🌸
Putyin kiszabadított 35.000 bebörtönzött gyermeket
szexuális rabszolgaságból,
miután erői 150 emberkereskedő bűntanyát számolt fel.
🌸
https://realrawnews.com/2022/04/putin-frees-35000-imprisoned-children-in-ukraine/
🌸
Putyin kiszabadított 35.000 bebörtönzött gyermeket
szexuális rabszolgaságból,
miután erői 150 emberkereskedő bűntanyát számolt fel.
🌸
https://realrawnews.com/2022/04/putin-frees-35000-imprisoned-children-in-ukraine/
🌸
🌸
Ukrajna
a Gyermek Kereskedés
Egyik Központja Volt.
🌸
https://www.verseskonyv.com/gyermek-kereskedeacutes.html
Ukrajna
a Gyermek Kereskedés
Egyik Központja Volt.
🌸
https://www.verseskonyv.com/gyermek-kereskedeacutes.html
🌸
2015 Óta
NÁTO Támogatással
Borzalmas NÉPIRTÁS Dombaszban
🌸
https://oroszhirek.hu/2022/02/26/video-ukran-grad-raketakkal-
🌸
2015 Óta
NÁTO Támogatással
Borzalmas NÉPIRTÁS Dombaszban
🌸
https://oroszhirek.hu/2022/02/26/video-ukran-grad-raketakkal-
🌸
UKRAJNA 2015 óta - NÁTO támogatással - mindenáron el akarta űzni Donbasz területéről az ott élő oroszokat ...
Putyin TÜRELMESEN nézte 7 éven keresztül, hogy az ott élő békés lakosokat fegyverrel támadják és folyamatosan lövik ...
- Orosz civileket gyilkoltak! Gyerekeket, asszonyokat!
- Településeket tettek a földdel egyenlővé...
- Kárpátaljai magyar fiatalokat soroztak be az ukránok és gyors kiképzés után küldték őket Donbaszba ...
Videók sokaságában, magyar anyák sírva kérlelték az anyaországi vezetést, hogy segítsenek!
Le sem sajnálták 7 éven keresztül ezt a borzalmas NÉPIRTÁST!
Orosz Hírek:
Özönlenek a gyűlölködő oroszellenes üzenetek!
Szeretném megkérdezni, hogy ti hol voltatok,
amikor az ukránok halomra lőtték az orosz ajkú kisebbség tízezreit
Donbaszban?
2014 óta folyamatosan ágyúzzák őket ... Értük mikor fogsz tüntetni? Értük ki vezet be szankciókat a kijevi junta ellen? Senki ... 8 évük volt a minszki megállapodások végrehajtásához.. semmi változás. Annyi változás ugyan mégis volt, hogy már nem elavult szovjet fegyverekkel lőtték a civileket, hanem nyugatival ... Hát elég volt!
A képek a Donbasszban készültek, ahova 2014 óta csak Oroszország küldött humanitárius segélyt, mert az EU és az USA sem akarta ezeket az embereket észrevenni, mert nem áll érdekükben.
Egyszer mindenkinél betelik az a pohár, hát ez most megtörtént.
De te csak tűzd ki az ukrán lobogót a profilképedre, azt az ukránt, amelyik nem hagyja, hogy a kárpátaljai magyar magyarul tanuljon, vagy szólaljon meg egy közértben vagy amelyik évek óta gyilkolja saját lakosságát. Gratulálok hozzá! Büszke lehetsz!
Itt egy 7 éves felvétel a népirtásról: youtu.be ... A Videót YouTube törölte.
Éppen elég ideig tűrték ezt.
2017 márciusában ennyi magyart érdekelt, hogy az ukránok népirtást rendeznek a Donbaszban. Ekkor volt tüntetés a budapesti ukrán nagykövetség előtt.
Rajtunk kívül egyetlen média sem számolt be róla. Pedig épp ez zajlott:
Putyin TÜRELMESEN nézte 7 éven keresztül, hogy az ott élő békés lakosokat fegyverrel támadják és folyamatosan lövik ...
- Orosz civileket gyilkoltak! Gyerekeket, asszonyokat!
- Településeket tettek a földdel egyenlővé...
- Kárpátaljai magyar fiatalokat soroztak be az ukránok és gyors kiképzés után küldték őket Donbaszba ...
Videók sokaságában, magyar anyák sírva kérlelték az anyaországi vezetést, hogy segítsenek!
Le sem sajnálták 7 éven keresztül ezt a borzalmas NÉPIRTÁST!
Orosz Hírek:
Özönlenek a gyűlölködő oroszellenes üzenetek!
Szeretném megkérdezni, hogy ti hol voltatok,
amikor az ukránok halomra lőtték az orosz ajkú kisebbség tízezreit
Donbaszban?
2014 óta folyamatosan ágyúzzák őket ... Értük mikor fogsz tüntetni? Értük ki vezet be szankciókat a kijevi junta ellen? Senki ... 8 évük volt a minszki megállapodások végrehajtásához.. semmi változás. Annyi változás ugyan mégis volt, hogy már nem elavult szovjet fegyverekkel lőtték a civileket, hanem nyugatival ... Hát elég volt!
A képek a Donbasszban készültek, ahova 2014 óta csak Oroszország küldött humanitárius segélyt, mert az EU és az USA sem akarta ezeket az embereket észrevenni, mert nem áll érdekükben.
Egyszer mindenkinél betelik az a pohár, hát ez most megtörtént.
De te csak tűzd ki az ukrán lobogót a profilképedre, azt az ukránt, amelyik nem hagyja, hogy a kárpátaljai magyar magyarul tanuljon, vagy szólaljon meg egy közértben vagy amelyik évek óta gyilkolja saját lakosságát. Gratulálok hozzá! Büszke lehetsz!
Itt egy 7 éves felvétel a népirtásról: youtu.be ... A Videót YouTube törölte.
Éppen elég ideig tűrték ezt.
2017 márciusában ennyi magyart érdekelt, hogy az ukránok népirtást rendeznek a Donbaszban. Ekkor volt tüntetés a budapesti ukrán nagykövetség előtt.
Rajtunk kívül egyetlen média sem számolt be róla. Pedig épp ez zajlott:
🌸
A Képek Donbaszban Készültek
2015 - ben
🌸
A Képek Donbaszban Készültek
2015 - ben
🌸
🌸
Vladimir Putyin 2007. február 10-én a müncheni biztonságpolitikai konferencián –
Az orosz elnök már akkor figyelmeztetett:
a Bulgáriába és Romániába telepített, egyenként ötezres,
előretolt amerikai katonai bázissal megszegték
a hagyományos fegyveres erőkre vonatkozó 1999-es, berlini –
bár a legtöbb ország által sosem ratifikált – megállapodást.
🌸
Vladimir Putyin 2007. február 10-én a müncheni biztonságpolitikai konferencián –
Az orosz elnök már akkor figyelmeztetett:
a Bulgáriába és Romániába telepített, egyenként ötezres,
előretolt amerikai katonai bázissal megszegték
a hagyományos fegyveres erőkre vonatkozó 1999-es, berlini –
bár a legtöbb ország által sosem ratifikált – megállapodást.
🌸
🌸
Az „Ördögi” Putyint Okolják a Bajokért
Írta: Kabai Domokos Lajos
🌸
https://bekialtas.blog.hu/2021/11/20/942
🌸
Az „Ördögi” Putyint Okolják a Bajokért
Írta: Kabai Domokos Lajos
🌸
https://bekialtas.blog.hu/2021/11/20/942
🌸
Az utóbbi időben az eddigieknél is hangosabb volt a putyinozás a nyugati propagandában. Az energiaválság, az ukrajnai helyzet megoldatlansága, a belorusz–ukrán határon kialakult migránshelyzet, s más ügyek is alkalmat szolgáltattak arra, hogy az orosz államfőt kiáltsák ki olyannak, mint aki
egyedül szövi a hálót a nyugati világ elveszejtésére.
Már-már földöntúli, de feltétlenül sátáni képességekkel ruházták és ruházzák fel, azt sugallva, sőt állítva: legfőbb célja, hogy szétforgácsolja az Európai Uniót és örökké háború kirobbantására készül.
Azt a hamis érzést keltik sokakban, hogy az oszd meg és uralkodj elvét alkalmazva ő, azaz Vladimir Putyin orosz államfő uralja a kontinenst, szemben azzal, amit a Klubrádió műsorvezetője az Eurozóna november 19-ei adásában állított, hogy „a Nyugat az, amely szívén viseli a magyarok, a lengyelek, a belaruszok sorsát”. (08:45-nél.)
Nem vitás, hogy Oroszország katonai szuperhatalom. Ám gazdasági értelemben legföljebb a nagyok, de messze nem a legnagyobbak közé tartozik. Ebből következik, hogy egyszerűen nincs gazdasági ereje egy Nyugat elleni támadó háború megvívásához. De olyan célt sem látok, ami miatt ilyen szándékok vezérelhetnék.
Más kérdés, hogy miután Közép-Európa államait beléptették az orosz határokhoz egyre közelebb nyomuló NATO-ba, amely mind aktívabb a posztszovjet térség úgynevezett közelkülföldi országaiban, a moszkvai vezetés védelmi kérdésnek tekinti, hogy befolyását többé-kevésbé megőrizze ebben a régióban.
Ez sokak szerint arcátlanság. Ám a kremlbeliek azt vetik ellene, hogy képzelje el a világ az amerikai kormány reagálását, ha orosz fegyveres erők, vagy csupán kiképzők jelennének meg Mexikóban vagy a Karib-térségben. De nem is kell ehhez sok fantázia, hiszen nemzedékem még emlékszik arra, mekkora rémület lett rajtunk úrrá a világháború felsejlése miatt, amikor 1962-ben a Szovjetunió atomrakéták telepítését kezdte meg Kubában.
Ehhez képest ma egyes amerikai rakétakilövő állomások közelebb vannak az orosz határokhoz, illetve nagyvárosokhoz, mint annak idején a kubai szovjet bázis az amerikaiakhoz. Ebből viszont az adódik, hogy
a bonyolult nemzetközi folyamatokat meghatározó nagyhatalmi geopolitikai törekvéseknek csupán egyik tényezője Oroszország.
Az EU széttördelése legalább annyira érdeke Washingtonnak, s immár Londonnak is, mint Moszkvának. Utóbbit illetően idézzük fel Vladimir Putyin 2007. februári 10-i müncheni beszédét, amelyben a nemzetközi biztonságot nem egyszerűen katonai-politikai stabilitásként fogta fel, hanem a világgazdaság stabilitásaként, a szegénység meghaladásaként, gazdasági biztonságként és a civilizációk közötti párbeszédként, az ideológiai sztereotípiáktól, a kettős mércétől, a blokkokban gondolkodás sablonjaitól való megszabadulásként.
Az egypólusú, egy értékrendű, „egy gazda által ellenőrzött”, „a demokratikus felfogásnak ellentmondó” világ tarthatatlanságára mutatott rá, mert mint mondotta: „az egyoldalú, gyakran illegitim cselekedetek egyetlen problémát sem oldottak meg.
Ellenkezőleg, újabb feszültségeket, emberi szenvedéseket generáltak, (…) ártatlan százezrek halálát okozták”.
Putyin mindenekelőtt az Egyesült Államokat vádolta azzal, hogy számos területen átlépi a nemzetközi jog alapvető előírásait, s pillanatnyi érdekeinek megfelelően úgymond célszerűen jár el. Arra figyelmeztetett, hogy ez a magatartás a fegyverkezési verseny újabb szakaszát indítja el. Elutasította azt a felfogást, hogy az ENSZ helyett a NATO-ban vagy az Európai Unióban is meghozhatók legyenek a más országok életébe – s az azóta szerzett tapasztalatok alapján tegyük hozzá: az azok vezetőinek negligálásával, sőt likvidálásával – fegyveres beavatkozást lehetővé tevő döntések.
A NATO-nak az orosz határok felé nyomulásával – akkoriban a Bulgáriába és Romániába telepített, egyenként ötezres, előretolt amerikai katonai bázissal már megszegték a hagyományos fegyveres erőkre vonatkozó 1999-es, berlini – bár a legtöbb ország által sosem ratifikált – megállapodást, mutatott rá az orosz elnök. Akkor még nem tett ellenlépéseket Moszkva, de figyelmeztetett: előbb-utóbb sor kerül ezekre.
Csak hogy érzékeljük, meddig is nyúlnak vissza a mai feszültségek gyökerei, emlékeztessünk arra, hogy 2007-ben az orosz államfő szembesítette a biztonságpolitikai konferencia résztvevőit, mit mondott 1990. május 17-én, Brüsszelben a NATO akkori főtitkára: „Az a tény, hogy készek vagyunk lemondani NATO-csapatoknak a Németország határain kívüli telepítéséről, a Szovjetunió számára szilárd biztonsági garanciát jelent”.
Az időközben történtekből, s a Kremlnek azóta napvilágot látott értékeléseiből nyilvánvaló, hogy az orosz vezetés szemében a NATO korántsem a béke és a biztonság őre. Ezt az utóbbi évtizedekben a tagországoknak az USA által kirobbantott háborúkban való részvétele is igazolja. Azt én teszem hozzá: e háborúk célja az Amerika által dominált tőkés érdekek érvényre juttatásának fegyveres támogatása a világ egyre nagyobb részében.
A már nevében is anakronisztikussá vált észak-atlanti szövetségnek ez a valódi feladata Európában, illetve az Oroszországot magában foglaló Eurázsiában. Ennek érdekében az utóbbi három évtizedben Washington igen hatékonyan akadályozta a hatalmas erőforrásokkal bíró Oroszország és a németek által vezetett Európai Unió összefogását. Ha ugyanis akadálytalanul valósulhatna meg az együttműködés, a térség talán még Kínánál is eredményesebb kihívója lehetne az Egyesült Államoknak.
Ha ebből a szemszögből nézzük a konfliktusokat – amelyek mindegyikében az egykori Jugoszláviától a Baltikumon, Grúzián, Ukrajnán át Belaruszig szerepet játszottak és játszanak az amerikaiak – nyilvánvaló, hogy a feszültség fenntartásában nem csupán Moszkva a ludas, miként ezt a hazai elemzők és médiumok többsége tárgyalja. Mi több, megkockáztatom:
nem elsősorban Oroszország érdeke a kontinens egységének gyengítése, inkább az USA-é.
Mert mi másért, ha nem ezért szervezte Washington a 2014-es ukrajnai puccsot, amelynek következtében az autonómiát követelő Donyeck és Luganszk – bizonyára orosz támogatással – fegyveres harcba kezdett az ellene vezényelt, fasiszta eszméket valló szabadcsapatok ellen. Az orosz szakadárok azóta is folytatják a küzdelmet, az immár az amerikai kiképzők által felkészített, és az USA által felfegyverzett reguláris ukrán hadsereg ellen.
A harc az elmúlt két-három hétben sem szünetelt. És nem csak a szakadárok „lőttek vissza” – miként arról a kizárólag kijevi forrásokra támaszkodó amerikai sajtó nyomán szokott beszámolni a médiánk, ha elesik az ukrán hadsereg egy-egy katonája. Az ukrán tüzérség ebben az időszakban is lakóházakat, vezetékeket semmisített meg, s persze ott élő civilek szintén áldozatul estek, miként ez a nem sok vizet zavaró, bécsi székhelyű nemzetközi szervezet, az EBESZ ellenőreinek napi jelentéseiből kiderül.
Ráadásul – a minszki megállapodást megsértve – Kijev immár (török gyártmányú) drónokról bombázta a sajátjainak nevezett polgárokat, és az egyik éjszaka elfoglalt egy falut az elvben érinthetetlen, úgynevezett szürke zónában.
Eközben még mindig nem ült el a Volodimir Zelenszkij elnök bizalmasának, az ukrán parlament elnökének október 7-ei lemondásával keletkezett érzelemhullám. A 38 éves Dmitro Razumkov leköszönő beszédében emlékeztetett arra, hogy átverték a bennük vakon hívő választókat, egy tévényilatkozatban pedig arról beszélt, hogy megelégelte a komikusból államfővé avanzsált főnökének követelését: úgy szavazzák meg a kormányzó párthoz tartozó képviselők a különösen fontos törvényjavaslatokat, hogy azokat előre nem láthatják.
Eddigi párttársai, Zelenszkij mamelukjai viszont a szovjet időszakot idéző módon azzal vádolták, hogy „nem gyűlölte eléggé a nemzet ellenségeit, nem védelmezte eléggé az egyedül helyes politikai kurzust”. Ne feledjük: a mai Ukrajna gyakorlatilag az USA protektorátusaként vegetál..!
De tovább folyt az érzelmi politizálás Varsóban, Prágában vagy éppen Budapesten is, ami szintén okozott kisebb-nagyobb rezdüléseket az európai életben. S ha mindezt, az itt fel nem sorolt közép-európai országok állapotaival együtt nézem, arra a következtetésre jutok: hiába áltatnak bennünket, s áltatjuk magunkat azzal, hogy előbb-utóbb eltűnik az a határ, ami elválasztja ezt a térséget a nyugati civilizációs modelltől.
Mert mégiscsak az a helyzet, hogy újból és újból kiütközik a társadalmi-gazdasági alapnak egyrészt az ógermán közösségi tulajdonformából, másrészt az ázsiai termelési mód kisebb-nagyobb mértékben hozzánk elért hatásából eredő különbség. És ez mutatkozik meg Európa három nagy történelmi régiójának civilizációs és kulturális eltéréseiben, amit a kapitalizmus bizonyosan nem fog eltüntetni, mert
a tőke érdekének – legyen az keleti vagy nyugati – az oszd meg és uralkodj elv érvényesítése, az értékeknek – nyersanyag, profit, képzett munkaerő – a fejletlenebb területekről a fejlettebbek felé szivattyúzása felel meg.
Szembe kellene ezzel nézni, a ködszurkálás, a vágyaknak az egész társadalomra való kivetítése helyett, s az ebből a helyzetből reálisan megvalósítható programot kidolgozni! Legalább az értelmiségnek ezen az alapon kellene átgondolni, mi is felel meg Magyarország érdekeinek! Ezért sem álltam be a szörnyülködők sorába, amikor november 18-án közzétették Moszkvában azt a rendeletet, miszerint Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert a Barátság Érdemrenddel tüntette ki az orosz elnök az orosz-magyar kapcsolatok, valamint az ipari és beruházási együttműködés fejlesztéséhez történt nagymértékű hozzájárulásáért.
A hazai ellenzéktől persze jól megkapta magáét a magyar politikus, akiért, s akinek főnökéért – enyhén szólva – magam sem rajongok.
Ugyanakkor azt kérdezem: a pfújolás helyett nem azt kellene inkább számon kérni a kormányunkon, hogy tagjait miért nem értékelik hasonló módon a mind a négy égtáj irányában elhelyezkedő államokban? Nem az lenne-e egy ilyen kis ország érdeke, hogy minden más országgal úgy ápolja a kapcsolatokat, hogy azok úgy érezzék: win-win alapon nekik is megérte?
De lépjünk tovább, mert kezdenek kirajzolódni Párizs sajátos céljai is! Egyre több jel mutat arra, hogy
Franciaország, amely az EU-n belül immár az egyetlen atomhatalomként szeretné átvenni Nagy-Britannia szerepét.
A kontinensen kizárólag a franciáknak van olyan hadseregük, amely jelentékenyebb külföldi műveletek végrehajtására is képes. S hogy mi következhet ebből? Történetesen az, hogy az Európában Angela Merkel helyének betöltésére készülő Emmanuel Macron arról fogja győzködni a II. világháború óta a hadserege fejlesztésében erősen korlátozott Németországot: Berlin fogadja el az amerikai helyett a francia védőernyőt az EU országai felett.
Ebben az összefüggésben is érdemes szemlélni azt a még szeptember második felében kipattant botrányt, hogy miután az Egyesült Államok, Ausztrália és az Egyesült Királyság új biztonsági partnerségi szerződést kötött AUKUS néven, Ausztrália úgy döntött: nukleáris tengeralattjárókat vásárol az Egyesült Államoktól, s egyúttal felmondja a Franciaországgal kötött, dízel- és elektromos meghajtású tengeralattjárók gyártásáról szóló szerződését. Emiatt Franciaország 56 milliárd dollártól esett el.
Ez is mutatja a vérmes francia remények valóra váltásának a saját, viszonylag gyengébb gazdasági teljesítményén túli korlátait. Eközben persze a kezére játszik, hogy a kormányalakítási tárgyalásokat folytató németországi szociáldemokraták választási programjában az szerepel: ki kell vonni az országból az amerikai atomrakétákat.
Az indítványt a németek 86 százaléka támogatja. Viszont november 19-én úgy reagált erre a NATO főtitkára, Jan Stoltenberg: „ha ez bekövetkezne, Kelet–Németországba, pontosabban keletebbre telepítenék az atomrakétákat”. A zavaros válaszból leginkább az következik, hogy az atomfegyvereket Lengyelországban helyeznék el.
Az orosz külügy felelete: „ebben az esetben nem létezőnek kellene tekinteni az Oroszország–NATO alapszerződést”. Ergo, nem elég, hogy a két fél között mostanra gyakorlatilag megszűntek a diplomácia kapcsolatok, a szembenállás teljessé válna.
Fel sem tételezem, hogy a fenti összefüggéseket ne látnák a hazai közbeszédet uraló elemzők, akik a demokrácia, a szabadság, a nyugati értékek védelmében tartják elfogadhatónak a kettős mércét. Nekik legyen mondva! De szinte már kedvem sincs ahhoz, hogy újból és újból szóvá tegyem: ha az egyik oldalnak felróják „a cél szentesíti az eszközt” machiavellista felfogását, miért nem szembesítik ezzel saját táboruk főszereplőit is? Persze, tudom, hogy van az a gyakran nem is nagy pénz, amiért az elmúlt hetekben olyan főcímek kerültek még az egyébként a szövegük egészét tekintve többé-kevésbé elfogadható cikkek fölé is, melyek szerint
az energiaválság például azért alakult ki Európában, mert az orosz Gazprom gonosz indítékból nem szállított elég gázt.
Hiába magyarázta már-már kétségbeesetten az energia-szakértő Holoda Attila néhány nem kormányzati médiumban is, hogy az európai gázkereskedők nem adtak fel elegendő megrendelést a nyáron az oroszoknak. Ráadásul a norvég kutaknál zajló karbantartási munkálatok a kitermelés csökkenéséhez vezettek. A zöldenergiára túlzottan építők szintén elszámították magukat. S bár az amerikai cégek azt ígérték, hogy Európát ellátják cseppfolyósított gázzal, mégis a többet fizető kínaiaknak szállítottak. S akkor még nem említettük a Covid-járvány után hirtelen beindult ipari termelés megnövekedett energiaigényét.
Ezzel együtt, az orosz elnök többször megismételt kijelentése szerint, ebben az évben jóval több gázt juttattak Nyugat-Európának, de Ukrajnának is, mint tavaly. Azt már én teszem hozzá: eközben a saját országos hálózatukba százával, ha nem ezrével bekapcsolt falvakat szintén ellátják. Hogy mennyire kilóg a lóláb, az is mutatja, hogy amerikai nyomásra sokáig akadályozták az Északi-áramlat 2 gázvezeték építését, s még most sem adta ki az engedélyt a szállítások megkezdésére a német hatóság.
Ennek ellenére a közbeszéd nyugati és hazai formálói kizárólag az ördögi Putyinra hárították és hárítják a nyugatiak bajainak minden okát.
A mi szempontunkból ennek nem az orosz államfő miatt volt és van jelentősége – aki persze maga sem megy a szomszédba tanácsért, ha a világpolitikai játszmákban revánsot kell venni –, hanem azért, mert az események egyoldalú tálalásával a még érdeklődő közönséget vezették és vezetik félre. Mint a belarusz–lengyel határra szeptember közepétől ezrével érkezett migránsok (menekültek) ügyében. Hogy mást ne mondjak, a török államfő, Erdogan neve alig vetődött fel az általam itthon olvasott latolgatásokban, jóllehet…
Főleg kezdetben úgy tálalták a nyugati forrásokból dolgozó médiumaink, hogy Putyin akaratát hajtotta végre Lukasenka, a belarusz elnök. Persze, nem zárnék ki bizonyos összjátékot, de még feltételezésként sem vetődött fel:
Mi van, ha a migránsüggyel a batyka próbálta mozgásterét növelni Moszkvával, azaz a szövetségesével szemben, miként ezt más ügyekben megtette korábban is?
Ám minden jel szerint az elnök ezúttal nem annyira a Kremlnek okozott bosszúságot, hanem az Európai Uniónak. Miközben Brüsszel már leírta őt – nevét gyakorlatilag törölték, és családtagjaival, környezetével együtt szankciók tömegével büntették –, a leköszönő Angela Merkel kétszer is kénytelen volt felhívni Aljakszandrot, hogy működne együtt velük a válság megoldásában. Még fizetnek is érte. Mert az mégsem lehet, hogy ezek a migránsok (menekültek), a hírek szerint többségük a nyugati hadseregeket Irakban és Szíriában segítő kurd és családtagjaik, akik maguk fizették ki a repülőjegyeket mielőtt, főleg Irakban iraki gépre is szálltak, hogy bejussanak az Európai Unióba.
Mert a lengyelek még azt sem tűrnék, hogy átszállítsák őket az országukon, miként ahhoz sem járultak hozzá 1938-ban, hogy a szovjet csapatok átvonuljanak, hogy megakadályozzák Csehországnak a britek által is szentesített megszállását…
Most én magyarázzam el itt a nagyérdeműnek, hogy mennyire abszurd és cinikus ez a magatartás azoktól, akik oly rátartiak az úgymond felsőbbrendű nyugati értékrendre? Ecseteljem, hogy mennyit ér az a melldöngetés, amivel a belarusz ellenzéki vezető feleségéről (!) Szvetlana Tyihanovszkajáról jelentették ki, hogy egyedül őt, és csakis őt tekintik Belarusz legitim vezetőjének?
(De ha már, akkor például miért nem a valamilyen ok miatt eredetileg a Tyihanovszkajával együtt a Nyugat által a médianyilvánosságba bevezetett, aztán hirtelen ejtett Veronika Cepkalot, vagy Marija Kolesznyikovat? Egyáltalán, emlékszik még rájuk valaki?) Latolgassam itt, hogy feltehetően Vladimir Putyin közölte a német kancellárral – aki először az orosz államfőtől kért segítséget a lengyel–belarusz határon kialakult válság ügyében –, hogy rendezzék el egymás között, amit összehozott az elmúlt években az EU Lukasenkával, nem egyszer azzal a szándékkal, hogy a belarusz vezetőt kijátsszák Moszkva ellen?
Ha mindezt megteszem, azzal vádolnak, miként annyiszor megtörtént már, hogy a Kreml fizetett ügynöke vagyok. Pedig csupán annyi történik, hogy megpróbálom átgondolni az összefüggéseket, miközben semmilyen érdekem nem fűződik ahhoz, hogy tendenciózusan válogassak az általam megismert információk között. Ezért nem adok hitelt azoknak, akik az elmúlt hetekben is európai háború kirobbantásának szándékát tulajdonítottak Oroszországnak, mikor az saját csapatait mozgatta saját területén.
Ugyanis a határai mentén a Baltikumtól Lengyelországon, Ukrajnán át hemzsegtek és hemzsegnek az amerikai és más nyugati hadseregek katonái. Az itt tárgyalt időszakban előre be nem jelentett hadgyakorlatot tartott Lettország, s ami ennél fontosabb, az USA haditengerészete a Fekete-tengeren. Az orosz felségvizek mentén három kémrepülőgépet reptettek, amerikai bombázók több helyen húsz kilométernyire közelítették meg az orosz határokat.
Vagy meséljem el, hogy a tengeri hadgyakorlat keretében az amerikai 6. flotta zászlóshajója egy másik hadihajó kíséretében látogatást tett Grúziában?
Hogy Batumi kikötőjében a hajózenekar dzsesszel szórakoztatta a grúzokat, míg más tengerészek csoportos kirándulásokon vettek részt? Egészítsem ki ezt azzal, hogy ez idő tájt jelentette be a NATO főtitkára, hogy Grúziát a katonai szervezetben akarják látni – majd valamikor, amitől ugyebár nem a feszültség lesz kisebb?
Tegyem teljesebbé a képet azzal, hogy ugyanekkor a keresztény Örményország, illetve a muszlim Azerbajdzsán között ismét fegyveres összetűzés alakult ki, amihez immár talán Iránnak is lehetett némi köze, nem csupán Törökországnak, mint korábban? Írjam le, hogy aztán persze nem Washingtonhoz fordult segítségért az örmény kormány, hanem Moszkvához?
Ugyan mi értelme ennek? Kit érdeklenek itt a bonyolultabb összefüggések? Kit érdekel, hogy ömlik az amerikai fegyver a térségbe, főleg Ukrajnába. Korábban a NATO Oroszországra irányuló rakéta-kilövő állomásokat telepített Romániába. A posztszovjet országok egy részében amerikai finanszírozással bakteriológiai kísérleteket folytató laboratóriumok tucatjait hozták létre, mert ezekben nem kell betartani az amerikai törvényeket.
Litvániában gyűjtik az oroszországi lakosság génmintáit, s évente kétszer, amerikai támogatással, konferenciát rendeznek Oroszország részekre szedésének lehetőségéről. Észtországban évek óta Oroszországra dolgozó katonai informatikai központ működik.
És így tovább és így tovább.
Kétségtelen, hogy Oroszország minderre elsősorban haderejének erősítésével, szuperfegyverek fejlesztésével válaszol. A CNN amerikai hírtelevízió már-már a világ végét jósolta a héten, amikor az orosz fél most éppen azt demonstrálta: az űrfegyverkezésre is felkészült; november 15-én megsemmisített egy már nem működő, 1982-ben pályára állított egykori szovjet kémműholdat.
Ezzel – amerikai közlés szerint – a Föld körül keringő nemzetközi űrállomást is veszélyeztette Moszkva. Csak azt felejtették el közölni, hogy Putyin már 2007-ben Münchemben azt indítványozta: állapodjanak meg a világűr, sőt az atom békés célú hasznosításáról. De mert nem volt rá fogadókész a Nyugat, most láthatjuk, mi lett a vége a dolognak.
Az orosz honvédelmi miniszter persze cáfolta a veszélyeztetést, de közben szinte sugárzott az arca a megelégedettségtől, amit az ő szempontjából érteni vélek. Egyébként persze magam is aggodalommal figyelem, hogy rohan a világ a vesztébe, s átéreztem Aleksandar Vučić szerb elnök vívódását, mikor az orosz televízió őt kérdező sztár riporterének arra a kérdésére, hogy lesz-e háború, hosszas hezitálás után azt válaszolta, hogy nagyon bonyolult a helyzet.
Nem tudom, hogy fénynek tekintsem-e az alagút végén, mindenesetre ugyanezen a napon, vagyis november 15-én három és félórás videó-tárgyaláson cserélt eszmét Joe Biden amerikai vezető a kínai elnökkel, Hszi Csin-pinggel, akit immár a „kormányos” jelző is megillet, mint annak idején Mao Ce-tungot.
A nyugalmazott vezető izraeli hírszerző, Jakob Kedmi viszont ezzel kapcsolatban is hűtötte a vérmes reményeket, mondván: az amerikai elnök akkora bajban van a többek között a járvány miatti munkanélküliség következményeit enyhítő „helikopterpénzek” kiszórása utáni infláció, s egyáltalán, a tehetetlenségének következtében csökkenő népszerűsége miatt, amivel a közelgő képviselőválasztáson veszélybe sodorhatja pártjának pozícióját a kongresszusban, hogy látszatkezdeményezésekkel, kisebb konfliktusokkal, s azok úgymond megoldásával szeretné demonstrálni tettrekészségét.
Így van, vagy nincs így, annyi bizonyos, hogy az angolszász térfélen valami történhetett, mert a héten Boris Johnson, az Egyesült Királyság miniszterelnöke frakkban és fehér csokornyakkendőben, tehát tőle szokatlanul elegáns öltözékben, azt fejtegette: teljes félreértés azt gondolni, hogy a Nyugat körbe akarná keríteni Oroszországot.
Ezzel arra a lengyel indítványra reagálhatott, hogy ténylegesen is kerítést kell építeni a Balti-tengertől a Fekete-tengerig az orosz határ mentén, azaz vasfüggöny mögé kell szorítani az úgymond agresszív oroszokat. Az angol politikus azonban ennél is tovább ment, amikor arra figyelmeztette hallgatóságát: „az orosz véráldozatnak köszönhetjük, hogy a II. világháborúban legyőzhettük a nácizmust”.
Ez kifejezetten a Putyin szájíze szerinti megnyilatkozás volt, aki rendre visszautasítja, hogy a Nyugat lebecsülje a soknemzetiségű Szovjetunió, s mindenekelőtt a terhek nagy részét viselt oroszoknak az Európa több hadseregét, illetve a brit kivételével Európa valamennyi gazdaságát (!) mozgósított hitleri Németország megsemmisítésében játszott szerepét.
Boris Johnson végre szembement a nyugati médiumokban és politikai körökben nagyipari méretekben folyó történelemhamisítással, mindenekelőtt az Európai Parlament 2019. szeptember 19-ei, szégyenteljes határozatával, amivel
a II. világháború kitöréséért egyaránt felelősnek nyilvánította a Szovjetuniót és a náci Németországot.
Ám ismét csak be kell látnom, amit itt összehordtam, annyira távol áll a rövid és szenzációs bejelentésekre, a világ bemutatását a jó és a gonosz szembenállására trenírozottak elvárásaitól, hogy sokra nem megyek vele. Mindez csaknem érdektelen a szinte kizárólag a nyugati médiumok híreit kritika nélkül közlő magyarországi médiumok, az elemzői helyett szurkolói magatartást tanúsító, úgymond értelmiségi csoportok számára. Hogy a bulváron nevelkedő nagyközönségről már ne is beszéljek.
Almási Miklós esztéta legújabb, a „Közeli jövőnk és a távoli jelen” című könyvében – aminek megjelenése számomra a fentiekkel összevethető esemény volt ebben az időszakban – azt írja a digitális társadalomról: az igényes folyóiratok drágasága mellett „ugyancsak aggasztó tendencia, hogy már a műveltebb embereket is leszoktatták a hosszabb elemzésekről.
Nem ők a hibásak: a mai munkabeosztásban (napi 10-14 óra meló után) nincs rá időd, hogy akár hetente belenézz egy-egy ilyen orgánumba”. (30.o) Megjegyzem: újabb tapasztalati adalék ez a ma nálunk még mindig elutált Marx ama tételéhez, miszerint a tőke a munkaidő növelésével (is) biztosítja önnön uralmának újratermelését. Itt és most azonban ne erre fókuszáljunk, hanem arra, hogy „információhiányban él a világ és persze a magyar. (…) Röviden: a háttérinformációk elérhetetlenek. Az információs társadalomból dezinformációs társadalom lett”. (20–21.o.)
Nem áltatom magam, hogy ebben a cikkben olyan adatok lennének, amelyek megfelelnek az Almási által megfogalmazott, a háttérinformációkra vonatkozó követelményeknek. Ezek körébe ugyanis azokat az értesüléseket sorolja, amelyek azzal foglalkoznak, hogy kik és milyen szempontok alapján hozzák meg a gazdasággal, a társadalommal, a mamutvállalatok lépéseivel kapcsolatos alapvető döntéseket, s melyek ezek.
A zárt ajtók, a színfalak mögötti tárgyalások eredményeiről a közönség az úgynevezett demokráciákban sem értesülhet, még ha életét alapvetően befolyásolják is az árfolyamokra, a kőolaj- és földgáz-kitermelési kvótákra és árakra, az egyes politikai szereplők felemelésére, mások ejtésére, vagy éppen levadászására, az egyes óriáscégek, országok partvonalon kívül szorítására, mások előnyökhöz juttatására, a helyi háborúk indítására és befejezésére, a járványok elleni védekezésre, a világméretű éhezésre, a vízhiányra stb. vonatkozó határozatok.
Ha valaki érdemi értesüléseket hoz nyilvánosságra, úgy jár, mint Judith Miller a New York Times riportere, aki 2005-ben 85 napot ült, mert nem adta ki az FBI-nak forrása nevét. (24.o.) Esetleg arra a sorsra jut, mint Eliot Spitzer New York-i államügyész, akit a befektetési bankok ellen indított perek miatt rúgattak ki a pénzintézetek, majd lehetetlenítették el őt karaktergyilkossággal. (24.o.) Szintén tanulságos a „nyílt és demokratikus” kapitalista országok gyakorlatából Edward Snowden esete. 2013-ban publikált egy halom titkosított dokumentumot, s most a moszkvai hatóságok védelmében reménykedik abban, hogy a CÉG keze ott talán nem éri utól.
Ellenük vethető, hogy egyesek kifejezetten esküjüket szegték meg. Ám úgy látták, hogy törvénytelen cselekedetekre veszik rá őket. Így tett Bradley Manning tizedes is, aki a WikiLeaks (2006–2011) számára lopott milliónyi titkos adatot, s ezért előbb harmincvalahány évet, majd kegyelmet kapott. (15.o.)
Viszont az alapító Julian Assange ellen a washingtoni kormány hajtóvadászatot indított, a világ kisemberei pénzforgalmának jelentős részét ellenőrző nagy bankkártya-társaságok megtagadták a számára gyűjtött adományok továbbítását, a svéd ügyészség nemzetközi körözést adott ki ellene állítólagos szexuális bűncselekmények elkövetésére hivatkozva. Korábban az USA-val szembenálló országok nagykövetségén kapott menedéket, s jelenleg Londonban tartják védőőrizetben úgymond azért, nehogy öngyilkosságot kövessen el.
A Bekiáltás szerzőjeként titkos információk közzétételével most sem kecsegtethettem olvasóimat. Csupán arra vállalkozhattam, hogy egy helyre gyűjtöttem több, az egymással információs háborút vívó felektől származó adatot és megnyilatkozást, s együtt tártam őket a nagyérdemű elé. Feltételezem ugyanis, hogy egymás mellé szerkesztve, egy-egy összefüggést is felvillantva, egy fokkal árnyaltabban mutatnak meg valamit a valóságból, mint az a töredezett közlésekkel teleszórt médiumokból érzékelhető.
Közben magam is remélem, hogy az önmagában is megosztott Nyugat, illetve az Oroszország és Kína közötti konfliktus – ami alapvetően a tömegben eddig elrejtőzködhetett egyéneket kivétel nélkül digitális ellenőrzés alá vonó nacionális, globális és transznacionális tőkecsoportok, illetve az általuk hatalomra juttatott kormányok konfliktusa, vagyis nem a jó és a gonosz harca – a szembenállás magasabb fokán ugyan, de talán átmenetileg nyugvópontra juthat.
Mindenesetre, ha egyáltalán volt értelme ennek a néhány levelezőm által inspirált, terjedelmes eszmefuttatásnak, akkor az, hogy az olvasó ennek nyomán próbáljon fürkészni, amikor a következő időszakban újabb és újabb események jutnak tudomására.
egyedül szövi a hálót a nyugati világ elveszejtésére.
Már-már földöntúli, de feltétlenül sátáni képességekkel ruházták és ruházzák fel, azt sugallva, sőt állítva: legfőbb célja, hogy szétforgácsolja az Európai Uniót és örökké háború kirobbantására készül.
Azt a hamis érzést keltik sokakban, hogy az oszd meg és uralkodj elvét alkalmazva ő, azaz Vladimir Putyin orosz államfő uralja a kontinenst, szemben azzal, amit a Klubrádió műsorvezetője az Eurozóna november 19-ei adásában állított, hogy „a Nyugat az, amely szívén viseli a magyarok, a lengyelek, a belaruszok sorsát”. (08:45-nél.)
Nem vitás, hogy Oroszország katonai szuperhatalom. Ám gazdasági értelemben legföljebb a nagyok, de messze nem a legnagyobbak közé tartozik. Ebből következik, hogy egyszerűen nincs gazdasági ereje egy Nyugat elleni támadó háború megvívásához. De olyan célt sem látok, ami miatt ilyen szándékok vezérelhetnék.
Más kérdés, hogy miután Közép-Európa államait beléptették az orosz határokhoz egyre közelebb nyomuló NATO-ba, amely mind aktívabb a posztszovjet térség úgynevezett közelkülföldi országaiban, a moszkvai vezetés védelmi kérdésnek tekinti, hogy befolyását többé-kevésbé megőrizze ebben a régióban.
Ez sokak szerint arcátlanság. Ám a kremlbeliek azt vetik ellene, hogy képzelje el a világ az amerikai kormány reagálását, ha orosz fegyveres erők, vagy csupán kiképzők jelennének meg Mexikóban vagy a Karib-térségben. De nem is kell ehhez sok fantázia, hiszen nemzedékem még emlékszik arra, mekkora rémület lett rajtunk úrrá a világháború felsejlése miatt, amikor 1962-ben a Szovjetunió atomrakéták telepítését kezdte meg Kubában.
Ehhez képest ma egyes amerikai rakétakilövő állomások közelebb vannak az orosz határokhoz, illetve nagyvárosokhoz, mint annak idején a kubai szovjet bázis az amerikaiakhoz. Ebből viszont az adódik, hogy
a bonyolult nemzetközi folyamatokat meghatározó nagyhatalmi geopolitikai törekvéseknek csupán egyik tényezője Oroszország.
Az EU széttördelése legalább annyira érdeke Washingtonnak, s immár Londonnak is, mint Moszkvának. Utóbbit illetően idézzük fel Vladimir Putyin 2007. februári 10-i müncheni beszédét, amelyben a nemzetközi biztonságot nem egyszerűen katonai-politikai stabilitásként fogta fel, hanem a világgazdaság stabilitásaként, a szegénység meghaladásaként, gazdasági biztonságként és a civilizációk közötti párbeszédként, az ideológiai sztereotípiáktól, a kettős mércétől, a blokkokban gondolkodás sablonjaitól való megszabadulásként.
Az egypólusú, egy értékrendű, „egy gazda által ellenőrzött”, „a demokratikus felfogásnak ellentmondó” világ tarthatatlanságára mutatott rá, mert mint mondotta: „az egyoldalú, gyakran illegitim cselekedetek egyetlen problémát sem oldottak meg.
Ellenkezőleg, újabb feszültségeket, emberi szenvedéseket generáltak, (…) ártatlan százezrek halálát okozták”.
Putyin mindenekelőtt az Egyesült Államokat vádolta azzal, hogy számos területen átlépi a nemzetközi jog alapvető előírásait, s pillanatnyi érdekeinek megfelelően úgymond célszerűen jár el. Arra figyelmeztetett, hogy ez a magatartás a fegyverkezési verseny újabb szakaszát indítja el. Elutasította azt a felfogást, hogy az ENSZ helyett a NATO-ban vagy az Európai Unióban is meghozhatók legyenek a más országok életébe – s az azóta szerzett tapasztalatok alapján tegyük hozzá: az azok vezetőinek negligálásával, sőt likvidálásával – fegyveres beavatkozást lehetővé tevő döntések.
A NATO-nak az orosz határok felé nyomulásával – akkoriban a Bulgáriába és Romániába telepített, egyenként ötezres, előretolt amerikai katonai bázissal már megszegték a hagyományos fegyveres erőkre vonatkozó 1999-es, berlini – bár a legtöbb ország által sosem ratifikált – megállapodást, mutatott rá az orosz elnök. Akkor még nem tett ellenlépéseket Moszkva, de figyelmeztetett: előbb-utóbb sor kerül ezekre.
Csak hogy érzékeljük, meddig is nyúlnak vissza a mai feszültségek gyökerei, emlékeztessünk arra, hogy 2007-ben az orosz államfő szembesítette a biztonságpolitikai konferencia résztvevőit, mit mondott 1990. május 17-én, Brüsszelben a NATO akkori főtitkára: „Az a tény, hogy készek vagyunk lemondani NATO-csapatoknak a Németország határain kívüli telepítéséről, a Szovjetunió számára szilárd biztonsági garanciát jelent”.
Az időközben történtekből, s a Kremlnek azóta napvilágot látott értékeléseiből nyilvánvaló, hogy az orosz vezetés szemében a NATO korántsem a béke és a biztonság őre. Ezt az utóbbi évtizedekben a tagországoknak az USA által kirobbantott háborúkban való részvétele is igazolja. Azt én teszem hozzá: e háborúk célja az Amerika által dominált tőkés érdekek érvényre juttatásának fegyveres támogatása a világ egyre nagyobb részében.
A már nevében is anakronisztikussá vált észak-atlanti szövetségnek ez a valódi feladata Európában, illetve az Oroszországot magában foglaló Eurázsiában. Ennek érdekében az utóbbi három évtizedben Washington igen hatékonyan akadályozta a hatalmas erőforrásokkal bíró Oroszország és a németek által vezetett Európai Unió összefogását. Ha ugyanis akadálytalanul valósulhatna meg az együttműködés, a térség talán még Kínánál is eredményesebb kihívója lehetne az Egyesült Államoknak.
Ha ebből a szemszögből nézzük a konfliktusokat – amelyek mindegyikében az egykori Jugoszláviától a Baltikumon, Grúzián, Ukrajnán át Belaruszig szerepet játszottak és játszanak az amerikaiak – nyilvánvaló, hogy a feszültség fenntartásában nem csupán Moszkva a ludas, miként ezt a hazai elemzők és médiumok többsége tárgyalja. Mi több, megkockáztatom:
nem elsősorban Oroszország érdeke a kontinens egységének gyengítése, inkább az USA-é.
Mert mi másért, ha nem ezért szervezte Washington a 2014-es ukrajnai puccsot, amelynek következtében az autonómiát követelő Donyeck és Luganszk – bizonyára orosz támogatással – fegyveres harcba kezdett az ellene vezényelt, fasiszta eszméket valló szabadcsapatok ellen. Az orosz szakadárok azóta is folytatják a küzdelmet, az immár az amerikai kiképzők által felkészített, és az USA által felfegyverzett reguláris ukrán hadsereg ellen.
A harc az elmúlt két-három hétben sem szünetelt. És nem csak a szakadárok „lőttek vissza” – miként arról a kizárólag kijevi forrásokra támaszkodó amerikai sajtó nyomán szokott beszámolni a médiánk, ha elesik az ukrán hadsereg egy-egy katonája. Az ukrán tüzérség ebben az időszakban is lakóházakat, vezetékeket semmisített meg, s persze ott élő civilek szintén áldozatul estek, miként ez a nem sok vizet zavaró, bécsi székhelyű nemzetközi szervezet, az EBESZ ellenőreinek napi jelentéseiből kiderül.
Ráadásul – a minszki megállapodást megsértve – Kijev immár (török gyártmányú) drónokról bombázta a sajátjainak nevezett polgárokat, és az egyik éjszaka elfoglalt egy falut az elvben érinthetetlen, úgynevezett szürke zónában.
Eközben még mindig nem ült el a Volodimir Zelenszkij elnök bizalmasának, az ukrán parlament elnökének október 7-ei lemondásával keletkezett érzelemhullám. A 38 éves Dmitro Razumkov leköszönő beszédében emlékeztetett arra, hogy átverték a bennük vakon hívő választókat, egy tévényilatkozatban pedig arról beszélt, hogy megelégelte a komikusból államfővé avanzsált főnökének követelését: úgy szavazzák meg a kormányzó párthoz tartozó képviselők a különösen fontos törvényjavaslatokat, hogy azokat előre nem láthatják.
Eddigi párttársai, Zelenszkij mamelukjai viszont a szovjet időszakot idéző módon azzal vádolták, hogy „nem gyűlölte eléggé a nemzet ellenségeit, nem védelmezte eléggé az egyedül helyes politikai kurzust”. Ne feledjük: a mai Ukrajna gyakorlatilag az USA protektorátusaként vegetál..!
De tovább folyt az érzelmi politizálás Varsóban, Prágában vagy éppen Budapesten is, ami szintén okozott kisebb-nagyobb rezdüléseket az európai életben. S ha mindezt, az itt fel nem sorolt közép-európai országok állapotaival együtt nézem, arra a következtetésre jutok: hiába áltatnak bennünket, s áltatjuk magunkat azzal, hogy előbb-utóbb eltűnik az a határ, ami elválasztja ezt a térséget a nyugati civilizációs modelltől.
Mert mégiscsak az a helyzet, hogy újból és újból kiütközik a társadalmi-gazdasági alapnak egyrészt az ógermán közösségi tulajdonformából, másrészt az ázsiai termelési mód kisebb-nagyobb mértékben hozzánk elért hatásából eredő különbség. És ez mutatkozik meg Európa három nagy történelmi régiójának civilizációs és kulturális eltéréseiben, amit a kapitalizmus bizonyosan nem fog eltüntetni, mert
a tőke érdekének – legyen az keleti vagy nyugati – az oszd meg és uralkodj elv érvényesítése, az értékeknek – nyersanyag, profit, képzett munkaerő – a fejletlenebb területekről a fejlettebbek felé szivattyúzása felel meg.
Szembe kellene ezzel nézni, a ködszurkálás, a vágyaknak az egész társadalomra való kivetítése helyett, s az ebből a helyzetből reálisan megvalósítható programot kidolgozni! Legalább az értelmiségnek ezen az alapon kellene átgondolni, mi is felel meg Magyarország érdekeinek! Ezért sem álltam be a szörnyülködők sorába, amikor november 18-án közzétették Moszkvában azt a rendeletet, miszerint Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert a Barátság Érdemrenddel tüntette ki az orosz elnök az orosz-magyar kapcsolatok, valamint az ipari és beruházási együttműködés fejlesztéséhez történt nagymértékű hozzájárulásáért.
A hazai ellenzéktől persze jól megkapta magáét a magyar politikus, akiért, s akinek főnökéért – enyhén szólva – magam sem rajongok.
Ugyanakkor azt kérdezem: a pfújolás helyett nem azt kellene inkább számon kérni a kormányunkon, hogy tagjait miért nem értékelik hasonló módon a mind a négy égtáj irányában elhelyezkedő államokban? Nem az lenne-e egy ilyen kis ország érdeke, hogy minden más országgal úgy ápolja a kapcsolatokat, hogy azok úgy érezzék: win-win alapon nekik is megérte?
De lépjünk tovább, mert kezdenek kirajzolódni Párizs sajátos céljai is! Egyre több jel mutat arra, hogy
Franciaország, amely az EU-n belül immár az egyetlen atomhatalomként szeretné átvenni Nagy-Britannia szerepét.
A kontinensen kizárólag a franciáknak van olyan hadseregük, amely jelentékenyebb külföldi műveletek végrehajtására is képes. S hogy mi következhet ebből? Történetesen az, hogy az Európában Angela Merkel helyének betöltésére készülő Emmanuel Macron arról fogja győzködni a II. világháború óta a hadserege fejlesztésében erősen korlátozott Németországot: Berlin fogadja el az amerikai helyett a francia védőernyőt az EU országai felett.
Ebben az összefüggésben is érdemes szemlélni azt a még szeptember második felében kipattant botrányt, hogy miután az Egyesült Államok, Ausztrália és az Egyesült Királyság új biztonsági partnerségi szerződést kötött AUKUS néven, Ausztrália úgy döntött: nukleáris tengeralattjárókat vásárol az Egyesült Államoktól, s egyúttal felmondja a Franciaországgal kötött, dízel- és elektromos meghajtású tengeralattjárók gyártásáról szóló szerződését. Emiatt Franciaország 56 milliárd dollártól esett el.
Ez is mutatja a vérmes francia remények valóra váltásának a saját, viszonylag gyengébb gazdasági teljesítményén túli korlátait. Eközben persze a kezére játszik, hogy a kormányalakítási tárgyalásokat folytató németországi szociáldemokraták választási programjában az szerepel: ki kell vonni az országból az amerikai atomrakétákat.
Az indítványt a németek 86 százaléka támogatja. Viszont november 19-én úgy reagált erre a NATO főtitkára, Jan Stoltenberg: „ha ez bekövetkezne, Kelet–Németországba, pontosabban keletebbre telepítenék az atomrakétákat”. A zavaros válaszból leginkább az következik, hogy az atomfegyvereket Lengyelországban helyeznék el.
Az orosz külügy felelete: „ebben az esetben nem létezőnek kellene tekinteni az Oroszország–NATO alapszerződést”. Ergo, nem elég, hogy a két fél között mostanra gyakorlatilag megszűntek a diplomácia kapcsolatok, a szembenállás teljessé válna.
Fel sem tételezem, hogy a fenti összefüggéseket ne látnák a hazai közbeszédet uraló elemzők, akik a demokrácia, a szabadság, a nyugati értékek védelmében tartják elfogadhatónak a kettős mércét. Nekik legyen mondva! De szinte már kedvem sincs ahhoz, hogy újból és újból szóvá tegyem: ha az egyik oldalnak felróják „a cél szentesíti az eszközt” machiavellista felfogását, miért nem szembesítik ezzel saját táboruk főszereplőit is? Persze, tudom, hogy van az a gyakran nem is nagy pénz, amiért az elmúlt hetekben olyan főcímek kerültek még az egyébként a szövegük egészét tekintve többé-kevésbé elfogadható cikkek fölé is, melyek szerint
az energiaválság például azért alakult ki Európában, mert az orosz Gazprom gonosz indítékból nem szállított elég gázt.
Hiába magyarázta már-már kétségbeesetten az energia-szakértő Holoda Attila néhány nem kormányzati médiumban is, hogy az európai gázkereskedők nem adtak fel elegendő megrendelést a nyáron az oroszoknak. Ráadásul a norvég kutaknál zajló karbantartási munkálatok a kitermelés csökkenéséhez vezettek. A zöldenergiára túlzottan építők szintén elszámították magukat. S bár az amerikai cégek azt ígérték, hogy Európát ellátják cseppfolyósított gázzal, mégis a többet fizető kínaiaknak szállítottak. S akkor még nem említettük a Covid-járvány után hirtelen beindult ipari termelés megnövekedett energiaigényét.
Ezzel együtt, az orosz elnök többször megismételt kijelentése szerint, ebben az évben jóval több gázt juttattak Nyugat-Európának, de Ukrajnának is, mint tavaly. Azt már én teszem hozzá: eközben a saját országos hálózatukba százával, ha nem ezrével bekapcsolt falvakat szintén ellátják. Hogy mennyire kilóg a lóláb, az is mutatja, hogy amerikai nyomásra sokáig akadályozták az Északi-áramlat 2 gázvezeték építését, s még most sem adta ki az engedélyt a szállítások megkezdésére a német hatóság.
Ennek ellenére a közbeszéd nyugati és hazai formálói kizárólag az ördögi Putyinra hárították és hárítják a nyugatiak bajainak minden okát.
A mi szempontunkból ennek nem az orosz államfő miatt volt és van jelentősége – aki persze maga sem megy a szomszédba tanácsért, ha a világpolitikai játszmákban revánsot kell venni –, hanem azért, mert az események egyoldalú tálalásával a még érdeklődő közönséget vezették és vezetik félre. Mint a belarusz–lengyel határra szeptember közepétől ezrével érkezett migránsok (menekültek) ügyében. Hogy mást ne mondjak, a török államfő, Erdogan neve alig vetődött fel az általam itthon olvasott latolgatásokban, jóllehet…
Főleg kezdetben úgy tálalták a nyugati forrásokból dolgozó médiumaink, hogy Putyin akaratát hajtotta végre Lukasenka, a belarusz elnök. Persze, nem zárnék ki bizonyos összjátékot, de még feltételezésként sem vetődött fel:
Mi van, ha a migránsüggyel a batyka próbálta mozgásterét növelni Moszkvával, azaz a szövetségesével szemben, miként ezt más ügyekben megtette korábban is?
Ám minden jel szerint az elnök ezúttal nem annyira a Kremlnek okozott bosszúságot, hanem az Európai Uniónak. Miközben Brüsszel már leírta őt – nevét gyakorlatilag törölték, és családtagjaival, környezetével együtt szankciók tömegével büntették –, a leköszönő Angela Merkel kétszer is kénytelen volt felhívni Aljakszandrot, hogy működne együtt velük a válság megoldásában. Még fizetnek is érte. Mert az mégsem lehet, hogy ezek a migránsok (menekültek), a hírek szerint többségük a nyugati hadseregeket Irakban és Szíriában segítő kurd és családtagjaik, akik maguk fizették ki a repülőjegyeket mielőtt, főleg Irakban iraki gépre is szálltak, hogy bejussanak az Európai Unióba.
Mert a lengyelek még azt sem tűrnék, hogy átszállítsák őket az országukon, miként ahhoz sem járultak hozzá 1938-ban, hogy a szovjet csapatok átvonuljanak, hogy megakadályozzák Csehországnak a britek által is szentesített megszállását…
Most én magyarázzam el itt a nagyérdeműnek, hogy mennyire abszurd és cinikus ez a magatartás azoktól, akik oly rátartiak az úgymond felsőbbrendű nyugati értékrendre? Ecseteljem, hogy mennyit ér az a melldöngetés, amivel a belarusz ellenzéki vezető feleségéről (!) Szvetlana Tyihanovszkajáról jelentették ki, hogy egyedül őt, és csakis őt tekintik Belarusz legitim vezetőjének?
(De ha már, akkor például miért nem a valamilyen ok miatt eredetileg a Tyihanovszkajával együtt a Nyugat által a médianyilvánosságba bevezetett, aztán hirtelen ejtett Veronika Cepkalot, vagy Marija Kolesznyikovat? Egyáltalán, emlékszik még rájuk valaki?) Latolgassam itt, hogy feltehetően Vladimir Putyin közölte a német kancellárral – aki először az orosz államfőtől kért segítséget a lengyel–belarusz határon kialakult válság ügyében –, hogy rendezzék el egymás között, amit összehozott az elmúlt években az EU Lukasenkával, nem egyszer azzal a szándékkal, hogy a belarusz vezetőt kijátsszák Moszkva ellen?
Ha mindezt megteszem, azzal vádolnak, miként annyiszor megtörtént már, hogy a Kreml fizetett ügynöke vagyok. Pedig csupán annyi történik, hogy megpróbálom átgondolni az összefüggéseket, miközben semmilyen érdekem nem fűződik ahhoz, hogy tendenciózusan válogassak az általam megismert információk között. Ezért nem adok hitelt azoknak, akik az elmúlt hetekben is európai háború kirobbantásának szándékát tulajdonítottak Oroszországnak, mikor az saját csapatait mozgatta saját területén.
Ugyanis a határai mentén a Baltikumtól Lengyelországon, Ukrajnán át hemzsegtek és hemzsegnek az amerikai és más nyugati hadseregek katonái. Az itt tárgyalt időszakban előre be nem jelentett hadgyakorlatot tartott Lettország, s ami ennél fontosabb, az USA haditengerészete a Fekete-tengeren. Az orosz felségvizek mentén három kémrepülőgépet reptettek, amerikai bombázók több helyen húsz kilométernyire közelítették meg az orosz határokat.
Vagy meséljem el, hogy a tengeri hadgyakorlat keretében az amerikai 6. flotta zászlóshajója egy másik hadihajó kíséretében látogatást tett Grúziában?
Hogy Batumi kikötőjében a hajózenekar dzsesszel szórakoztatta a grúzokat, míg más tengerészek csoportos kirándulásokon vettek részt? Egészítsem ki ezt azzal, hogy ez idő tájt jelentette be a NATO főtitkára, hogy Grúziát a katonai szervezetben akarják látni – majd valamikor, amitől ugyebár nem a feszültség lesz kisebb?
Tegyem teljesebbé a képet azzal, hogy ugyanekkor a keresztény Örményország, illetve a muszlim Azerbajdzsán között ismét fegyveres összetűzés alakult ki, amihez immár talán Iránnak is lehetett némi köze, nem csupán Törökországnak, mint korábban? Írjam le, hogy aztán persze nem Washingtonhoz fordult segítségért az örmény kormány, hanem Moszkvához?
Ugyan mi értelme ennek? Kit érdeklenek itt a bonyolultabb összefüggések? Kit érdekel, hogy ömlik az amerikai fegyver a térségbe, főleg Ukrajnába. Korábban a NATO Oroszországra irányuló rakéta-kilövő állomásokat telepített Romániába. A posztszovjet országok egy részében amerikai finanszírozással bakteriológiai kísérleteket folytató laboratóriumok tucatjait hozták létre, mert ezekben nem kell betartani az amerikai törvényeket.
Litvániában gyűjtik az oroszországi lakosság génmintáit, s évente kétszer, amerikai támogatással, konferenciát rendeznek Oroszország részekre szedésének lehetőségéről. Észtországban évek óta Oroszországra dolgozó katonai informatikai központ működik.
És így tovább és így tovább.
Kétségtelen, hogy Oroszország minderre elsősorban haderejének erősítésével, szuperfegyverek fejlesztésével válaszol. A CNN amerikai hírtelevízió már-már a világ végét jósolta a héten, amikor az orosz fél most éppen azt demonstrálta: az űrfegyverkezésre is felkészült; november 15-én megsemmisített egy már nem működő, 1982-ben pályára állított egykori szovjet kémműholdat.
Ezzel – amerikai közlés szerint – a Föld körül keringő nemzetközi űrállomást is veszélyeztette Moszkva. Csak azt felejtették el közölni, hogy Putyin már 2007-ben Münchemben azt indítványozta: állapodjanak meg a világűr, sőt az atom békés célú hasznosításáról. De mert nem volt rá fogadókész a Nyugat, most láthatjuk, mi lett a vége a dolognak.
Az orosz honvédelmi miniszter persze cáfolta a veszélyeztetést, de közben szinte sugárzott az arca a megelégedettségtől, amit az ő szempontjából érteni vélek. Egyébként persze magam is aggodalommal figyelem, hogy rohan a világ a vesztébe, s átéreztem Aleksandar Vučić szerb elnök vívódását, mikor az orosz televízió őt kérdező sztár riporterének arra a kérdésére, hogy lesz-e háború, hosszas hezitálás után azt válaszolta, hogy nagyon bonyolult a helyzet.
Nem tudom, hogy fénynek tekintsem-e az alagút végén, mindenesetre ugyanezen a napon, vagyis november 15-én három és félórás videó-tárgyaláson cserélt eszmét Joe Biden amerikai vezető a kínai elnökkel, Hszi Csin-pinggel, akit immár a „kormányos” jelző is megillet, mint annak idején Mao Ce-tungot.
A nyugalmazott vezető izraeli hírszerző, Jakob Kedmi viszont ezzel kapcsolatban is hűtötte a vérmes reményeket, mondván: az amerikai elnök akkora bajban van a többek között a járvány miatti munkanélküliség következményeit enyhítő „helikopterpénzek” kiszórása utáni infláció, s egyáltalán, a tehetetlenségének következtében csökkenő népszerűsége miatt, amivel a közelgő képviselőválasztáson veszélybe sodorhatja pártjának pozícióját a kongresszusban, hogy látszatkezdeményezésekkel, kisebb konfliktusokkal, s azok úgymond megoldásával szeretné demonstrálni tettrekészségét.
Így van, vagy nincs így, annyi bizonyos, hogy az angolszász térfélen valami történhetett, mert a héten Boris Johnson, az Egyesült Királyság miniszterelnöke frakkban és fehér csokornyakkendőben, tehát tőle szokatlanul elegáns öltözékben, azt fejtegette: teljes félreértés azt gondolni, hogy a Nyugat körbe akarná keríteni Oroszországot.
Ezzel arra a lengyel indítványra reagálhatott, hogy ténylegesen is kerítést kell építeni a Balti-tengertől a Fekete-tengerig az orosz határ mentén, azaz vasfüggöny mögé kell szorítani az úgymond agresszív oroszokat. Az angol politikus azonban ennél is tovább ment, amikor arra figyelmeztette hallgatóságát: „az orosz véráldozatnak köszönhetjük, hogy a II. világháborúban legyőzhettük a nácizmust”.
Ez kifejezetten a Putyin szájíze szerinti megnyilatkozás volt, aki rendre visszautasítja, hogy a Nyugat lebecsülje a soknemzetiségű Szovjetunió, s mindenekelőtt a terhek nagy részét viselt oroszoknak az Európa több hadseregét, illetve a brit kivételével Európa valamennyi gazdaságát (!) mozgósított hitleri Németország megsemmisítésében játszott szerepét.
Boris Johnson végre szembement a nyugati médiumokban és politikai körökben nagyipari méretekben folyó történelemhamisítással, mindenekelőtt az Európai Parlament 2019. szeptember 19-ei, szégyenteljes határozatával, amivel
a II. világháború kitöréséért egyaránt felelősnek nyilvánította a Szovjetuniót és a náci Németországot.
Ám ismét csak be kell látnom, amit itt összehordtam, annyira távol áll a rövid és szenzációs bejelentésekre, a világ bemutatását a jó és a gonosz szembenállására trenírozottak elvárásaitól, hogy sokra nem megyek vele. Mindez csaknem érdektelen a szinte kizárólag a nyugati médiumok híreit kritika nélkül közlő magyarországi médiumok, az elemzői helyett szurkolói magatartást tanúsító, úgymond értelmiségi csoportok számára. Hogy a bulváron nevelkedő nagyközönségről már ne is beszéljek.
Almási Miklós esztéta legújabb, a „Közeli jövőnk és a távoli jelen” című könyvében – aminek megjelenése számomra a fentiekkel összevethető esemény volt ebben az időszakban – azt írja a digitális társadalomról: az igényes folyóiratok drágasága mellett „ugyancsak aggasztó tendencia, hogy már a műveltebb embereket is leszoktatták a hosszabb elemzésekről.
Nem ők a hibásak: a mai munkabeosztásban (napi 10-14 óra meló után) nincs rá időd, hogy akár hetente belenézz egy-egy ilyen orgánumba”. (30.o) Megjegyzem: újabb tapasztalati adalék ez a ma nálunk még mindig elutált Marx ama tételéhez, miszerint a tőke a munkaidő növelésével (is) biztosítja önnön uralmának újratermelését. Itt és most azonban ne erre fókuszáljunk, hanem arra, hogy „információhiányban él a világ és persze a magyar. (…) Röviden: a háttérinformációk elérhetetlenek. Az információs társadalomból dezinformációs társadalom lett”. (20–21.o.)
Nem áltatom magam, hogy ebben a cikkben olyan adatok lennének, amelyek megfelelnek az Almási által megfogalmazott, a háttérinformációkra vonatkozó követelményeknek. Ezek körébe ugyanis azokat az értesüléseket sorolja, amelyek azzal foglalkoznak, hogy kik és milyen szempontok alapján hozzák meg a gazdasággal, a társadalommal, a mamutvállalatok lépéseivel kapcsolatos alapvető döntéseket, s melyek ezek.
A zárt ajtók, a színfalak mögötti tárgyalások eredményeiről a közönség az úgynevezett demokráciákban sem értesülhet, még ha életét alapvetően befolyásolják is az árfolyamokra, a kőolaj- és földgáz-kitermelési kvótákra és árakra, az egyes politikai szereplők felemelésére, mások ejtésére, vagy éppen levadászására, az egyes óriáscégek, országok partvonalon kívül szorítására, mások előnyökhöz juttatására, a helyi háborúk indítására és befejezésére, a járványok elleni védekezésre, a világméretű éhezésre, a vízhiányra stb. vonatkozó határozatok.
Ha valaki érdemi értesüléseket hoz nyilvánosságra, úgy jár, mint Judith Miller a New York Times riportere, aki 2005-ben 85 napot ült, mert nem adta ki az FBI-nak forrása nevét. (24.o.) Esetleg arra a sorsra jut, mint Eliot Spitzer New York-i államügyész, akit a befektetési bankok ellen indított perek miatt rúgattak ki a pénzintézetek, majd lehetetlenítették el őt karaktergyilkossággal. (24.o.) Szintén tanulságos a „nyílt és demokratikus” kapitalista országok gyakorlatából Edward Snowden esete. 2013-ban publikált egy halom titkosított dokumentumot, s most a moszkvai hatóságok védelmében reménykedik abban, hogy a CÉG keze ott talán nem éri utól.
Ellenük vethető, hogy egyesek kifejezetten esküjüket szegték meg. Ám úgy látták, hogy törvénytelen cselekedetekre veszik rá őket. Így tett Bradley Manning tizedes is, aki a WikiLeaks (2006–2011) számára lopott milliónyi titkos adatot, s ezért előbb harmincvalahány évet, majd kegyelmet kapott. (15.o.)
Viszont az alapító Julian Assange ellen a washingtoni kormány hajtóvadászatot indított, a világ kisemberei pénzforgalmának jelentős részét ellenőrző nagy bankkártya-társaságok megtagadták a számára gyűjtött adományok továbbítását, a svéd ügyészség nemzetközi körözést adott ki ellene állítólagos szexuális bűncselekmények elkövetésére hivatkozva. Korábban az USA-val szembenálló országok nagykövetségén kapott menedéket, s jelenleg Londonban tartják védőőrizetben úgymond azért, nehogy öngyilkosságot kövessen el.
A Bekiáltás szerzőjeként titkos információk közzétételével most sem kecsegtethettem olvasóimat. Csupán arra vállalkozhattam, hogy egy helyre gyűjtöttem több, az egymással információs háborút vívó felektől származó adatot és megnyilatkozást, s együtt tártam őket a nagyérdemű elé. Feltételezem ugyanis, hogy egymás mellé szerkesztve, egy-egy összefüggést is felvillantva, egy fokkal árnyaltabban mutatnak meg valamit a valóságból, mint az a töredezett közlésekkel teleszórt médiumokból érzékelhető.
Közben magam is remélem, hogy az önmagában is megosztott Nyugat, illetve az Oroszország és Kína közötti konfliktus – ami alapvetően a tömegben eddig elrejtőzködhetett egyéneket kivétel nélkül digitális ellenőrzés alá vonó nacionális, globális és transznacionális tőkecsoportok, illetve az általuk hatalomra juttatott kormányok konfliktusa, vagyis nem a jó és a gonosz harca – a szembenállás magasabb fokán ugyan, de talán átmenetileg nyugvópontra juthat.
Mindenesetre, ha egyáltalán volt értelme ennek a néhány levelezőm által inspirált, terjedelmes eszmefuttatásnak, akkor az, hogy az olvasó ennek nyomán próbáljon fürkészni, amikor a következő időszakban újabb és újabb események jutnak tudomására.
Tolnai Valéria
https://realrawnews.com/2022/03/putin-bombs-biden-owned-villa-in-ukraine-while-hammering-biolabs-pedophile-rings/
www.realrawnews.com-ról, gépi fordítással:
Putyin lebombázta a Biden tulajdonában lévő villát Ukrajnában, miközben biolaboratóriumokat és pedofil gyűrűket kalapál.
Vlagyimir Putyin orosz elnök kedden kijelentette Trump elnöknek, hogy az orosz hadsereg sok olyan külföldi biofegyver-létesítményt semmisített meg, amelyek carte blanche-on működtek Ukrajnában mindaddig, amíg hadserege határozott és stratégiai lépéseket nem tett, hogy megszabadítsa a korrupt nemzetet az általa sátáni befolyástól, a Mar-tól. a-Lago forrása elmondta a Real Raw Newsnak.
Amíg a nemzet nagy része a televíziókhoz és a számítógépekhez ragaszkodva nézte az illegitim elnöknek az Unió helyzetéről szóló beszédét – egy félig szélhámosokkal teli szobában –, Putyin és Trump a Mar-a-Lago-i parancsnoki központból 20 percet telefonált. újra felhívni, hogy megvitassák az orosz vezető valódi okait, hogy miért támadta meg az ukrán szuverenitást.
Putyin a felhívás első felét azzal töltötte, hogy felfrissítse Trumpot a Nyugat által szponzorált ukrajnai biolaborok elpusztítására tett erőfeszítéseiről, amelyeket az egykor gyönyörű tájon elpusztításnak nevezett.
Putyin szerint, aki 7 nap alatt a világ leggonoszabb gonosztevőjévé vált, és kiszorította Hszi Csin-pinget, az orosz hadsereg a következőket semmisítette meg: 11 amerikai külügyminisztérium/védelmi minisztérium által finanszírozott biofegyver-létesítményt; 4 német mérgező vegyi kutatóközpont; 3 svájci nanotechnológiai központ; 1 francia biotechnológiai konzorcium; és 3 izraeli labor, amelyek lázasan dolgoztak a levegőben terjedő veszettség felfegyverzésére.
Ezenkívül Putyin azt állította, hogy csapatai precíziós csapásokat mértek mobil biolaboratóriumokra (a 18 kerekűeket nem biztonságosan utólag szerelték fel rögtönzött laboratóriumokba), és megpróbáltak halálos kórokozókat szállítani az ukrán határon keresztül Lengyelországba.
Sőt, Putyin azt mondta, hogy vadászgépei megsemmisítettek egy Biden tulajdonában lévő, 200 hektáros villát Kijevtől 35 km-re nyugatra. Ragaszkodott hozzá, hogy Biden mélyen belekeveredett Ukrajna bűnözői vállalkozásaiba, és megígérte Trumpnak, hogy hamarosan megadja a világnak „minden bizonyítékot, amire szüksége van”.
Továbbá Putyin azt állította, hogy „Biden démoni barlangjában sok ember” masszívan profitált a „gonosz fellobbanásából”, amely Ukrajna földjén gyökerezett. Putyin szerint húsz Biden külföldi kohorsza vesztette életét a támadásban.
Emellett Putyin továbbra is nyugati propagandának minősítette az őrültségéről szóló történeteket, és cáfolta a tömeges disszidálásról szóló történeteket, vagy konvojjainak üzemanyag- és élelemhiányáról szóló történeteket. Ezenkívül megcáfolta azokat a nyugati állításokat, amelyek szerint csapatai háborús bűnöket követtek el ártatlan civilek válogatás nélküli bombázásával és ágyúzásával.
„Trump elnök, tudja, mi az álhír. Ez mind álhír. A médiája ugyanazt a három videót mutatja be újra és újra, a nap 24 órájában, hogy hamis állításokat tegyen, hogy népirtást csinálok. Az Ön országának hírszerzési forrásai elismerik, hogy csak 75 repülőgépet küldtem, UAV-kat pedig nem. Ha meg akarnám hódítani Ukrajnát, 1000 gépet küldenék. Tudod, hogy néz ki a valódi invázió. Nézze meg az Amerika „Shock and Awe” videófelvételeit Irakban. Ez egy invázió. Megtehetném, ha akarnám, de nem ez a célom” – mondta Putyin Trumpnak.
A felhívás második része Putyin kísérletére összpontosított, hogy megtalálja, elszigetelje és felszámolja az Ukrajnában büntetlenül működő gyermekcsempész-szövetségeket. Ez a hadművelet azután kezdődött, hogy az orosz különleges erők tömegpusztító fegyverek után kutatva rábukkantak egy téglaépület tele fogságba esett gyerekekkel.
„Amit Putyin mondott Trumpnak – az emberei további három helyet találtak, mindegyikben tömve gyerekekkel. Úgy tűnik, egyik sem volt amerikai, de mégis sok különböző országból származtak. A három közül kettőt, legalábbis Putyin, ukránok őrizték, Spetznái pedig megölték őket, és kiszabadították a gyerekeket.
Ezután robbanóanyagot állítottak be és felrobbantották a táborokat. Sokat beszéltek arról, hogy Oroszország öt embert ölt meg egy kijevi televíziós állomás elleni támadásban. Ha Putyin igazat mond, és én biztosan nem mondom, hogy az ukrán kormány és a gyermekcsempészettel foglalkozó kartellek ezt a helyet használták kommunikációs eszközként” – mondta forrásunk.
Arra a kérdésre, hogy Trump mennyire bízik Putyin általános őszinteségében, forrásunk azt mondta: „Trump semmit sem vesz magától értetődőnek, mindent alaposan mér. Úgy tudjuk, legalább két Ukrajnában túszul ejtett amerikai gyerek úton van hazafelé. Trump mindig értékeli és kiszámolja, mi történik.”
https://realrawnews.com/2022/03/putin-bombs-biden-owned-villa-in-ukraine-while-hammering-biolabs-pedophile-rings/
www.realrawnews.com-ról, gépi fordítással:
Putyin lebombázta a Biden tulajdonában lévő villát Ukrajnában, miközben biolaboratóriumokat és pedofil gyűrűket kalapál.
Vlagyimir Putyin orosz elnök kedden kijelentette Trump elnöknek, hogy az orosz hadsereg sok olyan külföldi biofegyver-létesítményt semmisített meg, amelyek carte blanche-on működtek Ukrajnában mindaddig, amíg hadserege határozott és stratégiai lépéseket nem tett, hogy megszabadítsa a korrupt nemzetet az általa sátáni befolyástól, a Mar-tól. a-Lago forrása elmondta a Real Raw Newsnak.
Amíg a nemzet nagy része a televíziókhoz és a számítógépekhez ragaszkodva nézte az illegitim elnöknek az Unió helyzetéről szóló beszédét – egy félig szélhámosokkal teli szobában –, Putyin és Trump a Mar-a-Lago-i parancsnoki központból 20 percet telefonált. újra felhívni, hogy megvitassák az orosz vezető valódi okait, hogy miért támadta meg az ukrán szuverenitást.
Putyin a felhívás első felét azzal töltötte, hogy felfrissítse Trumpot a Nyugat által szponzorált ukrajnai biolaborok elpusztítására tett erőfeszítéseiről, amelyeket az egykor gyönyörű tájon elpusztításnak nevezett.
Putyin szerint, aki 7 nap alatt a világ leggonoszabb gonosztevőjévé vált, és kiszorította Hszi Csin-pinget, az orosz hadsereg a következőket semmisítette meg: 11 amerikai külügyminisztérium/védelmi minisztérium által finanszírozott biofegyver-létesítményt; 4 német mérgező vegyi kutatóközpont; 3 svájci nanotechnológiai központ; 1 francia biotechnológiai konzorcium; és 3 izraeli labor, amelyek lázasan dolgoztak a levegőben terjedő veszettség felfegyverzésére.
Ezenkívül Putyin azt állította, hogy csapatai precíziós csapásokat mértek mobil biolaboratóriumokra (a 18 kerekűeket nem biztonságosan utólag szerelték fel rögtönzött laboratóriumokba), és megpróbáltak halálos kórokozókat szállítani az ukrán határon keresztül Lengyelországba.
Sőt, Putyin azt mondta, hogy vadászgépei megsemmisítettek egy Biden tulajdonában lévő, 200 hektáros villát Kijevtől 35 km-re nyugatra. Ragaszkodott hozzá, hogy Biden mélyen belekeveredett Ukrajna bűnözői vállalkozásaiba, és megígérte Trumpnak, hogy hamarosan megadja a világnak „minden bizonyítékot, amire szüksége van”.
Továbbá Putyin azt állította, hogy „Biden démoni barlangjában sok ember” masszívan profitált a „gonosz fellobbanásából”, amely Ukrajna földjén gyökerezett. Putyin szerint húsz Biden külföldi kohorsza vesztette életét a támadásban.
Emellett Putyin továbbra is nyugati propagandának minősítette az őrültségéről szóló történeteket, és cáfolta a tömeges disszidálásról szóló történeteket, vagy konvojjainak üzemanyag- és élelemhiányáról szóló történeteket. Ezenkívül megcáfolta azokat a nyugati állításokat, amelyek szerint csapatai háborús bűnöket követtek el ártatlan civilek válogatás nélküli bombázásával és ágyúzásával.
„Trump elnök, tudja, mi az álhír. Ez mind álhír. A médiája ugyanazt a három videót mutatja be újra és újra, a nap 24 órájában, hogy hamis állításokat tegyen, hogy népirtást csinálok. Az Ön országának hírszerzési forrásai elismerik, hogy csak 75 repülőgépet küldtem, UAV-kat pedig nem. Ha meg akarnám hódítani Ukrajnát, 1000 gépet küldenék. Tudod, hogy néz ki a valódi invázió. Nézze meg az Amerika „Shock and Awe” videófelvételeit Irakban. Ez egy invázió. Megtehetném, ha akarnám, de nem ez a célom” – mondta Putyin Trumpnak.
A felhívás második része Putyin kísérletére összpontosított, hogy megtalálja, elszigetelje és felszámolja az Ukrajnában büntetlenül működő gyermekcsempész-szövetségeket. Ez a hadművelet azután kezdődött, hogy az orosz különleges erők tömegpusztító fegyverek után kutatva rábukkantak egy téglaépület tele fogságba esett gyerekekkel.
„Amit Putyin mondott Trumpnak – az emberei további három helyet találtak, mindegyikben tömve gyerekekkel. Úgy tűnik, egyik sem volt amerikai, de mégis sok különböző országból származtak. A három közül kettőt, legalábbis Putyin, ukránok őrizték, Spetznái pedig megölték őket, és kiszabadították a gyerekeket.
Ezután robbanóanyagot állítottak be és felrobbantották a táborokat. Sokat beszéltek arról, hogy Oroszország öt embert ölt meg egy kijevi televíziós állomás elleni támadásban. Ha Putyin igazat mond, és én biztosan nem mondom, hogy az ukrán kormány és a gyermekcsempészettel foglalkozó kartellek ezt a helyet használták kommunikációs eszközként” – mondta forrásunk.
Arra a kérdésre, hogy Trump mennyire bízik Putyin általános őszinteségében, forrásunk azt mondta: „Trump semmit sem vesz magától értetődőnek, mindent alaposan mér. Úgy tudjuk, legalább két Ukrajnában túszul ejtett amerikai gyerek úton van hazafelé. Trump mindig értékeli és kiszámolja, mi történik.”
🌸
https://ancientmistery.weebly.com/harmadik-vilaacuteghaacuteboruacute.html
🌸
Szemfényvesztés
https://www.bitchute.com/video/fVxGiHParDAC/
🌸
https://ancientmistery.weebly.com/harmadik-vilaacuteghaacuteboruacute.html
🌸
Szemfényvesztés
https://www.bitchute.com/video/fVxGiHParDAC/
🌸
| The Ukraine Crisis.pdf - Képekkel - |
🌸
Párhuzamos Valóságok ...
🌸
a Mátrix amiben élünk –
Mi történik most Ukrajnában igaziból?
Avagy hogyan programozzák át az emberekben felgyűlt
COVID-haragot oroszellenes háborús haraggá azok,
akik menekülnek a genetikai vakcina miatti
felelősségre vonás elől most?
🌸
https://informatialibera.ro/hu/parhuzamos-valosagok-a-matrix-amiben-elunk
Párhuzamos Valóságok ...
🌸
a Mátrix amiben élünk –
Mi történik most Ukrajnában igaziból?
Avagy hogyan programozzák át az emberekben felgyűlt
COVID-haragot oroszellenes háborús haraggá azok,
akik menekülnek a genetikai vakcina miatti
felelősségre vonás elől most?
🌸
https://informatialibera.ro/hu/parhuzamos-valosagok-a-matrix-amiben-elunk
🌸
Magdolna Kun
Az Igazi Áldozatok
Álmok, tervek mind-mind odalettek,
e könyörtelen világnak mélységbe vesztek,
ahol az emberi életet már nem értékelik,
hisz testvérek a testvéreknek ellenségeik.
Mondd csak kicsiny gyermek, mi vár majd reád,
ha nem jön vissza többé szeretett apád,
ha anyád könnyeit naponta kell látnod,
ha gyűlölve átkozod ezt az eszement világot.
A jövőd kicsiny gyermek, porig égett már,
és ebben a pokoli életben rád is halál vár,
mert egyedül, te sem élhetsz boldog életet,
ha mindenkit elvesztettél, aki szeretett.
Az igazi áldozat, Te vagy kicsiny gyermek,
Te akinek álmai is mind-mind odalettek,
mert némely rossz ember nem gondolta végig,
hogy egyszer majd Ők is a halál útját lépik.
Kun Magdolna
🌸
Magdolna Kun
Az Igazi Áldozatok
Álmok, tervek mind-mind odalettek,
e könyörtelen világnak mélységbe vesztek,
ahol az emberi életet már nem értékelik,
hisz testvérek a testvéreknek ellenségeik.
Mondd csak kicsiny gyermek, mi vár majd reád,
ha nem jön vissza többé szeretett apád,
ha anyád könnyeit naponta kell látnod,
ha gyűlölve átkozod ezt az eszement világot.
A jövőd kicsiny gyermek, porig égett már,
és ebben a pokoli életben rád is halál vár,
mert egyedül, te sem élhetsz boldog életet,
ha mindenkit elvesztettél, aki szeretett.
Az igazi áldozat, Te vagy kicsiny gyermek,
Te akinek álmai is mind-mind odalettek,
mert némely rossz ember nem gondolta végig,
hogy egyszer majd Ők is a halál útját lépik.
Kun Magdolna
🌸
🌸
🌸
🌸
🌸
Háború és Béka
🌸
Háború és Béka
🌸
🌸
Mihályi Molnár László író, történész, volt politikus.
Csehszlovákia szétbomlása előtt a prágai parlamentben
a magyar frakció vezetője volt.
A Magyarok Világszövetsége Trianon 100. Bizottságának tagja.
Az orosz-ukrán háborút elemző írása saját Facebook-oldalán jelent meg.
🌸
https://www.facebook.com/vilagszovetseg/
🌸
Háború és Béka
https://ancientmistery.weebly.com/harmadik-vilaacuteghaacuteboruacute.html
🌸
Nem tévedés!
Arról a békáról van szó, amit meg akarnak etetni a világgal.
🌸
Mihályi Molnár László író, történész, volt politikus.
Csehszlovákia szétbomlása előtt a prágai parlamentben
a magyar frakció vezetője volt.
A Magyarok Világszövetsége Trianon 100. Bizottságának tagja.
Az orosz-ukrán háborút elemző írása saját Facebook-oldalán jelent meg.
🌸
https://www.facebook.com/vilagszovetseg/
🌸
Háború és Béka
https://ancientmistery.weebly.com/harmadik-vilaacuteghaacuteboruacute.html
🌸
Nem tévedés!
Arról a békáról van szó, amit meg akarnak etetni a világgal.
🌸
Engem már kedden eltiltott a FaceBook, ki tudja milyen elvek alapján, pedig csak tényeket közöltem, hogy nekünk nem kell bemutatni a Kárpátalját 1945 óta megszálló ukránokat, akik gyűlölik a magyarokat (törvénybe iktatott diszkrimináló nyelvtörvénnyel megpecsételve!), ott vannak a magyarok vérével áztatott szolyvai tömegsírok. S jeleztem, hogy megérdemelnének egy kis leckéztetést. Még csak azt sem írtam, hogy milyen lecke lenne az. Az oroszok keményebbet mutattak.
A háború persze nem megoldás, de az már akkor elkezdődött, amikor a CIA ügynökei, civilbe öltözött amerikai zsoldosokkal a Majdanon kiszolgáltatták Ukrajnát a nemzetközi nagytőkének, amelyben Biden fia nem kevés millió dollárral van jelen.
Hiába kapott Gorbacsov ígéretet a nyugattól, hogy a NATO nem terjeszkedik a volt szovjet tagországok területén, de a „tanácsadókkal”, kölcsönökkel, fegyverekkel már jelen voltak. 11 biológia laboratórium volt amerikai ellenőrzés alatt (miért éppen ott, vajon milyen biológia fegyver okán?), amelyből 7 darab tegnap óta nem létezik.
Felépítettek két katonai repülőteret az amerikai és angol harci gépek fogadására, ezek tegnaptól erre alkalmatlanok, mint a többi tizenhét katonai légibázisuk és a nato raktáraiból „kiselejtezett” eszközöket rejtő fegyverraktáraik is füstölögnek.
Szóval így „nem akart terjeszkedni” a NATO!? Az ukrán hadsereg több alakulata adta meg magát, ez nem az ő háborújuk, Kijeben pedig rövidesen ultimátumot kap az elnök és a többiek.
Közben az világsajtó tele van olyan képekkel, amelyeket még az orosz támadás előtt készítettek Luhanszkban, amit az elmúlt évek folyamán az ukrán hadsereg pusztított, emberek ezreit legyilkolva!
A háború nem megoldás!
De hozzáteszem: nem ma kezdődött. Amikor az USA megszállta Irakot, közel egy millió halottat, lerombolt országot hagyva maga után, akkor vajon kik tiltakoztak??? Kik rakták ki az iraki zászlót? Senki.... Aztán kiderült, hogy ott nem voltak tömegpusztító fegyverek. Líbiát porig bombázták, állítólagosan a népi felkelést és a demokráciát támogatva, de vajon melyik bolond lenne néhány centes benzin és kenyér, de ugyanakkor ezer (esetleg több ezer) eurós fizetések mellett forradalmat hirdetni.
Legfeljebb az elmegyógyintézetben. MÉGIS AZT HÍRESZTELTÉK, hogy forradalom van, és ez akkor történt, amikor lejárt az amerikai olajvállalatok kitermelési szerződése, és ilyenkor újat kell kötni, s a legális líbiai elnök a világ legjobb minőségű olaját drágábban akarta nekik eladni. Máris megkapta a DIKTÁTOR jelzőt (ismerjük jól ezt a forgatókönyvet), lebombázták és kivégezték egy bombával. Volt rá ENSZ felhatalmazás? Nem!
Ezek után kijelenthetjük, hogy ezeknek a híreszteléseknek, sajtónak, televízióknak, „tudósítóknak” nem lehet, nem kell és nem is szabad hitelt adni. ! HAZUDNAK rendületlenül ! És a kölcsönök és támogatások miatt kiszolgáltatott alfertájnyaló cselédeket akarnak hatalomra juttatni (Gene Sharp módszerével, amit a Soros-tanfolyamokon tanítanak - ). Vajon Kórea, Vietnam, Panama, Laosz, Kambodzsa, Szíria, Jugoszlávia, Libia, Irak, Afganisztán háborúba taszítása kinek a fő bűne ?
A világ egy esztendei hadikiadása az elmúlt évben közel 1700 milliárd dollár. Ebből az USA 800 milliárddal részesül (közel a fele!). Utána Kína jön 260 milliárddal, majd India, Szaud-Arábia 72 milliárddal s csak őket követi Oroszország 65 milliárddal (egytizede sincs az USA-nak!). Tehát kinek a legnagyobb érdeke a terjeszkedés, a hadiipar fejlesztése?
Az USA-nak létszükséglet, mert az amerikai jólét, az 1000 dolláros minimálbér, a 70 centes benzin feltétele attól a gazdasági teljesítménytől függ, amelyik 60 százalékban a fegyvergyártás és a hadsereg ellátásának szinten tartása által tud így létezni.
Viszont, ha nincs háború, akkor nincs eladás, zsúfolt a raktár, bezárhatnak a gyárak, s a munkanélküliség miatt az egyéb cikkek fogyasztása is megszűnik. Az USA 1914-től pontosan tudja, hogy ez a legjobb üzlet, és Európát szépen függővé tette két világháborúban is, amelyből viszont ezer milliárdokat profitált. Ezért volt érdekük Hitler háborújának támogatása (50 millióval támogatták a kampányát), ami után 26 százalékról néhány százalékra zuhant a munkanélküliség az USA-ban. Ez bizony veszedelmes terrorizmus! És ezt nevezik amerikai demokráciának!
Az oroszok legfeljebb csak az életükért fegyverkeznek, a kis országok meg csak azért, hogy ne tűnjenek kicsinek, de bőven veszik az amerikai kiselejtezett arzenált.
S ha nem akarják venni, akkor helyzetbe hozzák őket, mint például most, hogy pár száz eurós nyugdíjak, minimálbérek mellett több milliárdos tételekben fegyverkeznek a kis banánköztársaságok is, mint Szlovákia.
A pénzvilág két világháborúban is úgy irányította a gazdasági előnyöket és megszorításokat, hogy mindkétszer a két legnagyobb ellenfél egymást véreztesse ki: Németország és Oroszország (ill. Szovjetunió).
Ez a konfliktus nem Ukrajnáról szól. Ismét Németország és Oroszország szívja meg: Oroszországnak nem lesz bevétele, a németeknek pedig nem lesz energiaforrásuk (miután becsukták atomerőműveiket is), ha nem veszik az orosz gázt. Az EURÓ (€) pedig ismét vesztésre fog állni az US dollárral szemben.
Megint Európa fizeti meg az amerikai jólét árát! Hogy lógathassák a lábukat Floridán vagy Las Vegasban. De az messze van. Ukrajna pedig hozzánk közel. Mit is keres itt, a határaitól több ezer kilométerre az USA hadsereg? Ne gondoljuk, hogy a mi biztonságunk, életünk, jólétünk érdekli őket! Soha! Csakis a saját zsebük, mert a Sátán ügynöke már csak ilyen !
Miközben Európa nagyurai meghozzák a szankciókat, elfűrészelve magunk alatt az ágat, azt hisszük, hogy Oroszország sínyli meg. Fájni fog nekik is, de ők legfeljebb csak seggre esnek, mi meg a nyakunkat törhetjük, ha lezuhanunk...
Lehet csaholni a jelszavakat, de Ukrajna csak bábu a pénzvilág markában, az ukrán népet ők lökték gödörbe. Az orosz nép is meg fogja sínyleni, ahogyan mi is. Akik pedig a mi katonáinkat akarják küldeni Ukrajna megsegítésére, azokat máris el kell zavarni, Isten mentsen meg bennünket az ilyen gyilkos gazemberektől!
Mert ezek nem az ukránokat, hanem a pénzvilág milliárdosainak a befektetéseit akarják védelmezni, nem véletlen, hogy ezeket az uszítókat kik és hol képezték ki a keresztény Európa felszámolásának műhelyeiben.
Az amerikaiak pedig röhögnek, vigadoznak, dörzsölik a tenyerüket, mert gazdaságuk ismét fellendülhet. Tőlük vesszük majd négyszeres áron a gázt, ha lesz elég...
Európa meg feldobhatja a talpát, ha ezt a békát is lenyeli.
A háború persze nem megoldás, de az már akkor elkezdődött, amikor a CIA ügynökei, civilbe öltözött amerikai zsoldosokkal a Majdanon kiszolgáltatták Ukrajnát a nemzetközi nagytőkének, amelyben Biden fia nem kevés millió dollárral van jelen.
Hiába kapott Gorbacsov ígéretet a nyugattól, hogy a NATO nem terjeszkedik a volt szovjet tagországok területén, de a „tanácsadókkal”, kölcsönökkel, fegyverekkel már jelen voltak. 11 biológia laboratórium volt amerikai ellenőrzés alatt (miért éppen ott, vajon milyen biológia fegyver okán?), amelyből 7 darab tegnap óta nem létezik.
Felépítettek két katonai repülőteret az amerikai és angol harci gépek fogadására, ezek tegnaptól erre alkalmatlanok, mint a többi tizenhét katonai légibázisuk és a nato raktáraiból „kiselejtezett” eszközöket rejtő fegyverraktáraik is füstölögnek.
Szóval így „nem akart terjeszkedni” a NATO!? Az ukrán hadsereg több alakulata adta meg magát, ez nem az ő háborújuk, Kijeben pedig rövidesen ultimátumot kap az elnök és a többiek.
Közben az világsajtó tele van olyan képekkel, amelyeket még az orosz támadás előtt készítettek Luhanszkban, amit az elmúlt évek folyamán az ukrán hadsereg pusztított, emberek ezreit legyilkolva!
A háború nem megoldás!
De hozzáteszem: nem ma kezdődött. Amikor az USA megszállta Irakot, közel egy millió halottat, lerombolt országot hagyva maga után, akkor vajon kik tiltakoztak??? Kik rakták ki az iraki zászlót? Senki.... Aztán kiderült, hogy ott nem voltak tömegpusztító fegyverek. Líbiát porig bombázták, állítólagosan a népi felkelést és a demokráciát támogatva, de vajon melyik bolond lenne néhány centes benzin és kenyér, de ugyanakkor ezer (esetleg több ezer) eurós fizetések mellett forradalmat hirdetni.
Legfeljebb az elmegyógyintézetben. MÉGIS AZT HÍRESZTELTÉK, hogy forradalom van, és ez akkor történt, amikor lejárt az amerikai olajvállalatok kitermelési szerződése, és ilyenkor újat kell kötni, s a legális líbiai elnök a világ legjobb minőségű olaját drágábban akarta nekik eladni. Máris megkapta a DIKTÁTOR jelzőt (ismerjük jól ezt a forgatókönyvet), lebombázták és kivégezték egy bombával. Volt rá ENSZ felhatalmazás? Nem!
Ezek után kijelenthetjük, hogy ezeknek a híreszteléseknek, sajtónak, televízióknak, „tudósítóknak” nem lehet, nem kell és nem is szabad hitelt adni. ! HAZUDNAK rendületlenül ! És a kölcsönök és támogatások miatt kiszolgáltatott alfertájnyaló cselédeket akarnak hatalomra juttatni (Gene Sharp módszerével, amit a Soros-tanfolyamokon tanítanak - ). Vajon Kórea, Vietnam, Panama, Laosz, Kambodzsa, Szíria, Jugoszlávia, Libia, Irak, Afganisztán háborúba taszítása kinek a fő bűne ?
A világ egy esztendei hadikiadása az elmúlt évben közel 1700 milliárd dollár. Ebből az USA 800 milliárddal részesül (közel a fele!). Utána Kína jön 260 milliárddal, majd India, Szaud-Arábia 72 milliárddal s csak őket követi Oroszország 65 milliárddal (egytizede sincs az USA-nak!). Tehát kinek a legnagyobb érdeke a terjeszkedés, a hadiipar fejlesztése?
Az USA-nak létszükséglet, mert az amerikai jólét, az 1000 dolláros minimálbér, a 70 centes benzin feltétele attól a gazdasági teljesítménytől függ, amelyik 60 százalékban a fegyvergyártás és a hadsereg ellátásának szinten tartása által tud így létezni.
Viszont, ha nincs háború, akkor nincs eladás, zsúfolt a raktár, bezárhatnak a gyárak, s a munkanélküliség miatt az egyéb cikkek fogyasztása is megszűnik. Az USA 1914-től pontosan tudja, hogy ez a legjobb üzlet, és Európát szépen függővé tette két világháborúban is, amelyből viszont ezer milliárdokat profitált. Ezért volt érdekük Hitler háborújának támogatása (50 millióval támogatták a kampányát), ami után 26 százalékról néhány százalékra zuhant a munkanélküliség az USA-ban. Ez bizony veszedelmes terrorizmus! És ezt nevezik amerikai demokráciának!
Az oroszok legfeljebb csak az életükért fegyverkeznek, a kis országok meg csak azért, hogy ne tűnjenek kicsinek, de bőven veszik az amerikai kiselejtezett arzenált.
S ha nem akarják venni, akkor helyzetbe hozzák őket, mint például most, hogy pár száz eurós nyugdíjak, minimálbérek mellett több milliárdos tételekben fegyverkeznek a kis banánköztársaságok is, mint Szlovákia.
A pénzvilág két világháborúban is úgy irányította a gazdasági előnyöket és megszorításokat, hogy mindkétszer a két legnagyobb ellenfél egymást véreztesse ki: Németország és Oroszország (ill. Szovjetunió).
Ez a konfliktus nem Ukrajnáról szól. Ismét Németország és Oroszország szívja meg: Oroszországnak nem lesz bevétele, a németeknek pedig nem lesz energiaforrásuk (miután becsukták atomerőműveiket is), ha nem veszik az orosz gázt. Az EURÓ (€) pedig ismét vesztésre fog állni az US dollárral szemben.
Megint Európa fizeti meg az amerikai jólét árát! Hogy lógathassák a lábukat Floridán vagy Las Vegasban. De az messze van. Ukrajna pedig hozzánk közel. Mit is keres itt, a határaitól több ezer kilométerre az USA hadsereg? Ne gondoljuk, hogy a mi biztonságunk, életünk, jólétünk érdekli őket! Soha! Csakis a saját zsebük, mert a Sátán ügynöke már csak ilyen !
Miközben Európa nagyurai meghozzák a szankciókat, elfűrészelve magunk alatt az ágat, azt hisszük, hogy Oroszország sínyli meg. Fájni fog nekik is, de ők legfeljebb csak seggre esnek, mi meg a nyakunkat törhetjük, ha lezuhanunk...
Lehet csaholni a jelszavakat, de Ukrajna csak bábu a pénzvilág markában, az ukrán népet ők lökték gödörbe. Az orosz nép is meg fogja sínyleni, ahogyan mi is. Akik pedig a mi katonáinkat akarják küldeni Ukrajna megsegítésére, azokat máris el kell zavarni, Isten mentsen meg bennünket az ilyen gyilkos gazemberektől!
Mert ezek nem az ukránokat, hanem a pénzvilág milliárdosainak a befektetéseit akarják védelmezni, nem véletlen, hogy ezeket az uszítókat kik és hol képezték ki a keresztény Európa felszámolásának műhelyeiben.
Az amerikaiak pedig röhögnek, vigadoznak, dörzsölik a tenyerüket, mert gazdaságuk ismét fellendülhet. Tőlük vesszük majd négyszeres áron a gázt, ha lesz elég...
Európa meg feldobhatja a talpát, ha ezt a békát is lenyeli.
🌸
🌸
"A verekedés akkor kezdődött,
amikor Vlagyimír visszaütött!"
Nagy a rémület, "Putyin vissza akarja állitani a Szovjet Birodalmat!"
Putyin eddig ott és akkor lépett fel katonailag,
ahol és amikor abba az USA, nem éppen az amerikai nép érdekét szolgáló
külpolitikája belekényszeritette!
Ez a helyzet Ukrajnával is.
Senki se beszél arról, hogy "Vlagyimír miért üt vissza"!
🌸
https://ancientmistery.weebly.com/harmadik-vilaacuteghaacuteboruacute.html
🌸
amikor Vlagyimír visszaütött!"
Nagy a rémület, "Putyin vissza akarja állitani a Szovjet Birodalmat!"
Putyin eddig ott és akkor lépett fel katonailag,
ahol és amikor abba az USA, nem éppen az amerikai nép érdekét szolgáló
külpolitikája belekényszeritette!
Ez a helyzet Ukrajnával is.
Senki se beszél arról, hogy "Vlagyimír miért üt vissza"!
🌸
https://ancientmistery.weebly.com/harmadik-vilaacuteghaacuteboruacute.html
🌸
🌸
A Háborúipar
Avagy a NATO, Mint a Rablókapitalizmus
Zsoldoshadserege
Radics Géza
https://nemzetepito-nepmozgalom.hu/radics-geza-haboruipar-avagy-a-nato-mint-a-rablokapitalizmus-zsoldoshadserege/
🌸
A Háborúipar
Avagy a NATO, Mint a Rablókapitalizmus
Zsoldoshadserege
Radics Géza
https://nemzetepito-nepmozgalom.hu/radics-geza-haboruipar-avagy-a-nato-mint-a-rablokapitalizmus-zsoldoshadserege/
🌸
Csatazaj, ágyúdörej hallatszik messziről. Avagy csupán a Mennydörög, s villámlik az Ég alja? Az USÁ-nak új szövetségese, mi több, barátja van, és e szövetséges keleti határán az orosz medve százezres hada.
Ugrásra kész, csak a parancsra várnak.
A csapatok élén szikrázó szemekkel, kifeszített mellel, éles karddal a kezébe a félelmetes nagyvezér: Vladimír Putyin!
A háborúipar nyugdíjazott tábornokai és tapasztalt honatyái, honleányai Biden elnököt cselekvésre biztatják, mert ha késlekedik, és Putyin megindul Washington D. C-ig meg se áll.
Erkölcsi kötelességünk és becsületünk megköveteli, hogy a szövetségest és szabadságunkat megvédjük, s ha folyik a vér, hát folyjék a vér! Szabadságunkat védtük Irakban, Afganisztánban, Líbiában és Szíriában, hogy csak néhányat említsünk, melyet az amerikai tömegek mély meggyőződéssel hisznek!
1972-ben Washington D. C-ben egy nagy gazdasági, politikai tanácskozást rendeztek. Több mint 1500 üzletember és bankár részvételével. Aki számított, mind ott volt. Ekkor határozták el, hogy 1990-ben ledöntik a vasfüggönyt! Megtehették, ők építették.
1981-ben a szovjet vezetők egy nagy vadászatot rendeztek a Krím-félszigeten, melyre meghívták a csatlós-országok vezetőit is. Brezsnyev, a szovjet pártfőtitkár közölte Kádárral, hogy a jövőben nem tudnak 6.5 millió tonna kőolajat szállítani. Le kell szállítani 5 millió tonnára. Továbbá, kevesebb magyar árút tudnak átvenni, mint azt eddig tették, de Moszkva szemet huny, ha Magyarország kiépíti nyugati kapcsolatait.
Az új politika már 1982-ben meghozta gyümölcsét. A Magyar Nemzeti Bankot kivették Kádár elvtársék kezéből, és a Nemzetközi Valutaalap fennhatósága alá helyezték. Egy göndör, feketehajú János kölcsönöket vett fel a Valutaalaptól, mellyel megkezdődött Magyarország eladósítása. A párizsi bankár, Rothschild úr azt nyilatkozta, hogy nem félti a magyarokat, mert kiváló bankáraik vannak.
A nyugatosítás címén, 1984-ben beköltözött hazánk fia, Soros György. 1989-ben az utolsó kommunista kormány eladta a vidéki lapokat a nyugati sajtómágnásoknak. A Népszabadság maradt a kommunisták kezében, ezzel Magyarországot felkészítették a „rendszerváltásra”. A többi csatlós-országban is hasonlóképp zajlott le az átvedlés.
1989 az átalakulás felvezető éve volt. Pokolbombával november 30-án megölték a német Deutsche Bank vezérigazgatójának, Alfred Herrhausent. (lásd: The assassination of Alfred Herrhausen) Herrhausen jelentős hatalommal bíró bankár volt, aki úgy látta, hogy a rendszerváltást nem kellene elhamarkodni.
Először a szovjet fennhatóság alatti országokat, sőt magát a Szovjetuniót is gazdaságilag kellene talpra állítani. Igen, de nem ő írta a forgatókönyvet. Útban volt.
Azt híresztelték, hogy a gyilkosságért valamely Vörös Brigád a felelős. Két embert le is tartóztattak, de szabadon engedték őket, majd az ügy a feledés homályába merült. Jézus Urunk születésnapján, december 25-én a világ szemeláttára megölték a román diktátort, Ceausescut és feleségét, akinek ugyan sok bűnük volt, de nem az ismert bűnök aggasztották a gyilkosokat, hanem az, hogy visszafizették a nyugati bankoktól felvett kölcsönöket, amellyel függetlenítették Romániát.
A bankárok nem jó szemmel néznek azon országokra, amelyek nem fizetnek kamatot. Ceausescu vakmerősége odáig fajult, hogy betetette az alkotmányba: Románia nem vehet fel kölcsönt a nyugati bankároktól. Az eset figyelmeztető volt a rendszerváltó országok új vezetőinek.
A nagy földindulást a Szovjetunió se kerülhette el. A „társországoknak” is elegük volt Moszkva bábáskodásából. No, meg „demokratizálásra” buzdították őket nyugatról. Megkezdődtek a függetlenedési mozgalmak, amelyek elég simán végbementek, mert a Kreml-ben nagy volt a bizonytalanság, sőt, a széthúzás, meg a parancs is ki volt adva.
Washington biztosította az akkori pártfőtitkárt, Gorbacsovot, hogy ne aggódjon, minden marad a régi. Továbbra is Oroszország uralja a volt Szovjet Birodalom országait. Gorbacsovot kiszorította a részeges Jelcin, akit Vladimír Putyin követett.
Putyin ellátogatott Amerikába is, amikor az öreg Bush elnök levitte texasi birtokára, ahol karonfogva sétáltak. George nem fukarkodott a szépszavakkal, elhalmozta Vladimírt bőséges dicsérettel. E sorok írója nem tudja, mi történhetett, de miután Putyin hazament rádöbben, hogy minden hájjal megkent emberek szétlopják hazáját. Putyin a tolvajok koszé csapott, akik menekültek Angliába, Izraelbe és az USÁ-ba! A tolvajok egyik legügyesebbje, Mikhail Hodorowski egyszerűen kisajátította az orosz olajipar jelentős részét.
Egyik napról a másikra dollármilliárdos lett. Putyin őt börtönbe dugta. Ezzel megtörtént a nagy baj. Putyin megátalkodott, veszedelmes ellenség lett. Védekezni kell ellene, mert kitelik tőle, hogy hadait nemcsak az ukrán határa, hanem Mexikó vagy Kanada határára vezényli.
Miután a jó viszony törést szenvedett a Putyin vezette Oroszországgal, az USA megkezdte a NATO csapatok telepítését az Oroszországot körülvevő országokba.
Ez Putyint fegyverkezésre kényszeríttette, amely 2014-ben fegyveres cselekedetté fajult. Kijev főterét, a Majdant titokzatos orvlövészek vették körül, és válogatás nélkül lőtték a járókelőket, a rendőröket is, amely az ukrán kormányt, a miniszterelnököt is menekülésre kényszeritették. Moszkvába menekült.
Hogy kik álltak az orvlövészek mögött, az majd időteltével kiderül. Annyi biztos, hogy megszületett a nyugatnak tetsző „demokratikus” kormány. John McCain, Arizona volt szenátora többször is megfordult Ukrajnában, jelek szerint az ő feladata lehetett az új kormány megszervezése. Hodorowski nem sokkal az ukrán kormány megdöntése előtt szabadult a börtönből, és Angliában talált otthonra, de az ingyen préda lehetősége őt is Ukrajnába csábította.
A Krím-félszigetet Nagy Péter cár szerezte meg Oroszország részére. A tatárok éltek ott annak idején. A kommunista időkben az ukrán származású Hruscsov kapcsolta Ukrajnához, amelynek akkor nem volt lényeges jelentősége, de miután Ukrajna függetlenítette magát, alapjában más helyzet állt elő.
Oroszország Fekete-tengeri kikötője a Krím-félszigeten van, amelyen túlnyomó részben ma oroszok élnek, mert Sztálin alaposan szétszórta a tatárokat. Putyin szavazást írt ki, hogy a félsziget népe eldöntheti, melyik országhoz kívánnak tartozni. Nem csalódott, a nép Oroszország mellett szavazott. Kelet-Ukrajna két tartománya is, túlnyomórészt oroszok által lakott, ők is fellázadtak az új ukrán kormány ellen.
Mindezen nagy csörtetés hátterében az áll, hogy nemzetközi rablókapitalizmus Ukrajnába is NATO csapatokat kíván telepíteni, hogy előbb/utóbb aláássa Putyin hatalmát, amely lehetővé teszi Oroszország kirablását. Ma a NATO nem más, mint a rablókapitalizmus zsoldoshadserege, de a zsoldot a tagállamok népével fizettetik meg.
Az itt leírtak mind ismertek. Szemünk előtt játszódott le az elmúlt negyven évben. A szabad sajtó szabadon elhallgatja a mai események előzményeit, hogy azzal a közvéleményt a sajtó tulajdonosai, vagyis a rablókapitalizmus érdeke irányába terelje.
Ugrásra kész, csak a parancsra várnak.
A csapatok élén szikrázó szemekkel, kifeszített mellel, éles karddal a kezébe a félelmetes nagyvezér: Vladimír Putyin!
A háborúipar nyugdíjazott tábornokai és tapasztalt honatyái, honleányai Biden elnököt cselekvésre biztatják, mert ha késlekedik, és Putyin megindul Washington D. C-ig meg se áll.
Erkölcsi kötelességünk és becsületünk megköveteli, hogy a szövetségest és szabadságunkat megvédjük, s ha folyik a vér, hát folyjék a vér! Szabadságunkat védtük Irakban, Afganisztánban, Líbiában és Szíriában, hogy csak néhányat említsünk, melyet az amerikai tömegek mély meggyőződéssel hisznek!
1972-ben Washington D. C-ben egy nagy gazdasági, politikai tanácskozást rendeztek. Több mint 1500 üzletember és bankár részvételével. Aki számított, mind ott volt. Ekkor határozták el, hogy 1990-ben ledöntik a vasfüggönyt! Megtehették, ők építették.
1981-ben a szovjet vezetők egy nagy vadászatot rendeztek a Krím-félszigeten, melyre meghívták a csatlós-országok vezetőit is. Brezsnyev, a szovjet pártfőtitkár közölte Kádárral, hogy a jövőben nem tudnak 6.5 millió tonna kőolajat szállítani. Le kell szállítani 5 millió tonnára. Továbbá, kevesebb magyar árút tudnak átvenni, mint azt eddig tették, de Moszkva szemet huny, ha Magyarország kiépíti nyugati kapcsolatait.
Az új politika már 1982-ben meghozta gyümölcsét. A Magyar Nemzeti Bankot kivették Kádár elvtársék kezéből, és a Nemzetközi Valutaalap fennhatósága alá helyezték. Egy göndör, feketehajú János kölcsönöket vett fel a Valutaalaptól, mellyel megkezdődött Magyarország eladósítása. A párizsi bankár, Rothschild úr azt nyilatkozta, hogy nem félti a magyarokat, mert kiváló bankáraik vannak.
A nyugatosítás címén, 1984-ben beköltözött hazánk fia, Soros György. 1989-ben az utolsó kommunista kormány eladta a vidéki lapokat a nyugati sajtómágnásoknak. A Népszabadság maradt a kommunisták kezében, ezzel Magyarországot felkészítették a „rendszerváltásra”. A többi csatlós-országban is hasonlóképp zajlott le az átvedlés.
1989 az átalakulás felvezető éve volt. Pokolbombával november 30-án megölték a német Deutsche Bank vezérigazgatójának, Alfred Herrhausent. (lásd: The assassination of Alfred Herrhausen) Herrhausen jelentős hatalommal bíró bankár volt, aki úgy látta, hogy a rendszerváltást nem kellene elhamarkodni.
Először a szovjet fennhatóság alatti országokat, sőt magát a Szovjetuniót is gazdaságilag kellene talpra állítani. Igen, de nem ő írta a forgatókönyvet. Útban volt.
Azt híresztelték, hogy a gyilkosságért valamely Vörös Brigád a felelős. Két embert le is tartóztattak, de szabadon engedték őket, majd az ügy a feledés homályába merült. Jézus Urunk születésnapján, december 25-én a világ szemeláttára megölték a román diktátort, Ceausescut és feleségét, akinek ugyan sok bűnük volt, de nem az ismert bűnök aggasztották a gyilkosokat, hanem az, hogy visszafizették a nyugati bankoktól felvett kölcsönöket, amellyel függetlenítették Romániát.
A bankárok nem jó szemmel néznek azon országokra, amelyek nem fizetnek kamatot. Ceausescu vakmerősége odáig fajult, hogy betetette az alkotmányba: Románia nem vehet fel kölcsönt a nyugati bankároktól. Az eset figyelmeztető volt a rendszerváltó országok új vezetőinek.
A nagy földindulást a Szovjetunió se kerülhette el. A „társországoknak” is elegük volt Moszkva bábáskodásából. No, meg „demokratizálásra” buzdították őket nyugatról. Megkezdődtek a függetlenedési mozgalmak, amelyek elég simán végbementek, mert a Kreml-ben nagy volt a bizonytalanság, sőt, a széthúzás, meg a parancs is ki volt adva.
Washington biztosította az akkori pártfőtitkárt, Gorbacsovot, hogy ne aggódjon, minden marad a régi. Továbbra is Oroszország uralja a volt Szovjet Birodalom országait. Gorbacsovot kiszorította a részeges Jelcin, akit Vladimír Putyin követett.
Putyin ellátogatott Amerikába is, amikor az öreg Bush elnök levitte texasi birtokára, ahol karonfogva sétáltak. George nem fukarkodott a szépszavakkal, elhalmozta Vladimírt bőséges dicsérettel. E sorok írója nem tudja, mi történhetett, de miután Putyin hazament rádöbben, hogy minden hájjal megkent emberek szétlopják hazáját. Putyin a tolvajok koszé csapott, akik menekültek Angliába, Izraelbe és az USÁ-ba! A tolvajok egyik legügyesebbje, Mikhail Hodorowski egyszerűen kisajátította az orosz olajipar jelentős részét.
Egyik napról a másikra dollármilliárdos lett. Putyin őt börtönbe dugta. Ezzel megtörtént a nagy baj. Putyin megátalkodott, veszedelmes ellenség lett. Védekezni kell ellene, mert kitelik tőle, hogy hadait nemcsak az ukrán határa, hanem Mexikó vagy Kanada határára vezényli.
Miután a jó viszony törést szenvedett a Putyin vezette Oroszországgal, az USA megkezdte a NATO csapatok telepítését az Oroszországot körülvevő országokba.
Ez Putyint fegyverkezésre kényszeríttette, amely 2014-ben fegyveres cselekedetté fajult. Kijev főterét, a Majdant titokzatos orvlövészek vették körül, és válogatás nélkül lőtték a járókelőket, a rendőröket is, amely az ukrán kormányt, a miniszterelnököt is menekülésre kényszeritették. Moszkvába menekült.
Hogy kik álltak az orvlövészek mögött, az majd időteltével kiderül. Annyi biztos, hogy megszületett a nyugatnak tetsző „demokratikus” kormány. John McCain, Arizona volt szenátora többször is megfordult Ukrajnában, jelek szerint az ő feladata lehetett az új kormány megszervezése. Hodorowski nem sokkal az ukrán kormány megdöntése előtt szabadult a börtönből, és Angliában talált otthonra, de az ingyen préda lehetősége őt is Ukrajnába csábította.
A Krím-félszigetet Nagy Péter cár szerezte meg Oroszország részére. A tatárok éltek ott annak idején. A kommunista időkben az ukrán származású Hruscsov kapcsolta Ukrajnához, amelynek akkor nem volt lényeges jelentősége, de miután Ukrajna függetlenítette magát, alapjában más helyzet állt elő.
Oroszország Fekete-tengeri kikötője a Krím-félszigeten van, amelyen túlnyomó részben ma oroszok élnek, mert Sztálin alaposan szétszórta a tatárokat. Putyin szavazást írt ki, hogy a félsziget népe eldöntheti, melyik országhoz kívánnak tartozni. Nem csalódott, a nép Oroszország mellett szavazott. Kelet-Ukrajna két tartománya is, túlnyomórészt oroszok által lakott, ők is fellázadtak az új ukrán kormány ellen.
Mindezen nagy csörtetés hátterében az áll, hogy nemzetközi rablókapitalizmus Ukrajnába is NATO csapatokat kíván telepíteni, hogy előbb/utóbb aláássa Putyin hatalmát, amely lehetővé teszi Oroszország kirablását. Ma a NATO nem más, mint a rablókapitalizmus zsoldoshadserege, de a zsoldot a tagállamok népével fizettetik meg.
Az itt leírtak mind ismertek. Szemünk előtt játszódott le az elmúlt negyven évben. A szabad sajtó szabadon elhallgatja a mai események előzményeit, hogy azzal a közvéleményt a sajtó tulajdonosai, vagyis a rablókapitalizmus érdeke irányába terelje.
🌸
„...diplomaták, bitangok öt évig kaszabolták
ágyékok szép vetését … a földet letarolták…
fiam, szemem kilőtték … s mit elrontottak ők:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!
Most konferenciáznak a nagy szélhámosok,
hogy csírában megöljék, mi újra él, mozog…
S míg lakomákon dőzsöl, ki milliókat ölt:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!”
Testvéri szánalomból a szívem rádorombol:
Bátyám, én lelket oltok az evangéliumból,
midőn kobzom jóságos zenéjű verset költ:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!
(Mécs László: Vadócba Rózsát – részlet)
ágyékok szép vetését … a földet letarolták…
fiam, szemem kilőtték … s mit elrontottak ők:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!
Most konferenciáznak a nagy szélhámosok,
hogy csírában megöljék, mi újra él, mozog…
S míg lakomákon dőzsöl, ki milliókat ölt:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!”
Testvéri szánalomból a szívem rádorombol:
Bátyám, én lelket oltok az evangéliumból,
midőn kobzom jóságos zenéjű verset költ:
vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld!
(Mécs László: Vadócba Rózsát – részlet)
🌸
| Mécs László: Vadócba Rózsát Oltok ... A Teljes Vers ... PDF. |
🌸
A Beszéd Teljes Magyar Fordítása
🌸
https://karpatria.net/nagyvilag/putyinntegnap-hajnali-beszedenek-es-uzenetenek-teljes-magyar-forditasa.html#disqus_thread
🌸
A Beszéd Teljes Magyar Fordítása
🌸
https://karpatria.net/nagyvilag/putyinntegnap-hajnali-beszedenek-es-uzenetenek-teljes-magyar-forditasa.html#disqus_thread
🌸
🌸
🌸
🌸
SOHA TÖBBÉ HÁBORÚT!
🌸
Forrás:
Pesti Zoltán
🌸
Ami nem hallatszik el a Fehér Házig, ami nem látszik a Kreml ablakából...
Napok óta csapatösszevonásokról, nehéztüzérségekről,
bevonuló katonákról és szankciókról beszél az egész világ.
A Kreml falai között és a Fehér Ház ovális irodájában is felállították
a bábukat a sakktáblára.
És nézik ezt a mérkőzést Európában éppúgy, mint Ázsiában vagy éppen
egész Amerikában.
Nagyhatalmi játszmák ezek, s ezekben a játszmákban néhány ismétlődő arcot látunk. Olyanokat, akik üzengetnek, fenyegetőznek, egymást szidják-gyalázzák.
Ám egyikük se fagyoskodik a jéghideg lövészárokban.
Egyiküknek sem kell attól tartania, hogy este már nem megy haza a szeretteihez.
Egyikük sem veszti majd életét egy háborúban.
Amikor egy csatajelentést megírnak és amikor beszámolnak a nagy győzelmekről,
akkor a hősies közleményekből mindig kimaradnak a könnycseppek.
Hallgattam eleget a „hős vezéreket” a hatalmuk csúcsán, hogy aztán lássam őket szánalmasan mentegetőzni a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt.
Az egyik - tömeggyilkosságokért és népirtásért elitélt - „hadvezér” például
folyamatosan arra panaszkodott, hogy azért köhög folyamatosan,
mert bántja a cellájában felszerelt légkondicionáló.
Ment a harc a területekért, ásványi kincsékért, gyáraként és azért,
hogy ki milyen zászlót tűz ki a középületekre, hogy aztán százezernyi halott és rokkant, milliónyi menekült után ott tartsanak a háborúban, ahonnan elindultak.
🌸
NEM AZÉRT SZÜL EGY ÉDESANYA GYERMEKET,
nem azért neveli, óvja, nem azért mesél neki esténként mesét,
hogy mások miatt eltemesse!
Látjuk és halljuk a nagyhatalmi vezetők fenyegetőzéseit.
Amit viszont ők nem akarnak meglátni, meghallani: a majdani anyák sikolyát.
Az árvák zokogását. Az özvegyek gyászát. A gyászolók végtelen menetét.
Ha kitör a háború, évek múlva majd koszorúzhatjuk a hősi emlékműveket, fejet hajthatunk az ártatlan áldozatok emléke előtt.
Özvegyek és árvák, apák és anyák vehetik majd át a szerettük nevére kiállított poszthumusz-emlékérmeket.
Mindezt pár évvel azután, hogy a halottak koporsóit nemzetiszín zászlóval takarják le,
s a himnuszok hangjai mellett eresztik a föld mélyére.
🌸
KELL EZ NEKÜNK? KELL EZ A VILÁGNAK?
Ma egymást vádolják a világpolitika szereplői. Nem lesz ez másként évek múltán sem, ne legyen kétségünk: mindig a másik lesz a hibás.
Nekik azonban nem kell majd kimenniük a fagyott földbe vájt sírhelyekhez,
nem kell sírkövet rendelniük és nem kell majd elmagyarázniuk kisgyermekeknek sem,
hogy miért alussza édesapa egy sír mélyén az örök álmát.
Vannak dolgok, amik fontosak.
Ám az emberi életnél nincs fontosabb. Minden év július 11-én elutazom egy pici boszniai városba, Szrebrenicába, és nézem a sok-sok ezer fejfát.
A márványoszlopokat zokogó asszonyok, gyermekek és szülők ölelik, simogatják.
Pedig ölelhetnék azokat is, akik alattuk fekszenek. Alattuk, a sötét föld mélyén. Háborúban éltem! Tudom miről írok és beszélek!
A fenti dolgok azok, amelyek nem hallatszanak el a Fehér Házig,
s nem látszanak a Kreml ablakából...
Vagy ha hallatszanak és látszanak,
a sakktáblák urai akkor sem akarják meglátni és meghallani.
Mindent lehet pótolni. MINDENT!
Az emberi életen kívül...
🌸
SOHA TÖBBÉ HÁBORÚT!
Vujity Tvrtko
🌸
"Uram, háborúból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke."
Ady Endre: Imádság háború után.
🌸
SOHA TÖBBÉ HÁBORÚT!
🌸
Forrás:
Pesti Zoltán
🌸
Ami nem hallatszik el a Fehér Házig, ami nem látszik a Kreml ablakából...
Napok óta csapatösszevonásokról, nehéztüzérségekről,
bevonuló katonákról és szankciókról beszél az egész világ.
A Kreml falai között és a Fehér Ház ovális irodájában is felállították
a bábukat a sakktáblára.
És nézik ezt a mérkőzést Európában éppúgy, mint Ázsiában vagy éppen
egész Amerikában.
Nagyhatalmi játszmák ezek, s ezekben a játszmákban néhány ismétlődő arcot látunk. Olyanokat, akik üzengetnek, fenyegetőznek, egymást szidják-gyalázzák.
Ám egyikük se fagyoskodik a jéghideg lövészárokban.
Egyiküknek sem kell attól tartania, hogy este már nem megy haza a szeretteihez.
Egyikük sem veszti majd életét egy háborúban.
Amikor egy csatajelentést megírnak és amikor beszámolnak a nagy győzelmekről,
akkor a hősies közleményekből mindig kimaradnak a könnycseppek.
Hallgattam eleget a „hős vezéreket” a hatalmuk csúcsán, hogy aztán lássam őket szánalmasan mentegetőzni a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt.
Az egyik - tömeggyilkosságokért és népirtásért elitélt - „hadvezér” például
folyamatosan arra panaszkodott, hogy azért köhög folyamatosan,
mert bántja a cellájában felszerelt légkondicionáló.
Ment a harc a területekért, ásványi kincsékért, gyáraként és azért,
hogy ki milyen zászlót tűz ki a középületekre, hogy aztán százezernyi halott és rokkant, milliónyi menekült után ott tartsanak a háborúban, ahonnan elindultak.
🌸
NEM AZÉRT SZÜL EGY ÉDESANYA GYERMEKET,
nem azért neveli, óvja, nem azért mesél neki esténként mesét,
hogy mások miatt eltemesse!
Látjuk és halljuk a nagyhatalmi vezetők fenyegetőzéseit.
Amit viszont ők nem akarnak meglátni, meghallani: a majdani anyák sikolyát.
Az árvák zokogását. Az özvegyek gyászát. A gyászolók végtelen menetét.
Ha kitör a háború, évek múlva majd koszorúzhatjuk a hősi emlékműveket, fejet hajthatunk az ártatlan áldozatok emléke előtt.
Özvegyek és árvák, apák és anyák vehetik majd át a szerettük nevére kiállított poszthumusz-emlékérmeket.
Mindezt pár évvel azután, hogy a halottak koporsóit nemzetiszín zászlóval takarják le,
s a himnuszok hangjai mellett eresztik a föld mélyére.
🌸
KELL EZ NEKÜNK? KELL EZ A VILÁGNAK?
Ma egymást vádolják a világpolitika szereplői. Nem lesz ez másként évek múltán sem, ne legyen kétségünk: mindig a másik lesz a hibás.
Nekik azonban nem kell majd kimenniük a fagyott földbe vájt sírhelyekhez,
nem kell sírkövet rendelniük és nem kell majd elmagyarázniuk kisgyermekeknek sem,
hogy miért alussza édesapa egy sír mélyén az örök álmát.
Vannak dolgok, amik fontosak.
Ám az emberi életnél nincs fontosabb. Minden év július 11-én elutazom egy pici boszniai városba, Szrebrenicába, és nézem a sok-sok ezer fejfát.
A márványoszlopokat zokogó asszonyok, gyermekek és szülők ölelik, simogatják.
Pedig ölelhetnék azokat is, akik alattuk fekszenek. Alattuk, a sötét föld mélyén. Háborúban éltem! Tudom miről írok és beszélek!
A fenti dolgok azok, amelyek nem hallatszanak el a Fehér Házig,
s nem látszanak a Kreml ablakából...
Vagy ha hallatszanak és látszanak,
a sakktáblák urai akkor sem akarják meglátni és meghallani.
Mindent lehet pótolni. MINDENT!
Az emberi életen kívül...
🌸
SOHA TÖBBÉ HÁBORÚT!
Vujity Tvrtko
🌸
"Uram, háborúból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke."
Ady Endre: Imádság háború után.
🌸
Magyarok Világszövetsége
Yehfstl2ermdS88ayp5 oa9t 12:512n 6aPcf20M ·
ITPPP avagy a WHO lopakodó kísérlete - Meghívó rendkívüli sajtótájékoztatóra
Miközben a koronavírussal kapcsolatos korlátozásait számos ország feloldja, és a világ népei kezdenek fellélegezni, figyelmük pedig a mindennapi COVID-fasizmusról a harmadik világháborúval fenyegető ukrán-orosz konfliktusra összpontosul, a Világ Egészségügyi Szervezetében (WHO) holnap, 2022. március 1-jén alakul meg az a kormányközi bizottság, amely egy olyan kötelező jellegű nemzetközi egyezségokmányt hivatott kidolgozni, amely újabb pandémiák és egyéb vészhelyzetek esetén végképp kivenné az államok kezéből az intézkedési jogokat.
Ami történik az egy leplezett kísérlet, a láthatatlanul eddig is érezhetően működő háttérhatalom intézkedéseinek hivatalossá tételére. Vagyis a láthatatlan világkormány létezésének el- és befogadása.
Erről, és természetesen a világháborúval fenyegető ukrán-orosz konfliktusról tart rendkívüli sajtótájékoztatót Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, dr. Pócs Alfréd, az MVSZ koronavírus-ügyi szószólója, dr. Papp Lehel György v. országgyűlési képviselő és további szakemberek.
Helyszín: Magyarok Világszövetsége
1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3.
Időpont: 2022. március 1., 11 óra
Az eseményt az MVSZ YouTube-csatornája élőben közvetíti.
MVSZ Sajtószolgálat
11015/220228
Yehfstl2ermdS88ayp5 oa9t 12:512n 6aPcf20M ·
ITPPP avagy a WHO lopakodó kísérlete - Meghívó rendkívüli sajtótájékoztatóra
Miközben a koronavírussal kapcsolatos korlátozásait számos ország feloldja, és a világ népei kezdenek fellélegezni, figyelmük pedig a mindennapi COVID-fasizmusról a harmadik világháborúval fenyegető ukrán-orosz konfliktusra összpontosul, a Világ Egészségügyi Szervezetében (WHO) holnap, 2022. március 1-jén alakul meg az a kormányközi bizottság, amely egy olyan kötelező jellegű nemzetközi egyezségokmányt hivatott kidolgozni, amely újabb pandémiák és egyéb vészhelyzetek esetén végképp kivenné az államok kezéből az intézkedési jogokat.
Ami történik az egy leplezett kísérlet, a láthatatlanul eddig is érezhetően működő háttérhatalom intézkedéseinek hivatalossá tételére. Vagyis a láthatatlan világkormány létezésének el- és befogadása.
Erről, és természetesen a világháborúval fenyegető ukrán-orosz konfliktusról tart rendkívüli sajtótájékoztatót Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, dr. Pócs Alfréd, az MVSZ koronavírus-ügyi szószólója, dr. Papp Lehel György v. országgyűlési képviselő és további szakemberek.
Helyszín: Magyarok Világszövetsége
1052 Budapest, Semmelweis u. 1-3.
Időpont: 2022. március 1., 11 óra
Az eseményt az MVSZ YouTube-csatornája élőben közvetíti.
MVSZ Sajtószolgálat
11015/220228
🌸
Kárpátalja magyarok - Tessék kimenni Husztra, Szolyvára, Ungvárra, Rahoncára, Ungludasra! Itt az idő megkérdezni az érintetteket!
MA FELHÍVTAM KÉT KÁRPÁTALJAI ISMERŐSÖM !
Csak hogy mindenki képben legyen az aktuális helyzettel és a kilátásokkal.Spontán itthoni összefogással itthon tömegével ajánlottak fel szállást, ingyen fuvart Pestre, élelmiszert, ruhát....stb. a rászoruló menekülteknek. De mitől is menekülnek és mit tudunk róluk?
A hírekben ezerszámra szólalnak meg politikusok, politikai elemzők, közgazdászok, államfők a világ minden részéről. És mindenki a saját szája íze szerint közli a média felé, ami nem pártfüggetlen. Minden hír úgy lát napvilágot, ahogy az érdekek diktálják. De nem látok riportokat az ott élő magyarokkal.
Én ma felhívtam és megkérdeztem két beregszászi és ungvári ismerőst, hogy a kárpátaljai magyaroknak mi a véleményük Putyinról. Azt a választ kaptam, hogy itt az anyaországban imádkozzunk azért, hogy Putyin győzzön! Ukrajnában nacionalista alapokon gyakorlatilag egy terrorista kormány működik. Efölött szemet hunyt az Unio az USA és az ENSZ. Donbaszban évek óta gyilkolják az oroszokat és ellehetetlenítik őket az élettől.
A kisebbséget semmibe nézik. Lásd ukrán nyelvtörvény. Gyakorlatilag az emberi jogokat teljesen aláásva működik egy ország Európában, akik legálisan irtják a saját kisebbségüket. Mind ezt úgy, hogy Amerika, a demokrácia hazája pontosan tudja ezt. A magyarokat ugyanúgy üldözik, mint az oroszokat. Sokan elvándoroltak, de még mindig 200 ezer magyar honfitársunk ott él. Az ukrán kormánynak volt nyolc éve békés úton rendezni a kisebbség kérdését. Ez nem sikerült.
Putyinnál betelt a pohár. Ő kiáll a saját népe mellett, független attól, hogy a határ melyik oldalán laknak. Neki olyanok a donbasi oroszok, mint nekünk az erdélyi székelyek. Annyi különbséggel, hogy ő ki is áll mellettük. Így most a kárpátaljai magyarok csak Putyinban bízhatnak.Sajnos az anyaországi politikusoktól nincs mit várni.
Rendkívül nagy népszerűségnek örvend Putyin. Ha ne adj isten Putyin elbukik, akkor az agresszív ukrán kormány végleg leradírozza a térképről a kisebbségeket. Ezért bíznak abban, hogy nyerni fog. Ukrajnának nem kellenek a magyarok. Itt a csonkaországban sajnos megint nem kellenek. Ugyanaz a helyzet, mint Romániában. A román azt mondja a székelyre, hogy bozgor. Az itthoni magyar pedig azt mondja a székelyre, hogy román. Így az elszakított magyarok magukra lettek hagyva mindenütt. Szomorú, de a kárpátaljaiak már egy idegen hatalomtól várják a megváltást. Ez pedig Putyin.
Ők nem az oroszoktól félnek és nem attól, hogy lebombázzák Ungvárt, vagy Munkácsot. Ők a saját kormányuktól félnek és a kényszersorozásoktól. Magyar ember ne legyen golyófogó. Ezt már láthattuk a délszláv háború idején. A szerbek a magyarokat sorozták be először, ugyanúgy mint a horvátok. Így magyar lőtte a magyart. Most a kárpátaljai magyarok egy olyan háborúnak lehetnek részesei, amihez semmi közük. Miért harcoljanak ők egy elnyomó ukrán kormány mellett, ha őket is elnyomják?
Ezért már semmiben nem tudnak bízni, csak Putyin gyors győzelmében. Jelenleg a nemzetközi és az itthoni média terrorista agresszorként tekint rá, mert kiáll a saját elnyomott népe ellen és szembe megy Amerikával. A NATO most várakozó állásponton van, mert Ukrajna nem NATO tag. De ne felejtsük el, hogy Oroszország mellé állt Kína és Irán. Oroszország egyedül bedarálná a NATO- t. De Kínával és Iránnal együtt elsöpörné Amerikát is. Így most feladta a leckét a világnak.
Most mindenki kivár, úgy hogy közben nemzetközi szankciókkal fenyegetik az oroszokat. De Kínát sem jó felbőszíteni, mert annak hihetetlen gazdasági vonzata lenne. Most úgy adtak az oroszoknak sakkot, hogy igazából az oroszok adták a mattot. Jelenleg a NATO jobban fél, mint az oroszok. Amerikának kár beleszólnia. Ő mindig akkor jelenik meg, ha gazdaságilag érdekelt benne. Lásd Kuwait, Irak, Afganisztán, vagy annak idején Viet- nam, vagy Kórea. Most Ukrajnát kell megvédeniük. Amerika már most elvérzett. De hagyjuk a nagyhatalmakat!
Most a magyarjaink fontosabbak. Jelenleg 200 ezer magyar érdekét kell okosan képviselni. Ha nyalunk a NATO- nak és az UNIO- nak, azzal 200 ezer magyar életét kockáztatjuk. Ha szembe megyünk Ukrajnával, azzal hadat üzenünk az UNIO- nak. Most a legnehezebb a döntés. Itt egyetlen jó döntés van, ha semlegesek maradunk. Amennyiben Putyin nyerni fog, úgy felvetődött, hogy mi lesz Ukrajna sorsa.
Mert akárhogy is nézzük, ez egy mesterségesen összehozott báb állam. Úgy földrajzilag, mint a népességét nézve, bebizonyosodott, hogy életképtelen. Mint mindegyik összetákolt ország. Jugoszlávia széthullott. Csehszlovákia széthullott. Szovjetunió széthullott. Most Ukrajna a soron.
Putyin elkottyintotta, hogy Ukrajnának semmilyen követelése nem lehet Kárpátalját illetően. Az oroszok visszavennék ami az övék, a lengyelek szintén és nekünk járna Kárpátalja. Putyin nem tart rá igényt. Ebben bíznak a kinti magyarok. Ott egyöntetűen szeretnének Magyarországhoz tartozni.A visszacsatolás lehetősége most ott van.
Talán nem adódik ilyen lehetőség az életben. Antal József kormánya egyszer már elszalasztotta. Ha hinni lehet a mendemondáknak, akkor Kádár János Erdélyt szintén elszalasztotta. Az Antal kormány konkrétan lemondott Kárpátaljáról.
Akkor a média azt harsogta, hogy ha visszakapnánk Kárpátalját, akkor 10 évig zsíros kenyeret kellene ennünk. A pénztárcával próbáltak manipulálni. De ha megnézzük a széthullott államok utódait, akkor nem biztos hogy igaz ez a zsíros kenyér történet. Csehországban nem zsíros kenyeret esznek. Mint ahogy Szlovéniában sem, vagy Horvátországban sem. De még Szlovákiában sem zsíros kenyeret esznek. Sőt ! Még Szerbiában is jut hús az asztalra.
Ezek mind széthullott országok, akik talpra-álltak. Ha nemzeti lenne a kormányunk, akkor nekünk sem kell zsíros kenyérben gondolkoznunk. Kárpátalján most 200 ezer magyar várja a sorsát. Ők minket választanának. De a kormányunk felvállalná - e őket ? És itt dőlne el, hogy valójában mennyire nemzeti.
Mi a fontosabb ? 200 ezer kárpátaljai magyar lelki öröme, hogy Munkácson ne kelljen szégyellni a magyar szót, vagy a párt és az UNIO a fontosabb ? És lehet, hogy a lehetőség pár héten belül ott lesz a döntésre. Akkor hova fogunk állni ? Brüsszel érdekeit, vagy Kárpátalja érdekeit fogjuk nézni ? Ezt nem én kérdeztem, hanem a beregszászi barátom.
A média jelenleg teljesen elferdítve kommunikál mindent. Bemutatja az ukránok szenvedését, a lángoló épületeket, a menekülőket. Minden életért kár. Akár orosz, akár ukrán, akár magyar. De ennek nem kellett volna így történnie. Most a végkifejletet látjuk a hírekben. Csak a sok éves előzményt nem mutatják. Amit most látunk, az a következmény. A fehér terror sem úgy kezdődött, hogy egyszer csak jött a semmiből. Megelőzte azt egy tanácsköztársaság.
Most az egész facebook és a világ ukrán zászlóba öltözött. És az elmúlt évek ? Akkor miért nem lobogtak mindenütt az orosz és a magyar zászlók ? Most minden 5. ismerősöm ukrán színekbe öltözött. Egy olyan ország mellé álltak, ahol sárba tiporják az emberi jogokat. És ez álltak Amerika mellett teszik le a voksot.
Lobogjon a magyar zászló! Álljunk ki a kárpátaljai magyarokért ! Ne csak Putyinban kelljen bízniuk ! Ha Putyin elbukik, akkor 200 ezer magyar is vele bukik. Így most Putyin az egyetlen remény, bármit is kommunikáljon a média , vagy a politikusaink. Ne a 3 diplomás közgazdász politológussal készítsenek riportot és ne az mondja meg a Rózsadombról, hogy mi a jó a kinti magyaroknak!
Tessék kimenni Husztra, Szolyvára, Ungvárra, Rahoncára, Ungludasra! Itt az idő megkérdezni az érintetteket! Kevesen vállalják fel, hogy Putyin politikájával egyetértenek De ha 200 ezer kárpátaljai felvállalja az elnyomásban, akkor én leszek a kétszázezer-egyedik. Hajrá Putyin !
Vágó Csaba
MA FELHÍVTAM KÉT KÁRPÁTALJAI ISMERŐSÖM !
Csak hogy mindenki képben legyen az aktuális helyzettel és a kilátásokkal.Spontán itthoni összefogással itthon tömegével ajánlottak fel szállást, ingyen fuvart Pestre, élelmiszert, ruhát....stb. a rászoruló menekülteknek. De mitől is menekülnek és mit tudunk róluk?
A hírekben ezerszámra szólalnak meg politikusok, politikai elemzők, közgazdászok, államfők a világ minden részéről. És mindenki a saját szája íze szerint közli a média felé, ami nem pártfüggetlen. Minden hír úgy lát napvilágot, ahogy az érdekek diktálják. De nem látok riportokat az ott élő magyarokkal.
Én ma felhívtam és megkérdeztem két beregszászi és ungvári ismerőst, hogy a kárpátaljai magyaroknak mi a véleményük Putyinról. Azt a választ kaptam, hogy itt az anyaországban imádkozzunk azért, hogy Putyin győzzön! Ukrajnában nacionalista alapokon gyakorlatilag egy terrorista kormány működik. Efölött szemet hunyt az Unio az USA és az ENSZ. Donbaszban évek óta gyilkolják az oroszokat és ellehetetlenítik őket az élettől.
A kisebbséget semmibe nézik. Lásd ukrán nyelvtörvény. Gyakorlatilag az emberi jogokat teljesen aláásva működik egy ország Európában, akik legálisan irtják a saját kisebbségüket. Mind ezt úgy, hogy Amerika, a demokrácia hazája pontosan tudja ezt. A magyarokat ugyanúgy üldözik, mint az oroszokat. Sokan elvándoroltak, de még mindig 200 ezer magyar honfitársunk ott él. Az ukrán kormánynak volt nyolc éve békés úton rendezni a kisebbség kérdését. Ez nem sikerült.
Putyinnál betelt a pohár. Ő kiáll a saját népe mellett, független attól, hogy a határ melyik oldalán laknak. Neki olyanok a donbasi oroszok, mint nekünk az erdélyi székelyek. Annyi különbséggel, hogy ő ki is áll mellettük. Így most a kárpátaljai magyarok csak Putyinban bízhatnak.Sajnos az anyaországi politikusoktól nincs mit várni.
Rendkívül nagy népszerűségnek örvend Putyin. Ha ne adj isten Putyin elbukik, akkor az agresszív ukrán kormány végleg leradírozza a térképről a kisebbségeket. Ezért bíznak abban, hogy nyerni fog. Ukrajnának nem kellenek a magyarok. Itt a csonkaországban sajnos megint nem kellenek. Ugyanaz a helyzet, mint Romániában. A román azt mondja a székelyre, hogy bozgor. Az itthoni magyar pedig azt mondja a székelyre, hogy román. Így az elszakított magyarok magukra lettek hagyva mindenütt. Szomorú, de a kárpátaljaiak már egy idegen hatalomtól várják a megváltást. Ez pedig Putyin.
Ők nem az oroszoktól félnek és nem attól, hogy lebombázzák Ungvárt, vagy Munkácsot. Ők a saját kormányuktól félnek és a kényszersorozásoktól. Magyar ember ne legyen golyófogó. Ezt már láthattuk a délszláv háború idején. A szerbek a magyarokat sorozták be először, ugyanúgy mint a horvátok. Így magyar lőtte a magyart. Most a kárpátaljai magyarok egy olyan háborúnak lehetnek részesei, amihez semmi közük. Miért harcoljanak ők egy elnyomó ukrán kormány mellett, ha őket is elnyomják?
Ezért már semmiben nem tudnak bízni, csak Putyin gyors győzelmében. Jelenleg a nemzetközi és az itthoni média terrorista agresszorként tekint rá, mert kiáll a saját elnyomott népe ellen és szembe megy Amerikával. A NATO most várakozó állásponton van, mert Ukrajna nem NATO tag. De ne felejtsük el, hogy Oroszország mellé állt Kína és Irán. Oroszország egyedül bedarálná a NATO- t. De Kínával és Iránnal együtt elsöpörné Amerikát is. Így most feladta a leckét a világnak.
Most mindenki kivár, úgy hogy közben nemzetközi szankciókkal fenyegetik az oroszokat. De Kínát sem jó felbőszíteni, mert annak hihetetlen gazdasági vonzata lenne. Most úgy adtak az oroszoknak sakkot, hogy igazából az oroszok adták a mattot. Jelenleg a NATO jobban fél, mint az oroszok. Amerikának kár beleszólnia. Ő mindig akkor jelenik meg, ha gazdaságilag érdekelt benne. Lásd Kuwait, Irak, Afganisztán, vagy annak idején Viet- nam, vagy Kórea. Most Ukrajnát kell megvédeniük. Amerika már most elvérzett. De hagyjuk a nagyhatalmakat!
Most a magyarjaink fontosabbak. Jelenleg 200 ezer magyar érdekét kell okosan képviselni. Ha nyalunk a NATO- nak és az UNIO- nak, azzal 200 ezer magyar életét kockáztatjuk. Ha szembe megyünk Ukrajnával, azzal hadat üzenünk az UNIO- nak. Most a legnehezebb a döntés. Itt egyetlen jó döntés van, ha semlegesek maradunk. Amennyiben Putyin nyerni fog, úgy felvetődött, hogy mi lesz Ukrajna sorsa.
Mert akárhogy is nézzük, ez egy mesterségesen összehozott báb állam. Úgy földrajzilag, mint a népességét nézve, bebizonyosodott, hogy életképtelen. Mint mindegyik összetákolt ország. Jugoszlávia széthullott. Csehszlovákia széthullott. Szovjetunió széthullott. Most Ukrajna a soron.
Putyin elkottyintotta, hogy Ukrajnának semmilyen követelése nem lehet Kárpátalját illetően. Az oroszok visszavennék ami az övék, a lengyelek szintén és nekünk járna Kárpátalja. Putyin nem tart rá igényt. Ebben bíznak a kinti magyarok. Ott egyöntetűen szeretnének Magyarországhoz tartozni.A visszacsatolás lehetősége most ott van.
Talán nem adódik ilyen lehetőség az életben. Antal József kormánya egyszer már elszalasztotta. Ha hinni lehet a mendemondáknak, akkor Kádár János Erdélyt szintén elszalasztotta. Az Antal kormány konkrétan lemondott Kárpátaljáról.
Akkor a média azt harsogta, hogy ha visszakapnánk Kárpátalját, akkor 10 évig zsíros kenyeret kellene ennünk. A pénztárcával próbáltak manipulálni. De ha megnézzük a széthullott államok utódait, akkor nem biztos hogy igaz ez a zsíros kenyér történet. Csehországban nem zsíros kenyeret esznek. Mint ahogy Szlovéniában sem, vagy Horvátországban sem. De még Szlovákiában sem zsíros kenyeret esznek. Sőt ! Még Szerbiában is jut hús az asztalra.
Ezek mind széthullott országok, akik talpra-álltak. Ha nemzeti lenne a kormányunk, akkor nekünk sem kell zsíros kenyérben gondolkoznunk. Kárpátalján most 200 ezer magyar várja a sorsát. Ők minket választanának. De a kormányunk felvállalná - e őket ? És itt dőlne el, hogy valójában mennyire nemzeti.
Mi a fontosabb ? 200 ezer kárpátaljai magyar lelki öröme, hogy Munkácson ne kelljen szégyellni a magyar szót, vagy a párt és az UNIO a fontosabb ? És lehet, hogy a lehetőség pár héten belül ott lesz a döntésre. Akkor hova fogunk állni ? Brüsszel érdekeit, vagy Kárpátalja érdekeit fogjuk nézni ? Ezt nem én kérdeztem, hanem a beregszászi barátom.
A média jelenleg teljesen elferdítve kommunikál mindent. Bemutatja az ukránok szenvedését, a lángoló épületeket, a menekülőket. Minden életért kár. Akár orosz, akár ukrán, akár magyar. De ennek nem kellett volna így történnie. Most a végkifejletet látjuk a hírekben. Csak a sok éves előzményt nem mutatják. Amit most látunk, az a következmény. A fehér terror sem úgy kezdődött, hogy egyszer csak jött a semmiből. Megelőzte azt egy tanácsköztársaság.
Most az egész facebook és a világ ukrán zászlóba öltözött. És az elmúlt évek ? Akkor miért nem lobogtak mindenütt az orosz és a magyar zászlók ? Most minden 5. ismerősöm ukrán színekbe öltözött. Egy olyan ország mellé álltak, ahol sárba tiporják az emberi jogokat. És ez álltak Amerika mellett teszik le a voksot.
Lobogjon a magyar zászló! Álljunk ki a kárpátaljai magyarokért ! Ne csak Putyinban kelljen bízniuk ! Ha Putyin elbukik, akkor 200 ezer magyar is vele bukik. Így most Putyin az egyetlen remény, bármit is kommunikáljon a média , vagy a politikusaink. Ne a 3 diplomás közgazdász politológussal készítsenek riportot és ne az mondja meg a Rózsadombról, hogy mi a jó a kinti magyaroknak!
Tessék kimenni Husztra, Szolyvára, Ungvárra, Rahoncára, Ungludasra! Itt az idő megkérdezni az érintetteket! Kevesen vállalják fel, hogy Putyin politikájával egyetértenek De ha 200 ezer kárpátaljai felvállalja az elnyomásban, akkor én leszek a kétszázezer-egyedik. Hajrá Putyin !
Vágó Csaba
🌸
🌸
