🌸
🌸
A Szeretet Ereje
Vers a Polaneczky Családnak
🌸
Mostanában sokszor Reátok gondolok,
melyet az 50 évvel ezelőtti kivándorlásunk okozott.
1969 Október 31. - 2019 Október 31.
Fájnak a gondolatok s menekülni nem tudok,
De szívem felvidul, ha Reátok gondolok.
Sűrű ködfátyol szállt le gondolataim elé.
Sűrű ködfátyol, mely marja szememet.
Marja, s épp azért mert könnyeim restellem.
Már 2 éjjelem álmatlanul múlt el,
S én nem kívánok mást, csak egy pillanatot ...
Egy pillanatot, melyben újra arcotokat láthatom.
De ez csak álmaimban teljesül,
Az álom talán majd csak beteljesül.
Álmaimban Ti csak álltok némán, s mozdulatlanul,
Majd hangtalan szó hagyja el ajkamat szótlanul.
S én nem értem, hogy miért hallgattok ...
Talán azt mondjátok, hogy "Szeretjük a Dudást",
Vagy azt gondoljátok, hogy ”Reménytelen az a Dudás”.
Nem tudom, de kezem még mindig utánatok nyúl,
S ti lassan hátat fordíttok s a gyenge szellő mögöttetek fúj.
S ekkor az égre nézve a földre roskadok,
S kínomban föl kiálltok "Kérlek ne hagyjatok!"
De választ már nem kapok.
Ti már messze jártok,
S én még mindig a földön roskadok.
Könnyek között és fájó szívvel,
Csak azt mondogatom "Kérlek ne hagyjatok!"
Ekkor kinyílik szemem,
S verítékben úszva a szobámban reszketek.
Csak álom volt, s ez megnyugtatott.
Félve hunyom le újra szemeimet,
Félve, mert tudom újabb álom is lehet.
S új álom rossz pillanatot tárhat elém,
Már a nap is lemenőben kúszik lefelé.
S én újra magányosan várom a pihenést.
Reátok gondolok, vajon merre jártok,
S vajon gondolnak e reám a régi jó barátok?.
Nem tudom, de reménykedem,
Hogy egy szép napon,
Újra láthatjuk egymást ha lehet.
Remélem, hogy arcotokat újra láthatom,
S a ködfátyol a semmibe vész, s megszűnik könny záporom.
Ha Reátok gondolok, s szívem hevesen verni kezd,
De félek, mind hiába, ti már engem régen elfeledtetek.
Nem vagyok számotokra más, csak egy fakó emlék,
S már nevem sem tudjátok, mert magával ragadta az év.
Csak azt tudjátok, hogy valaha volt egy Barát ...
Csak egy Barát, hogy ki volt ő, nem is tudtátok,
De elfeledni arcát soha sem fogjátok.
Régen volt, s az emlékeket belepte a por,
S én még is csak Reátok gondolok.
Reátok gondolok, a sok - sok szeretetre amit adtatok ...
És ekkor ismerős hangot hoz magával a szellő.
Álmodom, vagy csak valóság ... lehet mind a kettő.
Nem tudom, de ha álom, azt sem bánom.
Csak hallgatom a lágy dallamos hangot,
Mert az e-mail posta levelet hozott, egy kellemes hangot.
Lélegzetem elakad, s könnyes szemmel csak bámulok.
Karcsi és Ibike írt halkan suttogom.
Gyöngéden elmosolyodok,
Gondoltak reám örömmel suttogom.
Dallamos hangomon mondom ... ez csoda.
Én még mindig s némán állok,
S csak annyit mondok ...
”A szeretet ereje egy igazi csoda” ...
Mellkasomba temetem ráncos arcomat,
S tudom, ez nem álom ez csoda.
Ez a valóság, s Ti itt vagytok velem.
Itt vagytok velem, mert Szeretlek Titeket.
Hát ennyi volt, a sürű ködfátyol tova szállt,
és az a sok - sok érzékeny könny hullatás.
S én újra élek és tudom,
hogy Ti mindig velem vagytok.
Velem maradtok míg élek,
Mert a ”Szeretet ereje több, mint a végtelen.”
D. Ki Más
Vers a Polaneczky Családnak
🌸
Mostanában sokszor Reátok gondolok,
melyet az 50 évvel ezelőtti kivándorlásunk okozott.
1969 Október 31. - 2019 Október 31.
Fájnak a gondolatok s menekülni nem tudok,
De szívem felvidul, ha Reátok gondolok.
Sűrű ködfátyol szállt le gondolataim elé.
Sűrű ködfátyol, mely marja szememet.
Marja, s épp azért mert könnyeim restellem.
Már 2 éjjelem álmatlanul múlt el,
S én nem kívánok mást, csak egy pillanatot ...
Egy pillanatot, melyben újra arcotokat láthatom.
De ez csak álmaimban teljesül,
Az álom talán majd csak beteljesül.
Álmaimban Ti csak álltok némán, s mozdulatlanul,
Majd hangtalan szó hagyja el ajkamat szótlanul.
S én nem értem, hogy miért hallgattok ...
Talán azt mondjátok, hogy "Szeretjük a Dudást",
Vagy azt gondoljátok, hogy ”Reménytelen az a Dudás”.
Nem tudom, de kezem még mindig utánatok nyúl,
S ti lassan hátat fordíttok s a gyenge szellő mögöttetek fúj.
S ekkor az égre nézve a földre roskadok,
S kínomban föl kiálltok "Kérlek ne hagyjatok!"
De választ már nem kapok.
Ti már messze jártok,
S én még mindig a földön roskadok.
Könnyek között és fájó szívvel,
Csak azt mondogatom "Kérlek ne hagyjatok!"
Ekkor kinyílik szemem,
S verítékben úszva a szobámban reszketek.
Csak álom volt, s ez megnyugtatott.
Félve hunyom le újra szemeimet,
Félve, mert tudom újabb álom is lehet.
S új álom rossz pillanatot tárhat elém,
Már a nap is lemenőben kúszik lefelé.
S én újra magányosan várom a pihenést.
Reátok gondolok, vajon merre jártok,
S vajon gondolnak e reám a régi jó barátok?.
Nem tudom, de reménykedem,
Hogy egy szép napon,
Újra láthatjuk egymást ha lehet.
Remélem, hogy arcotokat újra láthatom,
S a ködfátyol a semmibe vész, s megszűnik könny záporom.
Ha Reátok gondolok, s szívem hevesen verni kezd,
De félek, mind hiába, ti már engem régen elfeledtetek.
Nem vagyok számotokra más, csak egy fakó emlék,
S már nevem sem tudjátok, mert magával ragadta az év.
Csak azt tudjátok, hogy valaha volt egy Barát ...
Csak egy Barát, hogy ki volt ő, nem is tudtátok,
De elfeledni arcát soha sem fogjátok.
Régen volt, s az emlékeket belepte a por,
S én még is csak Reátok gondolok.
Reátok gondolok, a sok - sok szeretetre amit adtatok ...
És ekkor ismerős hangot hoz magával a szellő.
Álmodom, vagy csak valóság ... lehet mind a kettő.
Nem tudom, de ha álom, azt sem bánom.
Csak hallgatom a lágy dallamos hangot,
Mert az e-mail posta levelet hozott, egy kellemes hangot.
Lélegzetem elakad, s könnyes szemmel csak bámulok.
Karcsi és Ibike írt halkan suttogom.
Gyöngéden elmosolyodok,
Gondoltak reám örömmel suttogom.
Dallamos hangomon mondom ... ez csoda.
Én még mindig s némán állok,
S csak annyit mondok ...
”A szeretet ereje egy igazi csoda” ...
Mellkasomba temetem ráncos arcomat,
S tudom, ez nem álom ez csoda.
Ez a valóság, s Ti itt vagytok velem.
Itt vagytok velem, mert Szeretlek Titeket.
Hát ennyi volt, a sürű ködfátyol tova szállt,
és az a sok - sok érzékeny könny hullatás.
S én újra élek és tudom,
hogy Ti mindig velem vagytok.
Velem maradtok míg élek,
Mert a ”Szeretet ereje több, mint a végtelen.”
D. Ki Más
🌸
🌸
Gyertya Szálnyi
Csak az Életünk
Ne akkor szeressetek, ha már késő!
Ne akkor keressetek, ha már nincs ő!
Hiába könnyeztek, vesztek gyászruhát.
Sorolhat szátok érte ezerszer imát.
Amíg éltek - s ha van kit -, addig szeressetek!
Vele örüljetek és Vele nevessetek!
Szépítsétek meg életét, csak néhány szép szóval amíg lehet.
Suttogjatok fülébe egy szerelmes levelet.
Leveletekben nyújtsatok feléje kezet.
Köszönjétek, hogy társatok volt nektek.
Gyertyaszálnyi csak az életünk.
Szeressetek, amíg csak élhetünk.
D. Ki Más
Csak az Életünk
Ne akkor szeressetek, ha már késő!
Ne akkor keressetek, ha már nincs ő!
Hiába könnyeztek, vesztek gyászruhát.
Sorolhat szátok érte ezerszer imát.
Amíg éltek - s ha van kit -, addig szeressetek!
Vele örüljetek és Vele nevessetek!
Szépítsétek meg életét, csak néhány szép szóval amíg lehet.
Suttogjatok fülébe egy szerelmes levelet.
Leveletekben nyújtsatok feléje kezet.
Köszönjétek, hogy társatok volt nektek.
Gyertyaszálnyi csak az életünk.
Szeressetek, amíg csak élhetünk.
D. Ki Más
🌸
🌸
