Bobovszky József Emlékére
2021. Decemberében meghalt.
2021. Decemberében meghalt.
Akiket Szerettünk ...
békében nyugszanak,
Igazi nyughelyük a szívünkben maradnak …
Bárhogy múlnak az évek, a lélek nem feled,
Mert összeköt bennünket az örök szeretet!
békében nyugszanak,
Igazi nyughelyük a szívünkben maradnak …
Bárhogy múlnak az évek, a lélek nem feled,
Mert összeköt bennünket az örök szeretet!
Ha az Ember ...
Ha az ember teste koporsóban nyugszik,
Körülötte mindenki hangja csak elcsuklik.
Ez egy nagy fájdalom, midenki részére
Tudni, hogy a Földön nincs tovább tenéked.
Legjobb, ha hallgatunk, és semmit sem szólunk,
Hiszen a szeretet szó nélkül is hangzik.
Kivülről nem látszik, de a szívem vérzik.
Könnyeim mondják el, amit mi most én érzek.
Józsikám mosolyod örökre bennem él,
Csüggednem nem szabad, amiért elmentél.
Igyekszem nevetni, élni az életem,
De azt megígérem, hogy soha nem feledlek.
Dudás István
Ha az ember teste koporsóban nyugszik,
Körülötte mindenki hangja csak elcsuklik.
Ez egy nagy fájdalom, midenki részére
Tudni, hogy a Földön nincs tovább tenéked.
Legjobb, ha hallgatunk, és semmit sem szólunk,
Hiszen a szeretet szó nélkül is hangzik.
Kivülről nem látszik, de a szívem vérzik.
Könnyeim mondják el, amit mi most én érzek.
Józsikám mosolyod örökre bennem él,
Csüggednem nem szabad, amiért elmentél.
Igyekszem nevetni, élni az életem,
De azt megígérem, hogy soha nem feledlek.
Dudás István
Fáradt Szívünk ...
Fáradt szívünk hangosan dobog,
Emléked árnya, még mindig itt lobog.
Szél hozta húrokon, felsír egy dal,
Minden ritmusa a szívünkbe mar.
Megfáradt szívünk hangosan dobog
Te érted ... ki hiányzik nagyon.
Kit az idő múlásával sem feledünk
S, arra hogy mennyire szerettünk.
Bennünk most a magány dalol ...
Mert te elmentél és hiányzol nagyon...
Fáradt szívünk hangosan dobog,
Emléked árnya, még mindig itt lobog.
Szél hozta húrokon, felsír egy dal,
Minden ritmusa a szívünkbe mar.
Megfáradt szívünk hangosan dobog
Te érted ... ki hiányzik nagyon.
Kit az idő múlásával sem feledünk
S, arra hogy mennyire szerettünk.
Bennünk most a magány dalol ...
Mert te elmentél és hiányzol nagyon...
Hiába Vár
Bobovszki Márta Részére
Bobovszki Márta Részére
Megint hazaindulok nemsokára
Nagy néma csend borult a kis szobára
Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt
Nincs már ott aki eddig hazavárt.
Békülten mondom: elköltözött
Nem lakik többé az élők között
Óh hogy várt mindig
milyen nehezen szorongva leste
mikor érkezem
S amikor egyszer csak elébe léptem
Úgy felragyogott az a kedves két szeme!
Amíg csomagoltam és rendezgettem
Szeme kísért, csendesen ült melettem.
S belesűrítve minden féltő gondot
Néhány búcsúzó szóval annyit mondott:
Vigyázz magadra gyermekem!
Azután egyszer Ő is útrakelt...
Végső tekintetével átölelt és indult
hangtalanul, csendesen...
Elment! Elment! Hiába keresem
Ő utazott el - ismételgetem.
Tudta hogy örök hajlék hívja fenn
És most előrement és hazavár
Csak egy kevés idő van hátra már!
S ha véget érnek próbák, földi harcok
Megint meglátom azt a kedves arcot
Ott hol nem választ el soha semmi
És soha többé nem kell búcsút venni.
Kicsiny szobánk most csendesen fogad
De csendje is tud drága titkokat
Hogy vár mint eddig: hogyne várna rám!
Hazavár most is a Drága Józsikám.
Nagy néma csend borult a kis szobára
Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt
Nincs már ott aki eddig hazavárt.
Békülten mondom: elköltözött
Nem lakik többé az élők között
Óh hogy várt mindig
milyen nehezen szorongva leste
mikor érkezem
S amikor egyszer csak elébe léptem
Úgy felragyogott az a kedves két szeme!
Amíg csomagoltam és rendezgettem
Szeme kísért, csendesen ült melettem.
S belesűrítve minden féltő gondot
Néhány búcsúzó szóval annyit mondott:
Vigyázz magadra gyermekem!
Azután egyszer Ő is útrakelt...
Végső tekintetével átölelt és indult
hangtalanul, csendesen...
Elment! Elment! Hiába keresem
Ő utazott el - ismételgetem.
Tudta hogy örök hajlék hívja fenn
És most előrement és hazavár
Csak egy kevés idő van hátra már!
S ha véget érnek próbák, földi harcok
Megint meglátom azt a kedves arcot
Ott hol nem választ el soha semmi
És soha többé nem kell búcsút venni.
Kicsiny szobánk most csendesen fogad
De csendje is tud drága titkokat
Hogy vár mint eddig: hogyne várna rám!
Hazavár most is a Drága Józsikám.
Csak a Jók Mennek El
Zeneszerző:
Alex Tamás - Kaszás Péter
Eredeti cím: EMLÉKDAL
Dalszöveg
Csak a jók mennek el, ők hagynak el,
Mit ők hoztak el, ők viszik el.
Ez nem tűnik fel, míg együtt vagyunk,
Csak a jók ünnepén ha az égben vagyunk.
A jók mennek el, s ránk száll az éj,
Ők hagynak el, az álmunk övék.
Ez nem tűnik fel míg együtt vagyunk,
De a jók ünnepén találkozunk.
Szívük megpihenni tér lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!
Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent, amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.
Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!
Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.
Zeneszerző:
Alex Tamás - Kaszás Péter
Eredeti cím: EMLÉKDAL
Dalszöveg
Csak a jók mennek el, ők hagynak el,
Mit ők hoztak el, ők viszik el.
Ez nem tűnik fel, míg együtt vagyunk,
Csak a jók ünnepén ha az égben vagyunk.
A jók mennek el, s ránk száll az éj,
Ők hagynak el, az álmunk övék.
Ez nem tűnik fel míg együtt vagyunk,
De a jók ünnepén találkozunk.
Szívük megpihenni tér lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!
Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent, amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.
Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!
Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.
" A gyertya szépen lángol
Nem fújja már a bántó szél ..."
Nem fújja már a bántó szél ..."
Tudom,
az Én Megváltóm Él
Tudom, az én Megváltóm él,
Hajléka készen vár reám,
Már int felém, és gyermekének
Koronát ád a harc után.
Bár a világ gúnyol, nevet,
Honvágy tölti el lelkemet,
És nemsokára hív az Úr:
Jövel haza, én gyermekem!
Kitárt karjával vár az Úr:
Pihenj, nyugodj a keblemen.
Jézus nevében bízom én,
Ő törli el sok bűnömet,
Jézus ajkáról hallom én:
Ó, jöjj haza, vár Mestered.
Bár a világ gúnyol, nevet, :/:
Honvágy tölti el lelkemet,
És nemsokára hív az Úr:
Jövel haza, én gyermekem! :/:
Kitárt karjával vár az Úr:
Pihenj, nyugodj a keblemen.
Előttem, ó, az oly csodás,
Hogy értem szállt a földre le,
Hogy érettem is szenvedett,
Én bűnömért is véreze.
Bár a világ gúnyol, nevet, :/:
Honvágy tölti el lelkemet,
És nemsokára hív az Úr:
Jövel haza, én gyermekem! :/:
Kitárt karjával vár az Úr:
Pihenj, nyugodj a keblemen.
Tudom, hamar jő Mesterem,
Az óra fut, a nap közel,
Előtte állok csakhamar,
Édes Jézus, jövel, jövel!
Bár a világ gúnyol, nevet, :/:
Honvágy tölti el lelkemet,
És nemsokára hív az Úr:
Jövel haza, én gyermekem! :/:
Kitárt karjával vár az Úr:
Pihenj, nyugodj a keblemen.
Sankey Ira D., 1870-1908 a Jób 19,25 alapján
Stebbins C.G. után - F.: Nyáry Pál
az Én Megváltóm Él
Tudom, az én Megváltóm él,
Hajléka készen vár reám,
Már int felém, és gyermekének
Koronát ád a harc után.
Bár a világ gúnyol, nevet,
Honvágy tölti el lelkemet,
És nemsokára hív az Úr:
Jövel haza, én gyermekem!
Kitárt karjával vár az Úr:
Pihenj, nyugodj a keblemen.
Jézus nevében bízom én,
Ő törli el sok bűnömet,
Jézus ajkáról hallom én:
Ó, jöjj haza, vár Mestered.
Bár a világ gúnyol, nevet, :/:
Honvágy tölti el lelkemet,
És nemsokára hív az Úr:
Jövel haza, én gyermekem! :/:
Kitárt karjával vár az Úr:
Pihenj, nyugodj a keblemen.
Előttem, ó, az oly csodás,
Hogy értem szállt a földre le,
Hogy érettem is szenvedett,
Én bűnömért is véreze.
Bár a világ gúnyol, nevet, :/:
Honvágy tölti el lelkemet,
És nemsokára hív az Úr:
Jövel haza, én gyermekem! :/:
Kitárt karjával vár az Úr:
Pihenj, nyugodj a keblemen.
Tudom, hamar jő Mesterem,
Az óra fut, a nap közel,
Előtte állok csakhamar,
Édes Jézus, jövel, jövel!
Bár a világ gúnyol, nevet, :/:
Honvágy tölti el lelkemet,
És nemsokára hív az Úr:
Jövel haza, én gyermekem! :/:
Kitárt karjával vár az Úr:
Pihenj, nyugodj a keblemen.
Sankey Ira D., 1870-1908 a Jób 19,25 alapján
Stebbins C.G. után - F.: Nyáry Pál
Rohan Könyörtelen az Idő
Rohan könyörtelen az idő,
Vele századok s ezredek.
Hervad a szép ifjúság, erő;
A népek, törzsek, nemzetek.
S a múló rövid földi évek
Eltűnnek éjben nyomtalan,
Repül szelek szárnyán az élet,
Mi is vele megyünk gyorsan.
A földi gyönyör mind elmúlik,
A munka, gond, sok küzdelem,
A rang, dicsőség porba hullik,
S nem kell belőle semmi sem.
Ó! ember, mondd, miért születtél?
Mért kell szenvedned itt neked?
Mit tett e földön szomjas elméd?
Porrá lesz mind, mi porból lett.
E földnek csábja s múló érve
Elmúlik s mégy a sír felé,
És nem gondolsz rá évről évre,
Hogy tested az enyészeté.
De van élet a síron túl is!
Örök, boldogság élete.
Ítélet elé fogunk állni,
Ó, erre gondoltál-e te?
Rohan könyörtelen az idő,
Vele századok s ezredek.
Hervad a szép ifjúság, erő;
A népek, törzsek, nemzetek.
S a múló rövid földi évek
Eltűnnek éjben nyomtalan,
Repül szelek szárnyán az élet,
Mi is vele megyünk gyorsan.
A földi gyönyör mind elmúlik,
A munka, gond, sok küzdelem,
A rang, dicsőség porba hullik,
S nem kell belőle semmi sem.
Ó! ember, mondd, miért születtél?
Mért kell szenvedned itt neked?
Mit tett e földön szomjas elméd?
Porrá lesz mind, mi porból lett.
E földnek csábja s múló érve
Elmúlik s mégy a sír felé,
És nem gondolsz rá évről évre,
Hogy tested az enyészeté.
De van élet a síron túl is!
Örök, boldogság élete.
Ítélet elé fogunk állni,
Ó, erre gondoltál-e te?
Lelkünkből
A gyertya szépen lángol
Nem fújja már a bántó szél
A viasztest elolvadt
Valahol új életre kél
A Föld már elengedte
Az égen egy csillag ragyog
Szelíden kérik Õt
S Õ játszik egy égi dallamot
Eggyé forrt kéz a húrral
És már egy új ütembe kezd
Lassúbb és csöndesen szól
Úgy üzeni: megérkezett
Lelkünkbõl szól ez a dal
Örökre velünk maradsz
Õrizzük mosolyodat
Vihar kiált kegyetlen
Elválaszt zord idõk keze
Az ész hazug; ne engedd
Ne, hogy a reményt elvegye!
A Föld már elengedte
Az égen egy csillag ragyog
Szelíden kérik Õk
S Õ játszik egy égi dallamot
Minden üvöltve lázad
Hol van az elrabolt hitünk?
A lelked ...
De a fájdalom velünk
Lelkünkbõl szól ez a dal
Örökre velünk maradsz
Õrizzük mosolyodat.
A gyertya szépen lángol
Nem fújja már a bántó szél
A viasztest elolvadt
Valahol új életre kél
A Föld már elengedte
Az égen egy csillag ragyog
Szelíden kérik Õt
S Õ játszik egy égi dallamot
Eggyé forrt kéz a húrral
És már egy új ütembe kezd
Lassúbb és csöndesen szól
Úgy üzeni: megérkezett
Lelkünkbõl szól ez a dal
Örökre velünk maradsz
Õrizzük mosolyodat
Vihar kiált kegyetlen
Elválaszt zord idõk keze
Az ész hazug; ne engedd
Ne, hogy a reményt elvegye!
A Föld már elengedte
Az égen egy csillag ragyog
Szelíden kérik Õk
S Õ játszik egy égi dallamot
Minden üvöltve lázad
Hol van az elrabolt hitünk?
A lelked ...
De a fájdalom velünk
Lelkünkbõl szól ez a dal
Örökre velünk maradsz
Õrizzük mosolyodat.
