HONNAN TUDOD,
HOGY MAGYAR VAGY?
HOGY MAGYAR VAGY?
Külön Istened van: a magyarok Istene.
Büszke vagy rá, hogy a magyar lányok a legszebbek, dacára annak, hogy még soha egyetlen Miss World-öt se nyertek.
Már minden, a környéken őshonos gyümölcsből és zöldségből főztél pálinkát.
Naponta hálát adsz a teremtőnek, hogy a magyar lóra termett, és nem termetre ló.
A mindennapi életben is alkalmazod a régi bölcs népi megfigyeléseket, például, ha Medárd napján esik az euró árfolyama, akkor nem veszel, mert utána negyven napig esik.
Tudod folytatni ezt: váp, váp, vápsuváp, váp, váp, suváppáp…
Csodálkozol, ha kisgyermeked frusztrált/szadista, amikor kizárólag olyan mesékkel traktálod esténként, amelyekben a kislányt megeszik, a farkast leforrázzák vagy felkoncolják, a malackákat megzabálják, az albínó csajt megmérgezik satöbbi, továbbá olyan dalocskákkal, melyekben a csigának lángol a háza, a bocit valaki durván megcsonkította, a gólyának véres a futóműve, a varjúcskának kivájták a szemecskéjét, és fagyhalál végez a bárányokkal a kertek alatt.
Magyarul válaszolsz az angolul útbaigazítást kérő külföldinek, de lassabban és hangosabban beszélsz, hogy értse.
Amikor anyád felhív, az első kérdése, hogy „ettél?”
Nem tudsy írni angol billentzűyeten, mert fel van rajta cserélve ay z és a y.
Soha nem kapkodsz el semmit; letojod, hogy Kossuth Lajos azt üzente: elfogyott a regimentje! Majd, ha még egyszer üzeni, akkor esetleg méltóztatsz lépni valamit.
Olyasmiket tudsz, amiket más nemzetek fiai nem, például, hogy mindenki másképp csinálja, nehéz a boldogságtól búcsút venni, mindenkinek van egy álma, citromízű banán nincs a banánfán, és sajtból van a hold. Valamint azt is, hogy milyen színű a kislány a zongoránál.
Augusztus tizedike után már nem eszel dinnyét, mert Lőrinc belepisilt.
Vacsoravendégeidet addig tömöd, amíg már mozdulni se bírnak.
Nagyanyád azzal ijesztgetett, hogy ne vágj pofákat, mert úgy maradsz, és a szüleid az orrod puhaságából állapították meg, hogy igazat mondtál-e.
Sírva vigadsz és gyalázva tisztelsz.
Két hét amerikai tartózkodás után három hónapig akcentussal beszéled az anyanyelvedet.
Kiskorodban beadták neked, hogy a sok muroktól jobban tudsz majd fütyülni.
Ha valaki nem tud téged az asztal alá inni, az nem is ember.
Vasárnap nem veszel be gyógyszert, mert úgyse hat.
A vegetarianizmust betegségnek tartod, és teát csak olyankor iszol, amikor beteg vagy.
Nem érdekel különösebben, ha lisztérzékeny vagy, mert még mindig hallgathatsz Bartókot vagy Kodályt.
Nem három, hanem négy nagy ünneped van: karácsony, húsvét, pünkösd, disznóölés.
A világon bárkinél jobban tudsz mindent.
Neked nem csak főbűnből, szűk esztendőből és törpéből jutott hét, hanem vezérből is.
A húslevest kenyérrel eszed, a pizzát tejföllel, a töltött káposztát pedig előételnek.
Tisztában vagy vele, hogy félig berúgni kidobott pénz, és nem étterembe jársz vacsorázni, mint a hülye franciák, hanem a konyhába.
Már az elemiben beléd verik, hogy a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot… Épp csak azt felejtik el közölni, hogy hol, mikor és mivel.
Számodra a piálás nem alkoholizálás, hanem életstílus.
Kacagva viszel be a szervezetedbe annyi koleszterint, például disznóvágás alkalmával, amennyinek a tíz százalékától egy távol-keleti vagy nyugat-európai nyámnyila rögvest infarktust kapna.
A jelenre tudsz koncentrálni, mivel megbűnhődted már a múltat s jövendőt egyaránt.
És végül: meggyőződésed, hogy minden feltaláló, Nobel-díjas tudós és hollywoodi sztár vagy magyar származású, vagy csak szimplán magyar!
http://anokblogja.blogspot.hu/search/label
Büszke vagy rá, hogy a magyar lányok a legszebbek, dacára annak, hogy még soha egyetlen Miss World-öt se nyertek.
Már minden, a környéken őshonos gyümölcsből és zöldségből főztél pálinkát.
Naponta hálát adsz a teremtőnek, hogy a magyar lóra termett, és nem termetre ló.
A mindennapi életben is alkalmazod a régi bölcs népi megfigyeléseket, például, ha Medárd napján esik az euró árfolyama, akkor nem veszel, mert utána negyven napig esik.
Tudod folytatni ezt: váp, váp, vápsuváp, váp, váp, suváppáp…
Csodálkozol, ha kisgyermeked frusztrált/szadista, amikor kizárólag olyan mesékkel traktálod esténként, amelyekben a kislányt megeszik, a farkast leforrázzák vagy felkoncolják, a malackákat megzabálják, az albínó csajt megmérgezik satöbbi, továbbá olyan dalocskákkal, melyekben a csigának lángol a háza, a bocit valaki durván megcsonkította, a gólyának véres a futóműve, a varjúcskának kivájták a szemecskéjét, és fagyhalál végez a bárányokkal a kertek alatt.
Magyarul válaszolsz az angolul útbaigazítást kérő külföldinek, de lassabban és hangosabban beszélsz, hogy értse.
Amikor anyád felhív, az első kérdése, hogy „ettél?”
Nem tudsy írni angol billentzűyeten, mert fel van rajta cserélve ay z és a y.
Soha nem kapkodsz el semmit; letojod, hogy Kossuth Lajos azt üzente: elfogyott a regimentje! Majd, ha még egyszer üzeni, akkor esetleg méltóztatsz lépni valamit.
Olyasmiket tudsz, amiket más nemzetek fiai nem, például, hogy mindenki másképp csinálja, nehéz a boldogságtól búcsút venni, mindenkinek van egy álma, citromízű banán nincs a banánfán, és sajtból van a hold. Valamint azt is, hogy milyen színű a kislány a zongoránál.
Augusztus tizedike után már nem eszel dinnyét, mert Lőrinc belepisilt.
Vacsoravendégeidet addig tömöd, amíg már mozdulni se bírnak.
Nagyanyád azzal ijesztgetett, hogy ne vágj pofákat, mert úgy maradsz, és a szüleid az orrod puhaságából állapították meg, hogy igazat mondtál-e.
Sírva vigadsz és gyalázva tisztelsz.
Két hét amerikai tartózkodás után három hónapig akcentussal beszéled az anyanyelvedet.
Kiskorodban beadták neked, hogy a sok muroktól jobban tudsz majd fütyülni.
Ha valaki nem tud téged az asztal alá inni, az nem is ember.
Vasárnap nem veszel be gyógyszert, mert úgyse hat.
A vegetarianizmust betegségnek tartod, és teát csak olyankor iszol, amikor beteg vagy.
Nem érdekel különösebben, ha lisztérzékeny vagy, mert még mindig hallgathatsz Bartókot vagy Kodályt.
Nem három, hanem négy nagy ünneped van: karácsony, húsvét, pünkösd, disznóölés.
A világon bárkinél jobban tudsz mindent.
Neked nem csak főbűnből, szűk esztendőből és törpéből jutott hét, hanem vezérből is.
A húslevest kenyérrel eszed, a pizzát tejföllel, a töltött káposztát pedig előételnek.
Tisztában vagy vele, hogy félig berúgni kidobott pénz, és nem étterembe jársz vacsorázni, mint a hülye franciák, hanem a konyhába.
Már az elemiben beléd verik, hogy a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot… Épp csak azt felejtik el közölni, hogy hol, mikor és mivel.
Számodra a piálás nem alkoholizálás, hanem életstílus.
Kacagva viszel be a szervezetedbe annyi koleszterint, például disznóvágás alkalmával, amennyinek a tíz százalékától egy távol-keleti vagy nyugat-európai nyámnyila rögvest infarktust kapna.
A jelenre tudsz koncentrálni, mivel megbűnhődted már a múltat s jövendőt egyaránt.
És végül: meggyőződésed, hogy minden feltaláló, Nobel-díjas tudós és hollywoodi sztár vagy magyar származású, vagy csak szimplán magyar!
http://anokblogja.blogspot.hu/search/label
