Virginás András
Tüzek, Vizek...
Tüzek az égnek,
Vizek a csapnak,
Csurgók az érnek,
Kulcsok a zárnak.
Égnek a tüzek,
Érnek a csurgók,
Csapnak a vizek,
Zárnak a kulcsok.
Fodrok a kelnek,
Répák a nyúlnak,
Sapkák a főnek,
Harcok a várnak.
Nyúlnak a répák,
Várnak a harcok,
Főnek a sapkák,
Kelnek a fodrok.
Szálak a fűznek,
Számok a hatnak,
Árnyak a lépnek,
Álmok a falnak.
Fűznek a szálak,
Hatnak a számok,
Lépnek az árnyak,
Falnak az álmok.
Élek a késnek,
Hidak a fognak,
Percek a térnek,
Holtak a sírnak.
Késnek az élek,
Fognak a hidak,
Térnek a percek,
Sírnak a holtak.
Véget a versnek,
Esélyt a napnak,
Nyíljon a lélek
Fohászt az Úrnak!
2016 Szeptember 25.
Tüzek, Vizek...
Tüzek az égnek,
Vizek a csapnak,
Csurgók az érnek,
Kulcsok a zárnak.
Égnek a tüzek,
Érnek a csurgók,
Csapnak a vizek,
Zárnak a kulcsok.
Fodrok a kelnek,
Répák a nyúlnak,
Sapkák a főnek,
Harcok a várnak.
Nyúlnak a répák,
Várnak a harcok,
Főnek a sapkák,
Kelnek a fodrok.
Szálak a fűznek,
Számok a hatnak,
Árnyak a lépnek,
Álmok a falnak.
Fűznek a szálak,
Hatnak a számok,
Lépnek az árnyak,
Falnak az álmok.
Élek a késnek,
Hidak a fognak,
Percek a térnek,
Holtak a sírnak.
Késnek az élek,
Fognak a hidak,
Térnek a percek,
Sírnak a holtak.
Véget a versnek,
Esélyt a napnak,
Nyíljon a lélek
Fohászt az Úrnak!
2016 Szeptember 25.
Virginás András
Cseppek
Vonatok síneken szabadon,
fejemben valami zakatol,
száguldó gondolat ütközött,
őrjítő kacajom felnyögött.
Elefánt bújt át a tű fokán,
oszlopot ledöntő hurrikán,
színesre kifestett lábnyomok,
lassított zenére táncolok.
Szembejő velem egy rózsaszál,
cseppekként didergő hó szitál,
kígyóként siklik a gondolat,
velőmig marja a csontokat.
Csigákat üldöző démonok,
akármit kérhetek, nem kapok,
így lettem kávéban keverék,
lemossák izét a fogkefék.
2016. szeptember 20.
Virginás András
https://www.poet.hu/szerzo/Virginas_Andras
Cseppek
Vonatok síneken szabadon,
fejemben valami zakatol,
száguldó gondolat ütközött,
őrjítő kacajom felnyögött.
Elefánt bújt át a tű fokán,
oszlopot ledöntő hurrikán,
színesre kifestett lábnyomok,
lassított zenére táncolok.
Szembejő velem egy rózsaszál,
cseppekként didergő hó szitál,
kígyóként siklik a gondolat,
velőmig marja a csontokat.
Csigákat üldöző démonok,
akármit kérhetek, nem kapok,
így lettem kávéban keverék,
lemossák izét a fogkefék.
2016. szeptember 20.
Virginás András
https://www.poet.hu/szerzo/Virginas_Andras
Virginás András
Este a Tónál
Nadrág szárába bogáncs tapad,
hazafelé indul a jószág,
vizet iszik lentebb a tónál,
rábólint egy gazdátlan kalap.
magam is kimennék elébe,
a viharral záport küldenék,
tisztulnának újból a mesék,
néhányat eltennék emlékbe.
hagyom, egy tücsök nótába kezd,
rongyos vonóját húzza holtig,
nótája a szívembe botlik,
táncra perdül bennem a jókedv.
lazíthatok, nem kell sietnem,
pár lépés van csak a pallóig,
kert végében ajtó csapódik,
békafiak versenyt brekegnek.
2017. május 31.
Este a Tónál
Nadrág szárába bogáncs tapad,
hazafelé indul a jószág,
vizet iszik lentebb a tónál,
rábólint egy gazdátlan kalap.
magam is kimennék elébe,
a viharral záport küldenék,
tisztulnának újból a mesék,
néhányat eltennék emlékbe.
hagyom, egy tücsök nótába kezd,
rongyos vonóját húzza holtig,
nótája a szívembe botlik,
táncra perdül bennem a jókedv.
lazíthatok, nem kell sietnem,
pár lépés van csak a pallóig,
kert végében ajtó csapódik,
békafiak versenyt brekegnek.
2017. május 31.
Ametist
Futóverseny az Őskorban
Az ősember dilemmája
Két válaszút van: egy bölény,
ha elejteném, a horda hőse
én leszek, a legbátrabb,
legügyesebb, de - és itt elönt a hő -
íme a nő, kire oly régóta vágyom,
merre vegyem hát futásom?
Töprengeni sokáig nem szabad,
mert mindkettő elszalad,
s én itt maradok hoppon,
duplán is éhkoppon...
Futóverseny az Őskorban
Az ősember dilemmája
Két válaszút van: egy bölény,
ha elejteném, a horda hőse
én leszek, a legbátrabb,
legügyesebb, de - és itt elönt a hő -
íme a nő, kire oly régóta vágyom,
merre vegyem hát futásom?
Töprengeni sokáig nem szabad,
mert mindkettő elszalad,
s én itt maradok hoppon,
duplán is éhkoppon...
