Élet Iróniája
 
Hogy megtaláltuk egymást mit sem számitott.
Gúnyos szemekkel ez a sors két kézzel átkot szórt.
Élni Veled, ez volt a tervem, ezt tűztem célomul...
Mint egy film vagy szindarab, ez a terv megfakult.
Megtaláltalak... És erre pontot tett a halál...
Ha ez nem a sors iróniája, mond, mi lehet más?!
Én, aki ölelni vágytalak, emelni Veled azt a falat,
Mit életnek neveznek a boldog megmaradtak...
Ülj hát lábam elé, és sirj, vagy önfeledten nevess,
nevesd ki a halált, mi elvitt engemet...
 
1981 Miskolc.