... ismét veszélyben vagyunk, és ismét nem akarjuk ezt tudatosítani.
Azt mondjuk: békében élünk.
Közben folyik a harc, támadások, öldöklés.
Butaságunkban és büszkeségünkben kioktatjuk az egész világot.
Azt mondjuk: „vallási háborúk?
Azt mondjuk: békében élünk.
Közben folyik a harc, támadások, öldöklés.
Butaságunkban és büszkeségünkben kioktatjuk az egész világot.
Azt mondjuk: „vallási háborúk?
... Azt mondjuk, hogy tisztelnünk kell egymást.
De ők minket nem tisztelhetnek,
mert ők képesek a saját igazukért meghalni, de mi csak hátrálunk,
és megtámadjuk azt, aki kiáll Krisztus keresztje mellett.
De ők minket nem tisztelhetnek,
mert ők képesek a saját igazukért meghalni, de mi csak hátrálunk,
és megtámadjuk azt, aki kiáll Krisztus keresztje mellett.
Prof. Petr Pit’ha
Prágai Katolikus Püspök Beszéde
a Prágai Vár Mindenszentek Templomában …
Prágai Katolikus Püspök Beszéde
a Prágai Vár Mindenszentek Templomában …
Emberek!
E lehető legmagasabb titulussal szólítom meg önöket, mert az ember az Isten képmása, és magasztos jelekkel van felékesítve: ésszel, lelkiismerettel és felelősséggel.
Azért jöttünk itt össze, hogy emlékezzünk a háborúk és a totalitárius rendszerek áldozataira, nyilvánvalóan azokra, amelyek történelmileg a legközelebb állnak hozzánk.
Ünnepségünk címe Mene Tekel (Megmérettetett, könnyűnek találtatott). Ezek a titokzatos szavak Nabukodonozor fia palotájának falán jelentek meg, amikor lakomát rendezett, ahol a Jeruzsálemi templomból ellopott szent edényeket megszentségtelenítette. És ez birodalma bukását jelentette. Mert nem tanult saját apja történetéből.
A katedrális, amelyben most vagyunk, nemzeti történelmünk szimbóluma. Évszázadokon át épült, pontosan meghatározott terv szerint, és megtestesítője lett azoknak az ideáloknak, amelyek apáinkat, nagyapáinkat vezették. Önmagában ez a katedrális nem azonos ezekkel az ideálokkal, azok magasabban vannak, ott, ahova a magasba ívelő tornyok mutatnak. Ebből a magasságból szólt hozzánk az Úr.
Hallottuk a szavait, amelyek érvényesek voltak a fogságban levő zsidók számára éppúgy, mint e katedrális építői számára. Fájdalmasan érvényesek ma is.
Onnan küldte el Fiát, hogy megmutassa nekünk, kik vagyunk. Hogy Emberek vagyunk, csupán emberek, akik a halál felé igyekeznek, de megmutatta azt is, hogy az ember ideálja az, hogy az Isten Képmása, hogy Krisztushoz hasonló lehet. Ez az élet Igazsága, ehhez az ideálhoz közelíteni.
Ma nekem jutott az a feladat, hogy itt beszéljek. Szorongok, mert a Mindentudó előtt beszélek, és tudatában vagyok, hogy nem önök előtt állok, hanem azok előtt, akik ezen ideálokért, az élet Igazságáért képesek voltak földi életüket feláldozni.
Önmagunkért megtenni ezt, nem lenne értelme. Az élet másodlagos. Akikre most gondolunk, azok miattunk áldozták fel életüket. Feladatom, hogy beszéljek, tehát teszem, ami a feladatom. A megemlékezésnél több az, hogy okuljunk. Akikre emlékezünk, azért haltak meg, mert az emberek időben nem tudatosították, hogy veszélyben vannak, bajban vannak.
Okulnunk kell. Mert ismét veszélyben vagyunk, és ismét nem akarjuk ezt tudatosítani.
Azt mondjuk: békében élünk. Közben folyik a harc, támadások, öldöklés. Butaságunkban és büszkeségünkben kioktatjuk az egész világot. Azt mondjuk: „vallási háborúk?
Ugyan, középkori értelmetlenség!” Azt várjuk, hogy eldobják az Istenüket. Azért, mert mi ezt megtettük. De ők ezt nem fogják megtenni, mert látják rajtunk, hogy ez hova vezet. Lassan kihalunk.
Azt mondjuk: párbeszédet kell velük folytatnunk. De ők nem fognak bennünket meghallgatni, mert vallásról akarnak beszélni, de nekünk vallásunk nincs. Mert végtelenül liberálisak vagyunk.
Azt mondjuk, hogy tisztelnünk kell egymást. De ők minket nem tisztelhetnek, mert ők képesek a saját igazukért meghalni, de mi csak hátrálunk, és megtámadjuk azt, aki kiáll Krisztus keresztje mellett. Azt mondják nekünk, hogy nem vagyunk toleránsak velük szemben, és igazuk van, mert egymással szemben sem vagyunk toleránsak.
És ne hagyjuk magunkat megtéveszteni: politikusainkat végkép nem érdekli az iszlám, őket az olaj és a fegyver eladás érdekli. És mi ezt a politikusainknak nem róhatjuk fel, mert bár rövidlátó butáknak tartjuk őket, de ezt nem vallhatjuk be, mert megválasztottuk őket.
Ráadásul, érezzük, hogy ők a legjobbak közülünk, mert szót fogadnak arctalan másoknak, akik valahonnan a háttérből utasítgatnak. Sejtjük, hogy valahonnan, ahol fiktív pénzekkel rulettet játszanak, ám ezek a pénzek mögött valahol szükségszerűen mégis csak a mi munkánk, esetleg életeink állnak.
Békét szeretnénk Ukrajnában, de mi magunk hagytuk, hogy fenyegetettségben legyenek, sőt igyekszünk haszonélvezők lenni, mert nem ismerjük be, hogy itt nem az ukránokról, sem az oroszokról van szó, hanem ismét pénzről van szó, és a bankokról, amelyek meginogtak, mint a hullámzó tengeren a hajók.
Azt mondjuk, erőseknek kell lennünk, hogy megvédjük magunkat. De mit kezdünk a fegyverekkel, ha nincsenek férfiaink, akik megfognák a fegyvereket. De miért is tennék ezt, ha nincsenek ideáljaik. Ideáljaik, amelyekért valaki meg tudna halni.
Hitehagyottak és nevetségesek vagyunk. Elveszítettük a kultúra értékét, és katedrálisaink összeomlanak, s az emberi közösségek egymással veszekedő egoisták hordájává változnak.
Elveszítettük az emberi értéket és mértéket. Mert teljesen nyilvánvaló, logikus, ha eldobjuk kereszténységünket, és megszabadulunk Istentől, akkor megszabadulunk az embertől is.
Mert többé nem fogjuk tudni, hogy kell kinéznie az embernek. Miért tiszteljenek bennünket a muzulmánok, ha nekik van istenünk, és nekünk semmilyen istenünk nincs. És miért kellene tisztességesen viselkedniük, és emberségesen tárgyalni velünk, ha látják, hogyan viselkedünk mi egymással.
Békéről beszélünk, meg akarjuk védeni, de nekünk magunknak sincs. Sem bennünk, sem köztünk. Meg akarjuk védeni az igazságosságot, de csak a tiltásokat szaporítjuk. Sem az Igazságosságot, sem a Békét senki nem fogja bevezetni, mert ezek a tisztességből nőnek ki.
Tudom, mi lesz most, mit fogok hallani. Mibe ütközöm. Szavaim az egoista elégedettség falaiba fognak ütközni, ami olyan, mint a görbe tükör. Mindent kicsavar. Mondhatnék bármilyen bölcsességet is, frázisok visszhangoznak majd hozzám, üresebbek, mint a részegek fecsegése.
Ha mindjárt egy halott gyereket hoznék a frontról, csak az elit képviselőinek álszent jajveszékelése hallatszana, úgy, hogy a mindennel szemben közömbös tömegnek, amely majd újra megválasztja őket, tetsszen. Senki nem indul el, hogy megmentse a gyermek testvérét, vagy anyját. Lesznek hangok ellenem: minek képzeled magad? Ne fessed az ördögöt a falra!
És végül tiltakozás hallatszik majd: „Ez a bolond, még végül háborút szít! Hallgattassátok el!”
De én félek attól, amit magunkra hozunk. A mi ellenségünk nem az oroszok, sem az ukránok, és végképp nem az arabok! Egyáltalán senki. Magunk győzzük. Mert nem tiszteljük az élet törvényét. Elfelejtettük, hogy az élet – szeretet, és a szeretet – áldozat. Nélkülük az életnek nincs értelme. Ebbe tudunk belehalni.
Nem lennének ellenségeink, ha olyanok lennénk, mint ez a katedrális. Mert mint alkotókat – tisztelnének és becsülnének. S ha mégis lennének ellenségeink, nem mernének bennünket megtámadni, mert erősebbek, állhatatosabbak lennénk, mint ők. Az utunk – visszatérés az ész fegyelmezettségéhez, és a következetes, hihető, mélyen átélt kereszténység.
Nem! Nem hallgathatok! Felkértek, hogy beszéljek az Isten előtt és a halott ősök előtt, és ezt abban a percben, amikor idegenek mosolyogva kérdik: kik vagytok ti valójában?
Mások helyett nem beszélhetek, de magam nevében válaszolok, bár remegek:
Vallom, hogy fehér ember vagyok, elismerem az emberi fajok különbözőségét, természetesen minden ember méltóságát, de elutasítom, hogy feketére változzak, vagy sárgára, vagy, hogy megváltoztassam a szemem színét.
Férfi vagyok, aki képes gyermeket nemzeni, de nem képes megszülni. Ezért ragaszkodom az elrendezett tartós házassághoz, mert ez a társadalom alapja, és a nevelés letéteményese.
Ragaszkodom ahhoz, hogy a férfinak és a nőnek különböző a test felépítése és a biológiai funkciói, hogy a nő gyengébb és értékesebb, mint a férfi, akinek meg kell őt védeni, szeretni, és tisztelni.
Egészséges vagyok, és segíteni fogom a betegeket, de elutasítom a színlelt betegek nyafogását. Egyszerre vagyok gazdag és szegény is. Kenyeremet megkeresem, és még meg is tudom osztani.
De nem vagyok hajlandó lustákat eltartani. Sokkal kevesebbem van, mint a valóban vagyonosaknak, nem irigylem tőlük, örülnék, ha okosan használnák vagyonukat. Európai vagyok, mert cseh vagyok. Cseh szülők gyermekeként születtem. Cseh földön nőttem fel, és komolyan veszem nemzetem nyomorát, szörnyű nyomorát és dicsőségét is.
Ezért nem vagyok hajlandó feloldódni a konzum multikultúra szellem nélküli uniformitásában.
Keresztény vagyok. Tisztelettel a más vallások és nézetek iránt, és biztosan tudom, hogy minden döntésemben ehhez tartom majd magam.
De erősen ragaszkodom a saját keresztény Istenemhez és parancsolataihoz, amelyeket azért hozott, mert bölcs, igazságos, és együtt érző az emberekkel.
Ember vagyok. Hálás vagyok az emberségemért és büszke vagyok az arcomra.
Ember vagyok. Nevem: Petr Pit’ha, és nem vagyok 380326/038 – születési számom, sem 372-2/15 – személyim identifikációs száma, sem PIN, sem bármilyen más szám.
Ember vagyok, mert van lelkiismeretem, és felelősséget vállalok. Ember vagyok, és emberként is akarok meghalni.
E lehető legmagasabb titulussal szólítom meg önöket, mert az ember az Isten képmása, és magasztos jelekkel van felékesítve: ésszel, lelkiismerettel és felelősséggel.
Azért jöttünk itt össze, hogy emlékezzünk a háborúk és a totalitárius rendszerek áldozataira, nyilvánvalóan azokra, amelyek történelmileg a legközelebb állnak hozzánk.
Ünnepségünk címe Mene Tekel (Megmérettetett, könnyűnek találtatott). Ezek a titokzatos szavak Nabukodonozor fia palotájának falán jelentek meg, amikor lakomát rendezett, ahol a Jeruzsálemi templomból ellopott szent edényeket megszentségtelenítette. És ez birodalma bukását jelentette. Mert nem tanult saját apja történetéből.
A katedrális, amelyben most vagyunk, nemzeti történelmünk szimbóluma. Évszázadokon át épült, pontosan meghatározott terv szerint, és megtestesítője lett azoknak az ideáloknak, amelyek apáinkat, nagyapáinkat vezették. Önmagában ez a katedrális nem azonos ezekkel az ideálokkal, azok magasabban vannak, ott, ahova a magasba ívelő tornyok mutatnak. Ebből a magasságból szólt hozzánk az Úr.
Hallottuk a szavait, amelyek érvényesek voltak a fogságban levő zsidók számára éppúgy, mint e katedrális építői számára. Fájdalmasan érvényesek ma is.
Onnan küldte el Fiát, hogy megmutassa nekünk, kik vagyunk. Hogy Emberek vagyunk, csupán emberek, akik a halál felé igyekeznek, de megmutatta azt is, hogy az ember ideálja az, hogy az Isten Képmása, hogy Krisztushoz hasonló lehet. Ez az élet Igazsága, ehhez az ideálhoz közelíteni.
Ma nekem jutott az a feladat, hogy itt beszéljek. Szorongok, mert a Mindentudó előtt beszélek, és tudatában vagyok, hogy nem önök előtt állok, hanem azok előtt, akik ezen ideálokért, az élet Igazságáért képesek voltak földi életüket feláldozni.
Önmagunkért megtenni ezt, nem lenne értelme. Az élet másodlagos. Akikre most gondolunk, azok miattunk áldozták fel életüket. Feladatom, hogy beszéljek, tehát teszem, ami a feladatom. A megemlékezésnél több az, hogy okuljunk. Akikre emlékezünk, azért haltak meg, mert az emberek időben nem tudatosították, hogy veszélyben vannak, bajban vannak.
Okulnunk kell. Mert ismét veszélyben vagyunk, és ismét nem akarjuk ezt tudatosítani.
Azt mondjuk: békében élünk. Közben folyik a harc, támadások, öldöklés. Butaságunkban és büszkeségünkben kioktatjuk az egész világot. Azt mondjuk: „vallási háborúk?
Ugyan, középkori értelmetlenség!” Azt várjuk, hogy eldobják az Istenüket. Azért, mert mi ezt megtettük. De ők ezt nem fogják megtenni, mert látják rajtunk, hogy ez hova vezet. Lassan kihalunk.
Azt mondjuk: párbeszédet kell velük folytatnunk. De ők nem fognak bennünket meghallgatni, mert vallásról akarnak beszélni, de nekünk vallásunk nincs. Mert végtelenül liberálisak vagyunk.
Azt mondjuk, hogy tisztelnünk kell egymást. De ők minket nem tisztelhetnek, mert ők képesek a saját igazukért meghalni, de mi csak hátrálunk, és megtámadjuk azt, aki kiáll Krisztus keresztje mellett. Azt mondják nekünk, hogy nem vagyunk toleránsak velük szemben, és igazuk van, mert egymással szemben sem vagyunk toleránsak.
És ne hagyjuk magunkat megtéveszteni: politikusainkat végkép nem érdekli az iszlám, őket az olaj és a fegyver eladás érdekli. És mi ezt a politikusainknak nem róhatjuk fel, mert bár rövidlátó butáknak tartjuk őket, de ezt nem vallhatjuk be, mert megválasztottuk őket.
Ráadásul, érezzük, hogy ők a legjobbak közülünk, mert szót fogadnak arctalan másoknak, akik valahonnan a háttérből utasítgatnak. Sejtjük, hogy valahonnan, ahol fiktív pénzekkel rulettet játszanak, ám ezek a pénzek mögött valahol szükségszerűen mégis csak a mi munkánk, esetleg életeink állnak.
Békét szeretnénk Ukrajnában, de mi magunk hagytuk, hogy fenyegetettségben legyenek, sőt igyekszünk haszonélvezők lenni, mert nem ismerjük be, hogy itt nem az ukránokról, sem az oroszokról van szó, hanem ismét pénzről van szó, és a bankokról, amelyek meginogtak, mint a hullámzó tengeren a hajók.
Azt mondjuk, erőseknek kell lennünk, hogy megvédjük magunkat. De mit kezdünk a fegyverekkel, ha nincsenek férfiaink, akik megfognák a fegyvereket. De miért is tennék ezt, ha nincsenek ideáljaik. Ideáljaik, amelyekért valaki meg tudna halni.
Hitehagyottak és nevetségesek vagyunk. Elveszítettük a kultúra értékét, és katedrálisaink összeomlanak, s az emberi közösségek egymással veszekedő egoisták hordájává változnak.
Elveszítettük az emberi értéket és mértéket. Mert teljesen nyilvánvaló, logikus, ha eldobjuk kereszténységünket, és megszabadulunk Istentől, akkor megszabadulunk az embertől is.
Mert többé nem fogjuk tudni, hogy kell kinéznie az embernek. Miért tiszteljenek bennünket a muzulmánok, ha nekik van istenünk, és nekünk semmilyen istenünk nincs. És miért kellene tisztességesen viselkedniük, és emberségesen tárgyalni velünk, ha látják, hogyan viselkedünk mi egymással.
Békéről beszélünk, meg akarjuk védeni, de nekünk magunknak sincs. Sem bennünk, sem köztünk. Meg akarjuk védeni az igazságosságot, de csak a tiltásokat szaporítjuk. Sem az Igazságosságot, sem a Békét senki nem fogja bevezetni, mert ezek a tisztességből nőnek ki.
Tudom, mi lesz most, mit fogok hallani. Mibe ütközöm. Szavaim az egoista elégedettség falaiba fognak ütközni, ami olyan, mint a görbe tükör. Mindent kicsavar. Mondhatnék bármilyen bölcsességet is, frázisok visszhangoznak majd hozzám, üresebbek, mint a részegek fecsegése.
Ha mindjárt egy halott gyereket hoznék a frontról, csak az elit képviselőinek álszent jajveszékelése hallatszana, úgy, hogy a mindennel szemben közömbös tömegnek, amely majd újra megválasztja őket, tetsszen. Senki nem indul el, hogy megmentse a gyermek testvérét, vagy anyját. Lesznek hangok ellenem: minek képzeled magad? Ne fessed az ördögöt a falra!
És végül tiltakozás hallatszik majd: „Ez a bolond, még végül háborút szít! Hallgattassátok el!”
De én félek attól, amit magunkra hozunk. A mi ellenségünk nem az oroszok, sem az ukránok, és végképp nem az arabok! Egyáltalán senki. Magunk győzzük. Mert nem tiszteljük az élet törvényét. Elfelejtettük, hogy az élet – szeretet, és a szeretet – áldozat. Nélkülük az életnek nincs értelme. Ebbe tudunk belehalni.
Nem lennének ellenségeink, ha olyanok lennénk, mint ez a katedrális. Mert mint alkotókat – tisztelnének és becsülnének. S ha mégis lennének ellenségeink, nem mernének bennünket megtámadni, mert erősebbek, állhatatosabbak lennénk, mint ők. Az utunk – visszatérés az ész fegyelmezettségéhez, és a következetes, hihető, mélyen átélt kereszténység.
Nem! Nem hallgathatok! Felkértek, hogy beszéljek az Isten előtt és a halott ősök előtt, és ezt abban a percben, amikor idegenek mosolyogva kérdik: kik vagytok ti valójában?
Mások helyett nem beszélhetek, de magam nevében válaszolok, bár remegek:
Vallom, hogy fehér ember vagyok, elismerem az emberi fajok különbözőségét, természetesen minden ember méltóságát, de elutasítom, hogy feketére változzak, vagy sárgára, vagy, hogy megváltoztassam a szemem színét.
Férfi vagyok, aki képes gyermeket nemzeni, de nem képes megszülni. Ezért ragaszkodom az elrendezett tartós házassághoz, mert ez a társadalom alapja, és a nevelés letéteményese.
Ragaszkodom ahhoz, hogy a férfinak és a nőnek különböző a test felépítése és a biológiai funkciói, hogy a nő gyengébb és értékesebb, mint a férfi, akinek meg kell őt védeni, szeretni, és tisztelni.
Egészséges vagyok, és segíteni fogom a betegeket, de elutasítom a színlelt betegek nyafogását. Egyszerre vagyok gazdag és szegény is. Kenyeremet megkeresem, és még meg is tudom osztani.
De nem vagyok hajlandó lustákat eltartani. Sokkal kevesebbem van, mint a valóban vagyonosaknak, nem irigylem tőlük, örülnék, ha okosan használnák vagyonukat. Európai vagyok, mert cseh vagyok. Cseh szülők gyermekeként születtem. Cseh földön nőttem fel, és komolyan veszem nemzetem nyomorát, szörnyű nyomorát és dicsőségét is.
Ezért nem vagyok hajlandó feloldódni a konzum multikultúra szellem nélküli uniformitásában.
Keresztény vagyok. Tisztelettel a más vallások és nézetek iránt, és biztosan tudom, hogy minden döntésemben ehhez tartom majd magam.
De erősen ragaszkodom a saját keresztény Istenemhez és parancsolataihoz, amelyeket azért hozott, mert bölcs, igazságos, és együtt érző az emberekkel.
Ember vagyok. Hálás vagyok az emberségemért és büszke vagyok az arcomra.
Ember vagyok. Nevem: Petr Pit’ha, és nem vagyok 380326/038 – születési számom, sem 372-2/15 – személyim identifikációs száma, sem PIN, sem bármilyen más szám.
Ember vagyok, mert van lelkiismeretem, és felelősséget vállalok. Ember vagyok, és emberként is akarok meghalni.

A Prágai Püspök Beszéde 2018. PDF | |
File Size: | 259 kb |
File Type: | doc |
Ébredj Európa!
Európa nem Lampedusa, hanem a mi civilizációnk.
Európa nem a brüsszeli szervezet, sem egy pénznem vagy egy központi bank.
Európa nem egy globalizált és határok nélküli gyarmat.
Európa nem Afrika, és nem Iszlám föld.
Európa nem a ízléstelenség, és a nem az „ál-művészet” földrésze.
Európa az Európaiak kontinense.
Európa több ezer éves történelmet és 700 millió európait jelent.
Európa egy identitás : az európai keresztény civilizáció.
Európát a görög templomok, a római csatornahidak és színházak, a 11.századi kápolnák, a gótikus katedrálisok, a reneszánsz paloták, a nagy terek, a kolostorok, a barokk templomok, a klasszikus kastélyok, és a szecessziós épületek jelképezik.
Európa arcát a vad partok, a fenséges hegycsúcsok és a békés folyók rajzolják meg. Európa a természet szeretete: az emberi kéz formálta tájak, ligetek , tengertől elhódított területek, mezők , és teraszos földművelés. Európa az alma, az olajbogyó, a szőlő és a komló termőhelye.
Európa nem a gyorséttermek hazája, hanem a gasztonómiának, ahol a vaj és az olivaolaj, a bor és a sör, a kenyér és a sajt, a kolbász és a sonka uralkodik.
Európa nem az elvontság torz világa, hanem a képzőművészeté, Praxitelésztől -Rodenig, Pompej freskóitól a Bécsi Szecesszióig. Európa a kelta fantázia és a keresztény misztérium.
Az a civilizáció mely a követ finom csipkévé varázsolja át.
Európa elutasítja a felforgató eszméket! Az európai kultúra a többszólamú ének és a szimfonikus zenekar otthona.
Európa nem a burkák és csadorok világa, hanem az a civilizáció, amely megbecsüli a nőt: legyen istennő, anya vagy harcos …Európa a lovagiasság és a lovagi szerelem kultúrája.
Nem kell a megfigyelés és az ellenőrzés , Európa a szabadság hazája : a görög polgárság, a római fórum, az angol Nagy Szabadságlevél, a Középkori szabad városok és egyetemek, a 19. század fuggetlenseg harcai - ez mind a történelmünk.
Európa egy irodalmi és mitológiai örökség : Homérosz, Vergíliusz, Hészoidosz, az Eddák, a Nibelung-énekek, és az Artúr-mondakör. Vagy ott van még Shakespeare, Peró és Grimm.
Európa a találékonyság és a szellemi hódítás hona : Leonárdo da Vincsi és Gutenberg. A karavellák és hőlégballonok, a repülők és Ariane-rakéták, vagy a tengert átszelő hidak.
Európát századokon át védték hősei: Leonidasz és a 300 spártai, akik megmentették Görögországot ; Szcípio, aki megvédte Rómát Karthágótól, Martell Károly megállította az arabokat, Bujon Gottfríd, felszabadította a szent helyeket és megalapította a frank Jeruzsálemi Királyságot.
Hunyadi János – a törökverő, Nándorfehérvárnál megállította az oszmánokat, III. Sobieski János Bécsnél győzte le a szultánt , Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella, felszabadították Granadát, Rettegett Iván, kiűzte a mongolokat Oroszországból, Ausztriai János, legyőzöte a törökök a lepantói csatában…
Európában legendás helyek találhatóak : a Partenon, a Szent-Márk és Szent-Péter tér, a Belém-torony, a Szántiágó de Kompostelá - zarándokhely, a Mont-Saint-Michel, a londoni Tower, a Brandenburgi kapu, a Váveli kastély, a budapesti Parlament és a Kreml tornyai.
Ez a Mi civilizációnk története!
Ma Európa betegségtől szenved. Bűntudatra kényszerítik, gyarmatosítják, gyengítik.
Ez elfogathatatlan, ez ellen küzdenünk kell! Elég volt a bűnbánatból. Itt az ideje, hogy észhez térjünk! Jegyezzük meg jól Dominique Venner reménykeltő gondolatait:
"Hiszek az európaiak páratlan képességeiben, amelyek még alszanak. Hiszek tetterős jellemükben, találékonyságukban és abban, hogy felébred az erejük.
El fog jönni az ébredés ideje.
Hogy mikor?
Nem tudom, de egy biztos, én ebben nem kételkedem ."
Európa nem Lampedusa, hanem a mi civilizációnk.
Európa nem a brüsszeli szervezet, sem egy pénznem vagy egy központi bank.
Európa nem egy globalizált és határok nélküli gyarmat.
Európa nem Afrika, és nem Iszlám föld.
Európa nem a ízléstelenség, és a nem az „ál-művészet” földrésze.
Európa az Európaiak kontinense.
Európa több ezer éves történelmet és 700 millió európait jelent.
Európa egy identitás : az európai keresztény civilizáció.
Európát a görög templomok, a római csatornahidak és színházak, a 11.századi kápolnák, a gótikus katedrálisok, a reneszánsz paloták, a nagy terek, a kolostorok, a barokk templomok, a klasszikus kastélyok, és a szecessziós épületek jelképezik.
Európa arcát a vad partok, a fenséges hegycsúcsok és a békés folyók rajzolják meg. Európa a természet szeretete: az emberi kéz formálta tájak, ligetek , tengertől elhódított területek, mezők , és teraszos földművelés. Európa az alma, az olajbogyó, a szőlő és a komló termőhelye.
Európa nem a gyorséttermek hazája, hanem a gasztonómiának, ahol a vaj és az olivaolaj, a bor és a sör, a kenyér és a sajt, a kolbász és a sonka uralkodik.
Európa nem az elvontság torz világa, hanem a képzőművészeté, Praxitelésztől -Rodenig, Pompej freskóitól a Bécsi Szecesszióig. Európa a kelta fantázia és a keresztény misztérium.
Az a civilizáció mely a követ finom csipkévé varázsolja át.
Európa elutasítja a felforgató eszméket! Az európai kultúra a többszólamú ének és a szimfonikus zenekar otthona.
Európa nem a burkák és csadorok világa, hanem az a civilizáció, amely megbecsüli a nőt: legyen istennő, anya vagy harcos …Európa a lovagiasság és a lovagi szerelem kultúrája.
Nem kell a megfigyelés és az ellenőrzés , Európa a szabadság hazája : a görög polgárság, a római fórum, az angol Nagy Szabadságlevél, a Középkori szabad városok és egyetemek, a 19. század fuggetlenseg harcai - ez mind a történelmünk.
Európa egy irodalmi és mitológiai örökség : Homérosz, Vergíliusz, Hészoidosz, az Eddák, a Nibelung-énekek, és az Artúr-mondakör. Vagy ott van még Shakespeare, Peró és Grimm.
Európa a találékonyság és a szellemi hódítás hona : Leonárdo da Vincsi és Gutenberg. A karavellák és hőlégballonok, a repülők és Ariane-rakéták, vagy a tengert átszelő hidak.
Európát századokon át védték hősei: Leonidasz és a 300 spártai, akik megmentették Görögországot ; Szcípio, aki megvédte Rómát Karthágótól, Martell Károly megállította az arabokat, Bujon Gottfríd, felszabadította a szent helyeket és megalapította a frank Jeruzsálemi Királyságot.
Hunyadi János – a törökverő, Nándorfehérvárnál megállította az oszmánokat, III. Sobieski János Bécsnél győzte le a szultánt , Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella, felszabadították Granadát, Rettegett Iván, kiűzte a mongolokat Oroszországból, Ausztriai János, legyőzöte a törökök a lepantói csatában…
Európában legendás helyek találhatóak : a Partenon, a Szent-Márk és Szent-Péter tér, a Belém-torony, a Szántiágó de Kompostelá - zarándokhely, a Mont-Saint-Michel, a londoni Tower, a Brandenburgi kapu, a Váveli kastély, a budapesti Parlament és a Kreml tornyai.
Ez a Mi civilizációnk története!
Ma Európa betegségtől szenved. Bűntudatra kényszerítik, gyarmatosítják, gyengítik.
Ez elfogathatatlan, ez ellen küzdenünk kell! Elég volt a bűnbánatból. Itt az ideje, hogy észhez térjünk! Jegyezzük meg jól Dominique Venner reménykeltő gondolatait:
"Hiszek az európaiak páratlan képességeiben, amelyek még alszanak. Hiszek tetterős jellemükben, találékonyságukban és abban, hogy felébred az erejük.
El fog jönni az ébredés ideje.
Hogy mikor?
Nem tudom, de egy biztos, én ebben nem kételkedem ."