🌸
Volt egy kedves otthon, gyermekkorom háza,...
... mert mind nyitottak voltunk a jóságra, a szépre,
s mindarra mi megtanított az igaz emberségre.
🌸
Volt egy kedves otthon, gyermekkorom háza,...
... mert mind nyitottak voltunk a jóságra, a szépre,
s mindarra mi megtanított az igaz emberségre.
🌸
🌸
Kun Magdolna
Volt Egy Kedves Otthon
Volt egy kedves otthon, gyermekkorom háza,
ahol az érzések kapuja sosem volt bezárva,
mert mind nyitottak voltunk a jóságra, a szépre,
s mindarra mi megtanított az igaz emberségre.
Megtanultuk, hogy érzés nélkül élni nem lehet,
hiszen mit sem ér a szív, ha fagyos, jégderes,
ha nem olvasztja fel azon könnyek melegsége,
mely olykor-olykor megcsillan az emberek szemébe.
Egyre többször előfordul, hogy a múltba révedek,
hogy tisztán lássam magam előtt a régi képeket,
s mind-mind azon szeretteim kiknek érző szíve, lelke,
jóravaló emberségük énbelém nevelte.
Kiknek szíveibe nevelték az igaz emberséget,
azok sosem feledik el az otthon melegséget,
mert a múlt újra láttatja majd azokat a régi képeket,
melyekben értékkel bír ma is az otthon és a szeretet.
Kun Magdolna
Volt Egy Kedves Otthon
Volt egy kedves otthon, gyermekkorom háza,
ahol az érzések kapuja sosem volt bezárva,
mert mind nyitottak voltunk a jóságra, a szépre,
s mindarra mi megtanított az igaz emberségre.
Megtanultuk, hogy érzés nélkül élni nem lehet,
hiszen mit sem ér a szív, ha fagyos, jégderes,
ha nem olvasztja fel azon könnyek melegsége,
mely olykor-olykor megcsillan az emberek szemébe.
Egyre többször előfordul, hogy a múltba révedek,
hogy tisztán lássam magam előtt a régi képeket,
s mind-mind azon szeretteim kiknek érző szíve, lelke,
jóravaló emberségük énbelém nevelte.
Kiknek szíveibe nevelték az igaz emberséget,
azok sosem feledik el az otthon melegséget,
mert a múlt újra láttatja majd azokat a régi képeket,
melyekben értékkel bír ma is az otthon és a szeretet.
🌸
Ihász Gábor
Múlnak a Gyermek Évek
Már hosszú évek óta azt mondják nekem
Olyan vagyok, mint egy kisgyerek
Belátom, így igaz, én nem lettem komoly
Úgy mint más emberek
Bolondosnak tűnő, furcsa dolgaim
Rossz szemmel nézik oly sokan
Tudom, a szívük mélyén ők is szeretnék
És megtennék boldogan
Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút
Új mesék nem várnak reánk
Van mégis csillagfényű álomvilág
De azt gyermekünk álmodja tovább
Változnak napjaink, mert minden változó
Nem marad ugyanaz senki sem
Lehet, hogy kivétel csak én vagyok talán
Mégis így jó nekem
Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút
Új mesék nem várnak reánk
Van mégis csillagfényű álomvilág
De azt gyermekünk álmodja tovább
🌸
Ihász Gábor
Múlnak a Gyermek Évek
Már hosszú évek óta azt mondják nekem
Olyan vagyok, mint egy kisgyerek
Belátom, így igaz, én nem lettem komoly
Úgy mint más emberek
Bolondosnak tűnő, furcsa dolgaim
Rossz szemmel nézik oly sokan
Tudom, a szívük mélyén ők is szeretnék
És megtennék boldogan
Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút
Új mesék nem várnak reánk
Van mégis csillagfényű álomvilág
De azt gyermekünk álmodja tovább
Változnak napjaink, mert minden változó
Nem marad ugyanaz senki sem
Lehet, hogy kivétel csak én vagyok talán
Mégis így jó nekem
Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút
Új mesék nem várnak reánk
Van mégis csillagfényű álomvilág
De azt gyermekünk álmodja tovább
🌸
🌸
Szűcs Noémi
Lassan Felcseperedünk
Piciként még édesen pihentél,
Aztán lassacskán, de ügyesedtél.
Nőttél, nőttél, járni is megtanultál,
Egész nap csak fel s alá szaladtál.
És hopp, ez az idő máris elröppent!?
Az idő gyors rohanása megdöbbent.
Hová siet? Nincs késésben. Várjon!
Nincs, ki e rohanást szereti a világon.
Egyik nap még egész kicsik vagyunk,
Másnap meg már érett fejjel járunk.
Oviból egy csettintésre gimnázium lett,
Már az akkori kisgyerek csak létezett.
Felnőttünk már!? Még nem igazából.
De pár nap, és ki is röppensz a házból.
De akkor mi lesz? Hova, merre tovább,
Ha már nem rejt majd el pici szobád!?
2021. december 13.
Szűcs Noémi
Lassan Felcseperedünk
Piciként még édesen pihentél,
Aztán lassacskán, de ügyesedtél.
Nőttél, nőttél, járni is megtanultál,
Egész nap csak fel s alá szaladtál.
És hopp, ez az idő máris elröppent!?
Az idő gyors rohanása megdöbbent.
Hová siet? Nincs késésben. Várjon!
Nincs, ki e rohanást szereti a világon.
Egyik nap még egész kicsik vagyunk,
Másnap meg már érett fejjel járunk.
Oviból egy csettintésre gimnázium lett,
Már az akkori kisgyerek csak létezett.
Felnőttünk már!? Még nem igazából.
De pár nap, és ki is röppensz a házból.
De akkor mi lesz? Hova, merre tovább,
Ha már nem rejt majd el pici szobád!?
2021. december 13.
🌸
Csele Beatrix
A Madár
Szabadon szárnyalva röpködtem a vad szirtek fölött.
Nem néztem merengően, mi van az igazság mögött.
Csak szárnyaltam s hittem, a világ az enyém.
S nem láttam, hogy az élet gyorsan repül felém.
Törött a szárnyam! Sebesült vad lettem!
A szédítő magasból zuhanni kezdtem.
Rájöttem fiatalságom hirtelen odaveszett.
A kismadárból szárnyaló vad már nem lehet.
Csapkodtam volna, de hiába... nem engedtek.
Megfogtak, nyitott tömlöcbe vetettek.
S elgondolkodva az idő múlásán,
Rájöttem, gyerek nem lehetek már.
A vad szirtek fölött már nem repülhetek.
Köztük kell vergődnöm, hogy magamnak helyet keressek.
Nem szárnyalhatok többé oly szabadon.
Csak én tudok majd segíteni magamon.
S börtönömből oly könnyedén kitettek.
Azóta a szirtek között egyfolytában szenvedek.
Helyet keresni a két világ között a madár még ma sem tud.
A szárnyaló magasba vágyik. Szíve örökre visszahúz.
2004
🌸
Csele Beatrix
A Madár
Szabadon szárnyalva röpködtem a vad szirtek fölött.
Nem néztem merengően, mi van az igazság mögött.
Csak szárnyaltam s hittem, a világ az enyém.
S nem láttam, hogy az élet gyorsan repül felém.
Törött a szárnyam! Sebesült vad lettem!
A szédítő magasból zuhanni kezdtem.
Rájöttem fiatalságom hirtelen odaveszett.
A kismadárból szárnyaló vad már nem lehet.
Csapkodtam volna, de hiába... nem engedtek.
Megfogtak, nyitott tömlöcbe vetettek.
S elgondolkodva az idő múlásán,
Rájöttem, gyerek nem lehetek már.
A vad szirtek fölött már nem repülhetek.
Köztük kell vergődnöm, hogy magamnak helyet keressek.
Nem szárnyalhatok többé oly szabadon.
Csak én tudok majd segíteni magamon.
S börtönömből oly könnyedén kitettek.
Azóta a szirtek között egyfolytában szenvedek.
Helyet keresni a két világ között a madár még ma sem tud.
A szárnyaló magasba vágyik. Szíve örökre visszahúz.
2004
🌸
Gyuriczné Gy. Mária
Rohan az Idő...
Rohan az idő, múlnak a napok, hónapok, évek,
s a régi nagy családodból már senki sincs véled`.
Az ő hazájuk immáron a távoli messzeség,
honnan csak álmaidban térnek vissza néha még.
Oly édes az álomkép, szinte valóságnak tűnik,
mire érintenéd arcát, a káprázat megszűnik.
Fent a csillagok közt van már az ő otthonuk,
s mi idelent mindennap reájuk gondolunk.
Ameddig élünk, őket soha nem feledjük,
míg szívünkben élnek, addig itt vannak velünk.
🌸
Rohan az Idő...
Rohan az idő, múlnak a napok, hónapok, évek,
s a régi nagy családodból már senki sincs véled`.
Az ő hazájuk immáron a távoli messzeség,
honnan csak álmaidban térnek vissza néha még.
Oly édes az álomkép, szinte valóságnak tűnik,
mire érintenéd arcát, a káprázat megszűnik.
Fent a csillagok közt van már az ő otthonuk,
s mi idelent mindennap reájuk gondolunk.
Ameddig élünk, őket soha nem feledjük,
míg szívünkben élnek, addig itt vannak velünk.
🌸
