Vörösmarty Mihály
" Mi tilt jobbakká válnotok?
Ha eddig pazaroltatok,
S idő, ész, pénz elszóratott
Megvenni a gyalázatot:
Elég az ok
Javulnotok.
Mert még neked virúlnod kell, o hon,
Bár bűneink felhőznek arcodon. "
Ha eddig pazaroltatok,
S idő, ész, pénz elszóratott
Megvenni a gyalázatot:
Elég az ok
Javulnotok.
Mert még neked virúlnod kell, o hon,
Bár bűneink felhőznek arcodon. "
Mi Tilt Jobbakká Válnotok?
Dr. Reisinger János Elöadása.
Irtózatos Hazugság Mindenütt!
Dr. Reisinger János Elöadása.
Irtózatos Hazugság Mindenütt!
A Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termét csütörtök este megtöltő közönség döbbent csendben hallgatta végig dr. Reisinger János Irtózatos hazugság mindenütt! című előadását. / kultúra | 1
Vörösmarty Mihály (1800–1855) költészetéről megfogalmazott, fájdalmasan őszinte gondolatai, valamint verseinek szenvedélyes megszólaltatása ugyanis mélyen megérintették a hallgatóságot.
Az irodalomtörténész megítélése szerint – Arany János és Petőfi Sándor mellett – Vörösmarty Mihály egyike a magyar költészet három legnagyobb egyéniségének, de világviszonylatban is az élvonalhoz tartozik.
Kérdéseinek minősége, valamint mélysége teszi azzá és sorolja oda.
Hiszen általuk az emberi lét értelmét, áldatlan viselkedésünk, erkölcsi romlásunk és hibáink ismétlésének okait, a követendő irányt keresi a jövőépítés szándékával.
A nagy kérdések mestere, amihez „őszinteség és gondolkodni tudás kell”.
„Mi dolgunk a világon”? – veti fel például a kérdést a Gondolatok a könyvtárban címet viselő költeményében. És ezt már egyszer valóban tisztázni kéne, mert biztosan nem azért vagyunk itt, hogy egy rövid időszak elteltével meghaljunk, és már az unokáink elfelejtsék a nevünket. Mint ahogy azt is, hogy „ment-e a könyvek által a világ elébb?”
Illetve „így kell-e lenni, vagy ha nem,/ mért oly idős e gyötrelem?/
Mi a kevés? Erő, vagy az erény?” (Az emberek). „Így kell élni? Ez nektek az élet?
Meg vagytok elégedve azzal, ahogyan éltek? Miért nem lesz jobb?
Miért ismétli meg a hibákat újra meg újra minden nemzedék?
És az emberiség csak forog körben, semmi előrehaladás nincs, sőt erkölcsileg inkább lefelé megy” – értelmezte a költő által leírtakat az előadó.
A kérdések kérdését pedig a Jóslat című versében fogalmazta meg: „mi tilt jobbakká válnotok?” – vagyis mi akadályoz meg abban, hogy jobbak legyünk?
Mi az akadálya annak, hogy jobban éljünk?
Vörösmarty erényei közé tartozik továbbá a műfajok sokaságának – köztük az epigramma, ballada, óda, románc, mesedráma és rapszódia – pályára állítása a magyar költészetben. Előtte ugyanis ilyeneket nem tudtak írni, vagy ha mégis próbálkoztak, akkor gyatrára sikerült. Ugyanakkor nagy lélegzetű eposzaival a hexameter meghonosítója is.
Mondhatni „Vörösmarty köpenyegéből bújt ki az egész magyar költészet”, ami ezért a mai napig adósa neki.
Reisinger az Emberek(1846), Előszó (1850-51) és Vén cigány (1854) című verseit tartja legnagyobb alkotásainak, amelyeket az est során elszavalt és elemzett.
Az elsőben a világtörténelem 6000 évét tekinti át mindössze 7 versszakban, az egyes emberek hibáira, éspedig az ész és akarat egységének hiányára vezetvén vissza az emberiség tévelygéseit. A második költeményt Pilinszky János a legnagyobb magyar versnek tartotta, nyilván nem véletlenül.
Szóvirágjainak köszönhetően filmkockákként pereg le előttünk létünk borzalmakkal tűzdelt története, amelyek elkövetéséért az általa félig istennek, félig állatnak nevezett ember tehető felelőssé. A harmadikban az Istentől való elfordulást és ezzel járó elfajulást kéri számon az emberiségen 70 sorban, de egyúttal a változásba vetett hitét is kifejezi mondván: „lesz még egyszer ünnep a világon”.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó
Vörösmarty Mihály (1800–1855) költészetéről megfogalmazott, fájdalmasan őszinte gondolatai, valamint verseinek szenvedélyes megszólaltatása ugyanis mélyen megérintették a hallgatóságot.
Az irodalomtörténész megítélése szerint – Arany János és Petőfi Sándor mellett – Vörösmarty Mihály egyike a magyar költészet három legnagyobb egyéniségének, de világviszonylatban is az élvonalhoz tartozik.
Kérdéseinek minősége, valamint mélysége teszi azzá és sorolja oda.
Hiszen általuk az emberi lét értelmét, áldatlan viselkedésünk, erkölcsi romlásunk és hibáink ismétlésének okait, a követendő irányt keresi a jövőépítés szándékával.
A nagy kérdések mestere, amihez „őszinteség és gondolkodni tudás kell”.
„Mi dolgunk a világon”? – veti fel például a kérdést a Gondolatok a könyvtárban címet viselő költeményében. És ezt már egyszer valóban tisztázni kéne, mert biztosan nem azért vagyunk itt, hogy egy rövid időszak elteltével meghaljunk, és már az unokáink elfelejtsék a nevünket. Mint ahogy azt is, hogy „ment-e a könyvek által a világ elébb?”
Illetve „így kell-e lenni, vagy ha nem,/ mért oly idős e gyötrelem?/
Mi a kevés? Erő, vagy az erény?” (Az emberek). „Így kell élni? Ez nektek az élet?
Meg vagytok elégedve azzal, ahogyan éltek? Miért nem lesz jobb?
Miért ismétli meg a hibákat újra meg újra minden nemzedék?
És az emberiség csak forog körben, semmi előrehaladás nincs, sőt erkölcsileg inkább lefelé megy” – értelmezte a költő által leírtakat az előadó.
A kérdések kérdését pedig a Jóslat című versében fogalmazta meg: „mi tilt jobbakká válnotok?” – vagyis mi akadályoz meg abban, hogy jobbak legyünk?
Mi az akadálya annak, hogy jobban éljünk?
Vörösmarty erényei közé tartozik továbbá a műfajok sokaságának – köztük az epigramma, ballada, óda, románc, mesedráma és rapszódia – pályára állítása a magyar költészetben. Előtte ugyanis ilyeneket nem tudtak írni, vagy ha mégis próbálkoztak, akkor gyatrára sikerült. Ugyanakkor nagy lélegzetű eposzaival a hexameter meghonosítója is.
Mondhatni „Vörösmarty köpenyegéből bújt ki az egész magyar költészet”, ami ezért a mai napig adósa neki.
Reisinger az Emberek(1846), Előszó (1850-51) és Vén cigány (1854) című verseit tartja legnagyobb alkotásainak, amelyeket az est során elszavalt és elemzett.
Az elsőben a világtörténelem 6000 évét tekinti át mindössze 7 versszakban, az egyes emberek hibáira, éspedig az ész és akarat egységének hiányára vezetvén vissza az emberiség tévelygéseit. A második költeményt Pilinszky János a legnagyobb magyar versnek tartotta, nyilván nem véletlenül.
Szóvirágjainak köszönhetően filmkockákként pereg le előttünk létünk borzalmakkal tűzdelt története, amelyek elkövetéséért az általa félig istennek, félig állatnak nevezett ember tehető felelőssé. A harmadikban az Istentől való elfordulást és ezzel járó elfajulást kéri számon az emberiségen 70 sorban, de egyúttal a változásba vetett hitét is kifejezi mondván: „lesz még egyszer ünnep a világon”.
Bedő Zoltán / Székely Hírmondó
Vörösmarty Mihály portréja
(Barabás Miklós olajfestménye, 1836)
Élete
Született 1800. december 1.
Pusztanyék, Magyar Királyság
Elhunyt 1855. november 19.(54 évesen)
Pest, Magyar Királyság
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Szüleiid. Vörösmarty Mihály, Csáthy Anna[1]
Házastársa Csajághy Laura
Gyermekei Béla, Ilona, Erzsébet, Mihály, Irma
(Barabás Miklós olajfestménye, 1836)
Élete
Született 1800. december 1.
Pusztanyék, Magyar Királyság
Elhunyt 1855. november 19.(54 évesen)
Pest, Magyar Királyság
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Szüleiid. Vörösmarty Mihály, Csáthy Anna[1]
Házastársa Csajághy Laura
Gyermekei Béla, Ilona, Erzsébet, Mihály, Irma
Vörösmarty Mihály:
JÓSLAT
Kézikönyvtár
Verstár - ötven költő összes verse
Vörösmarty Mihály
Kisebb költemények 1834-1855
Teljes szövegű keresés
JÓSLAT
Ki mondja meg, mit ád az ég?
Harag, káromlás volt elég;
Gyülöltünk mint kuruc, tatár,
Bánkodtunk mint a puszta vár;
Ügyünk azért
Sikert nem ért.
Pedig neked virulnod kell, o hon,
Lelkünk kihalna hervadásodon.
Hát félre bú és gyűlölet!
Vagy bár gyülöljünk szellemet,
Azt, mely közöttünk lakozott,
És eggyé lenni nem hagyott:
E gyülölet
A szeretet.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Túl és innen sok késő századon.
A gyülöletnél jobb a tett,
Kezdjünk egy újabb életet.
Legyen minden magyar utód
Különb ember, mint apja volt.
Ily áldozat
Mindig szabad.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Vagy szégyen rögzik minden fiadon.
Mi tilt jobbakká válnotok?
Ha eddig pazaroltatok,
S idő, ész, pénz elszóratott
Megvenni a gyalázatot:
Elég az ok
Javulnotok.
Mert még neked virúlnod kell, o hon,
Bár bűneink felhőznek arcodon.
A verseny nyilt, a nemzet él,
Ha egy jobb tagja sem henyél,
Jut ember és kéz, munka, vér;
Mi volna az, mit el nem ér?
S legyen dicsőbb,
Ki tettre főbb.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Ragyogva hírben büszkén, szabadon.
Itt még e föld, mély sírjaiból
Az elhúnyt ősök lelke szól.
Munkát reá s szabad kezet:
Dicső kert lesz a sír felett,
Zöldelni fog
Bérc és homok.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Miért volnál az éggel oly rokon?
Mit a müvészet, tudomány
Csodásat, üdvöst hagy nyomán,
Adjuk meg e hazának azt
A hervadatlan szép tavaszt.
Mult és jövő
Igy egybe nő.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Fölül időn és minden sorsokon.
Vagy nincs erőnk? Az nem lehet:
Ártunk egymásnak eleget.
Lesz költő, szónok és vezér,
És tudomány, mely eget ér;
De tisztelet
A gúny helyett!
Mert még neked virulnod kell, o hon,
A szellemek kincsével gazdagon.
Fut, fárad a sok idegen.
Miért? hogy tápja meglegyen,
S mi tőlük várjuk a csodát
Fölékesítni e hazát?
E jog nekünk
Szent örökünk.
És még neked virulnod kell, o hon,
Vérünknek lángja ég oltárodon.
Kié e hon, ha nem miénk?
Ha érte mindent megtevénk,
Ha tiszta kézzel áldozánk,
S lettünk, mi eddig nem valánk:
Nincs hatalom,
Mely visszanyom.
És még neked virulnod kell, o hon,
Mert isten, ember virraszt pártodon.
1847 eleje
JÓSLAT
Kézikönyvtár
Verstár - ötven költő összes verse
Vörösmarty Mihály
Kisebb költemények 1834-1855
Teljes szövegű keresés
JÓSLAT
Ki mondja meg, mit ád az ég?
Harag, káromlás volt elég;
Gyülöltünk mint kuruc, tatár,
Bánkodtunk mint a puszta vár;
Ügyünk azért
Sikert nem ért.
Pedig neked virulnod kell, o hon,
Lelkünk kihalna hervadásodon.
Hát félre bú és gyűlölet!
Vagy bár gyülöljünk szellemet,
Azt, mely közöttünk lakozott,
És eggyé lenni nem hagyott:
E gyülölet
A szeretet.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Túl és innen sok késő századon.
A gyülöletnél jobb a tett,
Kezdjünk egy újabb életet.
Legyen minden magyar utód
Különb ember, mint apja volt.
Ily áldozat
Mindig szabad.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Vagy szégyen rögzik minden fiadon.
Mi tilt jobbakká válnotok?
Ha eddig pazaroltatok,
S idő, ész, pénz elszóratott
Megvenni a gyalázatot:
Elég az ok
Javulnotok.
Mert még neked virúlnod kell, o hon,
Bár bűneink felhőznek arcodon.
A verseny nyilt, a nemzet él,
Ha egy jobb tagja sem henyél,
Jut ember és kéz, munka, vér;
Mi volna az, mit el nem ér?
S legyen dicsőbb,
Ki tettre főbb.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Ragyogva hírben büszkén, szabadon.
Itt még e föld, mély sírjaiból
Az elhúnyt ősök lelke szól.
Munkát reá s szabad kezet:
Dicső kert lesz a sír felett,
Zöldelni fog
Bérc és homok.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Miért volnál az éggel oly rokon?
Mit a müvészet, tudomány
Csodásat, üdvöst hagy nyomán,
Adjuk meg e hazának azt
A hervadatlan szép tavaszt.
Mult és jövő
Igy egybe nő.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Fölül időn és minden sorsokon.
Vagy nincs erőnk? Az nem lehet:
Ártunk egymásnak eleget.
Lesz költő, szónok és vezér,
És tudomány, mely eget ér;
De tisztelet
A gúny helyett!
Mert még neked virulnod kell, o hon,
A szellemek kincsével gazdagon.
Fut, fárad a sok idegen.
Miért? hogy tápja meglegyen,
S mi tőlük várjuk a csodát
Fölékesítni e hazát?
E jog nekünk
Szent örökünk.
És még neked virulnod kell, o hon,
Vérünknek lángja ég oltárodon.
Kié e hon, ha nem miénk?
Ha érte mindent megtevénk,
Ha tiszta kézzel áldozánk,
S lettünk, mi eddig nem valánk:
Nincs hatalom,
Mely visszanyom.
És még neked virulnod kell, o hon,
Mert isten, ember virraszt pártodon.
1847 eleje
