtam...
És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukatbal-, és jobboldalinak
nevező, megosztó politikusok csak egyetlenegyszer jönnének el ide, és hallgatnák meg,
ahogy egy 88 éves, görbehátú öregasszony ŐSZINTÉN
Petőfit szaval a boltból hazafelé,
és négyszelet kalácsból kettőt odaad vadidegen embereknek.
Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor ott én.
Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette őket oda,
ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban.
🌸
A Szeretet a Legnagyobb Igazság, és Minden Emellett Illuzió!
Egy motoros levele.
Nem kell hozzá kommentár.
Túrázásaink során a székelyderzsi
Erőd templom falánál induláshoz
készülődtünk, amikor megállt mellettünkegy fekete ruhás,
fejkendős, hajlott hátú néni.
Egészséget kívánt, majd megkérdezte
honnan jöttünk. Amikor válaszoltunk, ezt kérdezte:
És Magyarország tényleg olyan szép,amilyennek mondják?
Nem várta meg a választ, hanem hiba
nélkül elmondta ezt:
🌸
Petőfi Sándor:
A Magyar Nemzet
Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell-e vagy megvetni? -
Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet-lelket andalító,
És oly gazdag!... aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van,
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára
Ez a nemzet mégis árva,
Mégis rongyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradnak ott lenn.
Vagy ha éppen a véletlen
Föltalálja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az ínség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha ott ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S áldicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.
Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyről annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!...
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!
Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felőlünk:
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván."
Óh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?
(Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet)
🌸
Majd folytatta:
Mondják, miért írt ez a Petőfi ilyeneket?
Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit.
A szatyrában volt pár tojás és négy,azaz négy szelet kalács.
Ebből kettőt nekünk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogott.
Egy büdös kukkot nem tudtunk szólni!!!
Én pedig leültem a székelyderzsi Erőd templom falához, és olyat tettem,
ami rohadtul nem illik bele egy 40 körüli,erősen borostás túramotorosról alkotott képbe.
Sírtam...
És arra gondoltam, hogy az itthoni, magukatbal-, és jobboldalinak
nevező, megosztó politikusok csak egyetlenegyszer jönnének el ide, és hallgatnák meg,
ahogy egy 88 éves, görbehátú öregasszony ŐSZINTÉN
Petőfit szaval a boltból hazafelé,
és négyszelet kalácsból kettőt odaad vadidegen embereknek.
Talán elszégyellnék magukat, pont úgy, ahogy akkor ott én.
Talán elgondolkoznának azon, hogy vajon ki és miért tette őket oda,
ahol vannak, és hogy mi dolguk a világban.
🌸
A Szeretet a Legnagyobb Igazság, és Minden Emellett Illuzió!
🌸
