... Minden kérdésedre ő tudja a választ,
ám jó útirányt az érző lelked választ.
Mert a lelked is csak Isten apró része,
mutatja az utat, s rajtad áll, hogy mész-e?
ám jó útirányt az érző lelked választ.
Mert a lelked is csak Isten apró része,
mutatja az utat, s rajtad áll, hogy mész-e?
Aranyosi Ervin:
Bennem Él az Isten!
Bennem, Él!
Bizony, az Istenem itt él, mélyen bennem,
igaz, meg nem súgja mikor, mit kell tennem!
Mért súgná, hisz egykor minden megadatott,
mikor ránk testálta a szabad akaratot.
Enyém hát a döntés minden szabadsága,
teljesülhet szívem bármely nemes vágya,
csak minden tettemnek van következménye.
Felelős magáért az Isten teremtménye!
Ám nem csak bennem él, hanem mindenkiben!
Van kiben tevékeny, s van akiben pihen!
A szemét behunyja, bizony, olykor-olykor,
s leveszi a kezét az elkóborlóról.
Mert Isten legjobban akkor van, ha hiszed,
ha szeretettel élsz, s megnyitod a szíved!
Akkor neki tetsző dolgokat cselekszel,
akkor örül neked, akkor nagyon tetszel!
Minden kérdésedre ő tudja a választ,
ám jó útirányt az érző lelked választ.
Mert a lelked is csak Isten apró része,
mutatja az utat, s rajtad áll, hogy mész-e?
Rossz szándék, bűn, harag, mind, mind rajtunk múlik,
amikor a lélek sötét kútba hullik.
Pokol és az ördög emberi találmány,
báránybőrbe bevarrt rossz szándékú ármány.
Aki abban is hisz, már kétség közt gázol,
s nem hisz istenében istenigazából.
Rögtön ott a kétség, a fény és az árnyék,
mintha, hol jó úton, hol rossz úton járnék.
Istent beengedtem, itt él a lelkemben,
ő a jóság, szépség, szerethető bennem.
Nincs másra szükségem! Hát ezért éltetem,
nem hagyom árnyékba borulni életem!
Egész nap teremtek, éjszaka álmodom,
gyűjtött kincseimet lába elé hordom.
Legyen az szeretet, avagy rossz akarat,
a nap közben gyűlt “kincs” mind az enyém marad.
Más napokon aztán tőle kapom vissza.
Kincsem örömöt hoz, ha szándékom tiszta,
vagy ha bűnös szándék vezetett csak engem,
akkor eredménye visszaköszön bennem.
Bennem él az Isten, éltetem hitemmel,
csupán az öli meg, ki szeretni nem mer!
Ám szeretet nélkül nem érdemes élni,
a Földi pokolról tán nem kell mesélni!
Ha nem bántasz senkit, dobd el a félelmed,
hadd keljenek szárnyra jó érzések benned!
Ha lelkedbe nézel, te is megtalálod,
s rájössz: életed van, és nincsen halálod!
Bennem Él az Isten!
Bennem, Él!
Bizony, az Istenem itt él, mélyen bennem,
igaz, meg nem súgja mikor, mit kell tennem!
Mért súgná, hisz egykor minden megadatott,
mikor ránk testálta a szabad akaratot.
Enyém hát a döntés minden szabadsága,
teljesülhet szívem bármely nemes vágya,
csak minden tettemnek van következménye.
Felelős magáért az Isten teremtménye!
Ám nem csak bennem él, hanem mindenkiben!
Van kiben tevékeny, s van akiben pihen!
A szemét behunyja, bizony, olykor-olykor,
s leveszi a kezét az elkóborlóról.
Mert Isten legjobban akkor van, ha hiszed,
ha szeretettel élsz, s megnyitod a szíved!
Akkor neki tetsző dolgokat cselekszel,
akkor örül neked, akkor nagyon tetszel!
Minden kérdésedre ő tudja a választ,
ám jó útirányt az érző lelked választ.
Mert a lelked is csak Isten apró része,
mutatja az utat, s rajtad áll, hogy mész-e?
Rossz szándék, bűn, harag, mind, mind rajtunk múlik,
amikor a lélek sötét kútba hullik.
Pokol és az ördög emberi találmány,
báránybőrbe bevarrt rossz szándékú ármány.
Aki abban is hisz, már kétség közt gázol,
s nem hisz istenében istenigazából.
Rögtön ott a kétség, a fény és az árnyék,
mintha, hol jó úton, hol rossz úton járnék.
Istent beengedtem, itt él a lelkemben,
ő a jóság, szépség, szerethető bennem.
Nincs másra szükségem! Hát ezért éltetem,
nem hagyom árnyékba borulni életem!
Egész nap teremtek, éjszaka álmodom,
gyűjtött kincseimet lába elé hordom.
Legyen az szeretet, avagy rossz akarat,
a nap közben gyűlt “kincs” mind az enyém marad.
Más napokon aztán tőle kapom vissza.
Kincsem örömöt hoz, ha szándékom tiszta,
vagy ha bűnös szándék vezetett csak engem,
akkor eredménye visszaköszön bennem.
Bennem él az Isten, éltetem hitemmel,
csupán az öli meg, ki szeretni nem mer!
Ám szeretet nélkül nem érdemes élni,
a Földi pokolról tán nem kell mesélni!
Ha nem bántasz senkit, dobd el a félelmed,
hadd keljenek szárnyra jó érzések benned!
Ha lelkedbe nézel, te is megtalálod,
s rájössz: életed van, és nincsen halálod!