Anyák Napja Alkalmából
Törő Zsóka Versei
Csoda
Életünknek legszebb, legnagyobb csodája,
ha új kis élet jön erre a világra.
Szerelem gyümölcse, szüleinek vágya,
ez az érzés minden asszony leghőbb álma.
Először még apró, akárcsak egy mákszem,
de az anyai szív már akkor is rálel.
Megérzi babája minden rezdülését,
szinte hallja ő a magzat szívverését.
Keze védőn, óvón simul pocakjára,
aprócska gyermekét oly féltőn vigyázza.
Majd ahogy növekszik benn a kicsi élet,
úgy hoz a mamának rengeteg szépséget.
Félidőben aztán megmozdul a baba,
nincs akkor boldogabb ember, mint az anya.
Apró hullámzása, döfködő mozgása
az egész családnak nagy örömforrása.
Aztán jön a végső, nehéz erőpróba,
fájdalom, küzdelem minden anya sorsa.
Mégis elfelejti, felragyog az arca,
amint a gyermekét karjaiban tartja.
Ott van az apa is, ezzel segít neki,
feleségét eztán még jobban szereti.
Testvérek is várják, boldog a családja,
ez volt életüknek legnagyobb csodája.
🌸
Törő Zsóka
Édesanya
A világnak legszebb szava
csak ez lehet: Édesanya.
Szívhez szóló a dallama,
Édesanya, Anya, Mama...
Szerelemből megfogantál,
teste édes része voltál,
szíved vele együtt dobbant,
lelke neked dúdolt sok dalt.
Téged óvott két kezével,
ha kellett, az életével.
Érted oroszlánként küzdött,
szeretetet neked küldött.
Megtanított szépre, jóra,
szívjóságra, igaz szóra .
Boldogsága csak te voltál,
mosolygott, ha hozzá szóltál.
Te lettél neki a csoda,
lelke lelkednek otthona .
Köszönetet nem várt érte,
csak a szereteted kérte.
Lassan te is felnőtt lettél,
talán messzire kerültél.
Elengedte ő a kezed.
Most várja, hogy felkeresed .
Gondolj hát e napon rája,
töltse el szíved a hála,
öleld át, ha megteheted,
mutasd ki a szereteted!
De ha ő már messzire ment,
keresd fel a nyugvóhelyet,
tedd virágod a sírjára,
emlékezz a mosolyára!
🌸
Törő Zsóka
Édesanyámnak
Anyák napja közeledik,
érzéseim versbe öntöm,
szívem díszbe öltözködik,
édesanyám így köszöntöm.
Áldott a kéz, mely ringatott,
emlőiből táplált engem,
hogyha sírtam, csitítgatott,
úgy becézett, Kicsi Lelkem!
Öle volt a menedékem,
karja védett minden rossztól,
oroszlánként küzdött értem,
távol tartott sok gonosztól.
Boldog lettem mosolyától,
bársony volt a simítása,
kékült az ég kacajától,
titok maradt a sírása.
Úgy szeretnék hozzábújni,
de ő elment, nincs már köztünk,
mégis, oly' jó emlékezni
anyánkra, kit úgy szerettünk.
Kicsi csokrom megkötöttem,
emlékeztem mosolyára,
könnyem hullott, míg letettem
köszönettel bús sírjára.
🌸
Törő Zsóka
Mama
Régen elment, nem él már közöttünk,
őrá mégis gyakran emlékezünk
gondoskodó, fürge, jó anyámra,
szép szemére, kedves mosolyára.
Látok én egy aranyhajú asszonyt,
aki színes lepke módra táncolt,
mosolyától fény szökött az égre,
befestette azúr színű kékre.
Évek jöttek, háború és ínség,
mosolyából így lett keserűség,
mégis harcolt, erővel és szível,
családjáért törhetetlen hittel.
Haja őszült, arca mégis szép volt,
ha nevetett, ragyogott az égbolt.
Betegség és fájdalom gyötörte,
szeme fényét lassan letörölte.
.
Kismadár lett, aki sosem szárnyal,
kíntól szenved megcsonkított lábbal,
fél mosollyal lassan búcsút intett,
láthatatlan képekre tekintett.
Tudta ő, hogy közel már a végzet,
Istenétől már csak egyet kérhet,
legyen újra aranyhajú lányka,
párja karján örömtáncát járja.
🌸
Törő Zsóka
Nagymama
Nyelvünk egyik legszebb szava,
Nagyanyó, Mama, Nagymama.
Szíve, mint a színtiszta méz,
ha az unokáira néz.
Akkor van a legszebb napja,
ha a kicsiket láthatja.
Karját ölelésre tárja,
szeretetüket úgy várja.
Gyermekkorát éli újra,
könnyen rezdül szíve húrja.
Minden csínyre megkapható,
csupa lélek a Nagyanyó.
Becsüld meg hát, míg teheted,
érezze a szereteted,
ölelje át őt a család,
drága kincsét, a Nagyanyát!
Életünknek legszebb, legnagyobb csodája,
ha új kis élet jön erre a világra.
Szerelem gyümölcse, szüleinek vágya,
ez az érzés minden asszony leghőbb álma.
Először még apró, akárcsak egy mákszem,
de az anyai szív már akkor is rálel.
Megérzi babája minden rezdülését,
szinte hallja ő a magzat szívverését.
Keze védőn, óvón simul pocakjára,
aprócska gyermekét oly féltőn vigyázza.
Majd ahogy növekszik benn a kicsi élet,
úgy hoz a mamának rengeteg szépséget.
Félidőben aztán megmozdul a baba,
nincs akkor boldogabb ember, mint az anya.
Apró hullámzása, döfködő mozgása
az egész családnak nagy örömforrása.
Aztán jön a végső, nehéz erőpróba,
fájdalom, küzdelem minden anya sorsa.
Mégis elfelejti, felragyog az arca,
amint a gyermekét karjaiban tartja.
Ott van az apa is, ezzel segít neki,
feleségét eztán még jobban szereti.
Testvérek is várják, boldog a családja,
ez volt életüknek legnagyobb csodája.
🌸
Törő Zsóka
Édesanya
A világnak legszebb szava
csak ez lehet: Édesanya.
Szívhez szóló a dallama,
Édesanya, Anya, Mama...
Szerelemből megfogantál,
teste édes része voltál,
szíved vele együtt dobbant,
lelke neked dúdolt sok dalt.
Téged óvott két kezével,
ha kellett, az életével.
Érted oroszlánként küzdött,
szeretetet neked küldött.
Megtanított szépre, jóra,
szívjóságra, igaz szóra .
Boldogsága csak te voltál,
mosolygott, ha hozzá szóltál.
Te lettél neki a csoda,
lelke lelkednek otthona .
Köszönetet nem várt érte,
csak a szereteted kérte.
Lassan te is felnőtt lettél,
talán messzire kerültél.
Elengedte ő a kezed.
Most várja, hogy felkeresed .
Gondolj hát e napon rája,
töltse el szíved a hála,
öleld át, ha megteheted,
mutasd ki a szereteted!
De ha ő már messzire ment,
keresd fel a nyugvóhelyet,
tedd virágod a sírjára,
emlékezz a mosolyára!
🌸
Törő Zsóka
Édesanyámnak
Anyák napja közeledik,
érzéseim versbe öntöm,
szívem díszbe öltözködik,
édesanyám így köszöntöm.
Áldott a kéz, mely ringatott,
emlőiből táplált engem,
hogyha sírtam, csitítgatott,
úgy becézett, Kicsi Lelkem!
Öle volt a menedékem,
karja védett minden rossztól,
oroszlánként küzdött értem,
távol tartott sok gonosztól.
Boldog lettem mosolyától,
bársony volt a simítása,
kékült az ég kacajától,
titok maradt a sírása.
Úgy szeretnék hozzábújni,
de ő elment, nincs már köztünk,
mégis, oly' jó emlékezni
anyánkra, kit úgy szerettünk.
Kicsi csokrom megkötöttem,
emlékeztem mosolyára,
könnyem hullott, míg letettem
köszönettel bús sírjára.
🌸
Törő Zsóka
Mama
Régen elment, nem él már közöttünk,
őrá mégis gyakran emlékezünk
gondoskodó, fürge, jó anyámra,
szép szemére, kedves mosolyára.
Látok én egy aranyhajú asszonyt,
aki színes lepke módra táncolt,
mosolyától fény szökött az égre,
befestette azúr színű kékre.
Évek jöttek, háború és ínség,
mosolyából így lett keserűség,
mégis harcolt, erővel és szível,
családjáért törhetetlen hittel.
Haja őszült, arca mégis szép volt,
ha nevetett, ragyogott az égbolt.
Betegség és fájdalom gyötörte,
szeme fényét lassan letörölte.
.
Kismadár lett, aki sosem szárnyal,
kíntól szenved megcsonkított lábbal,
fél mosollyal lassan búcsút intett,
láthatatlan képekre tekintett.
Tudta ő, hogy közel már a végzet,
Istenétől már csak egyet kérhet,
legyen újra aranyhajú lányka,
párja karján örömtáncát járja.
🌸
Törő Zsóka
Nagymama
Nyelvünk egyik legszebb szava,
Nagyanyó, Mama, Nagymama.
Szíve, mint a színtiszta méz,
ha az unokáira néz.
Akkor van a legszebb napja,
ha a kicsiket láthatja.
Karját ölelésre tárja,
szeretetüket úgy várja.
Gyermekkorát éli újra,
könnyen rezdül szíve húrja.
Minden csínyre megkapható,
csupa lélek a Nagyanyó.
Becsüld meg hát, míg teheted,
érezze a szereteted,
ölelje át őt a család,
drága kincsét, a Nagyanyát!
