Én Azt Mondom
 
Én azt mondom,
ha rólad álmodom,
reggel nem fáj annyira.
Mikor kinyújtom keze,
- magamhoz húzalak, -
a tért ölelem át,
nem forró testedet...
 
Én úgy gondolom,
ha nem vagy velem,
lányoddal lehetsz,
- vagy éppen dolgozól, -
s fáradt a szemed,
lehajtod fejed,
s nem vagy velem,
igy nem is lehetsz...
 
Úgy gondolom,
amit te érsz,
- s nyújtani tudsz,-
elég az élethez.
Tiszta bizalom,
csupasz kedvesség...
S azt is tudom,
ha elveszitelek,
megszünnek a napok...
 
Vég nélküli magány,
tépi a lelkemet,
görcsös kiábrándulás...
Legyél kedvesem velem,
mint eddig sohasem!
S kutatjuk egymást,
harsogó napjainkban,
felszinre kerül a megértés,
lázas napjainkban...
Vigyázz magadra kedvesem...
 
198O Miskolc.

Fájó Csöndként Honolsz

Fájó csöndként honolsz pezsgő sejtjeimben.
Remélem, egyszer megnyugszom nélküled.
S mint igaz, de fájdalmas barátok leszünk,
s együtt sétálunk majd újra álmainkban...
 
1981 Miskolc.