Szabó Lőrinc:
Ima a Gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.
Ima a Gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.
Magdolna Kun
Istenhez
Óvd és vigyázd, Uram, gyermekeimet,
könnyítsd meg vállaikon az élet-terheket,
s ha netán csüggednének, nyújtsd ki kezedet,
töröld le arcukról a ráfolyt könnyeket.
Mert egy napon én már nem tehetem meg,
hogy szíveikbe reményt, és hitet leheljek,
hiszen ha lejár időm, búcsút kell majd venni,
s akkor nem tudom útjukat többé egyengetni.
Senki nincs, ki nálad jobban megértené azt,
mily fájó, ha szív a szívtől végleg elszakad,
s ha már halvány remény sem adattatik arra,
hogy bánatunk az idő egyszer begyógyítsa.
Én már megéltem általad sok-sok napot, évet,
amit onnan fentről részemre kimértek,
így hát békével indulok el, nem vitatkozom,
csak egy kérésem van, hogy vigyázd családom.
Istenhez
Óvd és vigyázd, Uram, gyermekeimet,
könnyítsd meg vállaikon az élet-terheket,
s ha netán csüggednének, nyújtsd ki kezedet,
töröld le arcukról a ráfolyt könnyeket.
Mert egy napon én már nem tehetem meg,
hogy szíveikbe reményt, és hitet leheljek,
hiszen ha lejár időm, búcsút kell majd venni,
s akkor nem tudom útjukat többé egyengetni.
Senki nincs, ki nálad jobban megértené azt,
mily fájó, ha szív a szívtől végleg elszakad,
s ha már halvány remény sem adattatik arra,
hogy bánatunk az idő egyszer begyógyítsa.
Én már megéltem általad sok-sok napot, évet,
amit onnan fentről részemre kimértek,
így hát békével indulok el, nem vitatkozom,
csak egy kérésem van, hogy vigyázd családom.
