Nem öregszünk!
MINDENKINEK, AKI
"MÁR ELÉG RÉGÓTA FIATAL"
Egy öregúr egyszer elhatározta, hogy elmegy Afrikába szafarira
és magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen.
A kutya egy nap addig kergette a pillangókat, amíg azt vette észre, hogy eltévedt.
Bóklászott erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszer csak látta,
hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye.
Az öreg kutya azt gondolta: "
Jajjaj! Most igazán bajban vagyok!"
Észrevett közelében néhány csontmaradványt valami dögből,
gyorsan elkezdte rágni a csontokat hátat fordítva a közeledő leopárdnak.
Amikor az már majdnem ráugrott, a vén kutya felkiáltott:
"Ez a leopárd igazán finom volt!
Vajon találok e még egyet?"
Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogta az ugrást,
rémülettel nézett a kutyára, és gyorsan elhordta irháját.
"Húúú!", sóhajtott a leopárd, "ez meleg volt.
Ez a vén kutya majdnem elkapott."
Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról,
arra gondolt, hogy hasznot húzhat abból, amit tud,
és kialkudhat valami védelmet a leopárdtól és utána iramodott.
Az öreg kutya látta a majmot teljes sebességgel a leopárd után futni,
rájött, hogy valami ravaszság történik.
A majom utolérte a leopárdot és elárulta neki a kutya cselét.
Az ifjú leopárd feldühödött, hogy rászedték.
"Ide gyere, majom, ugorj a hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni!"
Az öreg kutya látta a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán és nyugtalankodott:
"Na, most mit csináljak?"
Ám menekülés helyett újra leült háttal a támadóknak, és ismét úgy tett,
mintha nem látta volna őket. Mihelyt hallótávolságba értek, felkiáltott:
"Hol van már az a hülye majom?
Már egy órája elküldtem, hogy hozzon egy másik leopárdot!"
Tanulság:
- Sose nevesd ki az öregeket!
- A kor és a finesz végül mindig legyőzi az erőt és a fiatalságot.
A szellem és a ravaszság csak a korral és a tapasztalattal nő meg.
MINDENKINEK, AKI
"MÁR ELÉG RÉGÓTA FIATAL"
Egy öregúr egyszer elhatározta, hogy elmegy Afrikába szafarira
és magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen.
A kutya egy nap addig kergette a pillangókat, amíg azt vette észre, hogy eltévedt.
Bóklászott erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszer csak látta,
hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye.
Az öreg kutya azt gondolta: "
Jajjaj! Most igazán bajban vagyok!"
Észrevett közelében néhány csontmaradványt valami dögből,
gyorsan elkezdte rágni a csontokat hátat fordítva a közeledő leopárdnak.
Amikor az már majdnem ráugrott, a vén kutya felkiáltott:
"Ez a leopárd igazán finom volt!
Vajon találok e még egyet?"
Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogta az ugrást,
rémülettel nézett a kutyára, és gyorsan elhordta irháját.
"Húúú!", sóhajtott a leopárd, "ez meleg volt.
Ez a vén kutya majdnem elkapott."
Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról,
arra gondolt, hogy hasznot húzhat abból, amit tud,
és kialkudhat valami védelmet a leopárdtól és utána iramodott.
Az öreg kutya látta a majmot teljes sebességgel a leopárd után futni,
rájött, hogy valami ravaszság történik.
A majom utolérte a leopárdot és elárulta neki a kutya cselét.
Az ifjú leopárd feldühödött, hogy rászedték.
"Ide gyere, majom, ugorj a hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni!"
Az öreg kutya látta a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán és nyugtalankodott:
"Na, most mit csináljak?"
Ám menekülés helyett újra leült háttal a támadóknak, és ismét úgy tett,
mintha nem látta volna őket. Mihelyt hallótávolságba értek, felkiáltott:
"Hol van már az a hülye majom?
Már egy órája elküldtem, hogy hozzon egy másik leopárdot!"
Tanulság:
- Sose nevesd ki az öregeket!
- A kor és a finesz végül mindig legyőzi az erőt és a fiatalságot.
A szellem és a ravaszság csak a korral és a tapasztalattal nő meg.
Aranyosi Ervin:
Van Ki Veled Érez!
Van ki mindig veled érez,
s nem érdekli kincs, s vagyon.
Veled fekszik, veled ébred,
minden fázós hajnalon.
Aki látja, hogy mélyen vagy,
s nincs reményed, nincs hited.
Ki osztozik fájdalmadban,
s meggyógyítja szép szíved.
Követi a lábad nyomát,
hogyha kell utat mutat.
Veled sír az éjszakában,
s ha vidám vagy, jól mulat.
Ha a létet is feladnád,
felrázza a lelkedet.
Kinek nem csak ócska frázis,
igaz szó a szeretet.
Ha kutyád van, gazdagabb vagy,
mint kit felvet pénz, s vagyon.
Vele jutalmaz az élet,
általa élsz gazdagon.
Hát becsüld meg a kutyádat,
mert ő hálás, s hisz neked,
kitartásért kijár neki
barátság, s a tisztelet…
Van Ki Veled Érez!
Van ki mindig veled érez,
s nem érdekli kincs, s vagyon.
Veled fekszik, veled ébred,
minden fázós hajnalon.
Aki látja, hogy mélyen vagy,
s nincs reményed, nincs hited.
Ki osztozik fájdalmadban,
s meggyógyítja szép szíved.
Követi a lábad nyomát,
hogyha kell utat mutat.
Veled sír az éjszakában,
s ha vidám vagy, jól mulat.
Ha a létet is feladnád,
felrázza a lelkedet.
Kinek nem csak ócska frázis,
igaz szó a szeretet.
Ha kutyád van, gazdagabb vagy,
mint kit felvet pénz, s vagyon.
Vele jutalmaz az élet,
általa élsz gazdagon.
Hát becsüld meg a kutyádat,
mert ő hálás, s hisz neked,
kitartásért kijár neki
barátság, s a tisztelet…
Lányi Géza
Gazdasági Udvar
Falun és Városon
Egy falusi udvarban nincs semmi hiba,
Megtalálható benne tyúk, kacsa, liba.
Kívülről nézve úgy látszik, nagy itt a rend,
Azonban néha megtörik itt is a csend.
Nagy szélben nézzük, hogy mit zörög a haraszt,
Lúd beszólt a kacsának: Te buta paraszt!
Ez mind nem volt elég, a szót szó követte,
A szegény kacsát lúdtalpúnak nevezte.
A tyúk jogosan vigasztalta a kacsát,
Hogy az ezért ne vegye úgy sértve magát.
Hisz láthatja, a liba milyen tyúkeszű,
Jobb, ha elhallgat, és nem olyan nagy neszű.
A gúnár szerint a tyúkban van a hiba,
Mindenki tudja azt, hogy egy buta liba.
A kacsának e szörnyűség hallatára
Mondhatom, hogy libabőrös lett a háta.
A cica, mint majom, felfutott a fára,
Ennyi zűrzavar elég lett volna mára.
Azonban a tyúk ekkor azzal állt elő,
A kacsával szemben ő milyen nagymenő.
A piacon bárki a tyúktojást keresi,
A kacsatojást szinte senki sem veszi.
A kacsa csendben megtojik, és hallgat ám,
Pedig a dolog igaz oka a reklám.
A tyúk viszont mindig a fészekben feláll,
Reklámot csinál, mert hangosan kotkodál.
Ezért veszik a piacon a tyúktojást,
Senki se nem keres úgyszólván semmi mást.
Beleszólt a kakas is, kiváló elme,
Ő a szemétdomb önjelölt fejedelme.
Ki a hajnalt mindig oly jól reklámozza,
Szemedre az álmot vissza sosem hozza.
A baromfiudvart fenyegeti veszély,
Mert történik itt is sok más egyéb szeszély.
Betéved néha róka is, nem kétséges,
Nagy ám a veszély, kivált, ha farkaséhes.
Kicsi az esélye, az lenne nagy móka,
Betévedne farkas, ravasz mint a róka.
Szerencse, hogy sasszeme van a kakasnak,
Időben jelzi közeledtét a bajnak.
Ehhez a kuvasz vág igen komoly arcot,
A rókával oroszlánként folytat harcot.
Ádáz harcban a róka esélyt nem látván
A harctérről menekül, mint kezesbárány.
Ezzel szemben egy kertvárosi udvarban
Díszmacska és méregdrága fajkutya van.
Tény, hogy az nagy szégyen, nevetnek is rajta,
Ha a kedvenc kutya nem legdrágább fajta.
Ha a kutya olyan drága, mint az ékszer,
Akkor örülhet a tulaj, legfőbb kétszer.
Egyszer, mikor megveszik oly méregdrágán,
És mikor ajándékba kerül a drágám.
Mondhatjuk, hogy az is igaz elég sokszor,
Hogy ez történik főleg családi okból.
Ugyanis e felmentő megoldás hálás,
Talán elkerülhető vele a válás.
Gazdasági Udvar
Falun és Városon
Egy falusi udvarban nincs semmi hiba,
Megtalálható benne tyúk, kacsa, liba.
Kívülről nézve úgy látszik, nagy itt a rend,
Azonban néha megtörik itt is a csend.
Nagy szélben nézzük, hogy mit zörög a haraszt,
Lúd beszólt a kacsának: Te buta paraszt!
Ez mind nem volt elég, a szót szó követte,
A szegény kacsát lúdtalpúnak nevezte.
A tyúk jogosan vigasztalta a kacsát,
Hogy az ezért ne vegye úgy sértve magát.
Hisz láthatja, a liba milyen tyúkeszű,
Jobb, ha elhallgat, és nem olyan nagy neszű.
A gúnár szerint a tyúkban van a hiba,
Mindenki tudja azt, hogy egy buta liba.
A kacsának e szörnyűség hallatára
Mondhatom, hogy libabőrös lett a háta.
A cica, mint majom, felfutott a fára,
Ennyi zűrzavar elég lett volna mára.
Azonban a tyúk ekkor azzal állt elő,
A kacsával szemben ő milyen nagymenő.
A piacon bárki a tyúktojást keresi,
A kacsatojást szinte senki sem veszi.
A kacsa csendben megtojik, és hallgat ám,
Pedig a dolog igaz oka a reklám.
A tyúk viszont mindig a fészekben feláll,
Reklámot csinál, mert hangosan kotkodál.
Ezért veszik a piacon a tyúktojást,
Senki se nem keres úgyszólván semmi mást.
Beleszólt a kakas is, kiváló elme,
Ő a szemétdomb önjelölt fejedelme.
Ki a hajnalt mindig oly jól reklámozza,
Szemedre az álmot vissza sosem hozza.
A baromfiudvart fenyegeti veszély,
Mert történik itt is sok más egyéb szeszély.
Betéved néha róka is, nem kétséges,
Nagy ám a veszély, kivált, ha farkaséhes.
Kicsi az esélye, az lenne nagy móka,
Betévedne farkas, ravasz mint a róka.
Szerencse, hogy sasszeme van a kakasnak,
Időben jelzi közeledtét a bajnak.
Ehhez a kuvasz vág igen komoly arcot,
A rókával oroszlánként folytat harcot.
Ádáz harcban a róka esélyt nem látván
A harctérről menekül, mint kezesbárány.
Ezzel szemben egy kertvárosi udvarban
Díszmacska és méregdrága fajkutya van.
Tény, hogy az nagy szégyen, nevetnek is rajta,
Ha a kedvenc kutya nem legdrágább fajta.
Ha a kutya olyan drága, mint az ékszer,
Akkor örülhet a tulaj, legfőbb kétszer.
Egyszer, mikor megveszik oly méregdrágán,
És mikor ajándékba kerül a drágám.
Mondhatjuk, hogy az is igaz elég sokszor,
Hogy ez történik főleg családi okból.
Ugyanis e felmentő megoldás hálás,
Talán elkerülhető vele a válás.
