Ami Soha Nem Volt Enyém

Ha netalán siránkozol, gondolj arra,
mennyi ember ejtette könnyeit a szerelemért,
hány ember halt meg az igazáért...
Te vállat vonsz, Te nem így gondolod,
még is, szemedben a könnycsepp ott ragyog...
Sírásod nem az egyedüli e világon,
minden kínod, a fellegekig szárnyal,
de emlékezz arra, mennyire féltél a haláltól...

Nevetsz, és keserves könnyeid ordítanak,
jönnek elő az érző, csupasz lelkedböl,
sírásod sakál nevetése, frigy - láda üres kongása.
Ígértél volna. Fogatlan ajkaid, kezednek szégyenlős,
fedése volt, sírását vissza fojtva feszült,
melleit "beat" ütemre zörgetett, levelek hullása kísért. 
Ilyen az életed. A kedv, tartalmas öröksége,
világfi kibontakozása, vigyázva, ami soha nem volt enyém...

2016 Május 16. Pierre, South Dakota