A Múlt Segít?

Törpének éreztem magam,
- álljak sámlira. Biztattak többen is.
Magamból jön ez az érzés,
a sámli nem sokat segít...

Kérdeztem, mi ez a furcsa érzés?
Talán az egyedül lét, vagy a magány?
Nevettem belülről kényszerülve,
lassan ellep a tapadó ingovány.

Kapaszkodnék a régi emlékekbe,
minden eltűnik, s gúnyosan kiált:
- Miért gondolod a múlt segít?
Miből gondolod, siker épül itt?!

Mondanám, de zavar ül a számra,
siratnám régi, megszokott jó énemet,
de semmi nem marad már belőlem,
csak mint ránc, az arcomon kiált...

Mondom: - Szedd össze magad!
Amit hallasz, pusztán lelkiismeret...
Így altatom lázadó lelkemet,
míg végül, a könnyem elapad...

2016 Április 10. Pierre, South Dakota

Anyám

Átokkal vagyok áldva,
anyám. Miért szültél e világra?
Nézni kölköd megy a sírba,
ez van számodra megírva...?

Nem, nem kárhoztatlak,
még egyszer  látni akarlak.
Mint méh, az elhagyott virágot,
látszatra, igaz otthonra  találok...

2016 Április 23. Pierre, South Dakota

  
IDŐ Felel Nekem...

Nem tudom mit tegyek,
de tudom, hogy elveszek...
Síró arcodat látom szüntelen,
engem siratnak, azt hiszem...

Még nem vagyok halott,
- tudom, érzem mindenem, -
félve magamat kérdezem,
és az IDŐ felel nekem...

​2016 Április 21. Pierre, South Dakota