Bertók László - Fenyvesi Béla:
Boldogság - Dal
Eljön a napja meglásd, tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád, csak mindenkit szeretsz.
Nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,
Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!
Boldogság - Dal
Eljön a napja meglásd, tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád, csak mindenkit szeretsz.
Nem tudod mitől van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,
Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!
Ne Szomorkodj
Ne szomorkodj, a valóság túl rideg,
Ne keseredj, ha nem leled helyedet.
A valóság olyan, mint csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod célod, ne gyötörjed magad,
Idővel alakul, most csak egy gondolat ...
... hogy minden nap csak küzdünk,
csak egy darabig marad.
Ha csalódott vagy,
gondoljál csak bele,
sokan rögtön cserélnének veled.
Csak a jóra figyelj,
hibáid elfeledd ...
szeresd önmagadat,
könnyebb lesz életed.
Ha nem látod a Napot,
nyisd ki jól a szemed,
gondjaid közt csodákat tartogat életed.
Mindig a mának élj ...
a szabályt sose feledd:
A holnap mindig tiszta, és még nem szennyezett.
Ernest Hemingway
Ne keseredj, ha nem leled helyedet.
A valóság olyan, mint csörgedező patak,
előfordul néha, hogy nehezebben halad.
Ha nem találod célod, ne gyötörjed magad,
Idővel alakul, most csak egy gondolat ...
... hogy minden nap csak küzdünk,
csak egy darabig marad.
Ha csalódott vagy,
gondoljál csak bele,
sokan rögtön cserélnének veled.
Csak a jóra figyelj,
hibáid elfeledd ...
szeresd önmagadat,
könnyebb lesz életed.
Ha nem látod a Napot,
nyisd ki jól a szemed,
gondjaid közt csodákat tartogat életed.
Mindig a mának élj ...
a szabályt sose feledd:
A holnap mindig tiszta, és még nem szennyezett.
Ernest Hemingway
A Boldogság Kulcsa
http://www.verseskonyv.com/boldogsaacuteg-kulcsa.html
http://www.verseskonyv.com/boldogsaacuteg-kulcsa.html
Ha majd az éjszaka két angyal a párnádra száll,
mindkettő jót akar,
mégis mást ajánl,
az egyik azt súgja jó legyél,
a másik rád kacsint,
tedd amit szeretnél!
mindkettő jót akar,
mégis mást ajánl,
az egyik azt súgja jó legyél,
a másik rád kacsint,
tedd amit szeretnél!
Játszd azt, hogy mosolyogsz s nem érdekel semmi,
Játszd, hogy érdemes minden nap embernek lenni, ...
Játssz el egy dalt - csak úgy csendben magadnak,
Játszd azt, hogy a dolgok rendesen haladnak!
Játszd, hogy érdemes minden nap embernek lenni, ...
Játssz el egy dalt - csak úgy csendben magadnak,
Játszd azt, hogy a dolgok rendesen haladnak!
Kosztolányi Dezső:
Boldog Szomorú Dal
Van már kenyerem, borom is van,
Van gyermekem és feleségem.
Szivem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
Suttogva hajolnak utamra,
És benn a dió, mogyoró, mák
Terhétöl öregbül a kamra.
Van egyszerü, jó takaróm is,
Telefonom, úti böröndöm,
Van jó-szívü jót-akaróm is
S nem kell kegyekért könyörögnöm,
Nem többet az egykori köd-kép,
Részegje a ködnek, a könnynek,
Ha néha magam köszönök még,
Már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany,
Tárcám van igaz szinezüstből,
Tollam, ceruzám vigan illan,
Szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem,
Langy téa, beteg idegemnek.
Ha járok a bús Budapesten,
Nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
Könnyekbe borít nem egy orcát,
És énekes, ifju fiának
Vall engem a vén Magyarország.
De néha megállok az éjen,
Gyötrödve, halálba hanyatlón,
Úgy ásom a kincset a mélyen,
A kincset, a régit, a padlón,
Mint lázbeteg, aki feleszmél,
Álmát hüvelyezve, zavartan,
Kezem kotorászva keresgél,
Hogy jaj! valaha mit akartam,
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben.
🌸
Boldog Szomorú Dal
Van már kenyerem, borom is van,
Van gyermekem és feleségem.
Szivem minek is szomorítsam?
Van mindig elég eleségem.
Van kertem, a kertre rogyó fák
Suttogva hajolnak utamra,
És benn a dió, mogyoró, mák
Terhétöl öregbül a kamra.
Van egyszerü, jó takaróm is,
Telefonom, úti böröndöm,
Van jó-szívü jót-akaróm is
S nem kell kegyekért könyörögnöm,
Nem többet az egykori köd-kép,
Részegje a ködnek, a könnynek,
Ha néha magam köszönök még,
Már sokszor előre köszönnek.
Van villanyom, izzik a villany,
Tárcám van igaz szinezüstből,
Tollam, ceruzám vigan illan,
Szájamban öreg pipa füstöl.
Fürdő van, üdíteni testem,
Langy téa, beteg idegemnek.
Ha járok a bús Budapesten,
Nem tudnak egész idegennek.
Mit eldalolok, az a bánat
Könnyekbe borít nem egy orcát,
És énekes, ifju fiának
Vall engem a vén Magyarország.
De néha megállok az éjen,
Gyötrödve, halálba hanyatlón,
Úgy ásom a kincset a mélyen,
A kincset, a régit, a padlón,
Mint lázbeteg, aki feleszmél,
Álmát hüvelyezve, zavartan,
Kezem kotorászva keresgél,
Hogy jaj! valaha mit akartam,
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
A kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban
S már nem vagyok otthon az égben.
🌸
Váradi Norbert
Váratlan Szépség
Ritka manapság őszinte szeretetet látni,
Nekem mégis volt benne részem.
Három testvér szállt le a buszról,
S mind közül a legkisebbik mutatta be nékem,
Mi is a szeretet.
Annyira szívből jövő volt, annyira önzetlen,
Újabb szürke reggelem aranyozta be egyetlen
Ártatlan csókkal, mit testvérei arcára lehelt
Egy szeplőtlen falusi leány.
Vad puffogást ormótlan, fekete füst kísért,
Megindult a busz jobbra, fel a kanyar felé,
Arcomon halvány mosoly árnyéka ült,
Mert eszembe jutott elmúlt gyermekkorom világa.
Váratlan Szépség
Ritka manapság őszinte szeretetet látni,
Nekem mégis volt benne részem.
Három testvér szállt le a buszról,
S mind közül a legkisebbik mutatta be nékem,
Mi is a szeretet.
Annyira szívből jövő volt, annyira önzetlen,
Újabb szürke reggelem aranyozta be egyetlen
Ártatlan csókkal, mit testvérei arcára lehelt
Egy szeplőtlen falusi leány.
Vad puffogást ormótlan, fekete füst kísért,
Megindult a busz jobbra, fel a kanyar felé,
Arcomon halvány mosoly árnyéka ült,
Mert eszembe jutott elmúlt gyermekkorom világa.