"Merj szeretni.
A szüntelen önvédelmedet fel kell adni.
Le kell vetni a páncélodat, és ami alatta van, mindent - egészen a bőrödig.
Aki szeret, bizonyos értelemben védtelenné válik. Ezért nem merünk szeretni.
Félünk, hogy kiszolgáltatjuk magunkat, hogy visszaélnek velünk.
Vissza is élnek. Nem egyszer. Százszor.
És mégis: nyitni kell. Nyitni azonban csak erős ember képes! Akinek nincs félnivalója.
Szeretni bárkit csakis erőből lehet, sohasem gyengeségből.
Szeretni csakis az erős ember tud."
Müller Péter
A szüntelen önvédelmedet fel kell adni.
Le kell vetni a páncélodat, és ami alatta van, mindent - egészen a bőrödig.
Aki szeret, bizonyos értelemben védtelenné válik. Ezért nem merünk szeretni.
Félünk, hogy kiszolgáltatjuk magunkat, hogy visszaélnek velünk.
Vissza is élnek. Nem egyszer. Százszor.
És mégis: nyitni kell. Nyitni azonban csak erős ember képes! Akinek nincs félnivalója.
Szeretni bárkit csakis erőből lehet, sohasem gyengeségből.
Szeretni csakis az erős ember tud."
Müller Péter
"Ki ad pofont ha kell, hogy merjünk szeretni,
önzés nélkül embernek lenni,
És újra hinni, hinni és szeretni."
önzés nélkül embernek lenni,
És újra hinni, hinni és szeretni."
Merjünk Szeretni
D. K. M
Hiszed és reméled sok - sok éven át,
hogy létezik egy boldogabb világ,
melyben nincs nyomor, minden tökéletes,
és egyenlők és boldogak ott az emberek.
Ám felnősz hamar, az iskola át nevelt.
Magadba szívtad környezetedet.
Az ember szereti azt, ami kézben van,
és a szép eszme már rég alaptalan.
Te is ember vagy, jó ez így neked.
Dolgozol, szaladsz, hogy minél több legyen.
Versengsz ha kell, egy újabb fokért.
nem hullatsz könnyet bukott társadért.
Jön számos alku, számos alkalom,
élsz velük vagy sem, nem számít nagyon,
a lelked végül úgyis rajtaveszt.
Megszokod, mert mást itt úgysem tehetsz.
Az arcodról az őszinteség sugárzik,
de irigy vagy arra, hogy mit ért el a másik.
Mégis ... Mit ér ez a kínos birtok neked,
ha a szívedből az irigység és kapzsiság jön fel?
Törsz a cél felé, hajtod pénzedet,
és nem adsz felebarátodnak egy szelet kenyeret.
(Folytatása a képek után).
D. K. M
Hiszed és reméled sok - sok éven át,
hogy létezik egy boldogabb világ,
melyben nincs nyomor, minden tökéletes,
és egyenlők és boldogak ott az emberek.
Ám felnősz hamar, az iskola át nevelt.
Magadba szívtad környezetedet.
Az ember szereti azt, ami kézben van,
és a szép eszme már rég alaptalan.
Te is ember vagy, jó ez így neked.
Dolgozol, szaladsz, hogy minél több legyen.
Versengsz ha kell, egy újabb fokért.
nem hullatsz könnyet bukott társadért.
Jön számos alku, számos alkalom,
élsz velük vagy sem, nem számít nagyon,
a lelked végül úgyis rajtaveszt.
Megszokod, mert mást itt úgysem tehetsz.
Az arcodról az őszinteség sugárzik,
de irigy vagy arra, hogy mit ért el a másik.
Mégis ... Mit ér ez a kínos birtok neked,
ha a szívedből az irigység és kapzsiság jön fel?
Törsz a cél felé, hajtod pénzedet,
és nem adsz felebarátodnak egy szelet kenyeret.
(Folytatása a képek után).
Bankszámlák, szép autók, siker, csillogás,
úgy érzed, emelkedsz, pedig az mélybe ránt;
távolodsz magadtól és romlik a szemed –
nem látod, ha koldus nyújt kérőn kezet.
Mostanában vajon adtál e valakinek egy darab kenyeret,
az üzletben a pénztárcád áll sorban, de nem te,
ahol pénzre váltod a szeretetet,
s elmész az utcán fekvő mellett.
Hamis álmaidból ki ébreszt majd fel,
ki ad pofont ha kell, hogy merjél szeretni,
önzés nélkül újra embernek lenni,
És újra hinni, hinni és szeretni.
úgy érzed, emelkedsz, pedig az mélybe ránt;
távolodsz magadtól és romlik a szemed –
nem látod, ha koldus nyújt kérőn kezet.
Mostanában vajon adtál e valakinek egy darab kenyeret,
az üzletben a pénztárcád áll sorban, de nem te,
ahol pénzre váltod a szeretetet,
s elmész az utcán fekvő mellett.
Hamis álmaidból ki ébreszt majd fel,
ki ad pofont ha kell, hogy merjél szeretni,
önzés nélkül újra embernek lenni,
És újra hinni, hinni és szeretni.
