Áll Boldogan

Ma este, lányommal beszélgettem,
kérdeztem Tőle: - Te miért nem hallgatsz rám?
Ő ártatlanul válaszolt: - Miért? Edit hallgat rád?...
Erre nem volt semmi szavam, - bár nem éltem vele,-
figyelve a lányom arcát, zavar sugárzott belőle.
Igen, elszúrtam valamit, a gyermekeim nevelésében,
ha magamnak bevallom, - az egész világ tanul belőle, -
nem ittam, nem nőztem, a templomba jártam boldogan,
a "gyengeségem" azzal lepleztem, hogy beteg vagyok...
Ez igaz is volt olyan nő, ki nem csak él, de érez velem...
Ő már otthon is a feleségem volt, nem panaszkodhatom rá.
Verseket írtam, ő hagyott, és még csináltam e mellett mást.
Doboltam, rajzoltam, és építettem önmagam sár-várát,
aztán jött a "hajnali köd", elolvadt, bárhogyan is vigyáztam rá...
Tudom most mondod, de azt hittem, az Ő életemben a karám...
És hogy mennyire tévedtem, elhagyott minden remény,
s itt vagyok külhonban, azt hittem, az életem véget ért.
De nem így történt, az Isten segítségemre sietett,
s felemelte kókadt fejem, dorgált barátságosan intett, 
- Ezért küszködtél  megannyi keserves éven  át?!
Most itt vagyok lehangoltan, de aránylag még is boldogan,
a magányt és az egyedüllétet, már úgy ahogy megszoktam.
Figyelve magam küszködését, számomra egy értelmű dolog.
Sokak jobb így egyedül, mint egy "tobozba" zárva áll boldogan.
Legalább is, mint és "öregedő férfi", ezzel, így vagyok...

2017 Április 9. Pierre, South Dakota

És Ha Azt Gondolod

Most élsz, erre bizonyítékok a többi emberek,
megannyi emlék, mi csobog feléd kérlelve,
hogy emlékezzél a szerelemmel teli napjaidra,
kedved bebörtönzött, s vasfogú feledés ül rajta.
Talán, vigyáznod kellene jobban magadra...

2017 Május 02. Pierre, South Dakota