Nem öregszünk!
MINDENKINEK, AKI
"MÁR ELÉG RÉGÓTA FIATAL"
Egy öregúr egyszer elhatározta, hogy elmegy Afrikába szafarira
és magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen.
A kutya egy nap addig kergette a pillangókat, amíg azt vette észre, hogy eltévedt.
Bóklászott erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszer csak látta,
hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye.
Az öreg kutya azt gondolta: "
Jajjaj! Most igazán bajban vagyok!"
Észrevett közelében néhány csontmaradványt valami dögből,
gyorsan elkezdte rágni a csontokat hátat fordítva a közeledő leopárdnak.
Amikor az már majdnem ráugrott, a vén kutya felkiáltott:
"Ez a leopárd igazán finom volt!
Vajon találok e még egyet?"
Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogta az ugrást,
rémülettel nézett a kutyára, és gyorsan elhordta irháját.
"Húúú!", sóhajtott a leopárd, "ez meleg volt.
Ez a vén kutya majdnem elkapott."
Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról,
arra gondolt, hogy hasznot húzhat abból, amit tud,
és kialkudhat valami védelmet a leopárdtól és utána iramodott.
Az öreg kutya látta a majmot teljes sebességgel a leopárd után futni,
rájött, hogy valami ravaszság történik.
A majom utolérte a leopárdot és elárulta neki a kutya cselét.
Az ifjú leopárd feldühödött, hogy rászedték.
"Ide gyere, majom, ugorj a hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni!"
Az öreg kutya látta a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán és nyugtalankodott:
"Na, most mit csináljak?"
Ám menekülés helyett újra leült háttal a támadóknak, és ismét úgy tett,
mintha nem látta volna őket. Mihelyt hallótávolságba értek, felkiáltott:
"Hol van már az a hülye majom?
Már egy órája elküldtem, hogy hozzon egy másik leopárdot!"
Tanulság:
- Sose nevesd ki az öregeket!
- A kor és a finesz végül mindig legyőzi az erőt és a fiatalságot.
A szellem és a ravaszság csak a korral és a tapasztalattal nő meg.
MINDENKINEK, AKI
"MÁR ELÉG RÉGÓTA FIATAL"
Egy öregúr egyszer elhatározta, hogy elmegy Afrikába szafarira
és magával viszi öreg kutyáját, hogy társasága legyen.
A kutya egy nap addig kergette a pillangókat, amíg azt vette észre, hogy eltévedt.
Bóklászott erre-arra, hogy megtalálja az utat, egyszer csak látta,
hogy egy leopárd rohan felé láthatóan azért, hogy megegye.
Az öreg kutya azt gondolta: "
Jajjaj! Most igazán bajban vagyok!"
Észrevett közelében néhány csontmaradványt valami dögből,
gyorsan elkezdte rágni a csontokat hátat fordítva a közeledő leopárdnak.
Amikor az már majdnem ráugrott, a vén kutya felkiáltott:
"Ez a leopárd igazán finom volt!
Vajon találok e még egyet?"
Ezt hallván a leopárd az utolsó pillanatban visszafogta az ugrást,
rémülettel nézett a kutyára, és gyorsan elhordta irháját.
"Húúú!", sóhajtott a leopárd, "ez meleg volt.
Ez a vén kutya majdnem elkapott."
Közben egy öreg majom, aki végignézte az egész jelenetet egy faágról,
arra gondolt, hogy hasznot húzhat abból, amit tud,
és kialkudhat valami védelmet a leopárdtól és utána iramodott.
Az öreg kutya látta a majmot teljes sebességgel a leopárd után futni,
rájött, hogy valami ravaszság történik.
A majom utolérte a leopárdot és elárulta neki a kutya cselét.
Az ifjú leopárd feldühödött, hogy rászedték.
"Ide gyere, majom, ugorj a hátamra, és meglátod, hogy jár, aki be akar csapni!"
Az öreg kutya látta a felé rohanó leopárdot a majommal a hátán és nyugtalankodott:
"Na, most mit csináljak?"
Ám menekülés helyett újra leült háttal a támadóknak, és ismét úgy tett,
mintha nem látta volna őket. Mihelyt hallótávolságba értek, felkiáltott:
"Hol van már az a hülye majom?
Már egy órája elküldtem, hogy hozzon egy másik leopárdot!"
Tanulság:
- Sose nevesd ki az öregeket!
- A kor és a finesz végül mindig legyőzi az erőt és a fiatalságot.
A szellem és a ravaszság csak a korral és a tapasztalattal nő meg.
Aranyosi Ervin:
Van Ki Veled Érez!
Van ki mindig veled érez,
s nem érdekli kincs, s vagyon.
Veled fekszik, veled ébred,
minden fázós hajnalon.
Aki látja, hogy mélyen vagy,
s nincs reményed, nincs hited.
Ki osztozik fájdalmadban,
s meggyógyítja szép szíved.
Követi a lábad nyomát,
hogyha kell utat mutat.
Veled sír az éjszakában,
s ha vidám vagy, jól mulat.
Ha a létet is feladnád,
felrázza a lelkedet.
Kinek nem csak ócska frázis,
igaz szó a szeretet.
Ha kutyád van, gazdagabb vagy,
mint kit felvet pénz, s vagyon.
Vele jutalmaz az élet,
általa élsz gazdagon.
Hát becsüld meg a kutyádat,
mert ő hálás, s hisz neked,
kitartásért kijár neki
barátság, s a tisztelet…
Van Ki Veled Érez!
Van ki mindig veled érez,
s nem érdekli kincs, s vagyon.
Veled fekszik, veled ébred,
minden fázós hajnalon.
Aki látja, hogy mélyen vagy,
s nincs reményed, nincs hited.
Ki osztozik fájdalmadban,
s meggyógyítja szép szíved.
Követi a lábad nyomát,
hogyha kell utat mutat.
Veled sír az éjszakában,
s ha vidám vagy, jól mulat.
Ha a létet is feladnád,
felrázza a lelkedet.
Kinek nem csak ócska frázis,
igaz szó a szeretet.
Ha kutyád van, gazdagabb vagy,
mint kit felvet pénz, s vagyon.
Vele jutalmaz az élet,
általa élsz gazdagon.
Hát becsüld meg a kutyádat,
mert ő hálás, s hisz neked,
kitartásért kijár neki
barátság, s a tisztelet…
Lányi Géza
Gazdasági Udvar
Falun és Városon
Egy falusi udvarban nincs semmi hiba,
Megtalálható benne tyúk, kacsa, liba.
Kívülről nézve úgy látszik, nagy itt a rend,
Azonban néha megtörik itt is a csend.
Nagy szélben nézzük, hogy mit zörög a haraszt,
Lúd beszólt a kacsának: Te buta paraszt!
Ez mind nem volt elég, a szót szó követte,
A szegény kacsát lúdtalpúnak nevezte.
A tyúk jogosan vigasztalta a kacsát,
Hogy az ezért ne vegye úgy sértve magát.
Hisz láthatja, a liba milyen tyúkeszű,
Jobb, ha elhallgat, és nem olyan nagy neszű.
A gúnár szerint a tyúkban van a hiba,
Mindenki tudja azt, hogy egy buta liba.
A kacsának e szörnyűség hallatára
Mondhatom, hogy libabőrös lett a háta.
A cica, mint majom, felfutott a fára,
Ennyi zűrzavar elég lett volna mára.
Azonban a tyúk ekkor azzal állt elő,
A kacsával szemben ő milyen nagymenő.
A piacon bárki a tyúktojást keresi,
A kacsatojást szinte senki sem veszi.
A kacsa csendben megtojik, és hallgat ám,
Pedig a dolog igaz oka a reklám.
A tyúk viszont mindig a fészekben feláll,
Reklámot csinál, mert hangosan kotkodál.
Ezért veszik a piacon a tyúktojást,
Senki se nem keres úgyszólván semmi mást.
Beleszólt a kakas is, kiváló elme,
Ő a szemétdomb önjelölt fejedelme.
Ki a hajnalt mindig oly jól reklámozza,
Szemedre az álmot vissza sosem hozza.
A baromfiudvart fenyegeti veszély,
Mert történik itt is sok más egyéb szeszély.
Betéved néha róka is, nem kétséges,
Nagy ám a veszély, kivált, ha farkaséhes.
Kicsi az esélye, az lenne nagy móka,
Betévedne farkas, ravasz mint a róka.
Szerencse, hogy sasszeme van a kakasnak,
Időben jelzi közeledtét a bajnak.
Ehhez a kuvasz vág igen komoly arcot,
A rókával oroszlánként folytat harcot.
Ádáz harcban a róka esélyt nem látván
A harctérről menekül, mint kezesbárány.
Ezzel szemben egy kertvárosi udvarban
Díszmacska és méregdrága fajkutya van.
Tény, hogy az nagy szégyen, nevetnek is rajta,
Ha a kedvenc kutya nem legdrágább fajta.
Ha a kutya olyan drága, mint az ékszer,
Akkor örülhet a tulaj, legfőbb kétszer.
Egyszer, mikor megveszik oly méregdrágán,
És mikor ajándékba kerül a drágám.
Mondhatjuk, hogy az is igaz elég sokszor,
Hogy ez történik főleg családi okból.
Ugyanis e felmentő megoldás hálás,
Talán elkerülhető vele a válás.
Gazdasági Udvar
Falun és Városon
Egy falusi udvarban nincs semmi hiba,
Megtalálható benne tyúk, kacsa, liba.
Kívülről nézve úgy látszik, nagy itt a rend,
Azonban néha megtörik itt is a csend.
Nagy szélben nézzük, hogy mit zörög a haraszt,
Lúd beszólt a kacsának: Te buta paraszt!
Ez mind nem volt elég, a szót szó követte,
A szegény kacsát lúdtalpúnak nevezte.
A tyúk jogosan vigasztalta a kacsát,
Hogy az ezért ne vegye úgy sértve magát.
Hisz láthatja, a liba milyen tyúkeszű,
Jobb, ha elhallgat, és nem olyan nagy neszű.
A gúnár szerint a tyúkban van a hiba,
Mindenki tudja azt, hogy egy buta liba.
A kacsának e szörnyűség hallatára
Mondhatom, hogy libabőrös lett a háta.
A cica, mint majom, felfutott a fára,
Ennyi zűrzavar elég lett volna mára.
Azonban a tyúk ekkor azzal állt elő,
A kacsával szemben ő milyen nagymenő.
A piacon bárki a tyúktojást keresi,
A kacsatojást szinte senki sem veszi.
A kacsa csendben megtojik, és hallgat ám,
Pedig a dolog igaz oka a reklám.
A tyúk viszont mindig a fészekben feláll,
Reklámot csinál, mert hangosan kotkodál.
Ezért veszik a piacon a tyúktojást,
Senki se nem keres úgyszólván semmi mást.
Beleszólt a kakas is, kiváló elme,
Ő a szemétdomb önjelölt fejedelme.
Ki a hajnalt mindig oly jól reklámozza,
Szemedre az álmot vissza sosem hozza.
A baromfiudvart fenyegeti veszély,
Mert történik itt is sok más egyéb szeszély.
Betéved néha róka is, nem kétséges,
Nagy ám a veszély, kivált, ha farkaséhes.
Kicsi az esélye, az lenne nagy móka,
Betévedne farkas, ravasz mint a róka.
Szerencse, hogy sasszeme van a kakasnak,
Időben jelzi közeledtét a bajnak.
Ehhez a kuvasz vág igen komoly arcot,
A rókával oroszlánként folytat harcot.
Ádáz harcban a róka esélyt nem látván
A harctérről menekül, mint kezesbárány.
Ezzel szemben egy kertvárosi udvarban
Díszmacska és méregdrága fajkutya van.
Tény, hogy az nagy szégyen, nevetnek is rajta,
Ha a kedvenc kutya nem legdrágább fajta.
Ha a kutya olyan drága, mint az ékszer,
Akkor örülhet a tulaj, legfőbb kétszer.
Egyszer, mikor megveszik oly méregdrágán,
És mikor ajándékba kerül a drágám.
Mondhatjuk, hogy az is igaz elég sokszor,
Hogy ez történik főleg családi okból.
Ugyanis e felmentő megoldás hálás,
Talán elkerülhető vele a válás.
Berbor István
Kutyavilág
Terasz sarkán, puha ágyon,
gazdi adta kispárnámon
alszom éjjel, fekszem nappal,
ha a postást megugattam.
Gazdaasszony hálás nagyon,
simogatás a jutalom.
Okos fejem ölbe veszi,
hátam, vállam dögönyözi.
Télen, mikor fagyok járnak,
hóemberek szalutálnak.
Nem fél egy sem, hogy fellököm,
sárga színnel megjelölöm.
Hideg este, játék után
kandallófény, meleg dukál.
Ott szuszogok, szunyókálok,
lefekvésig bent "vigyázok".
Éjszaka jön, csillagfényes,
kinti munka az esélyes.
Megküzdök a macskahaddal,
szórólap jön, akkor azzal.
Teliholdat megugatom,
vonyítással távol tartom.
Hálás is az egész utca,
biztonságban van a cucca.
Reggelre már erőm semmi,
szerencsére, nincs mit tenni.
Várom gazdám hazatértét,
állam alá kerek térdét.
El kell vinnem még sétálni,
folyton-folyvást rá kell várni.
Lassan halad, mint a csigák,
ez a sorsom, kutyavilág.
Kutyavilág
Terasz sarkán, puha ágyon,
gazdi adta kispárnámon
alszom éjjel, fekszem nappal,
ha a postást megugattam.
Gazdaasszony hálás nagyon,
simogatás a jutalom.
Okos fejem ölbe veszi,
hátam, vállam dögönyözi.
Télen, mikor fagyok járnak,
hóemberek szalutálnak.
Nem fél egy sem, hogy fellököm,
sárga színnel megjelölöm.
Hideg este, játék után
kandallófény, meleg dukál.
Ott szuszogok, szunyókálok,
lefekvésig bent "vigyázok".
Éjszaka jön, csillagfényes,
kinti munka az esélyes.
Megküzdök a macskahaddal,
szórólap jön, akkor azzal.
Teliholdat megugatom,
vonyítással távol tartom.
Hálás is az egész utca,
biztonságban van a cucca.
Reggelre már erőm semmi,
szerencsére, nincs mit tenni.
Várom gazdám hazatértét,
állam alá kerek térdét.
El kell vinnem még sétálni,
folyton-folyvást rá kell várni.
Lassan halad, mint a csigák,
ez a sorsom, kutyavilág.
