Édes Szerelem

Hiányzol, mint fagynak a napsugár,
mint az életnek, az édes viz folyás,
zamatot ad, s nevetve megy tovább,
végsőkig hurcolja fáradt, ön magát...

Égi zendülést szűl kérlelő ágyékából,
mást akar, vérző, tépett árnyékából,
röhögve, síratja égi mindenségét,
zavaró lelkektől, tétova felségét...

Lám, mi vagyok Neked. Éltető talány.
Zavaromban látok, és kiáltok, tovább!
Tébojult magamat fel vet, károgó agály,
azt súgja, Te Ember, menjél tovább...

2015 Augusztus 21. Pierre, South Dakota