Csobban a Kő

Elenyészve csobban a kő,
a napvilágot többé már nem látja,
s nem tudja miként jön a felszínre,
hogy a drága fényt újra lássa.

Könnyet sír a kő, - búsan, -
piszkos vizet  bőszen duzzasztja,
pocsolyának, - így hívták a folyót, -
vigyázva, szelíden duruzsolta.

- Miért ez a nagy sírás-rívás?
Mintha nem jutott volna más?!
Hazugságban van a jövő, 
buta az, aki ezt nem látja!

Kő tovább sírt, nem törődött a vizel,
ha megkell halni, - félve gondolta, -
a pocsolya csinál vele amit  ő akarja,
ha nem, hát megy a kő zúzóba...

2017 Március 22. Pierre, South Dakota

Még Is, Még Is ...

Siránkoznak a napsugarak, miért nincs már este,
emberek keserű szenvedését, szemét lesütve késleltetve.
Mennyi csalódás, látnoki megtorpanás kísért az utamon,
még is még is, kerek a föld, ezt tiszta szívemből bevallom...

2017 Március 21. Pierre, South Dakota