A Maros Menti Fenyves Erdő Aljában
Maros menti fenyves erdők aljában
Oda van a kicsi tanyám csinálva,
Jöjj el hozzám édes rózsám,
Nézd meg az én kicsi tanyám.
Maros menti fenyves erdők aljában
Százados úr búcsúzik a hadjától,
Előveszi harci sipját, és belefúj
Oly szépen szól harci sipja,
A századot harcra hivja.
Maros menti fenyves erdők aljában
Öreg baka búcsúzik a hadjától
Fölveszi a szerelvényét, s elindul
Isten veled öreg bajtárs,
Látjuk-e még viszont egymást
A Maros menti fenyves erdők aljában?
Marosmenti fenyves erdők aljában
Van egy kis ház virág az ablakában
Gyere velem édes rózsám ott van az
én kicsi tanyám
Marosmenti fenyves erdők aljában.
Juhászlegény búcsúzik a tanyától
Előveszi furulyáját és belefúj
Oly szépen szól a furulyája
Könnyei hullnak reája
Bús nótája behallik a tanyába.
Maros menti fenyves erdők aljában
Oda van a kicsi tanyám csinálva,
Jöjj el hozzám édes rózsám,
Nézd meg az én kicsi tanyám.
Maros menti fenyves erdők aljában
Százados úr búcsúzik a hadjától,
Előveszi harci sipját, és belefúj
Oly szépen szól harci sipja,
A századot harcra hivja.
Maros menti fenyves erdők aljában
Öreg baka búcsúzik a hadjától
Fölveszi a szerelvényét, s elindul
Isten veled öreg bajtárs,
Látjuk-e még viszont egymást
A Maros menti fenyves erdők aljában?
Marosmenti fenyves erdők aljában
Van egy kis ház virág az ablakában
Gyere velem édes rózsám ott van az
én kicsi tanyám
Marosmenti fenyves erdők aljában.
Juhászlegény búcsúzik a tanyától
Előveszi furulyáját és belefúj
Oly szépen szól a furulyája
Könnyei hullnak reája
Bús nótája behallik a tanyába.
Volt Egyszer Egy Hadnagyocska
Volt egyszer egy hadnagyocska,
Fiatal volt és bohó.
Tiszta volt a szíve, lelke,
Szerelemről álmodó.
Szavát adta egy kis lánynak,
Hogy szíve örökre övé.
S mikor elment a harctérre,
Rá gondolt este felé.
És egy véres éjszakában,
Egy bolond gránát csapta le.
Nemsokára csak felépült,
De hiányzott a jobb keze.
S jött egy illatos levélke,
Bocsásson meg, de lássa be.
Nyomorék mellett egy nőnek,
Csak szenvedés az élete.
Külvárosi füstös kocsma,
Hol borszagtól nehéz a lég.
Oda tér be minden este,
Egy félkarú nyomorék.
Felszedi a szivarvéget,
Amit más már eldobott.
S közben egy szomorú kis dalt,
Halkan így dúdolgatott.
Aranyvégü cigaretta,
Te utolsó jó barát.
Hogyha bánat ül szívedre,
Szívd magadba illatát.
Füstje lágyan körül szálldos,
Lelked szebb világban jár.
Cigarettafüst az élet,
S mint egy álom, tovaszáll.
Cigarettafüst az élet,
S mint egy álom, tovaszáll ...
Volt egyszer egy hadnagyocska,
Fiatal volt és bohó.
Tiszta volt a szíve, lelke,
Szerelemről álmodó.
Szavát adta egy kis lánynak,
Hogy szíve örökre övé.
S mikor elment a harctérre,
Rá gondolt este felé.
És egy véres éjszakában,
Egy bolond gránát csapta le.
Nemsokára csak felépült,
De hiányzott a jobb keze.
S jött egy illatos levélke,
Bocsásson meg, de lássa be.
Nyomorék mellett egy nőnek,
Csak szenvedés az élete.
Külvárosi füstös kocsma,
Hol borszagtól nehéz a lég.
Oda tér be minden este,
Egy félkarú nyomorék.
Felszedi a szivarvéget,
Amit más már eldobott.
S közben egy szomorú kis dalt,
Halkan így dúdolgatott.
Aranyvégü cigaretta,
Te utolsó jó barát.
Hogyha bánat ül szívedre,
Szívd magadba illatát.
Füstje lágyan körül szálldos,
Lelked szebb világban jár.
Cigarettafüst az élet,
S mint egy álom, tovaszáll.
Cigarettafüst az élet,
S mint egy álom, tovaszáll ...
A Vén Cigány
Zöld erdő mélyén, kis patak szélén, párjával élt egy öreg cigány,
Vén öreg ember, nótája nem kell, senkinek sem kell a nótája már.
Szép tavasz járja, zöld a fa ága, kis galamb vígan turbékol a fán,
Ősz feje kábul, s a szíve kitárul, párjához így szól az öreg cigány.
Hol van a hegedűm, párom, tavasszal minden vidám,
Városba elmegyek máma, én az öreg cigány,
Egyszer még hadd muzsikáljak szívemből úgy igazán.
Szeretném elmuzsikálni, hogy él még a vén cigány, öreg cigány, a vén cigány.
És a vén ember eltipeg csendben, hóna alatt a kopott hegedű,
Alig bír járni, lábain állni, szívében mégis ott él a derű.
Városba érve, fáradtan tér be, egy csillogó fényes terem ajtaján,
Szíve megdobban a vére fellobban, középre tipeg az öreg cigány.
Nagyságos uraim, kérem, nem tudom, ismernek még!
Könyörgöm, de sokat húztam valaha, réges-rég.
Egyszer még hadd muzsikáljak szívemből úgy igazán,
Szeretném elmuzsikálni, hogy él még a vén cigány, öreg cigány, a vén cigány.
Csend lett egy percig, így szólt az egyik, jó uraim, mulatunk ma, ugye?
Nyissanak ajtót, ezt a vén rajkót látni szeretném, repülni tud-e?
Ugrik a pincér, pénzt kap a viccért, kint van az ember, és kész a hatás,
Jó öreg párja már halva találja, s beszól az anyó, urak, jó mulatást!
Nem muzsikál sohasem már, csendes lett a vén cigány,
Erdőben alussza álmát, vadgalamb búg a fán.
Vén-öreg anyóka, sírját virággal díszíti már, vadgalmb sírva dalolja,
Élt egyszer egy cigány, öreg cigány, a vén cigány.
Zöld erdő mélyén, kis patak szélén, párjával élt egy öreg cigány,
Vén öreg ember, nótája nem kell, senkinek sem kell a nótája már.
Szép tavasz járja, zöld a fa ága, kis galamb vígan turbékol a fán,
Ősz feje kábul, s a szíve kitárul, párjához így szól az öreg cigány.
Hol van a hegedűm, párom, tavasszal minden vidám,
Városba elmegyek máma, én az öreg cigány,
Egyszer még hadd muzsikáljak szívemből úgy igazán.
Szeretném elmuzsikálni, hogy él még a vén cigány, öreg cigány, a vén cigány.
És a vén ember eltipeg csendben, hóna alatt a kopott hegedű,
Alig bír járni, lábain állni, szívében mégis ott él a derű.
Városba érve, fáradtan tér be, egy csillogó fényes terem ajtaján,
Szíve megdobban a vére fellobban, középre tipeg az öreg cigány.
Nagyságos uraim, kérem, nem tudom, ismernek még!
Könyörgöm, de sokat húztam valaha, réges-rég.
Egyszer még hadd muzsikáljak szívemből úgy igazán,
Szeretném elmuzsikálni, hogy él még a vén cigány, öreg cigány, a vén cigány.
Csend lett egy percig, így szólt az egyik, jó uraim, mulatunk ma, ugye?
Nyissanak ajtót, ezt a vén rajkót látni szeretném, repülni tud-e?
Ugrik a pincér, pénzt kap a viccért, kint van az ember, és kész a hatás,
Jó öreg párja már halva találja, s beszól az anyó, urak, jó mulatást!
Nem muzsikál sohasem már, csendes lett a vén cigány,
Erdőben alussza álmát, vadgalamb búg a fán.
Vén-öreg anyóka, sírját virággal díszíti már, vadgalmb sírva dalolja,
Élt egyszer egy cigány, öreg cigány, a vén cigány.
Szeretnék Még Egyszer
Szeretnék még egyszer én is hazamenni,
A régi utcákon újra végigmenni,
Elmondnám azoknak akik most ott járnak,
Hogy hiába sirnak, hogy hiába várnak.
Szeretnék még egyszer én is hazamenni,
Pedig otthon tudom, nem a régi semmi
Más lett a nóta is, más a lányok álma
Talán a kapuban már senkisem várna
Szeretnék még egyszer én is hazamenni,
A régi utcáktól újra búcsút venni,
Otthagyni egy nótát, otthagyni egy könnyet,
Azok helyett, akik vissza sose jönnek.
Szeretnék még egyszer én is hazamenni,
A régi utcákon újra végigmenni,
Elmondnám azoknak akik most ott járnak,
Hogy hiába sirnak, hogy hiába várnak.
Szeretnék még egyszer én is hazamenni,
Pedig otthon tudom, nem a régi semmi
Más lett a nóta is, más a lányok álma
Talán a kapuban már senkisem várna
Szeretnék még egyszer én is hazamenni,
A régi utcáktól újra búcsút venni,
Otthagyni egy nótát, otthagyni egy könnyet,
Azok helyett, akik vissza sose jönnek.
