Törő Zsóka
A Gordonka Varázsa
Lassan szétnyílik a nehéz,
bársony függöny,
reflektorfény vetül a színpadra.
Belép a művész,
kezében meleg-barna gordonka.
Elhelyezkedik egy széken,
méltóságteljesen vár,
megáll a levegő körülötte.
Lábaival gyengéden
körülöleli hangszerét.
Vonó villan, és máris felbúg
egy gyönyörű dallam,
mely megremegteti a lelkedet,
egekbe emeli érzékeidet.
Úgy zsong és duruzsol,
hogy egészen elvarázsol.
Karjába vesz, és elringat,
mint ahogy az őszi szél
dédelgeti a lehulló faleveleket.
Hirtelen véget ér a csoda,
magadhoz térsz, mint aki
gyönyörű álmot látott.
A Gordonka Varázsa
Lassan szétnyílik a nehéz,
bársony függöny,
reflektorfény vetül a színpadra.
Belép a művész,
kezében meleg-barna gordonka.
Elhelyezkedik egy széken,
méltóságteljesen vár,
megáll a levegő körülötte.
Lábaival gyengéden
körülöleli hangszerét.
Vonó villan, és máris felbúg
egy gyönyörű dallam,
mely megremegteti a lelkedet,
egekbe emeli érzékeidet.
Úgy zsong és duruzsol,
hogy egészen elvarázsol.
Karjába vesz, és elringat,
mint ahogy az őszi szél
dédelgeti a lehulló faleveleket.
Hirtelen véget ér a csoda,
magadhoz térsz, mint aki
gyönyörű álmot látott.
Törő Zsóka
Varázslat
Csodás hegedűszót hallok,
simogatja testem, lelkem,
vele szinte mennybe szállok,
fájdalmaim elfelejtem.
Csak a zene, amit érzek,
ez egy igazi varázslat,
feltámadtam, újra élek,
nem találhat rám a bánat.
Maradj velem, Édes Dallam,
meggyógyítod sebzett lényem,
olyan vagy, mint titkos balzsam,
szépségedet vágyva kérem.
Köszönöm, hogy simogattál,
körülölelted a lelkem,
boldogságot fakasztottál,
örömömet, lám, megleltem.
Varázslat
Csodás hegedűszót hallok,
simogatja testem, lelkem,
vele szinte mennybe szállok,
fájdalmaim elfelejtem.
Csak a zene, amit érzek,
ez egy igazi varázslat,
feltámadtam, újra élek,
nem találhat rám a bánat.
Maradj velem, Édes Dallam,
meggyógyítod sebzett lényem,
olyan vagy, mint titkos balzsam,
szépségedet vágyva kérem.
Köszönöm, hogy simogattál,
körülölelted a lelkem,
boldogságot fakasztottál,
örömömet, lám, megleltem.
Törő Zsóka
Szólj, Hegedűm!
Valamikor régen szépen hegedültem,
zenémnek szárnyain messzire repültem,
olyan volt a vonóm, mint egy varázspálca,
húrokat rezgető apró manók tánca.
Elbűvölt felbúgó, édes-bús zenéje,
bánatos szívemnek titkos szenvedélye.
Eggyé váltam vele, lelkem is énekelt,
amikor játszottam, semmi sem érdekelt.
Gyere vissza újra, felsíró hegedű,
amikor az élet fájóan keserű,
vigasztald meg lényem, játszd el újra nékem,
legyen a régi dal végső reménységem!
Szólj, Hegedűm!
Valamikor régen szépen hegedültem,
zenémnek szárnyain messzire repültem,
olyan volt a vonóm, mint egy varázspálca,
húrokat rezgető apró manók tánca.
Elbűvölt felbúgó, édes-bús zenéje,
bánatos szívemnek titkos szenvedélye.
Eggyé váltam vele, lelkem is énekelt,
amikor játszottam, semmi sem érdekelt.
Gyere vissza újra, felsíró hegedű,
amikor az élet fájóan keserű,
vigasztald meg lényem, játszd el újra nékem,
legyen a régi dal végső reménységem!
Törő Zsóka
Daloló Gitár
Valahol az éjben
feljajdul egy gitár,
eldalolja csendben,
hogy ott belül mi fáj.
Búgó hangja bársony,
andalít a dallam,
széllel száll a dalom
ábrándosan, halkan.
Mintha szárnyra kelne
milliónyi sóhaj,
elrejtőzik benne
mélyen titkolt óhaj.
Dalolj, dalolj, gitár,
simogasd a lelkem,
életem oly sivár,
tőled felmelegszem.
Daloló Gitár
Valahol az éjben
feljajdul egy gitár,
eldalolja csendben,
hogy ott belül mi fáj.
Búgó hangja bársony,
andalít a dallam,
széllel száll a dalom
ábrándosan, halkan.
Mintha szárnyra kelne
milliónyi sóhaj,
elrejtőzik benne
mélyen titkolt óhaj.
Dalolj, dalolj, gitár,
simogasd a lelkem,
életem oly sivár,
tőled felmelegszem.
